Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

33-ik szám.

Gyula, 1899. augusztus 13-án

XXXI. évfolyam

r

Szerkesztőség:

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illett! közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dl]:

Egész évre . . ! 5 frt — kr. Fél évre , . , . 2 , 50 , Évnegyedre ... 1 n 25 „

Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi ós közgazdászati hetilap.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő: HZ ó lin ID á v i clKi adóhivatal:

Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Közegészségügyünk érdeke.

A népek testi fejlődésével, azok egészségére kiható tényezőkkel foglalkozni nem az újabb kor vívmánya. A görögök, spártaiak a test edzésére szigorú intézkedéseket hoztak. A perzsák halállal büntették, ki az ivóvizet beszennyezte. Mózes törvényei a levegő, a talaj tisztaságának megóvása tekintetében behatóan intézkednek; fertőző betegségben szenvedőt a községből kitilt | a falu határában elkülönítve, sátorban lakni kényszerit, honnan a beteg csak gyógyulva térbet vissza a lakosság közzé, s a sátort és beteggel érintkező tárgyakat pedig felégették. A rómaiak testük tisztántartására csak- ugy gondot forditottak, mint a ma élő legműveltebb nemzetek, súlyt fektettek az ifjak testi nevelésére is. Városaikat szennytől, piszoktól megóvni, csatornákkal látták el, gondoskodtak jó ivóvízről, s az e téren felni a- radt építmény maradványokat a mai kor építészei is méltányolják. Azután hosszú ideig áz egészségügy terén fejlődést, vagy haladást kimutatni alig lehet, bár koronként főleg háborúk után egyes járványok iszonyú pusztítást vittek véghez az emberiségen. Csak az újabb korban karolták fel a közegészség- tigyet, midőn statisztikai adatok vezetése által egyes nemzetek tudomására jutottak szomorú születési és elhalálozási adataiknak, midőn a természettudományok fejlődésével oda jutott az orvostudomány is, hogy felismerte az ép és kóros élet törvényeit, nem volt többé szükséges kozmikus befolyásokban keresni a betegségek okait, hanem visz- sza lehetett vezetni a mindennapi használatban levő dolgokra és tényezőkre, s ezen tényezők ismeretében tudatára jöttek annak is, hogy czélirányos magatartással sok esetben maga a betegség is elkerülhető.

Ezen ismeretek tudatában karolták fel egyes államok újabb időben a közegészség fontos ügyeit, úgy hogy ma már arról külön törvényekben gondoskodnak, melynek végrehajtását a közigazgatásra ruházzák ; magának a tudománynak művelésére pedig külön tanszékek vannak az egyetemeken. Mi magyarok az elsők vagyunk, kik az orvos- tudori szigorlat tárgyainak sorába a közT A R C Z iA.

Hamupipőke.

Irta: Minyiné Prigl Olga.

Szép, üde tavaszi napon, mikor az almafa virágzik és édes illat röpköd körülöttem, mindig eszembe jut a kicsi Beér Tilda, úgy, a hogy először láttam a fehér ruhájában, valamelyik diák mulatságon. Az anyja, a ki kevésbé volt elegáns, sőt odakint a világosságon mintha egy kicsit kopottnak is tűnt volna föl, hiuz szemekkel leste minden mozdulatát és a körülötte csoportosuló fiatalembereket s mig szive hevesebben dobogott a büszkeségtől, az arczán föl- gyult örömet alig tudta palástolni a konven- czionális, hideg gardedáini méltósággal. Olykor lopva pillantott a többi mamák felé, a kik valamennyien úgy ültek, mintha le vésés- kanala ti nyeltek volna és Beórnét sehogyse akarták észrevenni. Az irigység, gondolta magában Beérné s bár nem volt rósz asszony, valami jóelső érzés mégis átjárta az egész valóját és félig behunyva szemeit, kellemes zsibongást érzett. Már hogy ki hitte volna Tildáról . ..

