Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

még sokkal magasabban álló feladat, oly hivatás, melyhez előkelőségben, erkölcsi nagyságban és köz- jogi jelentőségben a közélet semmi más szerepköre nem is hasonlítható.

Hazánknak ilyen nagy alakja, aki ezt a rop pant hivatást mintaszerű tökéletességgel tölti be, a kiaek nemes egyénisége a reá sulyosodó nagy gondok és nehéz feladatok terhe alatt mindig csak nő és emelkedik, a ki nemcsak európai és világtörténelmi értelemben vett nagy egyházi szónok, a ki nemcsak mély tudományu bölcsész és bonczoló elméjű tudós, hanem aki egyszersmind lángoló szivü hazafi, ihletett magyar törvényhozó, a közművelődés és közjótékonyság minden terén vezérszerepet vivő kulturférfiu, aki pap, aki hazafi, aki tudós, aki műbarát, aki jótékony és irgalmas: ki más az mint Gyula város jelenleg igaz ragaszkodással, mély tisztelettel és szeretettel környezett vendége, ő érni- nentiája Schlauch Lőrincz bíboros püspök ur.

Láttam őt az oltárnál leborulva Isten színe előtt és átszellemülve; hallottam őt a szószéken, a mitjt lángoló ajakkal hirdette az igét; láttam és hallottam a törvényhozás termében ; láttam és hallottam vallási, közjótékonysági, közművelődési társulatok és egyesületek nagygyűlésein. Olvastam őt, olvastam munkáit éB beszédeit, melyekben nem tudom : a theológust, a tudóst, vagy a philosophot bámuljam-e inkább? Megismertem keze áldásos nyomát, működésének maradandó emlékeit a hazafias és vallásos intézmények egész során. És ismerem nagy szivét, melynek rugója, cselekedeteiben irányítója a keresztény szeretet.

Meghajolva ennyi lelki nagyság előtt, Békés- vármegye és Gyula város társadalmának a lélek mélyéből fakadó érzelmeit tolmácsolom akkor, a midőn kívánom, hogy Schlauch Lőrincz bibornok püspök ur 0 eminentiáját, a lelki gondozására bízott híveknek, a püspöki joghatósága alá tartozó törvényhatóságoknak és községeknek, az özvegyeknek és árváknak, a szenvedőknek és boldogtalanoknak, s egyáltalában minden igaz magyar hazafinak örö móré, a vallásos élet és a magyar kultúra javára nagy szejlemi erejében és teljes frisseségében a Mindenható sokáig tartsa meg. — Éljen !

A nagy ékesszólással elmondott gyönyörű be szód léirhatlan nagy hatást keltett, az asztaltársaság perczekig tapsolt és éljenzett.

Dr. Fábry Sándor alispán szintén ragyogó szónoki elokvencziával a következő nagyszabású poétikus pohárköszöntőt mondotta:

Äz egyházi és világi hatóságok törekvéseinek végső czélzata egy: az emberiség boldogságának előmozdítása. Csak körzetükben térnek el a törekvések, mert mig a világi hatóságok az emberiség jólétét igyekeznek elősegíteni, addig az egyháziak czélzata a túlvilágba is átlát, a midőn a földön túli lét boldogságának feltételeit igyekszik már itt a földön megteremteni. Az egységes czél egységes munkát feltételez. Mert az anyagi jólét adhat elégedettséget, de lelki nyugodalmat, boldogságot nem, s az csak úgy létesülhet, ha azt a hit, az erkölcs adja meg. A hit, mely felemeli a földhöz tapadt halandót lelki szárnyalásában az égiekhez, mely bajaink elviselésére képessé tesz, s földi helyzetünkben megnyugvást teremt. Az egyházi és világi hatóságok tevékenységének össze kell találkozni az emberi munkálkodás terén, s e téren a hatóságok munkatársak. Köszönti az egyházi hatóságok képviselőit, a derék munkatársakat s azok élén Schlauch bibornokot, a szeretet munkását. (Éljenzés.)

