Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-29 / 22. szám
22-lk szám. Gyula, 1898. május 29-én. XXX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó H IT ID -A.T7" I ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz báza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. & A megvigasztalódás 1 Midőn eltávozik körünkből a jó barát, kinek kedves társasága mintegy nélkülöz- hetlenné vált előttünk; midőn útra kél a gyermek, bogy tőlünk elszakadva, messze idegenbe menjen; midőn búcsút vesz a családapa hitvesétől 8 gyermekeitől, hogy többkevesebb ideig tartó utazásra keljen : a szív elszorul, a szemekbe a válás miatti bánat könycseppjei ülnek s soká borong a lelkeken sötét bú felhője, csak lassanként, későre tűnik fel a megvigasztalódás tündöklő szivárványa .... Midőn az első Áldozó csütörtök napján a szeretett Mester fenséges alakját a meny boltozata elzárta a tanítványok szemei elől, midőn eltávozott az Atyának egyetlen szülöttje mennybe s »üle az Atyának jobbjára,, honnan lészen eljövendő, Ítélni elevenek és holtak felett«, az apostolok lelkét mély bánat érzete szállta meg, 1 csüggedésök gyász- éjébeu egyetlen reménycsillag gyújtott fóny- sugárt, hogy — miként megígérte nekiek a Megváltó — el fog jőni a Szentlélek, hogy felemelje őket a bánat tengeréből s gyász- éjjelökre a megvigasztalódás hajnala derüljön fel. . . . S ime : jAz Ígéret teljesedett, Szentlélek Isten küldetett a búsongó tanítványokra.« Az első Pünköst reggelén kelt fel ez öröm ragyogó napja. Ez esemény s ennek következménye az anyaszentegyház megalapításának emlékezetére szenteli a keresz- tyónség a Pünköst ünnepet. Ha távolba ment szeretteink hirt adnak magukról, s Ígéretük szerint értesítenek bennünket miként létük felől, megvigasztalódás szelid sugára járja át lelkünk egét s bánatunk borúját oszlatja a remény szivárványa .... Mennyivel indokoltabb volt az apostolok öröme, midőn csüggedő leikök jä. j ánlás. Ezt a szerény kis bokrétát Neked adom, Édes rózsám, egyetlenegy Kis angyalom I Minden nóta bus szivemnek Egy virága, Harmat helyett szemem könye Hullott rája. Tűzd kebledre 1. . . E virágok Elmondhatják Az én szegény bus szivemnek Minden titkát; Elmondhatják, bogy ezen a Nagy világon, Te vagy minden reménységem Boldogságom. Elmondhatják, mennyit sírtam Te utánnad, Mint örültem ajkad egy-egy Mosolyának, Mennyi édes, mennyi boldog Álmot szőttem, A míg ezt a kis bokrétát Megkötöttem. Vedd szívesen. . . Tűzd kebledre És hallgasd meg, E virágok, e kis dalok Mit mesélnek; És hogyha majd minden titkom Elmesélik — Csak arra az egyre kérlek: Higyjél nékik. Papp János. felemelésére elküldetett hozzájok a megígért Szentlélek! A lolkesültség égi tüze szállotta tpeg azokat, kik imént rettegés, félelem gyötrelmeitől kinzattak, a már-már foszladozó remény uj életet uyert s a borús jelen ragyogó jövő fénysugaraitól lön megvilágítva ......... Az igaz lelkesedés mindenkor csudákat művel. Ez bizonyult be az első Pünköst reggelén is, midőn a Szentlélek erejétől áthatott apostolok a lelkesültség lobogó lángjától indíttatva, bátran hirdették Krisztus evangvéliomát s megalapították a földi anya- szentegyházat, hogy legyen ez előcsarnokává az idvesség dicső országának, állandó lakhelye az erkölcs, igazság diszlő virágának; hogy a kísértésnek gyakran kitétetett em bernek legyen szilárd támpontja, mely meg óvja őt az eleséstől I képessé tegye szerezni kincseket, nem múló, de örökké tartókat, melyek felett enyészet nem arathat diadalt, melynek értékét a sir és koporsó nemcsak meg nem emészti, sőt teljes érvényre juttatja Vajha ma is élne a lelkekben ama szent áng, mely az első Pünköst napján rezgésbe hozta a szivek húrjait s világot átalakító hatalmát, erejét fényesen beigazolta!... Ah de hányszor borult közöny hamva a pünkösti lelkesültség égő tüzére, hányszor kelt fel a rosszakarat, ármány tomboló zivatara, hogy kioltsa ez égi lángot, sötét éjjé varázsolja a tündöklő uapot Pedig az emberiség csak úgy juthat bol dogságra s maradhat állandóan a jóllét ölén, ha a szivekben minden szépért, igazért, jóért lelkesülésnek lángja lobog állandóan ,. . . Az anyaszen tégy ház úgy lehet virágzó, ha annak tagjai híven követik Krisztus azon parancsát »Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy mások is látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék a mennyei Atyát! Hazánk csak akkor lehet állandó boldogság hona, ha minden szívben Isten, haza s em berszeretet égi lángja lobog olthatlan tűzzel 1 az igaz lelkesedés soha nem szunyád! De ok nincsen a kétségbeesésre, mert azért ha olykor az égen a tündöklő nap fénysugarait sötét felhők rejtik is többkevesebb időre árnyba, e jelenség miatt a nap tüztengere nem alszik ki örökre; ha a viruló virágok koronként enyészet porába hullnak is alá, a természet pompájának her- vadása nem örökké tartó; az uj élet hajnala előbb-utóbb elkövetkezik a sötét éj után... A tanítványok lélek egére a fájdalom sötét éjszakája után felragyogott a megvi- gasztalódás tündöklő napja; a csüggedés borúját elűzte a nemes lelkesültség lobogó ángja. .. Ma is s mindenkor a jövőben, ha olykor szunyadni látszik is a valódi lelkesültség lobogó lángja, annak diadala előbb utóbb elkövetkezik .... Istennek gondviselése Őrködik egyesek s népek millióinak élete felett s e tudat megvigasztalhat bennünket mindenkoror kezességet nyújt az igazság biztos győzelme felől. Az Istenben vetett hitnek ereje ültesse azért keblünkbe az igaz lelkesültség lángját hogy munkáljuk híven anyaszentegyházunk Magyar hazánk, magunk s embertársaink igaz boldogságát! így ünnepeljük méltóképen a Pünköstöt igy leszünk valódi követői Krisztusnak s hasz nos polgárai hazánknak. Istennek Szentlelke legyen velünk! Dombi Lajos. A vármegye közgyűlése. (május 27. és 28-án.) Tagjainak élénk érdeklődése mellett kezdett uieg'a törvényhatósági bizottság pénteken reggel közgyűlését, melyben több általunk már ismertetett igen fontos tárgy nyert elintézést. A közgyűlés kiemelkedő mozzanata volt a szép egyértelműség, melyben a jelentős ügyekben a határozatokat meghozták, vita nélkül fogadván el az elmegyógyintézet építésére és e czélból 300.000 frtos kölcsön felvételére vonatkozó javaslatokat, valamint óriási több- séggel szavazván meg a tiszti nyugdíjalap gyarapítására kért három százalékos pótadót. A közgyűlés lefolyásáról a következő tudósítást közöljük: Jelen voltak: dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, dr. Deimel Sándor I. jegyző Berthóty István II. jegyző, Kiss László III. jegyző, dr. Zöldy János főorvos, Kis Gyula, Schmidt ív. n és Hoffmann Béla alszámvevők, tíárossy Gyula és dr. Mérő Samu ülnökök, Hegedűs Lajos levéltárok, Lukács Endre főszolgabíró, Sztraka György, Koros8y László, Yerncr László, Zlinszky István, Tangyei Szilárd, Ambrus 8ándor főszolgabíró, Ászai ay Gyula, Sailer Elek, Achim Gusztáv, dr. Bérces Sándor alorvos, Csánky Jenő főszolgabíró, Sál József asztalos, Gremsperger József, Wieland Sándor szolgabiró, Heks Miksa állatorvos, Maros György, Varságh Béla, Szerb Miklós, Fejér Béla, Gallacz ános, Horváth János, Rohoska Mihály főszolgabíró, Weisz Mór, Czinczár Adolf, dr. Zsilinszky Endre, dr. báró Drechse! Gyula, Szabó Emil ülnök, Mis- kucza György, Danes Béla, dr. Hajnal István, Domby Lajos, Schmidt József, Stefanovics Péter, Cs. Demkó József, Ludvig Mihály, Illich Reinhardt, Scbriffert József, Veres József, Petneházy Ferencz, Groh Ferepcz, dr. Ladies László, Kozma János, Nagy Károly, Popovics Szilveszter főszolgabíró, Kovács Albert, Schmidt Gyula, Sál Sebestyén, Mezey Lajos, Szathmáry Gábor, Lendvay Mátyás, Gollián Soma, Gally Gyula, Morvay Mihály, Jantso- vits Emil, Krecsmárik János, Geiszt Gyula, Bodoky Mihály, Keller Imre, Ladies György, Reck Iván, Dutkay Béla polgármester, Popovics Jusztin, Hoffmann Alajos, Haviár Lajos főmérnök, Schröder Kornél, Biberea Péter, Erkel János, stb. Dr. Lukács György főispán kileocz órakor a terembe lépvén, a következő tartalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: »Mélyen tisztelt közgyűlés! Midőn májusi rendes közgyűlésünket megnyitni szerencsém van, üdvözlöm a szép számban megjelent bizottsági tag urakat és szerencsét kívánok a szőnyegen forgó fontos tárgyak elintézéséhez. Mielőtt a napirendre áttérnénk, két gyászesetről kell megemlékeznem. Békésvármegye közönsége mindenkor részt vesz felséges királyunk örömében, bánatában. Azt hiszem tehát, a közgyűlés minden tagjának helyeslésével találkozom akkor, midőn indítványozom, hogy Ö Fensége* Lipót osztrák császár: főherczeg és magyar királyi herczeg gyászos elhunyta [alkalmából Békésvármegye közönsége a m. kir. kormány utján őszintén érzett részvétét feliratban juttassa a trón zsámolyához. A másik gyászeset egészen közelről érinti vármegyénket. Az njabb alkotmányos korszakban első alispánunk Karassiay István, életének 88-ik évében Budapesten elhalálozott. Az elhunyt nemes férfin agg kora daczára bizottságunk tagjainak nagy része személyes tapasztalatból ismeri néhai Karassiay Istvánnak vármegyénk közérdekeinek előmozdítása körül szerzett kiváló érdemeit. Indítványozom, hogy Békésvármegye közönsége volt jeles alispánjának F’ü.nlcöstlsor... Pünköstkor volt, Jól emlékszem Beája, — Pompázott már A kert sok, szép Virága; Illat-árban Fürdött szivünk És lelkünk, . !. Oly édes volt Egymással igy Örvendnünkl Megvan a kert, — Benne: sok, szép Virágok, |. I De én abban Mindent másnak Találok; — Te is megvagy, Hej I de másé Mosolyod,... Fáj a lelkem, Midőn igy rád Gondolok) .. . Pünköstkor gyűlt Szivemben a Szerelem, — Pünköst, ha jő, Azt sohasem Feledem; Minden pünköst Két érzelmet Kelt bennem: Örül szivem ... I S mégis, mért kell Könyt ejtnem?) Egy pár köny-csepp Megzavarja Örömöm, — Pünköstkor én A virágot Kerülöm; Másnak virít Érzelmem szép Virága ... 1 Elég nekem: Gondolni csak Beája 11 Mihálik József. Kaszárnya titkok. Irta: — re. Ti boldog czivilek! A kik fehér tollas párnákon nyugosztok és ágyban isszátok meg reggeli kávétokat, elmélkedvén a világ eseményeiről, melyeket reggeli megszokott ujságtok révén szükséges pótléknak tartotok a früstökhöz, hadd mondjak el egy két dolgot a kaszárnyáról, melynek lakóiról csak akkor vesztek tudomást, ha Űrnapján ácsorogván a templom körül nagyot dördül háltatok megett a „General de Charge“ (disztüz), vagy ha Zsuzsa szakácsnétokat isren bizalmas együttlétben találjátok a regruta fülek két csillagos kezelőjével „Corporal Feketével.“ Hadd leplezzek le egy pár bizalmas dolgot a mi disciplinás, kurtavasas, habtákos világunkból, ahol nem iszszák. ágyban a reggeli kávét, ahol nem olvasnak újságot, csak „Tags-Befehl*-t, ahol káplár ur Fényes a „kis isten*, őrmester ur Kormos a „nagy Isten* s ahonnan az aranycsillagos, portépés emberek, a kiket ti czivilek mint kedves, vidám fiukat ismertek, — a tisztek — oly szédítő magaslaton állanak, hogy a jámbor csillagtalan bakagyerek feje „szédeleg ha néha felpillant* oda. A mi reggelink. Ötszáz aranyat adok annak, a ki reggeli 6 órakor „Tagwach“ után jókedvű katonát látott. Reggel minden baka morozus arczal keféli a bakkancsát, sóhajtozva puczolja a sapkarózsát és káromkodva pakolja a „borju“-ját. A keserűségek központja a „borjú.“ Az inspekeziós már meggyujtotta megfelelő kacskaringós káromkodások között a szobalámpást. Megele vén ülnék a folyosók, itt-ott csapkodják az ajtókat s a „kameradschaft-comandáns‘-ok még édesdeden szunyádnak a kemény strózsákon. Hja! nekik „Gebühr“ 1 nekik már csillagjuk van. A regruta félve közelit ágya felé és óvatosan veszi ki a „bródzákli“-ból a suvikszos szerszámot, nehogy felköltse az alvó oroszlánt. Az alvó oroszlán azonban felriad, egyet nyújtózik és képen törüli az ágyához legközelebb álló közbakát. Ezt már ne is vegyük rossz néven, miután a tisztelt káplár ur ezt a reggeli komócziót úgy megszokta, hogy enélkül talán fel se tudna kelni, vagy ha fel is kelne, egész napja el lenne rontva. Akkor pedig jaj volna a „ezugnak*. Herstellirozna minden nidiblanczot és úgy hullna a pofon mint a záporeső, egész nap. Talpon van a ezug. Kint a folyosón „Vergatterung^ot kiált a káplár ur és meg- vizitálja a két sorba felállított bakákat. Az egyiknek természetesen piszkos a gombja, ennek egyelőre megrázza az orrát, Infanterist Kutyirle ez a havasi mokány, a kit két hónapi kiképzés alatt lehetetlen volt megtanítani a Corps-Com- mandant teljes czimére (ma is összekonfundálja a hadtestparancsnokot a szakaszvezetövel) ismét nem fűzte be jól a bakkancs szíját. Két lyukat kihagyott. Káplár ur Mérges cziankalit izzad dühében és egyet csavar a havasi mokány fülén, így megy végig a káplár ur az egész ezug előtt. Megáll mindenki előtt, megnézi tetőtől talpig, elölről, hátulról és e közben elkess ritő felfedezéseket tesz. Infanterist Popucza megint nem mosdott meg. Infanterist Géczinek rozsdás a fegyver-zárvázata. Infanterist Griin- baumnak megint nincs „mindungs-deklije“, in- fanterist Horvátnak pedig köpedelem ránézni a patrontáskájára, egy hónap óta nem látott börfestéket. Legalább a káplár ur kész Zjapunic mal BZämäiHoz fél Ív molléfclet van csatolva.
