Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-06-04 / 23. szám
Házasság- Zelenka József orosházi gépész f. hó 29 én vezette oltárhoz a róm. kath. templomban Szőke János csizmadia mester polgártársunk kedves leányát Francziskát. A Hasznos házi állatok ez évi összeírása a vármegye területén a kővetkező eredményt tünteti fel. Találtatott ló 34850 felnőtt és 13619 növendék állat, szamár és összvér 137 felnőtt és 10 növendék, szarvasmarha magyar fajú 32179 felnőtt és 17487 növendék, borzderes 493 és 229 drb. tarka 3321 és 2067 drb. bivaly 220 és 81 drb. sertés 43:>07 felnőtt és 63970 malacz, jub 60073 drb. öreg, 20752 bárány, kecske 41 drb. felnőtt és 24 drb. növendék állat A szarvasi fög^mnasiumban most folyó érettségi vizsgálatokban kormánybiztosul Hörk Ede theol. tanárt nevezte ki a kultuszminiszter. Ötven évig tanító. Zih Károly Szent-András községnek köztiszteletben álló veterán tanítójának ötven évi tanítói működését szép ünnepélylyel méltányolták május 22 én. — Az ünnepély a délelőtti presbiteri nléfsel kezdődött melyen jegyzőkönyvi köszönetét fejezte ki ez ev. ref. egyház az ötvenévi érdemdús működésért. Délután az egész község és az egyesületek, a „szarvasi helyi tanitőegylet“ és a békésmegyei tanító egylet tisztelegtek, este pedig 110 teritékü bankett volt a népkörben. Rezey Szilviusz tanfelügyelő részt nem vehetvén, levélileg fejezte ki üdvözletét és elismerését a veterán tanítónak. Angyalcsinálás. Pocsai Zsuzsanna békési cselédnek bűnös viszonya volt valakivel, amely nem maradt következmények nélkül. A leány hogy szégyenétől szabaduljon, Uavancsák Viki kuruzslóasz- szonybóz fordult, ki véghez vitte a bűnös operácziót a leányon. A gaztett azonban napfényre került és úgy a leány, mint a javasasszony a börtönben várják méltó büntetésüket. Eljegyzés. Mirgay Sándor mágocsi uradalmi intéző, eljegyezte lUascsok Gyula gerlai uradalmi kasz nár kedves és szép leányát Mariskát. Esküvő. Mudrony Jenő fiatal gazdatiszt, tegnap esküdött örök hűséget Nagyzorinden szép menyasz szonyának Tabajdy Dániel földbirtokos müveit leánya, Mariskának. Van szerencsém tisztelt ismerőseimet ezennel értesíteni, hogy a helybeli vasúti vendéglő vezetésétől viszaléptem. A midőn az irányomban mindig tanúsított jó indulatért és pártfogásért köszönetét mondok, kérem azt részemre továbbra is fantartani. Gyulán, 1899. május hó 31-én. Kiváló tisztelettel Oszuszky János. Békésvármegye közművelődési egyesülete Pálffy emlék ünnepély. A kath. egyház ünnepével, a biborosi látogatással egy időbe eső, ha fényben nem is, de melegségével és kegyeletével, annak semmiben sem mögötte maradó szép ünnepélye folyt le Gyulán a közművelődési egyesületnek. Pálffy Albert regényíró publiczista, a félszázad előtti nagy napok egyik vezéralakja emlékének adózott a vármegyének e tetterős, működésében életképe .séget és életkedvet eláruló egylete, emléktáblával jelölvén meg a kicsiny házat, melyben Pálffy Albert született. Nem róttuk le ezzel teljesen a kegyelet adóját Pálffy Albert emléke iránt. Inkább csak a kegyelet ébrentartását czélozta ez a szép ünnepély, inkább csak egy csepp volt ez arra a koszorúra, melylyel a város közönsége nagy fiának tartozik. Önmagunkat becsüljük meg, ba nagyjainkat megbecsüljük s Pálffy Albert emlékével még nem számolhatott le a kegyelet, jöhet idő, jöhet alkalom, midőn a közművelődési egyesület ez Útmutatását követheti, követni fogja a nagy idők nagy emberének szülővárosa. Addig is köszönetét érdemel a közművelődési egyesület, hogy ez ügyöt ily kegyeletes módon propagálta, nem hagyta jeltelenül egy nagy élet emlékét, mert a jeltelen síroknál nincs szomorúbb dolog. A nagyok jeltelen sirja halált jelent a nem zetre nézve. A mely nép nem érti meg, hogy nagy fiaival szemben kegyeletes kötelességei vannak, a mely nép nem törődik kultúrájával, az a nép — haldoklik. Örvendetes dolog egy ilyen szép ünnepély után észrevennünk azt, hogy élünk, örvendetes dolog észrevenni, hogy egy életképes egyesület, mint ez élet motorja, dobbanó'szive, szerepel s utat, irányt ad a jövőnek. 8 hogy ez igy van, tanúsága a széles körű érdeklődés, mely az ünnepély iránt mutatkozott s mely szép ünnepélyről alábbi tudó sitásunkban számolunk be olvasóinknak : Gyulai Pál Az ünnepély nagy vendége, Gyulai Pál ko szoros költő, főrendiházi tag városunkba érkezése volt ez ünnepély egyik kiemelkedő pontja. Szombaton a 6 órai gyorsvonattal érkezett, a közművelődési egyesület részéről annak titkára, lapunk szerkesztője fogadta őt a pályaháznál. Gyulaival jött Schumacher Sándor dán tudós Kopenhégából, kit mint a magyar klasz- szikusok dán fordítóját a Kisfaludy-társaság tagjává választott, nemzetünk kultúrája és faji sajátságaink iránt meleg szívvel érdeklődik s ez hozta őt le az Alföldre a Pálffy ünnepély alkalmából Gyulai Pál az Akadémiát és a Kisfa ludy-tár- saságot képviselte, mely két országos intézet két gyönyörű babérkoszorút küldött óriási nagy telire-, tos nemzeti szinü szalaggal. E két koszorúnak sok) bámul ója volt az utczákon, hol Deutsch J. kirakat tabun voltak közszemlére téve. A díszközgyűlés. Rendkívüli, a közművelődési egyesület felolvasásainak krónikájában eddigelé páratlanul álló nagy számban jelent meg a város közönsége vasárnap délután 4 órakor a megyei székház termében tartott díszközgyűlésen, Széchenyi Jenő kanonok, gróf Wenckkeim Géza, Fetser Antal kanonok, a bérmálási ünnepre a vármegyéből besereglett papság és vidéki közönség, a gyulai értelmiség és különösen nők csaknem teljes számban vettek részt az ünnepélyen. Az első sor széken pedig a Pálffy család egyetlen élő fivére, Pálffy Ferencz Pozsonyból, továbbá unokahugai és a rokon Dömény-család foglaltak helyet. A család remek szépségű koszorút is tőn nagynevű tagja emléktáblájára. Négy óra után jeleDt meg az elnöki asztalnál dr. Lukács György főispán egyleti elnök, Gyulai Pál és Schumacher vendégek és a közművelődési egylet tisztikara. Lukács György dr. emelkedett, eszmedus, következő gyönyörű beszéddel nyitotta meg a közgyűlést : Melyen tisztelt közönség I Valamint a testnek levegőre, mozgásra, úgy a léleknek szellemi táplálékra van szüksége, hogy frisseségét megőrizze. 8 valamint a test kimerül, ba szünet nélkül fárad és jótékony nyugalmat nem élvezhet, úgy elfásul, rugóko.nyságát veszti a lélek is, ha folyton az élet napi sivár küzdelmeiben harczol s nem keres szabad pillanatokat, melyekben szellemi forrásból: az irodalomból, a költészetből merit üdülést. Egyesületünk feladatának ismeri, hogy tényező legyen abban, hogy vármegyénk társadalmának szellemi életét pezsgésben tartsa s mintegy levezető csatornája legyen a kuliura vívmányainak, közvetítője a művelődés minden eredményének, el- juttatója mindezeknek a drága kincseknek közönségünkhöz. Ezen hivatásának érzetében örömmel ragadta meg egyesületünk az alkalmat arra, hogy Békésvármegye és Gyula város kiváló fiának, néhai Pálffy Albertnek emlékét megörökítse és az ő emlékében való elmerülés nemesitő gyönyörét közönségünknek megszerezze. Mélyen tisztelt közönség! A nemzeti élet ön tudatosságának, fejlettsége magasabb fokának jele az, ha megtiszteljük jeleseinket. Mert, amidőn eleinkről emlékezünk, kik a közélet valamely terén kiválót alkottak, ez az em lékezés a történelmi folytonosság tudatát ébreszti bennünk, jól eső örömérzésre és tiszteletre gerjeszt nemzeti múltúnk iránt, fokozza önérzetünket és bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy van érzékünk a kiválóságnak megbecsülésére akkor is, ha nem szemeink előtt folyó napi küzdelmek érdekei kapcsolnak hozzája. Müveit nemzetek városaiban minduntalan nem- zeti nagyságaik egy-egy emlékére bukkanunk. Szobor, kép, emléktábla hirdetik, hogy itc is, meg ott is teremtő szellem élt, tett, alkotott, hirdette a nemzeti szellem erejét, a hazai kultúrát, a hón előmenetelét. Megdobban a hazafiui szív ily emlékek láttára és törekvés fakad, kiolthatatlan vágy ver benne gyökeret, mely unszol, ösztönöz, hogy kövessük a nagy példákat, igyekezzék mindegyikünk erejétől telhetőleg részt venni a nemzeti művelődés örök életű palotájának megépítésében. Mindenki ereje szerint. Ki terméskővel, ki téglával, ki csak törmelékkel avagy ragasztó anyaggal. Boldog az a nemzet, melyet a Teremtő megáld nagy férfiakkal. Olyanokkal, akik maradandót alkotnak. De szerencsés az összetartozó társadalmi elemek azon szükebb köre is, mely a maga közvetlen soraiból lát támadni jeleseket. így szerencsésnek érzi magát Gyula város, mert ,ő adta aj bonnak azt a derék magyar írót, kinek emlékezetét ma ünnepeljük. Pálffy Albertet akinek az a nagy kor edzette meg lelkét, adott szárnyakat elméjének, próbálta ki publicistikai tetterejét, amely a szabadság fris szellőjét lengette meg Magyarországon. Ekkor legduz- zadóbb, legszárnyalóbb, legmerészebb az ő működése. Élete, cselekedetei, munkái különben inkább a contemplativ szellemet juttatják előtérbe, a meg figyelés, a csöndes szemlélet az ő életére és az ebből leszűrt józan világnézlet jellemzi irodalmi munkásságát. De a nagy korszakban az ő működése is áthasonul, idomul a kor pezsgő szelleméhez és ve zérlő szerepe van az akkori radikális sajtóban. * Serény munkásság a napi és időszaki sajtó terén; komoly és higgadt átgondolás és tanulmányozás alapján megkészrtett irodalmi munkálatok : ime Pálffy Albert életének története. Publicista egyfelől, nyugodt irodalmi munkás másfelől. De mi nemcsak a publicistát, nemcsak a zamatos és tartalmas magyar Írét látjnk benne, mi látjuk benne vármegyénk fiát, városunk szülöttét, azt, akinek bölcsője a mi falaink között ringott, a ki a mi levegőnkben szívta magába az első benyo másokat, melyek szellemének alakulására, irányára elhatározó befolyással voltak. Nem természetes-e tehát, ha magunkénak tekintjük őt, aki körünkből nőtt nagygyá. Nem természetes-e, ha részt kérünk abból a jeles közéleti szereplésből, mely Pálffy Albert nevét hazánk legjobbjainak jegyzékébe iktatta ? Áldozzunk emlékének. Hallgassuk kegyelettel élete történeti t. Okuljunk munkásságán. Tanuljunk példáján hazaszeretet, jó Ízlést és a szép tiszteletét. KÓhn Dávid, az egyesület titkára, olvasta ezután tel lenti czim alatt Pálffy Albertrő! irt tanulmányát. Pálffy Albert emlékezete. „Nem volt ugyan- Homér, — igy szól — a ki fölött hét város versenghetett a dicsőségért, melyiknek falai között született — és ezt nem csupán képletként mondom, mert hiszen Pálffy Albert születési helye is egy ideig kétes volt — de a nélkül, hogy magasabb talapzatra áliitani akarnám, mint a mely őt megilleti: hitem, meggyőződésem, hogyha ugyanaz az egyéniség, ha ugyanaz a tehetség és főleg, ha ugyanaz és ugyanannyi tényező a nagy forradalom alatt Franczinországban, mint — el is tekintve beszély és regényírói minőségétől — aminő egyéniség, tehetség és tényező volt a tnárcziusi ifjú. a tizek egyike, a „Márczius tizenötödikének“ szerkesztője, Magyarország múlt és jövőben legnagyobb, legdicsőbb és legfényesebb korszakában: a franczia nemzet kegyelete b zonyára szoborban hálálja meg érdemeit és a Pantheon tiszteletében részesíti. De illetéktelen vagyok és nem is szándékozom vádaskodni. A magyar nemzetre bizonyára könyelmüség és igazságtalanság volna ráfogni, hogy ne volna érzéke a kiválóság, hogy hálátlan volna nagyjai emléke iránt, különösen azok halála után. Csakhogy hányszor történt és ismétlődik, — még pedig a közélet minden ágában — hogy a középszerűség mértékét alig elérő egyének, életükben, halálukban az elismerés sokkal nagyobb fokában részesülnek, mint olyanok, a kik őket tehetségben, kiválóságban, munkásságban és igaz érdemekben sokszorosan felülmúlják. Az elfogulatlan kortársak, — ösmeretségeik és tapasztalataik körében — úgy az egyik, mint a másik irányban, bizonyára számos példára tudnak visszaemlékezni. A közkedveltség? A népszerűség? az pedig épen kevés esetben van okozati összefüggésben a közszereplő belértékével és még ritkább esetben kifolyása s eredménye az illető egyén kiválóságának. Egy franczia szelleme* mondás szerint, a közkedveltséget, a népszerűséget nem erényeivel, hanem szeretetreméltó hibáival szerzi meg az ember. Pálffy Albertnek pedig nem voltak szeretetreméltó hibái, nem is szerezte meg tehát magának a közkedveltséget, a népszerűséget; az igaz, hogy ezekre sóba nem is pályázott. Pálffy Albertról, „a ki hatott, alkotott, gyarapítón“, alig-alig vetlek tudomást éltében és egyszerűen napirendre tértek halála fölött. De még sem egészen. Vadnay Károly veterán jeles írónk, a magyar tudományos Akadémia tavalyi nagygyűlésén, a baráti s irótársi kegyelet fénylő szövetnékével világította meg a boldogult életét, pályáiulását, küzdelmeit, szenvedéseit, érdemeit és sikereit; Pálffy élete s müvei mellett, ez az emlékbeszéd az, a melyet hogy megfelelni képes legyek ama gyenge erőmet már-különben messze túlhaladó lőrék vésnek, hogy elhunyt jelesünk dicső emlékét felelevenítsem, az alábbiakban kutforrásul használok, mondom, ez a klassikus emlék-beszéd az egyedüli méltó monumentum, a mely megörökíti Pálffy Albert emlékezetét: „aere perennius.“ Majd terjedelmesen vázolja Pálffy ifjú korát, Pestre menetelét, Petőfivel való ösmeretségét, hogyan lön a „tizek" tagjává,'-első irodalmi kísér, létéit, a Csengery szerkesztette „Pesti Hirlap“-nál kifejtett működését, a márcziusi napokat, mint lön a „Márczius tizenötödike“, a forradalom iegagili- subb és legjelentékenyebb hírlapjának szerkesztője, előbb Pesten, majd Debreczenben, és újra Pesten, a szabadságharc/, katasztrófáját, Pálffy bujdosásár, elfogatásit és Budweisba történt internálását, nősülését, családi életéi, a ha t van hetedik i kiegyezés utáni szereplését, a mikor Eötvös József báró felkérésére az „Esti Lap" szerkesztését elvállalta, a tragikus sorsot, mely két felnőtt fiinak és később nejeitek halálával érte, behatóan méltatja mint beszély és regényírót, de felolvasásának erre vonatkozó részét, részint térszüke miatt, részint pedig azért nem közöljük, mert — néhány uj adattól eltekintve — azok túlnyomó részét, Vadnay Károlynak a „Békés“-ben múlt év nyarán egész terjedelemben közölt felolvasása is tartalmazza s mintegy óráig terjedő tanulmányát ekém fejezi be : Szülővárosában Gyulán, ritkán fordu t meg. Leggyakrabban az ötvenes esztendők elején, a mikor a közeli Szintyén nagybátyja Nyéky Alajosnál lakott, majd élte alkonyán »z özvegységre jutott s Gyulára költözött, fenkölt szellemű, derék matróna Nyéki Alajosnénál és kedves rokona Dömény Lajos vendégszerető házánál tartózkodott huzamosabb ideig. És bár e város köz- és társidalmi életében nem is volt aktív tényező, lankadatlan, állandó figyelemmel, rokonszenvvel, szeretettel és kegyelettel -kisérte szülőhelye fejlődését, Ovidiussal nemes lelke mélyébeu érezve : „Nescio, qua natale Solum dulcedine cunctos ÍUucit, et imrnemores non siuit esse sui.s Közművelődési egyesületünk, melynek törekvése, vármegyénk jelesei emlékét ápolni, a jelen és az utónemzedék számára kegyeletesen megőrizni, kedves kötelességét és feladatát rójja ma le, midőn a vármegye székhelyének — a halhatatlan zeneköltő, a magyar opera megalkotója s utolérhetlen mestere Erkel Ferencz melletti legjelesebb fia Pálffy Albertnek szülőházát, ugyancsak az Erkel szobor jeles művész alkotója Kallós Ede által készített emléktáblával feldíszíti. — Ez az egyedüli — úgy szeretném hinni, hogy csak egyelőre az egyedüli emlék, mely Pálffy Albertet a hazában és szülő városában — szemlélhető leg —- megörökíti. Kegyeletes ünnepélyünknek, igénytelen egyszerűségében, — mert annak terveztük — ime diszt ád az a rokonszenves érdeklődés, melynek e teremben ianui vagyunk, jelentőséget az Akadémia s a Kisfa)udy-társaság,* hazánk eme két legelőke lőbb tudományos és irodalmi testületének képviselete, különösen és főleg pedig az a kitüntetés, melyben közéletünk kitűnősége, irodalmunk oszlopa s büszkesége Gyulai Pál részesít bennünket, elhuuyt kedves barátja s irótársa emlékének szánt szükkörü házi ünnepünkön való magaB megjelenésével és kegyes részvételével. A mai ünnepély bizonyára rövid-idő alatt elmosódik az események tengerárjában; a márványtáblát is megemészti majd az idő vasfoga ; Pálffy Albertet is háttérbe szoríthatja uj Ízlés, uj erők divatosb termékei, elfeledtethetik a folyton folyó életnek aktuális követelései, de az irodalom- történet megörökíti róla, hogy a magyar széppróza s hírlapírói nyelv fejlődési folyamában az ő tollának jelentékeny szerep jutott és az idők végtelenéig megmarad Magyarország leghősibb, legfénye sebb s ezért örökké feledhetlen korszakában folytatott merész küzdéseinek emléke. Szívből fakadó hálás kegyeletünk emlékezetén!“ A mÍLdvégig figyelemm. 1 hallgatott fölolvasáB után Gyulai Pál főrendiházi tag, az Akadémia és a Kisfaludy társaság képviselője mondotta el ünnepi beszédét, melyet a kedvezőtlen idő folytán nem mondhatott el a leleplezési ünnepélyen. A klasszikusan szép beszédet felesleges epiteton ornansokkal kisérnünk. Gyulai Pál a magyar irodalom vezéralakja szavaival és eszméivel szemben nem érezzük magunkat hivatva annak méltatására és dicséretére. A szép beszédet itt adjuk olvasóinknak: f—-— Ur lim és hölgyeim! Tisztelt közönség! A Magyar Tudományos Akadémia és a. Kis faludy-Társaség megbízásából jelentem meg itt Schuhmacher Sándor dán Íróval, a Kisfaludy-társa ság külső tagjával, hogy üdvözöljem e megye, e város lelkes fiait és leányait, a kik jeles' földijök, Pálffy Albertnek, az Akadémia és Kisfaludy-társaság egykori tagjának emlékét annyi kegyelettel őrzik. Pálffy Albert mint kiváló publiczista és regényíró szolgálta irodalmunkat. A publiczista pályája Magyarország újabb történetének két oly fordulópontjával találkozott, melyek elhatározó befolyással voltak nemzetünk sorsára. Értem az 1848—1849 iki eseményeket s az 1867-iki kiegyezést. Pálffy 1848-ban mindjárt a mároziusi mozgal- i. ak elején indította meg Márczius tizenötödike ez. lapját, mely csakhamar a forradalmi szellem legelszántabb közlönyévé vált. Korán meggyőződött arról, hogy megújult alkotmányunkat előbb-utóbb fegyver el kell védenünk, ezért erélyes rendszabályokat követelt a kormánytól s folyvást táplálta a forradalmi szellemet. Midőn a forradalom elvihar- zott s tizenhét évi szenvedés után jobb napok virradlak a magyarra s végre megtörtént a kiegyezkedés, Pálffy újra egy kis lapot indított meg, az Esti lap czimüt s epen oly erélylyel védte a Uiegyezkedést, mint a mily hévvel szította annak idejében a forradalmat s mind a két nagy eseményt végzetesnek, történeti kényszerűségnek tartotta s azt hitte, hogy a forradalomban kifejtett erőnk utóhatása vívta vissza alkotmányunkat I a kiegyezkedés nem volt egyéb, míht a forradalom bevégzése mind két részről, mert egyik fél se tudta végkép legyőzni a másikat. Hírlapi czikkei mind 1848-ban, mind 1865-ben nem csekély hatást tettek a közönségre. Az az ■ gyszerü és könnyed előadás, az a tiszta, átlátszó stil, az az eszmékben gazdag éles gúny, melyek fejtegetéseit jellemeztek, vonzották az olvasót. Mind ezt Pálffy jó részt szépirodalmi tehetségének és műveltségének köszönhette. Főkép a franczia irodalmat kedvelte s már mint kezdő iró a franczia elbeszélő prózát tanulmányozta. Beszélyeiben csakhamar feltűnt a stílnek egyszerűsége és könnyedsége, szemben az akkor divatos többé-kevésbbó szónoki előadással. A folyóiratokban szétszórt beszé- lyoit éppen akkor gyűjtötte öss/e, a mikor fölvirad- tak a márcziusi napok. Kiadója kinyomatta ugyan a gyűjteményt, de csak a forradalom után bocsátotta közre Egy földönfutó hátrahagyott novellái czim- mel, névtelenül. Valóban Pálffy hat évig üldözött földönfutó volt, de oly jól tudott rejtőzni, hogy el nem foghatták. Ctak akkor hagyta el rejtekét, midőn kihirdettetett az általános amnesztia. Többé el nem Ítélhették, de mint veszélyes egyént Csehországba internálták, honnan csak az ötvenes évek vége felé térhetett hazájába. Mind bujdosása-. mind száműzetése idejében számos beszélyt és regényt irt, de termékenysége mind számban, mind benső értékben, pályája utolsó évtizedeiben emelkedett magasabb fokra, midőn a politikától teljesen visszavonult s fiai halála után a munkában keresett enyhet. Jól elbeszélt és kellemes regényekkel gazdagította irodalmunkat. Pálffy nem annyira a szenvedélyek rajzában kereste a hatást, miit inkább a leleményes cselekvényben, a társadalmi viszonyok élénk és jellemző feltüntetésében. Legörömestebb és legsikerültebben e század régibb és. újabb magyar társadalmát rajzolja és számos typikus alakját varázsolja elénk, s a kényes tárgyakban is folyvást megőrzi jó ízlését és erkölcsi érzékét. Korrajzi tekintetben legsikerültebb regénye a Régi Magyarország utolsó éveiben, melynek cse- lekvónye a negyvenes évek elején kezdődik | a szolnoki csatával végződik. Az agguló költő ifjú kora legerősebb benyomásait eleveníti meg e műben, melyet az akadémia koszorújával tüntetett ki. És most engedjék meg uraim és hölgyeim, hogy az akadémia e koszorújával az elhunyt szülőházát is feldíszítsem s melléje aggassam a Kisfaludy- társaságét. is, mely egy pár müvének kiadója volt. És engedjék meg végre, hogy mind két intézet köszönetét ismételjem Békésmegye és Gyula városa lelkes közönségének, közművelődési egyesületének e kegyeletes ünnepélyért. Valóban méltó rá, a mint a költő mondja : hogy a haza Szivében hordja annak emlékét, Ki a hazát szivében hordozá. f A beszed után felhangzó lelkes tetszészaj után dr. Lukács György főispán mondott köszönetét ügy a közönségnek, mint Gyulai Pálnak és | titkárnak az ünnepélyen való aktiv közreműködésükért, mely után a díszközgyűlés véget ért. A leleplezés. A csepergő eső daczára is népes volt a Terényi utcza a leleplezéskor. A tűzoltók vontak kötél-kordont a ház előtt, hol Pálffy Albert született | hol jelenleg a Schröder Istvánné kisdedóvója van,jennek, a falába van beillesztve a márványtábla, mely ez alkalomból még lepellel volt borítva. A ház előtt díszbe öltözött megyei hajdúk álltak őrt, a házról pedig nomzetiszinü lobogót áztatott a csepergő eső. Rövidon végeztek. A főispán pár lendületes szava után lehullt a lepel a gyönyörű kivitelű emlék-tábláról. Uutkay Béla polgármester, a ki a városi tanács élén jelent meg és ugyancsak a vá ros nevében szép koszorút hozott, az elnök felhívására az emlék-táblát átvevőn, ünnepélyes fogadalmat tőn, hogy azt Gyula városa közönsége — jeles szülötte emlékéhez méltóan — örök időkig kegyelettel fogja gondozni és őrizni. — Kallós Ede a szó szoros értelmében remekelt e müdarabbal. Maga Gyulai Pál, a kinek pedig elég alkalma volt leleplezéseken részt venni és különféle müdarabok közölt összehasonlítást tenni, — mondotta, hogy ehhez fogható szép kivitelű emléktáblát még nem látott az országban. Különösen a relief-mellkép az, mely művészi kivitelében, az ábrázolás hűsége s az egyéniség karakterizálása folytán rendkívüli raü- becscsel bir; fölér ez a kis mellkép több ismert- nagyobb szabású, de kivitelében nem oly sikerrel megoldott szobor-müvei. A mellkép a vörös márvány tábla felső jobb oldalán van, alatta Szász Károlynak gyönyörű emlék-versével a' következők olvashatók : PÁLFFY ALBERT regényíró. Szül. 1820. április 20. Meghalt 1897. deczember 22. Bölcsője itt ringott: ifjan s szárnybontva honáért És eszményeiért harczola férfiasén. Majd száműzve siratta honát s szabadon hazatérve üj munkába fogott s birdete jót s igazat: Meist fáradtan tért a szabad haza földbe pihenni Éji nyugodtan néz a magas i-gbül alá. * Kegyeletül: Békésvármegye Közművelődési Egyesülete. K >
