Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-11-05 / 45. szám

45-ik szil ni. Gyula, 1899. november 5-én XXXI« évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 frt — kr. Pél évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ^ Ja Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ID ó h. n Dávid. f 1 Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. I _____Á A gymnasiumi értekezlet. Alantabb részletes és lehetőleg kimerítő tudósítást közlünk a dr. Lukács György fő­ispán által a gyulai gymnasium létesítése ér­dekében összehívott bizottság tanácskozásáról. Ez a tanácskozás — intenczióját illetőleg — csupán informativ jellegű lett volna. Ne­vezetesen alkalom volt arra, hogy a kultusz- ministerium kiküldöttje dr. Fináczy Ernő — mint a vallás- és közoktatásügyi ministernek lapunk múlt heti számában közölt leirata tar­talmazza — „a helyszínén alaposan tájéko­zódjék az összes helyi viszonyokról, az igénybe vehető jövedelmi forrásokról, a számba ve­hető különböző tényezőkről stb., hogy ezen az alapon a ministernek részletes és beható jelentést tegyen.“ A tanácskozás eme czéljának teljesen megfelelő volt. Nem lépünk túl a tárgyilagos­ság határain, amidőn konstatáljuk felőle, hogy ha Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi ministernek és a ministertanácsnak határozott enuncziácziója után, mely szerint a vármegyék székhelyei gymnasiummal látandók el, még lett volna kétely az iránt, Hogy Gyula, úgy is mint vármegyei székhely, úgy is mint nem magyar ajkú nagy vidéknek exponált helyen fekvő magyar ajkú centruma, nemcsak helyi, hanem magasabb államérdekekből is feltétlenül igényli a gymnasiumot, ezen ténykörülmény a történt felszólalásokból és felhozott ada­tokból minden kétséget kizárólag nyilván­valóvá lön. Eme szempontból mérlegelve tehát az értekezlet tanácskozásait — Optimismus riól- kül — teljes sikerűnek mondhatjuk. Nem becsüljük azonban túl az értekez­let tanácskozását, ha egyben konstatáljuk róla, hogy eredeti intenczióját messze felülmúló ákczióvá is lön, amidőn nem csupán arra szo­rítkozott, hogy a gymnasium szükségét de­monstrálja, hanem egyben kiindulási pontjává s konkrét alapjává vált a gymnasium tényleges létesítésének is. Igen sok kétely és még több aggály oszlott el a két napos értekezleten, amelyet épen ezért, a gymnasium alkotásában kor­szakalkotó jelentőségűnek és fontosságúnak mondhatunk. Ha ugyanis — amiben nincs kételyünk és egy pillanatig sem szabad különben is kétel­kednünk — az állam, a megyei székhely és nemzetiségi nyelvhatárt képviselő, tehát éppen az állam által formulázott két főkvalifikácziót egyben betöltő Gyula városának ugyanazt az államsegélyt megadja, melyet különben igen helyesen a Békésvármegyében létező három protestáns jellegű főiskolának biztosított, csu­pán ugyanannyit és egy fillérrel sem többet, az esetben a gyulai gymnasium létesítése emberi számítás szerint biztosítottnak mondható. És pedig egy róm. kath. hitfelekezeti jel­legű gymnasiumé, miután az alapítványok, illetőleg évi hozzájárulások tekintélyes része eme nagylelkű és illustris tényezők részéről formulázott ép oly természetes, mint jogos feltételhez köttetik. Gyula város képviselőtestülete is a gym­nasium róm kath. hitfelekezeti jellegének tudatával és beleegyezésével hozta meg már hét év előtt határozatát, amelyben egy léte­sítendő gyulai róm kath. hitfelekezeti gym­nasium fentartásához felajánlotta ama 4300 frtnyi költséget, amelylyel a polgári fiúisko­lához járul, egyben felajánlva ily róm. kath. liitfelekezetü gymnasiumhoz a polgári iskola összes alapítványait, épületét, illetőleg eme épület jövedelmeit. A képviselő testület eme határozatához tudvalevőleg a páratlan szivjóságu s áldozat­kész Wenckheim Krisztina grófnőnek, Gyula városa földi patronájának immár 70,000 írtra felszaparodott 50,000 frtos fejedelmi alapít­ványa adta meg az impulzust. Gyula város közönsége készséggel megnyugodott abban is, hogy a létesítendő gymnásium nem csak róm. kath. hitfelekezetü legyen, hanem hogy abban valamely hazafias szellemű papi szerzet oktasson. Eme irányban úgy a bíboros püspök és a gymnasiumi bizottság, valamint az illu­stris grófnő is megtették a kísérleteket, őszinte 8 igaz fájdalmunkra eredménytelenül: A tanítással foglalkozó szerzetes rendek — mint a megkeresésekre beérkezett jelenté­sekből kitűnik — a maguk tanintézeteit sem képesek saját tagjaikkal ellátni, tekintélyes részük a saját tanintézeteikben kénytelen vi­lági tanárokat alkalmazni. És ezen helyzet nem hogy javulna, hanem évről évre még sulyosodik és a legkedvezőbb eshetőségre számítva is emberöltőkre fog még terjedni. Nem befejezett tény ugyan, de — és ebben domborodik ki s kulminál a hétfői értekezlet nagy jelentősége s hordereje — alapos remény van rá, hogy a nemeslelkü grófnő s az áldozatkész biboros püspök, a kiknek képviselői egyértelmüleg s melegen hangsúlyozták Gyula városának époly jogos, mint sürgős igényét egy {gimnáziumhoz, épen eme igény sürgősségére való tekintettel, miután az eredeti intenczió szerinti gimnázium lé­tesítését különben is leküzdhetlen vis major, ez és semmi más ok nem akadályozza, a főiskola kath. hitfelekezeti jellegének bizto­sítása mellett, sőt amint a helyzet alakul: biztosítása érdekében, a paedagógia, Gyula városa és egyházuk iránt meg fogják hozni azt az áldozatot, hogy alapítványaikkal egy, róm. kath. világi tanárok oktatására bízandó róm. kath. hitfelekezeti jellegű gimnázium létesítését is lehetővé tegyék. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy ez igy is történjék, még nem befejezett tény, — mint ilyennek nyilvánításához a héttői infor­mativ jellegű értekezlet különben sem lett volna illetékes forum, — de úgy a nemes grófnő, mint a gimnázium jellegére nézve vele mindenben solidaritást valló illustris Wenckheim grófi család éz a nagynevű bi­boros püspök képviselőinek szives nyilatko­zataiból mégis alapos reményt merítünk, hogy nemcsak hogy nem fognak egy, bár világi tanárokra bízandó róm. kath. jellegű főiskola alapításától elzárkózni, hanem az ügy fenforgó stádiumában ily főiskola léte­sítésének és létesithetésének buzgó előharczo- sai s apostolai is lesznek. Eme reményben — és hogy ily reményt meríthettünk, ebben rejlik az értekezlet je­lentősége s fontossága — a biboros püspök­nek, Wenckheim Krisztina grófnőnek, a Wenckheim grófi családnak és a gimná­ziumra alapokat tevő Winkler püspöknek, a békésmegyei takarékpénztárnak, Fetser Antal kanonoknak, Gróh Ferencz prépostnak ne­mes áldozatkészségükért hálás köszönetét mondva, fenkölt reménynyel és megszilár­dult bizalommal folytatjuk és szolgáljuk a gimnáziumnak Gyula városára nézve immár életkérdéssé vált igaz és szent ügyét. Értekezlet a gyulai gymnasium ügyében. Mint lapunk múlt heti számában megírtuk, dr. Lukács György főispán, akinek a gimnázium léte­sítése kérdésében minden irányban eléggé meg nem hálálható nagy érdemei vannak, dr. Fináczy Ernő min. osztálytanácsos értesítése folytán, október 30 án hétfőn délutáni 3 órára bivta össze a gimnáziumi bizottság tagjait értekezletre a vármegyeház kis termébe. A tanácskozás délután 6 óráig, majd ^folyta­tólag kedden délelőtt 9-től 11 óráig tartott; a mi­niszteri kiküldött teljes objektivitással, nagy szak­értelemmel és ügybuzgÓ8ággal vezette a tanácsko­zást. Előzőleg hétfőn délelőtt a kir. tanfelügyelő s a polgármester társaságában meglátogatott több népiskolát és megszemlélte ama telkeket, amelyek gimnázium létesítésénél kombináczióba vehetők lesznek. Az értekezleten résztvettek: dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fináczy Ernő osztályta­nácsos, Fetser Antal kanonok (dr. Schlauch Lőrincz bíboros-püspök képviseletében), Spett Vincze buda­pesti ügyvéd (gr. Wenckheim család képviseletében), továbbá Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Fábry Sándor, dr. Bodoky Zoltán, Gróh Ferencz, dr. Be- re'nyi Ármin, Dombi Lajos, Oláh György, Dutkay Béla, Popovics Jusztin, Kühn Dávid, Novák Kamill, Dömény Lajos, dr. Zöldy János, Schröder Kornél, Biberea Péter, Jantsovits Emil, Abaß János, Hoff­mann Alajos, dr. Zöldy Géza, Szántó Henrik ás Székely Lajos; a gimnáziumi bizottság tagjain kívül nagyszámú hallgatóság, bizonyítékául, hogy a gim­názium ügye mily óriási érdeklődés tárgya a város minden körében. Dr. Lukács György főispán lendületes szavakkal üdvözölvén a megjelenteket és különösen a biboros képviselőjét, Fetser Antal kanonokot és a Wenkbeim grófi család megbízottját Spett Vincze ügyvédet, röviden ismerteti az ügy történetét, bemutatja dr. Fináczy Ernő osztálytanácsost, ki adatszerzés czél- jából lett kiküldve, hogy személyes meggyőződései alapján tehessen az ügygyei kapcsolatos kérdésekre nézve előterjesztést a ministernek. Felhívja az ime együttesen jelenlévő tényezőket, hogy mindenben a tiszta igazságosság és tárgyilagosság vezesse fel­szólalásaikat, annyival is inkább, mert az ügy ob- jectiv tárgyalásától az ügyre nézve előnyöket vár­hatunk. Dr. Fináczy Ernő osztálytanácsos előadja, mi­szerint őt a minister adatszerzés ezéljából küldötte le és kiküldetése csak inforinationalis jellegű. Elő­adja az ügy keletkezését idősorrendben attól fogva, midőn kérelmeztelek, hogy a gyulai polgári iskola községi algymuásiummá alakíttassák át. Ennek is­mertetése után előadja, miszerint az ügy egyike a legnehezebb kérdéseknek; nehézzé teszi a megyében már három gymnasium létezése, melyek közül egy teljes, kettő pedig kiegészítés alatt áll. Az állam szempontjából erre figyelemmel kell lenni. Az első kérdésül tehát azt tűzi ki, hogy váj­jon szükséges-e a gymnasium az állam szempont­jából s nem-e inkább és első sorban helyi érdekből? Dr. Fábry Sándor köszönetét fejezi ki a mi­niszternek, hogy az értekezlet által alkalmat adott a kérdés megvitatására, mert az sokkal fontosabb, semmint aktaszerüleg megítélhető lenne. A kormány eddigi politikája volt a nemzetiségi vidékeket ki­elégíteni és favorizálni, jelenleg inkább a* eddig elhanyagolt magyar alföldre fektettettik a súly, hol újabban lép fel az állam a maga helyes alkotásaival. Közgazdaságilag fejlődik is a viszonylag gazdag alföld, culturális szempontból való fejlesztése nél­kül azonban jogos erösbödése el sem képzelhető. A kulturális intézményeknek egész sorozatát kell megalkotni az alföldön, hogy annak kulturális fej­lődése lépést tartson közgazdasági fejlődésével és alapját képezze az alföldi rendkívül intensiv szapo­rodása a nép minden irányban való erösbödése által a magyar nemzet erősbödésének. Ezen országos és — melyet első sorban képvisel — megyei szem­pontból tekinti szükségesnek azt, hogy Bókósmegyó- ben még egy gymnasium lótesittessék, mely semmi esetre sem leend kárára a meglevőknek. Beszéde további folyamán az ügy szükséges­ségétől áthatott benső meggyőződéssel érvel a gym­nasium létesítése mellett; kiemelte, miszeriut az államnak nem lehet mellőzni azon kérdést, hogy Gyulán, mint vármegyei székhelyen oly tömegesen együttólő tiszviselői karának gyermekei a nevelés és középiskolai tanításból elzárassanak és felsőbb iskolai kineveltetésük hiányáben a család intelligen- cziája a gyermekekben a nemzet kárára visszafej­lődjék. A gymnasium szükségességét részletesen is kifejti: 1. Kulturális szempontból. 2. A közszükséglet szempontjából. 3. A magyar nemzet supromatiája szempont­jából. (Előrelátás). 4. Állam és közkormányzati szempontból. 5. Helyi szükség szempontjából, hogy 400—500 itt lakó intelligens közhivatalnok gyermeke a felsőbb oktatást megnyerhesse. A fennálló polg. iskola czélját el nem éri és proletárokat nevel. 7, Gyula város és közeli környéke maga képes növendékekkel ellátni s a már létező három gymna­sium fennállását sem veszélyezteti, minthogy Békés­megye kulturális érzékű lakossága és népének erős­sége képes a negyedik gymnasiumot is ellátni. 8. Gyula város keletre körül van véve közsé­gekkel, melyekből a szülők eddig Aradra, Nagy­váradra küldötték, ezentúl bizonynyal ide fogják küldeni tanuló gyermekeiket. Mindezek alapján teljesen indokoltnak és szük­ségesnek tartja a gymnasium létesítését. Spett Vincze fővárosi ügyvéd, mint Gr. Wenk- heim Frigyesné és a Wenkheim közös uradalom megbízottja volt az értekezlet egyik azon tagja, kinek szavait feszült figyelemmel leste a bizottság. Igen jó hatást tettek szavai, midőn kijelentette, hogy a szükségesség szempontját illetőleg az alapítók már akkor határoztak, midőn az alapítványt letelték; a létező bárom protestáns gymnasium mellett, sói éppen ezek fennállása okából egy gymnasium, még pedig egy katb. gymnasium létezése foltétien jogosultság­gal bir. Rezey Sylviusz kir. tanfelügyelő az alispán nézetét teljesen osztva kifejti még, hogy az eddigi három gymnasium közül szükségesség szempontjá­ból egv sem állhat a gyulai fölött. Fetser Antal váradi kanonok, mint dr. Schlauch Lőrincz biboros püspök megbízottja, szintén egyike az értekezlet azon tagjainak, kiknek szavai nagy sulylyal birtak. Előadja, miszerint a szükségesség szempontjából a bibornok-püspök szintén, már 1892- ben Gyulán létekor tüzetesen nyilatkozott. Egészen természetesnek tartható Gyula város közönségének kiv&nata, hol a megye lakosságához viszonyítva, az leginkább szükséges, miután itt van tömörülve a megye értelmisége, azok az elemek, a kiknek leg­inkább kell, minthogy a föld népe nem tanul, ha­csak nem különösen jó eszü. Kóhn Dávid a miniszteri leiratból és az előadó nyilatkozatából úgy látja, hogy a kormány a gyulai gymnasium felállításától egyrészről a szarvasi, csa­bai és békési gymnasiumok prosperálását félti, más­részről pedig a gyulai gymnasium szükségességére s életképességére nézve van aggály. Ez az aggo­dalom mindkét irányban indokolatlan. Igaz, hogy Gyula közigazgatásilag székhelye Békésvármegyé­nek, de Gyula tulajdouképen forgalmi s közgazda- sági centruma Biharmegye nyugoti s déli részének, főleg pedig az aradmegyei Lankának-, amely utóbbi érdekében Gyula város a folyó évben 100.000 frtot szavazott meg, Hogy vele direktvasuti összeköttetésbe jusson. A gyulai tanulók maguk is beuépesitendik ugyan a gymnasiumot, de óriási kontingenst fog hozzá nyújtani Bihar, az aradmegyei Lunka, továbbá Csa- nádmegye r. kath. lakóssága. Legkevesebbel Békés- vármegye, mely a már meglevő három gymnasiumot támogatja jövőben is. A közoktatásügyi minister két sarkalatos feltételhez fűzte a további gymnasiu- raok felállítását, hogy az illető város megyei székhely és magyar nyelvhatár legyen. Gyula város megyei székhely is, magyar nyelvhatár is, és pedig annyira nyelvhatár, hogy végvára a magyar nemsetiségnek, nevezetesen a vele mesgyés Gy.-Varsándtól egész Bukarestig a románság egymással topográfiái össze­köt tétésbe a áll. Éppen ezért nincs több az ország­ban egyetlen egy város a székhelyek között sem, mely a minister által kitűzött feltételeknek annyira megfelelne, mint Gyula városa, s ha még indokolt valahol az országban uj gymnázium létesítése, hite s meggyőződése, nincs sehol annyira indokolva, nincs sehol rá oly szükség és sehol sem annyira államérdek, mint éppen Gyulán. A szükségesség kérdése igy teljesen felderítve lévén, dr. Fináczy Ernő azon kérdést intézi, vájjon nem felelne-e meg inkább egy főreáliskola, melynél szintén állítható latin tanszék s mely gymnasium­mal egyenrangú, s akik pártolják azt, nyilatkoz­zanak. Domby Lajos a reáliskolát megfelelőnek tartja s annak pl. egy felekezeti jellegű gymnasiummal szembeni hasonló előnyeit fejtegeti. Dutkay Béla polgármester, kinek szavaiból az ügy iránti rokonszenv és meleg szeretet talán soha jobban nem sugárzott, kijelentette, miszerint a város közönségének általános óhaja a gymnasium, arra szavazta meg eddigi áldozatait s remélhetőleg azt ezután is biztosíthatja, de csakis gymnasiumra. Dr. Bodoky Zoltán hasonlólag lelkes szavak­kal, a gymnasium, és minthogy a tett alapítványok Lapunk mal szämAhoz fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom