Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-10-01 / 40. szám
4:0-1 k szám Gyula, 1899. október 1-én XXXI« évfolyam. r Szerkesztőség: 1 Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illet? közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 fit — kr. Fél évre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Ja Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IC ó Ih. n ID át i cL-----1 Kia dé hivatal: Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. L____ Me gyegyülés előtt A vármegye költségvetése. A vármegye négy rendes közgyűlése közül bizonyos különösebb érdeklődés előzi meg mindenkor az október havit, a melyen a törvény értelmében a jövő esztendő gazdasági életének tervét és ezzel együtt működésük programját állapítják meg törvényhatóságaink. Az október hó 16-ik napjára összehívott rendes közgyűlés ez érdeklődést ez idén csak részben elégíti ki, miután a nagy beruházások miatt vármegyénkben mostanában kiválóan fontos közúti költségvetés egy év előtt jövőre is megállapittatván, ez évben nem kerül tárgyalás alá, a házi pénztár költségvetése lesz tehát csupán tárgya az ez évi őszi megyegyülésnek. Ez a költségvetés, melyet a vármegye állandó választmánya már letárgyalt, ennek javaslatával együtt előzetes közszemlére van kitéve és igy alkalmunk van annak tájékoztató ismertetésére. A költségelőirányzat tervezete a jövő 1900. évi szükségletét 124,251 frt 30 krban, fedezetét 124,H65 frt 95 krban irányozza élő és igy 414 frt 67 kr. felesleget állapit meg, a mi a 117,923 írt 80 kr. szükséglettel és 118,825 frt 97 kr. fedezettel előirányzott ez évi költségvetést a szükségletet tekintve 6327 frt 50 krral, a fedezetet tekintve 5839 frt 98 krral múlja felül. Az emelkedés legnagyobb része a kiadás rovatnál néhány tisztviselői állás javadalmának kiegészítéséből, valamint néhány uj szolgai állás rendszeresítése folytán áll elő, mig a dologi kiadásoknál összesen 680 frt többlet vétetett fel. A tervezet eleget igyekszik tenni tehát azon általánosan nyilvánuló kívánalomnak, hogy a vármegyei tisztviselőknek az állami alkalmazottak, valamint más szellemi munkával foglalkozó egyének helyzeténél sokkal rosszabb anyagi helyzete lehetőleg javittassék. Miután a házi pénztári költség- vetés meglehetős szűk korlátok között mozog, ez a kérdés teszi főleg fontossá ma a vármegyék budgetjogát és szerintünk az T Á u c z a. Az a dicső tizenhárom. Hősök voltaki ! . . Honszerelmet Szívók kertje dúsan termett; Az aradi tizenhárom Elszállt lelke másvilágon; Mig itt a sirt ápolgatja A kegyelet fénylő napja; Honfi szemek megkönnyezik, A köny zápor bút könnyebbít. Mind megannyi fénylő csillag Lakója e néma sírnak; Az életök, a halálok, Tündér szőtte csodás álmok; Halhatatlan dicső nevek, Mit a magyar el nem feled, Dédapáktól az unoka Eltanulja szépen sorba. • Egy félszázad sűrű fátyla Széltől lebben egyre-másra ; Megmozdulnak véres árnyak. Főiéledve szerte járnak; Szellem ajkak arról regél: Vihar közt ha nemzet meg él, Béke ölén boldog lehet, Hogyha Istent s hazát szeret. A vértanuk sirhalmára Koszorút tűz örök hála; Könyeiok közt, fájdalmunkban, Elmerengünk letűnt mnltban; Tűz-oszlop az emlékezet, Lobog a elébb-elébb vezet ; Megépül a remény vára, S csak zászló kell még ormára . . . Hős mártírok 1 jertek, jertek I... Hevetektől zeng völgy e berek, Dalos madár s ember ajka lállandó választmány javaslata nem