Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-03-13 / 11. szám
11-ik szil in. Gyula, 1898. nAárczius 13-án. XXX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre . 1 » 25 » 1[ Egyes szám ára 10 kr. i; /.* __________________ Tá rsadalmi és közgazdaszati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó H IT ID .A.T7" I T-t Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. »_____________ _____________________» Má rczius tizenötödike. Egy fólszázaddal ezelőtt történt, hogy hazánk egén felragyogott a szabadság tündöklő napja; a jelen évi márczius 15-ik napja 50 éves évfordulója azon korszakot alkotó nevezetes eseménynek, midőn a jobbágyság intézménye megsemmisült; a nehéz rabság súlyos bilincse ketté pattant; midőn milliók nyertek polgári jogot, kik előbb alig tekinthették magukat embereknek .... Sötét, éjszaka előzte meg a mosolygó hajnalt, melynek lidórcznyomása hosszu évek során át nehezült a lelkekre; a gyötrő álom soká tartásának oka abban rejlett, mi mindenkor baj, veszély kútforrását képezte a magyarnál, hogy „átok verte meg a magyart, egyetérteni nem akart!“ .... Pedig a történelem eseményei megtanít hatták volna e maroknyi nemzetet, hogy a leghatalmasabb eszköz a népek jólétének, boldogságának biztosítására az egyetértés, mig a szám s nyers erő bármily nagysága nem tarthatja vissza az enyészet porába hűl lástól bármely nemzetet, ha a szivekből kiapadt a béke, egyetértés, szeretet, ha az egyénetlensóg vihara tombol. Fájdalom, miként hazánk történetéből beigazolva láthatjuk, miként a mindennapi tapasztalat számtalanszor igazolja : „Maga kárán tanul a magyar!“ Ez egyenes, nyílt szivü nép sokszor indult lidórczfény után s lett áldozata áraitoknak, kik édes-mázos beszédjükkel tévútra vezetvén, az Ígért boldogság virágos mezeje helyett gyász, veszély tömkelegébe, ingóvá nyába döntötték gyakorta .... A valódi jóakarók sokszor lettek félreértve s „hozsánna“ helyett „feszitsd meg“ hangzott leléjök s csak későn, midőn a megbánás érzete szállta meg a sziveket s a késő bánat könyei ültek f A&CZA. Egy napom Gyulán. — JÓKAI MÓRTÓL. — (A Békés eredeti tárczája.) Ez volt életemnek a legszomorúbb napja Pedig temetkezés napjai is voltak az életemben. Láttam apát, anyát, feleséget, testvért, szivemhez nőtt sziveket sirba lebocsátatni: azok is nagy gyász napjai voltak! De ez volt a legnagyobb. A »Hazát« temettük, Magyaror szág szállt a sirba! 1849. augusztus 13-án nyitottam be a gyulai Erkel ház ajtaján ezzel a szóval: »nincsen hazánk«. A nőm volt ott Schódelnéval. Ketten együtt húzódtak meg- e barátságos menedékben: régi jó barátnők, a nemzeti színház első művésznői. Mindkettőjük vendégszerető gazdája volt Erkel Rudolf, Erkel Ferencznek testvéröcscse, a gyulai főorvos. Ott várták szivszakadva a döntő harcz kimenetelét, a két hűséges honleány, kik elhagyva dicsőségük templomát, a színpadot, azokat kisérték, a kik lelkűket bírták. Döntő, ütközet nem következett, hanem fegyverlerakás Világosnál. Egy nappal elébb kiinondá a fővezér, hogy nincs több ellenállás, kapitulálni kell, kényre, a szemekbe, lettek igazolva a késő nemzedék itélőszéke előtt.... A visszavonás, pnrtoskodás mily sokszor vonta be gyászfátyollal a háromszinü lobogót I borította sötét éjszakába hazánk egét! Századokra terjedő rabság átka ült volt hazánkra, nemzetünkre, melynek oka az egyenetlenség, visszavonásban rejlett .... De midőn „megbünbődte már e nép a múltat s jövendőt“, könyörült Isten nemzetünk gyászos sorsán s ezelőtt egy félszázaddal 1848. márczius 15-én ragyogó hajnalcsillag gyűlt fel hazánk életegón. E dicső esemény 50 éves emlékünnepét szenteli meg most minden igaz magyar polgár! Hangsúlyozom, hogy minden igaz magyar polgár, mert számithat-e ezen megtisztelő nevezetre az olyan fia e hazának, kinek szivében a rút önzés kicsinyes indoka meghamvasztja az Istenhez, hazához, honfitársaihoz csatoló szeretet lángoló tüzét? Lehet-e méltó az Isten fiának, magyar polgárnak neveztetni az, ki nem ápolja híven keblében a vallás virágait, a hazaszeretet melegét? .... Ki megtagadta Istenét, hazáját: nem lehet képes szeretni embertársát! Az ilyen csak magát szereti, meg nem engedhető, túlhajtott módon, de szivében nem lehet nemes értelemben vett szeretet.... Az ilyen azért nem örülhet a szabadság emlékünnepének mert ő maga rab, az önzés szánalomraméltó rabja! A virág csak úgy virulhat, ha fénylő napsugarak, eső- s harmatcsepp táplálják.. A szabadság virága is csak úgy lehet diszlő ha az önzés sötét éjszakája nem rejti azt árnyba!.... Tekintsünk ma ama fénylő csillagra, mely fél századdal ezelőtt gyűlt fel hazánk élet- egén s tegyünk szent fogadást szivünkben hogy ennek ragyogó fényét árnyba rejtetni nem engedjük a rút önzés sötét lovagjai által soha!.. . Szeressük hévvel lángolóan Istenünket hazánkat, embertársainkat, s akkor a félszá zaddal ezelőtt diadalra jutott szabadság, egyenlőség, testvériség eBzméi: uralkodók lesznek állandóan a szivekben i nyomában boldogság virányai fakadnak, virágoznak! Adja Isten, hogy úgy legyen! Dombi Lajos. kegyre. A győztes ellenség semmi föltételt nem fogad el. A ki futni akar, futhat, a merre lát: a ki itt marad, számoljon le az éheiével Én is maradni akartam: tudtam, hogy ha elfognak, rövid pert csinálnak, elitéinek, kivé geznek; de az öngyilkosságot mindig gyáva ságnak tartottam. Egy szó fordított meg. Kiss Ernő altábornagy az arczomrúl olvasta elhatá rozásomat. »Ejh, ne gondolj arra! Fiatal vagy te még. Szép ifjú feleséged van! Arra gondolj!« Ez a szó megtartott az életnek. Volt egy jó barátom, Rákóczy János, Kossuth titkárja. Halál kandidátusa, mint én Annak volt két lova, szekere. Meneküljünk együtt Hová ? Ahol az asszonyomat feltaláljuk, Gyulára Fényes nappal, széles országúton széké- reztünk végig, keresztül az elvonuló orosz táboron. Szembe találtuk a kozák ezredeket, a tüzérséget, gyalogságot: a vezénylő tisztek kardjukkal intettek, hogy mehetünk bátran. Estére megérkeztünk Gyulára: ott talál tűk a művésznőket. A lesújtó hir után az volt a kérdés, hogy most már hová? Neki az alföldi pusztának, nádasoknak berkeknek s aztán a Bükk erdőségei közé! Rákóczy János, a kinek nagyon ismerős volt az arcza, rötszőke szakállú és hajú férfi volt. A szakállt csak le lehetett borotválni; de az a sűrű oroszlánsörény! Villanyvilágítás Gyulán és Csabán. A budapesti magyar villamossági részvény-társaság következő ajánlatot adta be dr. Lukács György Békés- ármegye főispánjának: Méltóságos úr! Gyula r. t. város, valamint Csaba nagyközség már több évvel ezelőtt a villamos világításnak ezen helységekbe való bevezetésének kérdésével élénken foglalkozott. Annak idején tisztelettel alulírott társulatunk is tanulmányozta Gyula r. t. város és Csaba nagyközség helyi viszonyait, de akkoriban azon meggyőződésre jutottunk, hogy a fölvetett terv nem valósítható meg, mert a vállalatba fektetendő tőke kamatozására, elegendő áramszükséglet hiányában kilátás nem volt. Időközben azonban a viszonyok megváltoztak, amennyiben Gyula r. t. városában az uj törvényszéki palota már épülőfélben van, továbbá kilátás mutatkozik a kórház és a tervezett tébolyda építésére és ennélfogva azt hisszük, hogy az ügy tárgyalásába sikeres kilátással bocsátkoz hatunk, még pedig oly módon, hogy egy villamos központi áramfejlesztő telep létesítését tervezzük mely telep egy, a két helység között kiszemelendő ponton építtetnék fel és mindkét helységet látná el a szükséges villamos árammal. Műszakilag sémin nehézség sem forog fenn, hogy a létesítendő villa mos telepből a megyének más helységei is áram mai elláttassanak s hogy később esetleg ugyan-e teleppel kapcsolatosan egy villamos-vasút építtessék, egyelőre azonban működésűnket csupán a két említett helység részére úgy világítási, mint erő átviteli czélokra szükséges áramnak termelésére kívánjuk kiterjeszteni. Minthogy tervünk megváló' sitásánál közős tárgyalásokról és az árakra vonat Itozólag Békésvármegyének több községe között leendő ármegállapításról van szó, helyesnek tart juk, ha az elnyerendő engedély iránti kérésünkkel mindenek előtt Méltóságodhoz fordulunk, mert azt hisszük, hogy Méltóságod szives közbenjárásának első sorban fog sikerülni, ezen tárgyalásokat meg indítani és azokat kedvező eredményre juttatni. H: Méltóságod mioket törekvésünkben támogatni és í megpendített ügy érdekében hathatós befolyását érvényesíteni kegyes lesz, azon biztos reményt tápláljuk, hogy az áLtalunk kezdeményezett ügy minél gyorsabban sikeres megoldást fog találni A következőkben bátorkodunk nagyjában körvona lozni azon föltételeket, melyeken az említett helységek és közöttünk kötendő egyezmény alapulni fog. Kötelezzük magunkat a mindkét helység áram ellátására létesítendő villamos központi telepet egy általunk megszerzendő telken minden anyagi segély nélkül, saját költségünkön felépíteni. Kötelezzük magunkat továbbá, mindkét helységben a vezetékhálózatot saját költségünkön és természetesen az összekötő vezetéket a központi telepből a helységekben berendezett hálózatokig ugyancsak aját költségünkön létesíteni. Gyula rendezett tanácsú város és Csaba nagyközség, az általunk létesítendő villamos telep üzembe helyezésének napjától számított 50 évi tartamra kizárólagos engedélyt ad társulatunknak villamos áramnak világítási erőátviteli és egyéb czélokra leendő előállítására és a fogyasztóknak való eladására-, illetve kizárólagossági jogot ad arra, hogy az utakat, nyilvános tereket úgy a mostani, mint a netán ■változható városi, illetve nagyközségi határban villamos áram vezetésére szolgáló kábelek vagy sodronyok lerakására, illetve vezetésére fölhasználja. Vállalatunk a szerződés tartama alatt községi adó fizetése alól föl lesz mentve. — A helységek és a megye hatóságai kötelezik magukat mindazon épületekbe a villamvilágitást bevezettetni, amelyekben világítási szükséglet van és a világítást az általunk szolgáltatott árammal eszközölni, úgyszintén érvényesíteni fogják ezen hatóságok befolyásokat az irányban, hogy a nevezett helységekben levő állami és egyéb középületek áramvezető hálózatunkhoz kapcsoltassanak. A villamáram szállítása következő egységárak mellett történnék: világítási czélokra hectowatt óránként 5 kr. erőátviteli czélokra hectowatt óránként 8 kr. Az áramszolgáltatás mindennap a sötétség beállta előtt venné kezdetét és egy órával a nap felkelte utánig tartana és igy tehát a nap folyamán az áramszolgáltatás szünetelni fog. A fogyasztott electromos áram az utczai világítás kivételével, az egyes fogyasztóknál felállítandó árammérők jelzései alapján lesz fizetendő s minden árammérő után a fogyasztó 12 frtnyi évi bért fogna fizetni, mely összegben az árammérőnek általunk leendő karbantartása is benfoglaltatik. Az utczai világicásra szükséges áramlat 3*5 krnyi egységárban szolgáltatjuk és a helységek kötelezik magukat, az utczai világítást az időszakokra való tekintet nélkül minden nap igénybe venni, még pedig egy naptár alapján, mely akként lesz megállapítva, hogy legfeljebb éjfélkor a lámpáknak egy bizonyos része lesz kiiktatható. Ezen naptár alapján, — mely minden évben elkészítendő s a fent- jelzett egységár alapján fog megállapittátni azon jösszeg, mely lámpánként és évenkint fizetendő s ezen ár fogja képezni az alapárt az utczai viláA színésznők értenek a maszkirozáshoz Vettek a barátunk számára kocsisi ruhát, pity- kés dolmányt, pörge kalapot, a haját pedig befestették feketére. Melanogene még akkor nem volt Gyulán kapható; tehát mandulát vettünk, azt tűzön megpörköltük, mozsárban ösz- szetörtük, ennek a megbámult olajával lett elváltoztatva a halálra szánt politikus hajzata. O belőle lett Barna János, kocsis, én belőlem pedig lettBenke Albert, Laborfalvy Benke Róza testvére, aki a szegedi ütközet alatt sírjára talált. Annak a nevét viseltem sok ideig. Hanem a szőke hajamat nem hagytam feketére festeni, se a bajuszom, szakállam leborotvál- tatni. Ha rám ismernek, biró elé állítanak, megmondom, ki vagyok? megmondom, mit tettem a szabadságharcz alatt: itt vagyok, fizetek. Ez az emlékezetem Gyula városára. De még most is: »dum subit illius tris- tissimae noctis imago«, hálával emlékezem meg arra a derék városra, -mely nekem a honvesztés első éjszakáján menedéket adott, ahol azzal a fohászszal hajtottam álomra a fejemet, hogy »megvirrad még valaha!« Az ébredés. Felébredt a tavasz Mosoly kelt csókjára; Boldogság hajnala. Derült a hazára. A nemzet szabad lett, S vele a gondolat; Milliók szivében Az öröm felfakadt. Megnyílott a börtön, Szabaddá lett a rab; Szétpattant a bilincs, Nem nyügzi már a kart. Az ember ember lett, Jobbágyból lön polgár; Búsongó lelkekben Ébredt a hitsugár. Enyhébbé lön a lég, A fojtó párázat Ozondús, éltető Elemnek helyet ad. A szív feldobbanás Életerőssé vált; Nem kellett rettegni Dicstelen gyászhalált. Hervadó virág is Harmatcsepptől éledt, Fényárban tündökölt, Felfrissült az élet. Völgyekben s a bérczen Zendült „szabadságdal:* Ajkról szél vette át: Ébredj! „Talpra magyar!“ .,. Dombi Lajos.
