Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

8-Ik szám Gyula, 1899. £ebruár 19-én XXXI. évfolyam. ■ i ,*.~rv r>r<* r-;-“. Szerkesztősé §: Templomtér, DobayJános kereskedése, liova a laf 'szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nőm adatnak Előfizetési dij í Egész évre . 5 írt — kr. | Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. íj 1 Társadalmi és közgazdászat! hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IX Ó II ÜST" ü T7" X 3D. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. 1 & . . ■ ____ Pf> '» »rp "uPfr “táj sürgösjelőálló uj helyzetre 8 a további loézve nézetét nyilváníthassa." teendőkre A villanyvilágítás. A midőn lapunk két legutóbbi számá­ban Straub Sándor, a magy. kir. technológiai iparmuzeum jeles tanárának Gyula városa villanyvilágitási szerződése fölötti véleményét egész terjedelmében közöltük, bevezető sora­inkban fentartottuk a jogot és kötelességet, hogy a szakvélemény folytán nézetünk sze­rint előállott uj helyzetben, a további „modus procedendi“-re vonatkozólag nyilatkozzunk. De mielőtt ezt megtennénk, előrebo­csátjuk, hogy a magyar vasúti forgalmi rész­vénytársaság, amelylyel Dutkay Béla polgár- mester a technológiái iparmuzeum szakvéle­ményét közölte, utóbbinak a napokban a követ­kező választ küldötte: Magyar vasúti forgalmi részvény-társaság, 372.—1899. sz. Nagyságos Dutkay Béla urnák, Gyula rend. tan. város polgármesterének Gyula. Gyula rend. tan. város tanácsának f. évi január hó 31-én kelt és 1146. —1899. szám alatt hozzánk juttatott b. átiratának birtokában ezennel van sze­rencsém kijelenteni, hogy a budapesti magyar kir. technológiai iparmuzeum 1899. évi január hó 24 ón kelt 524. számú szakvéleményében, valamint a Békésvármogye törvényhatósági bizottságának múlt év duczeinber hó 19-én kelt 958. bgy. 25,890. ikt. szám alatti határozataiban foglaltakat általánosság­ban és lényeges részeiben elfogadjuk és csupán az egyes fejezetek műszaki és jogi formulázását ille­tőleg l^Sndenek némi megjegyzéseink, melyek azon- ban sem a köz- sem a magánvilágitás egységárait nem érintik. Tekintettel arra, hogy ez ügy különböző for­malitások miatt már annyira elhúzódott, hogy csak a legnagyobb sietség mellett volna az üzem még ez év folyamán megkezdhető, ezzel szemben pedig tudomásunk szerint a város közönségének általános óhaja — és a mit magunk is felette kívánatosnak tartunk, — hogy a világítás szolgáltatása még az idei téli idény bekövetkezte előtt megkezdessék, ami még azért is fontossággal bír, mert az épülő félben levő és szintén villany nyal világit» ndó or­szágos elmegyógyintézet megnyitása szinten ez évre terveztetik, kérjük Nagyságodat, hogy alábbi javas­latunkat sürgősen és pártolólag az illető fórumok elé terjeszteni kegyeskedjék. V Petőfi Sándor Mezö-Berényben. Ismeretes dolog, hogy Petőfi, mielőtt útdí­jára Bemhez csatlakozott volna, nehány hetet Mezöberényben töltött, családjával együtt, ro­kona és barátja Orlai Petrich Soma, voltakép ennek édes atyja, Petrich Sámuel házánál, s el­távozásakor holmiainak egy részét is ott hagyta megőrzés végett. Ezen holmiból Petőfinek i84g- ben használt kalendáriuma később az öreg házi gazda tulajdonába ment át, ki azt holtáig híven megőrizte, s a több oldalról megcsirizelt ereklye most ennek fia, Petrich Pál ur, biztositó társa­sági hivatalnok (Soma testvére) tulajdona. A nap tár nem valami előkelő rangú : Bucsánszky Ala­jos kis képes naptára, i84g-ik évre; de kétség­telenül Petőfié volt. Valószínűleg tiszteletpéldá­nyul kapta, miután két verse is van benne: „A magyar nép“ s „A faluban utczahosszat“ czi- müek. De volt a naptárba befűzve három levél tiszta papír, melyeket az öreg Petrich Sámuel (mindig igy Írja alá nevét) Petőfire vonatkozó följegyzésekkel töltött meg. Ezek adnak a kis könyvnek becset 1 ezeket közöljük szószerint, csupán az öreg ur helyesírásán és névelő-hasz­nálatán piem szereti a névelőket) módosítva va­lamit. A följegyzés itt következik: i84g. julius 5-én Petőfi Sándor, neje, Zoltán fia és annak szoptatós dajkája érkeztek meg Me- zöberénybe, Petrich Sámuel házához, 1 ottan Javaslatunk nz volna, bogy az ügy elintézése végett egy, ad hoc bizottság alakíttassák, moly állana a városi tanács (illetve képviselőtestü­let) kiküldötteiből, a vármegye törvényhatósági bi zottságának kiküldöttjéből, a budapesti technológiái iparmuzeum meghívandó szakértőjéből és végül vállalatunk kiküldendő meghatalmazottjából. Ezerí bizottság meghatalmazandó volna úgy a városi kép­viselőtestület, mint a még e hónapban tartandó vármi'gyegyülés által arra, hogy a fent idézett két rendbeli ügyirat határoz mányainak megfelelő leg, a szerződést végérvényesen szóbeli együttes tárgyalás alapján megfogalmazza oly módon, hogy az a tár­gyalások befejezte után mindkét fél részéről azon­nal aláírandó és ezzel együtt azonnal érvényre is lépjen. Ezen ily módon alakítandó bizottság még o hó második felében, vagy a jövő hó elején Gyulán tárgyalásra volna egybehívandó. Annál is inkább reméljük, hogy az összes illetékes tényezők a kérdés ilyetén gyors és kor­rekt megoldásához meg fogják adni hozzájárulásu­kat, mivel e kérdéssel érdemileg úgy a város miiit a megye, nemkülönben a megkérdezett szakértő már foglalkozott és állást is foglalt, úgy hogy jelen esetben csak arról van szó, hogy a megadott kere^ ten belül a már meglevő szerződés megállapított módosításai stylárisan is keresztülvitessenek. — A magunk részéről a dolog keresztülvitelét megköny- nyitendő, ezennel kijelentjük, hogy a meghívandó szakértő tiszteletdija és utazási költségeiből orede kiadásokat a város közönségének megtérítjük. Amidőn még arra kérjük Nagyságodat, hogy a bizottság összeülcsének napját velünk legalább öt nappal előbb tudatni kegyeskedjék, maiadtunjt magunkat Nagyságod jóindulatába ajánlva, Budapesten, 1899. február hó 9-éri. Kitűnő tisztelettel: Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság. A midőn a magyar vasúti forgalmi rész­vénytársaságnak eme előterjesztését közöljük, mindenekelőtt reflektálnunk kell a csabai lap csütörtöki számában „A villamos világítástk czim alatt Tevan Adolf aláirásu czikknek következő soraira: A „Békés* 6. és 7-ik számaiban egész terjedelmében közli a „Villanyvilágítás“ czim alatt Straub Sándor tanár szakvéleményét, a melyet bevezetéssel ellátva, fentartja magá­nak a jogot, hogy a szakvélemény folytán laktak. — Julius iő-án Petőfi Sándor megfogadta Csipkár Pál szücsmestert, az aradi útra, a hova Petőfi, Soma fiammal akart menni. Petőfi Sándor Aradra Kossuthhoz akarván menni, Bonyhay Béniámin ur Ígért nekik az aradi útra egy köny- nyü s kényelmes bőrös ekhós kocsit. — 17-ikén reggel korán, Csipkár lovaival ment el Bonyhay úrhoz kocsiért; a mint a kapun kiértek a lovak, elragadták a kocsit. Csipkár Pál mit tudott tenni: a lovakat gyeplőnél fogva erősen húzta és átel- lenben Minich Adám magtárának húzta, annyira, hogy a kocsit egyenest falnak vitték, a hol is a kocsi rudja s egy lőcse eltörött és egyik kocsi oldal is. Akkor nap az Aradra menetel elmaradt. Petőfi meghagyta Csipkárnak, hogy minden legkisebb hibát a kocsin az nap megcsináltas­son I bármibe kerüljön is, ö kifizeti, úgy hogy másnap öt órakor ottan legyen, hogy elmehes­senek. A kocsi akkornap tökéletesen el is ké­szült és másnap reggel, azaz julius 18-án 5 óra­kor Csipkár Pál ottan is volt kocsijával, min­dennel elkészülve. Petőfin volt az ok, hogy kés­tek a menéssel. Hat óra volt reggel; Soma fiam a piacz felőli ablaknál állott, Petőfi a végső kis szobában volt, a melyben lakott. Soma fiam ezen szavakat kiáltotta Petőfinek : „Sándor te ! Eg­resi Gábor és Kis Sándor* jönnek ide!“ —Pe­tőfi erre: „Hol a pokolba' járnának itten? — Petőfi az ablakhoz ment és igy szólt: „Csak­ugyan azok.“ Amint a szobába érkeztek, Petőfi azonnal kezet fogott Egresivel s mentek a végső • Bem karsegéde. A leve'et vagy izenetet ez hozhatta Bemtől. „ügy tudom, bogy á „Békés« ezen jogát eddig is, habár nem minden elfogultság nél­kül, korlátlanul gyakorolta, a mennyiben a »Magyar villanyossági részvénytársaság«-nak basonlithatlanul kedvezőtlenebb ajánlatával szemben, mégis a »Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság* ajánlata ellen foglalt állást.“ Nem tudjuk, nem is keressüik, hogy a Tevan Adolf aláirásu czikk egészben vagy részben is hangcsöve volna-e a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságnak; de azt állítjuk és állításunk bizonyítékául hivatkozunk a viliauyvilágitás kérdésében lapunkban eddigeló megjelent összes czikkeinkre, hogy az az inszinuáczió, mintha mi a magyar villanyos- sági részvénytársaság ajánlatát a „Magyar vasúti forgalmi részvénytársaság“-óval vagy bármely egyéb ajánlattal szemben valaha egy I betűvel is favorizáltuk volna, a ténynek nem felel meg. Ellenkezőleg: azt elismertük és expressis verbis mindenkor hangoztattuk, hogy a városhoz beadott ajánlatok között, a magyar vasúti forgalmi részvénytársaságé — igen is — a legkedvezőbb, tehát kedvezőbb a magyar villamossági részvénytársaságénál is. Hanem azt elismerjük, hogy habár a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság aján­latát a többi ajánlattal szemben aránylag legkedvezőbbnek mondottuk, a fölötti aggodal­munknak igen is adtunk kifejezést, hogy „legkedvezőbb* volta daczára is, a fenforgó viszonyok között mégis eléggé s oly annyira {.’..dve/ső-e, hogv Gyula városa, az elektro­technika terén mondhatni évről-évre tapasz­talható óriási haladás és tökéletesedéssel szemben már most egy egész féls/.ázadra lekösse-e magát? Ez az aggodalmunk, vagy ha úgy tetszik, ez a kételyünk nemcsak a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság aján­latával, hanem a többi, s azok között a magyar villanyossági részvénytársaságéval szemben is feriállott volna, sőt utóbbiakkal szemben még fokozottabb mértékben, mert azokat a vasúti forgalmiéval szemben kedvezőtle­nebbnek találtuk. És épen eme aggályaink és kételyeink eloszlatására tartottuk s tartotta a vármegye alispánja s törvényhatósági bizottsága is elke- rülhetleniil szükségesnek, hogy a magyar kis szobába. — Én kisiettem az udvarra a kis szoba udvar felőli ajtajához hallgatódzni, s ezen szavakat mondotta akkor Egresi Petőfinek: — „Csak gondold el Sándor barátom, még Kossuth Görgeit leakarja tenni a fővezérségről, holott nincs a hazának több olyan embere.“ Én akkor bementem Soma fiamhoz s azt mondtam neki: „No fiam, vége mindennek már, a mikor ezen két első embere a hazának ily egyenetlenség­ben van.“ Fiamtól ezen választ kaptam: „Majd elvégzik azt az okosok.“ Egresi hozott volt Bemtől egy levelet Pe­tőfinek s Petőfit arra vette, jönne el vele Er­délybe Bemhez. Petőfi feleségéhez ment tanács­kozni, mitévő legyen. — Felesége azon választ adta, hogy bármerre is megy Petőfi, ő tőle el nem marad, vele megy. A kocsi mindig ottan állott, a lovak befogva. így rövid tanácskozás után, reggeli 8 órakor a kocsi rudját Nagyvá­rad felé fordították.* Petfiőnek sok holmija nálam maradt volt. Egy nagy koffer, tele irományckkals még azon * A Kocsi-törés adatát, mely mintegy véletlen oka volt annak, hogy Petőfi Arad helyett Nagyvárad felé s a csata­térre ment, fölemlítette Zilahy Károly is („Petőfi Sándor életraja“ czraifi 1864-ben kiadott könyvében), de egy pár je­lentékeny eltéréssel. Így Zilahy szerint a kocsi-törés és az elindulás egy nap történt, míg a bitelos szemtanú szerint 24 óra esett közbe. Továbbá Znahy azt mondja, hogy Petőfi Damjanich látogatására indult volna Aradra, míg Petrich Kossuth látogatásáról szól, mely utóbbiadat —Petőfi akkori viszonyai közt — sokkal valósainöbb. meg bizonyosan nem is csinált titkot a házbeliek előtt szándékából. Van még egy pár apróbb eltérés is Zilahy valószínűleg