Furcsa kis fejletlen leány volt gyermekkorában, valóságos hernyó. Hosszú, egybeszabott ’ szürke ruhában járatták és a haja simára volt fésülve, olyan nagyon, csodálatos simára, mint a zárdabeli kislányoké. Csak az igen-igen jóakaró szem fedezhetett volna föl valamit keskeny, oválszerü arczában, mely halvány és fáradt volt, vértelen szájszéleivel és sötét karikákkal szemgödreiben.

egészségtant felvették. Az állam még ezt sem tartotta elegendőnek, behozta a középiskolákba mint rendkívüli tárgyat az egészségtant, sőt ennek elemi szabályairól a népiskolákban a tanítók is kötelesek a gyermekek előtt felolvasásokat tartani. Az állam tehát törvényeiben méltatja a közegészség- ügy fontosságát, de ez magában sem az állam, sem a társadalom szempontjából elégnek nem bizonyult.

Egy nemzet vagyonosodásának, hatalmának alaptényezője az ember. Ezeknek a számától — tehát a jó szaporodási viszonytól — testi és szellemi képességeitől s az ezek alapján kifejlett munkálkodástól függ annak a nemzetnek léte, jövendője. Egy hires angol államférfi mondta, hogy „a mely országban a népszámlálás a népesség számának csökkenését mutatja ki, meglehet jósolni, hogy azon nemzet történelmi jelentősége csökkenni fog.“ Fontos tehát a közegészség- ügy hazafias szempontból, de fontos az az egyénre, a családra, a községre, a városra, szóval a magán- és közélet minden ágára — nem, kor, felekezet, osztály vagy rangkü- lömbség nélkül. A közegészség ügyét fejleszteni tehát állami érdek s azonfelül annyi, mint a humanismust a leggyakorlatibb téren szolgálni. Ily nagy horderejű kérdés megoldásánál azonban nem elég, ha csupán apostolok vannak, kik az eszmét hirdetik, irányt adnak ; szükség van a hívők seregére, kik az ügynek társadalmi és nemzeti kulturális jelentőségét felismerve, megértve, a szerint cselekesznek. Londonban megában 33 egyesület van, melyek részben egyes fontos közegészségügyi kérdések tudományos megoldását tűzték ki feladfijuknak, részben egyéb hasznos feladatok mellett a közegészségügy iránti érdeklődés felköltését kultiválják.

I hogy az egészségügyi kérdések helyes intézkedések általi megoldása minő következményekkel jár, fényesen igazolja a statisztika, midőn ma már London 1000 lakóra viszonyított halálozási arányszáma leszállt 20 alá, mig a mi városaink közül a legjobb Székesfehérvár 25, a legtöbb városunk azonban 30-on felül áll, köztük Budapesten is 31*9 a halálozás, a mi annyit jelent, hogy ha eltekintünk a faj és éghajlati viszonyoktól, s

A maga korú kislányok százszor tultettek rajta. Kis gömbölyűek voltak és már tizenhárom éves korukban sütötték a hajukat. Csupa szalag, meg csupa csipke volt mindenik és nagy lányos grandezzával csörgették karjaikon a talmi ékszereket. A mamák vetélkedtek egymással és színlelt sopánkodással dicsekedtek a kapott és kilátásba helyezett éjjeli zenékről és elismerő, fontoskodó arczczal tették hozzá:

— Mán most! Istenem, mi lesz ebből! Mindenik álmodta a magáét. Egynémely kövérkés, el virított mamának a saját ifjúsága jutott eszébe, a maga babérai, a melyeket azóta aránynyá változtatott át a soha nem vénülő fantázia; másik talán sötét tragédiákat látott, éjféli párbajokat czikkázó villám mellett, mint ezeket a füzetekben megjelenő regényekben olvasá. És már előre sajnálta a derék ifjakat | azonban fölneszeit időnként és azon mód, harisnya nélkül, lábujjhegyen ment át a benyílóba, a hol jóizü, egészséges szuszogással aludt, ki annyi szivet lesz hivatva összetörni.

így csak Tildáról nem téteték se szó, se emlités. ó szegényke egész nap csak zongorázott és énekelt. Nem egyedül, az édes mamája ott ült mellette mindig. Sokszor fájtak már az ujjai, de ő szelid leány volt és csak verte-verte tovább a billentyűket. Hiszen talán még igy valamennyit megtakaríthatnak a kisasszonytól, a ki ötödik esztendeje tanitja; a Beérné kis anyai jussa épen ráment. Még egy esztendőt szántak rá és Tilda épen akkor lett tizenhét éves. A vonathoz az édes mamája még a szürke ruhájában kisérte ki, úgy küldte utána ama fehéret és még egy gyönge lilát, mely rózsaBudapesten olyan kifejlett egészségügyi viszonyokkal bírnánk, mint Londonban, akkor Budapesten évente circa 720 emberrel kevesebb halna meg.

Akadt statisztikusunk, a ki a betegséggel, halállal, temetéssel járó veszteséget ki- számitva felbecsülte, s azon eredményre jutott, hogy ha halálozási arányszámukat csak Vio perczenttel le tudnánk szállítani, azza 28 millió értéket mentene meg az országnak a közegészségügy: Ily csekély javulást elérni ha a társadalom is segélyére jön, az államnak és orvosoknak könnyű feladat. Tudjuk, hogy a szellemi oktatás mellett a test nevelését, edzését sem szabad elhanyagolnunk, mert a jól kifejlett s jó egészségügyi viszonyok közt élő test előnye nemcsak abban nyilvánul, hogy jobban képes megóvni az embert különböző betegségektől, de a kifejlett betegséggel szemben is nagyobb a test ellenállási képessége. Tudjuk azt is, hogy a halál okok közel y3-adát fertőző betegségek okozzák, már pedig a fertőző betegségektől óvakodni czélszerü magatartás által még az esetben is lehetséges, ha a betegekkel érintkezünk, s ezen a téren találkozik a gyakorló orvos a népnél — sőt néha még a műveltebb osztályoknál is - a legtöbb előítélettel.

Az a kor letűnt, midőn a társadalom összes tényezőinek erejét felemésztették a harczok, megnyirbált politikai jogaink kiküzdése végett; használjuk fel a béke áldásos éveit kultúránk emelése, erőink belső ki-, fejlesztésére. Annyi ága van a közegészség ügyének, hogy kiveheti abból részét magának mindnn müveit ember ; nem szólva azokról, melyek szorosan az orvosi tudományt érdeklik, a lakóház, a család, a község vagy város, az iskola és nevelésügy hygiéniája mindenkit érint.

Erőink belső kifejlésztésére legalkalmasabb eszköz közegészségi viszonyaink javítása. Fajunk eddigi szaporasága úgy szólván páratlan volt e földtekén. Ezen kedvező viszony folytán könnyen kihevertük a veszteséget, mit évszázadok harczai és kedvezőtlen hygienicus viszonyok folytán veszítettünk. De azon korban nem is volt meg a hygienicus viszonyoknak azon jelentősége, a mibe a mai

szinü árnyékot vetett az arczára és a melyben az első bókot kapta.

A nénije, hová. nyaralni ment, közel lakott egy kies fekvésű kisebb fürdőhelyhez s oda naponként kirándultak. Jó asszony volt, ki abbanj a mi túlságos anyagi áldozatokba nem került, szívesen előmozdította a család érdekeit.

És igy lett Tildából egy fél év alatt nagy leány.

ti.

A zene szólott lágyan és túl a virágos erdőben énekeltek a madarak. .Már ekkor hajnal volt s a fogatok egyre másra röpítették haza a gyűrött ruhás lányokat. A fölbujó nap tánczolva szűrődött keresztül a világos zöld lombokon és Tilda mámorosán hajtotta fejét az anyja vállára. Oh, boldog volt nagyon és én mondom, édes kicsi Tilda, ha akkor megint felvetted volna a szürke ruhádat, úgy maradt volna meg a szikedben a rózsás hajnalnak emléke, mint az édes anyád mirtusz-koszoruja a rámás üveg alatt. Egy ragyogó szép nap életedben s aztán hozzá mentél volna ahhoz a kicsit félszeg, kicsit ügyetlen fiúhoz, a ki mára szürke ruhádban is szeretett s a kit azért kinevettek a te későbbi frakkos udvarlóid. Úgy, emezek ám elröpöltek, szétszálltak, mint tollas bóbitája a réti virágnak, melyeket elhord a szél. Hírüket sem hallottad egyébként, ha nem egy aranyszegélyü kártyán, a mikor aztán még jobban elkellett, hogy felejtsd őket.

Hanem a félszeg, az ügyetlen Fejért azóta már nem merik kinevetni és talán még mindig reád gondol, valahányszor aláirja édes apádnak egy-egy váltóját . . .

kor világkereskedelme és világforgaloma juttatta. Utóbbi időben állítólag kedvezőtlen közgazdasági viszonyok következtében fajunk kedvező szaporodási viszonyai erős hanyatlásnak indultak, igy tehát fokozott erővel kell kihasználni a béke áldásos éveit, közegészségi viszonyaink kifejlesztése által magas halálozási viszonyainkon javítani.

