Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
8-Ik szám Gyula, 1899. £ebruár 19-én XXXI. évfolyam. ■ i ,*.~rv r>r<* r-;-“. Szerkesztősé §: Templomtér, DobayJános kereskedése, liova a laf 'szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak Előfizetési dij í Egész évre . 5 írt — kr. | Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. íj 1 Társadalmi és közgazdászat! hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IX Ó II ÜST" ü T7" X 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 1 & . . ■ ____ Pf> '» »rp "uPfr “táj sürgösjelőálló uj helyzetre 8 a további loézve nézetét nyilváníthassa." teendőkre A villanyvilágítás. A midőn lapunk két legutóbbi számában Straub Sándor, a magy. kir. technológiai iparmuzeum jeles tanárának Gyula városa villanyvilágitási szerződése fölötti véleményét egész terjedelmében közöltük, bevezető sorainkban fentartottuk a jogot és kötelességet, hogy a szakvélemény folytán nézetünk szerint előállott uj helyzetben, a további „modus procedendi“-re vonatkozólag nyilatkozzunk. De mielőtt ezt megtennénk, előrebocsátjuk, hogy a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság, amelylyel Dutkay Béla polgár- mester a technológiái iparmuzeum szakvéleményét közölte, utóbbinak a napokban a következő választ küldötte: Magyar vasúti forgalmi részvény-társaság, 372.—1899. sz. Nagyságos Dutkay Béla urnák, Gyula rend. tan. város polgármesterének Gyula. Gyula rend. tan. város tanácsának f. évi január hó 31-én kelt és 1146. —1899. szám alatt hozzánk juttatott b. átiratának birtokában ezennel van szerencsém kijelenteni, hogy a budapesti magyar kir. technológiai iparmuzeum 1899. évi január hó 24 ón kelt 524. számú szakvéleményében, valamint a Békésvármogye törvényhatósági bizottságának múlt év duczeinber hó 19-én kelt 958. bgy. 25,890. ikt. szám alatti határozataiban foglaltakat általánosságban és lényeges részeiben elfogadjuk és csupán az egyes fejezetek műszaki és jogi formulázását illetőleg l^Sndenek némi megjegyzéseink, melyek azon- ban sem a köz- sem a magánvilágitás egységárait nem érintik. Tekintettel arra, hogy ez ügy különböző formalitások miatt már annyira elhúzódott, hogy csak a legnagyobb sietség mellett volna az üzem még ez év folyamán megkezdhető, ezzel szemben pedig tudomásunk szerint a város közönségének általános óhaja — és a mit magunk is felette kívánatosnak tartunk, — hogy a világítás szolgáltatása még az idei téli idény bekövetkezte előtt megkezdessék, ami még azért is fontossággal bír, mert az épülő félben levő és szintén villany nyal világit» ndó országos elmegyógyintézet megnyitása szinten ez évre terveztetik, kérjük Nagyságodat, hogy alábbi javaslatunkat sürgősen és pártolólag az illető fórumok elé terjeszteni kegyeskedjék. V Petőfi Sándor Mezö-Berényben. Ismeretes dolog, hogy Petőfi, mielőtt útdíjára Bemhez csatlakozott volna, nehány hetet Mezöberényben töltött, családjával együtt, rokona és barátja Orlai Petrich Soma, voltakép ennek édes atyja, Petrich Sámuel házánál, s eltávozásakor holmiainak egy részét is ott hagyta megőrzés végett. Ezen holmiból Petőfinek i84g- ben használt kalendáriuma később az öreg házi gazda tulajdonába ment át, ki azt holtáig híven megőrizte, s a több oldalról megcsirizelt ereklye most ennek fia, Petrich Pál ur, biztositó társasági hivatalnok (Soma testvére) tulajdona. A nap tár nem valami előkelő rangú : Bucsánszky Alajos kis képes naptára, i84g-ik évre; de kétségtelenül Petőfié volt. Valószínűleg tiszteletpéldányul kapta, miután két verse is van benne: „A magyar nép“ s „A faluban utczahosszat“ czi- müek. De volt a naptárba befűzve három levél tiszta papír, melyeket az öreg Petrich Sámuel (mindig igy Írja alá nevét) Petőfire vonatkozó följegyzésekkel töltött meg. Ezek adnak a kis könyvnek becset 1 ezeket közöljük szószerint, csupán az öreg ur helyesírásán és névelő-használatán piem szereti