Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

ft

Melléklet a „Békés“ 1899.96-ik számához.

érintkezésekkel, vagy csak olyanokról való tudomással ?

Felhívom s követelem, jelölje meg: mely tettem, mely szavam, mely gondolatom jogosítja fel, hogy szláv nemzeti körökkel való érintkezéssel vádolhasson ?

Erre kérek választ, ha a megjelölt. gyanúsítások rám vonatkoznak; ha pedig nem vonatkoznak rám, akkor kérem annak minden kétséget kizáró kijelentését. Az én életem eddig nyilt könyv volt, mindenki inegösmerhetett tetteimről; nem engedhetem, hogy bírálat czimén bárki is hazaárulással egyenlő üzelmekkel vádolhasson. Eltűrtem és a jövőben is el fogom tűrni a kritikát, mert a nyilvános élet terén azt mindenkinek meg kell^zokni; de egyel nem tűrök el soha, azt, hogy hazafiságomat bárki is érinteni merje!

Kérem fenti kérdéseimre a választ!

Dr. Zsilinszky Endre.

Dr. Zsilinszky Endre ur fenti czikkét oly időben kapjuk, hogy azt nem közölhetjük az inkriminált „Válasz“ Írójával aképen, hogy az, — a maga részéről — már a czikkel kapcsolatosan válaszolhasson; ezen okból lapunk múlt heti czikke tisztelt Írójának a válaszjogot fentartva, magunk teszünk néhány megjegyzést dr. Zsilinszky Endre ur czikkére:

Azt mondja Zsilinszky ur, hogy ő előző czikkében kiakarta mutatni, „mily vakmerő a „Békés“, a mikor quasi jegyzőkönyv hamisítással vádol egy esperességi elnökséget! Igen örülök, — hogy mint most bevallja nem szólt jegyzőkönyv-hamisításról s a herényi ügyre vonatkozólag a maga részéről a jegyzőkönyvi határozatot tartja irányadónak. Az tehát csak frázis volt, ugy-e a hatás kedvéért, a mit mondott, „hogy a jegyzőkönyv határozata a ténynek meg nem felelő !«

Határozottan tiltakozunk ellene, hogy Zsilinszky urnák joga vagy csak ürügye is lett volna rá, hogy a „Békés“-nek jegyzőkönyv-hamisítási vádat vethessen szemére. Tiltakozunk ellene mintha csak most „vallot- tuk“ volna be, hogy „nem szóltunk jegyzőkönyv-hamisításról“, mert e lap szerkesztője „nem most“, hanem még julius 23-án „A Petőfi-ünnepély“ czimü czikkében expres- sÍ8 verbis kijelentette, hogy „részünkről a jegyzőkönyvi határozatot tartjuk irányadónak.« — Pedig ha Zsilinszky ur annyira forszírozza, pótlólag még azt is kijelentjük, hogy annak idejében, vagyis julius 23-iki czikkünk Írásakor, e lap szerkesztőjének ama — mint akkor jeleztük — „szavahihető, komoly férfi“ részéről, — a kinek, sőt, a kiknek kilétéről úgy tudjuk, hogy Zsilinszky Endre ur már tájékozva van — formális meghatalmazásunk volt, hogy jegyzőkönyv-hamisitást konstatáljunk, de e lap szerkesztője egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy a határozat tényleg az volt, ami a jegyzőkönyvbe vétetett. Mert hiszen ha ama szavahihető, komoly férfi akkori, különben jóhiszemű nézetét és nyilatkozatát fogadja ő is el: járatos annyira a logikában, h'ogy a határozatot nem opportu- nitási szempontból teszi bírálat tárgyává — a mint azt akkor cselekvő — hanem mint hamisítványt támadja meg.

Tompán hallottam az Ítéletet: „Tizenötesztendei fegyház!“

Benn a börtönben jöttem öntudatra, láttam meg magam és elsirattam a múltat.

