Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-05-14 / 20. szám
20-ik szám Gyula, 1899. május 14-én XXXI. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres- . kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évro . . . 5 írt — kr. Fél évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . • 1 „ 25 „ Társadalmi és közgazdásza, ti hetilap. f--------1 Ki adébivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyiit-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Egyes szám ára 10 kr. _____Á Me gjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: Sí ó la. n 3D á v i cLL. Nyilt-tér sora 10 krajezár. Három milliós földvásárlás. A Trauttniannsdorf-fóle nagybirtok eladási ügyében megyeszerte élénk szenzácziót keltő hirtelen és váratlan fordulat állott be. Olvasóink emlékezni fognak, hogy Orosháza község képviselő testületé még a tél folyamán nagyszabású akcziót indított meg az Orosháza községét környékező Trautt- mannsdorf birtokok megvásárlása ügyében. A tárgyalások előbb Írásban, majd küldöttség utján folytak a község és a nagybirtokos gróf között. Utóbbi, márczius hó második felében 3.200,000 írtra tette a birtokok árát, a községnek 8 hétig minden más al- kudozóval szemben elsőbbséget biztosítván. Orosháza község e őzéiből kiküldött becslő- bizottsága azonban csak 2.800,000 írtra becsülte a birtokokat és ama alaposnak látszó reményben, hogy ezzel a maximális ajánlatot tette, amelynél magasabbat senki sem fog tenni : a képviselőtestület múlt hó 4-én tartott közgyűlésében 2.850,000 frtot ajánlott fel a birtokokért és a teljes biztonság hiedelmében indította meg az akcziót Orosháza s vidéke lakosai körében a birtokok parcellázása érdekében. ügy tudjuk, hogy ez a parczellázás igen nehezen ment. Némelyik birtokra, igyjaz Orosháza határában fekvő, de mindössze nyolcz- száz holdnyi területre volt és van bőségesen reflektáns, ugyanigy a gerendási birtokra is; de már a szénási föld, melynek tetemes része szik, alig volt jegyezve, úgy bogy a parcel- lázási folyamat már-már igazolni látszott Orosháza község képviselőtestületének pessi- mista kisebbségét, mely a felajánlott két millió nyolczszázötvenezer forintot sókállotta a Trautmannsdorf birtokokért, annyi pedig még a legvórmesebb optimista előtt is világos lön, hogy ezen összeg igazán a maximuma annak, amit a földért felajánlhattak. Ily körülmények között épen nem hatott „bomba“-ként a hir, hogy Csaba községe, későbben indított és szép titokban folytatott alkudozás után Orosházánál magasabb ajánlatot tőn a grófnak, nevezetesen kerek szám három millió irtot és eme összegért a kérdéses birtokokat tényleg meg is vásárolta. De hogy a csabaiak eljárása mégis zokon T A R C Z A. Mikor én rablóvezér voltam! Az ötvenes évek elején Párisból Nápolyba utaztam, hogy az Appennin hegység vadregényes vidékeiről néhány vázlatot vegyek föl. Velem volt Roger barátom is, aki puszta müked- velósből jött Olaszországba, hogy annak kincseit megismerje. Nápolyban az arany-szarv-fogadóba szállottunk, melynek tulajdonosnője egy meglehetősen csinos, ámbár már koros olasz nő volt. Kivüle még egy kamasz fiú volt a vendéglőben, de észrevettük, hogy gyakran napokig távol van. .. . Ez a fiú Beppó volt, Rozina asszonynak, a korcsmárosnénak fia. Rozina asszonynyal gyakran beszélgettünk. Épp a hegyek közé való kirándulásunk előestéjén is együtt ültünk a söntésben. — Jesszusom! Önök a hegyekbe mennek? — sipitott a vendéglősnő. — Úgy van, jó asszony ! — Ne kísértsék az Isten ti — Ugyan miért? — Hát nem tudják ? — Talán emberevők laknak ott ? — Még annál is rosszabb ! — Ah 1 ah! — A gaz Tiepoló! A bandita, akit az Isten büntessen meg I félelmessé teszi a környéket! — És a csendőrség ? — Nem boldogul vele 1 olyan az mint az ördög 1 Eltűnik, mintha a föld nyelte volna el, mihelyt csendőrszagot érez ! Aztán gyilkol, rabol, gyújtogat . . . —- Nos Roger? — szóltam ulitársamhoz. esik az orosháziaknak, az természetes; bizonyára ha megfordítva történik, nevezetesen ha a csabaiak kezdik meg az alkudozást és az orosháziak Hezitáltak volna rájuk, ez a csabaiaknak is zokon osett volna. Ámbár nem eshetett volna zokon, mert az orosháziak ezt bizonyára nem cselekszik meg. Azt hogy a csabaiak — amint hangoztatják — a földvótelből az orosháziakat sem akarják kizárni, utóbbiak egyátalán nem fogadják „engesztelő áldozatinak, először is azért, mert ha ők veszik meg a földeket, szintén szívesen juttattak volna azokból úgy a csabaiaknak, tótkomlósiaknak, mint egyéb szomszédjaiknak, annyival is inkább, mert sem Orosháza, sem Csaba nem képes a 12,000 holdra terjedő területet egymaga „megemészteni“ s a szomszédok részeltetóse ily körülmények között az eladónak nem szívessége, hanem érdeke; másodszor pedig ha az orosháziak még „atyafiságos jóindulat“-nak vennék is Csaba kegyességét, mely nem zárja ki őket, hogy némi földhöz jussanak, annyi mégis bizonyos, hogy az orosháziak eme kegyesen nékiek engedett földekhez a 150,000 írttal emelkedett vételár folytán csak magasabb árakon fognának juthatni. Egyébként, amint az ügy bonyolódik, nincs kizárva, hogy Csaba község három milliós földvétele épen nem perfekt dolog, mert ha a birtokost és magát a községet kötelezné is, vármegyei jóváhagyást is igényel és ezt a vármegye, talán épen a csabai bizottsági tagok kezdeményezésére s akczió- jára fogja megtagadni. Az orosháziak ugyanis behatóan tanulmányozták és erősen mérlegelték az ügyet, mielőtt ajánlatukat megtették volna, tudhatták és tudták is, hogy a lehetőség szélső határáig kell elmeoniök, ha a jogügyletet megkötni óhajtják. így is cselekedtek és talán többet ígértek a lehetőnél mint kevesebbet; a parczellázási kísérlet legalább ezt bizonyítja. Alig remélhető tehát, hogy a csabaiak parczellázási kísérlete jobb eredménynyel járna s ez esetben Csaba községe nem lesz képes a vételár és a vele járó tekintélyes mellékköltség fedezési kötelezettségének eleget tenni, s igy a három milliós földvétel, úgy lehet, hogy a Trauttmannsdorf birtokok eladási krónikájának csupán szenzácziót keltő, de meddő epizódja lészen. — Felkeressük a banditát! — felelt Roger. Holnap kora reggel indulunk . . . Te lefestheted őt | • | A söntés sarkában Beppó horkolt, de e szókra fölkapta a fejét . . . — Hát nem félnek .az urak? — kérdé álmosan. Éppen nem, barátom ! Rozina asszony még ijesztgetett bennünket egy kicsit, de két franczia nem engedi magát egy hamar elijeszteni egy kalandtól. Másnap reggel tervszerint útnak indul- tun . . . Széles kalábriai szalmakalapot tettünk a fejünkre, mely teljes árnyékot nyújtott nekünk az égető déli nap ellen. Négy óráig barangoltunk a hegyek között, míg végre egy bámulatosan szép kilátást nyújtó hegytetőn megálltunk . . . Velünk szemben ősi vadregényes lombok emelkedtek, melyet teljesen befutott a moha és a buja vadszőllö indája. — Ezt lekapomI — szóltam Rogerhez. — Elragadó táj, barátom I — felelt Roger, A szalón első diját kapod meg, ha ezt vissza tudod adni 1 — Arra Tiepoló képével fogok pályázni! — Ah igaz, hiszen Tiepolót keressük . . A gyönyörű vidék szemlélete közben egészen megfeledkeztünk a dologról .... — Majd ránk talál! Én festettem . . . Roger letelepedett a fűbe I elővette a mandolint, melynek húrjait mesteri módon tudta kezelni — Ah Tiepoló! Csak jönnél már! — sóhajtottam föl. Parancsolja, hogy eléje vezessem ? — kérdé mögöttem egy mély basszus hang. A vármegye rendkívüli közgyűlése. — Május 9. — A tárgyak csekély számához képest és azon előrelátható tény daczára, hogy ellentétes érdekek és nézetek nem teszik szükségessé a pártok tömörülését, szokatlanul szép számmal gyűltek össze a törvényhatósági bizottság tagjai a kedden délelőtt tartott rendkívüli közgyűlésre, köztük nagy többséggel voltak képviselve a gyulaiak, a kik a villanyvilágítás és a város szőnyegen levő több más ügye iránt érdeklődtek. A közgyűlés lefolyása tényleg gyors volt és vitára nem adott alkalmat, csupán a gyulai honvédlaktanya pótépitkezósi ügyénél szólalt fel Cs. Demkó József, a ki a huszárosztály áthelyezésével a várost ért hátrányt panaszolta fel. Az egyes ügyek megvitatását az állandó választmányban végezték el, a mely közvetlenül a közgyűlés előtt ülésezett és a melynek részletesebb tárgyalásai miatt a közgyűlést csak fél órai késedelemmel, féltizenegy órakor lehetett megkezdeni. így több hozzászólásra adott alkalmat az állandó választmányban a gyulai villany világítás ügye, Füzesgyarmat községnek a füzesgyarmat-püspök- ladányi vasút segélyezése tárgyában hozott határozata és Békés község azon határozata, hogy 100 hold földet kendertermelésre fog felhasználni. A megállapított határozati javaslatokat azután a közgyűlés észrevétel nélkül elfogadta. Jelen voltak a közgyűlésen: dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán várm. főjegyző, dr. Daimel Sándor, Berthóty István és Kiss László előadó jegyzők, Oláh György főügyész, Jantsovits Péter, Deimel Lajos, Bandhauer György, Szabó Emil, Somogyi Ákos, Sinszky Ferencz, Kis Gyula, Schmiedt Iván, Dubányi Imre, Hoffmann Béla központi tisztviselők, Lukács Endre, Sztraka György, Ambrus Sándor, Popovics Szilveszter főszolgabirák, Ladies György, Weisz Mór," Dutkay Béla, Haviár Lajos, Popovits Jusztin, dr. Frankó László, Jantsovits Emil, Cs. Demkó József, dr. Zöldy Géza, Braun Mór, Lendvay Mátyás, Schröder Kornél, Dombi Lajos, dr. Berényi Ármin, ifj. Endrész András, Winkler Laios, Bodoky Mihály, Szénásy József, Schmiedt József, . Kuk la Ferencz, Gróh Ferencz, Fábry Károly, Áchim Gusztáv, Beliczey Géza, Kecskeméti Ferencz, Miskucza György, Kohlmann Ferencz, Sál József, Schriffert József, Horváth János, Kontur Béla, G. Varga András, Végh Gábor, stb. stb. Dr. Lukács .Gyögy főispán röviden jelezvén a rendkívüli közgyűlés összehívásának szükséges vol tát, a közgyűlést megnyitja és mély részvéttel emlékszik meg az uralkodó házat Ernő főherczeg elhunytéval ért csapásról. Indítványozza, hogy a vármegye közönsége részvétét feliratban juttassa a trón zsámolyához. Az indítványt a közgyűlés elfogadta. Áttérve a napirendre az előterjesztett határozati javaslatok elfogadásával elhatározta a rendFelugrottam . . . Szálas fiatal ember állott előttem, az olasz legények fantasztikus zsinóros öltönyében. — Hogy tetszett mondani? — kérdém. — Elvezetem önöket Tiepolóhoz! — felelt a legény. — Tiepoló meghívja önöket ebédre I — Ab, ez pompás 1 — Az udvarias meghívást elfogadjuk I — vágott közbe Roger. — Akkor kövessenek 1 * Tizpercznyi ut után éppen az előtt a rom előtt álltunk meg, melyről az előbb vázlatot vettem. Széles árok választotta el a romot a hegylejtőtől, melyen álltunk. — Hogy jutunk itt át? — kérdém. — Vezetőnk válasz helyett füttyentett . . . Hasonló fütty volt rá a válasz, melyre vezetőnk még három füttyel felelt. E pillanatban az egyik romfal kimozdult a helyéből s mint valami várnak függő hídja le ereszkedett, úgy hogy rajta kényelmesen átmehettünk. Vezetőnk egy rozoga lépcsőn vezetett le bennünket s nemsokára egy tágas, fényesen bútorozott terembe értünk. Elámultunk . . . Azt hittük, hogy rablótanyát találunk s ime herczegi kastélyba jutottunk. — Önök látni akartak, uraim ? — szólalt még egy hang előttünk. — Itt vagyok 1 — Beppó I — kiáltottam fel az első pillanatban. — Itt Tiepoló ! — szólt Rozina asszony fia. — Tiepoló, akit az anyám megátkoz 1 Odalenn Beppó. — Ez bámulatos ! — Éppen nem 1 De remélem, hogy velem ebédelnek az urak 1 Az én vendégeim önök és semmi bántódásuk nem lesz 1 kívüli közgyűlés, hogy Szélt Kálmán minister- elnöknek kineveztotését tudató és a vármegye üdvözletét megköszönő levelét tudomásul veszi, Per- czel Dezső volt ministerelnők búcsúlevelét tudomásul veszi és arra válaszol, Hegedűs Sándor belügyministerhcz bizalmi levelet intéz. Szeghalom községnek engedélyt adott, hogy regále kötvényei értékének visszatérítése tárgyában csak az elidegeuités után hozzon határozatot és egyúttal a község vagyoni viszonyainak rendezése tárgyában vizsgálatot rendelt el. A bérkocsi iparról szóló vármegyei szabályrendeletet akként módosította, hogy a bérkocsik számát Csabára nézve nem korlátozza, s azt Gyomán és' Mezőberényben 10-ben, Tót-Komlóson pedig 4 ben állapította meg. Gyulaváros és a magyar vasúti forgalmi részvény-társaság között a villanyvilágítás be-, hozatalára létre jött szerződést jóváhagyta. Gyulavárosnak a József főherczeg laktanyánál engedélyezett átalakításra 7000 frtos kölcsön felvételét a vm katonabeszállásolási alap terhére engedélyezte. E tárgynál felszólalt Cs. Demkó József, a ki elpanaszolta azon nagy veszteséget, a mely Gyula városra a honvédhuszárok áthelyezése folytán háramlóit, a mely áthelyezés folytán a drága pénzbe került huszárlaktanya most üresen áll. Kívánatosnak tartja, kogy az áthelyezett huszárság helyébe más csapat tétessék és azon reményének ad kifejezést, hogy a város ebbeli kérelmét hathatós befolyásával a vármegye főispánja is támogatni fogja. Jóváhagyta a közgyűlés ezután B.-Csaba községnek katonai barakok építését kimondó határozatát. A beadott kétrendü felebbezés elutasításával helybenhagyta Füzes-Gyarmat község határozatát, melyben a füzesgyarmat püsdökladányi h. ó. vasút segélyezését bizonyos feltételekhez kötötte. Az „alföldi első gazdasági vasút“ forgalomba bocsátására 3 hónapi idöhaladékot adott. Jóváhagyta Békés község határozatát, 100 hold földnek kendertermelésre való felhasználása tárgyában, továbbá Szabad-Szeot-Tornya községnek 14 kát. hold megvételére vonatkozó, Gyulavárosnak a törvényszéki épület körül betonjárda épitése és abba vezető vízvezeték létesítése tárgyában hozott határozatait. Jóváhagyólag tudomásul vette Kétegyháza községnek 3000 frt ideiglenes kölcsön felvételére vonatkozó határozatát. Czikó János felebbezésének elutasításával helybenhagyta Bánfalva községnek a községi tőkepénzek elhelyezésére vonatkozó határozatát és végül nóm vette figyelembe a nagy koicsma bérlotének átruházására nézve Vésztő község által hozott határozat ellen irányuló felebbezését. A kijelölt ügyek letárgyalása után nyomban hitelesíttettek a felvett jegyzőkönyvek és a közgyűlés rövid egy óra alatt lefolyván, véget ért. A lakomában kívülünk tizenkét bandita vett részt .... Megannyian olyan csinos fiuk, hogy Párisban a herczegnők is beléjük bolondulnának. Feltűnt rögtön, hogy a társalgásban annyira jártasok, hogy szellemesség dolgában ugyancsak össze kellett szedni magunkat, hogy megnevettessük őket. Az ebéd beillett volna fejedelmi lakomának. Ezüst kelyhek voltak az asztalon, a valódi marsalai bort pedig pókhálós kőkorsókban szolgálták föl. — És ha szabad tudnom, honnan került ez a sok kincs, — kérdém. — Ön azt hiszi, hogy rablott jószág? — Azért kérdem, mert nem hiszem j — Akkor igaza van. Ezt itt találtuk elásva és egyszerűen elfoglaltuk. . . Az ebéd hosszan eltartott. A marsalai bor fejünkbe szállt s kezdtünk elálmosodni. . . Nem tudjuk hogyan, de alkonytájban éles fájdalomra édredtünk fel . . . Csendőrök fogtak körül bennünket a hegytetőn, ahol az előbb festettünk. Rögtön észrevettük, hogy Tiepoló rendes ruháink helyett a banditák öltönyébe bujtatott bennünket. . . A csendőrök puskatussal ébresztettek fel, kezeink hátra voltak kötve. — Melyik közületek Tiepoló ? — kiáltott a csendőrhadnagy. — Én vagyok 1 — szólt Roger, akinek tetszett a kaland. — No megértél az akasztófára 1 — Meg-e ? Ha hajam szálát meggörbíted, hát holnap a falamiádat kipusztitják a társaim. — Nono 1 — szól a csendőr megszeppenve. — Jó emberek, ne higyjetek e fiúnak ! — szóltam. Tiepoló én vagyok, ő meg akar menteni engem 1 Roger dühös pillantást vetett rám.
