Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-09 / 2. szám

XXX, évfolyam.

2-ik izám.

Gyula, 1898. január 9-én.

Szerkesztőség: ' Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési díj ] Egész évre . 5 fit — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Eyyes szám ára 10 kr.

í -^c p £ n-r,p ^rp ™. eV

Társad.

almi és közgazdászati lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: TZ Ó XX XT ID Ji.TT’ X ID.

Kiadó hivatal : Templomtér. Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, bova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

JH

Nyilt-tér sora 10 kr.

1

f

f

í

A dobozi út.

Komoly elhatározásunk volt, hogy a dobozi ut ügyét lapunk hasábjain semminemű alakban nem tárgyaljuk többé. Kelletlenül tesszük most is, de a vármegye pénteki közgyűlésén történtek fölött lehetetlen szó nélkül napirendre térnünk.

Nevezetesen úgy hallottnk, hogy a közgyűlést n^egelőző napon a csabai megyebizottsági tagok körében tartott értekezlet hí^ározatának következménye volt Varságh Béla s Korosy László indítványa s felszólalása, mely szerint a vármegye a törvény- hatósági közgyűlés által már megszavazott és a kereskedelmi miniszter által is jóváhagyott, tehát minden tekintetben jogérvényessé vált doboz-gerlai útszakasz kiépítését ejtse el. A mint értesülünk, a csabai értekezletet különösen ama körülmény befolyásolta az indítvány megtételére, hogy a „Békés* maga demonstrálta eme útszakasznak ez ól- szerütlen és felesleges voltát.

Igazán rendkívül megtisztelő lapunkra nézve, hogy a csabai megyebizottsági tagok értekezlete szerény nézetünket figyelemmel kiséri s akcziója alapjává teszi.

Csakhogy ez az akczió nagyon egyoldalúnak czéloztatott. Nevezetesen csupán annyit fogadott el a »Békés«-nek nézetéből, hogy a doboz-gerlai ut, mint ilyen, forgalmi szempontból a közszükségletnek meg nem felelő, felesleges ; tehát — mert ilyen — a csabai értekezlet szerint kiépítése a kérdés mai stádiuma daczára is elejtendő.

Ezzel az egyoldalú felfogással szemben (kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy igaz ugyan, hogy a „Békés“ akár Doboz, akár Gyula s Békés városa érdeke szemüvegén nézve valóságos abszurdumnak nyilvánította és tartja most is a doboz-gerlai útszakasz kiépitését; csakhogy akkor, amidőn az utóbbi útszakasz kiépítése indítványoztatok; indítványoztatok pedig nem szükségességi, nem

útforgalmi okokból, hanem a doboz-csabai direkt út Békés és Gyulának okozta bosszúság kieugesztelósekint: a „Békés“ ellene nyilatkozott ugyan a doboz-gerlai útnak, de nem szorítkozott csupán a doboz-gerlai út czél- azerütlen és felesleges voltának igazolására, hanem kapcsolatosan azt indítványozta, hogy ama összeg, mely a doboz-gerlai útszakasz kiépítésére szükségeltetnék, fordittassék inkább a direkt gyula-doboz-békési út gyula- szanazugi részének kikövezésére, mely út különben is sűrű népességű tanyák között vezetve, forgalmát és fontosságát illetőleg a doboz- gerlai utat tízszeresen felülmúlja s csonka- sága mellett és daczára is százszorosán jobban felel meg úgy Doboz, mint Gyula és Békés városa érdekében annak az intenczió- nak, amit a doboz-gerlai út van hivatva -- már úgy ahogy — kielégíteni.

És ami előttünk leginkább irányadó volt, azon körülmény, hogy a Szeregyházán keresztül vezető’ gyula-szanazugi útszakasz megkönnyítette volna a vármegyének a Békés- Doboz-gyulai direkt kőut majdani felépítését, amelyre nézve egy pillanatig sem inogtunk meg ama hitünkben, hogy az feltétlenül meg fog történni, noha most már csak a kettős Körös -balpartjának első gátszakadása után, aminek pedig mathematikai kényszerűséggel be kell következnie. A békés-doboz-gyulai kőut kiépítése akkor olyan imperativ erővel fog megnyilatkozni, bogy a kedélyek akkori hangulatában a tavalyi »műszaki* aggályok is el fognak némulni. — Hát erre a bekövetkezendő időre mi tényleg azt tartottuk volna előnyösnek, ha addig is a békés-doboz-gyulai útszakasznak Szanazugig terjedő vonala lett volna legalább kiépitve, ami alig került volna többe a jelentőség szempontjából mellette valósággal eltörpülő doboz-gerlai útnál.

A vármegye közgyűlése, mely az »expiáló« doboz-gerlai ut kiépitését elhatározta, nem volt ezen a nézeten. Ezt végtelenül sajnáljuk, de miután a miniszter is jóváhagyta, mint változbatlan és mogmásithatlan tényt — nem helyeseljük ugyan —de jogi'szempontból, és kizárólag jogi szempontból respektálni kötelesek vagyunk.

Es köteles most már a vármegye törvényhatósági bizottsága is. Hová jutnánk, ha egyik közgyűlés a másiknak határozatát, kü- örfösen amidőn az már felsőbb jóváhagyást lyert, ötletszerüleg egyszerűen megsemmisi- tefté ? piszém ez közigazgatási anarchiára vezetne.

Azt ugyan a dolgok mai stádiumában sem tartanánk jogilag lehetetlennek és kivi aetetlennek, ha az igazán abszurd doboz- gerlai ut helyett a többször említett gyula- szanazugi ut készülne, mely ha örökké csonka maradna is, ami pedig ki van zárva, még csonkán is százszor többet érne a teljesen czél- tévesztett doboz-gerlai útnál; de rezignáczió- val kell beösmernünk, hogy ilyen actió keresztülvitelére ez idő szerint és különösen tavaly október 4-ke óta Gyula városának nem csak hogy a kormánynál, de még a vármegyén sincs elég akczióképessége.

A vármegye rendkívüli közgyűlése.

(Január 7.)

Mintegy 120 bizottsági tag gyűlt össze a vármegye rendkívüli közgyűlésére, kiknek legnagyobb része egész délelőtt kitartott az élénk lefolyású közgyűlésen, sőt a délután folyamán is szép számmal voltak a tagok képviselve, csak este felé ürült ki mindjobban a terem, míg végre a főispán bereit es-Zic- szavait alig nehányan hallgatták meg.

A főispán megnyitó beszédét élénk figyelemmel hallgatták végig. Megszokta a közönség már, hogy a főispáni székből tartalmas, a vármegye életének minden fázisát hiven és a legnagyobb részletességgel feltüntető beszédeket hall oly válogatott formában, melynek minden mondata lebiliu- Icseli az értelmet és gyönyörködteti a fület.

Az ülés elején kisebb mérvű korteskedés is volt Terényinek a köz;gazgaiási bizottságban megüresedett helyére, mely alatt Varságh Béla, dr. Már kg János, dr. Herényi Ármin és Székács István neveit hallottuk sűrűbben említeni. A választás megtörténte után egymásután terjesztették elő az ügyeket, melyeknek legtöbbjéhez hozzászóltak a bizottsági tagok. Cs. Demkó József volt az első, ki a szőllővédelmi szabályrendelet tárgyalását használta fel arra, hogy a főispán sokoldalú tevékenységét egyszerű és szívből jövő szavakkal megköszönje. Az úti programm megállapításánál a szónokok egész csapata lépett sorompóba, támadva és védve a sokat megtárgyalt gerla-veszei ut építését. Nagyobb vita még a békési bélmegyeri birtok kérdésénél indult meg, délután pedig a mező- berény-tarcsai körállatorvosi állás szervezése keltett nagyobb érdeklődést. A közgyűlés különben derekas munkát végzett, midőn ily nagy érdeklődés mellett is a tárgyalást egy nap alatt bef<-jezte.

Az ülés lefolyásáról ét a hozott határozatokról tudósításunk a következő:

Jelen voltak dr. Lukács György főispán elnöklete alatt:

Dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, dr. Deimel Lajos főszámvevő, Ber- thóthy István, Kiss László aljegyzők, Oláh György t. főügyész, Jantsovits Péter árvaszéki ülnök, Dombi Lajos, Haviár Dániel, dr. Márky János, Rohoska Mihály, Popovics Szilveszter, Beliczey Géza, Jan- teovits Emil, Urszinvi János, dr. Hajnal Albert, Horváth János, Achim Gusztáv, Szabó Gergely, Szerető Imre, Ludwig Mihály, Illich Rein ha dt, Keller Imre, Konkoly Jenő, bal József, Sál Sebestyén, dr. Kiss István, Stefanovics Péter, Hartenstein Vilmos, Viskovits Ignácz, dr. báró Drecbsel Gyula, Gazsó Gyula, Salamon János, dr. Szegedy Kálmán, Zlinszky Istváft, Dobosy János, Kny Antal, Lendvay Mátyás, Varságh Béla, Hrabovszky János, Kitka János, dr. Fáy Samu, Lukoviczky Mátyás, Bakos Mátyás, Emperl Ernő, Seiler Elek, Kliment Z János, Szekér Gyula, Kalocsa István, Vidovszky Ferencz, Cs. Demkó József, Lux Gyula, Dán József, dr. Hajnal István, Klimeot Z. György, K. Nagy András, Morvay József, Wallerstein Soma, Rosenthal Adóit, R Nagy István, Gy. Varga AnA modern társalgás*

Irta s felolvasta a gyulai kaszinó január 8-iki estélyén : Dr. Némethy József.

'Igen tisztelt hölgyeim és uraim!

Thémám a modern társalgás lesz.

A kik először hallanak engem erről a helyről bolondokat beszélni, valószínűleg azt kérdik — a modern társalgás hangján szólva — „Mit akar itt ez az örült kénguru? Mit beszél itt a modern társalgásról? Hiszen itt tánczmulatság készül, nem pedig iour, s- nem azért jöttünk ide, hogy a modern társalgás kedvéért jourszerü üres theát és süteménynyé formált üres szalmát ropogtassunk, hanem hogy tánczoljunk.“

És igazuk van 1 Mert hiszen a kaszinói estélyek tulajdonképen tánczmulatságok s itt a táncz a fő, épen úgy, mint a lakadalomban a menyasszony, a társalgás pedig csak olyan, mint a régi lakadalmakban a kutyaütő násznagy, kinek az volt a kötelessége, hogy a kifáradt vidámság nyomába lépő csendet rósz, vagy jó viczczekkel élénkítse.

Épen igy van ez a kaszinói estélyeken is. Itt is csak akkor kerül a sor a társalgásra, a mikor a tánezos uraknak nemcsak a lábuk, de a szuszogó masinájuk is annyira kifáradt, hogy korunkban az állatvédelemmel szemben igazán hátramaradt embervédelem is szükségessé teszi egy kis gyantázássai egybekötött zártkörű, házias szünet tartását. Ezek alatt a szünetek alatt lép fel a tánczmulatságok kutyaütö násznagya, a társalgás.

A világosság kedvéért megjegyzem, hogy a kutyaütő násznagy, mi felénk a vőlegény násznagya, mert ez vezeti a vőlegényt a meny- asszonyos házhoz, a hova neki legelőbb kell belépni s neki kell megvívni a ház kincseinek őreivel a jó, becsületes házőrző kutyákkal, a melyek rendesen kevesebb bizalommal vannak a vőlegényhez és annak kíséretéhez, mint a kisasszony és a mama.

Amint már előbb mondám, azok, a kik először hallanak ma engemet, méltán csodálkozhatnak azon, hogy ez alkalommal a menyasz- szony helyett a kutyaütö násznagyot köszöntőm fel.

De hát én már régi szolga vagyok s igy igen sokan lesznek, akik sokszor részesültek abban az összevissza olasz-salátában, a melyet én ilyen alkalmakkor fel szoktam tálalni. Ezek tudják, hogy már egy ízben a »ánezot, — mint a kaszinói estélyek nagyasszonyát, királynéját — fel köszöntöttem s azt is tudják, hogy nem volt benne köszönet. Arra is emlékezni fognak, hogy a tánczmulatságok apjáról vagy papjáról, a kik- inek a lakadalmakban a második toaszt dukál, szintén zengtem egy köszönetre nem méltó éneket. Engedtessék meg tehát, hogy ezúttal a kutyaütö násznagyról értekezzem, nehogy ez kicsufolatlanul maradván, lenézze a roenyasz- szonyt és ennek apját vagy papját.

Azt mondják, hogy kérdezni minden bolond tud, de felelni száz bölcsnek is nehéz dolog. Azt is mondják, a kik csak azért nem bolondok, mert soha sem kérdeznék semmit, hogy ha egy bolond egy követ lök a kútba, száz okos sem huzza ki.

Megpróbálom tehát, felvetek egy kérdést, belökök a kútba egy követ, ha ki tudom huzni, akkor nem lehetek okos ember, mert a közmondás szerint erre száz okos sem képes, ha nem tudom kihúzni, vagy nem tudok a kérdésre felelni, akkor száz okos ember vagyok, bár ez nem valószínű.

A kő, avagy kérdés tehát a következő. Mi a modern társalgás? A legrövidebb válasz erre az volna, hogy nem más, mint az idő agyonüté- sére való kölcsönös törekvés.

Ez a definitió azonban a tudomány Ítélő- széke előtt meg nem állhat, amint nem áll meg az embernek az a plálói definitiója, hogy az ember két lábú tollatlan állat. Nem állhat meg pedig azért, mert az" időt egyéb dolgokkal, például olvadással, ferblizéssel, a amateur fotografi- rozással, lawn-tennissel s más ilyféle mulatságokkal is agyon lehet ütni; az ember pedig nem állat, vagy ha az, akkor a koppasztott tyuk, két lábánál és tollatlanságánál fogva szintén emberszámba menne. Keressünk hát más dél nitiót.

Ez volna talán az. A modern társalgás egymásnak oly irányban való bolonditása, hogy

mindenki azt higyje a másikról, hogy ez őt a tökéletesség mintaképének tartja. Ez nem áll egészen, mert nem jelöli meg az eszközöket, a melyekkel ez a dicséretre méltó czél eléretik. Egyébként pedig azért sem helyes, mert az emberek egymást nemcsak a társalgásban, hanem mindenütt, még álmukban is bolonditják.

Szedjük most már szét, hogy mi által és mi czélból történik a társalgás, ez utón talán eljutunk a társalgás helyes meghatározásához.

A társalgás beszéd, esetleg jelek, például szem- és kézjelek, vagy nyelvek, például virág, legyező és bélyeg-nyelvek által történik. Ez azt hiszem helyes. Történik pedig abból a czélból, hogy az idő két vagy több ember között oly módon teljék el, hogy azok mindegyike a má- s.knak tökéletességéről győződjék meg.

Ezek szerint a modern társalgás, Pulszky Stilusban. az időnek két vagy több ember egymás tökéletességéről beszéd, vagy egyéb jelek által való meggyőzése utján történő agyon- ütése.

Ez a definitió tökéletes és csak egy töké- le.tlentsége van s ez az, hogy nem lehet megérteni, s még az a hibája, hogy csak az optimisták hiszik el, hogy embertársuk öt hunezut- nak nem tartja.

Azért keressünk más definitiót. Tudjuk általában, hogy az emberek úgy szeretik egymást, mint a vak a gödröt, a melybe beleesett és a mint . a vak, mindig a gödröt tartja a hibásnak, úgy az ember is mindig embertársában találja a legtöbb hibát. Miután pedig az embernek az a legnagyobb hibája, hogy eljár a szája természetes, hogy az emberek egymás hibáit, rendesen egymás beszédjéből és viselkedéséből állapítják meg. A társalgás pedig beszéd és viselkedés által történik és igy természetes, hogy az emberek a társalgás által arra törekesznek, hogy egymásban beszéd és viselkedés által, a hibát előcsalják.

De mit érne a hiba felfedezése, ha az a többi emberekkel megbeszélhető nem volna, azért minden társalgás utoljára több kisebb társalgássá oszlik szét, a melyeknek egyedüli tárgya az általános társalgásban tapasztalt emberi hiányosságok tudományos alapon való össze- szerkesztése. Ezért maradok én minden társaságban a legutolsónak.

Ezekh -z képest a modern társalgás pesszimista alapon meghatározva, két vagy több embernek egymás hibái kipuhatolására irányzott törekvése oly czélból, hogy ezek a hiányosságok ismét két vagy több ember által megbeszéltetve, egy vagy több ember agyonüttetésének útját előkészítsék.

Miután pedig a társalgás e kettős czéljá- nak, t. i. az öntőkéletesség kimutatásának a más tökéletlensége kikutatásának minden müveit társalgó tudatában van, természetes, hogy társalgás közben minden ember leplezni akarja saját hibáit és ravasz cselekkel igyekszik kicsalni a más hibáit.

Mindezekből kifolyólag pedig a modern társalgás végleges definitiója a következő:

A modern társalgás, a társaság kisebb vagy nagyobb volta szerint, század-, zászlóalj-, ezred-, hadosztály-, vagy király-gyakorlat, amelynek czélja, a legénységet, t. i. a legényeket és a tisztikart t. i. a hölgyeket, az affektálás tudományába úgy belegyakorolni, hogy ezek az affektálás nagy háborújában,— hogy ez mi, azt nem mondom meg, — helyüket megállhassák.

Azt hiszem t. hölgyeim és urain), ezekben oly képét nyújtottam a modern társalgásnak, a mely az igazságnak meg nem felel; de igaz képet nem mertem nyújtani, mert akkor megfeleltem volna a kérdésre s kihúztam volna a követ a kutból; ha pedig ezt tettem volna, a fent tisztelt közmondás szerint nem volna jussom okos emberek között helyet foglalni.

Hogy azonban a modern társalgás egyes részleteiről mégis némi képet nyújtsak, engedjék meg nekem, hogy egyes társalgó alakokat bemutassak. Természetesen csak a férfiakról van szó, mert hiszen nekem csak a férfiak hibáit állott érdekemben megfigyelni, a minthogy a hölgyek is rendesen egymás hibáit figyelik.

Miután a természetes fejlődés azt mutatja, hogy előbb fiatalok vagyunk, azután férfiak leszünk s végül megöregszünk, az egyes alakok tárgyalásánál is ezt a rendet követem, kezdem tehát a kezdő társalgással. Ezek arról ismerhetők fel, hogy az orruk alatt nincs bajusz és mégis mindig bajuszpedrés-szerii mozdulatokat tesznek; hogy a hajuk vagy erősen le van nyírva, ezek nem szeretnek fésülködni, vagy a középen gondosan el van választva, ezek szeT.upnn ír mai számblioz fél iv melléklet van csatolva.