Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-04-25 / 17. szám

Melléklet a „Békés" M 17-ik Mimik

üdvözöljük Méltóságodat most, midőn a főispáni eskü letétele végett körünkben megjelen.

Lélekemelő és közjogi jelentőségű ez eskü letétel mozzanata, mert a főispáni eskü azáltal, hogy az elődök bölcs intézkedései szerint nem titkosan a megbízó kezeibe, hanem teljes nyilvánossággal és épen az illető önkormányzati testület kezeibe tété tik le, az autonom jogok biztosítékává s az állam hatalom és önkormányzat szövetségének actusává válik.

Ezen ünnepélyes actus alkotmány jogi jelen tőségét mélyen átérezve kérjük Méltóságodat szi veskedjék a hivatali esküt letenni.

Az összes jelenlevők felállottak és halotti csendben emelt hangon mondta el a főispán dr Bartóky József főjegyző előolvasása mellett az eskü' formát. Midőn az eskü utolsó szavai is elhangzottak lelkes éljenzés közben, ősi szokáshoz képest, a járásij főszolgabirák a főispánt székével együtt háromszor levegőbe emelték.

A vármegye kitűnő főjegyzője, dr. Bartóky József emelkedett fel szólásra és a törvényhatóság egyeteme nevében üdvözölte a főispánt. Az üdvözlő beszéd, mely formájának classicitása, tartalombeli gazdagsága, a kifejezett érzelmek benső és méltóságteljes volta miatt rendkívül mély hatást keltett következőleg hangzott:

Dr. Bartóky József főjegyző beszéde :

A régi szokás ád nékem jogot a szólásra, de szavaim forrása nem a régi szokás formasága, hanem a tisztelet, öröm és bizalomnak amaz érzelme melylyel e törvényhatóság, uj főispánját, beiktatásakor, általam köszönti.

Méltóságos Főispán ur 1

Nem ritkaság az a felfogás, hogy a főispán ellenséges hatalom a vármegyében s azzal harczba kell szállani. Mi ezt a felfogást nem osztjuk, s felfogást helyesnek elismerni eddig nem volt okunk Mi azt tudjuk, hogy a főispán, a magyar állam törvényes végrehajtó hatalmának képviselője a mi ön kormányzati életünkben, épen ezért e törvény hatóság mindig alkotmányos tisztelettel viseltetett főispánja iránt. Nemesebb ez az érzelem, mint daozolás elszántsága ; nemesebb, mint a megadás halovány félelme, nemesebb, mert ez érzelemnek kútfeje a törvénynek és alkotmánynak tisztelete!

Ilyen tisztelettel üdvözöljük ma is. a vármegye főispánját s megvagyunk győződve, hogy ez érzelemnek viszonzása a mi önkormányzati jogainknak tiszteletbentartása lesz !

De nem csak magas tisztje, személye szerint! is a legjobb érzelmekkel köszöntjük Méltóságodat.

Méltóságod talán idegenül jön körünkbe, — de mi nem ilyenül fogadjuk s az a nagyrabecsülés mellyel személyét látjuk, nem mai keletű. Az, ki a magyar közigazgatásnak hivatalában és a szakíró dalomban elismerten előkelő munkása volt, régen bírja tiszteletünket, s valóban örvendünk, hogy ko-! ronás Királyunk kegyelme oly férfiút küldött vármegyénkbe, kinek munkájáról, képzettségéről, szervező tehetségéről a Törvénytár tesz tanúbizonyságot.

Ez örömünk és bizodalmunk azonegy forrásból fakad.

Méltóságod a munka embere, — ez a. vármegye a munka vármegyéje !

Mióta az utolsó török csapat erről a határról elvonult, — azóta e vármegye közönsége dolgozik. Két kezének s elméjének munkája szerint, Isten segítő kegyelmével, a vizjárta vidékből szántóföld lett, — a nádasok helyén virágzó községek fejlődtek és a babonának omladékain a kultúrának sok temploma épült.

