Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-05-01 / 18. szám
tehát itt már | mellőzött Orosháza első helyen áll. A mi pedig az orosházai vámos útnak azt a jövedelmezőségét illeti, mely az ut építés követelését teszi lehetővé, a mennyiben általában követelödzésról szó lehet, az a következőleg áll : Az orosházi vámos indóházi kő ut épült 1885. 1889. és 1896. években összesen 129,804 frt 89 kr. költséggel. A bevétel meg 1885-től 1897. decz. 31-ig összesen 90,409 frt 61 kr. A tartozás tesz 1898. január 1 én 30,395 frt 28 krt. S tekintettel arra, hogy ezentúl 12 —14,000 Irt évi bevétel várható, a tartozás előre láthatólag 1900-ban lesz törlesztve, akkor lesz tehát indokolt és akkor sem követelhető az újabb befektetés, hogy a vámszedési jog fenntartható legyen s ennek daczára már 1899. évre van előirányozva, illetve tervbe véve újabb befektetés. De nevezzük a gyermeket a nevén, nem is ez tulajdonképen a baj, hanem az, hogy a/ Orosháza—p.-földvári út nincs kiépítve — nem is szólva a teljes tájékozatlanságot eláruló olyan kijelentésektől, hogy 5 évre már a programúi meg van állapítva, mert az két évenként állapittatik még — erre vonatkozólag kijelenthetjük, hogy ezen ut kiépítésének tervbe vételét egyedül a felmerült vasút építés hátráltatta, mert olyan helyzetben az ut alap nincs, hogy egy vasutat is segélyezzen s köutat is építsen, az orosházaiakon áll, hogy ez a kérdés véglegesen tisztáztas- sók s bizton mondhatjuk, hogy | gyulai megye bizottsági tagok kivétel nélkül támogatják ezen kérdésben Orosházát, s nem kételkedünk a vármegye jóakaratában sem. a mely eddig is meg volt Orosháza iránt, de ha hiányoznék, azt bizony káromkodással megszerezni aligha lehetne. Meg vagyunk róla győződve, hogy Békésvármegye és annak minden egyes faktora az ügyeket ezután is mint eddig nem az elkeseredés és az ebből eredő kifakadások méltánylásával, hanem szigorúan az igazsághoz ragaszkodva a községek teljes és egyforma támogatásával fogja elintézni s ez lehet a legnagyobb garanczia Orosháza községnek is arra nézve, hogy a csákói puszta elcsato- lása esetén megfelelő revange akczióba fog részesülni s meg lesz a recompensatióba p.-földvári út is. Ne legyünk tehát elkeseredve, hanem egymás iránti teljes jóakarattal, igyekezzünk minden község jóravaló törekvését támogatni, mert a jó akarat jó akaratot, az elkeseredés elkeseredést azü). A megyei közkórház fejlesztése. (Felirat a belügyminiszterhez.) Nagy méltóságú m. kir. Bel ügy min is tér Ur! Békésvármegye közönsége szivén viselvén n szegényebb néposztály érdekeit; minden tőle kitelhető módon oda kiván hatni, hogy a vagyontalan osztály nehéz helyzetén könnyítsen. Ezen czél vezérel akkor is, a mikor azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok Nagyméltósá- godhoz, hogy legyen kegyes módot, segédkezet nyújtani ahhoz, miszerint a vármegye szűk és kicsiny közkórházát a szükségnek és czélnak megfelelően nagyobbithassa, hogy az igazán megfelelhessen azon magasztos, nemes, humánus hivatásának, mely ma is kötelessége volna, — a melynek azonban mai viszonyai között megfelelni nem tud. A nyivános jelleggel felruházott békésmegyei közkórház ugyanis ma már fájdalom, semmi tekintetben sem képes kielégíteni a hozzá fűzött jogos igényeket. Kórszobáinak száma aránytalanul kevés, kórtermei alacsonyak, kicsinyek, sötétek rosszul vagy alig szellőztethetők, a betegek létszáma ellenben . folyton