Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-02-06 / 6. szám
G-ik szám Gyula, 1898. február 6-án XXX évfolyam «P Szerkesztőség: Templomtér, T)obay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézcndők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési áij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IEC © Ü DT ü _Á_T7" I 3D. Eiadó hivatal: | Templomtér. Dobay Ferenc/, háza. és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri köz lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. __ _____ * *. Az orvosok szövetségéről. Ha emlékezésem nem csal, a 70-es évek ben született az a játszi szálló ige, hogy „alakítsunk egyleteket.“ Ez a külömben szürke és nem sok szellemet- eláruló mondás némi szelíd gunyja kívánt lenni az ak-1 kortájt divatos, felburjánzott, a legtöbbször jogosulatlan egyletalakitási törekvéseknek és annyira közkeletű, annyira kedvelt -volt, hogy az emberek köszöntés helyett is ezzel üdvözölték egymást. ügy látszik, hogy a régi divat ma sem múlta idejét, mert a külömböző, szinte káprázatos egyletalakitások még ma is napirenden vannak, meggyőző bizonyságául annak, hogy a közös érdekek ápolásában, a közös törekvések, a komoly czélok elérésében sikert csakis a szerv« zett együttmükö- f és, a megállapodott összetartás nyújthatnak. Sajnálatos, szinte végzetszerü, hogy abban az állandóan észlelhető, lázas hajszában, mely az emberek phisikai. erkölcsi erejét, jobb sorsra érdemes idegeit könyörtelenül megőrli ; abban a nyugtalan forrongásban mely a különféle érdekcsoportok kétségbe ejtő harczában megnyilatkozik ; éppen as orvosok, a kiknek pedig leginkább kelleti volna közös zászló alá csoportosulniuk, tár sadalmi helyzetük bénultságánál, buzgó mun kásságuk hiányos méltánylásánál fogva, — állottak eddig tanácstalanul, közönyösen, te hététlenülj árván. Ez a mélyen átérzett visszás helyze és annak a régi igazságnak öntudatos meg ismerése, hogy „segíts magadon, az Isten i megsegít“, teremtették meg, érlelték meg a orvosok országos szervezésének eszméjél Hosszú, heves, tanulságos és elkeseredet harcz folyt a miatt, hogy a sok reménynye fényes sikerekkel kecsegtető, üdvös eszm A remete unokája. Irta: Somlyai Lajos. (Vége.) Mint szerető, jó leány, szivének édes titkát maga akart-i felfedni édes apj i előtt, nihogy ő véletlenül rájővén, koczkáztassák a remélt jó eredményt. Várva-várta tehát a jó alkalmat. Ez csakhamar elérkezett az ő névnapján, s ekkor odaborult szeretettel édes apja nyakába és bevallá neki a nagy titkot j.. Apja meglepetve hallgatá leányának őszinte vallomását, De mikor megtudta, hogy leánya szerelmének tárgya csak egy erdész, elkomorodva taszíts el kebléről egyetlen leányát s kimondd a visszavonhatatlan szót: „soha 1 — Hollaky Gizella neu egy erdész nejének született: !. . Menj lányon szobádba, majd határozok mitévő legyek“ .. . Egyszersmind megtiltá, hogy többet az er döbe menjenek. Gizella atyja szavai által lesújtva távoz )t szobájába s ott zokogva borult le imazsámolyára Ily hamar kellett eltűnni szép reményének 1 1. Hollaky szivében küzdött az a'yai szerété és büszkeség. Hosszú tűnődés után végre arri határozta magát, hogy leányát telviszi a fövá rosban lakó rokonaihoz, mert tudta, hogy h itthon marad, a tilalom csak éleszteni fogja i tüzet, mely már ugvis erősen lángolt az ifjal szivében. Ott a fővárosban a mulatságok, szóra kozások között majd csak el fog tűnni a szere lem álomképe ... Irt tehát Pestre. Otthon p idig kiadta a pa rancsot, hogy készüljenek az utazásra. Gizella szomorúan nézte az előkészületekei Úgy szeretett volna még egyszer Andorral ta lálkozni, hogy búcsút vehessen tőle és biztosit hassa őt, hogy a távolbtn sem fog iránta csők kenni forró szerelme. De nem lehetett. Azér Gizella nem adta egyszerre beleegyezését, gondolkodási időt kért, Majd Írni fog. Elváltak. Otthon sokáig küzdött magával, mitévő lej-yen ? Mi lesz szegény atyjával, ha ő elhagyja, iá nem lesz többé leánya ? 