Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-08-06 / 32. szám
32-ik szám. Gyula, 1899. augusztus 6-án XXXI. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl]: Egész évre . . . 6 frt kr. . . 2 | SO | k Fé^ évre . Évnegyedre . . . 1 „ 25 Egyes szám ára 10 kr. A BÉKÉS. Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ID ólh.n. 3D á v i d. Kiadóhivatal: 1 Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Oyulán, a kiadóhivatalban. L. Nyilt-tér sora 10 kr. Petőfi ünnepély Mezö-Berényben. Az ezredéves emlékünnepélyek óta nem volt mozgalom, a melyen a magyar nemzeti géniusz oly lelkesen nyilatkozott volna meg, mint a Petőfi ünnepélyen, Írja egy fővárosi napilap; és valóban a költő — vértanú emlékezete iránt érzett tisztelet és a nevéhez fűződő magasztos eszmék adta lelkesedés tiszta és általános volta megkapóan nyilvánult meg az ország minden részében tartott ünnepélyeken, melyek a rövid előkészület daczára fényben, népességben és hatásban igazán nagyszerűek voltak és mindenkor feledhetetlenek. De hisz Petőfit ünnepeltük, méltóan nevéhez és dicső emlékezetéhez. Az ő dicsőítésére mondott éneket minden költő, szellemétől megihletve az ő képmásának ábrázolására vágta márványba vésőjét a szobrász, kertnek és mezőnek a mi virága' volt, azt mind koszorúba fontuk, hogy a tisz teletére emelt nemzeti oltárainkra tegyük és a magyar nemzet milliói szivében az ő ma' ga8ztos szelleme munkált és született újjá neki kiáltott hozsannát minden magyar ajak A nagy általános ünnepben az ünnepelt- hez és önmagához méltóan vett részt vármegyénk közönsége, a midőn az egyes községekben tartott kisebb ünnepélyeken kivü összegyűlt azon kis hajléknál, mely háromszor szolgált a nagy költő pihenő helyéül, a honnan a sors keze elvezette őt az erdélyi síkra, utolsó útjára, a megdicsőülésre. És a mezőberényi ünnep nem egy megszokott programm keretében sablon-szerüleg folyt le, magasztossá tette azt az érzelmek tisztasága, lelkes tüze, melyet leirni nem, csak átérezni lehet és a mely aranyzománczczal vonva be a mozgalmas képet, kiemelte azt a hasonló ünnepélyek sorából és örökre emlékezetessé tette előttünk. K' Dicséret érte a bókésvármegyei közmű velődési egyesületnek és lelkes vezetőinek, kik az eszme megteremtői és ápolói valának, dicséret Mezőberény hazafias lakosságának, mely oly szeretettel karolta fel az ügyet, mindazoknak, kik közremunkálásukkal annak belső tartalmat adtak és dicséret vármegyénk közönségének, a mely a legtávolabbi falvakból is csapatosan gyűlt össze az ünnepély színhelyén, hogy részt vegyen a nagy Petőfi emlékének dicsőítésében és hazafias felbuzdulásának külső kifejezésében. A mező-berényi ünnepélyről, melyről a fővárosi hírlapok is konstatálták, hogy a segesvári és budapesti után a vidéki ünnepélyességek között, jelentőségét és lefolyását illetőleg az első helyen áll — a következőkben számolunk be olvasóinknak: A vendégek megérkezése. Mezőberény község a belső lelkesedéshez mért ünnepi diszt öltött, az utczákat fellobogózták, a házakat zö'd gályákkal és többet virágfüzérekkel és szőnyegekkel földiszitették, közöttük pedig gaz dag díszítésüknél fogva kitűntek a Berényi, Hor váth és Jeszenszky házak. Már kora reggel megkezdődött az élénk mozgalom, a piacz tér és a fő-utcza megtelt az ünneplő ruhába öltözött nép sokaságával, iskolás gyermekek, fehérruhás, virágkosaras leányok helyezkedtek el az ut jnentén, emelve az ünnepi kedves hangulatot az által, hogy mindenkit szívesen részeltettek szép virágcsokrocskáikból. Megkezdődött a csinos magánfogatok felvonulása és egymásután jöttek össze a piacz-térre a délczeg parasztbanderisták, feltűnést keltve — a miről különben hires Mezőberény — értékes és szép lovaikkal. Délelőtt kilencz órakor felvonult a fogadó küldöttségeket vivő kocsisor és a bandérium a vasúti állomáshoz, a mely óriási lobogókkal és zöld galy- lyal volt díszítve, bevárandó a vendégek érkezését Ez alatt szünetlenül hullámzott a vasút felé a nagy embersokaság, mely a fogadás díszében akart gyönyörködni. Háromnegyed tízkor a perronon zászlók alatt sorakozó fogadók zajos éljenzése közben robogott be Csaba felől a gyorsvonat, melylyel dr. Lukács György főispánon, a közművelődési egyesület elnökén kívül Gyuláról dr. Bodoky Zoltán vármegyei főjegyző, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, dr. Zöldy János főorvos, Domby Lajos Abafi (Pívár) János, dr. Berényi Ármin, Tanay Frigyes és neje Halmy Margit, Kohn Dávid egyleti titkár és az egyesület több tagja; Csabáról Rorosy László főjegyző, dr. Zsilinszky Endre, Zlinszky István, Verner László, s.tb. Orosháza vidékéről Kétegyháza és Gyulavári községekből érkeztek vendégek. Az érkező főispánt és a vendégeket az ünnepélyt rendező bizottság elnöke Horváth János fogadta, kifejezést adva a herényiek szivét elfoglalva tartó azon általános örömnek, hogy a békésmegyei közművelődési egylet hazafias ünnepélyét Mező- Berényben rendezi és bogy ez alkalommal vendégül fogadhatja az eredménynyel működő egyesület elnökét, vezetőit és tagjait, kiket a község összes lakossága nevében szívből üdvözöl. A zajos éljenzés lecsillapultával Lukács György főispán válaszolt az üdvözletre, elismeréssel adózván Mezőberény hazafias közönségének, mely oly lelkesen karolta fel a közművelődési egylet által felvetett eszmét. E lelkesedésben látja az ünnep sikerének biztosítékát. Szívből viszonozza a szívélyes üdvözletét. A fogadást követő bevonulás pompás látványt nyújtott. A menetet két díszbe öltözött lovas rendőr nyitotta meg, ezt követte a hatvan tagból álló bandérium, melyet Hegedűs Béla joghallgató pompás paripán vezetett. A bandérium tagjai csinos délczeg lovasok, lobogós ing és gatyában, pity kés lajbival és panyókára vetett dolmánynyal, fejükön nemzeti szia szallagos árvalányhajas kalappal. A bandé riumot követő díszes négyes fogaton ült Lukács György főispán Horváth János elnökkel Őket követte a vendégeket szállító magánfogatok beláthatatlan sora, a melyhez a szomszéd községek küldötteit szállító kocsik is csatlakoztak. A menet a sok ezernyi embersokaság zajos éljenzése között vonult a városba a főispán szállásáig, a ki Jeszenszky Károly evang. lelkésznek volt örömmel látott ven dége, honnan a többi vendégek is magánosoknál evő szállásaikra vonultak. Az egy órával később Budapest felől jövő gyorsvonattal érkezett meg a Petőfi-társaság kiküldötte Abafi, Aigner Lajos, a budapesti ujaágirók egyesületének képviselője Clair Vilmos és Mérő Károly a telefon hirmondó igazgatója, kiket ren dszótársai élén dr. Berthóty Károly fogadott a vas- útnál. Részben a külömböző vonatokkal, részben kocsikon n.ég nagyon sokan érkeztek az üonepélyre igy mondhatni teljes számmal ott volt K.-Tarosa község népe és az elöljáróság, Popovics Szilviusz főszolgabíró, dr. Hajnal István, Szánthó Albert, Konkoly Jenő szerkesztő, Szathmáry Gábor főjegyző, és még igen sokan Békésről, Gyomáról Rohoska Mihály főszolgabíró, tiázy és még Petermann jegy zők és még számosaD, többen voltak oda át Endrődről Grócz Béla esperessel élükön, Dobozról Aszalay Gyula jegyző, úgy szintén Szarvasról, Kon- dorosról, K.-Ladánybó! és a többi sárréti köksé gekből is. A diszgyülés Röviddel a vendégek elszállásolása után, dél előtt 11 órakor vette kezdetét a piacztéri ágost evang. némettemplomban a békésmegyei közmüve- ödési egyesület ünnepi diszgyülése. A templom felette szűknek bizonyult a bekivánkozó közönség hez képest, a melynek csak nagyon kis része tért el odabent az igy is zsúfolásig megtelt templomban. Az Ur asztala körül foglalt helyet az egylet vezetősége és a vidéki tekintélyes vendégek, kik nek neveit fentebb közöltük, és a kik között ott láttuk gróf Hoyos Wenckheim Fülöpöt, a k.-ladány ifjú lelkes főurat, Fehérvári•/ Czelesztin úrnőt és a berényi társadalom előkelőit, hölgyeket túlnyomó számban, mig a karzatokon a zászlók alatt felvonult testületek és a férfiközönség zöme foglaltak helyet. A templomot betöltő halk zsongást az orgona hangjai szakították meg, melyen rövid praeludium után fenségesen zendült meg a hymnus dallama, és a dallammal együtt buzgó imaként szállt a rneny- nyek felé a közönség ajkiról az ének : „latén áldd meg a magyart!* Az ének elhangzása után ünnepi csendben mondotta el dr. Lukács György főispán elnöki megnyitó beszédét, melyet múlt számunkban egész terjedelmében közölvén, szépségeinek és tartalmi gazdagságának méltatását mellőzzük és csupán azon mély hatást jelezzük, a melyet okozott úgy, hogy a beszéd honszeretetre lelkesítő végszavai után elementáris erővel tört ki az éljenzés, mint a felköltött, de visszafojtott érzelmek nyilvánuiása és visz- hangja azon imának s fogadásnak, melylyel hazáért és hazának áldozott az ihletett szónok végszavaiban. Az elnöki megnyitó elhangzása után Jeszenszky Károly a mezőberényi ágost. evang. tót egyház tudós és hazafias lelkésze kezdte meg felolvasását „Petőfi Hezőberényben“ czimmel. Azt a nehéz feladatot, mely az ünnepi gyűlés főtárgyának megírásával reá várt, a kitűnő lelkész oly kiváló sikerrel oldotta meg, mely csak hazafias érzülettől és magasztos tárgyától nyert ihletének lehet eredménye Irodalomtörténeti és szépirodalmi becse egyaránt nagy a munkának. Irodalomtörténeti szempontból kiválóan érdekes a már ismert adatoknak uj cső por tositása és megvilágítása és főleg azon eddig ismeretlen történet adat, a melyet a lelkiismeretes adatgyütő felkutatott, hogy nagybeosü monográfiájába beillesztve megtartsa az utókor számára. Szépészet' szempontból is kiválóan sikerült a felolvas ás, az iro dalom-történelem, a különféle feljegyzések és t kortársak elbeszélései által nyújtott mozaikszerü részleteket nagy sikerrel állítja össze egy hangula tos képpé, mely gazdag színezésű, a benne egymást felváltó alaki és gondolati szépségeknél fogva. A forma szépségekben rendkívül gazdag felolvasás ha tását (agyban ei. élik és egészen a felségesig fokozzák, a hely szentségéhez és a földi gondolatoktól fölemelt hangulathoz illő bibliai hasonlatok és az a mély kedélyre valló gondosság, mely a mű kidől gozásán végig vonul. A felolvasást — a mely megérdemli, hogy közkincscsé váljék és ne csak köny- nyen veszendőbe menő kéziratban maradjon fenn apunk más helyén egész terjedelmében közöljük. Lukács György elnök szép szavakban mondott ezután köszönetét a felolvasónak, majd a Petőfi-tár- saságnak, bogy magát az ünnepélyen képviseltette, továbbá Mezőberény községnek a nagydiszü ünnepély rendezéséért s általában a közönségnek az azon való lelkes részvételért és ezzel bezárta a díszközgyűlést, melyet csak pillanatra . zavart meg egy fehér ruhás leánykának a nagy hőség okozta eláju- lása, a mi azonban a szabad levegőn csakhamar elmúlt. Az emléktábla leleplezése. Virágfüzéres leányok között vonult a templomi közönség a díszközgyűlés befejezte után a régi Petries, most Berényi házhoz, az emléktábla leleplezése czéljából, melynek környékét ezernyi néptömeg tartotta megszállva. A lepellel borított emléktábla előtt díszes emelvény volt fölállítva, ezen helyezkedtek el a leleplezési ünnepély szereplői, mig lent az iparos dalárda énekelte a Hymnuet. Az utolsó akkordokra lelkes éljenzés között lehullott a lepel az emléktábláról és látható lett Petőfinek kitünően aike rült dombormű képe, alatta — Somló Sándor irt s múlt számunkban közölt gyönyörű sorokkal. A leleplezést követő zajból egyszerre felhang zik Lukács György főispán szava, a ki az emlék táblát átadja a község bírójának. Szekeres András biró egyszerű szavakkal válaszolt, Ígérve hogy az emléktáblát átvéve gondozni fogja, azt megőrzi és sértetlenül fogja utódának is átadni. Majd Szabolcska Mihály a kitűnő lírikus állott fel, és az eme ünnepélyre irt következő alkalm ódáját szavalta el : Petőfi. Soha jobban nem vágytam volna rá, Hogy igazán jó költő legyek: Mint most, mikor 0 róla kellene Mondanom éneket. S adta világgá bired-nevedet I 0 szeretett legjobban a világon, Légy érte bálás, édes pusztaságom I Gyepszőnyegeiden, homokodon át: Nődd be virággsl a lába nyomát I — Hát te mit adtál Néki, nemzetem ? Emlékszel-e még a „Talpra magyar“-ra ? A riadókra, a csatadalra ? Miktől kilobbant a szemedben Nagy régi büszkeséged . . . — Hol, a ki mert gyávának nézni téged ? t Emlékszel-e még, A rád szakadó zivatarra I Mikor magadhoz visszatértél, S egy félvilággal szembenéztél? . . . — Hallod-e még? Hogy cseng bele egy dal minden csatazajbal 0 az, Petőfid; a hogy sziláján Vad tűzzel zengi el ajka Harsány himnuszodat, százszor szent égi szabadsági S ugyan mit adnál Néki nemzetem ? Félek, nem adhatsz semmit, sóba sem. Soká lesz az, mig 0 lesz a nagyobb, Mig a dicsőség Róla rád ragyog I . . . — Keresem a szót, a mivel ki tudnám Fejezni méltókép’, hogy 0 ki ? . . . S zengő magyar nyelvűnkön nem találok Szebb szót ennél: Petőfi I Oh, mert e szóban minden benne van, A- minek itt lent örökélte van. Az a dal, mely születés-idejében Már ott cseng milliók szivében. Az áloé-dal, a mi úgy terem Nagy-néha nap, egyszer egy ezredévben 1 0 az, Petőfi I — s ha még idele, A szabadságnak nem volna neve ; Ha csak akkor szállt volna le az égből: Bátran hívhatnánk most az 0 nevéről! De Bzázszor boldog vagy te, nemzetem I Ha elfelednéd egyszer, hogy magyar vagy, S rablánca csörögne megint kezeden: 0 érte, hogy tiéd volt valaha, A jó Isten százszor megváltana! . . : De dalban 0 nem magasztalható, Csak az ő dala hozzá fogható. Jelzőnek a szó Bá visszásra jő ki, Ő semmi más, — 0 büszkén csak Petőfi! Egyetlenegy, az is marad halálig, Mint dalai örök hármóniája! — Mikor rózsa-erdőben mendegél A halkan járó nyári esti szél, A hogy susognak a szél meg a rózsa: Az az ő lantján a szerelmi nóta. De mikor lelke haraggal teli, • „Rab nemzetek bilincsét tördeli,* A hogy viharzik dala mennydörgése: Hasonlat sincs arra a tnindenségbe. Ob, magyar Alföld, ékes rónaság, Volt-e rajtad azelőtt virág ? Termett-e rajtad addig árvalányhaj ? Vagy 0 hozta csak mindezt rád magával? Hát délibábod lett-e másmiből,1 Mint az ő lelke merengésiből?!' 0 nézte rád ezer szépségedet ... Egy vágya van csak, s holnap esteiig I Segesvárnál bajh, az is betelik. Elnyeli végszavát az aczél zörej, A trombita hangja, az ágyudörej . . . Holtteste felett fújó paripák Száguldanak át. Mígnem a mezőn „közős sírba rakják“ Nagy dalnokodat, oh, világszabadság I Árván maradott magyar nemzetem, Oh, ne ilyen dalokkal ünnepeld Öt I Azzal emelj nevének Pantbeont: Tartsd meg örökké szabadnak e bont 1 S hadd szánjanak a szálló ezredévek, Maradj te a Petőfi nemzetének 1 A gyönyörű költemény, melyet nem múl felül az e napra irt alkalmi ódák egyike sem és a mely agyrabivatott dalköltőnk homlokára ismét hervad- hatatlan babért szerzett, mély és igaz hatást tett, melyet csak emelt a fiatal pap-költő érczeshangu gyönyörű előadása. Minden mondata után elementáris erővel zúgott fel a lelkesedés zaja, végül pedig szűnni nem akaró lelkes éljenzés ünnepelte a költőt, és a körülállók a lelkesedéstől és meghatottságtól könyező szemmel siettek őt üdvözölni. A költőnek szóló éljenzés folytatását nyerte azon üdvözletben, melylyel a közönség Tanayné \Halmi Margitot a debreczeni színtársulat művésznőjét fogadta, ki mint a szabadság nemtője redős görög kosztümben, lején diademmal lépett eléje, hogy elszavalja Jókai Apotheozisát. Halmi Margit a nehéz és fárasztó feladatot, mely a bosszú és szavalásra sok részben alkalmatlan költemény előadásával várt reá, kitűnő sikerrel oldotta meg és a költői műnek minden szépségét lelkesedéssel és megnyerő bájjal tüntette fel előadásában, hogy igaz érdemet szerzett a sok tapssra, melylyel a szavalat által megindított közönség őt jutalmazta. Egymásután helyezték el ezután az emléktáblára a Petőfi emlékének szentelt szép koszorúkat a különböző testületek képviselői. Békésvármegye közönségének kék-fehér szallagos koszorúját dr. Bodoky Zoltán lelkes szavak kíséretében tette le. Mező-Berény község részéről Mucsy Mibály ajánlotta fel a nemzeti szín szallagos koszorút. — Abafi-Aigner Lajos szép beszéd kíséretében nyújtotta át a Petőfi-társaság díszes koszorúját, mig a helyi rendező bizottság részéről Horváth János áldozott Petőfi emlékezetének. A testületileg jelenevő békési tanuló ifjúság koszorúját Stein Mór helyezte el, lelkes szavakkal dicsőítve az ifjúság költőjét. Majd Clair Vilmos szerkesztő óriási koszorút, a kertészet valóságos remekét ajánlotta fői, mint a budapesti újságírók megemlékezésének díszes jelét. Áhitatos csendben hallgatta meg ezután a ozönség az iparos dalárda által szépen elénekelt Szózat“-ot és azután emelkedett-ünnepi hangulatban oszlott szét. — A főispán és a vendégek egy része megtekintették azon szobát, mely a nagy költő lakhelyéül szolgált, a hol hattyúdalát, a Szörnyű idők* et irta és a szép nap emlékére bejegyezték nevüket a háztulajdonos dr. Berényi Ármin által ez alkalomból készíttetett díszes emlékkönyvbe. Az emlékkönyvet Szabolcska Mihálynak a helyszínén, irt következő hangulatos költeménye nyitja meg: PetófL Minek siratnálak? Minek sajnálnálak? Földi ember soha szebben Nem balt meg Te nálad. Életed, halálod Egy gyönyörű nóta . . . — Mintha csak a jó Istennek Te diktáltad volnál Iiapunls mai szá,má.h.oz fél ív mellélclet van osatolva.
