Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
* 11-ik szám. Gyula, 1899. márczius 12-én. XXXI. évfolyam. s§ Szerkesztőség: í Templomtér, Dobay János - kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak Előfizetési dij : | Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. ^jrí-~-rA--rt--rA--rt--rr BÉKÉS. Társadalmi és közgazdászati lietilap.i( MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: XX O XX XT" i ) mÁm^T“ X j_j. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 1 i& 1 aj. Márczius tizenötödike. A harmadik virradat — a mai naptól számítva — meghozza ismét nemzeti újjászületésünk emlékünnepét, a nagy napnak ötvenegyedik évfordulóját. És ismét ünnepelünk. Ennek az évenként megújuló ünnepnek pedig méltónak kell lennie az 51 év előtti napnak eredményeihez és különösen méltónak azokhoz a nemzeti vívmányokhoz és eszmékhez, melyeknek kivívása és megterméke- nyülése a hálás utókor szivében e nap emlékezetéhez van fűzve. Mert hisz e nap megünneplése nem csupán az ország akkor megszülető fővárosában e napon történt mozgalom emlékezetének van szentelve, amely mozgalomnak a gúnyolódok által adott paraple-forradalom elnevezés adja meg legszebb vonását, hogy eredményei nem fegyverrel és erőszakkal vivat- tak ki, — nem is csupán a censura által békóba szorított sajtó szabaddá tételének és ezzel együtt a szabad szó egy mártírja megszabadításának emlékezetét és nemcsak a nemzeti közérzület kívánalmainak publikálását ünnepeljük. Korszakot jelent a mai nap, Magyarország uj életre ébredésének hatalmas és dicső korszakát, a nemzet történetéből 25 évnek vágyait, törekvéseit és küzdelmeit, 'szenvedéseit és fényes sikereit, a személyes és politikai jogoknak teljes diadalát az önzés és a reakczióval szemben. És e rövid pár évben századok mulasztását pótolta helyre a sors és a nemzeti akarat. Szabaddá lett a rögtől, a melyhez kötve volt, a milliónyi jobbágyság és a szabadság megnyert kincsének értékét megszázszorozta, hogy nem a jogtalanoknak kellett azt kierő- szakolniok, nem a jobbágyságnak kellett a kiváltságos osztályt elsöpörni, lerántani magához a porba, de a minden jogot élvezők önként részeltették ezekben a jobbágyokat és önként osztoztak azoknak kötelességeiben. Testvére lett magyar a magyarnak és r • A szabadság félszázados ünnepére. (1848. márcz 15 — 1898. márcz. 15.) Ünnepet ül a föld, ünnep van az Égben 1 Szerelmök záloga félszázados éppen. Mi századokon át annyi szív vágya volt: A Leány nem halt meg, hanem föltámadott. Ünnepet ül a föld, uj ruhája készen, AranylaJcodalmi fogadalma lészen, Hófehér köntösét bársonyzöldre váltja Gyöngyvirág koszorút tűz föl homlokára. Azur-szin ágyából mosolygva kél a nap, Völegényi bíbor palástot ölt ma nap, Alvó menyasszonya keblére teríti Két szív dobbanása uj életre kelti. S im dalra kél az Égnek Dalnoka, Dalát a menny — s a föld viszhangozza Tavasz fnvalma rejtélyről beszél, Mi holt, föltárnod, s uj életre kél 1 Óh! várva várt napi Égnek Szülötte! Sóvárgva várlak, im, jösz tel jösz tel Hadd lássa lelkem fényes arczodat, Melyről epedve szólt „egy gondolat“. Lóvéid sugárid köztünk szerteszét, Vak lásson, a zsarnok zárja bé szemét 1 Röpüljön a szó sasként menny felé Honnan leszállt s lángot lehelj belé. Ajkon az nlgen ir, vagy seb, mit vág: Igazság! avagy vesszen a világi S a gondolat, mint égi . szikra száll, Tanú félszázad, hogy nincsen halál! Dörgő szavára vissza dörg az ég, A föld meging, im itt vau, itt a vég I A sok sóhajtól keble megrepedt S a Jog sírjából Phőnixként kikelt. Hozsánna zengett miliők ajkain Testvér testvért ölelt, futott Kainl egyenlők lettünk ember és törvény előtt, mint egyenlők vagyunk Isten előtt. Szabaddá lett a szó és az írás, szabadon érvényesülhetett a sajtó utján a korlátlan véleménynyilvánítás hatalma és ereje. Megszabadult az ország az idegen uralomtól és a törvényhozásában, kormányzásában független haza ujjáteremtett ősi alkotmánya élvezetében lépett az uj idők kezdetére. Ezeket a vívmányokat ünnepeljük márczius ^idusán. Es ünnepeljük a nemzeti géniuszt, mely évszázadok viharai között fentartván ezt az idegenbe tévedt maroknyi nemzetet, annyi küzdés és baj után még elég erőt és szívósságot adott neki, hogy ez átalakuláson is erőben gyarapodva essék át, sötét maradiság és kapzsi önzés között önerejéből kiküzd- hesse jogait, Megünnepeljük büszke tudattal törvényhozóink bölcsességét, mely a hazának századokra kiható alaptörvényeket alkotott, a haza fiainak lelkesedését, mely akadályt akadály után küzdött le, fajunk igazságszeretetét, mely egyenlő mértékkel mért kötelességekből és jogokból mindenki számára és ünnepeljük népünk mérsékletét, mely a nagy újjászületést vihar nélkül vitte keresztül és állotta ki. Mint mi is e helyen, felidézzük lelkűnkben egymásután e korszak emlékeit, á dicső eseményeket, a nagy idők nagy alakjait, vállvetett munkájukat, magasztos törekvésüket és azok eredményeiig áttekintünk történetünk e legszebb lapjain és az igaz hazafiság- nak azokból kitörő sugarainál életre keltjük keblünkben a lelkesedésnek és hazaszeretetnek nemes tüzét. Az ünnep, mely tárgyánál fogva szent és magasztos, felkölti bennünk mind ez emlékeket és az emlékezet által elénk állított múlt eseményei és alakjai példájuk követésére hívnak fel. Mert kinek keblét hagyhatná érintetlenül a nagy korszak története, 8 van-e a magyar hazának fia, ki a legigaA hon oltárán gyűlt ki vesta láng: Szabad nép áldva mond: Szabad hazánk ! Ahl nagy — s dicső kori — midőn születtek A hősök hősi 1 a fél istenek 1 Te láttad a titáni harczokat! Mint Gileád fölött megállt a nap! A lant varázs hatalma — s dalnokát Minőt Isten csak jókedvében ád. Kezében kard — s egetverő koboz, Halált ad az, s ez ujéletre hoz. Hallottad a vihar zugó szavát Tenger mélyén midőn ekéje szánt S Bülbül dalát, szép nyári alkonyon I Kossuthot, kit Atyjának mond a hon 1 Mint nap tüzétől gyújtott fáklya fény, Világit a hon siri éjjelén Bilincset old, — s le könnyet töri ujja S a milliók ajkán kél halleluja. Oh szent szabadság 1 üdvözölve légy 1 lm oltárodnál honszerelmüuk ég. 8 előtted Isten 1 újra esküszünk: Inkább halált 1 rab többé nem leszünk 111 Dr. Kincses Imre. Régi dal a régi gyászról. (Gondolatok márczius 15 -én.) Túl ez áldott róna délibábján, Uol a Mátra megszüli a rónát, Messze innen, füzes berek árnya S kis folyónak ragyogó csilláma, Környékezi édes apám házát. Mintha most is a füzes árnyában, Komoly hangját hallgatnám figyelve: Keblem fájó érzeményi jőnek, És a régen elmúlt hős időknek Szép emléke röppen át szivembe. Ott tanultam meg szeretni e hont, Lelkesülve annyi dicsőségen, Amit komoly, ihletett szavával. Megczifrázva karddal és rablánczczal; Édes apám regéle el nékem . . . zabb, legnemesebb felbuzdulást ne érezné az ünnepen ? Ünnepeljünk hát, de úgy, hogy a nagy tettek példája szent