Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-07-17 / 29. szám
29-ik szám Gyula, 1898. julius 17-én XXX. éTfolyam. Szerkesztőség; Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési S | Egész évre j 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ID Ó 3HE DT 3D -A.T7" I 3D_ Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Szülök gondja. A jövő nemzedék reményteljes sarjai tiz havi szorgalmas munkálkodás után a nyugalom napjait élvezik. Bezárultak a tudomány csarnokai s a Múzsák két hónapig faczéran bolyongnak erre, arra . . . Sutba dobva pihennek a könyvek és az iskola padjaiban kifáradt emberkék ártatlan szórakozásokkal ütik agyon a vakáczió unalmát az édes otthon ölén, a szeretet éltető levegőjében, a szülői ház csendes falai között gyűjtik az erőt az újabb munkához. Csak a szülők nem pihennek soha. Yállaikon örökösen ott ül az élet gondja s a jelen harczával kapcsolatosan előrelátó tevékenységgel készítik elő a jövő alapjait is és megtesznek minden lehetőt az uj nemzedék boldogulása érdekében. Kiolthatlanul él bennük is a pillangó ösztöne, mely petéit életerős, ifjú fák ágaira rakja, hogy az uj sarjak a tavasz haladtával rögtön megtalálhassák megélhetésük feltételeit. A szülői gondok javarésze ilyenkor vakáczió idején a pályaválasztó,s körül forog. A növendék nyugszik a múlt tanév babérain és az édes apa feje a jövő nagy problémáján fő. Mi legyen a gyermekből, az exiszten- cziának nagy csoportjából melyik felel meg hajlamainak, tehetségének, vérmérsékletének ? Azt hisszük senkinek sem kerülte el figyelmét azon látszólag örvendetes jelenség, hogy a szülők túlnyomó része megható áldozatkészséggel kópezteti gyermekét a tudományos pályára. Az ipari s kereskedelmi, szóval a gyakorlati foglalkozások mellőzésével úgyszólván tódul az ifjúság a nagyobb elméleti ismereteket igénylő pályák felé. Hát hiszen ha ez által a jövő nemzedék kulturális színvonala emelkednék és a nemzet szellemi tőkéje gyarapodást nyerne, aki ái@iá« Pálffy Albert emlékezete. Irta í Vadnay Károly. Felolvastatott a magyar tudományos Akadémia összes ölesén. (Folytatás) Akkoriban, i846-ban, jelent meg Pálffy első regénye: a Magyar millionaire. Könnyed francziás modorban irt, de kevés értékű munka, melyben csak az elbeszélés eleven hangja és néhány fordulat elméssége mutatnak tehetségre. Barátai sem valami sokra nézték, bár ezek már akkor is sokkal erősebb tehetségnek tartották Íróját, mint az olvasók. E jó barátok akkoriban álltak össze, hogy megalkotva a Tizek irói szövetségét, visszavonuljanak az akkor szépszámú közönséggel biró szépirodalmi heti lapoktól, melyekben nekik nem tetsző sok ósdiságot találtak. Úgy gondolták, hogy teljesebben érvényesülhetnek, ha olyan szépirodalmi folyóiratot, tervök szerint: Pesti Füzeteket adnak ki, melyekbe csupán ők maguk imák. Azt a nevet adták maguknak: magyar romantikusok s alkalmasint a Junges Deutschland nyomán indultak, bár nagyobb részük kizáróan a franczia ízlésnek hódolt. Azonban egyetlenegy füzetök sem jelent meg s visszatértek a heti lapokhoz, főleg a Frankenburg Adolf Életképjéhez, a melyben jelent meg aztán a Pálffy Albert ifjúkori legjelesb novellája is: a finom ízléssel és lélekrajzzal irt Báróné. A Tizek szövetkezésének emléke kétségkívül azért maradt meg máig is, mert a korifé usokból fényes nevek váltak: Petőfi, Tompa, Jókai s a többi is mind jelentékeny számot tett irodalmunkban. De együtt nem igen lehetett volna egy iskola kalapja alá fogni őket. A franczia romanticism us elvei közül is csupán a képzelem szabadságának, a democraticus elvek kor nem örvendhetnénk eléggé a jelenség felett. De ez az eredmény tényleg nem követ- kezhetik be, nem legalább abban az arányban, a hogy várható lenne. A reményteljes páiyák félúton megtörnek, mint a sivatagba tévedt folyócska, mely a tengert nem tudja elérni s az ifjú az ut közepén elvesztve önbizalmát, a proletárok számát szaporítja. Mondanunk is fölösleges, hogy napjainkban mind sűrűbben találkozunk a társadalom e szánalomra méltó alakjaival, a szülői nagyralátás e szerencsétlen áldozataival. S a szülők a sok keserű tapasztalás után sem tudnak kiábrándulni a »tudományos« láztól. Megbocsátható hiúságukban a reális foglalkozások felé kicsinyléssel tekintenek és elfogult szemeik nem veszik észre a tudományos pálya árnyoldalait. Pedig társadalmi s nemzetgazdasági szempontból tekintve a dolgot, kiszámitbatlan előnyökkel járna, ha az ifjú nemzedék fokozódó vágygyal fordulna a reális foglalkozások művelése felé. Egy hires szakférfiú véleménye szerint, iparunk és kereskedelmünk fejlődése mindaddig nem emelkedhetik a kívánt színvonalra s nem állhatja meg helyét a nyugati államok nagy versenyében, amig az ifjúság lelkületében a reális irányzat erősebb gyökeret nem ver és mig abban az áramlatban, hogy mindenki szellemi munkája után akar megélni, jelentékeny apadás nem áll be. Jó lesz tehát a szülőknek megérteni, hogy a szellemi munkára feltétlen rátermettség szükséges; anélkül soha nem lehet a fiúból »ur«, (ahogy a szülők nevezik az íróasztal mellett görnyedő embert), csak fehér rabszolga, csak szellemi napszámos, aki csekélyebb bérért szolgáltatja a szellemi munkát, mint az igazi kérges tenyerű napkultuszának s a styl erős és könnyed röptének tanait vallották mindannyian. De például Pálffy Albert legkevésbbé sem követhette a párisi diadalmas uj iskola lángeszű fejének, Hugo Victornak írásmódját, mint a ki cselekvényeiben alakjaiban az éles ellentéteket állította szembe, hatalmas képzeletével a kivételesnek, a szertelennek hódolt s drámában és regényben a pat- hósz fényes nyelvét használta: mig Pálffy mihelyt egyszer öntudatosan vizsgálta a maga tehetségét, tisztába jött azzal, hogy egyszerűbb történetek rajzára s egyszerűbb nyelv használatára van hivatva. Még mikor nem is szakított teljesen azzal az akkor divatos törekvéssel, melyet ő maga később „mondva csinált regényességnek* nevezett, a rikítóbb festéseket gondosan kerülte, érezve, hogy tollának az ilyenekhez sem elég merész eredetisége, sem pedig égő színei nincsenek. Az Egy kastély az erdőben czimü be- szélyében érdekesen festi a múlt századi, büszke, vak magyar grófot, /ki fiának herczegleányt szánt hitvesül; de mikor ez a gyanakodó öreg aristocrata az erdei kastélyban vaktában pusztítja el magát és egyetlenegy fiának boldog, de előtte eltitkolt családi életét, Írónk a borzalmas katasztrófa képére siet a függönyt legördíteni. Második regényében: a két kötetes Fekete könyvben, mely az elsőhöz képest jelentékeny haladásra mutat s átalánosb tetszésben is részesült, szintén vannak még romantikus elemek s képzelmes különösségek is, de a melyek a mű tárgyához és idejéhez, a Hóra-lázadás eseményeihez eléggé illenek. De már e regényben is bőven fordulnak elő olyan humoros részletek, melyek arra mutatnak, hogy írójuk nem a bizarr, a groteszk, hanem a kellemesnek színezésére született. E mű megjelenésekor, 1847-ben, lett ő a Csengery Antal Pesti Hírlapjának ujdonság- irója, a mi lényeges hatással volt fejlődésére. A kik egykor Csengery közelében éltek és írtak, mind egyértelmüleg állították, hogy e rendkívül számos a maga semmi előtanulmányt nem igénylő fizikai munkáját. Nincs nagyobb tévedés, mint a kiváló észbeli tulajdonokkal nem ékeskedő növendéket a további tanulásra erőltetni. Legtöbb szülő ebbe a hibába esik és egyátalán nem gondol arra, hogy a ki nem bir elég szellemi erővel vagy hajlandósággal az elméleti ismeretek elsajátítására, az talán e hiányokért kézbeli ügyesség és alkotó képességben nyert kárpótlást az anyatermészettől. És mig a nem neki való pályán nyomorog, addig valamely gyakorlatiasabb foglalkozású ágban kiváló helyet vívhatna ki magának. A szülőket tehát nem lehet eléggé figyelmeztetni most a pályaválasztás küszöbén, hogy e nagy probléma helyes megoldásához csak akképen juthatnak el, ha nem saját hiúságuk szavára hallgatnak, hanem a gyermek képességét és hajlamait veszik gondos megfigyelés alá. Bár a gyermek maga tárja fel a képességeket nyitott könyv gyanánt, mégis miután a szülői szemek kritikája soha sem elég erős és részrehajlatlan, helyesen teszi minden apa, ha a gyermek tanítóját és a család egyéb elfogulatlanul ítélő barátait is meghallgatja. Elhamarkodott pályaválasztás egyenlő a gyermek jövőjének tönkretételével és a tévesztett pálya egyszersmind veszteséget is jelent egy más foglalkozású ágra nézve, Bol talán kiváló haszonnal érvényesülhetett volna, Ezt vésse leikébe minden szülő s akkor soha nem jut abba a helyzetbe, hogy a késő megbánás kenyerébe harapjon. De vésse leikébe azt a másik igazságot is, hogy a társadalom tisztelete nemcsak a tudományos pályán haladók köré fonódik. Részese annak a haza bármely foglalkozást űző polgára, ha tisztességgel tölti be a kört, amelyet a végzet számára kijelölt. képzett publicista mily erős nevelő hatással volt a nála fiatalabb irók elméjére és ízlésére. Minden irányban figyelmeztette őket a tanulmányozni való könyvekre, a magasb szempontokra s az ítélő tehetség élesbitő eszközeire. Pálffy e komoly főnök oldalán jól érezhette magát, mert egyezett vele a szabad eszmék, modern intézmények szeretetében s a magyar styl ujitási törekvéseiben. Egyaránt elfordultak a táblabirói több körmondatu, nehézkes és mégis szóvirágos Írásmód sallangjaitól, az öblös, szóno- kias áradozástól s e helyett a rövid, velős, csattanós styl coupét igyekeztek meghonosítani. Pálffy élénken, élezetten sok ötlettel és iróniával irta a lap újdonságait s hozzászólt néha komoly kérdésekhez is, kerülve a nagyképii tudákos szenvelgést, melyet nem követni, csak csipkedni szeretett. Egyszersmind folyvást gyarapította politikai ismereteit, mert az elvék, pártok, nemzetek ébredező mozgalma egyre jobban érdekelte. Erezte a frissítő áramot, midőn uj élet és uj vívmányok felé sietett a kopott, avult intézményeit megunt világ. Természetes tehát, hogy midőn i848. tavaszának éltető levegője Magyarország fővárosát is megelevenité: Pálffy Albert együtt hevült a márcziusi ifjakkal, kiknek vezetői benső barátai, elvekben és gondolkozásban osztályos társai voltak. De a mozgalom külső intézésében nem vett részt, mert a személyi föllépést az utcza vagy kávéház csoportjai előtt mindig kerülte. Nem is született szónoknak s nyilvános beszédet nem mondott soha, sőt pohárköszöntést sem, noha bizalmas baráti körben még öreg korában is szeretett elüldögélni a terített asztalnál, kedélyesen társalogva. Mikor egyszer a forradalmi csarnoknak elnevezett kávéházban az ő nevét is elkiáltották, hogy hallják, egy ismerőse e csititó szavakat mondta: „Uraim Pálffy Albertnek férfias lelke, de asszonyos hangja van. Ennélfogva nem lehet őt hallani soha. Öt csak olvasni lehet és kell!* Nem állt A közigazgatási bizottság ülése. — julius 14-én — Ismét rövid ülése volt a közigazgatási bizottságnak, melyen azonban több fontosabb tárgy került szóba. Az ülés elején a vármegye főispánja a bizottság volt buzgó tagját parentálta el, majd a folyammérnöki hivatal uj főnöke Szarvassy Arzén mutatkozott be a bizottságnak, amelynek nevében őt az elnöklő főispán üdvözölte. Az ülés befolyásáról a következő tudósítást közöljük : Jelen voltak: Dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Somosy Zsigmond h. pénzügvigaz- gató, dr. Zöldy János főorvos, Rezey Siivius kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos és Szarvassy Arzén kir. főmérnökök, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Sárosy Gyula árvaszeki h. elnök, gróf Almásy Dénes, dr. Hajnal István, Keller Imre, JantsoviU Emil, Ladies György és Vidovszky János biz. tagok. Elnöklő főispán az ülést megnyitván, szép szavakkal emlékezett meg a bizottság legutóbb elhalt jeles és szorgalmas tagjáról, Hegedűs Mihályról, ki munkás életének delén családjának és a vármegye közönségének igaz gyászára elhalálozott. Indítványára a bizottság az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvében megörökiteni és a gyászoló család előtt mélyen érzett részvétét kifejezni elhatározta. Bejelentette továbbá a főispán, hogy Steinecker Gábor kir. főmérnök a gyulai folyammérnöki hivatal főnöke és mint ilyen a bizottságnak sok éven keresztül tagja és előadója a közszolgálat érdekében érdemeinek teljes elismerése mellett Gyuláról áthelyeztetett. Meleg szavakkal vesz búcsút a távozótól és szívélyesen üdvözli utódját Szarva8sy Arzén kir. főmérnököt, kinek szerencsekivánatait azzal tolmácsolja hogy működéséhez, elődjéhez hasonlóan kitartást és sikereket kíván. (Éljenzés.) Szarvassy Arzén főmérnök hálás szavakkal mondott köszönetét a szívélyes fogadtatásért és hivatali működéséhez a főispán, a hatóságok és a bizottság tagjainak jóakaratú támogatását kérte ki. Áttérve a tárgysorozatra, felolvasták és tüdőbe az akkor sokat emlegetett választmányok és küldöttségek tagjai közé szm. Általában szereplési vágy nem bántotta, az ünnepies pose-t kerülte, a személyes feltűnéstől fázott. S az események gyors rohama mégis úgy hozta magával, hogy rövid idő múlva ö legyen a forradalom legfeltűnőbb fiatal hírlapírója, kit öt évnegyeden át mindenfelé csaknem annyit emlegessenek, mint a szabadságharcz első szónokait és győztes vezéreit. Négy nappal az önhatalmúlag felszabadított sajtó pesti ünnepe és lelkes zaja után, márczius 19-dikén, indította meg eleven kis lapját: a Márczius Tizenötödikét, e kategorikus jelszóval: Nem kell táblabiró politika! Elemében érezte magát a szabadság friss levegőjében, harczolva az ósdiság ellen mindennap, íróasztala mellől, melynél legjobban szeretett ülni, kezében éles tollal, mely bátor tevékenységre és izgalmas munkakedvre ösztönözte. A legelső számot alig több, mint harmincz sornyi felhívás nyitotta meg — a Polgártársakhoz. Bejelentő abban, hogy „e lap a márczius 15-diki nap dicső eseményeiből emelkedik föl.“ A „legszerényebb zászlódnak nevezte, mely „az európai újjászületés ünnepélyes diadalmenetéhez csatlakozik.“ Nem számított országos hatásra s kijelenté, hogy főleg a főváros közönségére kiván hatni s azon „lelkes fiatalság házi orgánumául“ ajánlta magát, mely első föllépésével ki tudta vívni a sajtó szabadságát. Határozott pro- grammul hangoztatta, hogy küzdeni fog azon elavult eszmék ellen, melyek a márczius 15-diki dátumnál korábbiak“. Arra törekszik, — úgymond, — hogy hazánk „az európai nemzetek családjai közül egyik, a többihez hasonló legyen“. Hangoztatja a „rend“-et, „béké“-t, melynek fenn- tarthatását akkor még hitte. Végszavai a nagyforradalom hármas jeligéje: „Szabadság, egyenlőség, testvériség.“ (Folyt, köv.)
