Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

Karácsonyi Károly helybeli áruházának hirdetményét ajánljuk olvaBÓink figyelmébe.

Templomrablás. Kis László és Túri András kladányi kovácslegények annyira elvetemedtek már, hogy betörtek a templomba és kifosztották a fali perselyeket. A gaztett azonban nem maradt titok ban, mert a csendőrség rájött a nyomra és elcsípte a két gonosztevőt.

A békési közművelődési bizottság f. hó 13-án tartott ülésében átvette a megyei közművelődési egylettől a-népkönyvtár alapját képező 250 darab könyvet és azt Jámbor Lajos kinevezett könyvtárosnak adta át. A könyvosztás vasárnap délutánonként nyáron 4—5, télen 3-4 óra között lesz.

A békési ártézi kút bizottsága Czoll Demeter ajánlatát tárgyalta a héten. E vállalkozó 1400 forintért hajlandó 5 Norton-féle mükutat építeni, beleértve minden anyagot és munkát. E kutak 100— 130 m. mélyek lennének s naponként 400 hektoliter vizet adnának. A bizottság hosszasan tárgyalta az ügyet s végre abban állapodott meg, hogy az Artézi kút fúrás eszméjét nem adja föl s a kormányt kéri fel egy kútfúró gép átengedésére s házilag fog kutat furatni.

Aranylakadalom. Oskó János és neje orosházi lakosotc múlt szombaton tartották házasságuk évfordulóját. A szép ünneppel járó meghatottságot növelte, hogy ugyanakkor tartotta esküvőjét fiuk Oskó Béla fiatal iparos is.

A pálinka. Mielőtt Zola megírta volna is ily czimü regényét, már azelőtt is nagy tényező volt az emberiségre nézve az alkohol s megdöbbentő, hogy sem prédikácziókkai, sem irányregényekkel, sem semminemű társadalmi utón nem lehet megakadályozni az alkohol romboló munkáját a társadalomban. — Békésen a mértéktelen pálinkaivás áldozata lett Gyebnár János, ki annyira iszákos volt már, hogy anyagilag teljesen tönkre tette magát, majd erkölcsileg is s deliriumos rohamában e hó 8 án felakasztotta magát.

Vasut-bejárás. Az alföldi első gazdasági vasút b.-csabai állomásának és vonalkeresztezéseinek köz- igazgatási bejárását a kereskedelemügyi miniszter elrendelvén, annak határidejéül ápril hó 27-ik napját és helyéül B.-Csaba községházát tűzte ki. A bejárást a vasúti és hajózási főfelügyelőség vezeti.

Uj munkásegylet. A belügyminister a vésztői földmivelő munkásegylet alapszabályait megerősítette.

Marharakodó állomáshoz kirendelt szakértő. A földmivelésügyi minister a füzesgyarmat—püspökladányi h. é. vasút »Füzes-Gyarmat felsőállomás« nevű állomását marharakodóul engedélyezte, minek folytán oda szakértőül a vármegye alispánja K o h n Ármin községi állatorvost rendelte ki.

Nagy tűz Mezőhegyesen. Kedden este óriási tűz pusztitott Mezőhegyesen. 30 kazal keuder-kóró égett le, óriási lángjával bevilágítva messze a vidéket. A gyulai határban levőnek gondolhatta bárki a nagy tüzet, oly közel állónak látszott az s állítólag az éji sötétségben az aradiak is úgy látták, mintha egész közel lenne hozzájuk a nagy tűz. Sőt még a megye legészakibb részéből is telefontudakozódások jöttek, nem ezen a környéken volt-e a köze'ben látszó tűz. Gyulán el volt terjedve, hogy Bánkút égett le, csak másnap lett általában tudottá', hogy a mezőhegyesi kendergyár mellett felhalmozott óriási kenderhalmaz gyűlt fel és égett le. A gyárnak semmi baja nem történt, a mi a szél ellenkező irányának köszönhető. A kár igy is igen nagy.

Leesett az állványról. Majdnem miDden nagyobb építkezés megköveteli a maga emberáldozatát s jó szerencse, hogy a Gyulán folyó nagyobb építkezések még nem szolgáltattak tárgyat e szomorú krónikához. — A héten azonban mégis megesett, hogy az elmegyógyintézet folyó építkezése közben leesett az első emeleti állványról Pettner András kőműves, de —-bár eszméletét vesztette — komolyabb sérülést nem szenvedett. — Ugyancsak a törvényszéki palotánál is hasonló eset ért egy téglahordó leányt, de ez meg épen oly szerencsésen esett le, hogy semmi baja sem történt.