emelkedő. A jelentkező betegek száma akkora, hogy elhelyezésük már az előző években is csak a legnagyobb nehézségekkel volt ugy-ahogy lehetséges, a 2 év előtti és 1 most lefolyt tél folyamán pedig a gyógyulást kereső betegek száma már oly nagy volt, lio.'y mindnyájuk felvétele egyáltalán lehetetlenné vált. — Az utolsó időben már, főleg a téli hónapokban, a kórháznak minden zuga megtelt betegekkel, minden ágy, minden szalmazsák mugkupta a maga lakóját, úgy hogy a további felvétel absolute lehetetlen volt. Sok beteget kellett elutasítani, még többet kellett gyógyulása előtt kiküldeni a kórházból, hogy átadhassa helyét a már ott várakozó súlyosabb betegnek, — pedig sem valami rideg, egészségtelen tél nem volt, sem járványos kórok nem uralkodtak a vármegyében és környékén, s igy nem is valami véletlen okozta a nagy beteg szaporulatot. Kprházunk tulajdonképen 120 ágyra van berendezve. A kényszerítő szükséghez képest azonban pótágyak, vagy mig hely és szalmazsákok vannak, pótlólag ilyen fekhelyek is állíttatnak fel. De ha a 120 ágyon felül pótágynk uem is vétetnek igénybe, a kórház magával a 120 ágyai is ugynnesak zsúfolt. A kórház összes kórtermeinek négyzet területe 748. 31 m. 2. Űrtartalmuk összege: 2615. 12 ni. 3. — Ha ez alapon számítunk, igy már 120 ágy mellet is, egy betegre csupán 6. 32 m. terület jut a szükséges 10 m. 2. helyett, a 178-as beteglétszám mellett pedig, a milyen a létszám a télen át volt, csak 4. 20 m. 2. Még szomorúbb az eredmény ha az alacsony szobák köbtartalmát vesszük tekintetbe. A 120 beteg létszám mellett a minimális postulátumot képező 42 m. 3. helyett 21. 79 m 3 esik ®gy-egy betegre, 178-as létszám mellett pedig csak 14. 69 m. 3. A valóságban azonban a helyzet még ennél is roszszabb, mert e számokból le kellene még ütnünk az ágyak és bútorok térfogatát, mivel azok levegő helyét foglalják el, s csak akkor tűnnék ki a maga szomorú valóságában, milyen kevés levegőjűt a mi betegeinknek | főként ha tekintetbe vesszük azt hogy mesterséges szel lőztetéssel kórszobáink egyáltalán nem rendelkeznek, jól szellőztetnünk jóformán csak nyáron lehet úgy hogy télen a legtöbb kórszoba levegője gőzzel, bűzzel telt, mert a sok beteg rövid idő alatt megemészti a beeresztett kevés friss levegőt. A 748. 31 m. 2 területű illetve 2616. 12 _m 3 ürtartalmu szobákban már 120 ágynak az elhelye- hése is reudkivül zsúfolttá teszi a kórházat. Hát még ha a téli hónapokat vesszük tekintetbe, a mikor jóval 120-föIé emelkedik a létszám, A téli hónapokban (októbertől áprilisig) évek óta uem vagyunk már képesek a jelentkező betegeket a 120 ágyon elhelyezni, s a veszedelmes zsúfoltságot még fokozni vagyunk kénytelenok, mert a nehéz fekvő, vagy a könnyebb de ragályozó (bujakór, trachoma, rüh stb.) betegeket a kórházból kiküldeni nem lehet, a jelentkező nehéz betegeket elutasítani lehetetlen; a ragályozó tetegek felvétele pedig kötelező lévén, igy történt, hogy 1896 telén 142-re, a most múlt télen pedig 178-ra emelkedett kicsiny kórházunkban a betegek létszáma. S ezen beteg szaporulat nem véletlen körülmények váratlan eredménye, hanom évek óta fejlődő természetes folyománya a kórház fejlődésének, mely mindinkább szélesedő körökben fejti ki áldásos működését, megtörvén lassanként, legalább részben, azon előítéletet, mely népünk szemében, csak röviddel ezelőtt is, oly rettegettó tette a kór ház fogalmát. Ma már a kórházba felvételüket kereső betegek száma oly nagy, hogy elhelyezésük szinte lehetetlen. A kórszobák száma nagyon is kevés, s a fenti adatok eléggé igazolják, milyen kevés térrel, s levegővel renedlkezünk. E mellett nz egyes osztályok sincseunek egymástól kellően elkülönítve. Sem a bujakóros betegek a belbetegektől — a férfi osztályon — sem ugyanazok a sebészeti és bel- gyógyászati osz'álvon — a női nemen — nincsenek kellően isolálva. Egyszerűen azért, mert az épület mai beosztása mellett az teljesen lehetetlen, Es miután az egymás mellett fekvő kórszobák közös folyosóra nyitnak, a fennjáró betegek csaknem mindig együtt vannak, folyton érintkeznek egp»H^r. aaJ, s á íertüzőa )ah&iSaég^- átllnfaaiui meg van. Arról, hogy a siphylitieus betegeket a takarosaktól elkülöníthessük — a mi pedig nem csak óhaj, de föltétlenül szükség volna, viszonyaink közt fájdalom még csak szó sem lehet. — A prostituláltak összezsúfol tatnak 1—2 szobában, épen mint a hasonló bajban Bzenvedő férfi betegek. Épén igy nem tudjuk elkülöníteni az orbánezos, a tiphusos, a gümőkóros betegeket a többi betegektől, hanem ott szorítanak nekik helyet a hol lehet, nem egyszer immiuens veszélyére és kárára a szomszédjaiknak.I Az, hogy szülőnőknek, gyermekágyasoknak vagy ha a szükség úgy hozza magával, fertőző betegeknek (nem heveny fertőző kórokat értek) külön helyet nagyobb tért, s a mi midennél fontosabb: sok tiszta s jó levegőt adhassunk, az ez idő szerint még csak ideális óhaj, mely meg nem valósitható, Van ugyan úgy nevezett „fertőző osztályunk“ de abban ez idő szerint is bujakóros, takáros, trachomas, görvély- kóros gümőkóros betegek, ezenkívül — külön be járattal biró szobákban belbetegck, gyermekágyasok stb. betegek vannak elhelyezve. Heveny fertőzőkórban szenvedők felvétele ez idő szerint, a téli hónapokban, teljesen lehetetlen. Hogy a betegeket jóformán össze vissza kell a kórházi szobákban elhelyezni, annak oka az, hogy egyik osztály sem fér el azon kórtermekben, mely mely részére annak idején kijelöltetett. A férfi osztályon összesen 17, a női osztályon 12 ágy áll rendelkezésre belbetegek számára. A sebészeti osztály állapota még siralmasabb. A női osztályon egy piczi kis szoba képezi a „sebészi osztály“t. E szobácska területe 26.91 m-2 köbtartalma 84. 76 m 3, s ezen picziny helyre 6 ágy van összezsúfolva egy betegre tehát 4. 48 m-2 terület, illetve 14 12 m-3 űrtartalom esik. Hogy milyen itt a levegő tőként télen? azt mondani is felesleges. A»tiszta sobészeti szoba“ — ami közkórházunkban ma még csak — piuin desiderium. A frissen operált beteget ott kell elhelyeznünk a hol lehet, nem egyszer rákos, vagy gümőkóros beteg szom- szédságáöan a gyors gyógyulhatásnak bizony nem sok reményével. — Pedig a sebészi osztály forgalma jelentékeny, s évről évre fokozódó. Felvettünk a sebészeti osztályra 1894-ben 138, 1895 ben 147, 1896-ban 164, 1897-ben 177, beteget. | | czélra összesen két beteg szobával rendelkezünk. _ A műt étek száma is folyton gyarapodik. — 1897-ben meghaladta a 200-at, a sebészeti beavatkozások száma, mig a folyó év első negyed ben már 112 operátió végeztetett a kórházban. 8 a műtétek minőség szerint is előkelő helyet foglalnak el, a menynyiben hasmetszés (laparotomia) sérv műtétek, koponya lékelések. csonkolások és csonkítások sze mészeti és nőgyógyászati műtétek végezlettoK jó orodménynyel. Mindezekhez természetesen sokkal jobb viszonyokra volna szükség, mint a minőkkel a kór ház juleuleg rendelkezik. Hasonlók a viszonyok a kórház többi osztályain is. Hogy a betegek számának növekedése nem véletlen, hanem rendszeres, szabályos folyamat, azt igazolja az utolsó 3 év statistikáju. 