Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-01-22 / 4. szám

4-tk szám Gyula, 1899. január 22-én XXXI. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 3 Évnegyedre . 1 1 I Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászat! hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó H IT ID I 3D. m Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay FereDez háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. » Mezei munkások jutalmazása. Múlt vasárnap történt meg Csabán, a bókósmegyei gazdasági egylet választmányi ülésén azon jutalmak átadása, melyeket a földmivelésügyi miniszter osztott szét arra érdemes mezei munkások és gazdasági cse­lédek között. A gazdasági egyesület, bogy a jutalmazás értékét és erkölcsi hasznát maga részéről is emelje, Csabára hozatta a 16 kitüntetett egyént és választmányi ülésén osztotta ki a jutalmakat. Az átadás igen szép ünnepély keretében folyt le, melynek díszét emelte hatóságaink fejeinek jelenléte és az a szép közönség, mely munkásaink örömében gyönyörködni és részt venni gyűlt össze az ünnepély szín­helyére. A földmivelésügyi miniszter várme­gyénkben 8 mezei munkás és 8 gazdasági cselédet, minden járásból két egyént, része­sített az 50 frt készpénzből és dicsérő okle­vélből álló jutalomban. A kitüntetett egyé­nek nevei a következők: Barna József és Góg Imre (Gyula), Nagy István (Doboz), Lovász Gábor (Gyulavári), Zsiák Ingikár Ádám és Hrabovszky Mihály (Csaba), Kábái János és T. Szűcs János (Békés), Kondacs János (Csorvás), Gulyás György (Orosháza), Szindel Mihály (Szt.-András), Klimaj Pál (Szarvas), Szilágyi János (F.-Gyarmat), Kiss István (Vésztő), Papp Dániel (Gyónta), Poho- relecz Pál (Endrőd.) A szép rajzokkal ellátott és díszes keretbe foglalt oklevelek szövege a következő: „N. N. x—i lakos, gazdasági munkásnak szor­galmas munkálkodását, példás hűségét, derék, becsületes viselkedését elismeréssel és dicsé­rettel méltányolom. Darányi, s. k.“ Az ünnepélyen a kitüntetettek az igaz­gató választmány által elfoglalt asztallal szemben állottak fel 15-en, közülök csak az időközben elhalt Zsiák Ingikár Ádám hiány­zott. A választmányi ülést, melyen dr. Lukács György főispán és dr. Fabry Sándor alispán is résztvettek, dr. Zsilinszky Endre igazgató elnök nyitotta meg szép beszéddel, melyben köszönettel emlékezett meg Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter nemes tényéről, fáiiii, Honvédsiroknál. Honvédsirok mélyén nincsenek halottak, Apostolok, hS9Ök csak álmodni szoktak. Ha hozzájok szólunk, nyilik a sir szája, Zug a hősi harczok harsány trombitája, Az isméről hangra felébrednek, élnek, Égő honszerelem tüznyelvén beszélnek, Robognak, mint villám, csatasorba állnak, Vérszemébe néznek njra a halálnak I Halljátok a jelszót? — éljen a szabadság I Bár az érte küzdők véröket hullassák Termőbb a szülőföld, hogyha vér a harmat, Vérrel öntözött fa soha ki nem halhat. A mi fejünk fölött felgyujták a házat Mégis hogy elzugott egy nehéz félszázad, Virul a szabadság terebélyes fája, Honvédvér táplálta, gyűlhetünk alája. Halljátok a jelszót? — halni a hazáért: Vért, életet, mindent az édes anyáért. Az ifjú menyasszony maradjon pártába, Boruljon a hitves éjfélsötét gyászba, VeBzitse el apját az ártatlan gyermek, Mint a kiket örök, de szent bánat ver meg, Milliók álljanak a temető-szélen, Temessen mindenki csak a haza éljeni Halljátok a jelszót? — honvédek előre 1 Mámorlázba jön a hősök szive tőle, Három9zínü zászló előttük, utánuk, S erejük óriás, bár kevés a számuk, Csak hévül a leikök izzó csatatüzhe, S mintha zugó szélvész felleghadat