Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
karban élt nemzedék is érezte ama lelki szükséget, mely az Isten keresés s imádás tényének szülő oka, de mert sötétségben tapogatózott, a lelki vakság oly tévelybe űzte a kutató elmét, hogy annak láttára a világosság fiait méltán szállja meg bámulat, midőn teremtett dolgok lettek helyettesitői a teremtőnek s véráldozatok tüze lobogott fel az oltárokról hogy a haragvó istenség meg- engeszteltessék. De jött az első karácsony. „Isten jelent meg a testben s ez a mi hitünk nagy titka.“.. . Felgyűlt az élet egén a keresztyény hit fénylő csillaga: megcsendült az ige: „Az Isten lélek s akik ót imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják a mennyei atyát.« Azért jött Jézus a földre, hogy ég és föld között legyen békesség, hogy bűneiből megváltva legyen a vétek útjára tévedt emberiség, mert azért jött az embernek fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett vala.“ Várva várták a megtérést áhítozó lelkek, hogy valósulást nyerjen a próféták jóslata, hogy megszülessék az emberiség megváltója, jól tudván, hogy önerejökből biztos révpartra el nem juthatnak soha. De várták a Messiás eljövetelét azok is, kiknek kezéből kihullt a polgári szabadság zászlója, kik rabigába gör- nyedten szolgaság jármát vonszolták, kik a ragyogó karácsonyi csillagot úgy üdvözölték, mint az újra ébredésnek, az életre kelt szabadságnak dicső napját, mely fénysugarával megaranyozza majd Salamon egykori magas trónját. Ennyi remény szálai fűződnek a betlehemi jászolban született gyermekhez! Méltán zendült meg azért az első karácsonyi éjben amaz égi szózat: „Dicsőség a magasságban Istennek, békesség e földön az embereknek“ ; joggal tesznek tisztességet a született Udvözi- tőnek a pásztorok s a távolból jött keleti bölcsek. Jézusra ma is szüksége van minden szívnek s a karácsonyi öröm jogosultsága örök, mert »más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, a mely egyszer vettetett, a mely az Ur Jézus Krizstüs.« Mert »ha ég és föld elmúlnak is egykor, de Jézus evangéliumának örök fénye túl száll időn, enyészeten, mert ez mint lélek és élet soha sem ér véget.« Ha szemünkben köny, szivünkben fájdalom: Jézus hü orvosunk, ő nála oltalom; hogyha vétek terhel, lelkűnkön bűn súlya: bűntől szabaditónk, Jézus szülhet újra; sötét, éjjelen is 0 ragyogó csillag, mert ott, hol Jézus van az éjre Dap virrad. »Jöjjetek én hozzám, kik megfáradtatok« 8 ti is, kik bűntől megterhelve vagytok : én megvigasztallak, könnyitem törhetek. Ekópen szól hozzánk az örök szeretet! Ugyanazért „Krisztus Urunknak áldott születésén angyali verset mondjunk szent ünnepén.“ „Áldott legyen, kijött az Urnák nevében!' Karácsonyi öröm üljön mindnyájunk szivében ! Domby Lajos* szabályos járását szemlélik, egy váratlan csillag tűnik ott fel, mely bámulatba ejti őket. Akkortájban várakozásban volt az egész világ. Sejtelmes csend terült el a föld szinén, mint aminő a nagy eseményeket hirdeti. Valami nagy ember volt születendőben. Erről zengett Ajrgil a költő, ezt hirdette a történetiró : Tacitus, Suetonius.' Egész keletet ez az eszme töltötte el s az utolsó gyermek is tudta, hogy : „csillag támad Jákobból és vessző kel fel Izraelből.