Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-05-16 / 20. szám

»O-ik szám Gyula, 1897. május 16-án XXIX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati íietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ZIÓH1T ~rt A tt ~r t-í Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Oyulán, a kiadó hivatalban. 1 Nyilt-tór sora 10 kr Megyegyiilés előtt. (B—y.) Előttünk fekszik a törvényható­sági bizottság tavaszi közgyűlésének határ­idejét kitűző meghívó és az ahoz mellékelt hosszú tárgysorozat. Rendes szokásunkhoz híven most is ismertetni kívánjuk azon ügye­ket, melyek bármely tekintetből fontosab­bak, vagy az egész vármegye közéletét érin­tik, de a közgyűlés elé utalt ügyek között alig találunk nehányat, a melyek ily termé­szetűek, a többi legnagyobb részben lényeg­telen vagy teljesen helyi községeket vagy egyeseket érdeklő ügy. A kibocsátott tárgysorozat 99 pontja, azonkivula póttárgysorozatba felveendő csak­nem ugyanannyi ügy erősen indokolják a közigazgatási törvények revíziójának szük­ségességét, mert a jelenlegi rendszer mellett igen sok jelentéktelen ügy szaporítja a köz­gyűlés munkáját, melyeknek a törvényható­sági bizottság elé utalása indokolatlan. Egy oly óriási testület, mint a törvény­hatósági bizottság, adminisztratív jellegű ügyek sokaságának elintézésére nem alkal­mas és hogy az ilyen ügyeknek ezen fórum elé való utalása őzéit tévesztett dolog, a gyakorlat eléggé igazolja. Minden közgyűlé­sen láthatjuk, hogy az egybegyült bizott­sági tagok a közgyűlés elején szokott fon­tosabb ügyek letárgyalása után szétoszlanak és a közgyűlés további folyamán a tiszt­viselőkön kívül alig van jelen egy-két bi­zottsági tag. És ezt nem is lehet a közügy iránti érdeklődés hiányának tekinteni, mert nem kivonható meg a bizottsági tagoktól, hogy kenyérkereseti foglalkozásukat ott­hagyva, napokat töltsenek el azért, hogy vagyontalanná lett Nagy Jánosok néhány fillért tevő községi adójának törlésében ha­tározzanak. A törvényhatóság munkáját igen meg- szaporitja azon körülmény, hogy a törvény nem ád jogot a községek kópviselőtestüle­HÜWÄT E lbib ázott élet. (Vége.) Midőn észrevette, hogy a Radosnyai látó gatásai komolyabb színezetűvé válnak, gondja volt rá, hogy Tinkának elvegye kedvét minden meggondolatlan romantikától. Nagyravágyó létére sohasem egyezett volna bele, hogy leánya egy szegény sorsú ember neje legyen. Egyre azt han­goztatta előtte : — Egy olyan szépségnek mint te, parthiet, kell csinálni, és pedig olyan parthiet, kinek több pénze van mint neked. A legfőbb boldog­ság a kényelem. Úgy neveltelek, hogy nem mehetsz akármilyen szegény emberhez ; bolond­ság is volna. Radosnyai jellemes, derék ember, de mit ér, ha — szegény. Örökös lemondás és a legfeketébb nyomor volna mellette osztály­részed. Tinka szeretett mulatni s nem volt híjával az udvarlóknak ; kedves, rózsás arcza, tiszta, barátságos tekintete és bájosan sugár termete igen sokaknak szemet szúrt s a mily mértékben rajongták körül, olyan mérvben nőtt hiúsága, de egyúttal növekedtek igényei is. Lehetetlenség is, hogy hiúvá ne vált volna. A hiúság pedig a legéhesebb fenevad. Annak mindennapra kell táplálék és az a természete, hogy nem válogatós az eledelekben. Kezdett összehasonlító bírálatokat gyako­rolni s úgy találta: anyjának igaza van, mikor Radosnyait nem találja hozzáillőnek ; — érezte — ugyan, hogy eljárása nem egészen helyes s áru­lás számba megy azon odaadó vonzalommal szemben, melyét Radosnyainál tapasztalt, néha kényelmetlenül is érezte magát e miatt, mert alapjában nemes gondolkodású volt s súlyosan nehezedett szivére a csalfaság gondolata. tőinek arra, hogy a költségvetésbe fel nem vett bármely csekély összeget is a törvény- hatóság jóváhagyása nélkül utalványozzanak. Ezen ügyek, községi és törvényhatósági pót­adó törlések, a miknek előfeltételei pedig szabatosan meg vannak határozva, községi számadások felülvizsgálata, a mi mind ki­zárólag a számvevői szakvélemény alapján nyer elintézést és még igen sok kevósbbó fontos ügy van olyan, melyek felülvizsgála­tát az alispánra, vagy esetleg egy kisebb és éppen azért mozgékonyabb, a községi vagyonkezelés ellenőrzésére hivatott bizott­ságra lehetne és kellene bízni. A vármegyei önkormányzat és az egyes érdekek biztosí­tása czéljából pedig intézkedni lehetne az iránt, hogy a sérelmes határozatok a tör­vényhatóság által másodfokban biráltassanak felül. A törvényhatóság közgyűlése igy az­után szervezetéhez mért közérdekű ügyek­kel foglalkozván, működése hatékonyabb fog lenni, mert a komoly megfontolást és a nagy közönség elbirálását igénylő ügyek beható megvitatását a csekély fontosságú ügyek nagy sokasága nem akadályozza meg. A közigazgatás menetét megvilágító je­lentések előterjesztése után a tavaszi köz­gyűlésen választások fognak napi rendre kerülni. Betöltésre várnak a Szabó János lemondásával a közigazgatási bizottságban megüresedett egy hely, a gróf Bolza Géza lemondásával meg üresedett egy lóavató bizottsági elnöki állás és a békés-csanádi helyi érdekű, vasút igazgatóságában két igazgató- sági tag helye. Mint érdekes ügyek érdemelnek emlí­tést a tárgysorozat 10. és 11. pontjában fel­vett két miniszteri rendelet. A szarvasi út- biztost — ugyanis — a vármegye akkori fő­ispánja, miután az 1890. évi I. t. cz.-ben foglalt szakvizsgát a kitűzött határidő alatt le nem tette, állásától felmentette és helyébe ideiglenesen mást nevezett ki. A kereskede­lemügyi miniszter, kihez az ügy az elbocsá­Hanem anyja tanácsai, a rokonok törojé- nezése és a hódolók hízelgése elnyomták aggo­dalmait, s végkép eloszlott minden kételye, mikor anyja, hiúságának hizelegve, magasztalni kezdte : — Előre tudtam hogy sikereid lesznek, neked szükséged van a fényre és szereplésre, s erős a bizalmam, hogy olyan lelki tulajdonok mellett minővel te is bírsz, csak gazdag férjre tehetsz szert. Tinka lassacskán nemcsak gondolkodásában, hanem viseletében is megváltozott, kezdett léha, kaczér modort elsajátítani, s miután unos-unta- lan azt hallotta környezetétől, hogy szépsége, kedvessége elegendő lesz jövőjének biztosítására, Radosnyait kezdte kicsinyelni. Szegény kárvallott fiú, csendes kétségbe­eséssel kezdett annak tudatára jönni, hogy mennél gyakrabban találkozik Tinkávai, annál kevésbbé ringathatja magát abban az illúzióban, hogy az valaha az övé lehet. A régi, szende leány helyett egy hiú, kaczér teremtést látott maga előtt, ki rendsze­resen mellőzte őt, különösen olyankor, ha a mama igényeinek is megfelelő fiatal ember ke­rült a társaságba. Radosnyai szivét titkos kese­rűség töltötte el, mikor tapasztalnia kellett, hogy bár jellem, lelkimüveltség tekintetében talán felül is múlja azt, a kit oly szivesen látnak, de mert társadalmi állás és vagyonosságra nézve azzal nem versenyezhet, föltétlenül ő a vesztes. Fájdalmas melancholia vett erőt szivén, ha Tinkának mostani viselkedését összehasonlította az az előttivel, s igen boldogtalannak érezte magát és lelkében nagy szárazságot érzett. Nem tudott belenyugodni, hogy Tinka végkép elfor­dult tőle, s tópelődő, oktalanul fellendülő, majd elcsüggedő lelkének egy belső hang azt súgta, még nincs minden vesztve. A ki valaha szere­tett és a kit valaha megcsaltak, az mind hallotta ezt a hangot, mely okoskodik az okosság eile­tott útbiztos végkielégítésének kérdésében került, azon indokból, mert a törvény visz- szaható erővel nem bir és a régebben alkal­mazott útbiztosok szakvizsga letételére nem kötelezhetők, elrendelte a felmentett útbiz- tosnak állásába való visszahelyezését és összes visszatartott fizetésének kiadását. A visszahelyezés megtörtént, a kérdés már most a körül forog, hogy a törvényha­tóság tartozik-e a fölmentés tartamára ese­dékes összeget nevezettnek kifizetni, miután a felmentés nem a törvényhatóság ténye volt és miután az illetmények a helyettes útbiz- tosnak kifizettetvén, annak újból leendő ki­adására a vármegye fedezettel nem bir. A másik ügy a békési ellenőri, nyilván­tartói és rendőrbiztosi megfelebbezett válasz­tások ügye annyiból érdekes, hogy ezen ügyekben a törvényhatósági bizottság egy és ugyanazon ülésében két egymással merőben ellentétes határozatot hozott, a mi úgy tör­ténhetett meg, hogy a két ügy tárgyalása közben a jelenlevők száma változván, a sza­vazás eredménye más lett az egyik és a má­sik ügyben. A belügyminiszter mind a két határozatot megsemmisíti, módjában lesz a törvényhatósági bizottságnak a teljesen analog két ügyben ugyanazon határozatot hozni. Szerintünk legbehatóbb megfontolást igényel azon kérelem, melyet Beliczey Géza, Roseníhal Ignácz és az alföldi első gazdasági vasutak igazgatósága terjesztettek a közgyű­lés elé az apácza-p.-földvári-kigyós-csabai gaz­dasági vasúi segélyezése iránt. Teljes mér­tékben elismerjük a kérdés gazdasági jelen­tőségét, hogy kizárólag agricultur várme­gyénkben a vasúti és közúti hálózaf kiépí­tése után gazdasági, keskenyvágányú vasutak létesítése a mezőgazdaság fellendülését jelenti. Vasút hálózatunk óriási áldozatok árán ké­szült el, a szarvas-mezőhegyesi vasút segé­lyezésére adott 400.000 frt, a sárréti vasút segélyezésére megszavazott 400.000 frt, a dóva-ványai vasúthoz 60.000 frt és a füzes­nére és árra nógat, hogy reméljünk, minden reménység ellenére. Tinka anyja nem sokat törődött vele, váj­jon az általa kiszemelt egyénnek természete, jelleme összeillő-e a leányéval, neki csak egy czélja volt: jól férjhez adni Tinkát, hogy az szerepelhessen, ragyoghasson a társaságban. Nálla mellékes volt az, hogy az oltárhoz vezető utat a szivnek is be kell járnia; s megfeled­kezett arról, ha a holtomiglant-holtodiglant egye­dül a templom viszonozza, és nem egyúttal a szív is, ott a nász—gyász. Azt a piczi kis helyecs- két, melyet szivnek neveztek a tudósok, mely központja a létnek, az életnek, — melynek dob­banása élénkebb beszéd mint akárhány ajaké, nem lehet betölteni hiúsággal, nem lehet elal­tatni hamis tanokkal, oda érzelem kell : szerelem. Radosnyai nehéz elhatározással küzködött, érezte helyzetének megalázó voltát, dühös kétség- beesés fogta el lelkét, ha szerelme hiábavaló­sága jutott eszébe. Egyenes jelleme irtózott a kaczérságtól, a hazugságtól és mindazoktól a hitványságoktól, a melyek az emberi léleknek legistenibb érzelmét megbecstelenitik. ■ A félté­kenység is marczangolta szivét, s ha Tinkára gondolt, akárhányszor megesett, hogy a falhoz kellett támaszkodnia, mert olyat érzett, mintha finom, hegyes tüt forgattak volna szivében. Gyötrelmes lelkiállapota végül is oda kény- szeritette, hogy kétségeinek véget vessen, a legelső alkalommal megszólította a leányt: — Tinka, én nagyon szenvedek, mondja, szeret engem ? A leány végig simította szemét rózsás kör- mü kezével, azután olyanformán mosolygott, mintha bocsánatot kérne, a miért szomorúságot okoz, s megszólalt azzal a kedves, gyermekes változékonysággal, a minőre csak a nők képesek: — Ugyan minek csinál magának fájdal­mat, kár igy búslakodnia. — De Tinka, nem bírom tovább, a valót akarom tudni. gyarmat-p.-ladányi vasúthoz legújabban meg­ajánlott 16.000 frt e tekintetben számokkal igazolják a vármegye áldozatkészségét. A sözúti hálózat kiépítése terén azonban még sorántsem vagyunk ennyire előre, daczára annak, hogy az arra kölcsönkép felvett 1,200.000 frt nemsokára teljesen fel lesz hasz­nálva. Hogy mily sok az ezirányú tenni­való, igazolja az a sok út építés iránti kér­vény, mely most is a törvényhatóság elé ke­rül. A vármegye közúti alapja az itt jelzett óriási összegekkel a legvégső határig meg van terhelve; igen megfontolandó kérdés, elbirja-e az alap azon terheket, mely ezen kölcsönök törlesztésével és a müutak folytatólagos ki­építésével reá nehezül ? Hogy pedig a müutak gazdasági haszna mennyivel előtte áll a vas- utaknak, azt többször volt alkalmunk kifej­teni és hogy ekkor igazunk is volt, mi sem igazolja jobban, minthogy Doboz község, melynek módjában volt a kőút és a vasút kö­zött válogatni, nemcsak maga nem szavazott meg a gazdasági vasútra Bemmit, de még a vármegye határozatát is megfelebbezte, mely­ben a most kérvényezők által tervezett gaz­dasági vasútra segélyt szavazott meg, mert félt, bogy a vasút létesítése a közönség ér­dekeit inkább kielógitö müút építését fogja elodázni. Szép feladata és kötelessége a vár­megyének, bogy forgalmi eszközök létesíté­sének segélyezésével a nagy közönség gaz­dasági igényeit kielégítse, de amidőn annak veszélye fenyeget, hogy egyes nagybirtoko­sok gazdasági előnyét szolgálni hivatott vasút segélyezése elvonja majd a vármegye anyagi erejét első rendű szükségletek kielégítésének lehetőségétől, csak kötelességünknek vélünk eleget tenni, midőn ismételten hangoztatjuk azon elvi álláspontunkat, hogy szerintünk a vármegye közlekedési politikája csak akkor halad helyes utón, ha minden erejét a sok­kal szükségesebb és nem egyesek, de a vár­megye egész lakosságának hasznára szolgáló müutak építésére fordítja. — Istenem, én elismerem magáról, hogy — jó ember, de azt nem kívánhatja tőlem, hogy a nélkülözést, szegénységet válasszam maga mel­lett osztályrészül; tudja, nehéz a jólétről lemon­dani, s nincs erőm hozzá, hogy szerény kuny­hóban végezzem pályafutásomat. — Tehát elutasít l A leányt untatta Radosnyai faggatása, s hideg közönnyel felelte : — Nem adtam rá okot, hogy reméljen. Radosnyait elfutotta valami indulatos érzés, mely a torkát szorította, szive verését nehézzé tette . . . hanem aztán erőt vett magán, s remegve válaszolt: — Tinka, én búcsúzom magától, szivemből óhajtom, hogy sohse érje olyan keserű csalódás, minő engem. Aztán néma meghajlással üdvözölte a leányt, s komor hangulatban, lelkében sötét kétségbe­eséssel távozott; — kegyetlenül szenvedett, s ajkain önkénytelenül tört fel a visszafojtott fáj­dalom gyötrelme : — Nincs szive .. . Nincs szive . . . Nem szeret . . . soha sem is szeretett engem . . . Panaszos szavaival föltárta lelke sebét, a hiába elpazarolt szeretet fájdalmát, melyet csak az anyák és csalódott szerelmesek érezhetnek igazán. Azóta sohse láttam jókedvűnek, ritkán is találkozunk, ha véletlenül mégis össze jövünk, fanyar kesernyésséggel felel kérdezósködésemre. Egyszer félkomolyan azt mondottam neki: — Tinka még most sem ment férjhez, meg­lásd a tied lesz ő még ! Komoly hangon válaszolt : — Én nem vagyok az, kit ma elvetnek és holnap fölvehetnek. Többet nem is hoztam elő ezt a thémát, minek okozzak vele indokolatlan fájdalmat. Seladoa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom