Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-05-07 / 19. szám
Az álmatlanságról 4a az altató szerekről rendkívül érdekee czikket közöl a „Természettudományi Közlöny“ dr. Pándy Kálmántól. A nagy tanulmányi és nz ideggyógyászatban való búvárkodást eláruló értekezés az álmatlanság okait kutatja és magyarázza, behatol az idegélet titokzatos szövevényeibe | az álmatlanságot egyrészt az idegek tulingerlé keny8Óge, másrészt a felnem használt organikus erők működésének tulajdonítja. Túlságos szellemi munka, remény, vágy, bánat, — másrészt kevés munka is okozhatja az álmatlanságot. Álmatlanság ellen altatószert használni sohsem vezet igazi természetes álomra. Lóverseny Csabán. A csabai lóverseny iránt, mely punkösd napján tartatik meg a tavalyi kedvezőtlen idő okozta elmaradása miatt most fokozottabb érdeklődést remélnek a gazdasági egylei körében. A lóverseny után a ligetben gazda-bál lesz, melyre közelebbről kibocsátják a meghívókat. Csillaghullás. A csabai 101-ik gyalogezred 2. zászlóaljánál Muntyán Sándor főhadn így másodosztályú kapitánynyá, Kcczán Emil méntelepi tiszt- helyettes pedig hadnagygyá lettek előléptetve. A békési ev. ref. gymnasium állatni segélyezésére vonatkozó szerződést a vallás és közoktatás- ügyi miniszter aláírta. Kun Bertalan püspök kon- venti elnök erről táviratilag értesítette Békésen az „ Alföldi-Hír i dó t szerkesztőségét, molya Bókésvár- roséra nézve örvendetes hirt sietett rendkívül kiadásban a község tudomására hozni, A békési 6 ősz tályu gytnnásiumnak 8 osztályúvá fejlesztése ezzel befejezett ténnyé válik és a hetedik osztály már a jövő tanévben megnyílik. Megyebizottsági 5tagválasztás ‘Szarvason. A II. alkerületbeu a múlt évben megtartott megyebizottsági tag választás, a közigazgatási bizottság által alaki okokból megsemmisittetvén, május 4-én tartatott meg az uj választás és pedig a kővetkező eredménynyel. összesen 87 szavazatot adtak be és szavazattöbbséget nyervén az 1904- év végéig terjedő megbízatással megválasztattak. Zlinszky István 79, dr. Glas ti er Adolf 77 és Veles Tamás 49 szavazattal, valamint az 1901. év végéig terjedő megbízatással Borgula Márton 55 szavazattal. Nagyobb számú szavazatot kaptak még ifj. Sál ács Ferencz és Reiter Ferencz. A választást Golián Soma vezette. Kórházi bizottság ülése. Az épülő elmegyógyintézet és közkórház jövő évi költségvetését a f. hó 5 én tartott ülésén tárgyalta a kórházi bizottság. A költségvetés főbb tételei a következők : az előirányzott bevétel összege 1642 frt 95 kr., a kiadásé 37736 frt 92 kr., s igy a fedezési hiány 36093 frt 97 kr., amit az alapul vett 43296 ápolási nap- boz viszonyítva a jövő évben a napi ápolási dij 84 krban javasoltatik megállapitatni. A kiadási összeg főbb tételei: tiszti fizetésekre 4100 frt, élelmezésre 13046 frt 95 kr., gyógyszerekre, orvosi, mü és kötő szerekre 3979 frt 75 kr., fölBzerelési czikkek 2867 frt 05 kr., fűtés 1916 frt 50 kr. A kórházi költség- vetéssel kapcsolatosan tárgyalta a bizottság a kórházi igazgató orvos előterjesztését egy második segédorvosi állás rendszeresítése iránt s az előterjesztés indokainál fogva elfogadva azt, határozathozatal végett a közig, bizottsághoz pártolólag beterjeszti. Az állás rendszeresítését véglegesen a törvényhatósági bizottság hozzájárulásával a m. kir. belügyminiszter hagyja jóvá. Eljegyzés. Popper Zsigmond ,a budapesti iparés kereskedelmi bank főtisztviselője eljegyezte Lendvay Ilonkát, Lendvay Sándor, az aradi első magyar általános biztosító társaság