Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-03-14 / 11. szám

11-ik szám G-yula, 1897. márczius 14-én XXIX. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kéreskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij í Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » 3j Évnegyedre .1 1 25 » Egyes szám ára 10 kr. ,%-------------------------------ae m Tár sadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Ó EC 2>T ü .A. T7" I ID_ fa™1 rp n urp a nocp *•=&£>1 Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. • 3É m Márczius tizenötödike. Szabadság napja ! melyben az a lát­hatatlan erő, mely a holt természetbe életet önt és a halál zsarnokságát megsemmisíti ; a Brutusolc kezébe tőrt adott, hogy azt a szabadság elnyomóinak keblébe döfjék, a melyben az emberi szellem és ész alkotásai, melyek Isten müvei után a legdicsőbbek a világon, szárnyra keltek, hogy világosságot áraszszanak és az érzést és erőt tettekre hívják — légy üdvözölve! Légy üdvözölve óh nap, a melyen a magyar hazára is fel­virradt a szabadság hajnala, melyen testet öltött a nemzet vágya alkotmányos szabadság után és megszületett a „tizenkét pont“, a legbüszkébb, a legbölcsebb, a leglelkesebb programm, a mely valaha szállott nemzetünk­höz, a melyen lehullottak a sajtó bilincsei és napvilágot látott a szabadsajtó első szü­lötte, a „nemzeti dal“ ! Légy üdvözölve Márczius tizenötödike! Eljöttél újra, hogy emlékeztess bennün­ket az ébredés nagy napjára, a biborpiros hajnalra, mikor a szabadság, egyenlőség, testvériség kilebbent illatteljes szellőjétől meg- ittasult a magyar nemzet! Eljöttél, hogy em­lékeztess a világtörténelem legnagyobb ma­gyar alakjaira, kik e napon síkra szállottak, hogy megkezdjenek egy dicső pályát, a mely fény és láng között, az élet és halál minden vészei daczára oly magaslatra vezetett, a melyről emlékök évszázadokon keresztül íog a magyar hazára dicsfényt vetcileg sugá­rozni a világ népeinek bámulata között. Légy üdvözölve! Gyújtsd fel kebleinkben a hazafias ér­zések netán szunnyadó lángját, buzdíts tettre bennünket is! Add kezünkbe a munka fegy­vereit, hogy diadalmasan küzdhessünk meg minden ellenséggel. Taníts hazaszeretetre el világosi asodó szá­zadunkban, hogy az elkövetkezendő újabb megpróbáltatások nehéz napjaiban ne han­gozzék el nyomtalanul a megváltók szava! Taníts kegyeletre, mely nem fogja ki­törülni hagyni emlékezetünkből a márcziusi nagy napokat és koszorút tétet velünk a vértanuk sírjára s elhunyt nagyjaink nyugvó íelye fölé, koszorút a földről eltűnt és az égbe szállott költő, a magyar Tirtaeus szob­rára, koszorút a történelem egyik legnagyobb alakja, Kossuth Lajos sirhalmára. Magyar szabadság halhatatlan napja! Légy üdvözölve! Tanits és emlékeztess! Közigazgatási bizottsági ülés. Márczius 8-án. A tagok élénk érdeklődése mellett folyt le a vármegye közigazgatási bizottság ülése. Ez az ér­deklődés a többi ügyek kevésbé érdekes volta miatt egy tárgy : körül összpontosult ugyan, de ezen egy tárgy a tanfelügyelő és hitközségi iskolaszékek között a hivatalos érintkezésben felmerült conflictus elintézése sokoldalú megbeszélés tárgyát képezte úgy, hogy az ez ügyben kifejlődött vita csaknem két teljes órát vett igénybe. Az ülésen jalenvoltak: Dr. Fábry Sándor al­ispán elnöklete alatt dr. Bartóky József vármegyei főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Oláh György t. főügyész, dr. Zöldy János vármegyei t, főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénzügyi ig izgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. főmérnök, az állaraépitészeti hi­vatal főnöke, Steinecker Gábor kir. főmérnök, a folyammérnöki hivatal főnöke, továbbá dr. Hajnal István, Jantsovits Emil, dr. Zsilinszky Endre. Vi- dovszky János, Laáics György, Terényi Lajos, Hegedűs Mihály és Szabó János bizottsági tagok. Elnöklő alispán a megjelent tagokat szívélye­sen üdvözli s a jelenlevők élénk éljenzése között őszinte örömének ad kifejezést, hogy a betegsége folytán huzamosabb ideig távol volt Vidovszky János bizottsági tagot a jelenlevők között látja. Az ülést ezután megnyitván, felhívására a vármegye főjegy­zője előterjesztette az alispáni rendszerinti havi je­lentést, mely következőleg hangzik: Tekintetes közigazeatási bizottság! A folyó évi február havára vonatkozó rend- szerinti jelentésemet tisztelettel a következők­ben terjesztem elő: 1. Közbiztonság: A közbiztonság a múlt hóban jó volt, mivel a személy biztonság csupán egy-két verekedés s a vagyon biztonság kisebb rendű lopások állal lett megzavarva. Elkövettetett Füzes-Gyarmaton 3, K.-Ladányban i, Csabán 2, Gyomán i, a bé­kési járásban 2 és Gyulán g. A tettesek az esetek legtöbbjében kipuha- toltattak s a büntető bíróságoknak feljelentettek. Öngyilkosság M.-Berényben, Orosházán és Füzes-Gyarmaton egy-egy esetben követtetett el. Tűz két esetben volt .Szeghalmon és Kon­doroson. Baleset folytán múlt ki Csorváson Pellesz János, kit egy ledülő fal ütött agyon, Öcsödön Izbéki Bálint, ki részegen árokba fűlt, Csabán Kövesi Miklósné io hónapos gyermeke, ki a bölcsőből kibukott s a szenvedett ütődések foly­tán meghalt és Dobozon Pásztor Mihály, kit az erdőben egy kivágott fa nyomott agyon. II. Állategészségügy. A hasznos házi állatok egészségi állapota a múlt hóban kielégítő volt. Egyedül az oros­házi járásban állanak fenn még állati járványok, így a sertésvész P.-Szent-Tornyán és Sámson­ban, Orosházán, Bánfalván és Sz.-Szent-Tornyán még mind idáig uralkodott. A takonykor miatt Orosházán elrendelt forgalmi korlátozás meg­szűnt ugyan, d; a 6o napi zár még tart. Előfor­dult ezeken kívül még szórványosan a sertésvész Békésen, Szarvason, Csabacsüdön, Csabán, to­vábbá a takonykór Mező-Berényben, Szarvason s a lépfene Csabán. Mező-Bírény község lóállo­mánya másodízben is sikeresen malleinoztatván, a község a forgalmi korlátozás alól teljesen feloldatott. Az egyes állati megbetegüléseknél az előirt óvrendszabályok mindenkor a legponcosabban foganatosíttattak. A múlt hóban az apaállatok vizsgálata be­fejeztetett s e hónap 15-ikén az állami mének a fedeztetési állomásokra kiadattak. 111. Földművelés. Az őszi vetések a lanyha telet a legtöbb helyütt jól állották ki. Egyes helyeken a drót- féreg pusztításai észlelhetők. A mezei munkásoknak a múlt hóban sem igen volt munkájok. A múlt hóban megtartott budapesti és czeg- lédi szoczialista kongresszusokon megyénk kü­lönböző községeiből részt vettek a munkások. lay képviselve voltak ott: Orosháza, Bán­falva, Csorvás, N.-Szénás, Mező-Berény, -Szeg­halom és Csaba szoczialista elveket valló mun­kásai. A kongresszusok megállapodásának tud­ható be, hogy az orosházi járásban a munkások nem akarnak aratási munkára vállalkozni, illetve nem mennek bele a szerződések megkötésébe s egyesek majd nem megadhatatlan munkabéreket követelnek. A szoczialisták gyülekezései napi­renden vannak s a mozgalom terjedése egyre erősebb. A helyzetről a kormányt megfelelően infor- formáltam s a közrend megvédésére az intézke­dések megtétettek. 1V. Vegyesek A járási főszolgabirák a községeket a múlt hóban is beutazták s az ügykezelést kielégítő rendben találták. Öcsödön a fogyasztási adó pénztárban 1150 forint hiány észleltetett, mely miatt a vizsgálat jelenleg folyamatban van. A köztörvényhatósági pénztárakat az erre hivatott küldöttség a múlt hóban is behatóan megvizsgálta s rendben levőnek találta. A tél folyamán rendezett közgazdasági né­pies előadások a múlt hóban befejeztettek. A közönség igen készségesen látogatta az elő­adásokat. A jelentést, valamint a belügyminiszter azon rendeletét, hogy miután a közegészségügyre vonat­kozólag fennálló törvények és kormányrendelotek is tárgyát képezik a jegyzői szigorlatnak, ezentúl a vármegye főorvosa is tagja lesz a szigorló bizott­ságnak ; — tudomásul vették. Udvarhelyvármegye közigazgatási bizottságá­nak a kártékony vadak kiirtására vonatkozó felirata tudomásul vétetett. Hasonlóan tudomásul vették a vármegyei fő­orvos rendszerinti havi jelentését, a mely főbb ada­tokban a következőket tartalmazza: A közegészségügyi állapot, — eltekintve a Szeghalmon, Öcsödön és Mező-Berényben töme­gesen fellépett vörhenybetegülésektől — kedve­zőnek volt mondható. Az egyes szervek beteg­ségét tekintve, a tüdő- és bélhurut, a csúz és tüdőgyuladás voltak az uralkodó kórok. Leg- gyakoribh halálokok voltak a hörglob, tüdő­gyuladás, tüdőgümőkórság és vörheny. A fertőző betegségek közül előfordultak a diphtheria i4 községben javarészt egyes esetekben,; a hasi hagymáz 3 községben 6 esetben, a kanyaró 3 községben 7 esetben, a bárányhimlő 5 község­ben 5 esetben, a szamárhurut 2 községben 3 esetben, a fültömirigylob 2 községben 6 eset­ben, a gyermekágyi láz 2 községben 2 esetben, a járványos agygerinczgyuladás Dobozon 2 eset­ben és végül a vörheny 17 községben. Ez utóbbi betegségre nézve azt mondja a jelentés, hoey daczára a legszigorúbb óvóintézkedéseknek, tér­fálil Márczius 15. Ős rege szerint három Gráczia Viselt gondot az ember sorsára, Hogy vigye útja zöld virányokon, Vagy nyomorral küzdjön lépten-nyomon. Három kincsesei bir ma is a kebel, Hogy csüggedés miatt ne vesszen el, Fent tündököl a bitnek csillaga, Szeretet és remény, mint korona. Egy ily napon, — nem is nagyon régen, — Három szép csillag tűnt fel az égen, Rá ragyogott hazánknak földére, Sugaritól reánk áldás téve. A szabadság, egyenlőség, s hozzá Testoéi'iség sziv örömét hozá. Rabbilincsből fénylő kard lön legott, Sok ezer lett emberré, nyert jogot. Sötét éjét tova űzte hajnal Midőn megzendült a „Talpra magyart Bánat sóhaj örömdallá olvadt, Édes való váltá fel az óhajt. Meg van-e még a szivekben most is Ama szent láng ? . .. — Avagy hervad, oszlik ? . .. Hogyha igen : Ne félj én nemzetem 1 Velünk marad, megsegít az Isten. Ámde ha a hit, remény, szeretet Nem lelkesít, nem buzdít, nem éltet: Gyászlepel hull sötét koporsóra, Alkony száll ránk, üt a végső óra. Ünnepet ül ma a magyar nemzet. Töltsön be ma s mindig minden lelket Égi ihlet, lelkesültség, szent láng . . így lesz boldog, virul magyar hazánk 1 Dombi Lajos. Márczius 15-odikére. 1897. Megállj idői Ne vidd el tőlünk Csak könnyedén e szép napot: Nem illik, hogy a jónak, rosznak Határát egyformán szabod: Mikor öröm-napunk van, akkor Lassíthatnád lépésedet : Hadd játszanék velünk tovább a Remény és az emlékezet. Avagy rohanj! Mért állanái meg Oly egyiigyű nemzet fölött, Ki csak remény s emlékezetből Élősködik s élősködött, S a mig terített asztaláról Sok más kalácsot, húst evett: Csupán közönyből tartá jobbnak Tengődni duskodás helyett. De mégis, állj meg vén idő, állj, S bámuld e nap történetét, Melyen az önérzetre ébredt Rab nép bilincsét törte szét! Emlékszel Básztil és Marathon Dicső két nemzetére még ? Ugy-é, hogy harmadiknak társul A kis Magyar szövetkezék ? De csak rohanj idői Ne lássad, Mint ég a szégyen bélyege Azon a homlokon,, a melyik Oly sok babért viselhele; Ne lásd, az ezredéves kincsnek Hogy kell naponkint fogynia, Mikor lerongyollott ruhában Fázlódik ősi Hunnia I Rohanj idő, rohanj! Maradjon Temetve mind az nyomtalan, A mit a titkon érző lélek ügy lát, hogy szennye, árnya van • Ne tudja késő kor Magyarja, Hogy élt egy olyan ivadék, Ki negyvennyolcznak márcziusa Után megint hajolhaték. Domonkos János. A gyulai nők „Piknik -je. Egy kopott anekdotával kezdem meg a referádát a szombati piknikről. — Mit szeretnél inkább czigány; enni, vagy melegedni? — Csókolom a kezsit, lábát, nagyságos uram, mán csák egy kis kenyeret seretnék ma­gamnak piritani! Ennek a czígánynak az agyafúrtsága vete- kedhetik csak azéval, aki a pikniket kitalálta. Mert amilyen tökéletesen együtt van a mele­gedés és evés a kenyérpiritásnál, épen olyan tökéletesen jel ín vannak a pikniknél az antik mythologia kedvethozó alakjai: Terpsychore, Bachus és Amor, ahol pedig ez a három isten [jelen van, pláne egy lukullusilag felteritett asz­talnál, ott lehetetlenség elképzelni is,' hogy va­laki lehorgassza a fejét a búbánatra. No hát igen, kimondom : A piknik a leg tökéletesebb mulatság! A bál hidegebb, kimértebb, a hangverseny­nél több jut az aesthetikának, a felolvasásoknál több az értelemnek, de a hol tisztán csak a mu- latás a kitűzött czélpont, az csakis a piknik... a piknik ... a piknik! Bebizonyitsam állitásomat ? íme : a gyulai bálák, hangversenyek és felolvasások 90%-a vég­ződik V2 4 órakor, 10%-a 5 órakor. Ez a legna­gyobb rekord, amit egy másnemű mulatság tar­tósságban elérhet. Ellenben láttak önök már olyan pikniket, honnan sötétben mentek volna haza? Ugy-enem? * * * Definiálván azonban általánosságban a pik­niket, beszéljünk róla mint egyedről, híven re­ferálván a gyulai asszonyok múlt szombati pik­nikjéről. A meghívón kite.tt nyolez óránál kezdem, mellőzvén a délelőtti szervirozás nehézségeit s őszinte részvétemet és köszönetemet fejezvén ki a háziasszonyoknak, akik már napokkal azelőtt sürögtek-forogtak a konyhán, ügyelvén a puly­kák és kappanok megfojtására, nem szólva még a kipirult arczu idres-bodros fejkötőjü kötényes kisasszonykákról sem, akik konyhatüznél kipi­rulva gyártották a tortákat, „puszedlikat“ „stang- likat,“ „katarzertii“-ket és tudom is én. mi min­denféle tatárnevü theasüteményeket, melyekkel rakva volt három asztal a kisteremben, mig a nagytermet hosszában keresztülfutó harmas asz­tal produkálván hátán a terités művészetének remekét, biztatólag nyújtózkodott végig a nagy­terem' kivikszolt parkettjén. Gallacz Jánosné, Kövér Lászlóné. Kliment Gyuláné, Ladies Györgyné, Erkel Jánosné, Schröder Kornél né, Pósa Károly né, Ladies Lászlóné, Liszy Viktorné, Steinecker Gaborné, a háziasszonyok 8 óra után adtak jelt a helyfoglalásrai szem előtt tartván a „tarkitást«, a piknik szép közönsége helyet foglalt a giardinetto aufsatzokkal és kedélye­sen ágaskodó hosszúnyakas üvegekkel buritott fehér asztal mellett. Nem szólok a lukullusi menüről. Kívánni sem lehet, hogy viza, fogas, tartár, mayon­naise, pulyka, kappan, hideg felvágott, dobos-, mogyoró-, fedora-, karamell- és más egyéb tor­tákkal és csemegékkel csábitó, de laikus előtt teljesen ismeretlen terrénumra lépjen egy báli tudósító, aki a Zilahy-féle szakácskönyvnek soha még a czimlapját sem látta. Inkább beszélek a hangulatról, mely a po­hárcsengés és villacsörgés közül mindinkább nagyobb arányokban bontakozott ki s az üresen kivitt tálak és kiürült boros palaczkok helyét vidám kaczaj, koczczintgatás, kurizálás kedves zsivaja között foglalta el. A háziasszonyok figyelmes gárdájának elő­őrsei, Pósáné, Steineckerné szövetkezvén a házi­kisasszonyokkal, akik vendégszeretet dolgában nem akartak hátramaradni, aggódó- figyelemmel ügyeltek fel az asztalok között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom