Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
34-lk szám. Gyula, 1899. junius 11-én XXXI. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di|: Egész évre . . . 5 írt — kr. Pél évre .... 2 „ 50 „ Évnegyedre ... 1 „ 25 „ Társadalmi és közgazdászati hetilap. 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a. hirdetések éB nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Egyes szám ára 10 kr. Ss _______________Ä 9 M egjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: H óim ID á v i cLKyilt-tér sora 10 kr. <0 Gyula városa küldöttsége. Gyula városa képviselőtestülete —. tudvalevőleg -- márczius 11-én tartott közgyűlésében választotta meg egyhangúlag, nagy lelkesedéssel Erdély Sándort, Magyarország volt igazságügyministerét Gyula városa díszpolgárának, egyben elhatározva, hogy a város legszebb utczáját, a vasúthoz vezető sugár utat, amelynek a törvényszéki palota fog diszt kölcsönözni, »Erdély tííc-nak nevezi el. A díszoklevelet, — melyet Morzsányi budapesti müintózete állított ki classikus egyszerűségében művészi ízléssel, — Dutkay Béla polgármesternek vezetése alatt küldöttség fogja szerdán, f. hó 14-én délelőtt a város nagy jóltevőjének Budapesten átadni Sokszor megírtuk, de mindenkor szívesen visszatérünk rá,' mert nem is lehet eléggé méltatni, mily óriási szolgálatot tőn nekünk Erdélyi Sándor, akihez fogható érdeme egyetlen államférfiunak sincsen eddigeló Gyulavárosával szemben. Nem feledjük, nem feledhetjük el, hogy — bár fájdalom korán elhunyt Terényi Lajos, városunk hü fia | országgyűlési képviselőjének kezdeményezésére — Erdély Sándor igaz8ágügyministernek köszönjük a gyulai törvényszéki palotát. Megírtuk és ismételjük, hogy ez a törvényszéki palota nekünk gyulaiaknak nemcsak egy, városunk külcsin- ját emelő díszes épület, nemcsak az igazságszolgáltatás méltóságához illő fényes csarnok. Ez is, de első sorban és mindenek fölött oly intézmény, mely ketté törte | városunk fölött soká lebegő Damokles kardot, mely emberi számítás szerint végleg megszilárdította Gyula városa székhely jellegét, sőt — a jövőt illetőleg — alaposan remélhető földrajzi középpontjává is avatta Gyula városát a ki- kerekiteudő s igy területileg is megnagyobbodó ősi Békósvármegyének. A város polgárai rang és osztálykülönbség nélkül vehetnek és fognak is bizonyára a küldöttségben részt venni. Reméljük, hogy T A R C Z A.. Zili ZECároly nóptaxiitólioz;. Tanítóskodása 50-ik évfordulóján. A néptanitása volt a lelked vágya, S im ötven esztendős tanító vagy már ma, Szeretted a népet, lelked hozzá vonzott, Annak boldogsága képezte fő gondod; Tövises bár pályád, nem aggaszt az téged Lelki szemeiddel csak a szent czélt nézed, Lelkes buzgóságod, reményed nem lankad, Szeretet záloga minden tetted, szavad. A bű néptanítót babér méltán illet . Mindenik pályához kell bár égi ihlet, De főkép szükséges ez a tanítónak, * A kit terhes gondok légiói nyomnak . . . Tanítónak rendelt a bölcs gondviselés, — Kinek öröm virág, ha nyiliK is kevés — De a panasz helyett ajkadon a bála, Hogy ezrek szivébe lett a neved zárva. Nem osak iskolában, de künn az életben Szereteted napja mint örök, végtelen, Hintette, löveli áldó sugarait, Buzdítva szivedet a reménység s a bit. Külső fény és pompa tőled távol maradt, Nem vált zöld pázsittá körülted a baraszt, De azért csüggedés nem bántja a lelked, Mert mindent feledtet az igaz szeretet Múzsák berkében is forgolódtál néha, Ha megszállta lelked a költői véna, Versben és prózában szólottái a néphez, Oly egyszerű nyelven, mit a nép megértett. Mind ez olyan érdem, miért babér illet, Méltán szerethetnek, becsülnek a hívek . . . Veterán irótárs, népnevelő társam 1 Buzgó törekvésed megfigyeltem, láttam. Nem vagy vezércsillag, szűk körben világitsz, Nem tartod kezedben dicsőség virágit, Felbőket csókoló czédrust el nem éred, Holtod után sem lesz márvány szobor béred. De miként a pálma és a kis ibolya, A nagy mindenségben szépen megfér sorba, Hajókat emelő világtenger mellett, A kicsiny csermely is basznothozó lehet Továbbra is maradj a nép jó barátja, S az, ha szereteted fénylő napját látja, Viszont szeret, becsül s nyugodt öntudatod, Hű fáradalmidért elég babért adott. Mert az emlékezet a földön nem örök, Feledés lesz sorsunk, ha takarnak rögök, Jutalmunk Istennél, ha hívek voltnak lenn, Nem feledkezik el az ég mi rólunk sem 1 . . . Dombi Lajos* a küldöttség, tagjai nagy számánál fogva isi impozáns lesz. Reméljük és óhajtjuk azért,| mert Erdély Sándor, korszakokra kiható nagyi és fényes alkotások után, az igazságügynek bizonyára nagy veszteségére, időközben megszűnt igazságügyminister lenni s eme körülmény még inkább tanúságot teend érzelmeink őszinteségéről és mélységéről. A mi az activ államférfin val szemben esetleg a bizan- tinismus látszatát provokálta volna, azt az ország, de maga a politikai küzdtórról visz- szavonult jeles férfiú is immár teljes biztonsággal és teljes joggal appreciálhatja ma annak ami t. i.: Gyula városa közönsége, Gyula városa minden lakosa legkisobb érdek ás számítástól mentt, szive mélyéből fakadó szeretőiének és hálájának, a mely szeretet és hálát örökségképen hagyunk városunk jövendő nemzedékeire, s amely szeretet s hála ereznél maradandóbban megőrzendi Gyulán Erdély Sándor emlékét. Azért kell és azért lesz is a küldöttség impozáns, számjában és tagjaiban egyaránt, mert független polgárok legszebb, legnemesebb érzelmeinek megnyilatkozása. Es Jel kiég velük érez, velük lesz Gyula városa minden hű fia. Eme tudatban újra szivünkből hangoztatjuk : „Éljen Erdély Sándor, Gyula városa disz-\ polgára!“ MeghívóNagyméltóságu Erdély Sándor ur diszpolgárságáról szóló oklevél folyó évi junius hó 14-én a délelőtti órákban fog küldötteégileg átadatni. Ugyanezen küldöttség a gimnázium ügyében a közoktatásügyi minister ur őnagyméltóságá- nál is tisztelegni fog. Felkérem ennélfogva, hogyI ezen küldöttségben résztvenni. s ebbeli elhatározásának kijelentése és az utazás, valamint a szükséges további intézkedések megbeszélése czéljóból f. hó 11-én vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében megjelenni szíveskedjék. Gyula, 1899. junius 9. Dutkay Béla, polgármester. 2x/£it olvássíjLnls:? Párisban most sokat beszélnek egy kis könyvről, melynek szerzője Antoine Albalat, czime pedig kissé szemfényvesztő: „Hogy lehet valaki íróvá húsz leczkeóra alatt*“ Nos, hogy? A szerző ezen a kérdésen sokkal kevesebbet törte a fejét, mint a mennyire most Önök tűnődnek rajta. Első sorban persze az olvasmányt ajánlja. Egyik utasítása például igy szól: „Ha Ön irni akar és röviden óhajtja magát kifejezni, tanulja ezt meg Michelettöl; ha a hosszabb körmondatokat szereti,. Bossuettől; a színes és mégis klasszikus frázisokat ellesheti Chateaubriandtól és Flauberttől; az események csoportosítását ügyelje meg Goncourtnál; ha az ellentétek szembeállítására van kedv»*, gyakorolja magát ebben Rousseau segítségével; ha. végül a stil összhangjára és fölséges nyugalmára törekszik, úgy olvassa Buffont“ stb., stb. Mit feleljünk erre a kis könyvecske szerzőjének ? Velem együtt Önök mindnyájan tapasztalhatták, hogy mentői többet olvasunk, benyomásaink annál könnyebben összezavarodnak, sőt száz eset közül kilencz- venkilenczben el is illannak. Esztendők olvasmányai mennek igy veszendőbe. Mi következik! már most ebből? Az, hogy olvasmányaink törne-] gét nem szaporítani, d* leszállítani kell, azaz! hogy a könyvből merített gondolatot és benyo-l mást mélyebbé kell tennünk, jobban magunkhoz! kell kötnünk. De ennek ismét módját kell talál-l nunk. Mi azt hiszszük, hogy első sorban nemi Flaubertet, Rousseaut stb. stb. kell olvasnunk,! hanem vissza kell mennünk odáig, a honnan! ezek az irók maguk merítettek, a honnan őkl maguk megtanulták ismerni az emberi lelket ésl az élet minden szinjátékát. Müveit embert ma! már nem szükséges az iránt föl világositanunk, I hogy ez az ősforrás, a honnan a legnagyobb! írótól kezdve, le egy zsurozó társaság kellemes! csevegőjéig mindenki a legbiztosabban meríti a| gondolkozás és társalgás anyagát: a világ-történelem. Ez az egyetlen könyv, a mely százakra menő köteteket pótol, a mely fölöslegessé teszi, hogy minden irót külön elolvassunk, á mely megóv attól, hogy a sok tarka-barka olvasmánytól egyik gondolat elnyomja a másikat, mint a hogy nem emlékszünk semmire, ha egy képtárban huszonöt termen végig szaladtunk. Ismétéljük, az irodalom ma egy dúsan megtéri-j Gimnázium vagy reáliskola. Nem akarok szakadást előidézni azok működésében, akik a gyulai középiskola megfeneklett ügyét mozgatják. Csak néhány té- lves felfogást óhajtok tisztázni, s egy pár (felmerült gravament eloszlatni, midőn ismét |a czimről beszélek. Reáliskola és gimnázium: mind a kettő (egyetemi vagy megfelelő felsőbb szaktanul- |mányokra képesítő középfokú iskola. Nincse- (nek eléggé tájékozva azok, akik azt hiszik, hogy a reáliskolából nem lehet tetszés szerint választott pályára lépni. A reáliskola ép úgy, mint a gimnázium : előkészítő iskolája a felsőbb tanulmáuyokra törekedő ifjúságnak. Jól tudom, hogy fogantatása pillanatában egészen más intentio adott a reáliskolának életet, mint a minőt most szolgál. Az eredeti terv szerint a reálirányu pályák alapivető iskolája lett volna, melynek folytatása és befejezője a műegyetem, illetőleg a reális irányú felsőbb szakiskolák. De mikor paeda- gógusaink belátták, hogy a középfokú képzésnek, illetőleg előkészítésnek ez a két, egymással ellentétes, egymást taszító — gim- náziális és reális -- irányban forszírozott fejlesztése végeredményében a tanulóifjúságra káros, — mert csak bizonyos életpályák sorompóit nyitja meg előtte — ; másrészt pedig abszurd dolog föltenni, hogy az a középiskolába lépő gyermek már választott pályát s arra készül : azért bekövetkezett a szüksége annak, hogy a két ellenkező szellemű iskola irányát egymás felé tereljék, az ellentéteket kiegyenlítsék. E két középfokú iskola fejlődésében az egymás felé haladó s folyton gyorsuló közeledés szükségképen fölvetette az egységes középiskola eszméjét. Mert ahogyan két egymás felé hajló vonal meghosszabbítása segélyével meg tudom határozni metsző pontjukat ; ép úgy a reáliskola és a gimnázium fejlődési irányának képzeleti meghosszabbitett asztal, és mégis néha úgy érezzük, hogy (bár sok fogásban volt részünk, éhesen kelünk fel az asztal mellől. És ismételjük, a világtörté- llnelem az egyetlen szellemi táplálék, mely átmegy a vérbe, a melytől izmosodik és megnő a lélek | és a gondolat. De idáig hiába tudtuk volna mindezt, még sem mentünk volna vele semmire: egyszerűen (azért, mert a magyar könyvpiaczról hiányzott (egy olyan hatalmas munka, a mely ezen a téren (a legnagyobb igényeknek is meg tudott volna (felelni. Egy korszakos műnek, a Nagy Képes Világtörténet-nek* kellett megoldania a kérdést. (Mikor ez a munka tavaly megindult, mindenki (elismerte, hogy a magyar szellemi életre nézve páratlan jelentősége van. Első kötete már ott díszeleg hónapok óta minden müveit ember könyvtárában, most nemrégiben a második kötet — szintén maga egy monumentális alkotás — hagyta el a sajtót. Ez a második kötet körülbelül 700 oldalon hozza „A görögök történeté“-t. írója: Gyomlay Gyula bámulatos művészettel csoportosította ezt az óriás anyagot, tudományos szeme rendkívül éles és mélyrelátó, előadása egy perezre sem laposodik el, mindig friss, érdek- feszitö, néha — sőt nagyon gyakran — jólesően izgató. A mint gyönyörködve hallgatjuk, figyelmünk csak akkor szakad meg, ha szemünk ott jár egy-egy képen, színes mümellékleten, és mivel a kötetben ebből is rengeteg van, a Nagy Képes Világtörténet állandóan leköti minden érzékünket. Ha ezt a második kötetet szemügyre vesz- szük, nem lesz nehéz megérteni azt, a mit e czikkben bevezetőleg mondottunk. Csak lapozgassunk benne. Itt a görög istenek szépséges legendáit olvassuk, tehát nem kell többé egy külön mythologia olvasásával megterhelnünk agyunkat; ott Platonról és Sapphoról van szó, tehát ismét sutba dobhatunk egy csomó bölcse-! let- és irodalomtörténetet, mert itt a régi filozófia és költészet sokkal elevenebben áll előttünk, úgy, a mint az kinőtt a saját korának melegágyából, — szóval, ebben, a munkában minden fejezet olyan tárgyakat ölel fel, a me- [lyeket, ha úgy akarnánk megismerni, hogy külön-külön elolvasnék a rájuk vonatkozó szak* Kiadják a Révai Testvérek és a Frankira-társulat. fása a találkozási pontban már prototypon- ját adja a két iskola egyesüléséből létrejött egységes jogositásu középiskolának. Ennek a középiskolának pedig czélja — és nem is lehet egyéb —: a tanuló ifjúságban az általános műveltség alapjait megvetni, hogy azután az érettnek nyilvánitott ifjú — hogy úgy mondjam — kellő felszereléssel léphessen önválasztotta pályájára, illetőleg felsőbb száktanulmányaira. E középiskola tehát nemcsak bizonyos, hanem minden pályára készít elő. Ez a szellem lengi át már is a mai reáliskolákat és gimnáziumokat. Téved tehát az, aki e kettőt nem tartja egyenlő qualitásunak, egyenlő jogositásunak. Sőt ha a középiskola általános ezélzatának szempontjából bíráljuk el őket: a reáliskola a latin nyelv facultativ, a reális tárgyak kötelező rendjével, tehát többoldalúságával mindenképen felülmúlja a gimnáziumot. Ne gondolja senki, hogy az egységes középiskola talán csak nehány reformer pro- fessornak rögeszméje. Ez az ideális iskola oly természetes fejleménye a mi középiskoláinknak, mint a mily természetes dolog, hogy két egymás felé futó patak utóvógre is egy közös mederben fog egyesülni. A reáliskola és gimnázium most az egyesülés stádiumában vannak. Már-már összefolynak s türelmetlenül döngetik a közéjük emelt mesterséges gátat. Tekintsünk csak be a középiskolai tanáregyesület hivatalos közlönyébe 8 megfogunk róla győződni, hogy az az erélyes actió, mely az egységes közép iskola érdekében megindult, nemsokára fac- tummá lesz. — Egészséges tanügyi politika csakis ily alapon fejlődhetik. Ezt a felfogást különben már a közoktatásügyi kormány is magáévá tette s hogy a közoktatási tanács legújabban kidolgozott tervezete az egyesítést még mindig mellőzte — ez érthetetlen. Minket azonban legközelebbről nem ez a tanügyi forradalom érdekel. Nekünk köirodalmat, ez egy teljes emberöltőt és egész — vagyont kívánna. Holott a Nagy Képes Világ- {történet-bői egy kötet nyolez forint és az egész munkaóriás tizenkét kötetre van tervezve. Tehát kilenczvenhat forintért veszszük szellemi birtokunkba azt a töméntelen anyagot, a mely itt írásban és képben föl van halmozva. Mi a magyar olvasóközönség szellemének egy rendkívüli uj megtermékenyítését várjuk ettől a műtől. Vegyünk .fontolóra például egy időszerű tárgyat. Csak a napokban olvashattuk mindenfelé, hogy épen száz éve, hogy Balzac született és hogy Beaumarchais meghalt. Már most azt kérdjük, megértheti-e valaki a Balzac hőseit, a kik mindent a pénz kedvéért csinálnak, ha nem ismerjük Francziaországnak azt a korszakát, a melyben Balzac élt és a melyben a pénzkirályok kezdtek uralkodni; és csak a történelem magyarázhatja meg nékünk azt is, hogy a Beaumarchais Figaro-ja, ez a kedves, vidám történet, a maga korában egy forradalmi darab volt. Minden műveltségünk tehát hiányos és haszontalan, ha elvesztettük a szálakat, a melyek az események forrásaival összekötnek. A Nagy Képes Világtörténet tehát egy megbecsülhetetlen lökést adott a magyar szellemi életnek. Alig hogy elolvastuk az első kötetét, a mely a legrégibb ókor fölséges szezéneriáit tárta föl, már is újra szétlebbent egy ködfátyol és i-ne előttünk pompázik a régi Görögország. És közben a kiadók már Élesztgetik, rakosgatják az uj díszleteket és a függöny mögött már készül egy uj látványosság: Római Ez lesz a Világtörténet harmadik kötete. A ki e könyvekben nem merül el, az izgathatja magát Zolával, de idegein soha sem fognak végigreszketni a legnagyobb izgalmak; az Bourget vagy Turgenjev segítségével próbálhatja elemezni az emberi lelket, de soha sem fogja felfogni ennek teljes nagyságát és ezer vergődését; az magába szivhatja a szerelmes költők verseit, de soha sem fog elkábulni a legnagyobb gyönyöröktől, a melyek a történelem férfiát és asszonyát mámorba ejtették és a melyeket, ha a messze múltban kalandozunk, egy perezre újra megálmodunk; az soha sem fog visszaitta- sulni az emberiség tavaszába és soha sem fog belátni az élet színfalai közé. 0