vezértitkárának szép leányát. Esküvők. Monszpart István csabai községi árvaszéki kiadó szombaton esküdött örök hűséget Kesjár Olgának. Ghrisztián György békési közigazg. kiadó ugyanakkor vezette oltárhoz szép menyasszonyát Wallinger Gizellát. A gyulai adókivető bizottság tegnap iojezte be több hétre terjedő munkálatát. Alig van nehezebb, hálátlanabb feladat pedig épen nincs a harmadosz tályu kereseti adó kivetésénél, amit különben senki sem érez jobban, mint maga a bizottság, amelyről hogy igazságosak legyünk — szívesen konstatáljuk, hogy komoly törekvése volt az adózó közönség érdekeit figyelembe venni és mindenütt méltányossági álláspontra helyezkedett, ahol a törvény azt csak lehetővé tette. Nem kisebb elismeréssel kell méltatnunk a még súlyosabb helyzetben levő kincstári előadó Petykó Géza p. ü. titkár viselkedését is, akinek az adózók tagadhatlanul súlyos viszonyai mellett elsősorban a kincstár érdekeit kellett figyelemben tartania és kettős feladatában megtudta, a kö zéputat tartani. Hanem az ezúttal is bebizonyult, hogy a harmadosztályú kereseti adó kivetési metho- dus nemcsak gyökeres reformra szorult, hanem mai alakjában egyszerűen tarthatatlan. Niacs az a bi- zotság, nincs az az előadó, aki az érvéuyben levő törvény mellett — legjobb akarata s elhatározása mellett — még csak megközelítő igazságot és arányos megadóztatást képes volna produkálni. A tör vényhozásnak, szoczialisztikus szempontból nem is lehet többé a gyökeres adóreform kötelezettsége elől kitérni. Lelkészi vizsga. Brösztel Lajos jeles képzett- ségü gyulai róm. kath. segédlelkész, lapunk ékes tollú munkatársi, a napokban „cum laude“ tette le a lelkészi vizsgát Nagy-Váradon. Gazdák figyelmébe. Endrődön 600 arató munkás kapható még. Érdeklődők a községi elöljárósághoz forduljanak. Öngyilkosság. Klinaj Mihály jómódú földmű vés múlt vasárnap virradóra a szoba gerendájára felakasztotta magát. Az öngyilkosság nagy szenzá- cziót keltett Szarvason, mert Klimaj jómódban, egészségben és rendezett családi életet élt s öngyil kosságának okát még családja sem sejti. — Békésen Paulinyi Mihály 57 éves földmives már régóta betegeskedett s e fölötti bujában felakasztotta magát. — Ugyancsak Békésen Sziits István földműves Í6 felakasztotta magát életuntságból. — Ezekből a szomorú jelenségekből látjuk, hogy igaza van annak a ki azt állitja, hogy a természet fakadása, a virág, hozó május nem gyógyítja meg a beteg kedélyt- Tavaszszal mindig több az öngyilkos, mint az. esztendő zordabb hónapjaiban. Esküvő. Nagy Ödön bucsai jegyző, anyakönyvvezető május elsején esküdött örök hűséget Győri Margitnak Öcsödön. — Porjesz Miksa csabai bútorkereskedő, tartalékos hadnagy vasárnap tartotta esküvőjét Reisz Jozefináéi Eleken. Tűz. Békést ugyancsak sűrűn látogatja az idén. a veres kakas. Közel egymás nán két tüzet említettünk, melyek a békési RoBzerdőn voltak, s a múlt vasárnap ismét megszólalt a vészharang óriási szélben, rémületbe ejtvén a város lakosságát. Körösi és Szűcs István házai égtek le s nagy szerencse, hogy az óriási szélben több, nagyobb veszedelom nem történt. Öngyilkosság. Orosházán Horoáth János olaj- raalomutczai lakos felakasztotta magát az utczán a Bulyovszky-ház csatornájára. Két árvát és nejét hagyta maga után. Tettének oka ismeretlen. Veszett eb. Szarvason Garzó Anna eselédleányt megmart egy kutya, meiyről utóbb kiderült, hogy veszett volt. A leányt felszállitották a Pasteur inló zetbe. Lopás. Szilágyi István gyulai tanyájáról egy idő óla nagyban tünedezik a szénaboglyák épsége. Nap-nap után megtépázva, megdézsmálva találtattak n szénaboglyák s a furfangos tolvajoknak sebogy- sem tudtak nyomára jönni. Végre a héten sikerüli a szénatolvajokat megcsípni, Zsigmond Mihály és József személyében, kik átadattak a bíróságnak. Megégett gyermek Molnár Ferencz gyomai lakos 15 hónapos fiacskája a tűz mellett játszadozván, ruhája tüzet fogott s mire észrevették, annyira megégett, hogy pár óra múlva égési sebek következtében meghalt. Lopások. Szeghalmon K. Kovács Zsuzsanna kárára több értékes ruhaneműt elloptak. A tettes Kállai Imre személyében kézrekeritette a csendőrség. — Weisz Samu ottani kereskedőtől pedig segédje Schweiger János lopott árukat, de a tulajdonos 0 manipulácziók közepette rajta kapván őt, a hűtlen segéd dutyiba került. A legjobb háziszer. Vannak népszerű háziszerek, melyek oly kitűnő hatásúak, hogy kisebb bajoknál a legjobb szolgálatot teljesitik, sőt gyógyító tulajdonságokkal bírnak. De csakis a valóban jónak bizonyult háziszerek méltók a közbizalomra. Ezek közé tartozik első helyen Brázay sósborszesze, mely rendkívül jó hatással van a fül-, szem-, fogós torokbaj ellen, megszünteti a szaggatást, fejfájást, migraint, a legjobb hajmosó szer; eltávolítja a kü- teget, pörsenést, kitűnő hatása van a gyenge szemre. Az orvosok négyféleképen javalják és pedig bedör- zsölésre, borogatásra, belsőleg és gyúró-gyógymódra, mint azt dr. Lőrinczi Ferencz a használati utasításban különösen kiemeli. Kapható minden nagyobb füszerkereskedésben, de a számos utánzat elkerülése czéijából ajánlatos csak az olyat elfogadni, melynek czimképén Brázay háza, alatta 19. vagy 20. számú védjegy látható és palaczkjai és kupakjai a Brázay czég felirattal vannak ellátva. Békésvármegye közművelődési egyesülete. Az iparfejlesztés története. Irta 8 felolvasta a békésvármegyei közművelődési egyesület orosházi vándorgyűlésén: Koncsek Gy. József. (Foly latás.) II. A bronzkortól jelen korunkig hogyan fejlődtek az egyes iparágak, szolgáljon arra például az alább következő nehány iparág fejlődésének története: 1. Építkezés- és bútoripar. Kőházakat és téglából való építkezést először a bronzkorszak ban találunk. Kőből vannak építve az egyptomi gúlák, királyok palotái, az assyrok és babyloni fejedelmek palotái, mit az angolok és francziák által Babylonia és Assyria területén eszközölt ásatások bizonyítanak s ez által ezen államok őskori múltja hozatott napvilágra. A romjaikban is nagyszerű paloták épület anyagjai között találhatók vályog, vágott szalmával gyúrt tégla, kő- és szinestéglák; tapasz gyanánt szalmával kevert agyag, vagy gyanta használtatott; Assy- riában szürke és sárga mészkő, alabastrom lemezekkel borítva és dombormű faragványokkal díszítve. Egy Szemcheril nevű assyr király palotájában találtak ilyen dombormű faragást, mely fogoly zsidókat ábrázol, a mint az építési anyagot hordják a hátukon. Hogy ezen időben szalmával gyűrött téglát is használtak, arról tanúskodik egy egyptomi tégla, mely a berlini múzeumban látható s II. Ramzesz (Faraó) nevével van bélyegeivé ; ez szintén zsidók műve, még pedig abból az időből, midőn az egyptomiak rabszolgaságban szenvedtek. A babyloni és assyriai épületeket karcsú fa- vagy kőoszlopokkal támogatták; a palotákra díszítésül szoborműveket faragtak, ilyenek voltak: szárnyas lovak, szárnyas oroszlán, stb. Az épületek bejáratánál roppant nagyságú emberfojü bika, vagy szárnyas oroszlán szobrok őrködtek. A romok között edényeket, serlegeket, asztalokat, székeket, függőket, karcsattokat és pecsétgyűrűket találtak. A falakon harczot, vadászatot, királyok alakjait, állatokat, épületeket és egyéb jeleneteket ábrázoló, vésések, rajzok, festmények és dombormű faragások voltak láthatók, melyek nem csekély művészeti csínt és felfogást tanúsítanak. Ninive város romjai közt talált Asszurbanipál (Sardanapál) királyi könyvtára, 10,000 drb. cseróptóglából állott az irás mesterségét bizonyítja és a tudomány magas fokáról tanúskodik. Mint az elmondottakból láthattuk, ezen korban már a szobrászat is fejlődésnek indult. A bútoripar együtt fejlődött az építkezéssel. Az egyptomiak már szintén használtak bútorokat : fából, órczből, bronzból, fából elefántcsont kirakással, úgyszintén zománczczal és aranynyal diszitett bútorokat és a trónokhoz való szőnyegeket, sőt a rómaiak márványból faragott asztalokat is. A régibb diszbutorokat az állat — legtöbbször az oroszlán — lábainak utánzására négy lábra készítették. A görögök és rómaiak mintegy 2000 óv előtt már a furnért ismerték és használni tudták. A rómaiak a nyugvó ágyon kívül széket, asztalt, ládát és pohárszóket is használtak, irományaik elhelyezésére pedig még pol- czos-szekrényt is. — A népvándorlás korában a bútoripar nem csak hogy nem fejlődött, hanem még a meglevő bútorok is elpusztittattak. A kerész- tes-háboruk kora a bútoriparnak újra lendületet adott, a mennyiben a velenczei és genuai kereskedők közvetítése által kelet felől a bútornak Európába való szállításával kezdett megint a kényelemszeretet meghonosodni. A butorkószitós művészeti iparával a XV-ik században érte el a tetőpontot. Ez a kor szolgált a mai bútoriparunk fejlettségének is alapjául. — Hazánkban a jelenlegi bútoriparnak egyik vasszorgalmu és fényes tehetségű fejlesztője Thék Endre, megyénk szülötte, budapesti épület- és műasztalos. Ki önerejéből emelkedett föl a tekintély és tisztelet magas fokárá. Külföld nevezetesebb városaiban, igy különösen Párisban huzamosb ideig tartott vándorlása közben szerzett ismereteit a magyar haza javára órtókesitette. A hazai műasztalosság terén a legelső úttörők között is első helyen áll; a külföldi műipar hasonló készítményeivel bátran versenyezni képes. Jó szive és áldozatkészsége miatt a közfigyelem és köztisztelet tárgya. 2. A járművek története. Az ősemberek az általuk elejtett vadat, folyóból kifogott halat és életmódjukhoz megkívántaié egyéb holmikat alkalmasint a vállaikon hordták tányaikra s a mit egy el nem bírt azt vitte 2, vagy még több is, később azonban már némely állatokat szelídítettek meg, azok hátán hordozkodtak és maguk is rájuk ültek. Mikor már kőházakat kezdtek építeni, gondoskodniok kellett a kő elszálhtásáról és kieszelték a szánalakra meghajtott első járművet, — ez szintén az ősleleteken látható képek bizonyítják — a szán talpát bronzzal, később vassal borították be. Az egyptomiak már ilyen szánon hordták épület anyagjaikat, vagy kőből faragott szobraikat, mig a szán útját hihetőleg vízzel és .olajjal öntözték meg, hogy ezáltal azt síkosabbá tegyék. Ugyancsak Egyptomban már a két kerekű kocsi, a talyiga is használtatott, mit azzal lehet bizonyítani, hogy II. Ramzesz (Faraó) király 600 ilyen kétkerekű kocsin elhelyezett sereggel vette üldözőbe az országból kiköltözködő izraelitákat. Ezen kívül a görögök, később a rómaiak használtak még négykerekű kocsikat, vagy szekereket, melyeken azoknak nagysága következtében több személy elférhetett, vagy nagyobb terhek elszállítására alkalmasaknak bizonyultak. Az ilyen szekereket és talyigákat egészen az uj korig használták, még pedig feltalálásuk idejétől számítva néhány ezer éven át. A XV-ik században a királyok és királynék mindig csak ilyen szekereken utazgattak, csakhogy ezek nagyon nehezek és otrombák lehettek, mert a ki gyorsabban akart utazni, az inkább lóháton kelt útra. A férfiak tehát lovagolva s a nők lovak vagy öszvérek hátán elhelyezett kosárforma hordszó- keken indultak hosszabb utazásra. Őshazájukból elődeink a magyarok is szekereken jöttek a mai hazánkba, mely alkalmatosság azonban különösen a gyermekek, nők és aggok számára volt rendelve, mig a férfiak többnyire lóháton tették meg a hosszú utat. A mi őseink szekerei is valami súlyos jármű lehettek s ép ezért azokat az ökrökkel vontatták, de azért a legelső könynyü kocsi — a bricska — a XV-ik században hazánkban találtatott fel. A XV-ik században egyik franczia király egy lengyel fejedelemtől kapott ajándékba egy ilyen Magyarországban készült könnyű kocsit, mi akkor, annak kényelmessége és újdonsága következtében Párisban nagyon feltűnő volt. Ezen időtől fogva a hintókocsik ipara egész Európában, de különösen hazánkban nagyon elterjedt és mindjobban kifejlődött. — Francziaországban 1650-ben egy bizonyos Sau- vage (Szovász) Miklós nevű ember engedélyt nyert Páris utczáin bérkocsit járatni. A bérkocsi állomás a Szent-Fiacre-hoz czimzett ház udvarán volt. Egész korunkig innen ered a fiakker elnevezés. Később egy Dalóme nevű franczia lakatos fa-rugók helyett a hintóba aczól rugókat alkalmazott, mi által a legkönnyebb ruganyosságu hintó lett feltalálva. Az ezen időben készült zárthintókat Coupeó-knak nevezték el. Az úgynevezett Landauer-hintót bizonyos Landow nevű angol iparos 1793-ban találta fel. Az első omnibusz 1823-ban Párisban készült és először annak utczáin járt, a honnan az egész müveit világba elterjedt. A kocsik és bintók tengelyei még a jelen századunk második évtizedéből is többnyire fából készültek és a miatt nagyon könnyen koptak, de már akkor a vastengely is feltaláltatott, sőt még a kocsitengely olajozását is feltalálta egy Coliinge nevű angol. Angliából hazánkba hozta ezt a találmányt Széchenyi István gróf 1824-ben. így fejlődött a jármű vagy a kocsi gyártása egészen korunkig. — Ma ismét némi büszkeséggel vallhatjuk, hogy a kocsigyártásban a magyar ipar annyira ki van fejlődve, miszerint nemcsak hogy a hazai szükségletet képes kielégíteni, hanem még kivitelre a külföldnek is sokan dolgoznak. Ezek között első helyen áll Budapesten a Kölber testvórek-fóle czég kocsigyára, mely a nyugat-európai müveit nemzetek hasonló gyáraival is méltán kiállja a versenyt. 3. Üveggyártás. Ma már el sem tudjuk, gondolni, hogy hogyan lennénk el üveg nélkül. Es ha a háztartásban előforduló üvegtárgyakat más anyagokból valókkal pótolhatnék is, de az ablak rámáink kitöltésére nem tudnánk más alkalmas anyagot megnevezni. Pedig voltak idők és aránylag nem is olyan régen, mikor az átlátszó üvegtáblát hólyag, áttetsző szövet, vékony szarulap, csillámpala, vagy vékonyra köszörült fehér márványlap helyettesitette, de ezek egyike sem volt átlátszó, sőt a meleget sem tartotta vissza. (Vége köv.) Gyulai ólat. Kedves —re! Maga érthetetlen egy ember! Nem tudom érthetetlennek e vagy inkább élhetetlennek nevezzem magát. Mikor nincs Gyulán semmi élet, akkor maga „Gyulai élet“-nek csúfolt karczolataiban azt kesergi, hogy nincs gyulai élet, nincs társadalom, nincs théma, mikor van Gyulán élet, akkor — maga hallgat, ha van gyulai élet, akkor nincs „Gyulai élet.