tünteti fel |a tisztviselői javadalom rendezés kérdésének nagy jelentőségét és immár halaszthatatlan voltát kellően, mert a minden vonalon mutatkozó szükségből csak egyeseket emel ki, könnyen azon látszatnak téve ki magát és azon mellőzésnek más alkalmazottait, hogy a többi állás javadalmát elegendőnek és jelenlegi ' összegében meghagyandónak tartja. Hogy törvényhatósági bizottságunk nem ily felfogásban van, arról már ismételve bizonyságot tett a kérdés egyes részeinek tárgyalásakor. De épen abban rejlik a javaslat hiánya, hogy a törvényhatóság, mint ilyen nem mutat reá e bajokra, nem emeli fel hathatós sürgető szavát e bajok orvoslásáért ás hallgatólag belenyugszik a kérdés gyökeres rendezésének elodázásába. Pedig a siker késése nem lehet oka annak, hogy a hasznost és szükségest ne munkáljuk, mert a törvényhatóságok együttes kívánalma előbbutóbb sikerre fog vezetni. Nálunk az sem lehet oka az igények ily leszállításának, hogy némely vármegye még rosszabbul fizeti alkalmazottait, mert az ily megyéket nem követendő, de elrettentő például kell elénk állítani, mint a melyeknek közigazgatási állapotai bizony legtöbb helyen súlyosan is sinylik ezt a körülményt. Az egyes tételeket tekintve a főjegyzői állás javadalmát 1730 írtról 1800 írtra emeli fel a javaslat. Ez is csak félmunka. Magyarul úgy mondják ezt: Nesze semmi, fogd meg jól. Elismeri ugyan, hogy itt változtatásra van szükség, de nem is próbál segiteni rajta. Pedig a főjegyzőnek, mint az alispán rendszerinti helyettesének állása elég kimagasló ahoz, hogy már javadalomban is kiemeljük a többi vármegyei főbb állások közül, melyeknek legtöbbje mellék járulékaival együtt pedig magasabb javadalmat élvez, mint a főjegyző, nem is számítva, hogy az alispán helyettesének sokszor merülnek fel reprezentáczionális kiadásai. A vármegyei főügyész fizetését 1560 írtról 1700 frtra javasolja emelni az állandó választmány. Igen helyesen. Indokolja ez Morétokét szövi dalba, Szellő szárnyán tova lebben, Túl bércztetőn s tengereken, A hol csak él, bár egy, magyar: Helyet talál szivben a dali Hogyha minden magyar szivben Honszeretet lángol hiven: Az aradi tizenhárom Boldog lesz a másvilágon, Az életök, a halálok, A hazára dús áldást hoz, A szabadság szent zászlója Mem bukik el soha . . . soha I Dombi Lajos. Előszó*) Jókai Mór Öreg ember nem vén ember czimű legújabb regényéhez. Kedves barátném. Önnek a hozzám irt szefetetre méltó levele indított ennek a furcsa irodalmi vállfajnak megírására. Mert furcsa ennek már a czime is; idegen nyelvre lefordítva tiszta képtelénség. Hogyan ? „Ein alter Mann ist kein alter Menn ?“ — „Un hőmmé vieux n’est pas un hőmmé vieux? — „An old man ist not an old man?“ — „Ten sztari cslovek bit nye sztari cslovek ?* — „Uomo vecchio non e uomo vecchio ?* Hisz ez nonsens! Az ám; mert az európai nyelvek egyikében sincsenek ezek a finoman megkülönböztető hason- nevüségei (synonyma) a magyar szavaknak. *) Az Uj Idők e heti számából. emelést az állás feltételét képező magas kvalifikáczió és azon körülmény, hogy Békés- vármegyében az ügyész magángyakorlatot nem folytathat. A vármegyei főügyész, főorvos, főszámvevő és fópónztárnoknak „az altisztviselók lakbérével egyenlő és sem az állásoknak, sem a helyi viszonyoknak meg nem felelő, a hasonló rangú állami tisztviselők és katonatisztek lakbérével arányban nem álló“ 200— 200 frt lakbérük felemelésére egyenkint 