fogadás-tételre, azok követésére ösztönözzön. Költse fel, élessze és fénylőn lobogtassa hazaszeretetünk lángját, aczélozza meg izmainkat, adjon a múltból tanulságot, a jövőre biztató reményt, akaraterőt, nemes indulatokat, távoztassa el körünkből az önzés, irigység, egyenetlenség, tettre való restség országokat döntő veszedelmeit, — és a nagy korszak példája tanítson bennünket szorgos és hasznos munkálkodásra, amely a magunk, nemzetünk és hazánk békés fejlődését, jólétét és felvirágzását mozdítsa elő. Az ilyen ünnep méltó lesz hozzánk és méltó annak emlékezetéhez, érzelmeinkben nagy, eredményeiben hasznos lesz az, mert ébren tartja a nemzeti géniuszt, hogy megóvja, nagygyá tegye a nemzetet és hazát. Erdély Sándor Gyula város díszpolgára. A mit lapunk műit heti számában mint közóhajt tolmácsoltunk, azt ma mint valóságot írhatjuk meg. Gyula város közönsége, ha nem is rótta le báláját a város nagy jóltevője iránt, mert az a szolgálat, a mit Erdély Sándor a törvényszéki palota lótesitósóvel tőn, — mint azt annyiszor fejtegettük és méltattuk — emberöltőkre kiható Gyula városára nézve, de a fenforgó körülmények között megcsele- keöte azt, a mit megtehetett, nevezetesen megválasztotta öt egyhangúlag, lelkes éljenek között a város díszpolgárának és elhatározta, hogy a város legszebb utczájat, a melynek a törvényszéki palota fogja díszét kölcsönözni, a vasúthoz vezető sugár-utat „Erdély- ut“-nak nevezi el. A képviselőtestület tagjai tegnap reggel nagy számban jelentek meg az ünnepélyes aktusra, ott voltak: Dutkay polgármester elnöklete alatt : Popovits Jusztin főjegyző, Hoffmann Alajos I. jegyző, HoffPákozddal és Nagy-Sallóval kezdi, Branyiszkó és Szolnok folytatása, S lelkesülés láogrózsái gyúlnak A szent tűzzel hallgató fiúnak Szenvedélytől kipirult arczára . . • Hogy is volt csak, édes apám, kérem ? Hogy is hangzott az a gyújtó nóta? . . Rajzolja még azt a gyászos képet, Amely annyi reményt össze tépett, Midőn eljött a válságos óra . . . S a jó öreg még tovább regélt a Nagy csatákról, véres dicsőségről, A fiú meg vágyak tengerében Álmodozott a tüodér beszéden, Szabadságról, szebb jövőnk egéről . . . Endrödy Géza. Gyulai élet. Vájjon ha akadna ma egy olyan naiv ember, a ki megmerné interjuholni a magyar nemzetet, hogy mit kíván, hány pontba tudná összeállítani az interjuh eredményét? S vájjon hogy nézne ki ma a „Mit kíván a magyar nemzet?“ Azt hiszem igen sok lenne a pontozat. Lenne a kívánságok közt kő-ut, ordó, italmérési jog, viczinális vonat, földfelosztás, 8 óra munka, 8 óra alvás, 8 óra szórakozás, stb. Szóval kívánna minden ember magának valamit s ez a lajstrom mindenesetre praktikusabb volna, mint az 51 év előtti. Ezelőtt 51 évvel naivabbak voltak az emberek, csak 12 pont volt a nemzet kívánsága s ezek is mind olyan szerény kívánságok, hogy a mai kor gyermekének el kell tátani a száját: „Hogyan, hát a kik ezt a programmot csinálták nem gondoltak magukra?