A közügyek tanácsában pedig a pártoskodás pusztító tüze helyett a közérdek önzetlen szolgála-| tának tiszta áldozati lángja lobogott mindenkoron 1

Mi azt reméljük, hogy a munka embere meg- ösmeri a munka vármegyéjét, megösmeri a mi történetünket, helyzetünket, terveinket, vágyainkat, reményeinket és igy a rokon-lelkek összhangzó működése révén, Méltóságodnak a sikerben dicsőséget, nekünk az eredményben áldást fog hozni a jövendő

Ilyen tisztelettel, örömmel és ilyen bizodalom- mal köszöntjük mi Méltóságodat. Egyszerű e köszöntés, de egyszerűségében igaz, őszinte, mély, olyan mint fohászkodásunk, melylyel Méltóságodra, működésére s ezen mi vármegyénkre Istennek áldását kérjük.

Általános éljenzés és tapssal igazolta a törvényhatóság, hogy az üdvözlet való érzelmek kifejezője volt és az ünnepi zaj csak akkor szűnt meg midőn a beigtatott főispán állott fel, hogy székfoglaló beszédét megtartsa. Nagyszabású szónoki mü az, melyben a főispán programmját kifejtette, melyben egyaránt megragadták a hallgatót a válogatott szónoki szépségek és azon tapasztalatokra valló sokoldalúság, a következtetések logikai rendje és : helyes ítéletre valló munkaprogramm, melylyel fő ispáni működésének irányelveit megszabta. A gyö nyörü székfoglaló beszéd következő :

a meleg fogadtatásért, melyben Békósvár- megye közönsége engem részesíteni szives volt.

ide érkezésemkor

A vármegye közönségének előlegezett bizalmát meghálálni és magamat arra igazán érdemessé tenni legfőbb törekvésem lesz mindenkor. Kötelességeim odaadó teljesítésére' megesküdtem a közönsége színe előtt s a magyar ember esküjével él vagy hal, de azt meg nem szegi.

Jól tudom, mélyen tisztelt közgyűlés, hogy nagy feladatra vállalkoztam akkor, midőn a nekem felajánlott felelősséges állást elfogadtam. Növeli feladatom súlyát az a körülmény, hogy elődeim kitűnő erényei, köz- igazgatási nagy tapasztaltsága és társadalmi vezető, képessége élénk emlékezetében van ezen vármegye minden lakosának, követke zóleg oly magas az a mérték, mely szerint itteni működésem megítélésre kerül, hogy szerény tehetségem minden erejének megfe szitése szükséges ahhoz, hogy csak némileg is igazolhassam azokat a jogosult várakozá sokat, melyek ily kitűnő elődök utódjává szemben természetszerüek.

Feladatom nehézségével megküzdenem két körülmény biztat. Az egyik az, hogy főispáni tisztemben is az a vezérelv lesz irá nyitója tetteimnek, melyhez eddigi pályám minden szakában ragaszkodtam és melyhez hű fogok maradni mindenkor: a munka. Le hetetlen az, hogy a változatlanul kitartó, soha nem csüg£ edő becsületes munkássá eredmény nélkül maradjon.

A másik körülmény, mely nehéz hely zetemben bizalmat kölcsönöz, az, hogy Bé késvármegyének tevékenységben megedzett kiváló tisztikara van. A vármegye érdemes alispánja törhetlen lelkes munkásságban elő jár. Példáját önzetlen buzgósággal követik tisztviselők. Ezzel a tisztikarral együtt do goznom el nem apadó, folyton megújuló öröm lesz nekem.

A tisztikar közreműködésén kívül első sorban számitok Bókósvármegye minden he lyes törekvéssel rokonszenvező hazafias kö-1 zönségének jóakaratu támogatására is.

Tisztelt uraim! Azért, mert nem önök körében nőttem fel, mert múltam, gyermekéveim és ifjúságom emlékei nem tapadnak szorosan Bókésvármegye termékeny talajának rögeihez, — perezre sem érzem magamat idegennek önök között. Mint a közel Nagyvárad város szülötte, az Alföld gyermeke vagyok, felfogásom és gondolkodásom az Alföld érdekeihez és érzelmi világához oly erős kapcsokkal fűz, melyek nem lazulhatnak meg soha. De eltekintve ettől — nem ehet idegen magyar a magyarnak, nem lehetnek idegenek egymásra azok, kiknek min den gondolata, minden vágya, órtelmök és

S akt-a P%án működik, szolgálni köteén ffilfn°Z'erdeBt‘ A mmwm elnevezés az en felfogásomban nem képletes kifejezés hanem Mggg fegi |n . «2»

elnevezést cziczomázatlan nyelvtani értelmében veszem. Igenis, mélyen tisztelt közgyü- H8.’ a ko^fcviselö mind, az elsőtől az ffol- ? °g’ fgyto1 egyig, kivétel nélkül szolgája a köznek, azolgája a közérdeknek. Hindi? úgy fogtam fel a dolgot és ezt a felfogásomat a viszonyok áltál nekem juttatott hatáskörben

/Esi t&Ä*

midiéi kedVeért-/íagamra alkaWam

\hágf .“agam,ra fogom alkalmazni ezt ibalyt első sorban, de alkalmazom mind J

:íH1 klkn0k közéleti működését ellen- ví

S Mií IS kötelességem. Sem ál , sem Bekesvarmegye tisztikarának egyet- as i tagja sem fogja soha önérdekét tenni a ■ndozasara bízott közügy elé. És nem fog- i

ízű™ Ifi 1? f Se“í ho^y a tisztviselő a i| gf ,* ? gííl.ata vegett rendelkezésére bo- a' atott hatalmi eszközöket ne kizárólag arra a

ÄraÄ.adattat: a IfffeEzzel szemben természetesen joggal igé- A Bl » MÄW«,!«, hog, öt, ki Hifi a

ejet es tehetseget az egyetem érdekeinek d enteli, a közügynek előmozdítására forditja a a nagyobb anyagi előnyökkel kecsegtető agan életpályáktól és dusabb keresetforrá • t >kto visszavonul, ezen önzetlen eljárásáért I sztélét es becsülés illesse. *- .^a. a köztisztviselő törekvése a közön- t 3g Java“ak előmozdítására irányul és e sze- mt intézi tetteit, ha viszont a köztisztviselő ( íunkajat a közönség méltó elismerésben ré- J sesiti: köztisztviselők és közönség között, ly harmonikus egyetértés jő létre, mely íztositeka a fokozatos fejlődésnek, emeltyűje

folytonos haladásnak. Engem főispáni művesemben ennek az eredménynek elérő- ere való törekvés fog vezérelni és meg va- ;yok róla győződve, hogy ezen törekvósem- •en a tisztikarban önzetlen munkatársakra,

’ közönség soraiban pedig pártatlan támo- jatasra fogok találni.

1 .áttörve a közigazgatásra, anélkül, hogy eszletes fejtegetésekbe bocsátkoznám, ezut- al csak azt hangsúlyozom, hogy tapaszta- araimban a közigazgatás jósága mellett an- íak gyorsasága oly elsőrendű követelmény- ®k. bizonyult előttem, melynek hiányában a iözigazgatási tevékenység eredményes nem ehet.

Értéktelen az a közigazgatás, mely nem tart lépést az életviszonyok fejlődésével. Mondanom sem hell tehát, hogy éberen fogok őrködni a tekintetben, hogy a közigazgatási szervezet mindenkor gyorsan működjék, a nélkül azonban, hogy a gyorsaság az alaposság rovására esnék.

A mi a magam hatáskörét illeti, jól tudom, hogy közigazgatásunk mai rendszerében, midőn általában még mindig a törvényhatóság viszi a közigazgatást, a főispán szerepének lényege az ellenőrzés és a felügyelet és egyenes intézkedési jog csak abban a körben illeti, melyre ellenőrzése és felügyelete kiterjed. Alkalmazkodni fogok ennek a hatáskörnek kereteihez és mi sen lesz távolabb tőlem, minthogy a törvónyható ságot törvénybiztositotta önkormányzati jog körében korlátozni, avagy befolyásolni törekedjem. Mindenkor a legnagyobb tisztelet ben fogom tartani a vármegye autonómiáját Másfelől azonban az ellenőrzés és felügyelő terén a törvény a főispánnak oly széles te vékenységi kört biztosit, hogy ezen belü mindig bő alkalmat fogok találni arra, hog; kezdeményezőleg, irányitólag működjem közérdek előmozdításában.

Kivaló kötelességemnek fogom ismerr a községi közigazgatás szigorú ellenőrzésé viszont hatni fogok a községi közigazgatá erőteljes fejlesztesere. Bennem a vármegy minden egyes községe jogosult közérdekei nek leghívebb támaszát, legelfogulatlanab előmozdítóját fogja találni. És minthogy tu dom, hogy ezen vármegye közéletében mii irányadó szerepe van az eró's és öntudatc községi életnek, különös gonddal fogom if tápolni a községek vagyonosodásának ügyé mert az anyagi tehetősség előfeltétele Jj nak, hogy a községek kulturális hivatásuk! teljesíthessék. A községi közigazgatás ellei őrzése körül feltétlenül bízom a járási tisz viselőknek támogatásában, valamint szám tok arra is, hogy a községek elöljárói , közjóra és a községi élet fejlesztésére ir nyúló törekvéseimet maguk is minden er . jükből fognak igyekezni előmozdítani.

A magyar közigazgatás most átmem korszakot él. Közigazgatási szervezetünk gy í keres reformja köszöbön van. Mihelyt az c- szággyülés az osztrák állammal való idősza- gazdaság; kiegyezés kérdéseit megoldja, 3 viszonyok erejénél fogva a közigazgatás re 7 dezése elsőrendű feladata lesz a törvén

hozásnak. Nekünk, a közigazgatás aktív munkásainak, jelenleg lelkiismereti kötelességünk az, hogy működésűnkkel oly állapotot te- emtsünk, mely a reformra való átmeneteit lehetőleg megkönnyíti. A törvények, a köz- igazgatási berendezkedés és anyagi eszközeink korlátái között oly tökéletetes köz- igazgatást kell létesítenünk, a minő a mai rendszerben egyáltalában lehetséges. A jóról azután könnyű lesz az átmenet a jobbra, de vajmi hátrányos helyzet volna az, ha a rósz közigazgatást kellene egyszerre megjavítani. ö

Mindezeknél fogva a tisztikarral együtt arra ogok igyekezni, hogy a közigazgatási reformtörvények oly állapotban találják ezen vármegye közigazgatását, melyről az uj ipotra könnyű és zökkenés nélküli legyen átmenet. J

Egyébiránt, mélyen tisztelt közgyűlés,

<, hogy Bókósvármegye közigazgatása most hivatása magaslatán áll, elismeri ma már egész ország. Évekkel ezelőtt, a munkás- izgalmak hirtelen kitörésekor egy perezre fingott a közvélemény bizalma ezen vár- Jgye közigazgatásának arravalósága iránt, következés azonban megmutatta, hogy ez közigazgatás eredményesen tud megküz- ni a bajokkal, ha még oly súlyosak is ok.

Mert kétséget nem szenved, mélyen tisz- lt közgyűlés, hogy az Alföld és kebelében 'kesvármegye társadalma beteg. A betegje -^.etl,s®ge* a mezőgazdasági munkásosz- ly körében megdöbbentőleg nyilvánulnak.

Megbecsüljük és szeretjük ezt a munkás- iztályt, mely hazánk szeszélyes éghajlati szonyai között oly nehéz harezot folytat természettel. Keresni fogjuk a jelentkező aj orvosszereit szorgalommal, jóakarattal.

Nézetem szerint az orvosszert ott kell eresni, a hol a baj fészkel. G-azdasági ba- pkat helyes gazdasági politikával kell or- osolni.

| Törekednünk kell népünknek, munkáinknak a munkára való folytonos alkalmat iztositani, törekednünk kell arra, hogy min- ,en szorgalmas és jóravaló ember — anél- .ül, hogy munkaerejét egészségének rová- ára kimerítené — folyton dolgozhassék éf gy a kereset folytonossága következtéből Myan ellenszolgáltatáshoz jusson, a melybő isaládostul igényeinek megfelelóleg tisztes légesen megélhet. Ezen általános állapot el jrésére szükséges a mezőgazdasági ipar to iozatos fejlesztése, uj gazdasági ágak é üzemek létesítése, szóval a gazdálkodásna mennél belterjesebbé és iparivá tétele. A így előálló közgazdasági fellendülés — főleg ha még a házi ipari foglalkozások üdv£ terjedésével is kapcsolatos — a folytonc munka-alkalmat hatványozott mérvben növel A munka-alkalmak lehető szaporitásá kívül főleg az olcsó hitel van hivatva jav tani a munkás és kisgazda helyzetén. Az végből való szövetkezésnek, mely a takar* kosság fejlesztésére is jelentékenyen közr* hat, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi haszc *s vanj mert nagyban emeli a munka erejé kívül egyéb vagyonnal nem rendelkező szí gény ember önérzetét, ha nem mint koldu alamizsnával segíti őt a társadalom, hane a maga és életsorsosai egyesült ereje az tényező, mely boldogulását elősegíti.

Azonban a munkások bajainak orvo szereit nemcsak gazdasági, hanem társad lom erkölcsi téren is kell keresni. A társi dalom vagyonban és műveltségben tehet osztályainak felebaráti kötelessége törődni gyengébbekkel. Ez a törődés józan korlát* közt mozogva, a dúsát és műveltet se anyagi erejében, sem műveltsége kincseibi nem csorbítja, a támogatás erkölcsi hatá pedig kiszámíthatatlan. Nagy erő van abba ha a szegény és a műveltség alantabb foki álló néposztály érzi a magasabb társadat] osztályok támogatását, ha meggyökerez benne a tudat, hogy a dúsabb és művelte szereti a gyöngébbet, érdeklődik sorsa irái segíteni kíván rajta és csak a gonoszte nem talál nála kíméletre.

Meggyőződésem szerint a vármegyén ■ ben felszínen lévő társadalmi kérdéseket i birtokos osztály hathatós közreműködi nélkül szerencsésen megoldani nem lehet.

Tudom, bogy ez a tiszteletreméltó t sadalmi osztály hivatását magasztosan főj ' fel. Utalok történelmünkre, melynek lapj örök emlékezetül fel van jegyezve, hogy 1 záukban a rendi szerkezetből való kibon kozás nem alulról jövő erőszak eredméi | volt,^ hogy a jogegyenlőség nagy eszméi] megérlelÓ8e a jogosult társadalmi osztály i tói indult ki, melyek önként nyitották n - a jog sorompóit a jogosulatlanok előtt. Eni fi a nagy hagyománynak letéteményese j :i társadalmunkban a birtokos osztály, n a hazafiságban mindig előljár, mely őszin .- óhajtja a kérdések jóakaratú, méltán ’- megoldását és bizonyára nem tagadja i

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Koronás királyunk kegyelme és alkot mányoB kormányunk bizalma ezen szép vár megye főispáni tisztségébe emelt.

Midőn a díszes főispáni széket ezenne elfoglalom, első szavam a köszönet szava azért

érzelműk egész világa a magyarság boldogu lását, a magyarság emelkedését, a magyarság nagyságát bírja egyetlen tárgyául.

Pályám egész folyamán a közügy szol gálatában állottam. Azokat a tapasztalokát melyeket a belügyminisztériumban évtizedet meghaladó szolgálatom alatt az ország kü lönböző életviszonyainak megfigyeléséből le szűrtem, minden erőmmel és egész tehetségemmel fogok igyekezni Bókósvármegye javára hasznosítani.

Életem eddigi pályáján követett magam- tartásához itt is hű leszek. A viszonyok kedvező alakulása folytán osztályrészemül jutott, iogy cselekvő munkása lehettem ama nagy programúinak, mely az utóbbi évek politikai rányának vezérlő mozzanata volt. Az egyház- politikai törvényjavaslatok előkészítésében, midőn pedig a javaslatok nagy küzdelmek érán törvény erejére emelkedtek, ezen törvények végrehajtásában kifejtett munkálko dásom elég jogezim nekem arra, hogy ma gamat az igazi, tiszta szabadelvűség harczo- sának vallhassam.

Azon szabadelvűség harezosának, mely szabadelvűségnek lényegét a nemzetiségek fajok és nyelvek szerint széttagolt magyar nemzet egységessé tételében, intézményes ösa szeforrasztásában látom és amely szabadéi vűségnek — bármit mondjanak is azok, akik az ellentétek mesterséges felidézésére törek szenek — legbiztosabb támasza a vallásosság Mert erkölcsi meggyőződésem szerint a vallásosság forrása a hazafiságnak és a munka- kedvnek, alapja a családi élet bensőségénok és az állami együttlét szilárdságának.

Azt a szabadelvű és nemzeti irányt, mely nek az egyházpolitikai törvénynek megalko tása és végrehajtása során egész életemre utolsó lehelletemig törhetlen hívévé szegőd tem, mindig követni fogom, ahhoz az irány hoz soha sem leszek hűtelen főispáni műkő désemben sem.

Nemzetem hő szeretetón és a szabadelvű gondolkodáshoz való tántorithatlan ragasz kodáson kívül véremmé vált még eddigi köz pályámon egy nekem nagy, előttem értékes meggyőződés. Meggyőződésem, uraim, hogy