Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-24 / 30. szám
30-1 k szám Gyula, 1898. julius 24-én XXX. éTfolyam Szerkesztőság: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a laj szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évié . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. í ...........v Tá rsadalmi és közgazdászat! lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó dILT _A.T7- I Eiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. scS) 5es Képviseleti közgyűlés előtt. Gyula városa képviselőtestületének holnapi napra kitűzött rendkívüli közgyűlésén a város fejlődésére nézve több nagyrontos- ságú ügy jön tanácskozás alá. Magát a közgyűlés egybehivását az ápolda telkének az elmegyógyintézet részére leendő átbocsájtása tárgyában hozandó érdemleges határozat hozatala tette szükségessé. Kelle mesen csalódnánk, ha nem úgy történnék, de a szorgos munkaidő következtében alig van reményünk, hogy annyi képviselő jönne össze, hogy az érdemleges határozat már most meghozható volna ; noha a múltkori közgyűlés hangulata s egyértelmű elvi kijelentése után nagyobb súlyt nem is fektetünk rá, ha az érdemleges döntés ezúttal nem is fog megtörténni, miután ez, az előzmények után és a dolgok előrehaladott stádiumában — az elmegyógyintézet létesítését sem nem akadályozza, sem nem késlelteti. A villamos világítás bevezetésére vonatkozó szerződést, értesülésünk szerint, a polgármester megkötötte. A szerződés feltételeit nem ösmerjük, csak annyiban, mint azok annak idejében az ajánlatban és a lapunkban közölt közgyűlési határozatba foglaltattak. magyar villamossági részvénytársulat sorai kapcsán akkor megtettük rá észrevételünket és amennyiben a hectowatt óránkénti világi tási egységárat illetőleg felmerült kételyek eloszlatnak, a tekintélyes költségtöbblet daczára, mit a városi közvilágítás villany mellett igényelni fog, a szerződés elfogadását a közgyűlésnek melegen ajánljuk. A Gyula—barakonyi vasútvonal tervnek Gyula, városa forgalmára s fejlődésére vonatkozó rendkívüli horderejét többször és be hatóan hangsúlyoztuk és csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha ezt most is cselekednénk Feleslegesnek tartjuk ezt azért is, mert a képviselőtestületnek bizonyára nincs egyetlen tagja sem, akit kapaczitálni kellene, mit jelent Gyulára nézve, ha a Lunkával való direkt összeköttetést városunknak biztositbat- juk és épen azért előző czikkeink után csak arra szorítkozunk, hogy engedményeseknek kérvényét képviselőink ajánljuk. A cselédek nyilvántartására s a házaló kereskedésnek Gyula városa területén leendő korlátozására vonatkozó szabályrendeleti javaslatokat egész terjedelmében közöltük. Mindkettőt eléggé jó »rnodus vivendi*-nek tartjuk addig is, amíg a törvényhozás fogja e különben fontos, sok tekintetben kényes és épen azért nagy körültekintést és óvatosságot igényelő kérdéseket törvényileg megoldani. 1Ä B ff M Ä, Pálffy Albert emlékezete Irta I V radnny Károly. Felolvastatott a magyar tudományos Akadémia összes ülésén. (Folytatás) Az első czikkben Pálffy Albert maga irt örvendezve, névtelenül, az uj élet pezsgéséről vívmányairól; kárörömmel a konzervativek bukásáról; ellenszenvvel a volt kanczellárról, mint „Metternich kisszerű satelles“-éröl, iróniával a budai megpuhult helytartótanácsról s pikáns csipkedéssel az ósdi urakról. Következik a Petőfi Mit csinálsz, mit varró gatsz ott? czimü költeménye, melynek refrain-je ez: „Varrd meg azt szabadságét,) mert a zászlót feleségem“, (a „Ha ilyen szép kéz varrja meg, A győzelem belé szeret.“ A költő már januárban, midőn e sorait irta, a szabadság harczi zászlójáról és győzelméről álmodott. Még egy csomó eleven híradás, az uj fordulat eseményeiről, teszi az első szám tartalmát. A lap kisalaku, negyedrétü féliven s mindvégig csak négy oldal. Elénk, csípős czikkeit jó darabig névtelenül közli s maga a szerkesztő álnevet vesz föl és Nagy Gedeon aláírással bírálja az újabb közállapot árnyék-oldalait s az izgalmasb napokban megesik olykor az is, hogy e név olyan jfölhevülés A lóvonatú vasút további kiépítésére vonatkozólag az a véleményünk, hogy a lóvonatú vasút kiterjesztését sem égető szükségnek, sem ajánlatosnak nem tartjuk ; sőt a lakosság igen tekintélyes részének határozottan érdeke ellen van az. A szegénysorsú fuvarosokat értjük, akiknek szemében már a mostani lóvasut is nagy szálka, mi különösen a törvényszéki palota építése alkalmával tűnt ki, midőn ezek a szegény emberek a milliókra rugó tégla s egyéb anyagok szállításától, illetőleg azoknak szállítási keresetétől elestek. Illetékes és irányadó köröknek bőséges alkalmuk volt az e fölötti nagy keserűségről tudomást szerezni és ugyancsak nehéz feladatuk volt az elégületlenséget le- csillapitaniok, ami csak úgy vált lehetségessé, hogy egyidejűleg megkezdették a városi kőutakhoz a homokszállitást és ez a fuvaro sok tekintélyes részének munkát és keresetet adott. Akik a lóvasut tulajdonost a szerződésben fpglalt kötelezettségére, moly sze j mit a lúvasutac a Szerecseiitérig kiépiteni vállalta, minden áron szorítani akarják, figyelmeztetjük az érem másik oldalára, mely gondolkodóba ejtheti őket. A lóvasutat és pedig annyit, amennyi tényleg meg van belőle, igen is közszükségletnek és vívmánynak tartjuk, de I »negyedik rend« érdekében, mely sokféle és igen fontos okoknál fogva nagy figyelmet igényel, jó lesz óvakodni minden tulhajtástól, különösen pedig az úgynevezett „Rechthaberei“-tól, mert most erről van szó s nem közszükségletről. Egyik legfontosabb és valószinüleg legnagyobb érdeklődést keltő tárgya lesz a közgyűlésnek a vásártéri szabályrendelet módósitáegjobb figyelmébe sára vonatkozó javaslat, amelyet alább egész terjedelmében közlünk és épen azért feleslegesnek tartunk e helyen is ösmertetni. Annyit azonban kijelentünk, hogy a módosítással teljesen egyetértünk. Gyula városának, úgy is mint helypénz szedési jog tulajdonosnak, úgy is mint polgárai érdekei első sorban hivatott őrének elodázhatlan kötelessége oly helyzetet teremtenie, hogy a vásár úgy a város, mint a polgárok érdekeit szolgálja és pedig minden fölösleges megszorítás nélkül. Az uj javaslat ennek az érdeknek teljesen megfelel és nincs kétségünk, hogy a közgyűlés el is fo gadja. Nem is erre akarjuk a képviselőket kapaczitálni, hanem ajánlatosnak tartjuk hogy gondoskodás történjék a felől is, mely szerint a vármegye s a kereskedelmi s ipar kamara, mely a módosított szabályrendelet véleményezésére, a minisztérium pedig, mely annak jóváhagyására jogosított, a módosítás feltétlen szükségességéről behatóan informál- tassanak. Ezt az informácziót különféle okoknál fogva annyira szükségesnek, annyira nél- külözhetlennek hisszük, hogy annak eszközlésére ajánlatosnak tartanánk egy propagáló bizottság választását, mely mint küldöttség is járjon el a vármegyénél, kereskedelmi kamaránál és főleg a minisztériumnál. Ezek azok, amiket a közgyűlés előtt elmondani s a városi képviselők figyelmébe ajánlani szükségesnek tartunk. czikk alatt olvasható, mely enyhitgeti, mintegy ellensúlyozza a lapban megjelent némely tulcsa- pongást. Ismert nevek eleintén csak hazafias költemények alatt olvashatók : igy a Garay Jánosé, Lisznyay Kálmáné, Hiadoré. De nem sokára próza-közlések alatt is kezdenek feltűnni, köztük először az Egressy Gáboré, majd a Cser- nátoni Lajosé, ki rövid idő alatt híressé vált fő-dolgozótárs lesz. Az ő neve az április 24 ik számban jelenik meg először a lapban, mely április ii-tői fogva valamivel nagyobb alakot öltött, A tartalom egyre csipősebbé válik, mert mihelyt megkezdődik a bécsi kormányzat kétszínű játéka s a lázongásra ingerelt nemzetiségek forrongása: e lap fiatal írói megérzik a komor jövőt, nem hisznek többé a béke fen- tarthatásában 1 erélyesen kívánják a harczi ké szülödést, nehogy a tétlenül elvesztegetett idő a nemzet torkára forrjon. Kivált az országgyü lés megnyitása után egyre erősebben harsog riadójuk. Kijelentik, hogy „egyedüli tekintet lesz előttük a haza boldogulása.“ Nem az utczán lármáznak s nem a kalap mellé tűzött piros tollal hirdetik radikális nézeteiket, mint az akkor flamingóknak nevezett klub-politikusok; ők a kezökben mozgó fekete irótollal tettre buzdit- nak; prózájuk veleje a költő kiáltásának para- phrasisa: „Talpra magyar!“ Nem kímélik a halogató politika embereit, még kevésbé a közönyöseket, kétszinüeket, képmutatókat. A mint a vész felhői a Dráva felől tornyosulni kezdenek : a lágymeleg hazafiságot olybá tekintik, mint a hazafiatlanságot. Nem tagadható, hogy a néha igazságtalanságra ragadja tolGyula városa vásári szabályrendeletének módosítása. Minthogy az országos és heti vásárok megtar tási módjára vonatkozólag 1880. évi október 25 én alkotott s a nmeit. m. kir. belűgyminister ur által 1881. évi február hó 16-án 48196/880 sz. a. jóváhagyott szabályrendelet az azóta változott viszonyok következtében több tekintetben nem megfelelő s ennek folytán számtalan panaszok és jogos sérelmek merülnek fel, egyes részeiben pedig félre magyarázásokra ad alkalmat, azt a polgármester indítványához képest revisió alá vevén a következő módosítások hozatnak javaslatba: 1. A szabályrendelet 1 §-a mint felesleges teljesen elhagyatik. 2. A szabályrendelet 2 §-a mely most már 1 §. lesz, a következőleg módosittatik: 1. §. Az országos vásár kezdetét veszi a nap tár szerint megállapított vásár vasárnapját n eg- előző szerdán reggel, és (art hétfőn délig; úgy azonban, hogy a sertés vásár: szerdán, a juh vásár : csütörtökön, a szarvasmarha vásár : pénteken, a lóvásár pelig: szombaton veszi kezdetét. Azon iparosok, kik áruczikkeiket a külvásártéren szándékoznak elárusítani, a kirakodást, illetőleg az árulást már a vásár kezdetén vagyis szerdán kezdhetik meg. Hasonlólag a belvásártéren is már szerdán kezdhetik meg az árulást az élelmi czikkek árusítói. A tulajdonképeni kirakodó belvásár azonban pénteken reggel veszi kezdetét. 3 A 4-ik most 3-ik §. következőleg szöve- geztetik: „3. § A belvásár területét képezik a Köröscsatorna, kőhíd és bárdos hid között levő terek, és pedig: a) a Kossuth Lajos tér jobb oldalán árulnak: 1. vasárusok, lakatosok és puskamüvesek. ‘i. szappanosok, 3. késesek, 4. bádogosok, 5. üvegesek, könyvkötők és rézművesek, 7. festők. 8. czipé- szek, 9. kalaposok, 10. férfi ruhakereskedők, 11. női ruha kereskedők, 12. divat és pipere árusok, 13. rövidáru (norinbergi) kereskedők, 14. divat és posztó kereskedők, 15. kisebb rőfös és szalag árusok, 16. takácsok, 17. szűcsök, 18. magyar szabók, 19. gyolc8osok, 20. zsák és vászon árulók, 21. z8Íbáru8ok, 22. gyékényesek, 23. kerékgyártók és fanemü árulók. b) a Kossuth Lajos tér bal oldalán árulnak : 1. cserép edényesek, 2. csizmadiák, 3. tímárok, 4. szalma kalap árusok, 5. csutorások, esztergályosok, 6. képárusok, szatócsok, pokróczosok, tarisz- nyások és házalók, 7. zöldség árulók, 8. szürszabók, 9. kosarasak. c) a Honvéd-utczán árulnak: 1. a szijgyártók, 2. kötélverők, 3. asztalosok. d) A Szerecsen téren árulnak : a nyers termény árulók, esetleg a mutatkozó körülményhez képest már árusok is.“ 4. Az 5 ik most 4. §. következőleg szöve- gezfetik. 4. §. A külvásártér a Bárdos hid és körgát közötti területből áll, ahol is a sertés, juh, szarvasmarba vásár, valamint a fanemü és termény vásár, továbbá a készített fanemü árusok, miDt deszkások, teknősök stb. takarmány árulók, kocsi kas és bo- rona árusok és végre a lóvásár van. lukat, a látszatot is hamarosan valónak véve például, midőn a jó Duschek Ferenczet csak azért, mert a kamara régi hivatalnoka s csöndben dolgozó alelnöke, „frakkos jezsuitádnak nevezték, holott néhány hó múlva Debreczen- ben maguk győződtek meg arról legjobban, hogy a haza iránti kötelesség érzete vezette, midőn állása, jövője és szabadsága koczkáztatásával az i84g-iki_ magyar kormány buzgó, hü pénzügyminisztere lett. A Márczius Tizenötödike irói igye keztek a fondorkodások színfalai közé is bevilágítani ; de a magánéletnek nyilvánosságra nem tartozó dolgait csak a legritkább esetben vet ték tollúk hegyére. Ha egyszer megirták, hogy Ragályi Tamás a tábla birója, e nagytekintélyű öreg consilárius, mint püföli ki mérgében inasát az utczára, azért tették, hogy a pikánt közlés végére oda szúrhassák: az lenne csak a lélekemelő látvány, ha ő méltósága a szeptemvir urakat botozná ki a kúriából 1 Mert ezek a csöndes vérü, tekintélyökre büszke, conservativ elveikben megcsontosult öreg urak — a fris Már czivs hite szerint, mely minden conservátiv urat egy kalap alá fogott, — útjában álltak az újjászületett Magyarorszag boldogulásának. Már pedig előttük, a mint határozottan kijelentették : ez volt „az egyedüli tekintet.“ Képzelhető, hogy magas állású személyek tekintet nélküli megtámadása mily megütődést keltett azokban a körökben, melyek a czenzura hosszas uralmának füllesztő légkörében a sajtó alázatos vagy legalább kíméletes hangjához s ahhoz a szolgai regulához szoktak, hogy tiszteld a nagyurakat, a hatalmasokat, a tekintélyeket I A lap demokrata tana pedig az volt, hogy mennél nagyobb ur s hatalmasabb tekintély valaki, annál inkább kötelessége nagy válság idején a fenyegetett hazát erélyes tettekkel, elszánt hazafisággal szolgálni. E tanból eredtek Csernátoninak elébb Mimózák, utóbb Mákoirágok czim alatt közölt elmés, szúrós, gyakran parázsvörös haragú apró szatírái. Mennél fenyegetőbbé vált a vész; a Márczius Tizenötödike annál erősebben üzent hadat a „hej ráérünk arra még“ táblabiró politikának, akár a kormány, akár a képviselőház, akár a törvényhatóságok működésében vagy mulasztásában nyilvánult. Vidéken, mely még úszott a felelős minisztérium kineveztetésének örömárjában, a szabadelvű értelmiség körében is felzúdulást idézett elő a magyar kormány tagjainak ismétlődő megtámadása. El elszörnyüködtek azon, hogy a Szemere Bertalan belügyminiszter gondos frizuráját és Mészáros Lázár ósdi czopfját csufolkodva emlegették. Egymás után érkeztek is a bántott kormányférfiak magas színe elé a bizalomszavazó vidék- küldöttségek, melyeket a lap ismét csak kicsufolt, mert a fenyegető vész idején a hazafiak ne csoszogjanak alázatosan, hanem készüljenek a harczra elszántan. A felzúdulást okozó czikkek legnagyobb része nem a Pálffy tollából eredt. Leikéből gyűlölte Ő is az ósdi elveket, melyeket a korszellem diadalára veszélyeseknek tartott, de főleg elvi tollharczban fejezte ki bátor szellemét. A felelősséget azonban soha sem hárította másra. Erezte, hogy nem tud elég gondosan birálgató szerkesztő lenni, mert sokkal többre becsülte a tehetséget és szabad véleményt, semhogy dolgozótársainak munkáiban censorkodni kívánt volna. Olvasatlanul adott sajtó alá néha olyan