LÓkÖté8. Az alföldi betyár-romantikából mégis csak maradt még fenn valami, ha egyéb nem, hát a lókötés. Vasárnap este „elkötöttek“ a benedeki pusztáról két lovat. A tettesek valószínűleg kóbor czigányok voltak, mert vagy 5 kocsiból álló czigány- karavánt látlak az nap arra ólálkodni. A tetteseket a csendörség nyomozza.

Értesítés !

Alulírott iroda vezetőség tudomásul adja a n. é. közönségnek, hogy a helybeli ka«- téiyban folyó év szeptember havában egy rendszeres tehenészet létesül, a hol tetszés szerinti mennyiségben kapható leend tej S legfinomabb tea-vaj.

A friss, fölözetlen tej literje állandó vevőknek tólen-nyáron a helyszínen 7 kraj- czár, házhoz vive 8 krajezár.

Állandó tej vevők a tea-vaj árából meg felelő árkedvezményben részesülnek.

Fizetés minden hó Ijén.

Ha a n. é. közönség tiszta, egészséges, jó minőségű tejet óhajt folyó ÓVÍ Október hó I—tői, úgy jelentkezzék a kastély iroda- 'vezetőségnél.

j43 í-i. Kastély Irodavezetőség.

Békésvármegye közművelődési egyesülete.

Az iparfejlesztés története.

Ina s felolvasta a békésvármegyei közművelődési egyesület orosházi vándorgyűlésén:.

Koncsek Gy. József.

(Folytatás.)

Ezen ős világi állatok kortársa volt már az ember is, hogy aztán az embernek még nem lehetett valami paradicsomi élete, azt könnyen elképzelhetjük, ha meggondoljuk, hogy egy szálláson a mammuthtal, barlangi medvével, hiénával a barlangban lakni, nem lehetett valami nagy mulatság, akkor, mikor még az embernek a dorongnál egyéb fegyvere nem volt. Pedig bizonyos, hogy az első iparczikk a dorongfegyvéf lehetett és nem más, mert az embernek mindenekelőtt az életét kellett a vadak ellen védelmeznie és a mivel legkönnyebben védelmezni tudta, az az első fegyvere az embernek a dorong volt. Hiszen még a történelmi középkor lovagjai is buzogányt forgattak a kezükben, amely lényegében nem egyéb, mint dorong, vagy bunkósbot, csakhogy egy kissé kipzifrázva, rózszegekkel volt kiverve.

Ezen legrégibb iqőben az őskornak legtávolabbi szakában használták az ősemberek a tűzkő eszközöket. Eleiptón csak úgy, a bogy a természetben találták, mig később tökéletesítették azt, valami pattogtatás, csiszolás és kifurás által, igy már a csont és kőfaragványukon és kezdetleges rajzkisérleteiken a képzőművészet jelei felismerhetők voltak. Lakóházról, vagy talán bútorról bizony még ebben a korszakban nem lehet beszélni, épen úgy az emberek ruházatáról sem, mert az emberek barlangban laktak és fűből vagy mohból vetették ágyaikat. Első eledelük gyümölcs volt, később valami mag és hús, mig sokkal későbben valamely megszeliditett állat feje.

A dorongfegyveren kívül a legrégibb ipar- művi tárgyak azok, a melyek legkönnyebben sárból, vagy agyagból előállíthatok, ilyenek a csuprok. Bármivel táplálkoztak is az emberek, de azért bizonyos, hogy megszomjaztak és hogy a folyó vagy tó moesáros partjaira ne legyenek kénytelen viz ivás végett lefeküdni, arról kellett hát gondoskodniok, hogy ivóedényt készítsenek. Ilyet agyagból készítettek, megszáritották és valami parázsban némileg kiégették s az ilyen ivó- edényt állandóan magukkal hordozták. Az ősembereknek első ivóedényök azonban a markuk lehetett, azután valami csiga, kagyló, mig később a művelődésnek már bizonyos fokán készítették azt sárból és ki is égették. Ezen őskori cserép-edény maradványok tehát arról is tanúskodnak, hogy az ősemberek a jüzet már nemcsak ismerték, hanem hasznukra is tudták fordítani, habár tüzet az akkor már rendelkezésükre álló, de alkalmazni még nem tudott eszközök segítségével maguk előállítani képiek nem lehettek. De gondoskodott róluk a teremtés ura és küldött számukra villámot — égi .tüzet — mely lecsapott valamely száraz fába s azt lángra lob- bantá. Minthogy pedig az ember nagyon kiváncsi, tehát kiváncsiak voltak már bizonynyal maguk az ősemberek is és a látott tüzet körüljárták, annak jótékony melegét érezhették s midőn talán az már lohadó félben volt, akkor ugyancsak száraz ágakkal vagy esetleg fával tovább élesztették és talán egy darab vadhúst meljette megpu- hitottak, nyársra huzva meg is sütöttek. Láthatták már akkor az emberek, hogy egyik állat a másikat elejti és annak a busából lakmározik, vagy talán még hagyott is belőle, melyet az ősember ruegizlelve, jónak talált; de mert a nyershust úgy a hogyan volt az emberek mégis nagyon szívós, rágósnak találták, ennélfogva azt meg- kellett előbb puhitaniok. Kitettók először a napsugár hatásainak, később pedig a tűz mellett sütötték meg. Kezdetben a mammuth és irám- szarvas busa szolgált igy az ősemberek eledeléül, mig a csontokban talált velő bizonyosan nyalánkságául.