Aztán nem zsibongott többé az agyam csak bosszúra lüktetett a vérem.

Mindennap elismételtem magamban, öntöztem mint a fát, hogy annál jobban erősödjék.

Pedig éjjel sokszor oly bolondos álmom volt, azt hittem, a feleségem ölelem, pedig csak a hideg kő volt, a min feküdtem.

Elhallgatott egy kissé, hogy uj erőt vegyen magához.

Letelt a tizenöt esztendő, talán több is. Nagyon éreztem már a terhét, megvénitett engem és megtörte a bosszúm. Nem gondoltam már másra, csakhogy még egyszer szabad legyek.

Kieresztettek, hazamentem a falumba.

Végig mentem az utczán. Olyan idegen, olyan ismeretlen volt minden. Uj volt az utcza, a házak mintha más szint kaptak volna. Az a nagytemplom ott ... de nem, talán a másik . . . Nem ismertem ki magam; olyan voltam, mint a ki most jön a világra.

De ni, ott jön Gulyás István kis fia. Dehogy kicsi. Nagy fiú az már, mint az apja, megszólítom, vájjon reám ismer-e?

Szeretett öcsém, szóltam hozzá, nem mondanád meg, merre van itt a Barát István háza?

Rám nézett, aztán igy szólt:

Régen volt, a mikor ezt a nevet hallottam utoljára emlegetni, vagy öreg bátyám nem hallotta volna. Barát Istvánt becsukták, mert meg akarta ölni a feleségét, meg annak a szeretőjét.

Kár, hogy nem tudta agyonütni azt a gazembert, megérdemelte volna.

Felgyógyult. Talán két esztendeig élt együtt Barátnéval, azalatt eltemették a Barát kis fiát, elpusztította a vagyont, az asszonyt meg ott

Igen is hangoztattak jegyzőkönyv hamisítást, de nem a „Békés“ szerkesztője, hanem olyanok, akik az aradi gyűlésen részt vettek. A „Békés“ egy pillanatig sem tette azonban e vádat magáévá; ellenkezőleg: expresBis verbis kijelentette, hogy bármily szavahihető komoly férfiak nézetének, tegyük utólag hozzá: tévesnek bizonyult, bár jóhiszemű nézetének apprecziálja, a maga részéről A „jegyzőkönyvi határozatot tartja irányadónak.“

Az is el volt mondva, hogy egyátalán miért tettünk említést ama jóhiszemű nézetről? Korán sem »phrásisként«, vagy a »hatás kedvéért« — amint azt Zsilinszky Endre ur még mindig imputálja — hanem kizárólag az aradi gyűlésen részt vett ama bizonyos urak mentsége s védelme érdekében, akik

— mint akkor úgy ma is — kijelentik, hogy csak annak tudatában járultak, bár hallga- tag, a határozathoz, hogy az, a mezőberényi kegyeletes és hazafias ünnepélyre nem fog vonatkozni. Eme, s kizárólag eme körülmény volt az oka, hogy egyátalán tudomást vettünk ama urak jóhiszemű, de általunk már akkor sem akczeptált nézetéről és nem törődve vele, hogy Zsilinszky úr eme nyilatkozatunkat is “fenhéjázó„-nak tekinti-e vagy nem, jogunk van követelni, hogy ezt loyalisan tudomásul vegye.

Noha múlt heti czikkünk tisztelt írójának a válasz jogát fentartjuk, miután eme czikk közléséért az erkölcsi felelősség e lap szerkesztőjét is megilleti, bár az inkriminált czikket ismételten is elolvassuk, kijelentjük, hogy egyátalán nem tudjuk benne felfedezni ama részt, mely dr. Zsilinszky Endre urnák, mint hazafinak, egyéni érzületét, akár közvetlenül, akár közvetve is megtámadná, vagy kétségessé tenné is. Ebbeii órzékenykedósét tehát nem is értjük, de ha nem is értjük, respektáljuk. És miután határozott nyilatkozatot kér, nem térünk ki annak loyalis kinyilatkoztatása alul, hogy mi, s czikkiró bizonyára épen úgy mint mi, dr. Zsiliuszky Endre ur hazafiságát nem szándékoltuk és nem is vontuk kétségbe.

