Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
27-f k szám Gyula, 1899. julius 2-án XXXI. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézetniük. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . . 5 frt — kr. Pél évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr: J Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEó h. n ID á v i cL_ Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Perencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Az iskolai év végén. A jövő nemzedék reményteljes sarjai tiz havi szorgalmas munkálkodás után a nyugalom napjait élvezik. Bezárultak a tudomány csarnokai s a Múzsák két hónapig faczéran bolyongnak erre, arra . . . Sutba dobva pihennek a könyvek és az iskola padjaiban kifáradt emberkék ártatlan szórakozásokkal ütik agyon a vakáczió unalmát, az édes otthon ölén, a szeretet éltető levegőjében, a szülői ház csendes falai közt gyűjtik az eró't az ujabbi munkához. Csak a szülők nem pihennek soha. Vállaikon örökösen ott ül az élet gondja 8 a jelen harczával kapcsolatosan előrelátó tevékenységgel készitik elő a jövő alapjait is és megtesznek minden lehetőt az uj nemzedék boldogulása érdekében. Kiolthatlanul él bennünk is a pillangó ösztöne, mely petéit életerős, ifjú fák ágaira rakja, hogy az uj sarjak a tavasz haladtával rögtön megtalálhassák megélhetésük feltételeit. A szülői gondok javarésze ilyenkor vakáczió idején, a pályaválasztás körül forog. A növendék nyugszik a múlt tanév babé- rain és az édes apa feje a jövő nagy problémájában fő. Mi legyen a gyermekből, az exisztencziáknak nagy csoportjából melyik felel meg hajlamainak, tehetségének, vér- mérsékletének ? Azt hisszük, senkinek sem kerülte el figyelmét azon látszólag örvendetes jelenség, hogy a szülök túlnyomó része megható áldozatkészséggel képezteti gyermekeit a tudományos pályára. Az ipari s kereskedelmi, szóval a gyakorlati foglalkozások mellőzésével, úgyszólván tódul az ifjúság a nagyobb elméleti ismereteket igénylő pályák felé. Hát hiszen ha ezáltal a jövő nemzetfék kulturális szinvonala emelkednék s a nemzet szellemi tőkéje gyarapodást nyerne, akkor nem örvendhetnénk eléggé e jelenség fölött. De ez az eredmény tényleg nem kö- vetkezhetik be, nem legalább abban az arányban, a hogy várható lenne. T A L? C X A. Lakodalmi szokások az alföldön. ősz van . I . Letaroltan áll már a rét; hervadt a liget is; zörög a haraszt a mezőn; az „ördög szekerét“ sivitva hajtja tovább-tovább a csípős őszi szél. . . A szántóföldekről már be van takarítva minden ... A pásztor furulyájának búbánatos dala is mind ritkábban hallik már a mezőn. Nem sokára téli szállására szorul a pásztor is nyájával együtt. Kint a mezőn az élet lassan-lassan kihal; de annál vigabb, elevenebb lesz ám igy ősszel a falu. Épen most közeledik a falu felé egy cső- port legény vígan dalolva. E daltól be sok édes anyának vidul fel a szive, be sok szép • „eladó lánynak“ dobban meg a szive, mert a daloló legények most szabadultak haza — hosszú három év után — „katonáéktól“, s a mi fő, ez „őszön“ mind meg akar házasodni I.. . Azért hangzik oly vígan ajkaikon a dal, azért siet közülök mindegyik az édes otthonba; hogy mielőbb keblére ölelhesse szüleit; azt az őket oly sokszor megsirató édes anyát, szeretteit ... s ha van : „választottját“ isi ... Hej! be várták is már őket! Még haza sem jött a katona-fiu, a várakozó szülők már hetekkel előbb, úgy estenden, mikor a ház előtti kis pádon kettecskén beszélgettek, azon tanakodtak; Kit is kellene a fiúnak elvennie, melyik lányból lenne legjobb menyünk 1 ?“ Most, hogy a fiú hazajött, őt is bevonják ebbe a fontos tanácskozásba, hisz’ őt nagyon A reményteljes pályák félúton megtörnek, mint a sivatagba tévedt folyócska, mely a tengert nem tudja elérni s az ifjú az út közepén elvesztve önbizalmát, a proletárok számát szaporítja. Mondanunk is fölösleges, hogy napjainkban mind sűrűbben találkozunk a társadalom e szánalomra méltó alakjaival, a szülői nagyralátás e szerencsétlen áldozataival. gyakorlatiasabb foglalkozású ágban kiváló helyet vívhatna ki magának. A szülőket tehát nem lehet eléggé figyelmeztetnünk most a pályaválasztás küszöbén, [®ogy e nagy probléma helyes megoldásához csak aképen juthatnak el, ha nem saját hiúságuk szavára hallgatnak, hanem a gyermek képességét és hajlamát veszik gondos megfigyelés alá. S a szülők a sok keserű tapasztalás után sem tudnak kiábrándulni a „tudományos“ lázból. Megbocsátható hiúságukban a reális foglalkozások felé kicsinyléssel tekintenek s elfogult szemeik nem veszik észre a tudományos pálya árnyoldalait. Pedig társadalmi s nemzetgazdasági szempontból tekintve a dolgot, kiszámithatlan előnyökkel járna, ha az ifjú nemzedék fokozódó vágygyal fordulna a reális foglalkozások művelése felé. Iparunk és kereskedelmünk fejlődése mindaddig nem emelkedik a kívánt színvonalra s nem állhatja meg helyét a nyugati államok fokozódó nagy versenyében, inig az ifjúság lelkületében a reális irányzat erősebb gyökeret nem ver s inig abban az áramlatban, hogy mindenki szellemi munkája után akar megélni, jelentékeny apadás nem áll be. Jó lesz tehát a szülőknek megérteni, hogy a szellemi munkára feltétlen rátermettség szükséges; anélkül soha sem lehet a fiúból „ur“, (ahogy a szülők nevezik az íróasztal mellett görnyedező embert), csak fehér rabszolga, csak szellemi napszámos, ki csekélyebb bérért szolgáltatja a szellemi munkát, mint az igazi kérges tenyerű napszámos, a maga semmi előtanulmányt nem igénylő fizikai munkáját. Nincs nagyobb tévedés, mint a kiváló észbeli tulajdonokkal nem ékeskedő növendéket a további tanulásra erőltetni. Legtöbb szülő ebbe a hibába esik s egyátalán nem gondol arra, hogy aki nem bir elég szellemi erővel vagy hajlandósággal az elméleti ismeretek elsajátítására, az talán e hiányokért kézbeli ügyesség és alakitó képességben nyer kárpótlást az anyatermészettől. S mig a nem neki való pályán nyomorog, addig valamely érdekli a dolog és választanak együtt menyecskének valót.... Sorba veszik ilyenkor a falubeli, rangjukhoz való lányokat, s birálgatják, melyik milyen, válogatnak. Sokszor azonban előáll ám a legény, hogy biz’ ő neki már van régen választottja, aki őt megvárta, a kinek elmenetele előtt megígérte, hogy elveszi, ha hűséges lesz hozzá, sőt gyűrűt is adott akkor neki! Ilyenkor aztán az öregek, ha a legény választotta lány nem az ő Ínyükre való, előálla- nak ellenvetéseikkel, ami azonban nagyon kevés esetben bírja azt a lemondásra. Ha a fiú hajthatatlan, hát kénytelen-kelletlen bár, de beleegyeznek. Az ilyen eset inkább csak kivétel ssámba megy. Legtöbb esetben a szülők választanak menyecskének valót, mert a legény — három évig oda lévén katonának — nem igen ismeri a feleségnek való lányokat; hisz’ a kikkel ő katonasága előtt együtt tánczolt, ahik vele egykoruak, azok már mind férjhez mentek. — Az alföldön ugyanis 16-tól 20 éves koráig minden leány igyekszik férjhez menni, mert a húsz éves lányt már vén lánynak tartják. — A kik meg most eladók, azok három évvel előbb még kis lányok voltak, mulatságba nem igen jártak. Mikor végre megegyeztek a „jövendőbelin*, ekkor kezdődik a „gyalog sátán“ szerepe. Ne tessék félreérteni I ... Ez a gyalog sátán nem valami földalatti hatalmasság; a földön él ő, s igy ősszel, a lakodalmak idejében jár egyik házból ki, a másikba be; polgári foglalkozása máskülönben : öreg asszonyt A gyalog sátánok a házasság közvetítők; ezek „kommendálják“ a legényt a lánynak, a lányt a legénynek. Bár a gyermek maga tárja fel a képességeket nyitott könyv gyanánt, mégis miután a szülői szemek kritikája soha sem elég erős és részrehajlatlan, helyesen teszi minden apa, ba a gyermek tanítóját s a család egyébb elfogulatlanul ítélő barátait is meghallgatja. Elhamarkodott pályaválasztás egyenlő a gyermek jövőjének tönkretételével s a tévesztett pálya egyszersmind veszteséget is jelent egy más foglalkozási ágra nézve, hol talán kiváló haszonnal érvényesülhetett volna. Ezt' vésse leikébe minden szülő, s akkor soha sem jut abba a helyzetbe, hogy a késő megbánás kenyerébe harapjon. De vésse leikébe azt a másik igazságot is, hogy a társadalom tisztelete nemcsak a tudományos pályán haladók köré fonódik. (Részese annak a haza bármely foglalkozást űző polgára, ha tisztességgel tölti be a kört, melyet a végzet számára kijelölt József királyi herczeg Gyulán. Magas vendége volt e hó 28-án Gyulavárosá- r.ak, a magyar honvédség főparancsnokának, József kmilyi herczegnek személyében, a ki a helyben állomásozó 2-ik számú honvédgyalogezred ^ megszemlélése végett érkezett városunkba. Az egész országban rajongással szeretett 1 égni agyara Bb föherczeg- nek körünkben időzését igaz örömmel és hódoló tisztelettel kisérte városunk közönsége, a mely — jóllehet a főherczeg szeraleutjain nagyobb ünnepélyességek mellőztetnek — a legfigyelmesebb és alkalmatlankodástól raentt érdeklődésével szépen ki tudta fejezni a magas vendég iránti meleg szerete- tét. Vármegyénket és annak kitűnő fejét: Lukács György főispánt ritka szerencse és kitüntetés érle az által, hogy házában, illetve magénál vendégül tisztelhette a fenséges urat, ki a legjobb kedély- hangulatban töltötte el ott azon néhány órát, mely hivatalos teendőin felül maradt. A házasulandó legénynek s szülőinek megbízásából a „gyalog sátán“ másnap reggel, templomból hazamenet, ama bizonyos lányos ház felé veszi útját, „úgy véletlenül“ beköszönt, ott szóbeszéd közben, lassan-lassan az ő módja szerint kifürkészi a szülőknek s a leánynak a véleményét a legény felől, — miközben agyba- főbe dicséri a legényt — és megtudja, váljon hajlandó-e a leány hozzámenni a legényhez, a szülők pedig hozzáadják-e ? . . , Van eset, hogy bizony hiába sántikált 6 kigyeime, nem is akarnak hallani semmit a dologról. Ha azonban a hangulat kedvező s van hajlandóság mind a szülőkben, mind az „eladó* lányban: akkor siet a kedvező hírrel a legényhez és szüleihez; ott töviröl-hegyire előadja, hogy miként járt el fontos küldetésében. Délután a legény anyjn „ünneplőbe“ öltözve, ellátogat a lányos házhoz, hogy ott szétnézzen és személyesen győződjék meg a dologról. — Itt persze a legnagyobb illendőséggel és tisztelettel fogadják, a tiszta szobába vezetik, s megkínálják egygyel-mással. Ilyenkor természetesen bent van a leány is és ott sürög-forog a leendő anyósa körül. Beszéd közben aztán „előhozakodik“ avval is, hogy mi járatban volna tulajdonképen és fia nevében megkéri a leány kezét ... A leány azonban már ekkor nincs a szobában, mert a mint meghallotta, hogy ó róla kezdődik a beszéd, kisurrant, s úgy kell „erővel“ behozni, hogy mondja ki ő is azt a bizonyos „boldogító igent.“ Ha már az édes anya igy elvégezte a megkérést és igenlő választ nyert mind a szülők, mind a leány részéről; akkor megy el csak a legény is a házhoz. Nemsokára megtörténik a jegyváltás. A ( A királyi herczeg itt tartózkodásáról a következő részletes 'tudósításban számolunk be olvasóinknak : A megérkezés. Hajnalban V* 6 órakor a Csaba felől jövő vonattal érkezett meg a főherczeg Gyulára vitcnányi Bodnár István alezredes, I. szárnysegéd és br. Vé- csey István kamarás, huszárszázados, mint parancs- őrtiszt kíséretében. A vasútnál a hatóságok fejei és a kora reggeli idő daczára nagyszámú közönség várta a vonat érkezését. — Ott voltak dr. Lukács György főispán, dr. Fábry Sándor alispán, Novak Kamill kúriai bíró, kir. törvényszéki elnök, Oláh György t. ügyész, dr. Zöldy János főorvos, valamennyien magyar diszöltözetben, Gróh Ferencz prépost plébános papi ornatusban, Dutkay Béla polgármester, Endrödy Géza rendőrkapitány és a városi képviselőtestület több tagja, ezek között dr. Daimel Sándor, dr. Follmann János, Hoffmann Fe- renoz, Szántó Henrik, Sál József, Végh Gábor, Ad. Schriffert József, ifj. Góg Mihály stb. stb. Katonai részről megjelentek a főberezeg fogadtatására Csillag László ezredes, állomásparancsnok, Desztek Károly százados a főherczeg mellé beosztott parancs- őrtiszt és Jakab Sándor m. kir. csendőrfőhadnagy. Felszerelésével együtt kivonult a tűzoltóság is a legfőbb pártfogója tiszteletére és a pályaház előtt sorfalat állott. A pontosan megérkező vonathoz csatolt szalonkocsiból kiszálló főherczeget a közönség zajos éljenzése üdvözölte, majd a fogadók sorából előlépett dr. Lukács György főispán és a következő szép beszéddel üdvözölte a magas vendéget. Császári és Királyi Fenség! Békésvármegye és Gyulaváros közönsége öröm- ünnepet ül, mert Fenségedet körében tisztelheti. Fenséged magasztos hivatásával kapcsolatos kötelességének teljesítése az az aggódó gondoskodás vezérelte ide, melyiyel Fenséged — a magyar nemzet soha el nem évülhető bálájára — vitéz honvédségünk harczképességén őrködni méltóztatik. Midőn Békésvármegye és Gyulaváros közönségének Fenséged kitüntető magas látogatása fölött érzett mély hódolatát alázattal tolmácsolni bátorkodom, engedje meg Fenséged megtoldanom ezt azzal az Ígérettel, hogy ennek a vármegyének és ennek a városnak minden egyes polgára a maga tágabb avagy szükebb tevékenységi körében mindenkor teljes erejéből fog igyekezni követni a kö- telességteljesitésnek azt a magasztos példáját, melyet Fenséged nyújt nekünk. Az a varázs, mely Fenséged nevétől széles e magyar hazában mindenütt elválaszthatatlan, az az őszinte ragaszkodás, az a páratlan szeretet, az az odaadó hódolat, melyet Fenséged iránt minden maleány értékes, szép selyemkendöt ad a legénynek, a legény meg pénzt. Legújabban az előkelőbb gazdák gyermekei már rendes arany jegygyűrűvel jegyzik el egymást. Az eljegyzést követő szombat délután a jegyesek, keresztapjuk, mint tanuk kíséretében jelentkeznek a plébánián „hirdetőre.“ Ez időtől kezdve a legény minden este elmegy a napi munka befejezte után jegyeséhez, kivel a padkára félrevonulva suttognak jövő boldogságukról. Legtöbb esetben ez alatt a néhány hét alatt ismerik meg egymást annyira — mennyire a fiatalok. — Mig ők igy kettecskén édesdeden suttognak a házbeliek, a család tagjai addig a maguk dolgával foglalatoskodnak, mintha a jegyes pár ott sem volna közöttük. A lakodalom előtti utolsó héten a hosszú, piros pántlikás kalapu s nagy bokrétával ékesített hívogató vőfély bejárja a falut, hogy a rokonságot s a jó ismerősöket úgy a vőlegény, mint a menyasszony részéről „egy kis barátságos ebédre“ vagy „vacsorára“ meghívja. A lakodalom rendesen hétfőn, kedden vagy szerdán tartatik. Ezt megelőző nap este felé történik az „ágyvitel.“ A vőlegény házától kocsikon jönnek asszonyok, legények és leányok s a vőfély, hogy a menyasszony „ágyát“ s ruháival telt fiókos „sublótot“ elvigyék leendő lakására. A menyasszony házánál már várják őket. Belépnek az ágy vivők, köszönnek, utasoknak adják ki magukat, a kiknek eltört a kerekük és nem tudván tovább menni, éjjeli szállást kérnek. Persze magyaros vendégszeretettel fogadják őket, rögtön asztalt terítenek s megvendégelik a társaságot. Lapunlr: mai szétméilioz fél Ív melleidet van csatolva.