a névelőket) módosítva valamit. A följegyzés itt következik: i84g. julius 5-én Petőfi Sándor, neje, Zoltán fia és annak szoptatós dajkája érkeztek meg Me- zöberénybe, Petrich Sámuel házához, 1 ottan Javaslatunk nz volna, bogy az ügy elintézése végett egy, ad hoc bizottság alakíttassák, moly állana a városi tanács (illetve képviselőtestület) kiküldötteiből, a vármegye törvényhatósági bi zottságának kiküldöttjéből, a budapesti technológiái iparmuzeum meghívandó szakértőjéből és végül vállalatunk kiküldendő meghatalmazottjából. Ezerí bizottság meghatalmazandó volna úgy a városi képviselőtestület, mint a még e hónapban tartandó vármi'gyegyülés által arra, hogy a fent idézett két rendbeli ügyirat határoz mányainak megfelelő leg, a szerződést végérvényesen szóbeli együttes tárgyalás alapján megfogalmazza oly módon, hogy az a tárgyalások befejezte után mindkét fél részéről azonnal aláírandó és ezzel együtt azonnal érvényre is lépjen. Ezen ily módon alakítandó bizottság még o hó második felében, vagy a jövő hó elején Gyulán tárgyalásra volna egybehívandó. Annál is inkább reméljük, hogy az összes illetékes tényezők a kérdés ilyetén gyors és korrekt megoldásához meg fogják adni hozzájárulásukat, mivel e kérdéssel érdemileg úgy a város miiit a megye, nemkülönben a megkérdezett szakértő már foglalkozott és állást is foglalt, úgy hogy jelen esetben csak arról van szó, hogy a megadott kere^ ten belül a már meglevő szerződés megállapított módosításai stylárisan is keresztülvitessenek. — A magunk részéről a dolog keresztülvitelét megköny- nyitendő, ezennel kijelentjük, hogy a meghívandó szakértő tiszteletdija és utazási költségeiből orede kiadásokat a város közönségének megtérítjük. Amidőn még arra kérjük Nagyságodat, hogy a bizottság összeülcsének napját velünk legalább öt nappal előbb tudatni kegyeskedjék, maiadtunjt magunkat Nagyságod jóindulatába ajánlva, Budapesten, 1899. február hó 9-éri. Kitűnő tisztelettel: Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság. A midőn a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságnak eme előterjesztését közöljük, mindenekelőtt reflektálnunk kell a csabai lap csütörtöki számában „A villamos világítástk czim alatt Tevan Adolf aláirásu czikknek következő soraira: A „Békés* 6. és 7-ik számaiban egész terjedelmében közli a „Villanyvilágítás“ czim alatt Straub Sándor tanár szakvéleményét, a melyet bevezetéssel ellátva, fentartja magának a jogot, hogy a szakvélemény folytán laktak. — Julius iő-án Petőfi Sándor megfogadta Csipkár Pál szücsmestert, az aradi útra, a hova Petőfi, Soma fiammal akart menni. Petőfi Sándor Aradra Kossuthhoz akarván menni, Bonyhay Béniámin ur Ígért nekik az aradi útra egy köny- nyü s kényelmes bőrös ekhós kocsit. — 17-ikén reggel korán, Csipkár lovaival ment el Bonyhay úrhoz kocsiért; a mint a kapun kiértek a lovak, elragadták a kocsit. Csipkár Pál mit tudott tenni: a lovakat gyeplőnél fogva erősen húzta és átel- lenben Minich Adám magtárának húzta, annyira, hogy a kocsit egyenest falnak vitték, a hol is a kocsi rudja s egy lőcse eltörött és egyik kocsi oldal is. Akkor nap az Aradra menetel elmaradt. Petőfi meghagyta Csipkárnak, hogy minden legkisebb hibát a kocsin az nap megcsináltasson I bármibe kerüljön is, ö kifizeti, úgy hogy másnap öt órakor ottan legyen, hogy elmehessenek. A kocsi akkornap tökéletesen el is készült és másnap reggel, azaz julius 18-án 5 órakor Csipkár Pál ottan is volt kocsijával, mindennel elkészülve. Petőfin volt az ok, hogy késtek a menéssel. Hat óra volt reggel; Soma fiam a piacz felőli ablaknál állott, Petőfi a végső kis szobában volt, a melyben lakott. Soma fiam ezen szavakat kiáltotta Petőfinek : „Sándor te ! Egresi Gábor és Kis Sándor* jönnek ide!“ —Petőfi erre: „Hol a pokolba' járnának itten? — Petőfi az ablakhoz ment és igy szólt: „Csakugyan azok.