Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-27 / 48. szám
48-ili szám. Gyula, 1898. november 27-éxi XXX. évfolyam. Szerkesztőség: j Templomtér, Dobay János J kereskedése, hova a lap v szellemi részét illető köz- | lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak (k viasza. 1> Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. ( [ Félévre . . . 2 » 50 » <! Évnegyedre . 1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. rsadalmi és közgazdászat^ hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó H IT ZED I ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv' kereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri köz- | lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyiit-tér sora 10 kr. SK .... _ » Szőlőink felújításáról. Két óv óta sokszor találkozott e lapok olvasó-közönsége e cziinmel, lehet, hogy egy része talán már az unatkozás ásitásával veti rá szemeit, anélkül, hogy az alatta levőt elolvasná, mindennek daczára még egyszer -— s lehet hogy nem utolszor — kérek szerkesztő úrtól egy kis helyet közleményem számára, mert polgártársaim érdekében szükségesnek tartom ennek közzétételét. Mennyire igazam volt akkor, amikor azt állítottam, hogy : „Ahol volt szőlőmivelés, ott lesz is!« napról-napra jobban mutatja a következés. A közöny kezd lázas sietséggé válni a szőlők újra telepítése érdekében. Deákét nagy hiba van a dologban. Az első az, hogy a város nem veszi a kezébe az újratelepítés ügyét sem úgy mint hatóság, sem úgy mint oktató. A második hiba az, bogy felvilágosító czikkeim nem jutottak annak a közönségnek a kezébe, akinek azok Írva voltak és itt az olvasó-körök a hibásak. Az ilyen nagy hibák azután sok apró hibát szülnek, amelyek a közönség egy részének pénzébe, munkájába és idővesztésébe kerülnek, végül pedig a sikertelenség, a csalódás miatt elkedvetlenedést okoznak. Ha a városi hatóság „hegyközségi elöljáróságot“ szervezne, amint hogy már kellett volna szerveznie : az újra telepítés érdekében lábra kapott kipkedés-kapkodás, értelmetlenség és ennek folytán az az óriási időbeli és pénzbeli veszteség — a munkát nem számítva — nem érte volna épen a legbuzgóbb telepítőket. Hangsúlyozom, hogy az újratelepítés érdekében, vagy jobban mondva, ügyében egyöntetűséget kell életbe léptetni és emellett az értelmessógre is kell hatni. ^1oliá,szlzod.á,s. Elfeküdt már a nap a nyugati égen Fejem fölött csillag ragyog ezerszinü fényben Künn a réten járok vadvirágot szedve, Vadvirágos rónaságon künn talált az este. . . Elcsendesült a zaj, balzsam-illat árad, Lágyan hangzó estharangszó járja át a tájat I. . . S a szent némaságban a harang szavára Önkéntelen kulcsolódik két kezem imára A szemem megpihen a csillagos égen Hallgasd meg az imádságom Istenem, reményem 1 i o * Bűnös voltam eddig, vétettem is sokat, Hitetlenül hágtam által annyi parancsodat, De a bűn útjáról a jó útra térek, Bocsánatért esedezem, javulást ígérek, Mert a te kegyelmed örök és végtelen, Bűnös voltam, s nem büntettél édes jó Istenem 1 Vétettem, s a vétket üdvvel jutalmaztad, Mikor azt a barna kis lányt őrangyalul adtad 1... Lelkemben felébred az áhitat hangja; Imádkoznék b nem jön egy hang lázas ajakamra Szememben könny ragyog, úgy nézek az égre Szótalan könyörgök Hozzád, kezem összetéve, Hiszen Te .megérted az én imádságom. Hogy mi az én édes vágyam, mi az óhajtásom, Hogy az az őrangyal, kit te adtál nékem, Hogy az legyen az én édes, kicsi feleségem!. . Este Hála te nagy Isten örök irgalmadnak, Végére érkeztünk újólag egy napnak 1 . . . Te ki felköltöttéi virradatkor, reggel, Ki vezettél nappal, gondos szeretettel, Ki tudsz és látsz mindent, mit gondoltunk, tettünk A sötét éj szárnyát — szétbontád felettünk. . . Csillagtábor ragyog az ég boltozaton, Az égen, a földön végtelen nyugnlom, S e nyugalom szárnyán Hozzád száll a lélek Kötelező szabályokat kell alkotni, hogy az egyformán végezett telepités által úgy az egyeseknek, mint az összesnek haszon bizto- sittassék. A jövőben a szőlő-tenyésztés csak úgy hozhat hasznot, ha nagy mennyiséget tud a termelő-közönség a piaczra vinni. A nagy mennyiséget pedig csak úgy tudja előállitani egy-egy helység lakossága, ha egyforma borszőlőt vagy egyforma csemegeszőlőt ültet. A termesztendő fajokra nézve tehát meg kell állapodni; még pedig úgy kell megállapodni, hogy ez a megállapodás minden termelőre nézve — akár tetszik az neki, akár nem — kötelező legyen. Ha ezen kötelező megállapodás nem létesül: ott leszünk, ahol voltunk. Egyes termelő bármilyen jó bort állítson is elő, csak olyan árban lesz kénytelen borát elvesztegetni, mint az, aki vin- kót árul; és ez még a szebbik oldala a dolognak, mert a csúnyábbik oldala az, hogy egyátalában nem tudja értékesíteni borát. Ezen általánosságban felvetett okokon kivül azért is kell az egyöntetűség, mert a szőlő-termesztés nagyobb értelmet, nagyobb ügyességet és kitartóbb munkásságot kiván ezután, mint eddigelé kívánt. Már pedig az egyes fajok más-más tenyésztési eljárást kívánván, azt a nép, a munkás meg nem tanulhatja és nem alkalmazhatja. Az egyforma faj tenyésztése tehát már ebből a szempontból is szükséges. Nem kizárólagosan egyetlen egy fajt értek itt, hanem legalább is csak olyan néhány fajt, melyeknek művelése ugyanazon eljárást követeli. Hogy azomban czikkem Írásának valódi okára térjek, meg kell említenem azt, hogy egyesek némely balfogalmakkal telve, melyeket jóknak gondolnak, annyit rontanak az újratelepítés ügyén, hogy alig hozható helyre a rontásuk. Most ugyanis lábrakapott, különösen a Józsefváros szőlőbirtokosainál az egyenesen-. Örök jóságodat megköszönni Néked, Néked, ki az éltet s mindenünket adtad, Oh l mert nincs határa a Te irgalmadnak l . , . Jerl Édes angyalom, imádkozzunk ketten, Hittel, reménységgel, a mely véghetetlen. . . Hogyha ketten kérjük, a mindenség Atyja Fohászkodásunkat talán meghallgatja. . . Adjon a lelkűnknek az áhitat szárnyat, Dicséret, Dicsőség az egek Urának! . . . . . . Megkondult a harang esteli imára, Összetett kezekkel figyelünk szavára, S a mig hangja átszáll a szendergő tájon, Egy-egy fényes könnycsepp ül a szempillánkon, S ajkunkról az ima önkény télén lebben: „Mi Atyánk, Úristen, ki vagy a mennyekben... 1“ ifj. Nuszbek Sándor. Hidassy Jakab emlékezete. Irta: Dr. Karácsonyi János. (Vége). Mindezek miatt Hidassy annyira elkeseredett, hogy 1792 október havában benyújtotta a püspöknek lemondását a gyulai plébániáról. A püspök és a szentszék sokkal higgadtabban fogtak föl Hidassy helyz-tét, mint ő maga, s korántsem tartották Hidassy állását veszélyesnek vagy tarthatatlannak. Azért, bár Hidassy novemberben is kétszer ismételte lemondását, türelemre intették öt és Hidassy még hat évig Gyulán buzgón szolgálhatott az Úrnak. Volt úgyis untig sok teendője a szorosan vett egyházi élet terén is; mikor a gyulai templomot átvette annak épitése még nem volt tökéletesen befejezve, 1777 november 16-án hirtele- nében megáldották ugyan a templomot, hogy az isteni tiszteletet meg lehessen benne kezdeni, de a fölszerelés még hátra volt s annak beszerzése Hidassy vállaira nehezült. Volt azonkívül a templomban a főkapunál bemenet balra egy egészen üres szobácska. Eredetileg talán lomtárnak szánták, de Hidassy kiúsztittatta, oltárt készített termő szőlők utáni kapkodás. Okozta pedig ezt az, hogy özv. Bodoki Károlynó úrnő Othello nevű szőlőt ültettetett 1897-ben, mely állítólag a filokszeránák ellenáll és jó bor- és csemege-szőlőt terem. Az Othello az amerikai Cordifolia és valamely európai szőlő keresztezéséből származott korcs, minden ilyen korcsnál nagyobb bogyóju és nagyobb fürtü fekete szőlőt terem, de gyümölcséből 2—3 fürtöt egymásután nem lehet megenni anélkül, hogy émelygést ne kapjon az a vakmerő, aki erre vállalkozik. Bora nagyon kevés, ha jól megérik, mert csupa nyálka a hogyó nedve, azért Gallizálni vagy Petioti- zálni szokták. Hogy mi az a Gallizálás vagy Petiotizálás, nem is mondom el, mert azt épen a Józsefvároson sohasem fognák megtanulni. Annyit azonban elárulok, hogy a mi fogalmunk szerint ez már borpancsolás. Az Othello borát épen úgy, mint a Herbemon- tét, vagy a Jacquezét háromszori fejtés előtt nem lehet a szaga miatt meginni ; hogy a szagát végkép elveszítse, tavaszszal a napon uj forrásnak kell kitenni. Biz olyan eljárás, mely nem a mi kényelemszeretetünknek való. De nem való nekünk szegénységünk miatt sem, akik szüret után mindjárt pénzt akarunk kapni a borért. Hogy mégis oly kedvelt lett az Othello a gyulaiak előtt, amennyiben sok ezer vesz- szót hozattak most ősszel s részben el is ültették, vagy hogy még a jövő tavaszszal sok ezeret szándékoznak hozatni, az az oka, hogy Bodokinó alkalmasint rigolozott, forgatott és trágyázott földbe űlteté és a tavalyi és idei nedves tavasz és nedves nyárelői időjárás következtében jól megnőtt. Nem kell feledni, hogy az amerikai és európai korcsok mind nagyobb növőképességgel bírnak, mint a tisztán európai fajták. Példa erre az Izabella. Az Othello is hasonlít az Izabellához növőképességre, de ismétlem, csak hasonlít, nem pedig hasonló. Az Izabella elég jól áll ellent a filokszeránák, de bizony végre azt is elpusztítja ez a cseppség. A föld minősége és a trágyázás sikere nagyon óvja az Izabellát, úgy hogy némely helyen csakugyan ellent- álló. Az Othello azonban nem áll ellent a filo- íszerának. Ahol tehát azt mondják, hogy élén táll, nem mondanak igazat. Szénkénegezéssel tartják fönn, csakhogy nem árulják el azoknak, akik vesszőjét ültetési czélbó) keresik, mert hát bolondok lennének, mikor igy a vesszőért is pénzt kapnak. Én már kijártam az Othello iskoláját is. Természetesen én má- 1882-ben tanultam a tulajdonságait a budapesti vinczellér-iskolában, tehát akkor, amir kor még a gyulai ember nem is hitte a filo- kszerát. Minekutánna azonban áll az, hogy az Othello is jobbaa ellentáll egyik földben, mint a másikban és hogy a trágyázás íb segít neki az ellentállásban, de meg hogy Heinrich József, a mi vidékünk szőlészeti és borászati felügyelője azt állitá, miszerint Gyo- mán az Othello teljesen ellenállónak mutatkozott : 1892. év tavaszán hozattam, még pedig, hogy csalásnak és igy csalódásnak ne legyek kitéve, ő tőle magától, Heinrich úrtól 120 drbot, két éves gyökerest. Forgatott földbe ültettem belőle 105 drbot. Ezek némelyike már akkor nyáron hozott nehány billenget. A következő évben majd mindenik tő hozott néhány szemből álló fürtöcskét és rendkívül buján nőtt. Én is örültem a sikernek, hogy ime megtaláltam a gyulai szőlők felújítására való fajt. Örömömet néhány ismerősömnek nyilvánítottam is, a kik emlegetni kezdtek holmi meghálálhatlanságot kísérletezéseim gyümölcséül, ha az igaz lesz, hogy az Othello teljesen ellentáll a filokszerá- nak. Azonban ember tervez, Isten végez. A 3-ik évben 1894-ben az én Othelloim nőttek, nőttek, de gyümölcsöt nem hoztak. Nem tudtam okát találni terméketlenségöknek. Júliustól fogva azonban megállott a növésök. Természetesen a filokszera már úrrá lett a gyökerén. Meglátszott ez azután az 1895-ik évben, amikor az én Othelloim olyan fogyabelé s föléje a Boldogságos szűz lorettói képének mását helyeztette el. Az akkori szokás szerént évszámot magában foglaló verset, úgynevezett chronosticont is készített, hogy a latinul értőkkel ez oltár czélját s felállításának idejét tudassa. E chronosticon igy szól: Mariae, Del genltrlCIsVIrglnlshonorl hUIUs gregls saLUtl ereCta. Püspöke 20 évi plébánoskodása alatt háromszor látogatta meg Hidassyt; 1782 okt. 2-án, 1788 szept. n-én és 1793 szept. 6-án. 1784-től kezdve két káplánja volt, mert a magyar hívek száma any- nyira gyarapodott, hogy a gyakran betegeskedő plébános egymagában nem tudott minden teendőt elvégezni; gondja volt Hidassynak arra is, hogy a két tanító pontosan és lelkiismeretesen járjon iskolába; a magyar tanító Petik Ambrus különben csaknem földije volt, mert Jász-Berény- ben született s Békés megye földrajzának megírásával akkoriban szokatlan műveltségről tett bizonyságot. Hidassynak Gyulán kivül egész Békés megye katholikusaira gondot kellett viselnie, mert, mihelyt a gyulai plébániát elfoglalta, mindjárt kinevezték őt békésmegyei alesperesnek is. Eleintén csak négy plébánia tartozott gondviselése alá, u. m! Gyula, Csaba, Endrőd és Szentandrás, ezekhez járult ftíéj| Bihar megyében Tamásda, hol az akkori földbirtokos Bárányi Mihály állandóan egy-egy házi káplánt tartott. E plébániák azonban oly nagy területre terjedtek ki, hogy a szerte-széjjel lakó katholikusok számára uj lelkészi állomások felállítását Békés megye tisztikara is szükségesnek tartotta. Ennélfogva Hidassy idejében négy uj plébánia keletkezett megyénkben, u. m: a békési, körösladányi» szarvasi és orosházi. Nem mondjuk, hogy ez egyedül Hidassy érdeme, de bizonyos, hogy az ő sürgetéseinek is nagy része volt benne s kivált az orosházi plébániai teleknek megszerzése jóformán egyedül neki köszönhető, ó tette le 1792-ben a békési kath. templom alapkövét, 6 áldotta meg 1792-ben az orosházi kis kápolnát. Mekkora nagy gondja volt a katholikusok vallási vigaszaira mutatja, hogy Sarkad-Keresztáron a hol akkoriban alig volt egy pár lélek katho- likus (ma is csak 89 van) kápolnát építtetett s végrendeletileg egy Sarkad-Keresztúron felállítandó lelkészség számára 4ooo irtot, a kántor- tanító számára pedig 1000 frtot hagyományozott. E terve ugyan nem valósult meg, részben atyafiainak szükkeblüsége miatt, de másrészről az is bizonyos, hogy az annyira szükséges sarkadi lelkészi állomás felállítására ezen alapítványával ő adta meg az első lökést. Méltattuk ezekben Hidassyt, mint a megyei élet egyik harezosát, mint egyházának buzgó szolgáját s most még csak az van hátra, hogy néhány szóval bemutassuk őt mint szerető fiút, jó testvért és gondos atyafit. Hidassy okos és takarékos gazda volt; első pénzét amit összegyűjtött egy ezer frtot a váradi káptalannál helyezte el töke gyanánt s a végre rendelte, hogy annak kamatait édes anyja kapja. A szerető fiút ennél ékesebben semmi sem mutatja. 1787-ben Hidassynak édes anyja meghalt, ekkor ezen 1000 frtot Hidassy a gyulai magyar káplán segélyezésére rendelte. Testvéreinek u. m.: Hidassy Annának és Máriának 200—200 frtot hagyott. Hidassy Máriának adta ekivül 12 párból álló ezüst evő-készletét; unoka- hugai közül legjobban gondoskodott Halász Lajosnéról és Sánta Máriáról. Tekintve ennek szegénységét, neki 500 frtot hagyott, csak azt kötötte ki, hogy e pénzt ne adják Halász Lajos kezéhez, hanem vagy gyermekeinek nevelésére fordítsák, vagy elzálogosított birtokainak visszaváltására használják. Másik unokahuga Sánta Krisztina 1782-től kezdve háztartását vezette, 1787-ben pedig Radovich Jánosnak volt neje- Ennek hagyott egy gyulai házat a nagy matffar városon és Sarkad-Kereszturon 704 frtérí'^ssze- vásárolt három darab birtokot; kikötése azonban, hogyha Sánta Krisztina őröltök nélkül hal el, a gyulai ház a gyulai ró»1- kath. szagéLapunk mai szamAh.oz fél Ív melléklet van csatolva.