“ Ma bizony, a ki egy ilyen országos dologba fog, legalább is megkívánja, hogy az unokái bárókká legyenek, eltekintve holmi apróbb kívánságoktól, a mikkel maim Ferencz II. jegyző, dr. Zöldy Géza városi főügyész, Schmidt József, Novák Kamill, Winkler Lajos, Végh Gábor, Bodoky Mihály, dr. Follmann János, Szikes Márton, Illés József, Domby Lajos, Borbély János, Ludvig Mihály, Deutsch Jakab, Sál József, Volf Zsigmond, Szilágyi Imre, Exner Mátyás, Bulboka János, Szilágyi István, Ad. Schriffert József, Jontz Ferencz, Papp Gyula, Dutkay István, Mul- tas Adolf, Ritsek János, Kóbn Dávid, Fábián Forencz, dr. Ladies László, Glatz János, Horváth Pál, Krizsán András, Oláh György, dr. Zöldy János, Hegyi József, Zsigmond György, Dávid András, Csőké István, Anuló Pál, Illich Reinhart, Eisele József, Endrész Mihály, Nánási István, Kern András, Somogyi János, Pikó Imre, Lendvay Mátyás, Vidó István, Murvai András, Nádházi István, Tar István, Vidó János, Bállá Ferencz, Nyikora János, Alb János, Lelik István, Dászkál Miklós, ifj. Styr György, Cs. Tóth József, Sál Sebestény, ifj, Góg Mihály, Varga Lajos, Fiuk Károly, Szántó Henrik stb. Dutkay Béla polgármester a közgyűlést megnyitván, Popovits Jusztin főjegyző többszöri helyesléstől megszakítva, felolvasta a lapunk múlt heti számában közölt polgár- mesteri s tanács inditványt, mely utóbbi végezetül perczekig tartó lelkes éljenzések között határozattá emeltetvén, Dutkay Béla polgármester Erdély Sándor, Magyarország volt igazságügyminiszterét Gyula városa egyhangúlag megválasztott díszpolgárának nyilván nitotta. A díszoklevelet a városi tanács elkészítteti s a polgármester vezetése alatt álló küldöttséggel fogja Budapesten Gyula városa díszpolgárának ünnepélyesen átadni. Dombi Lajos ev, ref. lelkész, városi képviselő, megkapó szavakkal méltatván Erdély Sándornak a város körül szerzett hervad- hatlan nagy érdemét, a tanács előterjesztésének pótlásául még azt indítványozta, hogy a sugárút, a melyen az uj törvényszéki palota épült örök időkre „Erdély-ut“-nak neveztessék el. A közgyűlés ezt az inditványt is zajos helyeslésekkel elfogadta s a polgármester viharos éljenek között határozattá nyilvánította. A közgyűlés ezek után a tárgysorozat többi pontjaira tért át. tartozik azoknak is, a kik megtették őt képviselőnek, meg a sógornak is, komának is, a bácsinak is, meg a néninek is. S ezek egyen- kint mind olyan sokfélét kivánnak! . . . Bizony mások vagyunk mi, mint az 51 év előtti emberek ! .Szép tőlünk, hogy tudunk mégis egy kicsit lelkesülni azokért az 51 év előtti dolgokért s noha elismerjük, hogy kissé „avultak“ már, mégis megteszszük, hogy elmegyünk egy ilyen ünnepélyre, hiszen odahaza úgy is aludni szoktunk ilyenkor. A „Talpra magyar“-t is meghallgatjuk, noha sokszor „elverklizték“ már előttünk. Olyan jó emberek leszünk ilyenkor. Igyekszünk hol mosolygó, hol lelkes arczczal végig unatkozni az egész „históriát.“ Ezek előre bocsátása mellett — miután ismerem annyira a mennyire az embereket — kijelentem, hogy bár az összes krónikások a „széttört bilincsek, a talpra álló nemzet, a szabadság lehe“ és egyébb frázisoknak tekinthető eszmék körül fűzik ilyenkor krónikáikat, — én hallgatok azon egyszerű okból, mert nem akarok nagyon unalmassá válni. Majd inkább csak elmegyek valamelyik bankettre, a hol először iszik a magyar, aztán nyilatkozik meg. Ma pedig inni kell ahhoz, hogy az ember beszélje és megértse az igazat. Igaz, hogy sok vad tósztot el kell nyelni itt is az embernek, de a sok rósz közt akad egy jó is — s egyetlen egy jó beszédért érdemes végig ülni egy bankettet. * * * Ha a lányokat is megkérdeznék a felől hogy mit kíván a magyar nemzet, bizonyosan bele kellene venni a „tánezos“ kérdést is a kívánságok közé. Sok tánezos, ez a fő, s ez a mi igen ritkán van elég is. Hát a kereskedő ifjak mulatságán volt elég s ha kívánni való van valami, az csak a teremre I fe