“ Amint a szobába érkeztek, Petőfi azonnal kezet fogott Egresivel s mentek a végső • Bem karsegéde. A leve'et vagy izenetet ez hozhatta Bemtől. „ügy tudom, bogy á „Békés« ezen jogát eddig is, habár nem minden elfogultság nélkül, korlátlanul gyakorolta, a mennyiben a »Magyar villanyossági részvénytársaság«-nak basonlithatlanul kedvezőtlenebb ajánlatával szemben, mégis a »Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság* ajánlata ellen foglalt állást.“ Nem tudjuk, nem is keressüik, hogy a Tevan Adolf aláirásu czikk egészben vagy részben is hangcsöve volna-e a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságnak; de azt állítjuk és állításunk bizonyítékául hivatkozunk a viliauyvilágitás kérdésében lapunkban eddigeló megjelent összes czikkeinkre, hogy az az inszinuáczió, mintha mi a magyar villanyos- sági részvénytársaság ajánlatát a „Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság“-óval vagy bármely egyéb ajánlattal szemben valaha egy I betűvel is favorizáltuk volna, a ténynek nem felel meg. Ellenkezőleg: azt elismertük és expressis verbis mindenkor hangoztattuk, hogy a városhoz beadott ajánlatok között, a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságé — igen is — a legkedvezőbb, tehát kedvezőbb a magyar villamossági részvénytársaságénál is. Hanem azt elismerjük, hogy habár a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság ajánlatát a többi ajánlattal szemben aránylag legkedvezőbbnek mondottuk, a fölötti aggodalmunknak igen is adtunk kifejezést, hogy „legkedvezőbb* volta daczára is, a fenforgó viszonyok között mégis eléggé s oly annyira {.’..dve/ső-e, hogv Gyula városa, az elektrotechnika terén mondhatni évről-évre tapasztalható óriási haladás és tökéletesedéssel szemben már most egy egész féls/.ázadra lekösse-e magát? Ez az aggodalmunk, vagy ha úgy tetszik, ez a kételyünk nemcsak a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság ajánlatával, hanem a többi, s azok között a magyar villanyossági részvénytársaságéval szemben is feriállott volna, sőt utóbbiakkal szemben még fokozottabb mértékben, mert azokat a vasúti forgalmiéval szemben kedvezőtlenebbnek találtuk. És épen eme aggályaink és kételyeink eloszlatására tartottuk s tartotta a vármegye alispánja s törvényhatósági bizottsága is elke- rülhetleniil szükségesnek, hogy a magyar kis szobába. — Én kisiettem az udvarra a kis szoba udvar felőli ajtajához hallgatódzni, s ezen szavakat mondotta akkor Egresi Petőfinek: — „Csak gondold el Sándor barátom, még Kossuth Görgeit leakarja tenni a fővezérségről, holott nincs a hazának több olyan embere.“ Én akkor bementem Soma fiamhoz s azt mondtam neki: „No fiam, vége mindennek már, a mikor ezen két első embere a hazának ily egyenetlenségben van.“ Fiamtól ezen választ kaptam: „Majd elvégzik azt az okosok.“ Egresi hozott volt Bemtől egy levelet Petőfinek s Petőfit arra vette, jönne el vele Erdélybe Bemhez. Petőfi feleségéhez ment tanácskozni, mitévő legyen. — Felesége azon választ adta, hogy bármerre is megy Petőfi, ő tőle el nem marad, vele megy. A kocsi mindig ottan állott, a lovak befogva. így rövid tanácskozás után, reggeli 8 órakor a kocsi rudját Nagyvárad felé fordították.* Petfiőnek sok holmija nálam maradt volt. Egy nagy koffer, tele irományckkals még azon * A Kocsi-törés adatát, mely mintegy véletlen oka volt annak, hogy Petőfi Arad helyett Nagyvárad felé s a csatatérre ment, fölemlítette Zilahy Károly is („Petőfi Sándor életraja“ czraifi 1864-ben kiadott könyvében), de egy pár jelentékeny eltéréssel. Így Zilahy szerint a kocsi-törés és az elindulás egy nap történt, míg a bitelos szemtanú szerint 24 óra esett közbe. Továbbá Znahy azt mondja, hogy Petőfi Damjanich látogatására indult volna Aradra, míg Petrich Kossuth látogatásáról szól, mely utóbbiadat —Petőfi akkori viszonyai közt — sokkal valósainöbb. meg bizonyosan nem is csinált titkot a házbeliek előtt szándékából. Van még egy