100 frt többletet vesz fel a javaslat. E ponthoz is megjegyzést kell fűznünk, nem azért, a mi benne van, mert talán soha sem jutunk el tisztviselőink javadalmazása tekintetében oda, a hol a külföld államai vannak és a hova eljutnunk kellene, — hanem azért, a mi nincs benne. Nem találunk ugyanis kellő okokat a javaslatban arra, mórt emel ki a tisztviselő fokozatból néhányat, kiket hatáskör és kvalifikáczió figyelmen kívül hagyásával egyaránt »főtisztviselők« gyűjtőnév alá foglalva azok (szerintünk is jogos) igényeit kielégíti, és ezzel szemben mért feledkezik meg az alkalmazottak nagy sokaságáról, kiket „altisztviselők“-nek leminősit, és a kiknek pedig lakpénze szintén nem megfelelő és szintén nem áll arányban a hasonló rangú állami tisztviselők és katonatisztek lakpénzével, még kevésbé a helyi viszonyokkal, holott pedig ezek törzsfizetéstik silány voltánál fogva épen úgy, de kivétel nélkül sokkal jobban rá vannak utalva helyzetük mielőbbi megjavítására. A szolgabirák 850 frt fizetésből és 150 frt lakpónzból álló javadalmát 1050 frt fizetésre és 200 frt lakpónzre javasolja felemelni a tervezet, mintegy mértékét adva azon minimális javadalomnak, melynél kevesebbel tisztviselőt díjazni méltánytalanság. Ismét szűkkeblűén jár el azonban az állandó választmány a közigazgatási gyakornokokkal szemben, a kiknek 420 frt javadalmát 500 frtban irányozza elő, nem véve figyelembe, hogy a közigazgatásnál oly átmeneti állások, mint a bírósági aljegyzőké nincsenek és hogy a gyakornokoknak tapasztalat szeHa azt mondjuk valakinek „öreg ember*, az szelid megtisztelés, de ha azt mondjuk »vén ember“, az már ócsárlás : a »vén asszony* pedig éppen háborús eset (casus belli). Vannak azonkívül még -régi emberek* is, a Szentirásban olvashatunk »ó-embert*, sőt ha a harmadévi képviselöház névjegyzékén végigfutunk, még „ócska emberekre* is találunk. S mindezekre az európai nyelveknek csak egy kifejezése van: »alt, vieux, old, sztari, vecchio* De még furcsább a czimhatározó: „Képzelt regény.“ Hát vannak nem képzelt regények is? Ennek az értelme az, hogy ezek a történet kék csak az írójukra nézve képzeltek; de valósággal mind emlékezetben élő történetek, amikbe aztán a szerző beleképzeli magát. Kegyed szives volt az egészségi állapotom felől kérdezősködni. Feleltem rá. Egészen jó állapotban vagyok. Semmi bajomat sem érzem jól eszem, iszom is, alszom egész éjjel; nem ismerek se csuzt, se gyomorbajt, se aranyeret, (kérem ! fogja be kegyed a hüvelykujját a markába : unberufen) orvosságot nem kívánok, csupán cog nacot hordok magammal egy kis kulacsban : abból húzok egyet, ha azt érzem, hogy meghűltem ; — s aztán, ami a legfőbb dolog: van kedvem a munkához, most is olyan lélekkel tudok dol- gozi, mint fiatal koromban. A szemeim is jók. Aztán azt is megvallom, hogy most is dobog a szivem, ha szép asszonyt, szép leányt látok s mikor a muzeum lépcsőjén lejövök a főrendiház ülése után, mindig megállók egy pillanatra az előtt, a művészi szobor előtt, a melyre gróf Z. S. barátom köpönyeget akart szabatni. Erre aztán kegyed megint azt irta nekem, miért nem házasodom hát meg ? Özvegy vagyok, szabad vagyok: el tudnék egy asszonyt tartani. rint nem ritkán 4—6 évig kell 500 frt segélydijukból nyomorogni, a mi jogvégzett embernek mégis csak méltánytalan helyzet. Legkönnyebben úgy vélünk e bajon segíthetni, ha a gyakornokokat két fokozatba sorozzák, hogy 