1 . .. De végre is szerelme győzött I... Tudatta elhatározását Andorral. * • • Csendben megtörtént az esküvő, s ők azonnal elutaztak leendő otthonuk felé. A szobájában hagyott levelekben tudatta Gizella tettét atyjával és rokonaival. Bocsánatért esdekelt, de nem tehetett másként, nem birt a szivével. Lesújtó hir volt ez Hollaky szivére ... Élte örömét, öregsége gyámolát örökre elvesztette leányában. Eleinte magát vádolá, hogy gőgjének áldozá fel egyetlen Lányát... De a másik perczben már átok kelt ajkain s kitagadta leányát s ezt tudatta a rokonokkal is. Komor, örömnélküli volt ettől fogva élete, s kastélya némán visszhangozta urának mély fájdalmát. * * * Az ifjú pár boldogan élt az erdő távol magánjában. Csak néha borult árny Gizella szivére ha elhagyott atyjára gondolt. Házasságukat nemsokára egy aranyos fürtü kis leányka tette még boldogabbá... Ekkor Gizella irt atyjának, kérte bocsána tát; most már egy kis unoka is eseng ő érettük a nagyapa szivéhez. A válasz elmaradt... A boldogságot belsejében rejtő kis házra szomorú napok virradtak. — Andor veszélyesen beteg lett, s a gondos ápolás daczára eljött kaszás* és elrabolta őt szeretteitől. Gizella a csapást kétszeresen érezte. Kita dva apjától, megfosztva szerető férjétől, elh gyottan állott gőgicsélő kis leányával. De megadással viselte a csapást, úgy vélte hogy meg is érdemelte ezt a jó Istentől... Vérző szívvel búcsúzott el a sirhalomtól a szomszédos városba költözött, hol csekély nyug „nagy ga dijából s kézi munkájából tartá fent magát kis leányával. Évek múltak el igy szomorúság és nélkülözések között. Atyjáról hirt sem hallott, s e miatt gyakran sirt. Csak akkor vidult fel, ha szépen fejlődött kis leánykája oda simult hozzá és vigasztalta öt. Mikor már megérthette, elbeszélte leányá- ak az ö szomorúsága okát. Az okos lányka sokat gondolkozott, hogy miképpen engesztelhetné ö meg azt a haragos nagyapát ?!... Hátha ő Írna neki ? ... Megmondta az anyjának. Anyja nem tudott szólani, csak könnyek közt megölelte és megcsókolta. S a kis leány irt. . Gyermeki szeretete szólalt meg levelében, eirta, hogy mily szomorú az ő jó mamája, menyit sir... S aztán ártatlan szive esengésével kérte a jó nagyapát, hogy bocsásson meg nekik... * * * Hollaky Barnabás gondolataiban mélyen elmerülve ül nagy karosszékében s egy levelet tart a kezében . 9. Majd ismét elolvassa a levelet, miközben megerednek könnyei s redős arczán leperegnek a levélre ... Hirtelen feláll helyéről, becsengeti öreg szolgáját és parancsot ad, hogy fogjanak be rögtön. Mire a kocsi előállott, ö már útra készen várta. Felszállt, s a váratlan elutazás oka után tudakozódó szolgájának csak annyit mondott: „megyek a lányomért!« ... # Ö ♦ Az ősi kastélyba az öröm és boldogság költözött. 11 Mióta az unoka vidám dala és csevegése veri fel a kastély csendjét, sz öreg Hollaky kedélye is megváltozott. Leányával együtt gyönyörködnek, midőn a parkban sétálva látják ide- oda futkosni a kis leányt... Ártatlan lelke csaknem évtizedes haragot szüntetett meg, és sok keserűségnek vetett véget. :sak levélben búcsúzott el, kérte, legyen kitartó, látha a szigorú apa megváltoztatja tervét. g * * * Pestre érkeztek .. A rokonok nem tudták § nire vélni, hogy a különcz Hollakyt mi lelte, " íogy leányával együtt Pestre jön ?! Csak mikor bizalmasan elmondta a dolgot, akkor értették meg. Gizella tehát Pesten maradt. Az előkelő rokonok a szórakozás minden nemével igyekeztek elfoglalni őt. Látszólag igen r jól mulatott, fogadta az öt körülrajongó fiatal emberek udvarlását és üres bókjaic. , ( De miikor egy-egy mulatság után szobájá- ^ ban magára marad*-, gondolatai visszaszálltak a . csendes otthonba, oda az erdőbe, hol annyi boldog p erezet töltött el. Ilyenkor elővette Andor leveleit s azoknak szavaival erősitette szivét. , * r * * ’ « Amint Gizella elhagyta otthonát, Andorra 1 sivárrá, kellemetlenné lett az ott lét. Folyamo- I dott tehát, hogy helyezzék át a felvidékre. Kérése csakhamar teljesült. ' Egy csendes völgy ölén, a hatalmas őser- dők közepén volt a lakása. Itt a magányban elgondolta, hogy mily boldogok lehetnének ők ketten együtt, nem zavartatva a világ zajától, egyedül szerelmüknek élnének. Eközben merész terv foga mzott meg agyában. Irt Gizellának, kérte, hogy kisértsa meg kinyerni atyjának bele ogyezését frigyükhöz. Ha ez n ira sikerülne, akkor írja meg, hogyan találkozhatnék vele Pesten, mert fontos közleni va lója van. Megjött a válasz. Az apa hajthatatlan. 0 azonban várja Andort. Délelőtti sétáján a korzón bátran beszélgethetnek. Andor a kitűzött napon várta már Gizellát. Előadta tervét. Esküdjenek meg titokban, csak két bizalmas barátja fog róla tudni. Akkor talán az apa is megadja beleegyezését a vált ózhat at- lanba. Aztán leirta lakását, azt a kies völgyet, mely keblén rejti azt s a boldogságot, mely őket környezni fogja a természet ölén. íiuö testeit öltsön, illetőleg a kötelező ka-|8 □ara rendszer, avagy az önkéntes szabadlr gyesülés köntösében mutassa-e be magát a dessiást váró orvosi világnak ? I A harcznak véget vetett 1896. évben fj lz orvosok millennáris, országos kongresszusa, s nelyen az orvosok többsége az önkéntes igyesülés mellett foglalt állást, azzal az j jléggé megszívlelhető megokolással, hogy t ;örvényeink amúgy is agyon fegyelmezik az s jrvost minden ténykedésében, tehát semmi j tivánni való sincs, annál kevésbé gyönyörű- . ség abban, hogy újabb bókókat rakjunk ( meglehetősen béna tagjainkra. De ezenkívül \ i harcz eldöntését lényegesen befolyásolta a, többségnek az a felfogása, hogy tisztán belügyeik intézésében korlátokat, idegen beavatkozást nem hajlandók eltűrni. Ilyen előzmények után alakult meg az „Országos Orvosok Szövetsége“, mely zászlajára nemes eszméket, komoly törekvéseket irt fel. Ezeknek az eszméknek hóditaniok kell ; a kitűzött, szép feladatoknak pedig csopor- tositaniok kell az orvosokat a kibontott Izászló alá, mert csak fegyelmezett összetartással lehet egészséges orvosi közszelle-l met teremteni, a mely nélkül bármilyen túlfeszített munkásságunk is meddő marad, mert erőteljes közszellem nélkül lehetetlen belső válságainktól megszabadulni; lehetetlen súlyos bajainkat a jólét düllőjére juttatni. De a mi a legfőbb, lehetetlen, hogy annak a nagy nemzeti ügynek, mely állami erőnknek, nagyságunknak velejét adja, a közegészségnek, a melynek pedig hűséggel szolgálatába szegődtünk, hasznosan fejlesztő, gondosan ápoló munkásai lehessünk. 