Szükségesnek tartottuk most és ezen helyen mindezeket elmondani, mert úgy tudjuk, vármegyénk őszi közgyűlésén nem egy, a közegészségügyi viszonyokat közelről érdeklő ügyet fog tárgyalás alá venni.

Taniigy.

Az országos m. kir. színművészeti akadémián

a beiről ások az előkészítő osztályba szeptember hó

6—7-én, az akadémia I és II. osztályába pedig szeptember hó 8-án tartatnak meg d. u. 3 órától kezdve. Az országos m. kir. színművészeti akadémiába való felvételhez megkívántainak; a) Színpadias, csinos alak. b) Tiszta kiejtésű, csengő hang. c) Kifejlett testi alkotás mellett (melyről az intézeti orvos ad véleményt) legalább 18 éves kor a férfiaknál, legalább 16 éves kor a leányoknál, mi hiteles okirattal bizonyítandó, d) Annyi műveltség és iskolai képzettségről való bizonyítvány, a mennyit e korban minden művelt ifjútól megvárhatni, különösen a magyar nyelvtan alapos ismerete, e) Szülői vagy gyámi megegyezés. A mely jelentkezővel ezek nem személyesen jelennek meg, megegyezésüket hiteles Írásban tartozik az illető felmutatni, f) A jelentkező növendék csupán a válóságos és törvényes családi nevén irathatja be magát, g) Jó magaviseletről szóló erkölosi bizonyitvány, mely vagy iskolai bizonyítvánnyal, vagy hatóságilag, vagy ismert egyének aláírásával raulhatlanul igazolandó, h) Mindén újonnan jelentkező az előkészítő osztályba csak próba időre vétetik fél; ennek leteltével újabb vizsgálatnak vettetik alá. A fölvétel tehát nem végleges, a letelt próbaidő után a tehetségtelen, vagy hanyag növendék elbocsáttatik. fj A belépő uj növendék 1 frt beiratási dijat, ezenkivül 5 frt felvételi dijat, valamennyi növendék pedig 1 frt beiratási dijat, azonkívül 30 frt tandijt, tartozik 2 részben, u. m. szeptember elején és február 1-én előre fizetni, j) Minden fölvett növendék tartozik szülőivel vagy gyámjával együtt az eléjük terjesztendő kötelezvényt aláírni. Bővebb értesítést az int. igazgatósága (Kerepesi- ut 1 ez. III. em.) készséggel ad. Az igazgatóság.

III.

A zene szólott lágyan, mint annyiszor és Tilda kissé fáradtan vonszolta magát tovább a fényes teremben. Egész udvara volt most is és léha, esetlen élczekkel mulattatták, ha nem egyébből, hát divatból. Mert úgy divatba jött Beér Tilda, mint valami koczkás nyakkendő; egy fölkapta, hát utánozta a többi.

— Egy túrt még, egy fordulót, könyörögtek a jóképű fiuk és Tilda gépiesen mosolygott:

— A következőt, a következőt!... Oly ügyesen betudta osztani, hogy mindig négyen, öten vártak rá és a szegény kis csúnya leányok, a kik petrezselmet árulva húzódtak meg a fal mellett, egy kis eltitkolt irigységgel vegyes csodálkozással néztek rá. És szinte áhítattal ejtették ki a nevét:

— Oh a Beér Tilda ...

És most már hajnalonként kifogástalan ele- gáncziával vetette magát a kocsi párnás üléseibe és a fehér plasztronos gárda, mely ott hajlongott előtte és boldog volt, ha csak a puha prémes kis belépőt arczához szoríthatta, a reg- tjei, a ködös, a szürke reggelen, a füstös kávéház pislogó gázlángjai mellől kitekintve a párás ablakon, immár közönyös hangon tette a maga megjegyzéseit:

— Kár, hogy a szép szemei mellé nincs egy húszezer holdas birtoka . . .

És a másik:

— A fizetésem épen a pezsgőre menne fel, a mit úgy egy farsangon elvernénk.

Ha oda kiálthattam volna nekik:

— Oh lássák, kérem, mindennek a világ az oka, a világ, amely csupa papiros és csupa üres ragyogás. Mint a szalónjaink díszletei: értékte-