Csillag László honvédezredes emelkedett fel helyéről, nagy hatást keltő következő szép beszédet mondván:

Főmagasságu Bibornok Ur I Mélyen tisztelt Uraim ! Mint katona virágos nyelvvel beszélni nem tudok. — Beszédem tárgyát a szolgálati szabályzatunk 12. pontja képezi, mely következőképen szól: „Az istenfélelem az erkölcsös életmódnak alapját képezi és a kötelesség hű teljesítésére buzdít. Oly elveket, melyek az embert kötelmeinek szigorú felfogására ösztönzik, őt az élet viszontagságai között támogatják, bátorságát élesztik, néki a veszélyben megnyugvást, a bajban pedig vigaszt nyújtanak, tiszteletben tartani és ápolni kell.“ íme egy dogma, melynek igazsága megdönthetien. Az Istenben vetett bizodalom az erkölcsösség alapját képezi és a katona erkölcsössége, mint kötelesség érzetének, hűségének és megbízhatóságának támasza, szolgáién nyomot hagy az emberi lélekben. Azt hiszem a Pálffy ünnep is ilyen volt s mint a nagy templomban, úgy a megyei székház nagytermében is igen dókán voltak, akik ez eltörölhetlen nyommal lelkűkben gondolnak vissza az ott lefolyt ünnepre.

És áll a márványtábla a Terényi-utczai szerény kis házacskán, ahol a „márcziusi ifjak“ egyikének bölcseje ringott, hirdetvén azt is, hogy megérdemli nagyjait az a nép, mely meg is tudja kegyelettel becsülni azoknak emlékét.

Csak legalább aztán egy ilyen márványtáblával előre le lehetne törülni a szenvedéseket, melyek a márványtáblát érdemlő élettel velejárnak.

Lám csak 1 Pálffy Albert ha nem magyar iró lett volna, hanem csak kuponokat vagdalt volna egész életében, boldogabb ember lett volna, mint igy, habár akkor nem is lett volna jussa a már vány táblához, mint a nemzet napszámosának.

*

* #

Ejnye no 1 A nemzet napszámosairól az eszembe jutnak a színészek is. Már két hete, hogy ilyen mostohán bánunk velük és nem veszünk róluk tudomást, pedig most is javában játszák az »Aranylakodalmat“ a pavillonban.

A Tuboly Klementin és a Lévay Sárika szép szemeiről is kellene valamit írnom, de talán Halmay nem aprehendál meg, ha most újra megfeledkezem is róluk.

Csak a publikum ne feledkezzék meg . . . I

—re.

latunkra nagy jelentőséggel bir. A veszély tudata nagy befolyással bir a katona lelki állapotára. Hatványozottan emelkedik ez a harcz morajában, midőn az ágyuk pusztító dörgése, fegyvergolyók fütyölése mellett a harezos látja mikép hullnak bajtársai és elöljárói, jobbról, balról maga előtt. Tudom és határozottan érzem, hogy harezosaink legnagyobb része magosán felül* emelkednek a bátorság .átlagos sülyedésén, ezek az erkölcsös katonák, kik Istenben vetett bizodalommal mennek a csatába, ezek az állhatatosak, a bátrak, kiket a fegyelem, a kötelesség érzet, a lelkesülés tart és vezérel. Ennek legszebb példáját mutatta a római katholika egyház. Az „Ura azt mondá egykor szent Péternek : „Te vagy Péter, az az a kőszikla és ezen kősziklára építem szentegyházamat.“ Ha a történelem lapjait forgatjuk, azt találjuk, hogy a világon senki nem volt úgy megtámadtatásnak és megpróbáltatásnak kitéve mint egyházunk. S ime 19 század után az egyház fennáll s hirdeti az „Ur“-nak magasztos igéit, erkölcsösségre, kötelességérzetre, hűségre tanítja híveit. Az Urnák helynöke itt van köztűnk, eljött azért, hogy híveit egy magasztos szentségben részesítse jóságos szeretetével és kegyeltségével. Én érzem e szeretetnek kimagasló sugarát és szivem legbensőbb melegéből és áthatva igaz szeretettől és hódolat teljes tisztelettől kérem az „Ur“-at, hogy helynökét, főmagasságu Bibornok Urat hosszú életen át tartsa meg az „0“ dicsőségére és hívei jnek boldogitására. Éljen! (Zajos éljenzés.)

Széchényi Jenő kanonok a „Békés“ bői vett tudomást róla, hogy ma egy más ünnepély is van Gyulán : Békésvármegye közművelődési egyesülete Pálffy Albert, Gyula városa jeles szülöttének emlékünnepélye s ebből kifolyólag a város illustris vendége: a jeles iró, első kritikus és törvényhozó Gyulai Pál, ő rá üríti poharát. (Zajos éljenzés.)

Gyulai Pál dr. -Schlauch Lőrincz bíboros püs pököt élteti, mint a kinek működését állandó figyelemmel kíséri s tanúságot tehet róla, hogy a főpapok közül a magyar irodalom és tudomány terén ő fejti ki a legtöbb munkásságot és e czi- men szerzett hazafias érdemei is legnagyobb elismerésre és hálára kötelezők. {Taps, éljenzés.)

Kny Antal esperes a kerületi papság nevében élteti a bíboros főpásztort.

Széchényi Lajos kanonok a „justitia fundamentum regnorum“ ból kiindulólag a bíróság képviseletében a jelenlevő Novák Kamill kúriai bíró, törvényszéki elnökre űrit poharat.

Dr. Bodoky Zoltán pár talpraesett szóban a honvédség képviseletében jelenlevő Csillag László ezredest és a tisztikart élteti.

Oláh György magasröptű szép beszéde szintén lekötötte a hallgatóság figyelmét.

Széchenyi kanonok ur ő nagysága — úgymond — szellemes felköszöntőjében, kedves tiszttársam és szeretett barátom dr. Bodoky Zoltán szavait helyreigazítva, az igazság és honvédelem képviselőit állitá előtérbe, — úgy tűutette fel az igazságszolgáltatás és honvédelmet, mint az államélet legfőbb tényezőit. — Nekem, mint az igazság őrének, hivatásom s a baráti vonzalom teszi kötelességemmé a további helyreigazitást, s e kettős indok, midőn felszólalásra késztet, eszembe jut egy keleti rege, melynek eszméi méltók arra, hogy nyugaton is kövessük. Egy hatalmas fejedelem* — kinek kivételesen az emberiség jólétének emelése is törekvését képezte — bölcseit versenyre hívta fel, hogy hatalmának kegyeit arra akarta ömleszteni, ki az emberiség jólétének emelésére s az uralkodás leg- üdvösebb hatású teljesítésére legalkalmasabb tényezőt állít elő. — Jött az igazságszolgáltatás bölcse, s követelte a maga részére a fejedelmi elismerést és kegyet. A fejedelem igy szólt: Való, hogy az igazság az államélet alapja, de nem a legfőbb jó, mert hiszen az igazság vak s tévedhet, ártatlanokat is sújt s régi igazság, hogy: „summum jus, summa injuria.“ — Jött a vitézség bölcse, s ez hirdette, hogy az államfentartó ereje, a nép védője a kard, és őt illeti a legnagyobb dicsőség. A fejedelem fejét rázta. Elismerem szólt, hogy a harezos nagy jól- tevője az államnak, népnek, a közrendet, a becsű letes munka békéjét biztosítja, de elsepri az alkotásokat s a harcz nyomán nyomor, elszegényedés és gyász fakad. — Jött a tudomány s szólt nagy érdemeiről. Nem, — szólt a fejedelem — a tudomány ingatag, mi századok előtt az volt, ma nem az, s a jövő megdönti a ma tudományát; s jött a művészet, jött sok-sok bölcse a fejedelemnek; de ő mindegyiknél talált okot, hogy mellőzze őket a feltétlen győzelemnél. Már-már aggódni kezdett, midőn szerényen előlépett a szeretet, karjain árvák s elhagyatottakkal, kiknek könnyeit felszáritani igyekezett. — Ne szólj, — ismerlek. A szeretet az állam leghatalmasabb fentartója s a népet üdvre, jólétre emelő tényező. Tied elismerésem, tántorit- hatlan ragaszkodásom s Te leszesz uralkodásom vezéreszméje. — A szeretet nyilvánulása a keresztény hit. Ez az emberiség legfőbb jótevője, s az állam leghatalmasabb, legbiztosabb s leghatásosabb fentartó tényezője s én a szeretet szent igéinek hirdetőit, a szeretet hitének apostolait éltetem. (Lelkes éljenzés.)

Dutkay Béla polgármester Gyula városa közönsége nevében köszönti fel a bíboros püspököt. (Éljenzés.)

Az asztaltársaság mintegy V* óráig volt együtt, a mikor a bíboros főpásztor lelkes éljenzések között visszavonult és ezzel az ebéd, melynek kiállítása is rendkívül fényes és dús volt, *A4kor végett ért.

Este vacsora után, ámbár az eső nem esett, hanem szakadt, szép csendben megjelent, színes lámpákkal az Erkel Ferencz daloskor az ebédlő melletti tágas csarnokban, hogy a hírneves főpásztor iránti tiszteletét szerenáddal rója le, s rázendítette a „Magyar ifjúság* czimü quartettet. Ennek végeztével kíséretével kilépett a bibornok-főpásztor s leereszkedő nyájassággal és szívélyességgel kérdezősködött Székely Lajos karmestertől a dalkör tagjait, tanulási idejét, és egyéb körülményeit illetőleg s a szép előadás felott megelégedését és tetszését nyilvánította. A dalkör még két darabot énekelt hasonló sikerrel és tetszéssel.

A bérmálási ünnepség ezzel e napra véget ért.

Másnap a Józsefvároson bérmált a főpásztor, itt azonban csak mintegy 200 bérmálkozó volt, minthogy a németvárosiak zöme is már előzőnap, az anyatemplomban megbérmálkozott.

Délben Lukács György főispánnál,volt ebéden, mely után — Winterhalter Antal nagyváradi kanonok közbejött halála miatt — programmját némileg megrövidítve — hazautazott. Isten vezesse és hordozza a kegyes főpásztort, a nagytudományu főpapot és kitűnő Hazafit és adja az ég, hogy évek múlva ismét hasonló alkalommal és örömmel viszontláthassuk.

*

Mint a főpásztori látogatás részleteit, megemlítjük, hogy a bibornok 100 forintot adományozott a gyulai nőegyletnek szegényei részére, 100 frtot a katholikus kör házvételi alapjára, 50 frtot az Erkel Ferencz dalkörnek, 50 frtot az önkéntes tűzoltó- egyletnek, 50 frtot az árvaházi növendékeknek. A szegények számára pedig külön rendelt pénzt kiosztatni.

A vármegye közgyűlése.

Még a legszorgalmasabb törvényhatósági bizottsági tagok közül is sokat visszatartott a zord őszi idő s igy még annyian sem gyűltek össze a közgyűlésre, mint különben várni lehetett volna. Az érdeklődés délutánra a minimumra csappant, mert csupán néhány tisztviselő hallgatta az előadók gyors előterjesztéseit. A csekélyke érdeklődés mellett persze gyorsan pergették le az ügyeket és az óriási tárgyhalmazzal egy nap alatt végeztek. Csupán néhány ügyhöz szólották hozzá és e fel szólalások között különös érdeklődés mellett Kecskeméthy Ferencznek a békési református papnak az alispáni jelentéshez fűzött felszólalása, amelynek tendencziózus állításai erélyes és komoly hangú czáfolatra találtak az alispánnak, majd a főispánnak válaszaiban. A többi felszólalások nagyobbára községi ügyet tárgyaltak és alig képeztek rövidke pi henőt az ügyek gyors egymásutánjában.

A jelenlevők közül feljegyeztük a következők neveit:

Dr. Lukács György főispán elnök, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, dr Daimel Sándor, Berthóty István és Kiss László előadó jegyzők, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, Oláh György főügyész, Lukács Endre, Sztraka György, Krcsmarik János dr., ArnbruB Sándor és Rohoska Mihály főszolgabirák, dr. Zöldy János, Bandhauer György, Deimel Lajos, Kis Gyula, Schmidt Iván, Hoffmann Béla, Hegedűs Lajos, Sá- rosy Gyula, Somogyi Ákos, Szabó Emil, Sinszky Ferencz, Haviár Lajos, Dutkay Béla, Dubányi Imre, Ladies György, Keller Imre, Miskucza György, Sál József, Jantsovits Emil, dr. báró Drechsel Gyula, Cs, Demkó József, dr. Zöldy Géza, Hoffmann Alajos, Dombi Lajos, Lendvay Mátyás, Aszalay Gyula, Szekér Gáula, Rosenthal Ignácz, Korosy László, Fejér Béla, Házy Imre, Morvay Mihály, Kecske- méthy Ferencz, dr. Berényi Armin, Szabó János, Petneházy Ferencz, Szirmay L. Árpád, Yékes Tamás. Gólián Soma, dr. Dunay Alajos, Bedák Mátyás, Bácsi Dani, stb. stb.

Dr .lyukács György főispán pár szóval üdvözölte a megjelent tagokat és megnyitván az ülést felhívta az előadókat, hogy az ügyeket a tárgysorozat rendjében adják elő.

Az alispáni időszaki jelentést dr. Bodoky Zoltán főjegyző terjesztette elő. A jelentés csoportosítva adja elő az utolsó negyedév statisztikai ada tait a közegészségügy, személy- és vagyonbiztonság éB állategészségügyét illetőleg, mely adatok havonként részletezve a közigazgatási bizottsághoz inté zett jelentésekben bentfoglaltatnak. Külön emlékszik meg a jelentés az elmegyógyintézet építésének és a kórház kibővítésének előrehaladásáról, a kórház javára főuraink részéről tett adományokról, a közgazdasági viszonyok között a mezei munkások helyzetéről. B.-Csaba község ismeretes birtokvásárlásáról, az orosházi iparkiállitás sikeréről, a csabai butorszövetgyár és szarvasi gombgyár létesítése körüli tárgyalások addigi eredményéről, valamint arról, hogy a földmivelésügyi minister a vármegyebeli munkás segélyalapok támogatására 5000 frt államsegélyt utalványozott. Végül felemlíti a jelentés a közlekedési viszonyok állapotát, az uj pénzkezelési szabályrendeletek életbeléptetését, végül azon mozgalmat, mely Békésen indult meg egy baptista biztatására a Canadába való tömeges kivándorlás czéljából.

Az alispáni jelentéshez Kecskeméthy Ferencz kér) szót.Sajnálattal értesült — úgymond —a jelentésből, hogy nehány községben a nagybirtokosok idegen munkásokat fogadtak és a helybeliek munka nélkül vannak. Bírálja a nagybirtokosok eljárását, kiktől elvárná, hogy több jóakarattal legyenek a szegényebb néposztály iránt. Kevesli, hogy az állam csak 5000 frtot adott a munkások segélyalapjára, abból alig jut 1 fillér egy szegény embernek, felvilágosítást kér az alispántól a segélyalapok létesítésének ügyéről és óhajtja, hogy a szegény osztály minél hatékonyabb támogatásban részesüljön, mert már is fenyeget a teljes elszegényedés, a nyomor veszélye és e körülmény idézte elő azt a kivándorlási mozgalmat, amelyről az alispáni jelentése is megem lékszik.