“ Itt van például: Elmentek a huszárok. Micsoda jó tárgy, mennyi szépet, mennyi kar- czolatra érdemes tárgyat szolgáltathatott volna ez a tárgy. De maga hallgatott. Hát miért hallgatott? Mikor van Gyulán „élet“, ha egy ilyen nagy dolog nem inspirálja a maga pennáját ? Akkor nem is való az a maga pennája egyébre, mint reggeltöl-estig számokat írjon le vele különböző rubrikákba. No 1 Most már jól összeszidtam, — hát ki is békitem! így beszél a publikum, de nem igy beszélek én. Én azt hiszem értem magát, miért nem irta meg ékes karczolatban, hogy „milyen nagy gyásznap virradt rá a gyulai lányokra, hogy dobogtak a fájó szivek innen is, tulnan is, hogy lobogtak a csuronvizesre sirt zsebkendők a huszárok után, hogy nézett könyes szemekkel vissza a huszárság az elhagyott városra“ s más efféle banális bolondságokat, melyek igen szép riporteri szólamok (utálom a riporteri szólamokat), — de egytöl-egyig merő hazugság. Mi gyulai lányok például (tisztelet a kivételeknek) jóformán csak az újságból tudtuk, hogy a huszárok elmentek, minket közelebbről nem érintett a dolog. Higyje el, az ujjamon tudom azt az egy pár gyulai leányt elszámlálni, a ki huszárokat ismert, mi reánk többi gyulai lányokra nézve a huszárok nem léteztek s mi sem léteztünk rájuk nézve s azért mint gyulai lánynak tiltakoznom kellett volna az ellen, ha maga is aféle puffogós frázisokat eresztett volna fel a levegőbe, hogy : . . . szomorú hap virradt fel a gyulai lányokra . . . (más:) . . . utoljára csengett-bongott a sarkantyú a gyulai lányok nagy bubánatára . . . (más:) ... ki volt sirva sok szép szem, s busán pödörte a sebzett szivü huszártiszt bajuszát . . . Ezek stilisztikai tekintetben igen szép szólamok, de biz’ Isten nem tudja az ember nevessen-e vagy boszankodjék, még ha lány is, ha ilyeneket olvas. Nem haragszom én egy szikrát sem a huszárokra, elismerem, hogy kedves fiuk, jó tánpzosok, — de mit ért nekünk a huszár, ha mind e sok jó tulajdonságuknak nem sok hasznát vettük az utóbbi időben Gyulán. A huszárok bizony társadalmilag nem sokat numeráltak Gyulán, ők nem akartak numeráim. Nem tetszett nekik a — beton. Ki tehet rólal Mi gyulai lányok bizonyára nem, ha a mi „szép szemeink“ nem tudták őket Gyulán tartani, hát nekünk egészen mindegy, hogy több vagy kevesebb abrak fogy-e el Gyulán, legfelebb arra vigyázunk ezután, hogy ne menjünk férjhez terménykereskedőhöz, a ki zabbal spekulál. Hát csak ezt akartam magának megmondani, remélem az inkognitómat nem árulja el, és gava'lérosan magára vállalja ennek a czikknek a rám nézve rósz következményeit, mert ha meg tudják az igazi nevemet, akkor engem nem mernek elvenni a rósz nyelvemért, magára nézve nem olyan nagy baj, ha nem merik elvenni. Ebben a reményben még jobban összeszidom magukat gyulai fiatal embereket. Pletykálok többet is. Maguk legnagyobbrészt olyanok, a milyeneket mifelénk „hamvába hótt“-oknak neveznek. Nem csinálnak maguk semmit. Egy kicsit isznak, egy kicsit kártyáznak, egy kicsit dolgoznak. Higyjék el nem ideálnak valók egyikőjük se. Semmit se csinálnak nagyon. Mi lányok pedig az olyan férfiakat álmodjuk ideálnak, a ki nagyon iszik, ha iszik, nagy kártyás, ha kártyázik, és dolgozni is nagyon dolgozik, ha hozzá kezd. Maguk olyan öreg uras tempójuak, mintha kenyerük javát megették volna már, s most a békés penziót élveznék. Nem tör, zúz senki a korcs-n&ban, nem' lövi főbe senki magát kártyadóság miatt, öt órakor hazamennek szép csendesen a hivatalból, megisznak