Sőt ellenkezőleg. Nevezetesen, bár dr. Zsilinszky Endre ur épen nem ambiczionálja a „Békés“ elismerését — a mi mellesleg írva

— bennünket legkevésbé sem irritál, eme tudat egyátalán nem tart vissza, hogy nyilvános szereplését és ténykedéseit birálat tárgyává tegyük és ahol szerény meggyőződésünk szerint rászolgál : gáncscsal, vagy elismeréssel is ne illessük.

1 Ebbeli meggyőződésünk elől most sem itérünk ki. És épen azért, amennyire helytelenítenünk kell, hogy nem akadályozta meg, vagy legalább nem tőn kísérletet megakadályozni, hogy a Koren esperesi jelentéséből eredő határozat a mező berényi Petőfi-ünne- pólyre is vonatkoztassák; amidőn kifogásolnunk kell, hogy mint esperességi felügyelőben nem volt benne annyi előrelátás, (pedig franczia maxima szerint: kormányozni annyi, mint előrelátni), hogy a határozatnak Mező- Berényre vonatkozó alkalmazása, Sárkány Sámuel püspök szavai szerint „országos botrány “-t fog maga után vonni: másrészről —

hagyta. A múlt hónapban csukták be valami lopásért.

Az asszony meg ott nyomorgott a falu végén egy kis kunyhóban, koldulásból élt, mig a múlt héten meg nem halt. A falu költségén temették el.

Ez az egész história, Isten áldja meg!

Oda ballagtam a kunyhóhoz. Nem volt benne senki egy rongyos szalmaágyon és széken kivül.

Leültem az ágyra és sírtam, mint egy gyermek.

Amint leborultam, a szalmazsák egyik rongyos lyukában, a szalma közt egy kis papirt találtam.

Ez itt uram, szólt oda nyújtva egy kis ösz- szegyürt papirost, olvassa el, hogy én is halljam. Itt viselem a belső zsebemben mindig. Ezt nekem hagyta.

Azon pedig alig olvasható Írással állott: „Bocsáss meg, a szegény elkárhozottnak I“

És azóta ott éltem, koldulásból, megcsu- foltatásból, mert hisz ki adna ilyen embernek munkát ?

Egyszer aztán valami pajkos gyerek rám gyújtotta a kunyhót és azóta mentem neki a nagy világnak . . .

Ránéztem, vájjon nem-e talált mesét mondott-e? Észre sem vette hogy nézem, csak ösz- szehunyorgatta szempilláit, mintha sírást akart volna visszafojtani.

Majd felszedelődzködött, ismételten megköszönte az ételt és elindult.

A sürü ködön keresztül megtört alakja épugy, mint becsülete, közelebbről nagynak látszott, távolabb aztán teljesen elmosódott.

Reisner Arthur,

mint már julius 23-iki lapunkban is honoráltuk — most is hazafiui érzületének tudjuk be abbeli önmegtagadását, hogy amit elnöki minőségében enuncziált, a határozatnak Mezői Berónynyel szemben való feloldása érdekében ő maga tőn felterjesztést a püspökhöz, sőt hazafiui s kegyeletes érzületét nyilvánítandó, maga is résztvett a mező-berényi templomban tartott igazán lélekemelő, szép ünnepélyen.