valakinek szóbeli közlése utján hallhatta az esetet. Lapunk: mai számétlaoz fel lv melléklet van csatolva. vasúti forgalmi részvénytársasággal kötött — bár aránylag legkedvezőbb — szerződés is, végleges jóváhagyás előtt műszakilag meg- biráltassék. Ez a műszaki bírálat íme megtörtént és klasszikus bizonyítéka lön aggodalmaink, és kételyeink jogosságának. Bennünket és biztosak vagyunk benne, hogy a város polgármesterét és k épviselőtestüle­tét is eme kérdésben kizárólag Gyulavárosa jól felfogott érdekei vezérelnek. Ez és semmi más tekintet, legkevésbé pedig más vállalaté. A villamos világítás Gyula városára, mint jogi testületre tagadhatlanul nagy anyagi köte­lezettséget ró. Az utczák világítása csaknem két annyiba fog kerülni, mint eddigelé. De ezt az áldozatot szívesen meghozza a város ama tudatban, bogy sokkal szebb és jobb világítása lesz. De miután a szerződés szövegezése nem­csak műszaki, hanem anyagi kérdés is, ama meggyőződésben, hogy a magy. kir. tech­nológiai iparmuzeumot és annak minden érdektől távol álló tudós tanárát, Straub Sándort, műszaki véleményében, a magyar vasúti forgalmi részvénytársasággal szemben elfogultság vagy animositás nem vezérelte, — mint a kérdésben elismerjük, hogy teljesen laikusok és épen azért, mert laikusok vagyunk — ragaszkodnunk kell hozzá, hogy az ujabbi szerződésben Straub Sándor észrevételei s fel­tételei egytöl-egyig érvényesüljenek. Részletekbe nem bocsátkozunk, csupán egyet emelünk ki, és ez az, hogy habár nem is volna a világítás alapfeltétele, érthetőbben mondva, ha az áramszolgáltatás műszakilag más város­ból is lehetővé válnék, a villamossági telep is Gyula városa területén létesittessék. — A válla­latra ez úgy is közönyös dolog, de Gyula városára nézve nem közönyös, már azért sem;;- mert a vállalat Gyula városával tárgyalt először és igy Gyula városának a villany- telepre nézve elsőbbségi joga van. Örömmel látjuk különben a magyar vasúti forgalmi részvénytársaság válaszából, hogy a Straub Sándor szakvéleményében fog­laltakat „általánosságban és lényeges részeiben elfogadja.« Ezt a koncziliansságot teljes elis­meréssel honoráljuk, ama reményben, hogy a „nem lényeges* részeiben annál könnyebb lesz az elengedhetlen konczessiókat megtennie. felül is kinL Megkért Petőfi és Petöfiné, hogy annak hü őrizöje legyek. A mi nálam meg is volt; sok helyt el volt dugva és rejtve, a féle­lem miatt. Csipkár Pál vitte el Petőfit család­jával Nagyváradra és akkor héten szombat este, azaz julius 21-én érkeztek meg Szebenbe. Más­nap vasárnap reggel Petőfi Bemhez ment, amint azt nekem Petöfiné megírta volt az 50-ik év ta­vaszán Szebenböl, amely levelében nagyon meg­kért volt, viseljem gondját holmijának; ha 6 nem, a haza fog még nekem háladatos lenni érette. Az 50-ik év nyarán el is jött hozzám Pe­tőimé s nálam hagyott holmiját elvitte. Petöfiné akkor, nálam létekor annyit mondott: a mint vasárnap reggel férje elment tőle, soha legki­sebb hírét sem hallotta; azt bizonyosan tudja, hogy csatában nem volt.* Petőfi életéből eny- nyit tudok, a mit lelkiismeretesen bizonyítha­tok is. (5 r. Petrich Sámuel. Még egy es^t Petőfiről, 1849-ben. Júliusban, a mikor Mezőberénybe jött Petőfi családostul, Gyomának jött. Gyomára honnét jött, nem tu­dom, csak azt, hogy Gyomáról a város lovai hozták el hozzám. Ezt Petőfi elbeszélése után írtam volt le magamnak. Amikor Gyomára érke­zett, azon kocsis tovább nem vitte, s igy be­ment Gyoma városházához, ottan a cselédtől kér­dezte a jegyző ur hollétét. A cseléd mondta, hogy bent van a szobában a jegyző és a biró is. Petőfi * Most már tudjak, hogy Petőfi Bem kifejezett aka­rata ellenére, jelen volt a segesvári csatában (itt}. 31.), de csak mint néző, fegyver és rendes egyenruha nélkül, mely utóbbit akkor csinálta a szabó és hogy onnan nem tért vissza. így megérthető nejének akkori tévedése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom