Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-20 / 47. szám
A boldog fejedelemnő füléhez hatotta a martyrok sóhajtásai. Ártatlan szive nem türhetó az égbekiáltó igazságtalanságot, ke gyeimet esdett részökre császári urától, börtönök megnyíltak: a hősök szabadokk lettek. A gonoszleikü tanácsosoktól körű hálózott császár előtt a szerető hitves lett a magyarok pártfogója. Igazságot szerető lelke azonban nem érte be a kegyelem gya korlásával. Szive, melybe észrevétlenül be lopódzott a rokonszenv a magyarok iránt, kikről még a bécsi udvarban is oly sok szépet, nagyot, lelkesítőt hallott, a magya rok közé hívta. A magyar vezérlő politiku sok tanácsa s kívánsága mellett, hogy a esi szár tegye az első lépést a kibéküléshez | magyar nép előtt magát megismertesse, császárné hajlandósága döntően határozott Jól tudták a nemzet látnoki szellemű pol tikusai, hogy Ferencz József személyes tu lajdonai ki fogják engesztelni a magyart uynastiával. Már Kossuth Lajos is, midőn bécsi forradalom által szorongatott császári ház megmentésére az osztrák fővárosba sie tett I ott Albrecht főherczeg hálálkodását fogadta, mert családját megszabadította, az ifjú Ferencz Józseffel közelebbről megismer kedvén, megjövendölte, hogy ez ifjú lesz < magyarok szabaditó királya. Kossuthot láng lelke utóbb más irányba sodorta, de jós szavai beteljesedtek. A császár nejével, a viruló szépségű Erzsébettel körútra indult. Ekkor ismerte meg Erzsébet nemzetünket közelebbről. Látta kalászos rónáinkat, pusztáinkat, melyen a szabadság szellője fuvall végig. Teli tüdővel szívta be azt magába s lelkében átváltozott. Megismerte az egyenes beszédű, nyiltszivü magyar népet s megszerette azt. Most már igazán magyarrá lett. Magyarul érzett, magyarul gondolkozott, s erős vágy ébredt föl benne, hogy beszélhesse zengzetes nyelvünket. Megtanult magyarul. Mig a császári udvar satellesei azon gondolkoztak, hogyan törhetnék meg a magyart, ő a magyar géniusz inspiratioja mellett nyelvünk szellemével társalgott. Bírva a magyar gondolkozás s nyelv kulcsát, az igazság és szeretet vezérlete alatt belépett most abba a fényes tündérpalotába melynek neve: a magyar történelem. Elhaladtak lelki szemei előtt a honalapitó Árpádnemzetség daliás alakjai, kiknek pánczélja mögött több államférfim bölcseség lakozott, mint a bécsi aranyhimes diplomatákban. Megismerte Szent Istvánban a magyar nemzet történelmi hivatását 1 a művelődéshez hajló fogékonyságát. Csodálattal szemlélte szent Lászlóban a vallásosság, a hősiség s a magyar nemzeti character azt a tökéletes egységét, mely megszerezte neki Nyugat hódolatát s azt a titokszerü bizalmat, melynél fogva csak az ő zászlaja alatt reméltek diadallal harczolhatni az isten-ember hazájának birhatásáért. IY. László történetéből megtanulta, hogy az az Ausztria, mely most Magyarország ősi jogait lábbal tiporja, a magyarok kegyelméből nyert létet. Képzelete előtt megelevenedett a dürnkruti csatamező, ahol habsburgi Rudolf a magyar Alcibiades- nek, Kún Lászlónak örök hálát esküszik, melyet utódai szent hagyományképen fognak tőle örökölni. — Megjelentek előtte Anjou Lajos, kinek országát három tenger mossa; Hunyadi János, Hunyadi Mátyás délezeg alakjai, kiknek vitézi tetteiért hálaima zeng az egész kereszténység összes templomaiban, kiknek életéért esd az egész emberiség s kiknek bölcsesége, vitézsége és nagylelkűsége ihlette a humanista költőket. Látta, megértette ezt a századokra tér jedő, önfeláldozó tusát, melyet a magyar egyedül vívott Nyugat s az egész kereszténység érdekében az izlammal. Magj'ar vér áztatja Európa keleti határait; magyar kar, magyar vitézség védi a művelt világot a pogány műveletlenség ellen, mig Nyugat művelt népei szégyenletes kényelemben, csa- ádi viszálykodásban dulakodnak j.. Áthaladva nemzetünk múltjának csarnokain, melyek a bölcseség, áldozatkészség lovagiasság, hősiesség, törvénytisztelet s szabadságszeretet jelvényeivel ékesitvék : meg- smerte ősei, a dynastia történetét. Az egyik oldalon elvonulnak a Habsburgok. Szégyenkező büszkeséggel látja, hogy elődei oly kevés érdemmel mily nagy dicsőségben részesültek : a magyar nemzet hűsége, hadi sikerei s loyalitása által. A másik oldalon elvonulnak a Bocskayak, Bethlenek, Rákó- czyak fényes, époszi alakjai, kiknek fönsége mellett eltörpülnek a kicsinyhitű királyok... Eljutott kora történetéhez. Megjelentek előtte I szabadságharcz elvérzett vértanúi nak szellemei. . I midőn gyötrött leikével még egyszer áttekintett a magyar nemzet életén, erős meggyőződéssé vált benne az igazság: hogy nemzetet, mely annyi vért, hősi életet ál- ozott a művelődés, a szabadság eszméiért, most egy évezredes' titáni harcz, szenvedés árán szerzett kincsétől, dicsőséges múltjának csodatevő ereklyéjétől, alkotmányától fosztják meg gáládul azzal a hatalommal, mely étét, erejét, fényét egyedül ennek köszönhette. Most értette meg igazán, miért sir a furulya az alföldi rónán, miért zokog a he-| edü s miért oly szomorú a magyar nóta háromszáz év óta. . . Ezalatt Deák Ferencz, gróf Andrássy Gyula már előkészítették a talajt az ifjú császár szivében s midőn szerető hitvese remegve kéré ui'át, hogy adja vissza a magyar nemzetnek alkotmányát, a meggyőzött császár meghajolt. Ekkor sütött ki hazánk egén a szabadság napja. 1867. június 8-án koronáztatta meg magát Ferencz József nejével Erzsébettel együtt s ettőlfogva lett Erzsébet immár törvényes királynőnk. Nem volt az nagyobb ünnep a magyarnak, mint Erzsébetnek. Most már magyar királynő volt s büszke örömtől áradozott szive, hogy most már helyet foglalhat ő is abban a fényes sorban, melyet a magyar királynők tündöklő alakjai képeznek. Azóta Erzsébet védő angyalunk volt s ha a kisértós szelleme már-már megingatá királyi férjét, megóvá őt az eltántorodástól s mindig felemelé királynői szavát szeretett nemzete, a magyar nemzet mellett * . * * Erzsébet királynő már a történelemé Tragikus halála a martyrok közé avatta. De dicső alakját kitörülhetlenül véste szivébe magyar, s emléke örökké élni fog. Légy áldott dicső Erzsébet! haló po raidból térjen hozzánk vissza szellemed, le bégjén fölöttünk s gondoktól terhelt kirá lyunk fölött! Vári Rezső A közigazgatási bizottság ülése. — November 14. — Hétfőn délelőtt tartotta a vármegye közigaz gatási bizottsága november havi rendes ülését melyen a kisebb jelentőségű tárgyak mellett i élénk tanácskozást folytattak a bizottsági tagok Kiterjedt vita indult meg a mező-berényi róm kath. egyházközség által egyes nagybirtokosok megadóztatása iránt támadt vitás ügyben, égi békési famunkával foglalkozó ember adóügyéber és a gyomai ev. ref. tanítók korpótlékának folyó sitása tárgyában. Az ülés lefolyásáról tudósításunk a következő Jelen voltak : Dr. Lukács György főispán elnöklete alatt, dr. Fabry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Oláh György t.'főügyész, Jantsovit. Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy János t. főorvos Csák György kir. pénzügyigazgató, dr. Liszy Viktoi kir. ügyész, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos és Szarvassy Arzén kir. főmérnökök, Zlinszky István közgazdasági előadó, Ladies György, Jantso vits Emil, Vidovszky János, dr. Hajnal István, Horváth Károly, Keller Imre, dr. Zsilinszky Endre és Varságh Béla bizottsági tagok. Elnöklő főispán a tagok üdvözlése mellett az ülést megnyitván, dr. Bodoky Zoltán főjegyző terjesztette elő az alispánnak az október havi esemé nyékről szóló havi jelentését, mely egész terjede) mében a következő : Méltóságos főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! Rendszerinti jelentésemet október haváról tisz telettel a következőkben terjesztem elő : I. Közbiztonság. A közbiztonság állapota a lefolyt hóban, a múlt havihoz viszonyítva kedvezőtlen volt; araeny- nyiben a személybiztonság 4 esetben, a vagyonbiztonság több apróbb lopási esettel és két betöréses lopással lett megtámadva; feltűnően nagyszámban történtek a lopások a békési járás területén, a minek okát a főszolgabíró abban találván, hogy a csendőrőrs létszáma nem teljes s igy kellő felügyelet nem gyakorolható, úgy ő, mint én, a csendőrparancsnokságot a létszám kiegészítése iránt megkerestük. A személybiztonság a következő esetekben lett megtámadva : Csabán Koritár Mihály kanász Hrabovszky György pásztorfiut ostorral úgy megverte, hogy az kapott sérüléseibe belehalt. Mező-Berényben Csermák Béla 13 éves fiú Sefercsik Matild 7 éves leányt egy cserépdarabbal gy ütötte fejbe, hogy a leány meghalt. Füzes-Gyarmaton Nagy Sándor revolverből háromszor a nejére lőtt s azt veszélyesen megsebesítette s ugyanott a vásár alkalmával Dines Sándor és társai Illés Ignáczot súlyosan megsebesítették. E helyütt kell felemlítenem, hogy a bánfalvi csendőrőrs üzletszerüleg folyó magzat elhajlást nyomozott ki, Nagy-Szénáson, ahol 5 nő, több ízben Frankó Mihályné nagy-szénási lakos segítségével magzatukat elhajtották, a tettesek a bíróságnak átadattak. Baleset 5 történt. Nevezetesen Orosházán Guba Sándor 13/4 éves gyermek a kútba fulladt. Gyulán Enyedi János égő lámpával kezében szeszt húzván le, a szesz meggyuladt s nevezett súlyos égési sebeket szenvedett. Mező-Berényben Braun Juliannát veszett kutya harapta meg, sérült a Pasteur intézetbe felszállittatott. Csabán Lustyik Judith szabad tűznél melegedett s ruhája tüzet fogván, nevezett égési sebeibe meghalt, Szál B. János bérest egy tehén úgy a falhoz szorította, hogy ennek következtében meghalt. Tűz volt Csabán, Békésen, Kondoroson, Szent- Andráson, Szarvason, Szeghalmon 1—1, Gyomán 4, összesen 10 esetben. Öngyilkosság előfordult 5 esetben. Szarvason BotoB Francziska gyufa oldattal mérgezte meg magát, Mező-Berényben Dombi András felakasztotta, Balog István vízbe ölte magát, öngyilkosságuk oka családi viszály volt. Csabán Lepény Julianna felakasztotta magát, végül Orosházán Újhelyi Mihály gyógyithatlan betegség miatt akasztotta fel magát. II. Állategészségügy. Békésvármegyo állategészségügye az elmúlt hónapban elég kedvezőnek mondható, amennyiben az előzőleg felmerült állati betegségek megszűnésének száma jóval meghaladja nz október havában fellépett betegségek számát, melyek a csorvási járványos takonykórt kivéve, mindnyája csak szórványosan mutatkozott s mondhatni jelentéktelen veszteséggel. E hó folyamán fellépett: 1. Sertésvész Mező-Berény, Sámson, Bánfaivá és Békés községekben 1 — 1 udvarban, Szent-And- ráson 3 udvarban. Megszűnt K.-Tárcsa, Gy.-Vári, és Csaba községekben teljesen, Mnző-Berénybon és Dobozon 1—1 udvarban. 2. Lépfene Szarvason 1 udvarban. Megszűnt teljesen Mező-Berény községben és Dobozon, valamint egy udvarban Szarvason. 3. Takonykor Vésztőn 1 udvarban s újabban Csorváson 4, Békésen 1 udvarban. Megszűnt Két- egyháza és Csaba községekben. 4. Rühkór Békésen 23 udvarban, megszűnt ugyanitt 3 udvarban. 5. Veszettség M.-Berény községben 1 udvarban. 6. Sertésorbáncz Mező Beróny községében egy udvarban. Ragadós száj- és körömfájás megszűnt Csabáu. III. Földmivelés, ipar és kereskedelem. Az elmúlt hóban a szántás és vetés munkálatok fejeztettek be igen kedvező időjárás mellett, a vetések szépen kelnek s csupán a gyomai járásból jelezték a hesseni légynek nagy mérvben való fellépését, azonban sikerrel védekeztek csalogató vetésekkel. A munkások helyzete a beérkezett jelentések szerint még mindig kedvező s munkájuk van magatartásuk nyugodt. Ipar és kereskedelmi tekintetben felemlitésre méltó nem történt. IV. Vegyesek. A járási főszolgabirák községeiket beutazták jelentékenyebb mulasztásokat nem észleltek. A község jegyzői karban azon változás történt, hogy Dobozon az állásáról leköszönt Prényi Lajos helyébe Marosok György, Kétegyházán a fo- yelmileg elmozdított Arszits Dezső helyébe Popo- its M. Aurél választatott meg. A vármegyei pénztárakat a lefolyt hó folyamán a törvényhatósági bizottság által kiküldött bizottság s én is megvizsgáltuk s rendben levőnek találtuk. Á jelentés tudomásul vétele után elutasította bizottság Hrabovszky Mihály csabai és Ondris Pál mező-berényi lakosok kivételes nősülési engedély ánti kérelmét. Csák György kir. pénzügyigazgató jelentése szerint október hónapban az adófizetések körül 2,653 írttal kedvezőtlenebb eredmény mutatkozott, mint a múlt év hasonló szakában. Jelenti továbbá, hogy a csabai adóhivatal vezetője, Stefnuovics adótárnok áthelyeztetett és hogy az állás végleges betöltéséig Noránt István gyulai adótárnok ren - deltetett ki helyetteséül. A szeghalmi járás köz- gazgatási végrehajtói teendőivel Gyöngyössy Sándor járási írnok bizatott meg. Az adókivetések előmunkálatai megkezdettek, a községekben az adókezelés rendes. A jelentést a bizottság tudomásul vette. XVII. Lemondanék örökre rólad, De érzem, erre nincs jogom. A szenvedésnek bús keresztjét Kern egymagámban hordozom. Kettőnknek osztályrésze, sorsa Ez a gyötrelméé kárhozat, S lemondva rólad üdvösségem — Te sem volnál csak — áldozati XVIII. Ób, miért is nem maradtál Kis szobádban, mint leányt Mért is bulit le szűzi pártád Kényszerült nász vánkosán 1 Ablakodba’ nyitna most is Bozmarinszál, liliom . . . S ha kérdeznék: mi a bánat? Azt felelnéd: nem tudom 1 Hidassy Jakab emlékezete. Irta: Dr. Karácsonyi János. (Folytatás.) Gyulán töltötte azután Hidassy férfikorának javát. Húsz esztendeig Békésmegyének, Gyula városának vezérlő férfia, egyházának buzgó felvirágoztatója vala. Békésmegye e 20 év alatt roppant sok változást látott, sőt mint közigazgató-hatóság, a megsemmisülés elé jutott. Á megyének főispánja tulajdonképen nem volt, kinevezték ugyan báró Haruckern Ferencz unokáját, gróf Károlyi Józsefet főispánná, de ez a kinevezéskor még csak 8 esztendős volt s igy a kormánynak gróf Károlyi nagykorúságáig főispáni helytartókról kellett gondoskodnia. 1776-tól 86-ig hat főispáni helytartó jött és távozott megyénkből, mert hiszen a főispáni helytartóságot csak lépcsőnek tekintették, amelyről még magasabb polezra emelkedhetnek. Mindamellett ezen nagy urakat az akkori szokás szerint, nagy ünnepséggel, bandériumokkal, ágyúdörgésekkel s ünnepi szónoklatokkal kellett fogadni. A fogadtatás külsőségeiben ki is tett Békésmegye magáért, de az ünnepi szónokokban szerfölött nagy volt a hiány. Békésmegyében akkoriban kevés iskolázott ember volt. Az egész értelmiség a megyei tisztikarból, a gyulai uradalom gazdatisztjeiből, Rudnyánszky József szent-andrási birtokosból és Lukács Gergely kétegyházi nagybérlőből állott. Volt ugyan még egy pár ármálista nemes, de ezek egyszerű föld- mivesek és iparosok valának, szívesen résztvet- tek a nemesi bandériumban, no meg a viváto- zásban, ide ékes, latin szónoklat ugyan nem telt tőlök. Épen kapóra jött tehát a békésmegyei tisztikarnak Hidassy Jakab kineveztetése. Mindjárt megválasztották táblabirának, 1779, julius 26-án letétették vele a táblabirói esküt s benne egyúttal megnyerték az akkoriban annyira szükséges, mondhatni nélkülözhetetlen ünnepi szónokot. Hidassy, mint fentmaradt levelei és beszéde ma is tanúsítják, teljesen otthonos volt a latin nyelvben, ismerte a klasszikus latinság mesterfogásait és fordulatait s megmentette Békésmegye becsületét a nagymüveit ségü : főispáni helytartók, az iktatásra lejött vendégek előtt. 1785. julius 12-iki beszéde mutatja azonban, hogy a magyar nyelv akkori fejlettsége mellett, magyar nyelven még tökéletesebb szónoklatot tudott tartani. Azonkívül, mint Békésvármegyé- nek Gyulán lakó táblabirája, szorgalmatosán járt a megyegyülésekre s teljesítette azon kötelességeket, melyeket az alkotmányos szabadság és önkormányzat a szabadságot szerető és élvező népekre ró, 1780-tól kezdve, nemcsak mint megyénk tábíabirájának, hanem mint a nagyváradi egyházmegye megbízottjának is jelen kellett lennie megyénk gyűlésein, merj: az egyházmegyei szentszék tapasztalta, hogy az akkori megyegyülések tárgyai között sok oly dolog fordul elő,' mely a katholikus egyház ügyeit is közelről érinti s ha nincs, a ki felvilágosítást adjon, esetleg óvást tegyen, abból a katholikus egyházra kár háramlik, ennélfogva Hidassyt a maga követévé nevezte s a szükséges felhatalmazást neki megadta. Nem sokára ezután jöttek József császárnak a katholikus egyház belügyeit annyira sértő rendeletéi jöttek a megyei önkormányzatot megszorító szabályok; jött azon rendelet, mely megyénket külön főispántól megfosztotta I mindezek természetesen az addig annyira hűséges Hidassy Jakabot az ellenzék táborába terelték. így történt, hogy 1785. julius 12-én gróf Teleky Sámuel beiktató ünnepségén Hidassy üdvözlő szózata tele volt keserűséggel, éppen nem hangzott egybe a főispán beköszöntőjével. Az uj főispán II. Józsefnek föltétien hive, az erőszakolt és törvénytelen újításoknak előmozdítója vala annyira, hogy II. Józsefnek ujitásait szentséges rendeleteknek jelentette ki, ami egy református főur ajakán legalább is furcsán hangzott. Hidassy ellenben a magyar alkotmány fennmaradását szivéből óhajtotta. Uj törvények alkotására az országgyűlést tartotta hivatottnak s ennélfogva azt kívánta, hogy a magyar törvények, szabadságok és szokások fennmaradjanak s volt bátorsága hozzá, hogy ebbeli óhajtását üdvözlő beszédjében is kimondja. Mai napság, a szólásszabadság korában Hidassy e tette jóformán semminek tűnik fel, de akkoriban, az alázatos hódolat napjaiban, nagy dolog volt s az is egy csepp volt azon mozgalomban, mely II. József törvénytelen rendeletéit elseperte. Elénk részt vett Hidassy azon mozgalomban is, mely a német nyelvi rendelet ellen megindult s még inkább küzdött Békés-, Csanád- és Csongrádvármegyék egyesítése s a megyei székhelynek Szegvárra való áthelyezése ellen. Természetesen e küzdelemnek oly önkényes, makacs felvilágosításokat el nem fogadó uralkodóval szemben, mint aminö II. József volt, egyenlőre és rögtönösen semmi eredménye nem lehetett. Hidassynak meg kellett érnie, hogy a megyei tisztviselők Gyuláról elköltöztek volt, lakásaik üresen niaradtak. Gyula csaknem egyszerű paraszt faluvá sülyedt. De megérte Hidassy azt is, hogy II. ózsef maga vonta vissza annyi keserűséget okozó hibás rendeletéit, megérte, hogy négy év múlva a régi tisztviselők visszatértek s 1790. május i-én a megyei élet a régi magyar törvényekkel együtt újra teljes épségébe lépett. Sajnos, épen ez időponttól kezdve, Hidassy a megyei élettől visszavonult. Összeütközésbe jött a megyei tisztviselőkkel s részben az uradalmi tisztekkel is, a mi őt teljesen elkedvetle- nité. Az összetűzés okait ma már pontosan nem ismerjük, csak egy-kettőt említünk fel közülök: Ilyen volt Hidassy túlságos lelkiismeretessége volt Gyulán két közkatona özvegy s ezek épen azért, mert férjeik a csatákban haltak el, némi kegydijban részesültek volna, ha Hidassy a folyamodványaikhoz szükséges házassági- és halotti leveleket kiállítja, de Hidassy ezt nem tette, mert az egyik özvegy újra férjhez ment és igy kegydijra tulajdonképen nem szorult; a másik pedig a hóhér leánya, oly feslett életű vala, hogy kegydijat nem érdemelt, de a megye főjegyzője és Vida Imre uradalmi jószágigazgató magukévá tették a két asszony ügyét s bevádolták Hidassyt még saját püspökénél is. A nagyváradi szentszéknek kellett Hidassyt megnyugtatni és biztosítani arról, hogy' az okiratok kiállításával és kiadásával semmi hibát nem követ el, mert úgy is a kegydijakat osztó bizottságnak kell a kérelmeket megvizsgálni s ha az érdemetleneket jutalmaz, ö felel érte. Volt még egyéb összetűzés is a megyei és uradalmi tisztikar meg a plébános között. Az az óriási különbség, a mi Hidassy és az akkori gyulai értelmiség életfelfogása és ebből folyó magaviseleté között fennállott, folytonosan újabb vádaskodásokra vezetett; ellenfelei Hidassyt a helytartótanácsnál és még egy föhivatalnál két Ízben is bevádolták, még gyönge egészségét is szemére hányták, úgy hogy Hidassy 1791-ben és 1792. nyarán hosszú, költséges utazásokat tett, Budán, Pozsonyban járt, hogy magát püspöke előtt igazolja. (Vége köv.)
