Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-09-03 / 36. szám
Künstler Sámuel Orosháza frt kr. 848.07 Janurik Mihály Szarvas 821.14 Ravasz István Orosháza 801.87 Kitka János Csaba 783.89 Kraft Viktor gazdász Csorvás 771.16 Nemeslcei- Andor plébános Csaba 764.89 Kliment János Csaba 755.06 Mikolai Mihály kir. közjegyző Szarvas 743.62 Dr. Pollner Aiadár ügyvéd Budapest 744.62 Boros István K.-Tarosa 734 80 Dr. Haviár Gyula ügyvéd Szarvas 724.56 Tenner Lipót Orosháza 722.35 Mikla Z. György Csaba 718.56 Tímár J. János Endrőd 714.02 Reiner Béla Kondoros 705.19 Braun Mór keresk. ipnrk. tag Gyula 690.06 Rasovszki Fülöp Csaba 685.60 Varságh Béla gyógyszerész Csaba 674.64 Kny Antal lelkész Békés 664 54 Dr. Sailer' Vilmos ügjvéd Csaba 663.20 Belenta János Békés 658.59 Vágner János Gyula 654.56 Zahorán Pál Csaba 650.24 Reisner Emánuel Gyula 643.65 Janurik Pál Szarvas 642 18 Sailer Elek szolgabiró Csaba 632.97 Lehóczki János Tót-Komlós 632.14 Gróf Almásy Taszító 631.24 Uhrin (J.) Imre Endrőd 630.07 Lestyón András Goda Szarvas 629.58 Sztraka Ernő mérnök Csaba 625.52 Kardos Ferenoz Szeghalom 617.99 Mázor József Kondoros 613.82 Maczák L. György Csaba 604.96 Gajdács János Csaba 588.98 Diósy Béla kereskedő Gyula 588.28 Prág Lajos Csorvás 582.01 Kovács L. Mihály Csaba 578.47 Medovárszki János Csaba 573.45 Tóth László K.-Tarosa 570.51 Prág Bonifácz Csorvás 569*86 Salgó Dániel Gyoma 564.66 Morvái Mihály Békés 560 03 Braun Ádám Mezőberény 556.99 Herczegh Géza ügyvéd Orosháza 554.— Kalmár József Endrőd 549.68 Gerlein Reinhard Gyula 548.6S Justh István P. Szt.-Tornya 547.67 Vidovszki Károly Csaba 546.63 Zsilinszky Mihály államtitkár Budapest 538.91 ifj. Kohlmann Ferenc? kereskedő Gyula 538 88 Szabó János Oosöd 537.81 Fischer Pál Csorvás 537.44 Gyulai József K.-Ladány 537.40 Medovárszki Pál Csaba 536.56 Laurinyecz Mihály Csaba 533.13 Dr. Horváth Károly közjegyző Orosháza 532.34 Kovács Sz. Mihály Csaba 531.12 Dr Szondi Lajos orvos Csaba 528.88 Hoffmann Mihály ügyvéd Gyula 528.20 Kondacs Pál Szarvas 526.19 Schwartz Ferenc/. F. Gyarmat 522.34 Reck József Csorvás 521.— Lőwy Sámuel Csaba 516.83 Dr. Dunay Alajos lelkész Szent-Audrás 51648 Urszinyi László gyógyszerész M.-Berény 511.45 Iíetter Károly bérlő Csaba 508.06 Bagi Pál Mezőberény 507.43 Kovács Mihály Csaba 505 04 Déosey József keroskedő Csaba 502.04 Körösi János Csaba 500.11 ennem adott, hallgassa meg, a mit mondok, egy öreg ember gyónását, mert ott a törvény előtt, a hol igaz szivvel, mint most elmondtam, úgy sem adtak rá semmit. Talán ön hisz nekem? Huszonöt esztendővel ezelőtt, a mikor még úgy hívtak, hogy Barát István, jómódú atyám után örökölt két fertály-földön gazdálkodtam. A kovács mesterséget, a melyet tanultam, elhagytam. Nyugodtabb, biztosabb élet a paraszti munka, aztán meg az atyám hajlama után húzódtam. jól ment sorom, termett a föld. Első legény voltam a faluban, szívesen láttak, a hol megfordultam, nem bánták volna sok jómódú helyen, ha ott is maradok. De én. mentem, mentem a falu végi kis házhoz, a hol az a gyönyörű szemű Csató Julcsa lakott, az öreg Csató halász leánya. Bolondultak utána sokan. Mint olyan magamfajta tüzes legény, én is utána vetettem magam. Megláttam és azóta netp volt se éjjelem, se nappalom. Kelletlen volt a munkám, íztelen az ételem. Mondták, hogy valami szomszédközségbeli legényhez hajlik, a kit katonának vittek, de én nem kutattam a dolgot, hajtott a szivem, megpróbálkoztam. Nem kaptam tőle mindjárt választ. Másnap aztán, hogy újból odamentem, — talán ekkor észre sem vettem, s csak később jutott eszembe — kisirt szemekkel fogadott és igent mondott. Boldog voltam. Hamarosan megtartottuk az esküvőt és boldogan éltünk egy esztendeig. Megállott. Ránczos arczán, benőtt szemein, mintha egy pillanatra a régi boldogság halavá- nyan visszaverődő sugára, tükröződött volna vissza. frt kr. Kalocsa István Gyoma 498.06 Haraszti Sándor Szarvas 494.90 Friedmann Mór Csaba 493,49 Reisz Simon Csaba 490.95 Reicbard József bérlő Csaba 490.73 Bakucz Tivadar Békés 490.71 Ifj. Patay György Csaba 489-94 Mező Sándor Sz ghalom 488 38 Bakos Mátyás Csaba 486.60 Kitka György Csaba 485,83 Áchim Ádám Kondoros 485.80 Schuler Imre Mezőberény 483.38 Áchim II. Pál Csaba 483,27 Er kéj JánoB mérnök Gyula 483.22 Nagy József P.-Földvár 481.14 Benedikty Gyula gyógyszerész Békés 480.30 Nagy Károly Gyula 478.97 Yégh Gábor Gyula 477.53 Kraszkó Mihály Csaba 476.87 Kovács Sz. Ádám Csaba 475.45 Mázán M. János Csaba 470.03 Dr. Hajnal István tb. főorvos Békés 469.76 Uhrin J. Mihály Endrőd 467.60 Vámos Sándor K -Tarosa 454.68 Ifj. Dérczy Péter Szarvas kétszeres 460.83 Kovács Antal Orosháza 457.21 Miskucza György Gyula 455.43 Ifj. Borgula Pál Szarvas 464.27 Bodoky Mihály gyógyszerész Gyula 447.68 Bajcsy János Kondoros ' 446.77 Dr. Chriszto Pál tb. főorvos Szeghalom 446.13 Lipták V. János Csaba 444 53 Keller Imre ügyvéd Gyula 443,— Medveczky József Szarvas 439.89 Endrész András Gyula 435.67 Achírii EL András Csaba 434.40 Jáuovszky János Csaba 432.55 Tepliczki János Szarvas 429,77 Gonda János Szt.-András 428.51 Ifj. Winter P. Ádám M.-Berény 423.95 Bállá 'István P.-Földvár 420.46 Reisner Zsigmond Gyula 417.52 Zahorán János Csaba 416.70 Dán József Csorvás 416.44 Ácb im András Csaba 414.75 Sohreyer József Csaba 409.64 Kratochwill Gyula közjegyző Békés 409 12 Szerető Imre Gyoma 408.87 Kis Pál Kondoros 404.78 Winkler Lajos gyógyszerész Gyula 404.52 Beck Károly F.-G.yarmat 403.64 Valkovszky Mihály Csabacsüd 403.54 Kesjár János Csaba 401.10 Ifj. Laurinyecz István Csaba 397.39 Bohus M. András Csaba 397 17 Borsóli Géza F.-Gyarmut 397.02 Szirmay L. Árpád Szarvas 395.54* Mikolay István ügyvéd Orosháza 393.13 Zsíros András Csaba 392.60 Dezső Antal Öcsöd 389.41 Dr. Márky János ügyvéd Gyula 387.40 Fébn Rezső kereskedő Békés 387.35 Ptlcz Márton Mezőberény 387.03 Szeberényi Zs. Lajos lelkész Csaba 383.76 Grósz Arnold Szeghalom 381.28 Jakabffy Jenő F.-Gyarmat 379.10 Weisz Ede Csaba 377.20 Griecs T. György Csaba 375*22 Polner Ödön Csaba 374.31 Lászik Mátyás T.-Komlós 374.17 C/.inczár Adolf kereskedő Gyula 373.96 A következő évben — szólt aztán — har- minczötnapos hadgyakorlatra hivtak he. Jókedvvel mentem, őrültem a visszajövet boldogságának. A hagyakorlatok alatt szakaszvezetői rang- fokozatban voltam. Ahhoz a csapathoz osztottak, hol az öreg bakák szolgáltak. Egy jó képű, derék legénynyel, ki közbaka volt és nagyon hajlott a szavamra, hamar össze- barátkoztam. Elpanaszolta szomorú sorsát, hogy nincsenek szülei és ha most kiszabadul, nem tudja, hova menjen. Jó fiúnak látszott, hívtam, hogy jöjjön hozzám béresnek. Ráállott. A feleségemmel nem is tudattam. Hazamentünk. A vasútnál vártak ránk. Feleségem meg a kis fiam Pistike. A mint kiszállottunk, észrevettem, hogy a feleségem szeme hirtelen a velem jövő Gyurka arczára tapad és mintha valami meglepetés látszott volna rajta. Majd hirtelen hozzám fordult, és a nyakamba borult. Örültem a boldogságnak, a kis fiamnak, kit most láttam először, de mégis mintha valami gyötört volna. Bántam már, hogy Gyurkát magammal hoztam. Elbeszéltem, hogy a katonaságnál, hogyan ismerkedtünk meg, és hogy béresnek fogadtam. Gyurka szótlan volt, a feleségem nevetett, örült érkezésemnek. A kígyói ... Olyan fojtott hangon beszélt, hogy alig értettem. Igen jóravaló fiúnak, jó cselédnek mutatkozott Gyurka. Úgy bíztam benne, mint magamban. Ki is hitte volna*! ? Egy nap a szomszédos szolgabiróságtól kaptam idézést valami aratási ügyben. Sperlág Ignácz Orosháza frt kr. 371.14 Kocsor Gergely Békés 370.76 BÖIyánszki András Csaba 370.26 Botyánszki Mihály Csaba 368.91 Botyánszki János Csaba 368.08 Id. Melis Pál Szarvas 367.66 id. Brhlik Pál Csaba 367.52 Tóth Mihály Békés 363.30 A m.-berányi Petöfi-ünnepély epilógusa. Dr. Zsilinszky Endre úrtól a következő sorokat veszszük : »Kérem az ide mellékelt czikknek közlését. Közlés megtagadása esetén vagy a czikket kérem vissza, vagy pedig értesítést, hogy nem közölhető.“ Zsilinszky urnák czikke „közölhetésére“ vonatkoz® aggályát eloszlatandó, íme adjuk a czikket, a mint következik: Válasz a „Válaszára. A „Békés“ 35-ik számának vozérczikke nekem van adressálva, de habár czikkemnek egyes pontjaira az e lapnál már megszokott fenhéjázó modorban felel is, mégis egészben czélja nem a válasz, hanem ennek ürügye alatt a megvádolás. E czikk majdnem elejétél végig a köztünk felmerült egyházmegyei ügyre egyáltalában nem tartozó, azzal a legparányibb tárgyi és oki összefüggésben nem álló, reám, avagy nyilvános és magánéletemre egy átalán semmi vonatkozásban nem levő oly adatokkal van tele, melyeknek nem lehet más czéljok, mint engem meggyanúsítani, nyilvános működésemet, legalább is azok előtt, a kik nem ösmernek, rósz birbe keverni. Daczára ennek, bármennyire igyekszik elterelni a figyelmet a főtárgyról, a mi nekem kötelességemmé tette volt első felszól tatásomat nem engedem magam subjectiv érzelmeim által elragadtatva, a személyes védekezés előtérbe tolásával a szőnyegre került ügyet tisztázatlanul ad acta tenni. Csodálkozik a „válasz“ írója, hogy én keltem az arad-békési esperes és lelkésztársa védelmére, holott ő engem nem bántott, sőt megdicsért „érdekemben“ s „irántam rokonszenvvel“ irt; férfiasabbnak tartotta volna ba azok magok válaszoltak volna. Nem veszi észre a „válasz“ írója, hogy abban is van válasz és pedig néha nagyon súlyos válasz, ha az embernek már nem is felelnek ? 8 nem olvasta ki az én soraimból, hogy én, fájdalom, több igazságérzetet tételeztem fel a „B—s“- ről, a mikor czikkemet megírtam, s igy kevésbbé ismertem, mint azok, akik nem válaszoltak ? A mi pedig a dicséretet illeti, melyet a „válaszában a szememre vet, ki kell jelentenem, hogy nem tartozom azok közé, a kik a „B—s“ rokonszenvére rászolgáltak, s őszintén megvallva az nem is képezte sóba ambitiómat. Czélom csak az volt, a mi máskor, a mikor a „B—s“ tendentiosus közleményeit rectificálnom kellett, hogy felderítsem az igazat. Es ez — a „B—s“ válasza után constatálha- tom — most is sikerült. Mert mit akartam én előző czikkemben ? Kimutatni, mily vakmerő a „B—s“, a mikor quasi jegyzőkönyvhamisitással vádol egy esperességi elnökséget! Igen örülök, hogy mint most bevallja, „nem szólt jegyzőkönyvhamiaitásról“ s a herényi ügyre vonatkozólag a maga „részéről a jegyzőkönyvi határozatot tartja irányadónak.“ Az tehát csak fráEste indultam, hogy másnap idejekorán végezve dolgomat, hamar visszatérhessek. Elindultam. Valami sejtelem gyötört, mintha Gyurka arczán valami örömet láttam volna. Annál az első árokhidon áthajtottam, letört alattam. Visszaakartam fordulni, de mégsem. Ostobaság, gondoltam a következő perezben, a hátsó bal kerék egyet recscsent, két küllő kipattant és igy most már kénytelen voltam visz- sz amenni. Csend, sötétség veit mindenütt. Itt-ott vo- nyitottak a kutyák. Beakarok menni az ajtón, zárva van ; a kulcs nincs a szokott helyén. A gyeplőt a lőcshöz kötve, átvetettem magam a kerítés ?n. A szobában gyéren égett a lámpa és istenem mit látok ! Onkénytelenül mintha most is annak behatása alatt állana, a szemeihez kapta kezét. A feleségemet Gyurka ölelni akarja, de ő sir, gyengén eltaszitja magától. Hallgatóztam. — Hagyjon el Gyuri, — szólt — elmúlt a régi világ. Én már más emberé vagyok. Ha szeretem is, nem lehetek a magáé 1 De Gyurka még erősebben fogta által és megcsókolta. Nem tudom mi akadt a kezem ügyébe, talán valami vasdarab. ' Betörtem, rohantam az ajtón be és fejbe ütöttem vele Gyurkát. Összeesett. Úgy szőkéit a fejéből a vér, mint a sugár. — Keze görcsösen vonaglott, szeme egy perezre vad tűzben égett, majd fokozott hévvel folytatta. Olyan jól esett . . . sis roll, ugy-e a hatás kedvéért, a mit mondott, hogy a „jegyzőkönyv határozata a ténynek meg nem felelő“ 1 ? Másik czélom volt visszautasítani azt a sokszor hangoztatott, de soha nem bizonyított vádját a „B—8"-nek, melyet egyszer Csaba ellen, máskor, mint ez esetben az arad-békési ág. h. ev. egyházmegye papjai ellen hozott fel, a midőn „szláv vel- eitások“-ról, „szláv hierarchiádról, „szláv perfidiá“- ióI beszélt. Azt akartam ezzel kimutatni, hogy egyházmegyénkben ilyesmi nincs I Es a „válasz“ után con8találhatom, hegy az arad-békési esperességben ilyesmiről a „B—*“ sem tud, mert ha tudna, akkor ooncrét adatokkal lépne fel ez egyházmegye köréből és nem kalandozna Csanódvármegyébo, Nagylakra, mely tudvalevőleg nem tartozik a mi egyházmegyénkbe, nem keresné a pánezlávokat. Liptóban, Turóczban, Lembergben, Moszkvában csak azért, mert ott is vannak evangélikusok, hanem rámutatna: ime itt van, ez az I De ha jól emlékszem, nem is 'Csobrdának és társainak hazafiságát védtem én, a kiket, úgy látszik, a „B—s“ jobban ismer, mint én ! Nos hát a „B—s“ a dolog könnyebb végét fogja, miután egyházmegyémre, vagy rám semmi positiv disereditáló adatot nőm tud, a mint hogy a föld kerekségén senki sem tudhat, a gyanúsítás tisztátalan eszközeihez nyúl. A nekem adressált válasza elejétől végig tele van olyan dolgokkal, olyan üzelmekkel, a melyek a magyar közvéleményt nem egyszer foglalkoztatták már, de a melyek minden részökben kívül esnek az arad-békési egyházmegye határain. Elmondja, micsoda szörnyűségeket irt »Veterán« álnév alatt egy nagylaki pap; elmondja, hogy Cseh , Morva-, Lengyel- és Oroszországban hogy térj sztik a „Veterán“ rémhistóriáit; beszél szláv és magyar tótokról ; felsorolja, mit csinálnak a liptói és turóczi ev. papok és ev. vallásu tót fiskálisok, a kik a tót nemzeti congressusokat rendezik. Mindezt oly színben és oly vonatkozásban, mintha én nekem, vagy egyházmegyém papjainak mind ebben részök volna, mintha minket ezért valami felelősség terhelhetne. Azt mondja a „válasz“ írója, hogy a „Veterán“ által hangoztatott dolgok „nekem ismerős hangok“ volnának. Azt mondja, hogy Csabáról a „Zsivena“ gyűlésein bizonyos egyének megszoktak jelenni s azokról rokonszenvesen Írni. Azt mondja, hogy szemrehányás illetheti azokat, a kik a szláv nemzeti körökkel való érintkezésök révén a szláv lapokból idézett dicsekvésekről tudnak és mégsem emlékeznek meg azokról lapjaikban. Mindezt a „B—s" egyenesen nem vonatkoztatja ugyan rám, de azért mindenki, a ki akarja, — a cziklc hangjából ítélve, — bátran vonatkoztathatja rám. Hát ehhez van szavam. Én Bék ésvárinegyében becsületes munkálkodásommal néma, hí nem is nagyfontosságu, de mégis olyan tisztességes állásokat vívtam ki magamnak, hogy ha még személyileg nem is volnék arra utalva, ezen állások miatt is tartozom a nyilvánvaló gyanúsítás következtében követelni a kérdés tisztázását. Azért a közönségnek és nekem jogunk van tudni; mi alapja van a gyanúsításnak P Felhívom a czikkirót s követelem, nyilatkozzék : mit tud rólam, hogy vau bátorsága azt a megjegyzést tenni rám, hogy „Veteránnak“ a mocs- kolódásai előttem ismeretes hangok? Felhívom s követelem, nyilatkozzék : életemnek mely tényéhez fér gyanú, tapad mocsok, hogy meg mer vádolni cseh, morva, lembergi, moszkvai Megakartam ölelni a feleségem, hogy hűségéért megcsókoljam. Olyan szomjas voltam, vér után, csókra. Ellökött magától, de nem oly gyengén, mint azt a másikat. Gyilkos ! segítség 1 — kiáltá. Ütni akartam ismét, de szemem arra a kis bölcsőre tévedt, és visszahanyatlott a karom. Nem is tudtam, — szólt megint tompán, hogy mi lett aztán velem, csak a börtönben tértem eszméletre. Sok, sok idő telt el, mig a végtárgyalás meg volt. Rajtam volt már a rabruha, a darócz. Nem mertem a szemem felvetni. Én, — kiáltá — én a becsületes Barát »István, ki soha másét a világért nem bántottam, ott voltam együtt azzal a sok rablóval, a kik pénzért öltek. Mit is tudják azok, hogy mi a becsület ? Hörgött kissé az erős felindulástól, majd törötten kezdte megint. Ott ültek a bírák egy sorban a zöld asztalnál. Kérdeztek. Elmondtam, a hogy történt, ép úgy mint most. — Barát István — szólt az elnök — azzal is vádoltatik még, kogy feleségét is megakarta gyilkolni. Nem tudtam szólni, csak tagadólag ráztam a fejem. Ekkor — szörnyűség — a feleségem vallotta szemembe, hogy úgy van. A láncz megfogta a kezem, neki akartam menni vagy csak úgy éreztem. Forgott velem a világ. Az agyamban őrülten tombolt összevisz- sza a vér, a szememre hályog borult.