“ A napkeleti bölcsek meg voltak győződve, hogy az a rendkívüli csillag a régi jóslat csillaga. Volt hitök az őshagyományokban s az emberiség egyetemes reményeiben, nem is riadtak vissza semmi áldozattól. Elindultak tehát keresni a Messiást. így érkeztek Jeruzsálembe Heródes, amint ennek hirét hallotta, mélyen megrendült. Különben is, mióta az őt meg nem illető trónra lépett, a várt király gondolata nem hagyott neki nyugtot. És most e gondolat valóra vált l Miután megkérdezte a nagy tanácsot a hely felől, nyájas arczczal, de ravasz és gonosz fondorkodással szivében utasította a bölcseket, hogy csak „menjetek Bethlehembe, ha megtaláljátok a gyermeket, izenjétek meg nekem, hogy én is elmenvén, imádhassam őt.“ A bölcsek megtalálták a kisdedet. Midőn a hosszú út után a szerény hajlék előtt állottak; — mikor meglátták a gyermeket és szegény anyját : akkor r’agyogott fel hitök nagysága! Nem haboztak. Leborultak s kitárva ajándékaikat, az egyszerű. gyermek alakjában imádták az Üdvözitőtl. . . * * $ Sűrűn esett a hó, a szél süvöltve szórta szerte-szét. Karácsony estéje volt. A határszéli kis község minden házának ablakából fény sugárzott ki s örömhangok áradtak szét. A község korcsmája is üres volt és csendes, A vármegye közgyűlése. (deczember 18-án-) Olyan kisebb fajta közgyűlés volt, mégis bőven szolgált mindenféle érdekességgel ; volt solemnitás, választás, politikai vita, vidéki alakokat becsábitó helyi érdekű ügy és hogy ennek daczára a déli harangszó már a jegyzőkönyv hitelesítésénél érte a nagy hirtelen leapadt közgyűlési publikumot, eléggé mutatja a többi nagy csapat ügynek érdektelen, fakó voltát. A solemnitás az elmegyógyintézet megnyitása alkalmából kelt belügyministeri rendelettel vonult be a közgyűlés termébe, amelyben az ország első tisztviselője nyújtja az elismerés pálmáját a sok akadály mellett is sikerrel eljárt vármegyének, és alispánjának mint az ügy lelkes bajnokának és fáradhatatlan vezérének. A ministeri leirat természetesen nem maradhatott visszhang nélkül és a közgyűlés lelkes óvácziók között csatolta az alispán iránti köszönetét a minister elismeréséhez és viszontköszönet- ben mondott hálát a belügyministernek a létesítés bajai között nyújtott támogatásért. A választások, mint a megjelentek számából (legfelebb százan lehettek) látszik, nem keltettek oly érdeklődést, mint máskor. Az érdeklődés hiánya pedig már előre is jelzi a választás egyhangú voltát, és tényleg nem emlékezünk, hogy a közigazgatási bizottság tagjait olyan egyakaratúlag választották volna meg, mint ezen a közgyűlésen. Két törvényhatósági átirat kapcsán támadtak a politikai viták, melyeknek legfőbb érdemük, hogy mentek voltak minden szenvedélyességtől, sőt a tárgyalás közben itt-ott felcsillanó kedély mutatta, hogy az elvi ellentét mellett a legjobb egyetértés uralkodik a vármegye atyái között. A közgyűlésen jelen voltak: Dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán vm. főjegyző, dr. Daimel Sándor vm. tb. főjegyző, Berthóty István, Kiss László aljegyzők, Oláh György t. főügyész, Dutkay Béla, Popo- vics Jusztin, Popovics Szilveszter, Seiler Gyula, Sinszky Ferencz, Gerlein Reinhart, Korossy László, Yarságh Béla, Kukla Ferencz, Aradszky Pál, Cs. Demkó József, K. Schriffert József, Dr. Hajnal Albert, Endrész András, Vangyel Szilárd, Sztraka György, Jankó György, Gortkó Máté, Dán József, Szabó János, Czinczár Adolf, R. Nagy Gábor, Nagy Gy. Imre, Szabó Emil, Kocsor Gergely, G. Varga András, Tímár János, Dombi Lajos, Braun Adám, dr. Berényi Ármin, Braun Mór, Kitka János, Ma- czák Ádám, Lukoviczky János, Szathmáry Gábor. Böhm Miklós, Áchim András, Végh Gábor, Groh Ferencz. Weisz Mór, Haan Béla, Lukács Endre, Belenczáresi József, Jantsovits Emil, Reiner Béla, Pataj András, .Zsíros András, Sipiczky K. János, Mengyán Pál, Horváth János, Kocziszki Mihály, Kiss Gyula, Keller Imre, dr. Hajnal István, báró Drechsel Gyula, Léderer Rudolf, Hegedűs Lajos, Bakucz Tivadar, Zlinszky István, Morvay Mihály, Viskovics Ignácz, Kovács Lajos, Házy Imre, Ro- hoska Mihály, Kolozsy Endre, Hoffmann Béla, Haviár Lajos, Haviár Gyula, dr. Frankó László vm. bizottsági tagok. Dr. Lukács György főispán reggel 9 órakor nyitotta meg az ülést bejelentvén, hogy a tárgysorozatba felvetteken kívül két később érkezett ügy is tárgyaltatni fog és pedig a belügyminister lqjrata az elmegyógyintézet ügyében, valamint Csaba község egy határozata a Trautmannsdorf birtok egy részének eladása tárgyában. Az ülés első tárgya volt az alispánnak a vármegye közállapotairól szóló jelentése, amelyet lapunkban már bő kivonatban ismertettünk. Ä jelentést a bizottság tudomásul vette, valamint elhatározta, hogy jegyzőkönyvbe iktatja azok érdemeit, kik a kórház kibővítésénél közreműködtek, vagy azt anyagilag támogatták. Kapcsolatosan olvasta fel dr. Bodoky Zoltán főjegyző Széli Kálmán belügyministernek lapunk más helyén közölt leiratát, melyben a vármegyének, ilyenkor mindenki a családi körben tölti az estét s együtt örvend szeretteivel. Már későre járt az az idő, a korcsmáros és neje csendesen beszélgettek az ivószobában, s várták a harangszót, hogy templomba mehessenek, midőn egyszerre felnyílt az ajtó, vendégek érkeztek. Oszbecsavarodott agg férfi jött be roskadozó léptekkel, egy fiatal asszony karjára támaszkodva s egy kis fiú követte őket. Ruházkodásuk s kinézésük azt mutatta, hogy nagyon szegények s a hidegtől egészen el voltak kényszeredve. Alig jöttek be, a kimerült aggastyán lerogyott a közel levő székbe, fáradtan hunyta le beesett szemeit s hörögve vett lélek- zetet. A gyermek aggódó arczczal simult hozzá és gyöngéden simogatta nagyatyjának sovány arczát. Az asszony a köszöntés után letéve batyuját, esdeklő hangon kérte a korcsmárosékat, hogy adjanak az istállóban nekik egy kis éjjeli szállást, mert nincs pénzük, hogy fizethessenek, nagy beteg atyjával pedig e rossz időben tovább nem mehetnek. De az Istenért — mondá a korcsmáros — hová mennek ebben a borzasztó időben ?! Oh mi nagyon szerencsétlenek vagyunk,— folytatja könnyezve az asszony. — Jó módnak ör- vendtünk, de a szerencsétlenség s mások rossz akarata folytán vagyonúnkat elvesztettük. Férjem már három éve kint van Amerikában, hogy kenyeret s megélhetést szerezzen magának s nekünk. Annyit keresett, hogy megválthatta számunkra a hajóra való jegyeket s mi eladva mindenünket, ami még vagyonunk romjaiból megmaradt, elindultunk hárman, hogy kimenjünk mi is Amerikába. Erre előmutatá igazolásul útleveleiket s hajó-jegyeiket. Útközben azonban édes apám súlyos beteg lett, csaknem két hónapig tartott, mig útnak indulhattunk, pénzünk elfogyott, s most gyalog az alispánnak és Gyula városnak köszönetét mond az elmebeteg osztály megnyitása alkalmából. A leirat felolvasása után szólásra állott fel Keller Imre, ki semmi esetre sem tartja elegendőnek, hogy az alispánnak azon emberbaráti intézmény létesítése közül kifejtett fáradozásaiért a vármegye közönsége csupán a belügyminister köszönetét tolmácsolja. Első sorban az a vármegye van hálára lekötelezve, mely e fáradozás előnyeit élvezi és ha van valaki, ki kiérdemelte a vármegye elismerő köszönetét, .úgy az alispán az, kinek érdemei az elmebeteg osztály létesítése körül elévülhetlenek. Indítványozza, hogy a törvényhatóság a maga részéről is szavazzon köszönetét dr. Fabry Sándor alispánnak. (Lelkes éljenzés) Dr. Fábry Sándor alispán hálás köszönetét fejezi ki a kettős elismerésért. A tisztviselő szellemi munkájával nem gyűjthet anyagi tőkét, erkölcsi tőkét gyűjt tehát azon öntudatában, hogy munkássága a közjót bármily csekély mértékben is előmozdította és egyedüli jutalmát találja abban, ha e tudat polgártársai elismerésével kívülről is megerősittetik. A megbízók elismeréséből és bizalmából, mint forrásból merit erőt a tisztviselő az újabb tevékenységére az ad neki erőt újabb sikerek kivivására. (Éljenzés) Midőn ő a törvényhatóság elismerését ily érzéssel és tudattal fogadja, felhívja a közgyűlés figyelmét azon körülményre, hogy Széli Kálmán belügyminister az elmegyógyintézet létesítését, midőn az a beállott elemi csapások folytán csaknem zátonyra jutott, szóbeli kérelmére 15000 frt államkölcsönnel támogatta. Indítványozza, hogy ezért a páratlan jó akaratért a közgyűlés feliratilag fejezze ki háláját a belügyminister előtt. (Éljenzés) Erre a közgyűlés kimondta, hogy a ministeri leiratot köszönettel tudomásul veszi, azt a vármegye alispánjával és Gyula várossal közli, egyszersmind maga részéről is hálás köszönetét szavaz dr. Fábry Sándor alispánnak a kórház kibővítése közül kifejtett fáradhatlan tevékenységéért, és Széli Kálmán belügyministernek, az építés ügyeinek hatékony támogatásáért. Ezután tudomásul véve a számonkéröszéknek a vármegyei hivatalok tevékenységéről szóló jelentését, áttért a közgyűlés a választásokra. A közigazgatási bizottság tagjai titkos szavazás utján lévén választandók, a főispán szavazatszedő küldöttséget küldött ki dr. Hajnal Istvánt elnöknek, dr. báró Drechsel Gyulát és Lederer Rudolfot tagoknak kérvén fel, a közgyűlést pedig a szavazás tartamára felfüggesztette. Egy kis óra alatt véget ért a szavazás és az újra megnyitott ülésben kihirdették annak eredményét, mely szerint beadtak 75 szavazatot, amelyből kapott 71-et gróf Almásy Dénes, 75-öt dr. Hajnal István, 75-öt Haviár Dániel, 75 öt Keller Imre és 73-at Varságh Béla, a kit a bizottság tagjaivá újból megválasztattak. Rajtuk kívül dr. báró Drechsel Gyula és Veress József kaptak még egyes szavazatokat. A közgyűlés az eredményi éljenzéssel vette tudomásul. A tiszti főügyész helyetteséül újból megválasztotta a közgyűlés Jantsovits Emilt. Az igazoló választmányba szintén az eddigi tagok jutottak be, ugyanis a főispán elnökké Keller Imrét, tagokká dr. Márky Jánost, báró Dr'echsel Gyulát és Gallacz Jánost nevezte ki, mig a közgyűlés tagokká Ladies Györgyöt, Schröder Kornélt, Oláh Györgyöt, Jantso vits Emilt és dr. Berényi Ármint választotta meg. A lóavató bizottságokat az elnökök megválasztásával, a tagoknak pedig a főispán által történt kinevezésével a következőleg alakították meg: Csabai járás 175. a) sz. polgári, 175. sz. katonai bizottság. Elnök Beliczey Géza, becslők Fehér Béla, Lepény Pál, Bakos Mátyás, állatorvos Pápay Ödön. Szarvasi járás 177. b) sz. polgári, 177. sz. katonai bizottság. Elnök ifj Dérczi Péter, becslők Ponyiczky Máté, Mázor József, Bakay Géza, állatorvos Kristóffy János. Orosházi járás 176. sz. polgári, 176. sz. katonai bizottság. Elnök Bulla Sándor, becslők Jurenák Sándor, Kiss István, Laszik Mátyás, állatorvos Kunos István. Orosházi járás 177. d) sz. polgári, 177. sz katonai bizottság. Elnök Pongrácz Jenő, becslők akarunk eljutni Brémáig, a jó emberek irgalmasságára bízva magunkat. Februárig okvetlen ott kell lennünk, mert akkorra lejárnak jegyeink, férjem pedig vár bennünket, otthon meg már nincs mit keresnünk. Az öreg bácsival úgy látszik nehezen jutnak messzire — veté ellen a jószivü korcsmáros. Ha irgalommal lesznek irántunk s adnak egy kis pihenő helyet, majd csak kipihenjük magunkat, az idő is enged erejéből s tovább mehetünk. Mig igy előadta a szegény asszony nyomorúságos sorsukat, azalatt a korcsmárosné kiment s párolgó meleg étellel, friss kalácscsal kezében tért vissza s szives vendégszeretettel kínálta meg őket. Az asszony hálás pillantást vetett reá, s hozzáfogtak az evéshez. Megható volt, a mily- gyöngédséggel igyekezett az anya s gyermek étetni a tehetetlen öreget. Azonban az öreg alig evett valamicskét, egy kis bort ivott, s az látszólag jó hatással volt rá. Mikor elvégezték, kérte a nő a korcsmárost hogy jelölje ki pihenő helyüket, ahol édes-apját lefektethesse. De az öreg ellenkezőt intett s fáradt hangon mondá: Hagyjatok még itt ülni kissé. Viharban, hóban, ázva-fázva vándoroltunk, mig mások a meleg szobában ünnepelték a szent karácsony estét. Mindenütt fel voltak gyújtva a karácsonyfák, mindenki örvendett, csak mi nem. Úgy fájt ez az én kihűlni készülő szivemnek, mert elgondoltam, hogy nem igy volt ez máskor. Itt szívesen befogadtak minket, itt meleg van,' üljük meg itt a karácsonyi szent estét, úgy is érzem hogy ez lesz az utolsó. Kinos köhögés szakitá meg szavait, azután összetette kiaszott kezeit s imát mormogtak ajkai. Az asszony melléje térdelve sirdogált fiával együtt. A korcsmáros és neje meghatva szemlélték Vidovich József, Jankó György, Jankó Ferencz, állatorvos Ilgner Frigyes. Gyulaváros és a gyulai járás 174. a) sz. polgári, 174. sz. katonai bizottság. Elnök Szekér Gyula, becslők Gerlein Reinhardt, Deimel Lajos, Megele Béla, állatorvos Sál József. Békési járás 174. b) sz. polgári, 174. sz. katonai bizottság. Elnök Morvay Mihály, becslők Lavatka Gyula, Domokos Péter, Bakucz Tivadar, állatorvos Nagy István. Szeghalmi járás 174. c) sz. polgári, 174. sz. katonai bizottság. Elnök Kárász István, becslők Péter András, Seres Gyula, Fleischer János, állatorvos Szabó László. Gyomai járás 175. b) sz. polgári, 175. sz. katonai bizottság. Elnök Kherndl György, becslők Pikó Béla, Szerető János, Kalmár József, állatorvos Kruchió Dávid. A tisztviselők munkaképtelenségét megállapító bizottságba dr. Zöldy János főorvos mellé újból beválasztattak dr. Hajnal István és dr. László Elek. A csabai dohánybeváltó hivatalnál eszkőzlendő beváltásokhoz a termelők érdekeinek megvédésére hivatott politikai biztosul Sóhár Kálmánt küldötte ki a közgyűlés. Ezután a vármegye főispánja dr. Varga Lajost közigazgatási gyakornokká nevezte ki. A törvényhatósági átiratok közül Baranyavár- megyének a tisztviselők javadalmazásának rendezése ügyében, Hontvármegyének a közegészségügy államosítása és a pálinkaivás korlátozása tárgyában, Tren- csénvármegyének a Keleti és Fekete tengerek közt létesítendő csatorna tárgyában és Zemplénvármegyének a gazdák biztositó szövetkezetének támogatása tárgyában keletkezett átiratait, miután részben már e tárgyakban határozott a bizottság, részben közelebbi érdekek foglalkoztatják, az állandó választmány javaslatához képest vita nélkül tudomásul vették. Szolnok-Doboka vármegye közönségének az országgyűlési képviselő választásoknál helyi jelöltek támogatása tárgyában kelt és a hírlapok közleményeiből ismeretes köriratát az állandó választmány tudomásul venni javasolta, azon indokolással, hogy a jelöltek személyében való megállapodás