Ami pedig Koren esperes urat és a nyilvánosság kritikája alá eső ténykedéseit illeti, dr. Zsilinszky Endre úrral szemben két ténykörülményt kell róla konstatálnunk. Először azt, hogy a „Békés“ őt, sem mint magánembert, sem mint lelkészt illetőleg esperest, a mező-berényi incidensig soha sem támadta, akkor sem, a mikor Csabán valóságos hajsza indult meg ellene; ellenkezőleg: alkalom- adtán, a mikor foglalkozott vele, rokon- 8zenvvel irt róla; másodszor azt, hogy a »Békés« eme fényéért megyeszerte, — különösen csabaiak részéről — erős kritikának volt kitéve. Sőt julius 23-iki számunkban, többször hivatkozott »Petőfi-ünnepély« czimü czikkünkben is, a melyben az aradi határozatot kifogásoltuk, nyomatékosan hangsúlyoztuk rá vonatkozólag is, hogy becsületére mondva : felháborodással szokott ellene tiltakozni és szerintünk is igazságtalanság őt panszlavisztikus törekvésekkel vádolni és egyetlen vád, amit akkor hangoztattunk a Koren jelentésével és az aradi határozattal szemben, nem a hazafiatlanság, hanem „érzékhiány“ volt. A Korent védelmező csabai lap is, legutóbbi számában kegyes julius 23-iki érvünket recipiálni. Most már ő is beismeri, hogy „mondhatta volna az esperesség előbb, mondhatta volna a Petőfi halála 50 éves fordulójának lélekemelő ünnepélyének lezajlása után nehány hónapra, más incidensből kifolyólag, hogy az esperesség területén templomait világi egyesületek számára ünnep színhelyéül át nem engedi: csak ne mondotta volna ki akkor, midőn a herényi ág. evang. egyház állást foglalt s templomát az ünnep helyéül átengedte.“

Ez volt — instáljuk — a mi nézetünk ; kár, hogy csabai laptársunk — ugyanez idő tájban, ha jól emlékszünk julius 20-ikán, ezzel homlokegyenes ellentétben álló nézetnek adott teret. Végtelenül sajnáljuk, hogy Koren esperes ur, az aradi határozatot követő ténykedéseivel, alaposan megingatta julius 23-iki jóhiszeműségünket, mely csupán a magyar hazafiasság, kegyelet és magyar érzület. iránti „érzékhiány látszat“-át imputálta felőle. — Koren esperes urnák fényes alkalma lett volna valamelyes ténynyel rágalommá silá- nyitani „a magyar hazafiasság, kegyelet és a magyar érzület iránti érzékhiány látszat“ vádját. Sőt akár volt eme vádban igazság, akár nem, olyan kötelessége is, a melyet a magyar Alföld kellő közepén lakó s nagy érdekek képviseletével megbízott közszereplő egyéniségnek elmulasztani nem lett volna szabad. Nem lett volna szabad az általa képviselt közérdekekből, ha mint egyén minden kritikán felülállónak hiszi is magát. Pedig, hogy mennyire nem állhat felül minden kritikán, minden feltevésen: erre klassikus argumentumot olvasunk az ót védelmező „Békésmegyei Közlönyében, mely szerint „szinte félő, hogy a folytonos gyanúsítás, a méltatlan támadási játsza őt oda, a hol a gyűlölet látja.“ Ilyen pessimistikus feltevést mi még most sem kocz- káztatunk meg róla.

Koren ur részéről pedig Sárkány püspöknek az „országos botrány“ kikerülése érdekében t©tt opportunes, hazafias és kegyeletes engedélyre mi volt a válasz? Az, hogy lemondott esperesi tisztéről. És pedig lemondott olyan körülmények köpött, melyek nem arra a feltevésre adnak alkalmat hogy lemondásával expiálni akarja indítványának inopportunitását — mert ilyen ind(Ml^ssal^ különösen ha mellékbizonyitékképen legalább a nemzeti szövetség még csak nem is egyházi jellegű csabai Petőfi-ünnepélyón résztvett volna, mindenkit lefegyverez, — hanem lemondott daczból, melyről elismerjük, hogy egyé- nileg férfias, sőt, mert őszinteség nyilvánul benne, tiszteletreméltó is lehet, de hazafiui szempontból megnyugvást és bizalmat keltőnek talán még sem mondható.

Az arad-békési eváng. egyházmegye keddi közgyűlése előtt ezt is szükségesnek tartottuk elmondani. Szerk.

T a n ii g yIskolai értesítés- A gyulai iparos-tanonczisko- lában az 1899-900. tanévre szóló beírások f. évi szeptember 9-töl—16-ig, vasárnap d. u. 2—4 óráig, köznapokon este 5—6 óráig lesznek. A beírás alkalmával a tanonczBzerződÓ8 bemutatandó és 15 kr. járulék fizetendő. Gyulán, 1899. augusztus 31-én. Az igazgatóság.

Hivatalos hirdetés.

Figyelmeztetnek azok a szőlőtulajdonosok, akik a bor fogyasztási adóra nézve a kedvezményt igénybe óhajtják venni, tegyék meg eziránti bejelentéseiket szeptember hó 15-ig a városi fogyasztási adó irodában.

257 1—1

H i r e k.

A közigazgatási bizottság szeptember havi rendes ülését folyó hó 11-én fogja tartani.

Áthelyezések. A pénzügy minister Csiszár János csabai kir. adótisztet a szarvasi. Fried Ignáoz szabadkai kir. adótisztet a csabai és Oláh Demeter szarvasi kir. adótisztet a szabadkai kir adóhivatalhoz kölcsönösen saját kérelmükre áthelyezte.

Csák György kir. tanácsos pénzügyigazgató 6 heti szabadságáról aug. 30-án hazaérkezett s a p.énz- ügyigazgatóság vezetését átvette.

A magyarhoni egyetemes evang. egyházi gyám- jntézet és a Luther társaság ez évi szeptember 23- án és 24-én Szarvason közgyűlést tart. A központi bizottság a főgymnasium nagytermében tart ülést a végleges megállapodások czéljából. 5 órakor a Luther társaságnak a szarvasi egyház uj templomában estélye lesz. Ugyanez estén az Arpád-ban ismerkedési estély. Vasárnap reggeli félnyolez órakor az ó-templomban Achim Adám szarvasi lelkész imájával és Koren Pál esperes-lelkész szent beszédével. Áldást mond dr. Bultik Frigyes püspök, gyámintézeti egyh. elnök. Ennek végeztével ugyanabban a templomban féltiz órakor fog a magyar istentisztelet is megtartatni Placsko István szarvasi lelkész imájával és Thomay József szegedi lelkész szent beszédével. Áldást mond dr. Baltik Frigyes püspök, gyámintézeti egyh. elnök. Mind a két istentisztelet után offertorium fog beszedetni a gyámintézet nagy szeretetadományára. Ezt követi a közgyűlés, a melyet Badvánszky Béla báró nyit meg s Baltik Frigyes dr. püspök elnöki jelentést mutat be. A közgyűlés osztja föl a segélyeket. Délután ö órakor a Luther társaságnak lesz évi közgyűlése a főgymnasium disztermében.

Virilisek lajstroma. A vármegyei igazoló választmány, Keller Imre elnöklete alatt múlt hó 30-án tartott ülésében a számvevői tisztség, a legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagoknak, a kir. adóhivatali kimutatások alapján összeállított 1900. évi ideiglenes névjegyzéket további eljárás végett beterjesztvén, az igazoló választmány a bemutatott névjegyzéket tárgyalás alá vette s azokat a legtöbb adót fizetőket, akik a számvevőség által készített (névjegyzékben benfoglaltatnak, de a vármegye bizottsági tagok folyó évi névjegyzékébe fel nem vétettek, felhívja, hogy e határozat átvételétől számított 8 nap alatt nyilatkozzanak arra, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottságában az 1900. évben mint legtöbb adót fizetők reszt kivánnak-e venni, avagy jogukat itt gyakorolni nem kívánják ? Ezen legtöbb adót fizetők a következők : Gróf Wenckheim Frigyes, báró Königsvarter Hermann, gróf Károlyi István, báró Wenckheim Viktor, Hor- gosi Kárász Imre, gróf Apponyi Albert, gróf Zse- lénszky Róbert, gróf Blankenstein Pál, báró Inkey István, gróf Weuckhe m Gyula, Baumgarten Lajos, Biumgarten Pál, gróf Blunkenstein János, Bánfify György, dr. Salgó József, gróf Wenckheim Ferencz, Henrik, István, gróf Almásy Pusziló, Salgó Dániel, Zsilinszky Mihály, Jakabfy Jenő. Az 1886. XXI. t.-cz. 26. §-a alapján, az igazoló választmány és illetve annak elnökénél történt jelentkezés folytán, a következő legtöbb adót fizetők adója számíttatott kétszeresen: Dr. Szála j József Orosháza, Fábry Károly Csaba, Wetsz Mór Gyula, dr. Kontur Béla Budapest, Kontur József Szarvas, dr. Pollner Aladár Budapest, dr. Haviár Gyula Szarvas, Braun Mór Gyula, Dr. Seiler Vilmos Csaba, dr. Szondy Lajos Csaba, iloffinann Mihály Gyula, dr. Dunay Alajos Szénit'-András. Erkel János Gyula, Beuedikty Gyula Békés, Bodoky Mihály Gyula, Keller Imre Gyula, Winkler Lajos Gyula, dr. Márky János Gyula, Szeberényi Zs. Lajos Csaba, Sztraka Ernő Csaba, Kraft Viktor Csorvás. Horváth Károly Orosháza, Kratochwil Gyula Békés, Ladies György Gyula, Herczeg Géza Orosháza, Varságh Béla B.- Csaba, Kny Antal Békés, Bázár Gyula az orosházi r. kath. plébános azon kérelmének, hogy adójának kétszeres beszámításával á legtöbb adót fizetők névjegyzékébe felvétessék, hely nem adatik, mert a törvény azon feltétele (1886. XXL t.-cz. 23. §. e) pontja), hogy a vármegye területen 2 óv óta laknék b ugyanennyi idő óta adót fizetne, reá nézvo fenn nem forog. Gróf Hoyoa Fülöp a névjegyzékből, töröltetik, mert nem magyar állampolgár. A névjegyzékből elhalálozás folytán töröltetnek : br. Wo- diáner Albert (Gyoma), Lehóczky Józsi f (Orosházu), gr Trauttmannsdorf Alajos (C-abacsüdl, br. Schóss- berger Zsigmond (P.-8zt.-Tornya). Az ideiglenes jegyzéket különben lapunk más helyén közöljük.

A katonai ellenőrzési szemlék megyénkben a folyó évben következő sorrendben tartatnak meg : Október hó 2., 3., 4. Gyulán, 6., 7. Békésen, 9-én Mezőberényben, 11., 12. Gyomán, 14, 15., 16., 17. Szarvason, 20., 21., 22. Orosházán, 15., 16., 17. B.- Csabán. Az utóellenőrzési szemle pedig november hó 17, 18., 19. és 20-én tartatik meg Csabán.

Békés-Vésztői vasút. A vasút létesítése lassan halad a megvalósulás felé. A községek hozzá járulnak ugyan a költségekhez, azonban az uradalmak hozzájárulása még mindig késik s igy a kellő vagyoni garanczia nélkül a vasút építése czéljából alakult bizottság működése stagnál. Békés község 30,000 frtot szavazott meg a vasút czéljaira, legutóbb pedig Vésztő község hozott határozatot, mely szerint 8000 frttal kívánja elősegíteni a vállalat sikerét:

Névváltoztatás. A m. kir. belügyminiszter megengedte, hogy Sztroiny Antal, szarvasi róm. kath. segédlelkész vezetéknevét „Szűcs“-re magyarosíthassa.

\