űzne, Tépett foszlányokra úgy szakad az ellen, Honvéd űzi és a honvéd győzhetetlen I Imely a társadalom békés fejlesztésére a leg- Ijobb eredményeket Ígéri, valamint a vár­megye főispánjáról, ki nemcsak személyesen jött el a jutalmak átadására, hanem a kinek összes eddigi működése a vármegye gazda­sági viszonyainak előmozdításában kifejtett fáradozások hosszú lánczolata. A megnyitó után dr. Lukács György főispán mondotta el a következő szép és a jelen voltak kedélyére mélyen ható beszédét: Igen tisztelt választmány ! ü.z élet küzdelem mindenkinek egyaránt. Ami ezt a küzdelmet megaranyozza és méltóvá teszi az Alkotóba^ a ki a maga képére teremtette az em­bert, az : a munka. Csak az a társadalom bir erkölcsi alappal, csak az a társadalom töltbeti be igaz rendeltetését, a mely tiszteli a munkát. Tiszteli a munkát, bár­milyen az. Mert a munka egyformán nemesit, le­gyen az szellemi, avagy testi munka. A testi mun­kában is az emberi szellem teremtő ereje nyilat­kozik meg. Két kezével átalakítja az ember a bolt természetet teremtő talajjá, megélhetést biztositó és áldást hozó kalászos rónasággá. Mai összejövetelünk czélja az, hogy ismét bi­zonyságot tegyünk arról, mily szilárdan ól bennünk a munka tisztelete. Hatóság és egyesek, állam és társadalom becsülése illet mindenkit, a ki dolgo­zik. Tiszteljük és becsüljük a társadalom minden munkás tagját, legyen az szellemi munkás, vagy testi munkás, gazdag vagy szegény, ga/.da vagy cseléd. A nagymóltóságu földmivelésügyi minister ur, a kinek szive a föld népének boldogulásáért oly melegen dobog, a ki minden lehetőt elkövet arra, hogy a mi jó magyar népünket a megélhetés rö­gös utján támogassa, gyámolitsa, az élet terheinek elviselésére mennél képesebbé tegye, — Békésvár­megye minden járásának és Gyula városának terü­letéről egy-egy olyan gazdasági munkásnak, a ki megbízhatósága, szorgalma, józan viselkedése által munkástársai közül kitűnt, egyénenként 100 korona pénzbeli jutalmat adományozni és valamennyit el­ismerő oklevéllel kitüntetni móltóztatott. A minisz­ter ur a jutalmazást évről-évre folytatni fogja. Ne csüggedjenek tehát azok a derék gazdasági mun­kások és cselédek, akik ezen alkalommal jutalma­zásban nem részesülhettek. Tartsanak ki kötelességteljesitésben és a leg­közelebbi években az ő érdemeik megjutalmazására is reá kerül a sor.. És most önökhöz szólok, a nagymóltóságu miniszter ur által kitüntetett gazdasági cselédek és munkások. Az önök szorgalma, az önök hűsége, az önök lankadatlan munkássága ime közelismerésben ré­Sirba hulltak ők is, de el még Bem buktak, A hazáért élni I ha kell, halni tudtak, Sírba dőlve győztek, e nép boldogsága A magyar szabadság: szívok vérvirága. Hős leikök tüzétől mi unokák égünk, Vertanu-bukásuk győzelem mi nékünk. Hajónk már sülyedett a kinn vagyunk a parton, Ily sírokon épült az erős Magyarhon I Van még konvédzászló, az az örökségünk Dúsgazdagok vagyunk, nem kell több kincs nékünk, Őszbe borult hősök állnak még alatta, Velők a holtaknak feltámadt csapatja, A régi bajtársak összeöletkeznek, Harczi kürt ba harsan, vezetőink lesznek Dicsőségünk fénye az eget befutja, S újra szól a világ : ez a hadak útja ! A sors. Künn jártam a mezőn, hajnalodott épen Elsőt mosolygott a róna alján a nap Djuló fényében. Bolyongtam, bolyongtam, egyszer csak megálltam Arányhaju lányka virágot szedett a Tavasz harmatában — Mit csinálsz gyermekem ? kinek szedsz virágot? Tudja-e jó anyád, hogy már kora reggel Messze mezőt járod ? — Édes anyám alszik, beteg, nagyon beteg, Neki szedem, gyűjtőm mind e sok virágot. Sietek, sietek, Hogy mire felébred, egymaga ne legyen Kedves virágait ágya mellé tegyem. S a lányka elsiet, elsuhan aggódva Eltnn’ a távolba, egyre csak azt mondva — Sietek jó anyám, sietek, sietek. szesül. Örömmel elismeri azt hazánk gazdasági érdekeinek főköre, Magyarország földmivelésügyi 4ninÍ8ztere, elismerik a hatóságok, elismeri a tár­sadalom, elismeri minden ember. Vigyék meg munkás és oseléd társaik közé annak hírét, hogy a szorgalmas oseléd és a jó munkás tiszteletnek örvend, hogy azt, a ki dolgo­zik, megjutalmazza a folsőbbség, megbecsüli a munkaadó, szeretik embertársai. És a midőn a jutalmat és az elismerő okle­velet a nagymóltóságu földmivelésügyi miniszter ur nevében önöknek ezennel átszolgáltatom, itt, Bé­késvármegye gazdasági egyesületének gyűlésén, Békésvármegye hatóságainak, gazdáinak és közön ségének jelenlétében nyilvánosan, őszinte örömmel, igaz lélekkel köszönöm meg önöknek azt, hogy munkás életükkel, lankadatlan szorgalmukkal, oda­adó hűségükkel követésre méltó példáját szolgál­tatták cseléd- és munkás társaik előtt annak : mi az erény útja. Köszönöm ezt önöknek és megszorítom mun­kában megkérgesült derék jobbjukat. És kérem, maradjanak mindenkor hívek azokhoz a szép eré­nyekhez, melyeket itt most nyilvánosan megtisz­telünk. Féljék az Istent, szeressék ezt a drága ma­gyar hazát, tiszteljék elöljáróikat és munkaadói­kat, támogassák erejüktől lehetőleg cseléd- és munkástársaikat, járjanak elől jó példával a vallá­sosságban, munkásságban, hűségben és szorga­lomban ! Istennek áldása legyen önökkel! Igazi megindultság vett erőt a szép beszéd hatása alatt a jelenlevőkön, mely a beszéd elhangzása után zajos éljenzésben tört ifi. A főispán ezután kiosztotta a pénzbeli jutalmakat és elismerő okleveleket a mun­kások között, azok mindegyikével kezet szo­rítva, kik meghatottan mondottak köszönetét a kitüntetésért. Az ünnepélyt dr. Zsilinszky Endre elnök zárószavai fejezték be, ki azon óhaját fejezte ki, hogy a gazdát és munkást bizalom és szeretet fűzze egymáshoz, a mi mindkettőnek boldogulására vezet. Midőn a fentebbiekben a valóban díszes ünnepély lefolyásáról beszámoltunk, örö­münkre szolgál magasztaló szavakkal meg­emlékezni a jutalmat adó Darányi Ignácz földmivelésügyi ministerről, ki ezzel a tényé­vel igazolván, hogy a becsületes munkálkodás mindenütt elismerésre talál a szegény föld­mi velők iránt is gondoskodást tanusit a kormány és társadalom, ismét egy eredmó­Künn jártam a mezőn, esteledett épen, Végsőt mosolygott a róna alján a nap Kihaló fényében. Bolyongtam, bolyongtam, egyszer csak megálltam Öreg-öreg anyó virágot keresgélt Az ősz avarában. — Mit csinál anyókám késő Őszi estve ? Fárad, fárad, talán csak egy kis bimbót is Hasztalan keresve. — Ő is szedett nekem. Én meg neki szedek A mit csak találok elmaradt virágot Sietek, sietek, Hogy mire eljő a nyugovás órája, Kivigyem, letegyem drága sirhantjára S az anyóka indul könnye harmatába Füröszti virágát, hallszik zokogása — Sietek gyermekem, letört rózsaszálam Sietek, sietek . . . Ladány mellett. ■ ■ L&dány mellett Kóros vize folydogál Körös partján juhász legény furulyái, Juhász legény nem furulyái hiába Parti füzes szép virága Öreg halász szőke lánya Fehér leplet mos a Körös selymes fodros habjába. «I# Körös vize egyre folyik folydogál Hajh, de partján nincs már aki furulyái. Hanem este, mikor a nyáj haza tart Juhász legény újra fújja, Siralmasan fujjm, fújja, Temetőnél buosuzóra azt a régi.. . régi dalt. . . Kun Béla. nyes kezdeményező lépést tett az elégület- lenség és az alaptalan izgatás elnémitására; és örömünkre szolgál elismerésünket nyúj­tani a gazdasági egyesületnek és hatósága­inknak, a kik az ünnepély rendezésével és azon való részvételeikkel a jutalmazás érté­két emelvén, oly sokat használtak a kitűzött czélnak, a társadalmi béke és ezzel a józan előrehaladás biztosításának. Kenderkikészitö telep Békés­megyében. Megirtuk múlt számunkban, hogy a vár- megyeházán ismét értekezlet volt dr. Lukács György főispán elnöklete alatt a kender-ki- készitő telep ügyében. Az értekezlet nem maradt eredménytelen, amennyiben a telep létesítésének módozatait megállapítván, az eddigi akadályokat elhárította és biztosította a telep létesítését. Örömmel regisztráljuk e bírt, melynek alapja nemcsak a termelő gaz- daközönsóg részére nyújt egy jövedelmező termelési ág üzemben tartásához előfeltételt, hanem sok munkásnak is nyújt biztos meg­élhetést és készséggel ismételjük azon köz­tudomású tényt, hogy a megvalósítás érdeme első sorban dr. Lukács György főispáné, ki az üdvös eszme propagálásában oly fáradha­tatlan munkásságot fejtett ki, valamint a kormányé és Wenckheim Frigyes grófé, kik anyagi eszközök nyújtásával tették lehetővé a telep felállítását. A múlt szombati érte­kezlet megállapodásai, melyeket a Salzmana és társa ezég, mint a magyar vitorlavászoa és kendergyár tulajdonosa és a békésmegyei fióktelep felállitói elfogadtak, a következők: 1. A telep ozéljaira szükséges és gróf Wenck­heim Frigyes békési uradalmában Békés, Doboz, Vésztő községek határában a hosszufoki társulat belvizlevezető csatornájának bal partján elterülő 30 kát. hold terület gróf Wenckheim Frigyes fogja 18 évi időtartamra, de legkésőbb uz utolsó termelési évben termelendő és leszállítandó kenderkórók tel­jes kiké szitáséig rendelkezésre bocsátani. 2. A telep czéljaira szolgáló épületeket és áztatókat vállalkozók fogják felállítani, ezek azon­ban 6 óv után — amenyiben ők a telep üzemet tovább folytatni nem kívánják — azok eredeti ér­tékének 6:6% százalékában, vagy 12 év múltán 33*/3 százalékában lesznek a tulajdonos gróf által Hogyan tánczolják a keringöt. — Tanulmányok a bálteremben. — Most hogy sorra megnyitották a parkettes, fényes táneztermeket és megindult a táncz az egész vonalon, bemutatjuk lapunk báli tudósító­jának a keringő tánczosokról ellesett tanul­mányát: A naivtánezosnö. Rendesen föltűnő a toi- lettje. Úgy elpirul, hogy még vállai is szint változtatnak, zavarodottan hebeg s alig tudja kiejteni az igent. Táncz közben mindig a táncz- mestertől kapott tanácsok vannak az eszében de azért mindig kiesik a taktusból, belekevere­dik a saját uszályába, görcsösen fogja finom legyezőjét, mely rendesen el is törik. Úgy tán­czol, mint egy gép, nem mer szólani, nem mer senkire se nézni. De azért pár gyötrelmes óra után azt hiszi, hogy fölségesen mulatott. A komoly tánezosnö. Mindig érzi ruhájá­nak, czipőjének és keztyüjének szorítását. Ossze- szoritja ajkait, hogy kisebb legyen az arcza s orrából beszél. Legyezőjét különcz módon tartja, hidegen néz tánezosaira s mosolygásaiban nincs semmi kellem. Sem nem fiatal, sem nem kedves s kitanulhatatlan, komor mint az esős idő. A jó gyermek. Nagy darab, esetlen legény. Tánczosnőjét úgy fölkapja, mint a pelyhet 1 ügyetlen bókokat sugdos a fülébe, miktől az elpirul. De oly jóságosán tud nevetni, hogy ostobaságait senki sem veszi rossz néven. Taszi- gál, utat tör magának kimélet nélkül s egész éjszaka fáradhatatlanul robotol. Valóságos gond­viselése az anyáknak, az elvirult szépeknek s bizalmasabb leányismerőseinek. Nagy a bátor­sága, végig eszi a legkomiszabb vacsorát is s a

Next

/
Oldalképek
Tartalom