pár apróbb eltérés is Zilahy valószínűleg valakinek szóbeli közlése utján hallhatta az esetet. Lapunk: mai számétlaoz fel lv melléklet van csatolva. vasúti forgalmi részvénytársasággal kötött — bár aránylag legkedvezőbb — szerződés is, végleges jóváhagyás előtt műszakilag meg- biráltassék. Ez a műszaki bírálat íme megtörtént és klasszikus bizonyítéka lön aggodalmaink, és kételyeink jogosságának. Bennünket és biztosak vagyunk benne, hogy a város polgármesterét és k épviselőtestületét is eme kérdésben kizárólag Gyulavárosa jól felfogott érdekei vezérelnek. Ez és semmi más tekintet, legkevésbé pedig más vállalaté. A villamos világítás Gyula városára, mint jogi testületre tagadhatlanul nagy anyagi kötelezettséget ró. Az utczák világítása csaknem két annyiba fog kerülni, mint eddigelé. De ezt az áldozatot szívesen meghozza a város ama tudatban, bogy sokkal szebb és jobb világítása lesz. De miután a szerződés szövegezése nemcsak műszaki, hanem anyagi kérdés is, ama meggyőződésben, hogy a magy. kir. technológiai iparmuzeumot és annak minden érdektől távol álló tudós tanárát, Straub Sándort, műszaki véleményében, a magyar vasúti forgalmi részvénytársasággal szemben elfogultság vagy animositás nem vezérelte, — mint a kérdésben elismerjük, hogy teljesen laikusok és épen azért, mert laikusok vagyunk — ragaszkodnunk kell hozzá, hogy az ujabbi szerződésben Straub Sándor észrevételei s feltételei egytöl-egyig érvényesüljenek. Részletekbe nem bocsátkozunk, csupán egyet emelünk ki, és ez az, hogy habár nem is volna a világítás alapfeltétele, érthetőbben mondva, ha az áramszolgáltatás műszakilag más városból is lehetővé válnék, a villamossági telep is Gyula városa területén létesittessék. — A vállalatra ez úgy is közönyös dolog, de Gyula városára nézve nem közönyös, már azért sem;;- mert a vállalat Gyula városával tárgyalt először és igy Gyula városának a villany- telepre nézve elsőbbségi joga van. Örömmel látjuk különben a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság válaszából, hogy a Straub Sándor szakvéleményében foglaltakat „általánosságban és lényeges részeiben elfogadja.« Ezt a koncziliansságot teljes elismeréssel honoráljuk, ama reményben, hogy a „nem lényeges* részeiben annál könnyebb lesz az elengedhetlen konczessiókat megtennie. felül is kinL Megkért Petőfi és Petöfiné, hogy annak hü őrizöje legyek. A mi nálam meg is volt; sok helyt el volt dugva és rejtve, a félelem miatt. Csipkár Pál vitte el Petőfit családjával Nagyváradra és akkor héten szombat este, azaz julius 21-én érkeztek meg Szebenbe. Másnap vasárnap reggel Petőfi Bemhez ment, amint azt nekem Petöfiné megírta volt az 50-ik év tavaszán Szebenböl, amely levelében nagyon megkért volt, viseljem gondját holmijának; ha 6 nem, a haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Petőimé s nálam hagyott holmiját elvitte. Petöfiné akkor, nálam létekor annyit mondott: a mint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legkisebb hírét sem hallotta; azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt.* Petőfi életéből eny- nyit tudok, a mit lelkiismeretesen bizonyíthatok is. (5 r. Petrich Sámuel. Még egy es^t Petőfiről, 1849-ben. Júliusban, a mikor Mezőberénybe jött Petőfi családostul, Gyomának jött. Gyomára honnét jött, nem tudom, csak azt, hogy Gyomáról a város lovai hozták el hozzám. Ezt Petőfi elbeszélése után írtam volt le magamnak. Amikor Gyomára érkezett, azon kocsis tovább nem vitte, s igy bement Gyoma városházához, ottan a cselédtől kérdezte a jegyző ur hollétét. A cseléd mondta, hogy bent van a szobában a jegyző és a biró is. Petőfi * Most már tudjak, hogy Petőfi Bem kifejezett akarata ellenére, jelen volt a segesvári csatában (itt}. 31.), de csak mint néző, fegyver és rendes egyenruha nélkül, mely utóbbit akkor csinálta a szabó és hogy onnan nem tért vissza. így megérthető nejének akkori tévedése.