A mikor már az emberek a tüzet s. annak becsét febsmertók, annak folyton való élesztőséről is gondoskodniok kellett és ha talán valamely családnál a tűz kialudt, annak beszerzéseikkor a főgondot képezte; ilyen körülmények között azonban hihető, hogy az ősemberek nem valami szívesen adtak abból kölcsönt, igy a tűz beszerzéséből háborúság keletkezett. — A ki birta, az marta. — Tehát már az őskorban szent hejylyé vált a tűzhely s imádattal is vették körül. Innen magyarázható meg az őskorból eredő tüzimádás. Hiszen még a mai czivilizált világban is némi büszkeséggel gondolunk a saját tűzhelyünkre. Ezért élünk, munkálkodunk és hogyha kell: ipég mégis balunk.

Ebben az időben természetesen mindenki maga gondoskodott még a szükséges eszközök előállításáról. A lakóhely építése ; a vadászáshoz megkivántató eszközök, nyílhegy, dorong, balta és ék ; a halászati eszközök előállítása; az állat- bőröknek kővel, csonttal, tövissel ruhává vpló összeállítása, melyek űz ősembereknek ugyszól;, yán minden szükségletét kielégítették.

Az ősemberek első öltözete minden bizonynyal állatbőrből lehetett, mert ruházatra szükségük volt, láthatták, hogy az állatokat azoknak szőrös bőre megvédi az időjárás viszontagságaitól, elejték tehát azokat és lehúzták bundás

bőrüket, melyekkel testüket befedték. Bizony akkor még a ruházatot nem tudták az ősemberek kiszabni, hanem csak úgy, ahogyan pl. egy medvebőrt lehúzott, egy kissé megszárittatott, azután megpuhitották, úgy bújtak bele. Az elejtett állatok csontjaiból később hegyes, szúró, vágó eszközöket és tűket csiszoltak, köszörültek, mig később ugyancsak állatok bőrével sátrakat födtek be és ezekben bőrökből ágyakat vetettek. Amikor már a csont-tüt feltalálták, akkor már a varrással, a szabás is fel lett találva és innen indult ki az első divat. Ilyen volt az ősidő és a kőkorszak ipari fejlődésének története.

2. Mikor a nagy franczia forradalomban Bonaparte Napoléón Égyptomot elakarta foglalni hogy az angolokat a kincses Indiától elzárja és azzal nagyhatalmukat megsemmisítse, tudósokat is vitt magával, hogy a hadjárat alatt Egyptom emlékeit tanulmányozzák. Ezek aztán az egyptomi királyok — faraók — sirjai fölé emelt hegyma- gasságu pyramidokon a rajzokat, képírásokat lemásolták és azután otthon nagyfáradsággal kibetüztók, azokból Egyptom igazi, való történetét Írták meg. Közülök az egyik tudós Leonard, a Nilus folyó tengerbe ömlésónól, annak deltájában leásatott, lefuratott 60 lábnyi mélységre és ott tógladarabokat, cserépedényeket és egy réz avagy bronzkóst talált s ha még mélyebbre ásat, akkor meg az alsó rétegekben bizonyosan kőeszközöket találhatott volna. Hanem már az is óriási eredmény volt. Ugyanis az egyptomi nép tapasztalata szerint a Nilus folyó egy század alatt 5 hüvelyk vastag földréteget szokott a fenékre lerakni. 60 láb = 720 hüvelykkel, melyben az 5 — 144-szer találtatik meg, tehát 144 század múlt el azóta, mióta ily vastag földréteg képződhetett, 144 század pedig 14000 óv. A tudósok állítása szerint tehát 14 ezer évvel előbb Egyptomban olyan emberek éltek, a kik munkaeszközeiket és fegyvereiket rézből avagy bronzból készítették, ezek tehát a réz- avagy bronzkorszakban éltek.

Midőn azonban a rezet, vagy bronzot feltalálták és használni tudták, az ősemberek már nagy lépést tettek a művelődés utján. Hogyan jöttek rá a bronz használatára ? — Valószinüleg úgy, hogy olyan helyen rakhattak tüzet, a hol a nagy hó következtében —4egy órezdus kőből — a bronz kiolvadt s az igy nyert tömör órczet csiszolás által valami használható tágygyá alakították át, végre pedig egy másik ilyen darabot fölolvasztva agyag-mintába öntöttek s azután csiszolták ki. így jött használatba az első olvasztott érez, melynek használatával a bronzkorszak következett be. Lakás, életmód, ruházkodás tekintetében ez által az igények nagyon megszaporodtak, sőt az emberrel minden korszakban veleszületett hiúság a fónyüzési czikkeket is megteremtette, erről tanúskodnak az ezen korszakból való karcsattok, lábszárcsattok, fibulák, nyakgyöngyök, stb. Ekkor találtattak fel a legkülönfélébb iparmüvi eszközök, házi dísztárgyak, fegyverek stb., és igy már bekövetkezett az, hogy mindenki mindenhez nem érthetett, de még ideje sem lehetett reá, hogy összes szükségleteit sajátkezűig maga kószitse el s igy létre jött a mesterségeknek iparszerü üzése. Ez a kor a mesterségek külön üzése kezdőpontjának nevezhető, körülbelül 14 ezer éves múlttal.

A bronzkórszak bekövetkezésével az emberek már lakóházakat is készítettek maguknak, még pedig a vadállatoktól való védelem szempontjából, házaikat czölöpökre, a tavak közepére ópitettók, akkor már nemcsak háziállataik voltak, hanem inár a földmivelóst is űzték, miről a bronzsarlók tanúskodnak. — Czölöptelepek nyomaira akadtak Svájczban, északi Olaszország tavain és hazánkban a Fertő-tavon. De még ezen korszak más emlékeket is hagyott számunkra, ezek az akkori emberek temetkezési helyei és sirjai; nagy, mesterséges halmok, melyeknek idomtalan kövekkel kifalazott üregeiben halottaikat a legtöbbször ülő helyzetben temették el, mig később a hullaógetós dívott, mit az ilyen sírokban talált hamvedrek tanúsítanak.

A bronz használatának fejlődésével az emberi lakóházak építése is mindjobban előbbre haladt, úgy hogy már többé nem a vizre, hanem a szárazra építkeztek, még pedig téglából és kőből emelték épületeiket, a mely tény már nagy műveltségre mutat. Bronzból nemcsak apróbb tárgyakat, hanem szobrokat is készítettek; fejedelmi és királyi trónok, házi bútorok, sőt 2 kerekű jármüvek — talyigák — szintén álhttat- tak elő.

Az ezen korszakban élő iparosok munkája az emberiségre áldást hozott és a munka már valóban becses is volt, de még úgy ezen korszakban, mint még az ezután következő ezredéveken át maguk az iparosok csak szegény rabszolgák voltak.

3. Amint az ember véletlenül a bronz használatára, épen úgy jöhetett rá a vas használatára is, vagy az éíczolvasztás sok ezer évi kísérletezése vezette rá a vas megismerésére, csakhogy végre már vaseszközöket is tudott előállítani, ennek felfedezósi ideje szintén homályba vész el. A vas felfedezése s ennek használatba vétele egy uj korszaknak, a vaskorszaknak vetette meg az alapját. A vas használata az iparfejlődés történetében az újabb kor találmánya és már szintén nehány ezer éves múltról tanúskodik. Ebben a korszakban már a tudomány magasabb színvonalra emelkedett, az építkezés, bútoripar, ruházat, fegyverkószités szintén a magasabb igényeknek megfelelően haladt előre, s a vaskorszak kezdetén a temetkezés is módosult s a hulla égetése mellett már a hullák fekvő helyzetben is tétettek sirba. — Tapasztalták azt, hogy a vas, de különösen az aczól keményebb a réznél, ezen tulajdonságánál fogva abból készítettek iparmüvi eszközöket, gazdasági szerszámokat, fegyvereket, mig végre konyhai berendezéseket is. Hogy mi mindenre használtatik a vas, azt módunkban áll naponként tapasztalni, mert mi még a vaskorszak emberei vagyunk és láthatjuk a vasnak számtalanféle alkalmazását, ennélfogva ezen korszakról bővebb tárgyalásba nem bocsátkozom.

íme, eddigi kutatásaink a munka, az iparmüvi eszközök nyomán 3 nagy korszakra vezettek bennünket, úgymint egy őskori kőkorszakra és 2 nagymüveltsógi korra, a bronz és vaskorszakra.

Az iparnak önállóan való üzését talán már a mennyei birodalomnak nevezett China területén kellene keresnünk, azonban arról nagyon hiányos adataink vannak, de amennyire a történeti nyomok bennünket visszavezethetnek már Kr. e., amikor is a mi időszámításunk kezdődik, Cbinában már több mint 1000 .esztendővel előbb az ipar olyan magas fejlődési fokon állott, hogy selyem, porczellán munkák, puskapor, fegyver- készitós, papirgyártás, fából, elefántcsontból, nádból, szalmából való munkák, stb. mind iparilag űzettek, de az ottani ipar további fejlődését az államrendszer teljesen meggátolta, úgy hogy még ma is mindig csak a régi nyomon halad, mig a müveit nemzeteknél az iparfejlődés a chinainál sokkal előbbre haladt és magasabb fokon áll.

Kr. e. 1000 -1300 évvel a phöniciek műveltsége is olyan magas fokon állott, hogy ipari készítményeik az ezüst-korsók és serlegek, czifra, tarka öltönyök azt eléggé bizonyítják. Hajóikkal keleten Indiáig, nyugaton a brit-szigetekig eljártak és csere-kereskedést űztek. Kereskedelmük könnyítése czéljából állítólag ők találták volna fel a pónz-csinálást, mely egy lecseppentett ezüst szétlapitásából állott. A biborfestók feltalálását szintén a phönicieknek tulajdonítják.

(Vége köv.)

Gyulai élet.

Redakcziónk szombat délutáni vendégei általában két nagy csoportra oszthatók. Olyanokra, melyeknek rőfös kereskedésük van és olyanokra, melyeknek rőfös kereskedésük nincs.

A röfös kereskedés nélkülieknek a rőfhöz semmi közük nincs, habár azoknak egy része megérdemelne a rőfből egy keveset. A kik kevéssé viccelnek, csak alkalmatlankodnak, azok huszonötöt — a hátukra, a kik pedig nagyon viccelnek, azok csak egyét — de kötelet.

A rőfös üzlet terén szerzett eme tapasztalataimat előre bocsátva, tovább fűzöm ez érdekesnek ígérkező elbeszélésem fonalát,

„Lapunk ifjú kiadójának“ van egy saját külön barátja, a ki a szombat délutáni vendégektől abban különbözik, hogy őt „kiadónk barátjáénak hívja a hivatalos tudat, ellentétben „lapunk barátjaival“, mely utóbbiak korántsem örvendeznek oly nagy népszerűségnek, mint az előbbi „saját külön“.

Mert mig a „lapunk barátjait“ írásban és képben szidni szoktuk, addig kiadónk barátját melegen üdvözöljük egyes alkalommal. Magyarázata ennek az, hogy „kiadónk barátja“ rőfös kereskedéssel bir, lapunk barátai pedig csak viccelnek, kivéve egyetlen „sajttal egybekötött lapunk barátját“, kinek megjelenése közörömet és V# kiló sajtot szokott eredményezni.

Jelen krónikám tárgya azonban az az áruház akar lenni, mely a városháza-utezán nyílt a múlt héten. Áruháznak nevezem azt, mert rőfös kereskedésnek igen rőfös, — van legalább 150 rőfös hosszában és nem tudom hány keresztben.

Természetes, hogy egy ilyen óriási rőfös- kereskedés óriási örömet is keltett szombat délután, tudatában annak, hogy egy újonnan nyílt röföskereskedést okvetlen fel is kell szentelni.

Lapunk barátai ijesztően felszaporodtak azon szombat délután, mikor lapunk »ifjú kiadója* enkezeivel szedte ki kiadónk barátjának üzletáthelyezési hirdetményét, s átlag perc/.énként i4-en gratuláltak üzletbövitö „kiadónk barátjának.“

Voltak, akik „rőfös kereskedések királyának“ nevezték az újonnan nyílt boltot, mások meg feljebb Hezitáltak és „királyok rőfös kereskedésének“ nevezték azt, s a boltfelszentelés annyira előrev.etette fényét, hogy többen előre is összevesztek a fölött, hogy ki ki mellé üljön a felszentelési banketten.

Ilyen dolgok történnek Gyulán a XIX-ik század utolsó esztendejének 4-ik hónapjában. És még a/.t mondják nem boldog a magyar és nem mozgalmas a gyulai élet.

Meg kell emlékeznem a két legújabb lova- rias ügyről is.

Két ur ismeretlenül összevész a kávéházban. Osszekülönböznek és az egyik provokálni