Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-04-25 / 17. szám

a testvéri jobbot más társadalmi osztályok­tól, hogy azok gazdasági boldogulását elő­mozdítsa. Igyekezni fogok a munkásosztály bajai­val legközvetlenebbül részletesen megismer­kedni és a vármegye közönségének és a birtokos osztálynak segélyével, továbbá kormány támogatása mellett, végül a nép bizalmának remélt birtokában lelkemmel leszek rajta, hogy a panaszokat orvosoljuk Nem tagadható azonban, hogy a vár megyénkben jelentkező társadalmi betegség nek oly kinövései is vannak, melyekkel szem ben kényszer rendszabályoktól nem tekint hetünk el. Mert, noha nem kútfeje a bajok nak, de mindenesetre elmérgesitóje azoknak és lehetetlenitője a nyugodt, higgadt és jó akaratú megoldásnak a szociális izgatás, mely bajt csinál ott is, hol különben elégedettség uralkodik, és mely veszedelmet és katasz trófát idéz elő ott, ahol némi baj van ugyan de az normális orvosszerekkel gyógyítható Ezzel a lelketlen izgatással szemben, mely hamis jelszavakkal arra ösztönzi a munkást hogy Istent és hazát megtagadjon, mely eszeveszett kollektivista ábrándokkal méte lyezi meg a tanulatlan elmét, mely végered menyében a haza, a vallás és a magán tu lajdon szent intézményei ellen irányul és igy egész társadalmi berendezkedésünk alapjai­nak erőszakos fel forgatására tör : nincs kí­mélet! Ezzel szemben a közigazgatasnak minden erejét latba kell vetni. A lelketlen izgatást, ha ellensúlyozása egyébként nem sikerül, erőszakkal is el kell fojtani. Rendü­letlen erélylyel fogok őrködni mindenkor, hogy sértetlenül megóvassók a közrend, pil­lanatra se szenvedjen csorbát a törvény. Mélyen tisztelt közgyűlés! Röviden körvonaloztam ezekben azokat az irányelveket, melyeket a reám bizott ne­héz tisztségben követni fogok. Aki tegnap még önknek ismeretlen volt. ma már ezen vármegye ragaszkodó polgára. Polgára akarok lenni ennek a várme-1 gyének, ennek kivánom szentelni munkássá­gomat. Keresni fogjuk azt, ami bennünket egy­beköt, kerülni mindent, ami szétválaszt. Hiszen a magyarnak oly nagy szüksége van az összetartásra! S mi biztosítja ezt az összetartást? Béke és barátság társadalmi osztályok, vallásfelekezetek és nemzetiségek között. Tisztelete a törvénynek. Becsülése a mun­kának. Szeretető királyunknak, hazánknak és vármegyénknek Lelkem mélyéig áthatva attól a törek­véstől, hogy egyetértő működésünk közös czéljaink elérésére sikerrel vezessen bonnün- két, önökkel együtt fohászkodom : Éljen a király! Éljen a haza! Éljen Békés vármegye! Pontról-pontra zajos helyeslés hangzott a be­széd alatt az egész teremben, a beszéd végén pedig elementáris erővel tört ki a lelkesedés és peTezekig tartott az általános éljenzés és taps örömzaja, mely­hez hasonlót régen nem hallott a vármegye nagy­terme. Sok idő mult el, mig a vármegye alispánja szóhoz juthatott és szintén harsány éljenektől kisért beszédében következőleg reflectált a székfoglalóra és üdvözölte egyszersmind a vendégeket: Dr. Fábry Sándor alispán beszéde. Méltóságos Főispán ur I Az alig elhangzott székfoglaló behatása alatt indíttatva érzem magam felszólalni, mert az a körülmény, hogy ma azon két oldalú vi­szonyt ünnepeljük, mely a főispán és a törvény- hatóság között a beiktatás ténye folytán tör­vény szerint megalakul, szükségessé teszi, hogy a tartalmas programmot valló székfoglalóval szemben mi, — a megye — is menyilatkozzunk azon alapalvekről és irányzatokról, melyek min­ket közérdekű feladataink teljesítésében vezé­relnek. És jóllehet, megyénk viharos múltját meg­világító történelmünk híven tanúskodik e megye népének mindenkori hazaszeretetéről és alkot- manyhü érzületéről, mely a sok megpróbáltatás között e megye fenntartója volt, mégis mi lehetne más megnyilatkozásunk első szava ez alkalommal, midőn alkotmányos frigyet ünnepel e vármegye, mint rendithetlen hazaszeretetünk­nek kifejezése és tanúvallomás alkotmányunk­hoz való törhetlen ragaszkodásunkról s koronás királyunk iránti jobbágyi hűségünkről s hódo­latunkról. Mint érzületünknek e nyilvánulása is mu­tatja, e törvényhatóság most és mindenha a magyar állameszme, az alkotmány es jogrend egyik erőssége volt. Népe haladásra törő, Szor­galmas munkásságában, vallásos erkölcsiségében bírta és bírja fejlődésének biztos alapját s jel­lemvonása ezek mellett e megyének a valódi demokratismus, mely nem tagadva meg az elös- merést, az előkelő származás és vagyon jelentő­ségétől és súlyától, az egyéni érdemet önmagáért az érdemért becsüli meg. Ily felfogástól vezérelve becsüli meg e megye az érdemeit Méltóságodban, a ki egy bölcs és erényei folytán az egész ország-előtt kegyeletes emlékű atya mesteri vezérlete nyo­mán kifejtett hivatali törvényt előkészítő és irodalmi munkássága révén nyerte el mostani kitüntető megbízatását, másrészt Méltóságod székfoglalójában örvendetes biztosítást nyervén arról, hogy felfogása, törekvése s munkásságá­nak irányzata megegyeznek e megye közönsé gének irányelveivel s ekként Méltóságod és vármegye együttes működése a haza javara ősszhangzatos leend : üdvözlöm Méltóságodat értékes székfoglalója alapján. E székfoglalóban — | többi közt — méltán ragadta meg a közfigyelmet, annak a paraszt szoczialismusra vonatkózó igen érdekes részé Tényleg felette helyén való e megyében ezen kérdésre súlyt helyezni. S jól osmeri fel Mél tóságod az orvoslás módjait is, mert jól ösmeri fel, — nézetem szerint — a baj valódi okait Valóban az általános mezőgazdasági bajokkal áll összefüggésben a munkás-kérdés, azonban annak a szoczializmuz alakjában való nyilvá- ulása már mesterségesen felidézett. Felbujtás szüleménye az, hogy e különben derék munkás ép egy része immár nem akarja keresztyéni türelemmel viselni, mi eddig is sorsa vdlt, az emberi természetes állapotot, a tisztes szegény­séget, s mi mindannyiunkkal közös, az élet üzdelmeit. Azonban a mezei munkás nép elé- ületlensége, n m különleges békésmegyei vo­nás, de közös az az egész alföld népével s nem yujt az sötétebb képet sem itt, mint másutt Hogy mégis a paraszt szoczializmus fogalma integy fedi egymást Békésvármegye nevével z csak onnan ered, hogy 1891-ben — véletlen körülmények folytán — itt pattant ki és nyil­vánult először a nemzetközi szoczialistáktól irá­nyított zavargásban, az alföldi munkásnép elé- gületlensége, s másrészt, mert 6 törvényhatóság azóta állandóán foglalkozván e kérdés orvoslá­sával, neve állandóan együtt szerepel a szocia­lizmussal. Ajánlom a megye ez irányú munká­latait Méltóságod nagybecsű figyelmébe, nem értéktelenek azok, jóllehet a terjedt körű bajt csak terjedt körű, s igy nem megyei intézkedé­sekkel lehet orvosolni. Örömmel értettem meg továbbá Méltóságod székfoglalójából, hogy községeink erősbitésé is programmjának egyik pontját képezi. E megye községei jelenleg külön álló egyedi életet élnek. Ez életképes községek emelése, s a közös me­gyei érdekekbe való egybe vonása, magának a megyének leghelyesebb irányban való erősbitése; azonban e törekvés csak úgy lehet sikeres ha községek nemes versengésében helyt nem foglal az a féltékenység, mely már nem a túl­szárnyalásra, de az elnyomásra tör. Méltóságod programmja általánosságban meggyőz arról, hogy Méltóságodban igazságos éldekeink tettekre kész bajnokát birandjuk. — Biztató reménynyel és bizalommal sorakozunk ez alapon Méltóságod köré, óhajtva, hogy ne­mes törekvéseit e megyében is siker koronázza. És most, midőn ismételten is üdvözlötxv Méltóságodat, lelkes örömmel üdvözlöm egy­szersmind itt kedves barátainkat és atyánkfiáit, a testvértörvényhatóságok jeles képviselőit, kik testvéri érzülettől vezérelve jelentek meg ez ünnepen; — és igaz vendégszeretettel, mélyen átérzett örömmel és tisztelettel üdvözlöm többi kitűnő vendégeinket, kiknek nagyszámban való megjelenése fényes tanúbizonyság azon szere- tetröl és nagyrabecsülésről, mely főispánunkat környezi. Közös érzetek fűznek e részben össze ben­nünket, egyesült örömmel és lelkesültséggel kiáltsuk : Éljen Lukács György ! Általános helyeslés mellett indítványozta ezután Varságh Béla bizottsági tag, hogy az elmondott beszédek a közönség általános egyértelműsége jeléül a vármegye jegyzőkönyvébe iktatva megörökittes- senek. Az elnöklést eközben átvett főispán az erre vonatkozó határozatot kimondván, a közgyűlést be­rekesztette, mire a jelenlevők a főispán zajos éljen­zése közben oszoltak szét. Tisztelgések. A közgyűlés berekesztése után a főispán a vármegyeház kistermébe vonult, hogy a tisztelgésre jelentkezett küldöttségeket fogadja. A küldöttsége­ket és azok vezetőit Berthóty István vármegyei al­jegyző jelentette és mutatta be a főispánnak, a küldöttségek tagjait pedig a vezetők mutatták be, miközben a főispán mindenkivel kezet szorítva szí­vélyesen társalgóit. Elsőként a szomszédos törvényhatóságok kül döttei tisztelegtek, kiknek nevében dr. Beöthy László bihari főispán hosszabb szép beszédben üdvözölte uj kartársát, utalva azon történelmi jelentőségű szoros kapcsolatra, melyben a szomszédos várme­gyék egymással állanak. Dr. Lukács György az üdvözlésre következőleg válaszolt: Beiktatásom ünnepélyének különös emelke­dettséget kölcsönöz, hogy a testvér törvényhatósá­gok ily szép számban küldötték ide képviselőiket, hogy Békésvármegye közönsége között és közöttem a mai napon ősi szokás szerint megkötött közjogi frigynek élő tanúi legyenek. 'Mélyen köszönöm ezt a kitüntető figyelmet mely a társ törvényhatóságok testvéries együttér­zésének méltó kifejezése, de egyszersmind szemé­lyemnek szóló felemelő megtiszteltetés is. Ebben az ünnepélyes perczben erősen foga­dom, hogy a társ törvényhatóságokkal szemben az egyetértést mindig ápolni, fejleszteni fogom, törek­vésem mindenkor arra fog irányulni, hogy mint egy közös édes haza gyermekei, egyesült erővel, a munka eredményébe helyezett reménységgel^ és az ősi erénybe vetett bizalommal egymást kölcsönösen tiszteljük, szeressük és támogassuk. Egyetértésünk és együtt érzésünk nevében melegen köszönöm kitüntető üdvözlésüket. A vármegye tisztikara teljes számban jelent meg ezután uj főispánja előtt s nevökben dr. Fábry Sándor alispán tolmácsolta a tisztikar jókivánatait A főispán megköszönvén az üdvözletét, kővetkező leg válaszolt: A sors keze úgy intézte, hogy az ország köz ponti kormányzatánál megkezdett közszolgálatomat tt, önök körében folytassam. Szívesen és örömmel jöttem önök közé, nem oly czéllal, hogy hatalmi jogosítványok puszta gya­korlásában lássam kimeritettnek feladatomat, hanem a végből, hogy önökkel együtt dolgozva, ezen szép ármegyének felvirágoztatásában tényező lehessek. A közigazgatás szolgálatában telt el egész eddigi működésem s igy ugyanaz a szellem vezérel engem is, mely az önök tevékenységét _ irányítja. Minthogy továbbá magam is a tisztviselői pályán nőttem fel, ismerem a köztisztviselők igényeit, tá ékozva vagyok helyzetük, egyéni és testületi érde­keik felől. Legyenek tehát önök irántam bizalommal. Bi almukat őszinteséggel fogom viszonozni. Legyenek szívesek engem működésemben szak- rtelmükkel és hazafias munkásságukkal támogatni Pontosság, ügyszeretet és szorgalom az, amit n önöktől a hivataloskodás terén meg fogok ki vánni, testületi és egyéni érdekeik megóvása és előbbre vitele, amit viszont részemről önöknek ki­látásba helyezhetek. Abban a reményben, hogy együtt működésünk edményes lesz, köszönöm szives megjelenésüket A vármegyebeli rám. hath, papságnak Kny Antal esperes által tolmácsolt üdvözletére a főispán hosszabb beszéddel felelt: Fogadják főtisztelendőségtek különös köszö­netén) nyilvánítását azért, bogy ezen ünnepélyes alkalomból engem felkeresni szívesek voltak. Annál jobban esik nekem ez a megtisztelte­tés, mert szokásossá vált az igazi vallásosság ellen­ségének tüntetni fel azt a szabadelvű irányt, mely az újabb egyházpolitikai törvényeket megalkotta és melynek szolgálatában hazafiui készséggel én is tevékeny részt vettem. Igaz meggyőződésem egész nyíltságával bizto­sítom önöket, főtisztelendő urak, hogy az egyház- politikai reform actiónak sem a törvények megal­kotása, sem azok végrehajtása közül nem volt és nincs vallás ellenes irányzata. Ellenkezőleg ezek a törvények és az azok alapján kibocsátott végrehaj­tási utasítások a legnagyobb tiszteletben tartják a vallást. Konkrét bizonyítékok egész sorát hozhat­nám fel e végből, utalhatnék a törvények és a mi­niszteri végrehajtási utasítások számos intézkedé­sére, melyekből kitetszik, hogy az államhatalomnak s az a törekvése, hogy a vallásosság erősbittessék. Felhozhatnám azt, hogy az állami anyakönyvveze­tőknek és a házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselőknek egyenes kötelességévé van téve. bogy a feleket vallási kötelmeik teljesítésére hathatósan figyelmeztessék. Legalább is elfogultságból erednek tehát az államhatalom ellen e részben intézett támadások. Meg vagyok róla győződve, hogy Békésvár­megye fel világosodott, -hitben erős katholikus lel­készei nem ellenségüknek, hanem frigyes társuknak tekintik az államhatalmat és annak közegeit. Ebben a meggyőződésben igen köszönöm, fő­tisztelendő urak, szives megjelenésüket és kérem önöket, legyenek meggyőződve arról, hogy szent vallásunk érdekében mint buzgó hivő és mint jó hazafi hatáskörömben a lehetőt mindenkor készség­gel meg fogom tenni. Mindenkor arra fogok törekedni, hogy várme­gyénk területén egyházi és polgári hatóságok egy­mást kölcsönösen támogassák, egymásnak kölcsönö­sen segélyére legyenek. Törekvésem legnagyobb jutalmául fogom tekinteni, ha a béke és egyetértés biztosításában az én működésemnek is lesz része. Ismételten köszönöm szives üdvözletüket és kérem hathatós támogatásukat. Az ágostai evang. egyház Koren Pál esperes vezetése alatt tisztelgett és kívánt sikert az uj fő- spán működéséhez, mire a főispán ezeket mon­dotta : Az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak ebben a vármegyében nemcsak az a feladata, hogy híveinek lelki életét fejleszsze, hogy a vallás igéit körükben hirdesse. Az ágostai hitvallású evangéli­kus egyház e vármegyében nemzeti hivatást is tel­jesít. Ennok a vármegyének ötvenhatezer tót ajkú lakosa van, kik közül ötvenezerén az ág. hitv. evan­gélikus egyház hívei. És ezek a tót ajkú hívek jó magyarok, nem ellenségei a magyar állam eszmé­nek, barátjai fejlődésünk magyar nemzeti irányának. Ez. tisztelendő uraim, az önök érdeme első sorban. Az önök hazafias működését mivel sem jelle­mezhetem jobban, mintha konstatálom, hogy Békés­vármegyében nincs nemzetiségi kérdés. S ha ez a jelenség mindig becses, különösen nagy fontossága van napjainkban, midőn az alsóbb néposztály körében a soczialis izgatás hálás talajra talál. Ezen kóros állapottal megküzdeni nagyon fáradságos, de mennyivel súlyosabb volna a hely­zet, ha a soczialis kérdést nemzetiségi versengés nehézségei komplikálnák. Ebben az ünnepélyes perczben kérem önöket, uraim, hogy az eddigi hazafias irányt továbbra is tartsák meg működésükben. Viszont én részemről vallásuk érdekeinek objektiv támogatását helyezhe tem kilátásba. Köszönöm szives megjelenésüket és ké^pm hathatós támogatásukat. Az evang. református egyház küldöttei élén Szabó János békésbánáti esperes hosszabb és re­mek szépségű beszédben üdvözölte a vármegye uj kormányzóját, mire a főispán igy válaszolt: Az evangeliom szerint reformált egyház min­denkor tündökölt hazafias erényekben. A történelem lapjai tanúságot tesznek arról, hogy ez az egyház a vallásos érzület ápolását mindig bölcs összeköt­tetésbe tudta hozni a hívek hazafias szellemben való vezetésével. Nagy kincs van a vallás szolgáinak kezébe letéve, mert a népnek ők a szellemi -vezérei. Két­szeresen fontos ez a feladatuk napjainkban, midőn egyes nóprétegeket haza, vallás és jog ellenes tév­eszmék igyekszenek hatalmukba keríteni. Önök, nagy tiszteletű urak, a megnehezült vi- szonyok közepette is bizonyára csüggedetlenül fog­ják teljesiteni a nép felvilágosítása és vezetése iránt fenálló magasztos hivatásukat és testvéries jóindu­lattal fogják támogatni a közhatóságokat nehéz fel­adataikban. Ebben a reményben, nem — engedjék meg — ebben a biztos tudatban melegen köszönöm szi­ves üdvözletüket. Legyenek meggyőződve, hogy vallásuk érdekeit mindenkor istápolni fogom, vi­szont kérem hathatós támogatásukat. A nagy oláhvár ősi gör. kel. egyháznak Bezsán József esperes által és a kisoláhvárosi gör. kel. egyháznak külön Biberea Péter által tolmácsolt üdvözletére a főispán a következőket mondotta : Tudom, hogy önöket vallásos erényeiken kí­vül a hazafiság vezérli lelki pásztorkodásule terén. Kérem önöket, őrizzék meg ezt az irányt to­vábbra is üdvös működésükben. Mindenkor arra fogok igyekezni, hogy várme­gyénk területén egyházi és polgári hatóságok egy­mást kölcsönösen támogassák, egymásnak kölcsö­nösen segélyére legyenek. Törekvésem legnagyobb jutalmául fogom te­kinteni, hogy a béke és az egyetértés biztosításá­ban az én működésemnek is lesz része. Egyébként isyekezni fogok vallásuk érdekeit hatáskörömben előmozdítani, viszont kérem szives támogatásukat. Fogadják őszinte köszönetemet szives meg­jelenésükért. A gyulai izraelita hitközség küldöttségét dr. Berényi Ármin hitközségi elnök vezette. Beszédé­ben kifejté, hogy nemcsak örömmel, de hálateljes érzéssel is köszöntik az ünnepeltet egyrészt azért, mert ez az első alkalom arra nézve, hogy a gyulai izraeliták törvényesen bevett vallásfelekezeti minő­ségben jelenhetnek meg az államhatalom képviselője előtt, másrészt azért, mert a vármegye uj kormány­zójában azon férfiút üdvözölhetik, kinek a jog és társadalmi egyenlőség megvalósítására vezető, ne­mes törvényhozási alkotások előkészítésében és élet- beléptetésében jelentékeny osztályrésze jutott. — Kívánják, hogy az eszmények iránti lelkesedés által sugallt s a hazaszeretet varázshatalma által erőhöz segített működésében továbbra is áldás és siker kisérje 1 Önök és hitsorsosaik immár teljes mértékben élvezik a jogegyenlőség áldásait. A magyar törvény­hozás szabadelvűsége megszüntette azokat az utolsó korlátokat is, melyek az izraelita hitfelekezet tan­ait a törvénybe bevett vallás felekezetéktől eddig elválasztották. Törvényeink önöket minden köz-•'és magánjogi, polgári és egyházi vonatkozásban egyéb honfitársaikkal egyenlőkké tették. A szabadelvű magyar nemzetnek viszont önök tartoznak azzal, hogy a hazának mindenkor rendü­letlenül hű fiai legyenek, szellemi és anyagi erejü­ket annak felvirágoztatására fordítsák és soha se feledjék az édes haza jótéteményeit. Kipróbált hazafiságuk, tnunkakedvük és szor­galmuk kijelöli önöknek a helyes utat, melyet kö­vetniük kell. Ezen a helyes utón készséggel fogom önöket hazafias és önzetlen törekvéseikben tá­mogatni. Köszönöm szives üdvözletüket. A gyulai helyőrségi tisztikar teljes számmal egybegyült tagjait és a csendőrparancsnokságot Lázár Sándor ezredes állomásparancsnok mutatta be. Üdvözletét a főispán a következő beszéddel kö­szönte meg: Melyen megtisztel a helyőrségi tisztikar üd­vözlete, melyet a méltóságos ezredes ur oly ékes szavakban tolmácsolt. Uraim 1 Mindnyájan tudjuk, hogy egyesnek, mint államnak legelső létének fentartása. A fegy­veres erő az állam létezését biztosítja, természetes tehát, hogy minden állampolgár tiszteletére és be­csülésére tarthat számot. És pedig annál inkább, mert napjainkban, az általános védkötelezettség idejében a haderő tettleges tagjai és az állam pol­gári lakossága között nincsenek többé kasztszerü válaszfalak, hanem az érintkezés és egymásrautalt­ság számos tényezője katonaság és polgárság ro- konszenvének és állandó jó egyetértésének bizto­sítója. S ha ily érzelmekkel vagyunk eltelve a véd­erő iránt általában, fokozottan érvényesülnek azok a m. kir. honvédséggel, mint a véderő azon részé­vel szemben, mely egyszersmind specziális büszke­sége a magyar nemzetnek, mondhatnám szemefénye közintézményeinknek. Meg vagyok róla győződve uraim, hogy kö­zöttünk mindenkor szívélyes viszony fog fennállani és a m. kir. honvédség lovagias tisztikara a veze­tésem és ellenőrzésem alatt álló polgári hatóságok­kal a teljes egyetértést oly önzetlen jóindulattal fog igyekezni fentartani, mint a minővel ón arra törekszem. Midőn megjelenésükért ismételten köszönetét mondok, alattvalói hódolattal együtt éltetem önök­kel azt, a ki önöknek legfőbb hadura, nekünk pol­gári hatóságoknak kegyelettel szeretett legkegyel­mesebb urunk, apostoli királyunkat, Ferencz József 0 Felségét. Éljen a király!

Next

/
Oldalképek
Tartalom