Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-10-29 / 44. szám
44-ik szám Gyula, 1899. október 29-én XXXI. évfolyam r Szerkesztősig: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeté közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 frt — kr. Fél évre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ L Egyes szám éra 10 kr. J Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IED ó 1b. n. Dávid. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Oyulán, a kiadóhivatalban. Nyllt-tér sora 10 kr. L ____ A gyulai gimnázium. Wlassics Gyula magy. kir. vallás- és köz- oktatásügyi minister a következő leiratot intézte dr. Lukács György főispánhoz: 75830/1899. sz. Magy. kir, vallás- és közoktatásügyi minister. Méltóságot Dr. Lukács György úrnak, Békésvármegye Jöispánjának. Méltóeágos Főispán Űr! Múlt óv junius hó 18-án 26836. szára alatt kelt rendeletemben ráutaltam azon elvi nehézségekre, melyekbe egy Gyulán felállítandó gimnázium megvalósítása ütközik, s ugyanott kifejezést adtam annak is, hogy a fenforgó ügy kellőleg előkészítve nincsen. Daczára ezen intézkedéseimnek, Gyula városának folyó évi junius hó 12-óa keltezett folyamodványa még jobbáraáltalánosságban mozog b a további érdemleges tárgyalásnak biztos alapjául nem tekinthető, mert a beadványból kétséget kizárólag nem tűnik ki a felsorolt alapítványok jogi természete és jellege, úgyszintén az sem, vájjon ezen alapítványok esetleg községi avagy állami középiskola felállításával is kapcsolatba hozbatók-e? Teljes felvilágosítást kíván továbbá, vájjon uem volna-e elégséges Gyulán négy osztályú középiskolát létesiteni ? s ha nyolcz osztályú tanintézet terveztetik, melyik az áldozatkészségnek ama legszélsőbb határa, a meddig az érdekeltség hajlandó elmenni? Nincsen továbbá tisztázva azon alapkérdés, vájjon nem felelne-e meg a közszükségletnek egy nyolcz osztályú reáliskola is, tekintettel arra, hogy a latin nyelv rendkívüli tanulmányával s az 1883. évi XXX. t.-cz. 26. §-a alapján közvetett utón az egyetem jogi és orvosi karait is megközelíthetik a reáliskolát végzett és latin nyelvi kiegészítő vizsgálatot állott tanulók ? Mindezen kérdések, és azon kívül a részletes kérdéseknek hosszú lánczo- lata kíván bővebb felvilágosítást, nem is szólva arról, hogy a város az ő felterjesztésében hallgatással mellőzi azt az állami és országos szempontból nagy figyelmet érdemlő körülményt, hogy Békésvármegyében már három kiegészülő T A. R O Z A. „A békésvármegyei Fehér-Kereszt-Egyesület“ gyermekmenhelye. Ez a szerény felírás ékesíti a gyulai Szent- István utcza egyik igénytelen házát, mely a legnemesebb és legönzetlenebb humanismus templomává lesz holnap felavatva. Csendben, minden zaj, minden pompa nélkül történik meg a jótékony intézet megnyitása és az intézet azonnal meg is kezdi áldásos működését. Milyen őszinte öröm, milyen igaz és nemes lelkesedés tölti be mindazok szivét, kik az intézet létesítésén buzgólkodtak s mindazokét, a kik kisebb vagy nagyobb adományaikkal lehetővé tették, hogy az ige testet öltsön, s a jótékony egyesület embertársai javára fordíthassa összegyüjtögetett filléreit s a nélkülözőknek nyújthassa azt, a mit nemes szivü emberbarátok e czélra áldoznak. Megvalósul tehát az álom, a melyet oly nehezen véltünk elérhetőnek, s nem kell most már nyomorultul elpusztulni annyi ártatlan kis gyermeknek, a kik soha sem vétettek senkinek, a kiknek rövid élete szenvedések és keserves nélkülözések lánczolata volt, s a kik száz, meg ezer számra pusztultak el széles é hazában a nélkül, hogy az emberi könyörület segíthetett volna rajtuk. Pedig alig van valaki, a kinek szive a szegény, szenvedő, nélkülöző gyermek láttára meg nem indulna. S hány ilyen szegény kis ártatlan volt és van, a kit az éhség, a tisz- tátalanság, a gondozás és ápolás hiánya tesz beteggé? A nyomor, a szenvedés, a nélkülözés, a vég nélküli fájdalom ott ül, sápadt, fonnyadt, gimnázium van, s igy a negyediknek esetleges felállítása első sorban helyi érdeket képezne. Mindezekre való tekintettel korainak és czéltalaunak tartanám azt, hogy Gyulára határozott utasításaimmal ellátott ministeri biztos küldessék formiezerü tárgyalások folytatása végett, azt azonban részemről is kívánatosnak vélem, hogy a vezetésem alatt álló ministeri- umnak egy közege a helyszínén alaposan tájékozódjék az összes helyi viszonyokról, az igénybe vehető jövedelmi forrásokról, a számba vehető különböző tényezőkről stb. s ezen az alapon nekem részletes és beható jelentést tegyen. E czélból dr. Fináczy Ernő ministeri osztálytanácsost Gyulára küldöttem azzal a hozzáadással, hogy odaérkezése napját Méltóságoddal tudassa. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1899. évi október hó 20 án. Wlassics s. k. A vallás- és közoktatásügyi ministernek eme leiratát nem tartjuk ugyan döntő momentumnak, de korán sem becsüljük túl, ba azt mondjuk róla, hogy igen lényeges és fontos lépés a gyulai gimnázium létesítése ügyében. A városnak, a ministeri leiratban jelzett és lapunkban annak idejében egész terjedelmében közölt junius 12-iki memorandumára — a vallás- és közoktatásügyi minister részéről, a küldöttség előtt tett fontos nyilatkozatai után sem vártunk, de nem is várhattunk első lépésűi egyebet és többet, mint azt és annyit, a mi most meg fog történni, t. i. hogy „a vezetése alatt álló ministeri- umnak egy közege a helyszínén alaposan tájékozódjék az összes helyi viszonyokról, az igénybe vehető jövedelmi forrásokról, a számba vehető különböző tényezőkről, stb.,' hogy ezen az alapon a ministernek részletes és beható jelentést tegyen.“ őszinte örömünkre s megelégedésünkre szolgál, hogy Wlassics Gyula vallás- és köz- oktatásügyi minister eme alapos tájékozódás czéljából a kiváló szakértelméről és ügybuzgalmáról országosan ösmert és köztiszteletben álló Fináczy Ernő min. osztálytanácsost, ránczos, korán megvénült kis orczáikon, s bár beszélni még nem is tudnak, mélyen besüppedt, lázban égő szemeikkel mégis milyen fájdalommal néznek reánk s milyen panaszszal van telve nyögésök és soha meg nem szűnő keserves sírásuk. Segítséget kértek szegények esdeklő pillantásaikkal, de enyhülést nyújtani is csak kevés esetben sikerült. Egyiknek apja nincs, a másiknak anyja halt el, a harmadikat hütlenül elhagyta mind a kettő, a negyediknek azért kell elpusztulni, mert a családföntartó beteg s nincs, a ki megkeresse a mindennapi kenyeret I Mennyi nyomor, mennyi szenvedés I ? Csoda-e, ha nagy örömmel, igaz lelkesedéssel tö.lt el annak tudata, hogy mindez másként lesz ezután I A jó Isten meghallotta s meghallgatta a szegény kis ártatlanok keserves panaszát és segítséget küldött számukra. — A magunk csekély erejével nem igen lendíthettünk eddig sokat az elhagyott gyermekek siralmas helyzetén, del most az állam, e hatalmas tényező nyújtja felénk segítő jobb kezét, hogy a társadalmi jótékonyság igénybe vétele mellett, megtegyen minden lehetőt, hogy az elhagyott gyermekek nyomorán enyhítsünk s megmentsük a hazának mindazokat, a kiket megtartani lehet. Az országgyűlés törvénybe iktatta, hogy az elhagyott, szegény gyermekeket ápolásba, gondozásba kell venni, s mert ez idő szerint az állam maga nem akar közvetlen kezelésben gyermekmenhelyeket létesiteni, az országos „Fehér-Kereszt-Egyesület8-et bízta meg azzal, hogy az szervezze az elhagyott gyermekek védelmére szolgáló intézményeket s országszerte a jeles filologot és paedagógiai írót küldi le Gyulára, kinek lángoló ügybuzgalmában és igazságszeretetében teljesen megbízunk és ha a ministernek a küldöttség előtt tett fontos nyilatkozatai s a ministertanács határozata után, — mely szerint a kormány czólja a középiskolával még nem biró megyei székhelyeket gimnáziummal ellátni, — Gyulára nézve még specziális adatokkal is bizonyítani kellene, hogy gimnáziumra minden más várossá, szemben is égetőbb szüksége s igénye van erről a szükségéről bizonyára teljes meg győzödóst fog szerezni s a ministernek beszámolhatni. Mi eme specziális adatokat és okokat annyiszor elmondottuk, hogy lapunk olvasóival és e város közönségével szemben igazán felmentve érezhetjük magunkat azok ismételt felsorolásától. A vármegye főispánja, kinek a gimnázium létesítése kérdésében kifejtett páratlan ügybuzgalmát nem vagyunk képesek érdeme szerint méltóan honorálni, Fináczy Ernő osztálytanácsos megkeresésére folyó hó 30-ikán, holnap délutáni 3 órára a vármegyeháza termébe értekezletet hivott egybe, a melyen ugyancsak a főispán intervencziója folytán az illusztris gróf Wenckheim-család és a nagyváradi bíboros püspök, — értesítése szerint — Fetser Antal kanonokkal fogják magukat képviseltetni. — Az értekezletre meghivatott még Bartha Miklós, Gyula városa országgyűlési képviselője, Rezeg Szilviusz kir. tan- felügyelő, — a képviselőtestület által annak idejében választott gimnáziumi bizottság tagjai, nóvszerint: Ladies György, dr. Berényi Ármin, Oláh György, Dutkay Béla, Popovics Jusztin, Kóhn Dávid, Dömény Lajos, Gróh Ferencz, Novák Kamill, dr. Zöldy János, Dombi Lajos, Schröder Kornél, Biberea Péter, dr. Bodoky Zoltán, dr. Fábry Sándor, Abafi János, Jantsovits Emil, Hoffmann Alajos, dr. Zöldy Géza és Székely Lajos. Az értekezlet tanácskozásától sokat várunk és még többet remélünk. Várjuk ugyanis, hogy a ministeri küldött, a leiratban foglalt feltételes kérdéssel szemben nemcsak felvilágosítást, hanem teljes meggyőződést fog szerezhetni, hogy Gyulán létesítsen olyan központokat, a hol e szeren- csétlenek ápolást, gondozást, segítséget találjanak. Az „Országos Fehér-Kereszt-Egylet8 7 ilyen központ felállítását határozta el s ezek egyike lesz a gyulai gyermekmenhely. A mi vármegyei hasonczélu egyesületünk ugyanis felajánlotta az országos egyesületnek, hogy saját költségén lótesiti a központi intézetet, berendezi azt minden szükségesekkel, gondoskodik annak vezetéséről, hozzájárul a segélyezésekhez anyagi erejéhez képest, s á maga részéről mindent elkövet, hogy a kitűzött nemes czélt teljes odaadással szolgálhassa, viszont az országos egyesület magára vállalta, hogy mindazon költségeket megtéríti a vármegyei egyesületnek, melyeket az úgynevezett „állami8 elhagyott gyermekekre fordit. így létesült a gyulai gyermekmenhely, melyet — hála Istennek, — holnap megnyithatunk. »A békésvármegyei Fehér-Kereszt-Egyesület8 eddig is segélyezett annyi elhagyott gyermeket, amennyit szerény anyagi viszonyai megengedtek, s eddigelé is van már 20—25 olyan kis gyermek, kiket az egyesület helyezett el dajkaságba. Sokkal többet bizony nem igen tudna már istápolni, ha az állam segitő keze hatalmas lendületet nem adna az ügynek. A gyulai központi gyermekmenhely készen áll, létesítése a vármegyei egyesületnek több mint 12,000 forintjába került, de szép, tiszta, egészséges szobáival, kedves fehér ágyacskái- val, czélszerü berendezésével teljesen alkalmas arra, hogy feladatának minden tekintetben megnem volna elégséges négy osztályú középiskola ; továbbá bogy ama tény daczára, mely szerint Békés vármegyében már három kiegészülő gimnázium van, a negyediknek, vagyis a gyulainak felállítása a helyi érdekeket messze felülmúló országos közérdek, nevezetesen a magyar kultúra, a magyar nemzetiség, a magyar nyelv, a magyar állameszme terjedésének, hódításának, sőt megszilárdulásának is sarkalatos érdeke. Ama örvendetes tónynól fogva pedig, hogy az értekezleten a bíboros püspök és a Wenckheim grófi család is képviseltetik magukat, reméljük azt, hogy a létesítendő gimnáziumnak jellege is most már erősen ki fog domborodhatni. — A gimnáziumi eszme propagálásához az impulzust tudvalevőleg a páratlan szivjóságu s áldozatkészségü Wenckheim Krisztina grófnőnek fejedelmi alapítványa s dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspöknek gyulai bérmautja alkalmából tett lekötelező szives ígérete, — az ujabbi akcziót pedig Wlassics Gyula miniszternek a megyei székhelyeknek gimnáziummal való ellátása érdekében tett fontos nyilatkozatai adták meg. — Wenckheim Krisztina grófnő alapítványa s a bíboros püspök szubvencziő ajánlata tudvalevőleg ama feltételhez fűződnek, hogy a létesítendő gyulai gimnázium róm. kath. hitfelekezeti jellegű lesz. Eme feltételt Gyula városa közönsége — hitfelekezeti különbség nélkül — készséggel elfogadta, megnyugodott benne, nemcsak, hanem a képviselőtestület — tudvalevőleg — egyhangúlag kimondotta, bogy a gimnázium létesítéséhez felajánlja a polgári iskola épületét, felszereléseit, alapítványait, annak fen- tartásához pedig azt az összeget, a melylyel a polgári iskolához évenkint járul. A holnapi értekezlettől tehát azt reméljük, hogy a gimnázium létesítéséhez járuló összes tényezők nyilatkozataiból a gimnázium jellege megállapítható s a jellegnek eme megállapithatásával maga a gimnázium létesítése hatalmas lépéssel előhaladni fog. Eme reményben, eme várakozásban biza- ommal nézünk a ministeri kiküldött missiója s az értekezlet tanácskozása elé. feleljen. Tiz gyengélkedő, szegény gyermekágyasnak, ugyanannyi csecsemőnek s öt nagyobb gyermeknek nyújt e hajlék menedéket s oltalmat a nélkülözések ellen. — Az intézet felvesz, szülésük után 2 héttel, szegény gyermekágyasokat, kik mindaddig (4—6 hétig is), lakói lesznek a háznak mig megerősödnek, s munkabírók lesznek, akkor kenyérkereset után látnak, kis gyermeküket pedig az egyesület dajkaságba helyezi el. Epen ilyen ideiglenes lakói lesznek -az intézetnek a gyermekek is, kiket az egyesület gondjaira bíznak s a kik szintén a gyermekmenhely lakói lesznek, de csak addig, mig jó, megbízható helyre dajkaságba adják őket. Hogy kik azok, kiknek gondozását az egyesület gyermekmenhelye magára vállalja, az el volt már mondva a lapok hasábjain: 1. A teljesen elhagyottak, tehát a szó szoros értelmében vett szegény árvák. 2. Olyanok, kiknek apja, anyja hosszú időn át beteg s kórházban vagy tébolydában van s nincs a családnak kenyérkeresöje. 3. Olyan szegény özvegy anyák vagy apák gyermekei, kiket sok gyermekkel áldott meg a sors s kik nagy szegénységük miatt a sok gyermeket eltartani s gondozni nem képesek. Amint látjuk, a terület, melyről a jótékony egyesület az ö kis híveit össze toborozza, igen nagy. De ez nem baj, az intézet kapui tárva állanak s készségesen nyújtanak hajlékot azoknak, akik jótékoyságára igényt tarthatnak. Az állam segélye biztosítva van, nem kell tehát elutasítani senkit, a kinek a segítségre jogos igénye van; nem kell attól tartanunk, hogy a pénztárunk kiapad, mert az elhagyott gyermekekre fordított költségeket megtéríti az államkincstár.