Békés, 1898 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1898-06-05 / 23. szám
23-ik szám. Gyula, 1898. június 5-én XXX. évfolyam íj^rp"' rí'"ur(."of'ii"Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Köziratok nem adatnak i| vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » $ Évnegyedre ,1 § 25 » Eyyes szám ára 10 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ICÓHU Kiadó hivatal: Templomtér. Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdet esek és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.' Nyilt-tér sora 10 kr. t mt m Színkör Gyulán; Frenetikus tapsot keltett csütörtökön este —• lucus non lucendo: — a »szinház«- ban egyik couplet, amely szerint a törvény- széki palota mellett Gyulának szüksége van színházra js. A jeles couplet énekes bizonyára »szín- kör* S *-1 akart mondani, mert színházra, téli színházat értve, Gyulának nincs szüksége. Es ha Gyulának nincs, a vidéki színészetnek még kevésbé van. Sőt a vidéki színészetet sújtó sokféle csapás között nem a legkisebb épen az, hogy már is több a téli színház és a téli stáczió mint amennyi kellene, annál kevesebb azonban az alkalmas aréna s a jó nyári állomáss színészek, igazgatók, évtizedek hosszú sora óta ama szizifuszi küzdelemre vannak kárhoztatva, hogy amit télen keresnek, azt nyáron kénytelenek elfecsérelni, azaz igy még megjárná, hanem egyátalában nem képesek többé télen kikeresni a nyár deficzitjét. Ezt a sanyarú helyzetet minden uj téli színház csak súlyosbította, mert az utolsó húsz esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy sok város, amely igen kitűnő nyári állomás volt, téli stácziónak egyátalán nem vált be, ekópen minden ilyen újdonsült téli állomás a vidéki színészetnek kettős veszteséget okoz. Akik a vidéki színészet nyomorúságain segíteni akarnak, azoknak főtörekvésük legyen nyári állomások kreálása, első sorban pedig a még meglevő uyári városoknak jó állomásokká való fejlesztése, minek—tudjuk — hogy számos feltételei vannak, de főteltétele, hogy a nyári városokban a színművészet fejlődésének, és a közönség fokozott igényeinek megfelelő modern és alkalmas színköröket építtessenek. Ilyen színkörre — s nem színházra — van Gyulán is szükség és e sorok Írója, bár épen nem optimista hajlamú, meg van győződve róla, hogy Gyula, a vidéki színészet valóságos csapására ma holnap szintén téli stáczióvá hanyatló Nagyvárad után az országnak első nyári állomásává fejlődnék. Különben az volt a múltban is, nevezetesen mindaddig, mig színköre volt a boldofál©lát — Viszhang nJda emlékezetére— Ki tűzoszlopként előttünk járva Világítasz a pusztaságba1 S 8zornjui>k oltod, mint bus forrás vize; Midőn megnyílik kedvesünk sírja Fájdalmát a szív már alig bírja: Vérző sebünkre balzsam az mlgeu Apostol! ba szólsz: „Bízva bízzál“ „Lelkünk örök, nincs vég a sírnál.“ Tel ki árvák és özvegyeknek Vigaszt megannyiszor adál —. Csak nem találsz gyógyirt sebednek Mit vágott kétszer a halál? Ismét rehegve ájtatos ajkad A hit malasztj a nem segít rajtad?! Nézd! a természet midőn látja Mint hervad el keblén virága Fájdalmában úgy sir, úgy zokog! Vaj! hol talál megnyugvást másban: Halál után föltámadás van Sáron rozsdája újra nyílni fog. Dr, Kincses Imre. _<£x. srLO"bizrrű.-uLs. Kellemetlen és nyomasztó érzést kelt, ha az ember úgy hirtelenében a tükör felé fordul | annak sima lapján meglátja az arezmását. Szinte megijed a saját képétől. — Hát istenem, nem igy nézek én ki 1 — kiált fel boszusan. — — — Ez lehetetlen. A tükör rossz. És szorgosan kutatja a hiányokat nem saját magában, hanem a tükör lapján. Ott van és gult »Korona« udvarán. Primitiv fabódé ugyan, de hasonlithatlanul jobb és alkalmasabb a színháznak csúfolt pavilion teremnél, amelynek színpadán az ország első művészei sem! tudnának teljesen élvezhető előadást produkálni. A zóna tarifa s annak folytán a fővárossal való sürü érintkezés egy évtized óta hihetetlenül kifejlesztette a közönségnek a színdarabok külső kiállításával szemben formált igényeit. S hiába vannak Leszkaynak a fővárosi színházakéval diadalmasan vetekedhető gyönyörű díszletei, túlnyomó részét be sem mutathatja, amit pedig használ, azt tönkre is teszi a színpadnak gúnyolt alacsony, keskeny és szűk tribünön. Olyan darabokat, amelyek nagyobb kiállítást igényelnek, ambicziózus igazgató Gyulán egyáltalán nem ád elő. Egy évtized óta nem láttuk „Az ember tragédiája“-t; olyan pompás franczia bohózat, arninő például „A kis szórakozott“ eddig Gyulán egyáltalán nem volt színre hozható. Hát a látványos darabok? Mi ugyan egyikért sem rajongunk és nem tartjuk veszteségnek, ha soha egyet sem látunk belőlük. De azt resignáczióval el kell ösmerniink, hogy a közönség jelentékeny részét látványos darabokkal lehet csak színházba csalogatni, a direktornak ezekkel lehet csak zsúfolt házakat produkálni s ezekkel közvetve a komolyabb múzsának is hallgatóságot nevelni. Nem tagadjak, irigységgel irtuk lapunk múlt heti számában, hogy Szarvas városa színkört építtet 11413 forintért. Irigységgel 1— mondjuk — mert Gyulán nincsen reményünk, hogy a város ilyen áldozatot hozzon színkörért. A városi közköltség oly nagy, hogy nem is merjük a költségvetés kiadási tételét színkör építés megterhelésével indítványozni sem. De meglehet, hogy a színkör más utón fog létesülhetni. Leszkay András színigazgató ugyanis lépéseket tőn, hogy Arad, Gyula, Kassa és Eger városok egy színi kerületté alakitassanak, amely esetben az igazgató Gyulán saját költségén építene a színművészet és a közönség igényeinek megfelelő uj színkört, amint ezt most Kassán is megcsele- kedte. meg is leli a hibákat. Az üveg zöld, a csiszolás érdes, a fénytörés torzit. Csakhogy megvannak a hibák. Hisz kétségtelen, hogy a nagy tükör az oka mindennek. Az ember soha sem ismeri magát; s teljesen idegennek találja a saját énjét, ha azt min den eziezoma nélkül elébe feltárjuk. .So,ha nem képzelt hibák és hiányok domborodnak ki; s csupa olyan hibák, melyeket csak másoknál veszünk észre s kárhoztattunk el erélyesen. Fer- deségek és félszegségek, melyektől mentnek hittük magunkat s melyeken gúnyosan kaczag- tunk, látva, hogy embertársaink mennyire siny- lik ezeket a visszataszító tulajdonságokat. Ritka az olyan ember, ki objektive tudna ítélkezni nemcsak mások, hanem saját maga fölött is. Az, a ki azt hiszi, hogy ezt megteszi, leginkább elfogult. Egy ilyen finomra csiszolt velenczei tükröt tart elibénk Szikra a „Bevándorlók“ czimü regényében.*) Ö maga teljesen eltűnik a tükör mögül. Nem tartja lapját a napfény felé, hogy kápráztasson, nem fordítja ferdén, hogy a fénysugár megtörve torzképet adjon. Nem igazgatja sehogyan sem. Csak oda állítja elibénk. hogy nézzük meg magunkat benne s azt a társaságot is, melyben élünk. Nézzük, nézzük figyelmesen az egyes alakokat. Jó ismerősünk valamennyi. Naponkint találkozunk velük, oly helyeken, hol a nap bizonyos Aráiban illik és divatos találkozni, megbeszéljük velük a napi eseményeket, halljuk a nézeteiket, vitatkozunk az aktuális kérdésekről. Szóval együtt élünk velük. S a mint igy látjuk *) Bevándorlók. Regény. Irta Szikra. Singer és Wolf- ner 1898. Ez bizonyára igen szép és lekötelező áldozatkészség Leszkaytól, noha meg vagjrunk győződve róla, hogy üzleti szempontból is. be fog válni. Egy uj színkör egészen uj S2in-| házi közönséget fog Gyulán nevelni s a következmények be fogják bizonyitani, hogy alkalmas színkör mellett Gyula teljesen fedezni fogja a társulat gázsiját s egyéb regie-jét mint a múltban évek hosszú során át fedezte a régi bár primitiv színkör is,, amely akárhányszor szolgált az aradi színtársulat egyik nyári állomásául. Gyula városa pedig — eleve is biztosíthatjuk Leszkayt róla — ha már a színkört maga nem építheti, kész örömmel ad hozzá megfelelő tágas telket a népkertben és akár tíz esztendőre terjedő koncessiot, amely időn belül az aradi szintársulaton kívül má9 társulatnak egyáltalán nem ad engedélyt az év bármely szakában sem, színi előadások tartására. Szívből kivárjuk és részünkről legjobb erőnkkel közreműködünk, úgy Gyula városa, mint a színészet érdekében, hogy Leszkay színi kerületi terve megvalósuljon. A közegészségügyi egyesület felolvasása és közgyűlése Békésen. (május 29.) Vármegyénk egyik legtevékenyebb egylete: az országos közegészségügyi egyesület békésmegyei ősz tálya pü ti k őst vasárnapján Békésen tartotta meg időszakonként rendezni szokott felolvasó ülését és uiána több igen í'ontus ügyet tárgyaló közgyűlését. Az egyesület ezen njabb ténykedése is a vasárnapi kedvezőtlen idő duezára a legteljesebb mértékben sikerült, mert egyrészt a vármegye minden részéből nagy számmal jelentek meg azo:i az egyleti tagok, másrészt Békés község közönsége a legnagyobb érdeklődést mulat'a az egylet közérdekű tevékenysége iránt zsúfolásig megtöltve n a bérliáz nagytermet és odaadó figyelemmel hallgatván a tanulságos felolvasásokat. Különösen örömmel láttuk a földmivelö osztály érdeklődését, a melynek körében elterjedt babona és tévhit a legerősebb aka dálya a közegészségügy javulásának és a melynek köréből a részt vett nagyszámú hallgatóság fényesen documontálta, hogy népünk kezdi belátni a őket a tükörképen, boldog megelégedéssel mondjuk saját magunknak: 1 Óh milyen boldog vagyak, hogy nem majmolom ezeket! Csupa snobizmus az egész életük. Jaj de förtelmes, csúnya népség. Ezt mondjuk mi, mikor a métely bennünk ép úgy székel, mint a többiekben. Mert Magyar- ország általános nyavalyája a snobizmus. A demokrata Magyarország! Az ur és szolga egyforma, kasztok nem léteznek, társadalmi különbségek soha sem voltak! Egyek vagyunk és leszük! Minden erőnket egyesitjük, hogy a haza nagy, erős és hatalmas legyen ! A derék, jó Tarjagoss Illés, a ki a keresztelőknél s a halotti toroknál egyaránt mindenütt jelen van, ezt a sok szép frázist különböző variáczió- ban mindenkor elmondja. A jó öreg talán az egyetlen ember Magyarországon, a ki hisz a demokrácziában. Roppant naiv lélek. Alig van ország, hol a társadalmi különválás fogalma annyira ki volna fejlődve, mint Magyarországon. Nem létezik demokrata; mindenki arisztokrata. I.egyen az paraszt, tudós, diplomás ember,' államférfiu, dzsentri. Még a mágnás is arisztokrata. És ezekben a külön nagy kasztokban, melyek meredek sánezok mögé húzódnak vissza, érdekes áramlat észlelhető. A sánezokat átlépni nem engedik meg senkinek; de mindenki arra vágyódik, hogy túllépje a sánezot s közelebb kerüljön a másik kaszthoz. Egy újabb kiválási folyamat ez, mely az egyivásuakat megbomlasztja. A paraszt az úrhoz dörgölödzik, az ur a dzsentrihez, a dzsentri | vérbeli arisztokratához. Ez a magyar társadalmi élet. Ez snobizmus, mely ott hagyja bélyegét mindenütt. A társaegfőbb jót: az egészség minden módon való megóvásának szükségességét. A déli órákban részint vasúton, részint kocsikon érkeztek meg a vendégek Békésre kikkel szembon Mezey Lajos főjegyző és dr. Hajnal István vitték a vendégszerető kedves házigazda szerepét. Ott voltak Gyuláról dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, dr. Zöldy János főorvos, dr. Bárdos Arthur, dr. Kovács Károly, dr. Pándy Kálmán, Bodoky Mihály, dr. báró Drechsel Gyula, Berthóty István és mások, valamint sokan Csabáról és a vármegye többi községéből is. A városi bérház nagyterme hamarosan meg- telt úgy, hogy a szorongásig teli teremben kezdődött meg fél négy órakor a felolvasás, melynek során dr. Pándy Kálmán közkórházi osztályorvos lépett elsőnek a felolvasó asztalhoz, bogy mindvégig a legodaadóbb figyelmét kösse le a hallgatóknak a „Lelki szegényekről“ szóló felolvasásával. Érdekesen tárgyalta az elmegyógyász it múltját és jelenét s meggyőzően bizonyítván szükségét elmegyógyintézetek felállításának, hol szerencsétlen embertársaink ápolást, esetleg gyógyulást nyerhessenek. Másodikul dr. Frey Géza békési orvos á rfer- tözö betegségek ellen való védekézésröP érthető és tanuságos módon értekezett, hangsúlyozván annak szükségét, hogy a köznép, mely a fertőző kórok pusztításainak leginkább ki van téve, a védekező és szükségességéről és módjairól mindenhol és minden alkalommal fclvilágosittassék és kitanittassék az arra hivatottak által. Utána dr. Zöldy János megyei főorvos olvasta lel Chyzer Kornél min. tanácsos értekezését „az önfentartásróP, mely az emberek közt öntudatos kell hogy legyen, az egészségügy fejlesztése a belőle mindenkire háruló előnyök folytán egyenlően kötelezvén a társadalom minden rétegeit és tagját. A nagyközönség, miután tetszésének és a felolvasók iránti elismerésének ismételt, helyesléssel és tapssal adott kifejezést egy kellemes és tanuságos délután emlékével távozván el, a visszamaradt egyleti tagok és néhány érdeklődő jelenlétében dr. Fábry Sándor alispán megnyitotta a közgyűlést, melyen miután az osztály működéséről és a pénztár állásáról szóló jelentéseket tudomásul vették, az eltávozott dr. Bortóky József helyébe dr. Bodoky Zoltánt nleliiökül, a lemondott Venter László helyébe pedig dr. Wallfisch Forcrczet jegyzővé egyhangúlag megválasztották. Ezután áttértek a közgyűlés tárdalmi szokásokon, az életviszonyokon s még azon a városon is, m -lyben a snobok laknak. Valóságos Snobopolis maga az ország fővárosa. Természetszerüle-va snobizmus ott dühöng legjobb. Tamásy Imre — a Bevándorlók egyik józanul gondolkodó alakja — igy jellemzi a fővárost: — Lássa, grófné, mi itt falun foly:on-foly- vást a hamisítatlan igazsággal állunk szemben, mert a természet sohasem hazudik! Ha sokszor csalatkozunk is ígéreteiben, az nem az ő hibája, hanem a mi rövidlátásunké, mert nem ismerjük elégcé örök és változatlan törvényeit. De a városban? A látszat minden, az vezeti, az kormányozza az embereket, különösen Budapesten, a mely jogijai cserélhetne nevet. — És lenne ? — Snobop olis, édes grófné. — Mondja csak, miért nevezi a mi szegény Budap »stünket Snobopolisnak ? — Miért? A benne élő emberekéit, építkezéseiért, szokásaiért. — Hogyan, még a 1 ázakra is haragszik ? — Azokra különösen ! Mondja, grófnő nem figyelte még azt a számtalan apró-cseprő tornyot, kupolát, melyek nemcsak minden újonnan épült házon láthatók. Nos, grófnő, ha valaha az arkitektura ejy eszme kőbe rögzitett kifejezése volt, úgy ezek a tornyocskák az építészet tökélyének nevezhetők. Az a haszontalan, de költséges otrombaság a tetőkön csupán egy czél- nak szolgálhat: hogy a házat nagyobbnak mutassa, mint a milyen. Mint ahogy a házakban lakók nagy részének az egyetlen vágya, törekvése, hogy többnek lássanak, mint a mennyi őket a valóságban megilleti. Tehát természetes,