1895-bon ugyanis az átlagos napi beteg létszám 90. 47, — 1896 ban 98. 64, 1897-ben 112. 77 volt. Még súlyosabb | hat téli hónap külön statistikáju 1895 október 1-től 1896 áprit 1-ig az átlagos napi beteg létszám 105. 33, 1896/i-ban 111. 62, 1897/8-ban 138. 0-ra emelkedik a napi átlag. E szám mutatja, hogy a téli hat hónapban állandóan magasabb volt a beteg létszám a possibilis ágyszámnál. — A folyó év első 3 havának napi átlaga 157. 94. — Elképzelhető tehát, mekkora a zsúfoltság egész télen, s most áprilisban is, mikor állandóan 140 felett van most is a betegek létszáma A betegek lehető- leges felvételére az is kényszerítő körülmény, hogy a legközelebbi kórházak Arad — Szolnok — Nagy- Várad sokkal messzebb esnek, semhogy a szegény láztól és éhségtől elgyötört betegeket, kik úti költ séggel nem is rendelkeznek elűzni lehessen a kórházból, a hová alig tudták elvonszolni betegségtől elcsigázott tagjaikat. S váljon hogy is volna ez összeegyeztethető, a humanismus követelményeivel, s azon, há.a Isten országos, óhajtással, hogy a szegény néposztály nyomora enyhitessék ? A vármegye közönsége, mindezen itt felsorolt körülményeket jól ismeri. 8 a mint eddig nem riadt vissza az áldozatoktól, most is megtenné a lehetőt mint tette a kórház alapításakor, és legutóbb 1890-ben, a mikor magát, a kórház czéljaira pótadókkal terhelte meg. A most hozandó áldozat, a most szükségelt költség, azonban most már akkora, hogy a jelenlegi mostoha gazdasági években a vármegye közönsége nem képes azon tetemes összeget előteremteni, a melyet a kórház égető szükséget képező kibővitése igényelne. E czélra, mint azt az itteni államépitészeti hivatal főnöke, a vármegyei tiszti főorvos, s a kórház igazgató főorvosából álló hármas bizottság beható tanácskozások után megállapitottak, mintegy 100,000 frtnyi költségre volna szükség. Mindezek alapján kérelmem tárgya az, hogy legyen kegyes Excellentiád hozzá járulni ahhoz, hogy a szükségesnek mutatkozó összeget, a mely azonban a 100,000 frtot meg nem haladhatná, a vármegye kölcsön alakjában vehesse fel, úgy, hogy annak évi törlesztési részleteit és kamatait a kórház maga fizethesse vissza 50 év alatt. Vagyis, hogy a 100,000 frtos kölcsön annuitása felvehető legyen évenként a közkórház évi költségvetésébe, mint- rendes kiadásainak egyik Tétele. Ezen évi összeg, a legrosszabb esetben (drága kölcsön esetén) sem haladná meg az évi 5000 frtot. Ennyivel emelkednék a brutto kiadás, de aránylag emelkednének a bevételek is, mert, ha a kórház úgy mint óhajtanok, megnagyobbittalik, akkor e fertőző pavilion 30 ágyén kívül mintegy 200 beteg lenne elhelyezhető a többi osztályokon. Nagyméltóságú miniszter úr! A nagy és nemes czél, a szenvedő emberiség nyomorának enyhítése, biztat bennünket arra, hogy kérelmünkkel Excellentiád elé járuljunk. Annyival biztatóbb reraénynyel teszszük ezt, mert országos tudat az, hogy mennyire szivén viseli Excellentiád az ország közeg'azségügyi érdekeit. Biztat azonban másrészről az is, hogy az a mit kérni bátrak vagyunk, megengedtetett más hatóságoknak is. Kegyes volt Excellentiád hozzájárulni ahhoz, hogy hasonló czélra, hasoaló kölcsönt, hasonló fizetési módozattal vehessen fel a gyönyösi alapítványi közkórház, inely a kölcsönből felépítette elmegyógyászati osztályát, bővítette kórházát, s a kölcsön annuitásait beállítja rendes évi költségvetésébe, mint rendes évi kiadásainak egyik tételét. Ha Nagyméltóságod a kölcsönnek ilyen elvi alapon való felvételéhez hozzá járulni kegyes lesz, a kórház meg fog felelhetni a humanismus és a közegészségügy követelményeinek Igaz, hogy nz évi 5000 frtos kiadási többlet, némileg fel fogja emelni a napi ápolási dijat. De ez emelkedés nem lesz akkora, hogy a szomszédos törvényhatóságok közkórházainak ápolási dijait meghaladná. Ez állításom igazságát legjobban bizonyítja az, hogy az ápolási napok száma közkórházunkban évről-évre folyton jelentékenyen emelkedik. Ez emelkedést az utolsó 3 év statisztikájával igazolom. 1895-ben ápoltatott a közkórházban 785 beteg 33025 ápolási napon. 1896-ban 848 beteg 36004 ápolási napon, 1897-ben 962 beteg 41161 ápolási oapon. A folyó év első negyedében a beteg felvétel már 150-nel haladja meg a múlt év hasonló szakát, mig a múlt év első 3 havaban 120 volt az emelkedés a harmad ev megfelelő idejével szemben. Az ápolási napok száma a múlt óv első negyedében 11176-ot tett ki, mig a folyó évben 14221 ; az emelkedés, tehát az év ezen első 3 havában több mint 3000 ápolási napot teszen ki, De ha az emelkedéstől eltekintünk is, s ha egyelőre combination kívül hagyjuk azon biztos és pedig jelentékeny ápolási napi többletet is, melyet a kibővített kórház természetszerűleg eredményezni fog, ha a múlt évi ápolási napok számát vesszük számításaink alapjául, akkor, ha az 5000 frtos kiadási több'etet elosztjuk a 41200 ápolási napra, az eredmény azt mulatja, hogy egy ápolási napra 8.24 kr esnék, azaz ennyivel emelkednék mostani ápolási dijunk, mely jelenleg 72 kr, ehhez a 8.24-et hozzá adva ápolási dijunk 80.24-ro kereken 81 krra emelkednék fel. Ezen emelkedés azonban kétségtelenül jóval kisebb lesz. Részint mert több beteget tudunk majd elhelyezni, több lesz tehát az ápolási napok száma is, részint és főleg azért, mert ha tervezett elmegyógyintézetünk a jövő év folyamán elkészül, házi élelmezést, és házi gyógytárat is óhajtunk berendezni s mind a két tetelnél jelentékeny megtakarítást remélünk elérhetni. Nagyméltóságú miniszter ur! A vármegye közönsége igen jól tudja, hogy a mikor közkórházát egy ilyen kölcsön utján óhajtja felépíteni, illetve kibővíteni, indirect utón önmagát is jelentékenyen megadóztatja, mert hiszen | felemelt napi ápolási dijakat, saját vagyontalan betegei után, kik az ápoltak túlnyomó nagy részit képezik, neki is fedeznie kell betegápolási alapjából. De akkor a mikor a vármegye közönsége látja, tudja azt, hogy a kórház mai tarthatatlan állapotában, mai fonák viszonyai közt hivatásának, sőt kötelességének megfelelni egyáltalán nem tud, a mikor látja és tudja azt, hogy a jelentkező betegeket befogadni nem képes, sőt a befogadottakat sem tudja, sem czólszerüeu, sem okszerűen elhelyezni és ellátni, nem zárkózhatik el a kényszerűség elől, hogy közkórbázát a szükségnek megfelelően kibőrithesse. Ha ezt Excellentiád a 100,000 frtos kölcsönnek, a mondott elvi alapon való felvétele által lehetővé tenné, akkor a vármegye sietni fog, hogy első és legnagyobb humanitárius intézményét kifejlessze. Ha a kölcsön felvétele engedélyeztetik, akkor kellően kibővíthetjük a belgyógyászati és sebészeti osztályokat, létesíthetjük a „tiszta sebészeti szobát“ a hova a tiszta operált betegeket helyeznék el. Létesithetnők a nagy hiányt pótló szülészeti osztályt, melyuek felállításához az 1890-es évek elején a Nagyméltóságú belügyminisztérium már hozzá járult, de a melyet megalkotni költségek hijj^t, mai napig sem sikerült. Szűlőnőket most csaknem teljes lehetetlen felvenni, mert nem nyújthatjuk nekik azon tisztaságot, nagy tért, sok levo- gőt, a melyet föltétlenül meg kell követelni a szülőszobától, s a gyermekágyas osztálytól. 8 a fő elv, a „non nocere“ lebegvén szemeink előtt, csak azokat vesszük fel, a kiket elutasítani lehetetlen. Szülészeti osztályunkkal kapcsolatban legalább egy (hat ágyas) szobát rendeznénk be tisztességes, női bajokban szenvedő betegek részére. Létesítenénk továbbá 8—8 ágygyal a hiányzó szemészeti osztályt és létesitenőnk végül a mi talán mindezeknél fontosabb, a 'külön pávillonban elhelyezett gümőkórosok elhelyezésére szolgáló asy- lumot. E czélra, ha az intézet kibővitése által a kórház többi osztályai kellően megnagyobbittatnuk, csekély költséggel igen jól lehetne átalakítani a jelenlegi elmegyógyászati osztályt s az itt nyert 30 ágyat kizárólagosan tuberculoticus betegek elhelyezésére használnék fel. A kórház elmegyógyászati osztályt ugyanis jelenleg egy teljesen külön álló pavillonban van elhelyezve. Ez épület két teljesen egyenlő részre oszlik, melyek egymástól tökéletesen el vannak különítve; külön-külön széles folyosókkal s fürdőszobákkal bír. Kórszobái (ujabbkorl építkezés lévén, a mennyiben 1890-ben épült) elég magasak, szép nagy ablakokkal, s az épület 3 oldalról jóformán egész nap ki van téve a nap sugarainak. így tehát fekvése, beosztása e czélra igen előnyös, s e mellett olcsón volna átalakítható s könnyön s előnyösen volna berendezhető 30 (15 nő és 15 férfi) tuberculotikus beteg részére, annyival is inkább, mert elkülönített kerttel lehetne ellátni, külön kerttel a férfiak és külön a nők számára. Nagy vívmány, nagy haladás volna ez általános szempontból is, de nagy vívmány volna különösen e vármegye és környéke részére, hol a tuberculosisban elhaltak száma megdöbbentően nagy s nagyobb mint együttvéve az összes többi betegségben elhaltaké. Ezen asylum nem csak kórház, hanem egyúttal iskola is volna, a mely a mellett, hogy gyógyítani igyekszik, enyhíteni iparkodik betegoi baján, egyúttal tanítaná, oktatná betegeit arra, hogyan kell védekezni a tüdővész, a gümőkór ellen? Ha ezen osztály létesítése lehetővé tétetnék akkor az osztályra lehetőleg a vármegye minden községéből vennénk fel jelentkező gümőkóros betegeket, valóságos iskolát létesítve számukra, a hol oktatást adnánk nekik arról, hogy miként iparkodjanak élni? s mint kellessen családtagjaikat, embertársaikat megóvni attól, hogy saját betegségüket, bázastársaikra, gyermekeikre, ismerőseikre át ne oltsák ? E sanatórium missiót teljesítene a vármegyében, talán még nagyobb területen is, de létesítése csak úgy lehetséges, ha előbb a kórház többi osztályai kellően kibővittetnek, és ha a tervezett uj nagy elmegyógyintézet rendeltetésének átadatik. Nagyméltóságú miniszter úr I Hosszasan s egyébb részletekre kiterjedően lehetne még felsorolnom az indokokat, melyek a közkórház kibővítését, átalakítását sürgősen követelik. De azt hiszem, hogy már az eddig felsoroltak is elég ékes szószólói annak, hogy miivon nehéz sebeket gyógyítana be Excellentiádnak azon s 1L