2—3 első osztályú gyakornoki állásnak magasabb javadalmat adva, azokra régibb és érdemes gyakornokokat előléptethessenek. A járási írnokok 480 forint fizetését 550 frtra emeli fel a javaslat és a törvényhatósági bizottság előbbi határozata alapján beilleszti a költségvetésbe az ambuláns számvevő 300 frtnyi fizetés többletét. A fogház áthelyezése folytán az eddig rabok által végzett munkák teljesítésére é házi szolga alkalmazását veszi tervbe, a kiknek fizetését 240 frt és ruha illetményben javasolja megállapítani. A dologi kiadásoknál irodai szerekre 186 frt 50 krral előre nem látható kiadásokra 500 frttal több irányoztatik elő, mig a kiadási rovat többi tétele változatlanul maradna. A mutatkozó 6327 frt 50 kr. több kiadással szemben 5840 frt több bevételt irányoz elő a költségvetési tervezet és pedig 5540 frttal az állami dotáczió felemelését kérelmezni javasolja, 300 frttal pedig egyes alapok járulnának az ambuláns számvevő fizetéséhez. A dologi kiadásokra előirányzott többlettel szemben fedezet emeléséről gondoskodva nincsen és az az l°/0-os pótadó immár igen csekély maradványának terhét jkó- pezné, egyszersmind a dologi kiadások évről évre szükséges felemelése most már teljesen kimerítené a pótadónak néhány évvel ezelőtt még több ezer forintot tevő maradványát. Az csak természetes; hogy az óvről-óvre szokásos és mintegy 14.500 frtot jövedelmező l°/0-os pótadó jövőre is kivetendő lesz. Ismertetésünk szerint a költségvetés alkalmas tárgy lesz a közgyűlésen többféle vélemény nyilvánítására, ba még hozzá vesszük, hogy az állandó választmány több oly fizetés emelését nem hozta javaslatba, amelyek múlt évi javaslatában már bent foglaltattak, valamint bogy a kisebb fizetésű alkalmazotAzt mondta ám Aesopus meséjében a bátor vadász, hogy „nem az oroszlánt keresem én, hanem csak a nyomát*. Kegyed aztán szives volt nekem hírneves férfiak példaképeit fölemlíteni, akik bátrak voltak az oroszlánnyomokat követni s magába az oroszlánba is belekötni. Férfiak, akik gyakorlati kivitelben érvényesítették ezt a mondást: „öreg ember nem vén ember“. Ebből az ötletből Írom én most, kegyednek válaszul, ezt a képzelt regényt, vagyis regénykéket. Ennek a tárgynak ugyanis négyféle változata van. Az első az, hogy az öreg ember, miután har- mincz és egynéhány esztendei boldog házasság után (ahogy a fekete szegélyű értesítő mondja) felejthetlen életpárját a teremtő paradicsomának átengedte, a gyászév letelte után, a sors intéző keze és a susogó asszonyok által összekerül egy korához illő matrónával, akinek ugyan már több rendbeli fiai és leányai vannak: amazok a maguk szárnyán, emezek a más szárnyai alatt : de a mellett elég vagyonos és becsületre vágyó: palotája van és fogata, páholyt tart az operában, valaha nagy szépség volt s abból még megtartotta legalább a követelő tekintetet, nevét a jótékonysági rovatokban hirdetik s a válogatott bálok hírlapi tudósítói le szokták irni a ruházatát. A másik eset az, hogy az öregember nem választ uj élettársat a jól megérett matrónák közül, hanem kiszemel magának egy világszépséget, aki a vagyonáért elfogadja a kezét. Akkor aztán czélt érve, behunyja szemét, bedugja a fülét: nem látja, nem hallja, ami körülötte történik, fogadja a gratulációkat, fizeti az árjegyzékeket s töri magát uj jövedelmi források fölfe9V* Beschorner-féle éra-szobrok egyedüli elárusító helye Gyulán Dobay Jánosnál. “MK X
