Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
35-ik szám Gyula, 1899. augusztus 27-én XXXI. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét Hintő közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . . J> írt — kr. Fél évre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 _ Egyes szám ára 10 kr. J Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minJen vasárnap. Felelős szerkesztő: IHD ó h. n Dávid.-----1 Tem plomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 10 kr. I_____ Vá lasz Dr Zsilinszky Endre urnák. Lapunk f. évi aug. 6-án megjelent számában megirtuk volt, hogy a Csabán megjelenő „Evang. egyházi szemle* kemény támadást intézett dr. Zsilinszky Endre egyházmegyei felügyelő ur ellen azért, mert az es- perességi határozattal szemben felterjesztést intézett Sárkány püspökhöz az iránt, hogy a mezőberényiek kérelmét a Petófi-ünnepély helyisége tárgyában teljesíteni' szíveskedjék. Elmondtuk, hogy nevezett lap őt, mint az esperes „ikerelnökét“ vádolta „törvényszegéssel“, az „autonómia megsértésével és azzal, hogy az egyházra néz-ve az üldözések korára emlékeztető „tristissima fades“ -t, vagyis a lehető „legszomoruob korszakot“ idézte elő ; mind ezt pedig á „világ hatalmasainak egy durczás tekintete“ a „főispánnak egy roszkedvü hunyoritása“ következtében, a miből természetes észszel egyebet nem lehet következtetni, mint azt,, hogy a fentebb nevezett egyházi lap tisztelendő szerkesztői és munkatársai az arad-békési ev. egyházmegye felügyelőjét, mint a ki az említett jelenségektől megijedve, előbbi álláspontját megváltoztatta és az egyházmegyei határozatot „elfujni“ engedte, — nem tartják valami bátor és szilárd alapon álló férfiúnak. Eme, általunk, a megtámadott t. egyházi felügyelő ur iránti rokonszenvvel és érdekében reprodukált sorokra dr. Zsilinszky Endre ur — a mint az lapunk legutóbbi számában közölt ’óraiból-látható —- azzal felelt, hogy kijelenté, miszerint egyházfelűgyelői „állásának tekintélye“ a fentebbiek által „megtámadva nincs.“ S nem elég, hogy a tisztelendő atyáknak fentebb reprodukált, kimóletesnek épen nem mondható czirógatására nem reagál, - de még védelmébe is veszi úgy Koren esperest, — mint az emlitett lapot. Nincs kifogásunk az ellen, ha dr. Zsilinszky Endre ur hivatást érez magában ahhoz, hogy az emlitett egyházi férfiak mellett ügyvédeskedjék. Bár szebb, férfiasabb lett volna, ha Koren esperes és az idézett czikk Írója maguk nyilatkoztak volna ez ügyben. De ha a világi urak közül akadt egy, a ki ezt elvégezte helyettük, az az ő dolga, s nekünk semmi közünk hozzá, hogy ezt a szivességét miképen fogják honorálni az illetők. A válasz apologetikus részét tehát mellőzve, különösnek találjuk, hogy midőn a fentebbiekben magára nézve semmi kihívást nem talált, sőt az emlitett lap „kritikáját* »jo- gos«-nak ismerte el és annak hierarchikus és szláv tendentiáját tagadva, — magyarsága mellett tört lándzsát: ugyanakkor a „t. czikk- iró megnyugtatására* kijelenti, hogy „az emlitett lapnak a maga helyén megadja a választ!“ Mindenki láthatja a fentebbiekből, hogy dr. Zsilinszky Endre ur a kilátásba helyezett válaszszal tökéletesen felesleges munkát fog végezni. Mert% a választ az emlitett „egyházi“ lap »jogos kritikájára« már a fentebbiekben is megadta. A mit azon félül is szándékozik mondani a „jogos kritika“ íróinak védelmére: arra magyar részről senki sem kiváncsi. Azt illetőleg legfeljebb az ellentábor részéről számíthat érdeklődésre és „zajos helyeslésre“. Nem hagyhatjuk szó nélkül dr .Zsilinszky Endre urnák ezen sorait „a t. czikkiró szép hegedüszóban jegyzőkönyvhamisitóknak deklarál bennünket s egyáltalán nem érzem magam indíttatva visszautasítani az inszinuációt, mert meg vagyok győződve, hogy azon mindenki megbotrápkozott.“ Az néha megesik az embereken, hogy bőgőnek nézik a csillagos eget, de hogy egy minden sértési szándék nélkül, teljes jóakarattal irt czikkbe valaki olyan dolgokat magyarázzon bele, melyek abban nem foglaltatnak s azokból a jóhiszemű czikkiró ellen fegyvert akarjon kovácsolni, ez csak a legkivételesebb esetekben szokott előfordulni. Kérem, nem „jegyzőkönyv hamisításról“ szóltunk. A/.t mondtuk, hegy az »aradi közgyűlésen résztvett világi tagok egyértelmüleg most is oda nyilatkoznak, hogy a hozott határozathoz ama hiszemben járultak és erősen hangsúlyozzák, hogy ez úgy is volt, tudniillik, hogy a határozat a mezőberényi közgyűlésre nem vonatkozik és hogy igy az aradi gyűlés erre vonatkozó jegyzőkönyvi határozata a ténynek meg nem felelő.“ Ezt mondottuk és mondjuk most is, de nein azSct, h°gy jegyzőkönyvhamisitási vádat formáljunk (ami távol állt és távol áll -tőlünk, sőt $- punk julius 23-iki számában »a Pefeofi-ütíhV pély« czimü vezérczikkünkben, amidőn először konstatáltuk, még pedig azt is csak mellesleg említve“, hogy' „az aradi közgyűlésen résztvett szavahihető, komoly férfiak azt álHtják hogy a közgyűlés csupán jövőre vonatkozóra(f mandiWWM^^ hogy a templomok Isteni tiszteleten kívül semmi egyéb czélra pem lesznek felhasználhatók“, nyomban kije- entettük, hogy „részünkről a jegyzőkönyvi határozatot tartjuk irányadónak“, tehát eszünk ágában sem volt és nincs imputálni jegyző- köny vhamisitást), dr. Zsilinszky Endre ur ennélfogva nagyon helyesen cselekszi, hogy Inern érzi magát indíttatva visszautasítani az Insinuácziót", mert mi ily visszautasításra [sem jogot, sem okot nem adtunk. Azt is megmagyaráztuk különben, hogy „mellesleg“ is egyáltalában mért emlékeztünk meg a fentebb jelzett szavahihető, komoly férfiak állitá- Isáról. Korán, sem azért, '."c'tha i . ' e' r t " Ci«/ könyvi határozat hitelességét megingatni akartuk volna, ehhez, akik a tanácskozást nem hallottuk, nem is volt jogunk, hanem csupán azért, hogy megmagyarázzuk, érthetővé tegyük, miként történhetett, hogy ama urak nem tiltakoztak a határozat ellen? hitünk, hogy ezt csakis ama hiszemben nem cselekedték, hogy az ő tudomásuk és meggyőződésük szerint a határozat csupán a jövőre s a mezöberényire nem vonatkozik. Ami azt illeti, hogy kik azok a „világi urak“, akik igy vélekedtek és igy nyilatkoztak ? dr. Zsilinszky Endre ur skeptikus kíváncsiságát módunkban volna kielégíteni. Egyet — vele szemben — nem neveztünk meg kötelességszerü gyöngédségből; a második és a harmadik pedig ott, ahol arra hivatottaknak és kötelezetteknek érzendik magokat, bizonyára maguk fogják azt megcselekedni. A „bizonyos velleitások“-ról, »szláv hie- rarchiá«-ról, »szláv perfidia«-ról mondottakat illetőleg dr. Zsilinszky Endre ur azt mondja »Hát ez mind egy kissé ismerős hang: régen hallottuk ugyan, de nem egyszer és mindég valamikép Csabával kapcsolatosan /« Igaza van a t. felügyelő urnák, hogy ezt a hangot már hallotta. Csak hogy nem valami nagyon »régen«. Akkor, midőn néhány év előtt a lapok ismertették Sz. A. volt nagylaki ev. lelkésznek azon könyvét, melyet ó -»Veterán«. álnév alatt rejtőzve „Szlováczi a svoboda“ czim alatt irt volt. Ebben a könyvben az van megírva, hogy az akkori belügyminister (Tisza Kálmán), — a turóczszentmártoni^ Maty icz a pénzgyüjteményét a pénzügyminiszte rium két hivatalnoka által éjnek idején betörők módjára ellopatta azon politikai okból, hogy a szláv nemzeti párt embereit rossz hírbe hozza ; hogy az 1873-ik évi kolera alkalmával a felföldi szegény tót árvákat szol- gabirákkal és csendőrökkel összefogdostatták a magyarok, őket a tót anyák kebléről — azok szivszaggató sírása daczára — erőszakkal elrabolva, mint a szállításra szánt állatokat számmal és jegygyei ellátva, waggon- számra szállították az Alföldre s őket vad és embertelen magyar gazdáknál helyezték el, hogy belőlők „janicsárok“-at neveljenek, a kiket a magyarok a tót nép kiirtására felhasználhatnának. Ugyanazon könyvben be van Írva, hogy egy szegény felföldi tót anyának a szive megrepedt, midőn hallotta, mily embertelenül bánik egy alföldi magyar gazdal át ö fiával s ezen esethez az említett könyvj Ji'íztelendő szerzője ezen reflexiót fűzi : »Ez fájdalmas képe annak, hogy mig egyfelől a •Mi anyánknak Szláviának szive hasadozik az o hütelen fiai miatt, másrészt rabszolgákká és megvetés tárgyaivá lesznek azok, a kik ■mint „odsogyilczok“ egy darab kenyérért megtagadják saját anyjukat.“ Továbbá a tisztelendő szerző könyve egy más helyen ezt mondja : »Vájjon a mostani viszonyok nem 'fcáltozhatnak-e ? Vájjon Ausztria-Magyaror- szág biztosítva van az ellen, hogy a szláv törzsök ne egyesüljenek egymással oly ez él P, hogy a német-magyar jármot lerázzák a nyakukról ? Vájjon Cseh-, Morva-, Lengyeléi Felső-Magyarország nem léphetnek-e szövetségre, hogy egy szláv államot alkossanak ?;“ A »magyar hegemoniá«-ról azt mondja, l>ogy az »természetellenest. „Lehetetlen — úgymond — hogy mi a mi ellenségeinknek 14 águnk ajánljuk fel fejeinket a bárd alá ? Coöda-e, ha tekintetbe veszem egy oly katasztrófának lehetőségét, mely a magyarokat megalázná?! Az orosz óriás meg fog minket bosszulni!“ A fentebbi könyvet, melyet az arad-bé- kési ev. egyházmegyében működő igen tisztelt „tót papok“-nak egy kollegája irt, — a tisztelendő szerző ur annak idejében káplánja által 50 krjával árulgatta a nagylaki parochián és terjesztő ezt az evang. tót nép között, mint kiváló szellemi táplálékot. A mint azonban a magyar lapok is tudomást dí a dologró), ■ rögtön a „rejtett“ könyr vek kánonjába került az s többé 10 írtért sem lehetett kapni annak egy példányát. Hát ezek a hangok „ismerős“-ök dr. Zsilinszky Endre ur előtt. Úgy látszik ő már a lomtárba' került „régiségek“ közé számítja az emlitett könyvet. De bezzeg nem annak tekintik azt Prágában, Moszkvában és Lem- bergben. Csak nemrég emlékeztek meg a pok arról, hogy egy Lembergben megjelenő lap a „ Gyermekrabló magyarok« czim alatt szóról-szóra reprodukálta a nagylaki lutheránus parochián kigondolt és onnan az egész szláv világba kiröpitett aljas vádakat és rágalmakat a magyarok ellen. De hát minderre dr. Zsilinszky Endre urnák az a válasza: „a boszorkányokról, melyek nem léteznek, szó ne legyen.“ Sót talán az ellen is tiltakozni fog, hogy ezek a dolgok »Csabával valamikép kapcsolatba hozassanak.» Pedig ezek nemcsak Csabának, hanem minden tisztességes és becsületes magyar érzésű embernek a legszentebb érdekeibe ütköző tények és oly kóros állapotnak a jelenségei, mely állapotnak a szanálását a magyar haza biztonsága és a Habsburg dinasztia érdeke is kívánják. Elvárjuk dr. Zsilinszky Endre ur „Ízlésétől“ és hazafiságától, hogy a fentebbi tényekkel megvilágított ügyből nem fog „csabai“ kérdést csinálni. — A magunk részérő pedig határozottan kijelentjük, hogy ebben az egész ügyben egyáltalában nem befolyásolt és még kevésbbé irányított ama körülmény,hogy Koren Pál csabai lelkész ; nekünk csakis mint az arad-békési ág. ev. egyházmegye esperesével és e minöségbeni ténykedésével van dolgunk, teljesen függetlenül attól, hogy Csabán, vagy bárhol másutt lelkészkedik. A Koren ügyéből tehát ne tessék »csabai kérdést« csinálni Zsilinszky urnák sem. A csabai magyar érzelmű értelmiség — reméljük — hogy nem is azonosítja magát Koren esperes ténykedésével, csak azért, mert Koren csabai lelkész is és ez a magyar érzelmű értelmiség nem fog azok ellen sorakozni, akik Mezó-Berényben ünnepeltek. Magyarországon kétféle tótok vannak. Magyar és szláv érzelmű tótok. Amazok Magyarországnak hü gyermekei és a Habsburg dynasztiának hívei; emezek — Veterán szelleme és hagyományai alapján — Szláviét vallják a maguk édes anyjuknak és FelsőMagyarországgal, Cseh-, Morva- és Lengyel- országgal együtt egy külön szláv állammá Ivaló átalakításáról álmodoznak. Ez a kétféle irány egymás mellett meg nem állhat. Két kard egy hüvelyben meg nem fér. Árpád és ISzvatopluk birodalmának hivei egy táborhoz nem tartozhatnak. — Egész biztosra vesz- szült, hogy ha a Koren lemondása és a {Csabán megjelenő »Evang. Egyházi Szemléének a magyar polgári társadalom ellen való hadüzenete a legközelebbi egyházmegyei közgyűlésen szóba jön, B.-Csabának magyar- érzelmű tótjai nem leszuek azon a részen, a honnan az egyházmegye felügyelője ellen azon vád hangzott el, hogy mint az esperes „iker- elnöke“, — a „világ hatalmasainak daczos tekintete“ és a „főispán egy roszkodvü bu- |iyoritásá“-tól való megijedtében »törvény- ellenes« dolgot követett el és az egyházat az »autonómia« sérelmére a »tristissima Itacies« sorsára juttatta! |jDr. Zsilinszky Endre ur azt mondja, Ihogy az őt megtámadó lap »tisztán egyházi« lap s magyar nyelven jelenik meg, hogyan fiehetne tehát az szláv ? lErre az a megjegyzésünk, hogy a magyarországi ág. h. evang. egyház igen nagy fontosságú állami és nemzeti érdekeknek is a letéteményese, melyeket nem lehet »tisztán egyházi« ügyeknek tekinteni. Mind addig, mig az egyház kezén fontos közművelődési intézetek vannak ; mig az egyház a magyar föld területéből kihasított tekintélyes lelkószi és iskolai alapítványi földek felett rendelkezik^ migaz ország törvénye által biztosított antonomikus jogokat élvez, és holmi államsegélyekre igényt tart és az 1848-ik évi XX. t.-cz. végrehajtását hangoztatja: mind addig a magyar kultúra érdekeit az egyház érdekeitől külön választani nem lehet. Csak ha elutasítani kívánná az egyház magától emez érdekek ápolásának kötelességét és a nemzeti érdekek iránt közömbös szekták színvonalára akarna sülyedni : akkor lehetne »tisztán egyházi« érdekekről a közművelődési érdekekkel szemben beszélni. — Az pedig, hogy valamely lap magyar nyelven jelenik meg. még nem biztosítéka annak, hogy ama lap a magyar hazafias szellemnek is a közege. A fentebbi esetben pedig egyenesen a helyzet signaturájának tekinthető azon körülmény, hogy B.-Csabán egy oly, magyar nyelven szerkesztett egyházi lap láthat napvilágot, mely a Lembergben és Turócz-Szt.- Mártonban szerkesztett szláv-lapok kai mindenben egy húron pendül. Dr. Zsilinszky Endre ur azt mondja: »Tudok ón Korennél sokkal előkelőbb úrról, a ki állítólag magyar four s a kifejezetten tiltakozott a Petőfi ünneplése ellen, de még e becses lapban nem olvastam a megrovását, igaz, hogy az nem lutheránus és nem tót pap ; annak szabad gázolni a nemzeti kegyeletet, de a tót pap még akkor is bűnös, ha nem tette, azt szabad pellengérezni.« Kár, hogy dr. Zsilinszky Endre ur meg nem nevezte azt a nagy urat a »kiről tud.« Mi nem tudjuk, hogy ki. így nem tehetünk eleget amaz óhajának, hogy őt állítólagos Petöfi-ellenes nyilatkozatáért megróvjuk, — bár azt dr. Zsilinszky Endre ur, aki ha tud róla, legilletékesebben tehette és e lap eme megrovásnak készséggel tért is adott volna. Egyet azonban mi is tudunk, nevezetesen azt, hogy a Turócz-Szt. Mártonban megjelenő szláv-lapok egy idő óta egész nyíltan és nagy dicsekvéssel hirdetik, hogy a szláv nemzeti eszme az alföldi tót nép között az utóbbi időben nagy előhaladást tett, úgy, hogy a szláv nemzeti törekvések súlypontja ez idő szerint nem a felföldön, hanem az »alföldi nagy szláv kolóniákban« van, a hol nagy kiterjedésű puszták, melyek valaha a magyarság erődített helyei és reménységének sziklavárai valának, a szláv nép barátainak kezébe kerültek. A Jánoska liptó-szent-miklósi evang. lelkész által szerkesztett »Egyházi lap« pedig I»apun]£ 133.el 1 számához fél iv melléklet van csatolva.
