Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-07-11 / 28. szám
28-ik szám Gyula, 1897. julius 11-én XXIX. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . . 2 » 50 j Évnegyedre .1 » 25 » Eyyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati íietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó T31 IT HD -A.T7" I E>_ Eiadó hivatal: v v ;! Templomtér, Dobay j! ! Perencz háza, és könyv* * ' 1; kereskedés, hova a hir- i1 :; detések és nyilt-téri köz- j; lemények küldendők. : • Hirdetések ! szabott áron fogadtatnak '' |' el Gyulán, i; a kiadó hivatalban. 11 V Nyílt-tér sora 10 kr. t A közművelődési egyesület közgyűlésekor. A midőn közművelődési egyesületünk elődje, a bókésmegyei régész és közművelődés-történelmi egylet, boldog emlékű Göndöcs Benedek apát-lelkéRz elnöklete alatt huszonkét esztendővel ezelőtt megalakult, kiválóan azt tűzte volt feladatául, hogy felkutassa, egybegyüjt8e mindazt, mi a tudomány, irodalom és művészet, az ipar és kereskedelem, a gazdászat és földmivelés, a politika és közélet terén mint nevezetesség tűnt fel, hogy megszerezze s követendő példa gyanánt az utókornak átadja a békésmegyei kitűnő férfiak arczképeit, életrajzát és müveit, hogy tanulságos képet állítson elé az állat- és növényország különböző fajainak azon ritkább példányaiból, melyek Békés vármegyében találhatók; — hogy természetben vagy legalább fényképekben megőrizze a koronként változó népviseletet; hogy végpusztulástól megóvja a megyében található történelmi romokat, hogy megszerezze a megyére vonatkozó régiségeket, történelmi emlékeket, okmányokat, nyomtatványokat, czimereket, pecséteket vagy azok másolatát. A régész és közművelődési egyesület két évtizedre terjedő működése — évkönyvei s múzeuma — ékesen tanúskodik róla, hogy sokat, igen sokat megmentett a vármegye múltjából, annak nagyra törekvő fiai életéből s iránymüveiből, népünk erkölcsei, szokásai s viseletéből, mit az egylet közreműködése nélkül, a feledés sötét éje takarna, mit az óriási léptekkel haladó czivilizáczió a közművelődés érzékeny kárára különben nélkülözni kényszerült volna. A múlt évben alakult közművelődési egylet, régész és közművelődés-történelmi egylet elődjének a múlt felkutatására és megőrzésére vonatkozó feladatát is magáévá tette ugyan, de egy lépéssel előbbre is ment ; nevezetesen a retrospelctiva keretén túl— menőleg a jelen és a jövő közművelődésnek kultiválását is zászlajára irta. e> mm Összetört szivek ■«■ Irta: Somlyai Lajos. Mélabusan zugnak a harangok 1 . . . Temetőbe kisérnek egy élte tavaszán elhunyt szép leányt . . . Piros rózsa koszorú födi a koporsót, mintegy ellentétéül a benne fekvő, most már élettelen, fehér rózsaszálnak. Lassan lassan elér a menet a sirhoz . . . Elhangzott az ima . . . Elhangzott az ének ... Leeresztették a koporsót a rid»g sírba . . . A gyászoló közönség már eloszlott. A megtört szivü szülők is ott hagyták már a kedves gyermeküket rejtő sirt . . . Egyedül állt az uj sirhalom . . . Alkonyodott . . . Csend volt . . . Egyszer csak a félhomályban egy ifjú ember alakja tűnik elő, a ki félénken ide-oda te- kintgetve közeledik az ui sirhanthoz s odaérve ráborul a sírkeresztre, sűrűn omló könnyeivel öntözi azt és a zokogástól fuldok'ó hangon mondja: „Bocsáss meg elköltözött jó lélek a bánat- és szenvedésekért, miket hűtlenségemmel neked okoztam 1“ Az esti szellő végig suhan a fák lombjain s meg-megrázza azokat ... A suttogó lombok, a zizegő haraszt oly kísértetiesen hangzanak, mintha a sírból a hang s azt mondaná: „én megbocsátok 1 . . ." * * * Ünnep van ... A délutáni vecsernyénék vége ... A falu legényei s lányai sietve mennek ki a kanyargó szőke Kórözs partjára, hol a „kis zugban" táncz lesz ma délután. Megkezdődik a táncz. Jóska czigány egymásután csalogatja ki hegedűjéből a jobbnál jobb talp alá való nótákat. S azok a délezeg A közművelődési egyesületet újjá alakulásában ama tudat vezette, hogy a múltnak felderítésén kivül törekednünk kell a mai általános műveltség színvonalára emelkedni s azon előre haladni. Mert végre is hiában derítjük tel a múltat, hiában voltak jeleseink, akiknek lángelméje kijelölte az utat, mely tökélyesbülé- sünk irányáúl szolgál, ha ez utón haladni, ha ez irányt követni nem volnánk képesek. Ezért szükséges, hogy a társadalmi élet tudománya, azok az általános ismeretek átszivárogjanak, vérré váljanak, hogy a közképzettségnek oly mérvben legyünk birtokában, mely mintegy jól kiművelt földtalaj, a beléje vetett eszméket megteremni tudja, áldásaiban részesítvén az egész vármegyét, A társadalmi élet tudománya, a közképzettségnek feltételes forgalma: szorosabban véve maga a közművelődés. A közművelődés terjesztésének egyik legczélszerübb és legkönnyebb módja a társadalmi társulás, az egyletté alakulás. Ily egyletté alakultunk a múlt évben, a közművelődés terjesztése s felvirágoztatása végett. És egy társulat, mely a vármegyének jelesebbjeit egyesíti ugyanazon czélra, mely buzdít, lelkesít és utat tör a közönség minden rétegében, a tudomány és társadalmi ismeretek legfőbb ágaiban, mely míg egy* részről ujjal mutat a ínultra, honnan buzdító s elriasztó tanúságot meríthetünk, másrészt biztos kézzel vezérli a jelent, hogjr megalkotni segítsen a szebb és jobb jövőt: ily egylet működése által a közművelődés igenis sikerrel terjeszthető; — se közművelődés alapja a legszebb, a legbiztosabb; mert mig egyrészről a történelem fáklyája bevilágít a múltba s csodáitatja velünk annak emlékeit, másrészt és most már főleg a jelen korszerű eszméinek fejtegetése helyes utat tár fel előttünk, amelyen haladva, a íökélyesbülés- hez bizton eljutunk. Nem hunyunk szemet, sőt beösmerjük, hogy a közművelődési egyesület, ujjáalakulegények, szép karcsú leányok csak úgy rakják azt a szép magyaros „rezgést“ . . . A tánezoló párok közt kiválik egy. Csinos délezeg a legény. Bogár haja s kis barna ba- jucza olyan jól áll napbarnitotta arczáhor. Mélyen fekvő szemeiben most szokatlan tűz van, hisz a legszíbb leányt táncz illatja. A leány halovány arczán rózsapir ömlik el, raeyogó kék szemeiből szelídség és szivjóság sugárzik ki s mégis oly bűvös a tekintete, oly csábítóan raeyog a szempárja, különösen ha rá néz tánezoló párjára. Szép szőke haja hosszú fonatban csüng alá, hó vállait patyolat fehér ingváll fedi, karcsú termetére szépen simul oda a csinosan kivarrt pruszlik. A kik látták őket, azt mondogatták magukban : „az Isten is egymásnak teremtette őket! . . .“ Folyt a táncz, mig lassin-lassan alkonyat szállt a földre . . . A falu tornyában most megszólal az est- harangszó ... A czigány leleszi hegedűjét s készül haza. A leányok és legények csoportokba oszolva, víg dalolás közben mennek a falu felé. Csak az az ifjú pár nem tart a többivel, ók külön válva, csendesen beszélgetve mennek haza. A kis kapuban elválnak. Dia leány a sorompó mellől kiséri szemeivel a legényt, mig az el nem tűnik az egyik közeli ház kapujában. * * * Együtt nőtt fel a két gyermek: Sándor és Boriska. Közel laktak, hűséges játszótársak voltak. Egymás iránti ragaszkodásuk az idő haladtával édes szerelemmé változott átl . . . Boriska szülei gyönyörködve nézték, midőn az ifjú s a leány úgy estenden, a kis virágos kert padján, a susogó lombu vén eperfa alatt vidáman beszélgettek, vagy szerelmes suttogással szőtték a szebbnél szebb terveket jövő boldogságukról. lása óta s különösen a múlt év folyamán nem fejtett ki nagyobb tevékenységet. De enhek megvoltak okai s van magyarázata s mentsége. Az országos kiállítás, a millennáris esztendő fővárosi s vidéki ünnepélyei, a társadalom, a nagy közönség figyelmét, érdeklődését és tegyük hozzá, hogy áldozatkészségét is mértéken felül igénybe vették. Az uj egyesületre az alakulás, muzeum berendezés és felszerelés s különösen némi tőkeszerzés feladata hárult első sorban. E téren — hála s elismerés úgy egyesek, mint testületek buzgalma s áldozatkészségének — ha nem is fényes, de tisztességes sikert ért el és legalább is képes volt oly alapot alkotni, melyen jövőben biztosan lehet építeni s fokozatosabb működést és sikereket produkálni. Ismételjük, hogy a múlt évet illetőleg csillogó tényekre nem mutathatunk, de teljes megnyugvással adhatunk kifejezést ama meggyőződésünknek, hogy az egylet megtette azt, amit átalakulása idejétől fogva megtehetett; a jövőre nézve pedig teljes biztosítékot látunk letéve az egylet elnökóü megnyerendő dr. Lukács György főispánunk kiváló képzettségében, nemes buzgalmában, bölcs vezérlete alatt az egylet köré sorakozott tisztikar, választmány és tagok lelkes fáradozásában. És ha szellemileg és anyagilag megáldott előkelőbb polgártársaink és testvéreiuk. kik közül soknak közreműködését őszinte fájdalommal nélkülözni kényszerültünk, a közművelődési egylet köré sorakozandanak, akkor bátran koczkáztatjuk azt a jóslatot, hogy ez az egyesület megyénk szellemi képének jövőben nyíltabb és nemesebb kifejezést fog kölcsönözni s hogy vármegyénk tudományos haladásának, társadalmi életének, közművelődésének jelentékeny tényezőjévé fogja magát kinőni. Eme reményben, eme óhajban szivünkből üdvözöljük a békésmegyei közművelődési egylet mai közgyűlését! Nem igy a Sándor édes anyja, a gőgös, gazdag özvegy ! . . . Neki nem tetszett, hogy az 6 egyetlen fia a nálánál sokkal szegényebb leányhoz jár, azt szereti . . . Neki más tervei voltak . . . Ö a gazdag Tímár Pannit szanta fiának, hadd egyesüljön a vagyon, hadd legyen akkor az ő fia első gazda a faluban s később biró, mint az apja volt. Volt is mit hallgatnia nap-nap után Sándornak 1 Tervének megnyerte az atyafiakat is, a kik közül különösen az asszonynépség minden alkalmat felhasznált, hogy a leányt megkedvel- tessék vele. Úgy rendezték a dolgot, hogy gyakrabban találkozhassanak egymással. A leány meg eleven, szemrevaló volt. Ügyesen tudott forgólodni, kellette magát. Mert irigyelte e szép legényt attól a sápadt arczú Boristól, amint elnevezték maguk között. így folyt ez hosszabb időn át úgy, hogy Sándor, ki eleimén kerülte a leányt és szóba sem igen állt vele, később eltréfalgatott a lánynyal hosszabb ideig is. Az özvegy meg m nden módon igyekezett megakadályozni fiát abban, hogy Boriskához mehessen. A falubeli hirhordó asszonyoknak meg az özvegy biztatására volt gondjuk rá, hogy Boriska megtudja azt, hogy Sándor Pannival is szívesen elbeszélget. Még toldtak is hozzá. De ő nem hitt nekik . . . Szerető szivét azonban néha olyan rósz sejtelem fogta el. S mikor Sándorral együtt ültek ismét a kiskertb;n, elmondta ahirt s az ő rósz sejtelmeit, melyek még álmában sem hagyják nyugodni s olyankor úgy dobog, úgy sajog, olyan nagyon fáj a szive érette. De a legény keblére ölelve vigasztalta a búsmgó leánykát: „ne félj galambom nem hagylak el; csak te le- szesz a párom 1 és lecsókolta a lány arczárói a lep-rgő könyek“t. . . . A mezöhegyesi aratógép-verseny. (Julius 8.) A csanádmegyei gazdasági egylet által rendezett aratógépvei tényén több mint 500 földbirtokos, bérlő és gazdatiszt jelent meg, hogy az amerikai aratógépeket működés közben megtekintse. Ez a nagy érdeklődés ebben a nagy munkaidőben nemcsak a gazdasági gépipar iránti érdeklődésben leli magyarázatát. Maga a rendező gazdasági egyesület is azért siettette e versenyt, hogy összefüggésbe hozza az aktuális arató munkáskérdéssel. Ágyúk helyett zakatoló aratógépeket akart szegezni a még egyre fenyegetődző agrárszocziáliz- mus mellének. Komoly intéssel kívánt szolgálni a kötelességszegő munkásoknak. Mintha csak igy szóit volna hozzájuk a lóerőre berendezett gépekkel : Láthatjátok, hogy nélkületek is tudunk boldogulni, egy szál élet sem marad a lábán, mig Amerikából masinákat lehet kapni. Rójjátok ezt jól a fületek mögé. Ez volt az intenczió, melynek az adott körülmények között bajos volna jogosultságát vitatni. És az egész aratógép-verseny, noha kétségtelenül haladást jelez ezen a téren, inkább manőver, mint komoly, gazdasági reformszámba mehet. A bemutatott 12 amerikai aratógep, (sem a cvekötők, sem a marokrakók) nem oldották meg kérdést a hivatalos zsűrin kivül 500 figyelmes Is szakértő gazda mondott Ítéletet működésűk fölött. Csak végső szükség esetén lehet szó arról, hogy az aratókéz munkáját pótolja. Tökéletlenek és komplikáltak s a 30 év előtt először bemutatott aratógépekhez képest csak igen csekélyke haladást jeleznek. Ez a nézete — mint lent tartózkodó dolgozótársunk jelenti — a hivatalos zsűri gazdatagjainak, a Mezőhegyesen egybegyült birtokos közönségnek, bérlőknek és gazdatiszteknek. Az amerikai gépipar technikája nem oldotta meg a géppel való aratás problémáját. A munkáskéz sokkal tökéletesebb s egyelőre olcsóbb és megbízhatóbb munkát végez. Szó sincs róla, hogy a gyakorlat ebbon a században az aratógépeket, akár a cséplőgépek, akár a vetőgépek mellé «orozza, melyek első megjelenésükkor azonnal beváltak. E tekintetben alig tértek el a nézetek Mezőhegyesen azok között, kik messze földről siettek oda, hogy az érdekesnek ígérkező versenynek szemtanúi legyenek. Mert nemcsak a szomszédos Arad-, Csanád-, Csongrád-, Békés- és Torontálmegyéből, de Sáros- és Győrmegyéből is jöttek birtokosok, hogy az aratógépek működését megtekintsék. — A vidék gazdahonorácziorságát a különböző irányból érkező vonatoknál maga a ménesbirtok igazgatója, Juhász „O.i ne is hagyj el I szeress oly forrón és igazán mint én téged s amint százszor is fogadtad 1 Mert ha elhagysz, ha elfeledsz, akkor nem dobog, nem sajog majd többé a szivem, de bánatában meghasad utánad!“ „Ne — ne beszélj igy kis gerliczém !* mondá a legény és forró csókkal zárta le a picziny ajkakat. 1 ■ * * * A mitől Boriska még álmában is rettegett, bekövetkezett. Egy alkalommal a gőgös özvegy kiszámított tervvel belekötött a Boriska anyjába, aminek persze, legalább az ő részéről, nagy harag lett a vége. Ekkor aztán fenyegetések közt megtiltotta fiának, hogy az ő „halálos ellenségének“ a leányához járjon. Sándor csak most vette észre a hálót, melybe anyja,s a jó atyafiak kerítették. Lelkében küzdött egymással édes anyja iránti szeretete s tisztelete s Boriska iránti szerelme. Végre a sok fondorkodás, aztán meg édes anyjának inkább színlelt, mint igazi könyei és annyit emlegetett anyai szív fájdalmai eltánto- riták öt 1 Győzött az ármány széttépte egy időre a szerető sziveket ! . . . Sándor megígérte anyjának, hogy nem megy Boriskáékhoz, de azt is megfogadta, hogy más lány után sem jár. Kerülte is a falut, mindég a tanyán tartózkodott, a munkában keresett vigaszt. Gondolta, hogy anyja majd megváltozik. Szegény magára hagyott Boriska, ki mindent megtudott, ezalatt egyre búsult. Ott üldögélt késő estig maga elé mélázva a kis kerli pádon, hol oly sokszor beszélgettek együtt s'.erelemröl, boldogságról. Ha anyja hívására végre pihenőre térf, nem jött álom szemeire, csak sirt. Nap közben kerülte az embereket, hogy ne lássák könyeit s ne hallja azok vigasztalásait, hisz’ még a vigasz is fájt bánatos szivén tk!