1 Nem tagadom, vita tárgya lehet az ' hogy az orvosokat érintő társadalmi, ethika 1 kérdések megoldásának módozatai közül i Id. as Its abad társulás, vagy a kötelező kamara-,Iá indszer-e a helyesebb? De azt már a leghatározottabban val- se 'm, hogy avult bajainkat se az egyik, se a gi íásik módozattal kielégítő gyorsasággal meg j tüntetni nem tudnék. . És igy mindig nyílt kérdés marad élőt jm, vájjon a kötelező kamarával többet agyobbat értünk volna-e el, mint a mit a s; zabad egyesüléssel is el fogunk érni, hogy ss . i. a hamisítatlan közszellem megteremtése, s; Uandósitása, ápolása mellett, hivatását min- j; en tekintetben megértő ethikus nemzedék og nevelkedni. | De bármit is hozzon a jövő, egy min- f( lenek felett domináló tekintet, orvosrendünk 8 iagy érdeke, kell, hogy egy szűr alá térítse t íz orvosokat. E közös érdek az orvosok or- j, izágos segély- és nyugdíj-alapjának meg- | ilkotása. Ebben a kérdésben nem lehet és | lines is közöttünk eltérés, mert annak égető szükségét minden működő orvosnak tudnia, éreznie kell. Fájdalom, régen letűnt felet- ] tünk a mesés időknek fényes világa, melyben az orvosi pálya nemcsak Ígért gazdag- f ságot, de adott is. Napjainkban az orvosi pálya, a csekélyebb számú sors kegyeltektől eltekintve, pusztán a megélhetés szűk korlátái közé zsugorodott össze, sót a megélhetés is csak a munkaképesség határáig terjed és azon túl a koldusbot kisért. Könnyen belátható, hogy az orvosok országosan szervezendő segély és nyugdíj ügye nemcsak méltányos, igazságos, jogos követelés, nemcsak egy intelligens társadalmi csoportnak önző, anyagi érdeke; hanem két- ségbevonhatatlanul állami érdek is, mert csak a közegészség hivatásos gondozóinak nyugodt és minden irányban biztosított meg élhetése mellett várható magának a közlő «saas 4cOT.araig.k fellendülése, kívánatos jav" a. Külömben nem tudok elzárkózni meg- íződésemnék az elől a nyilvánítása elől hogy nemcsak az orvosok anyagi fiig- denitése állami érdek, hanem állami ér- s maga az országos szervezkedés is, mert államnak szüksége van fegyelmezett, a •sadalom előtt sulylyal, tekintélylyel biró, nagy közönség által becsült orvosi karra; iksége van, hogy a szervezkedés által féli ibadult, tömöritett erők nemes hivatások zügálatában hasznosan érvényesülni tud rak. Az országos szervezkedéstől más irány- n is jótékony hatást várok, mert állandó glalkozásának egyik tárgya lesz az orvosok akképzésének ügye. Vájjon nem-e nap-nap ,án észlelhetünk ebben a tekintetben is áltó hiányokat, gyászos mulasztásokat ? Vagy im ezeknek a hiányoknak tudható-e be, Dgy a nyers diplomával gyakorlatra futó rvos, a megélhetés nehéz küzdelmében, yöngébb erővel az aránytalan versenyben, ítéved az orvosi tisztesség útjáról, és a imbor szenvedőket könnyen megtéveszthető rés recláinokkal pótolja tudatlanságát, er- ölcsi tartalmatlanságát ? Azt hiszem, alig tévedek, ha e mulatozó szomorú jelenségeket jórészt a tisztes- ége8 versenyre képtelen szakképzés hiányainak tudom be. Épen azért nem keltett ben- lem soha csodálatot, ha a társadalom kü- ömben méltán elvárható tisztelete sokszor slfordul az orvosoktól, mert a becsülést ál- andóan csak is saját tisztességünk által viv- latjuk ki. Az országos szövetség a mondottakon kívül még más megoldásra váró felal latokat is tűzött maga elé. Ilyen volna az Di'vosi díjazások kérdése. Minden orvos érezheti e kérdés rendezetlenségének súlyát, melyet azonban sikeresen megoldani csakis tömör testület képes, mert az egyes orvos