Dr. Fábry Sándor válaszol a felszólalásra. A nagybirtokosoknak azon jogát, hogy munkásaikat maguk válasszák meg, korlátozni nem lehet, ez a magánjogba való erős beavatkozás lenne. Különben nagybirtokosaink e tekintetben nem eshetnek kifogás ulá és a munkások helyzete átlag elég jó, azok legnagyobb részt szerződve vannak, csupán Endrődön vannak többen, mintegy 500-an munka nélkül, de ő ezek érdekében is irt a szomszédos törvényhatóságokhoz, sőt egy birtokos fel is aján lőtt részükre 65 kr napszám mellett répamunkát, de arra csak mintegy 70-en vállalkoztak. A mi az 5000 frtos állami ajándékot illeti, ez egy még ezután létesítendő alapra adatott és mint ajándékot, csak megköszönni lehet, de nem kritizálni; különben sem tartja helyesnek azt, ha mindent a kormánytól várunk és saját ’ erőnk kifejtése helyett a központtól való függést öregbítjük. A jelentésében is felemlített kivándorlási mozgalmat nem tartja veszélyesnek és azt a megtévesztését a népnek a hatóságok és különösen a papok felvilágosításai ellensúlyozhatják. Tény, hogy egy Kanadába vándorolt Balogh nevű gyantái baptista biztatására ily mozgalom Békésen megiudult, felülve a Balogh levelében foglalt biztatásoknak, melyek ingyen kiszállítást, ingyen földet helyeztek kilátásba a kivándorlóknak. A békésiek tudakozódni szándékozva

írtak a hamburgi hajótársulatnak, a kanadai kormányzónak és az angol királynénak. A hajótársulat már válaszolt, hogy ő ingyen nem szállít senkit, a kanadai kormányzó is válaszolt, hogy a levelet áttette az angol kormányhoz; az angol királyné meg nem válaszolt, daczára a többszöri reclamálásnak. Úgy látszik tehát, hogy a nép már önmagától körültekintő és nem ül fel egyszerre üres 'biztatásoknak.

Keller Imre tagadja, hogy a hatóságok nem támogatják a munkásokat; az ő vezetése alatt álló társulat részére is 100.000 frt állami előleget eszközöltek ki, amit mind munkások között fizettek szét.

Kecskeméthy kijelenti, hogy tudomással bir a hatóságok tevékenységéről és azok eljárását nem is szándékozott birálgatni.

Elnöklő főispán elszomorító jelenségnek tartja a vármegye termében, hogy egy egész osztály magatartását vonják kritika alá, anélkül, hogy ez osztály legkevésbé is rászolgált volna. Határozottan védelmébe kell vennie a nagybirtokosokat, mert ezek a legmesszebb menő áldozatok árán is arra törekednek első sorban, hogy helyi munkásokat alkalmazzanak és csak ha as alkudozások a munkások túlzott követelései folytán sikerre nem vezetnek, fordulnak idegen helyre munkásokért. A hatóságok is átlátják, hogy a gyengét igen is kell védeni és ezen magatartásukról a felszólalónak is elég alkalma lehetett meggyőződni. Számos intézkedést sorol fel, melyek a munkások érdekében tétettek. Legutóbb is személyesen tárgyalt Kecske- méthyvel szövetkezetek létesítésére tárgyában és mivel Kecskeméthy nem vállalkozott az ügy keresztülvitelének támogatására, kénytelen volt mások közreműködését igénybe venni. Nem az elszegényedés, de az izgatás veszedelme fenyegeti a mi népünket és épen azért a hatóságok első feladata, bogy ettől megvédjék a munkásokat. A nép vezetésében a legszebb és leghatékonyabb feladat hárul a lelkészekre, kik ha ezen befolyásúkat a nép felvilágosítására használják, minden vonalon találkozni fognak a hatóság támogatásával is, de ha valaki befolyását nem helyes irányban használja, legyen meggyőződve, hogy a hatóság mindent el fog követni e káros befolyás ellensúlyozására és az erősebb eszközök alkalmazásától nem riad vissza azokkal szemben, ki a társadalmi rend felforgatására törekszenek.

Zajos éljenzés kisérte a főispán erélyes szavait, mely egyszersmind az alispáni jelentés tudomásul vételét is jelezte, kimondván, hogy a közgyűlés a kormánynak, valamint a közkórház czél- jaira alapítványt tett gróf Almásy Kálmánná, gróf Wenckheim Frigyes és neje, gróf Wenckheim Géza, gróf Almásy Dénesnek és a gróf Wenckheim A. örökösöknek köszönetét szavaz, végül, hogy a vármegyei pénzkezelési szabályrendelet kidolgozása és életbeléptetése körül rendkívüli munkásságot kifejtett Schmidt Iván tb. főszámvevőnek 200 frt tiszteletdijat felyósit.