a törvény- hatóság hatáskörébe nem tartozik, a választások szabadságára a közgyűlés befolyást nem gyakorolhat és épen azért a törvényhatóság határozata gyakorlati értékkel úgy sem bírna. Dr. Frankó László szólalt fel a javaslat ellen és felszólalásának okát azon egyéni körülményéből magyarázza, hogy a szőnyegre vetett eszmét ő pendítette meg először és most kötelességének ismeri, hogy álláspontját megvédelmezze. Helyén valónak tartja, hogy a közgyűlés ily fontos kérdésben állást foglaljon, a törvény megadja erre a lehetőséget és Békésvármegyében különösen indokolt az átirat pártolása, mert a vármegye hat kerülete közül csak egynek képviselője vármegyénk szülötte. Az állandó választmány javaslatával szemben a következő indítványt teszi: Tekintettel arra, hpgy minden vármegyének kötelessége a fiait támogatni, mondja ki a közgyűlés, hogy Szolnok-Doboka vármegye átiratát helyeslőieg tudomásul veszi és óhajtja, hogy Békésvármegye kerületei a legközelebbi választások alkalmával helyi jelölteket állítsanak. (Éljenzés) Dr. Bodoky Zoltán az állandó választmány java latát ajánlja elfogadásra. Miután a • képviselőválasztásokról szóló törvénynyel a vármegyék követküldési joga megszűnt, nem volna helyes, ha a vármegyék közgyűlései befolyást akarnának gyakorolni a választásokra. Hogy ez mindig csak akarat marad, az természetes, mert például szóló határozottan kijelenti, hogy bármit határoz most a közgyűlés, 1 mint választó polgár e határozatot nem fogja respektálni. De hogy dr. Frankó sem fogja irányadónak tartani magára a határozatot, az kitűnik abból, hogy ellen indítványt tevőnek módjában lett volna a legutóbbi választáskor is helyi jelöltre szavazni és ő mégis az idegen jelölt mellett foglalt állást. (Derültség és éljenzés) * Dr. Berényi Ármin : Az állandó választmány határozati javaslata nem foglal álláspontot a kérdés érdemében. Tagadhatatlan, hogy a. vidék helyesen teszi, ha a társadalmi osztály mozgalom érvényre e szomorú jelenetet. Majd halkan súgott valamit nejének s az hamar átsietett hálószobájukba s nemsokára behozta a gyermekeik számára készített karácsonyfát, az asztalra állitá s felgyujták azon a gyertyákat. A szegény aszony gyöngéden szólitgatta atyját: „Nézd édes apám, nézd itt van a karácsonyfa, e jólelkü emberek megszerezték neked ezt az örömet is 1“ Az öreg felnyitá fáradt szemeit s midőn meglátta a fénylő karácsonyfát, égfelé térj észté karjait s az öröm és boldogság derűje áradt szét egy pillanatra az arczán, aztán ismét lehunyta szemeit s kezei fáradtan hanyatlottak le s halk hangon mordá: „Hála neked ma megszületett kis Jézus, hogy ezt ismét megérnem engedted; most már nyugodtan halok meg, légy irgalmas nekem. “ Újra előfogta görcsös köhögése s vér öntötte el ajkait. Mindannyian segélyére siettek, de tehetetlenek voltak. Majd hörgés fogta el s s lélekzete mind lassúbb lett. Már úgy látszott, hogy mindjárt hevégzi, de még egyszer nagy erővel szóra nyitá ajkait s halk szakadozott hangon mondá: „Meghalok, — megáldalak titeket — Isten veletek 1... Elcsendesült, hörgése egyre lassúbb, csendesebb tett. Kint az éjben tova hullámzott az éjféli misére hívogató harang hangja. A szobában levők letérdeltek s csendesen imádkoztak a haldoklóért. A harang hangja elnémult, az öreg lelke pedig kiszállt porhüvelyéből. A korcsmáros és nejének lelkét jóleső érzés töltötte be, hogy e szent estén az elhagyattotakkal jól cselekedhettek. * * * „Dicsőség mennyben az Istennek, a földön békesség a jóakaratu embereknek 1“