A vármegyei földmives iskola állami kezelésbe való átengedése ügyében az állandó választmány elfogadásra ajánlja a földmivelésügyi minister által leküldött szerződést, feltételként fentartaná azonban még, hegy az iskola ügyeibe a vármegyének egy bizottsága is betekintést nyerjen.

Keller Imre nem feltételként, hanem csak óhajként venné fel e pontot, mert attól fél, hogy az átadást hiúsítja meg, vagy legalább egy évvel elhalasztja, mert az esetleges további tárgyalások miatt a most összeállítás alatt levő 1900. évi államköltségvetésbe az átvételhez szükséges összeg már uem fog bevétetni. Elnöklő főispán hozzászólása után a közgyűlés a javaslatot Keller módosításával elfogadta.

A fásítási és faiskolai szabályrendelet a földmivelésügyi m. kir. minister által tett módosításokkal elfogadtatott.

Az esküdtbirósági törvény értelmében a lajstromok felülvizsgálására 12 bizalmi férfiú választatott és pedig: Hoffmann Mihály, Szénásy József, Sál József, Schmidt József, Czinczár Adolf, Bodoky Mihály, Rosenthal Ignácz, Varságh Béla, Beliczey Géza, dr. Hajnal István, Zlinszky István, László Elek dr.

A szegedi országos gazdasági kiállításra gyűjteményes kiállítás rendezésére a vármegyei gazdasági egylet felkéretett.

Dr. Igaz Pál felebbezésének hely adatott s a békési járás főszolgabirája utasittatott, hogy a rendőrorvosi állás és állatorvosi állásra a képviselőtestület által helyettesítsen.

Az Orosháza—szentesi vasút engedményesének a segélyt megszavazó határozat módosítását kérő beadványa el utasittatott.

A gyula—barakonyi vasút segélyezése tárgyában hozott határozat az engedményes kérelmére módosittatott, engedményes az óvadék tétele alól felmentetik s ezzel szemben a segély csak a személyforgalom megnyitása után fog kiadatni.

Nagyküküllő vármegyének a sertésvész elleni védekezés tárgyában és Szepesvármegyének a tisztviselők családtagjai részére állandó vasúti igazolványok kiadása ügyében kelt átiratait a tvhat. bizottság tudomásul vette.

A soproni honvéd főreáliskolánál betöltendő vármegyei alapítványi helyre az egyedül pályázó Gécs János csabai ifjút jelölte ki.

A békésvármegyei ált. tanító egyesület kérelmére az „iskolai rend védelme tárgyában“ szabályrendeletet alkotott, mely az iskolába való behatolást és a tanítás zavarását kihágásnak minősíti.

Az t/3°l0-oa Erzsébet pótadóból befolyó összegnek mintegy 1200 frtot tevő maradványát egyenlően felosztva,a Budapesten emelendő Erzsébet fogadalmi templom czéljaira gr. Cziráky Jánosné részére, a Csabán létesítendő Erzsébet szeretetház czéljaira a csabai nőegylet és a gyulai Erzsébet ápolda czéljaira Gyulavárosa részére megszavazta.

A szarvasi járási mezőgazd. bizottság felebbe- zése folytán az állatvizsgáló küldöttség eljárási költségeit kiutalványozta.

Arszics Gerőnek nyugdij megállapítása iránti felebbezését elutasították.

Görbe Ferencz felebbezésének elutasításával helybenhagyta Tótkomlós községnek a végrehajtó fizetésemelése ügyében hozott határozatát.

A vármegyei igazoló választmány által bemutatott s az 1899. évre végérvényesen összeállított megyebizottsági tagok névjegyzéke tudomásul vétetvén, hason czélból, 2 példányban a kir. belügyminiszter úrhoz felterjesztetett.