Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-02-28 / 9. szám

O-Ik szám Gyula, 1897. február 28-án XXIX. évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij I Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 | Évnegyedre .1 » 25 » I Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati iielilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó HZ ID A. T7" I ti Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. m______ uti fi®® Az agrárszocziálista vita követ­kezményei. Czólzatosan írjuk, hogy „következményei“ s nem „tanúságai“; mert a nélkül hogy a csaknem két hétig tartó földmivelésügyi tárcza tárgyalásánál előtérbe jutott agrárszocziális vita színvonalát kétségbe vonni legkevésbé is szándékoznánk: mi békésmegyeiek, a kik közvetlen szemlélői, megfigyelői s érdekelt­jei vagyunk az újabb formát öltött agrár­szocziális mozgMfirakrfiak, makacsság es~~el- fogultság nélkül állíthatjuk, hogy ebből a vitából, nekünk, semmi tanulni vagy tanúsá­got levonni valónk nincsen. És ha — kelletlenül bár — mégis re­flektálunk eme vitára: azt csupán azért cse- leke8zszük, hogy az illetékes és irányadó körö­ket óvatosságra kérjük, vagy ha szerénytelen­ség nélkül mondhatnánk, óvatosságra intsük. Meglehet, hogy csalódunk és igen szí­vesen is csalódnánk, hogy téves impressiók hatása alatt állottunk, de — őszintén be­valljuk — némelyes tünetek ama nézetet és aggodalmat keltik bennünk, hogy az alföldi s első sorban a békésmegyei agrárszocziálista — hogy úgy mondjuk — állapotok ellen valamelyes »erehjűs. akcziá& volna készülőben. Meg kell jegyeznünk, hogy eme itnpres- siót sem Peremei Dezső belügyminiszter, sem Darányi Ignácz földmivelósügyi miniszterek beszédei nem ébresztették bennünk; ellen­kezőleg! eme két miniszter nyilatkozataiból szívesen merítünk megnyugvást, hogy Békés­vármegye semminemű kalandos kísérlet ob­jektumává nem fog tétetni. De van egy tagadhatlanul nagytekin­télyű s befolyásos áramlat, mely az agrár­szocziális velleitásokat, és pedig nemcsak a mindenki által kíméletlenül megtorlandónak tartott esetleges kihágásokat vagy zavargá­sokat, de magukat az eszméket is «snájdig» erélylyel akarja eltiporni s elenyósztetni s nincs kizárva, hogy ez az áramlat a két miniszter akarata rovására is nem törekszik-e érvényesülni. v Gyula és Csaba nevének eredetéről. Ostörténelmünk olyan homály, melyet még állandó fény nem világosit meg. Részrehajló, idegen írók hiányos följegyzéseiből, Béla király névtelen jegyzője, továbbá Kézai Simon mester botrányosan kevés, azonfelül felületes krónikái­ból, helynevekből, közmondásokból, egyes kifeje­zésekből (vulgo: szállóigékből) népszokásból, a rokon nemzetek egyező szavaiból stb. áll az az itt- ott feltünedező pásztortüz, mely őstörténelmünk homályának egy-egy kis körét világítja meg. Bármilyen nagy területű legyen is ez a homály, mindig több és több megvilágított kör támad benne, melyek a kutatónak az általános képet ha nem mutatják is meg, de némi tájékozódást mégis megengednek. Konstantin császár — kit bíborban szüle­tett írónak neveznek — g4o—948-ban, tehát 50—60 esztendővel azután, hogy őseink e hazát elfoglalták, azt írja: „Első fejők — t. i. a Magyaroknak, a kiket azonban ö törököknek mond — az Árpádész nemzetiségéből fejedelem és két másik, a gülász, és karkhász, kik bírói tisztet viselnek. S tudni kell, hogy a gülász és karkhász nem tulajdonnév, hanem méltóság.“ — — — — — — — „Tudni kell, hogy meghalt Tebelész (Árpád unokája) s van Termatzúsz nevű fia, ki minap tért vissza (Konstantinápolyból) vendég-barátunk Bultzúszszál Turkia (Magyarország) harmadik feje­delmével (bizonyosan a törzsfőt nevezi igy) és karkhászszal. Tudni kell, hogy Bultzúsz, a karkhász fia Kálésznak, a karkhásznak és hogy Kálész tulaj­donnév, karkhász szó pedig méltóságnév, valamint a gülász is, mely nagyobb a karkhásznál.“ Konstantin császár elég világosan beszél. Látjuk, hogy a gülásznak és karkhásznak feje­delmi méltóságot —> vagy majdnem olyan na­gyot ad. A gülászt közvetlenül a fejedelem Eme áramlat ellen emeljük fel gyenge szavunkat és óva intjük, óva kérjük : Caveant consules! Hat év tapasztalatai után nem hiszünk benne, hogy az agrarszoczialis eszméket teljesen elfojtani bármi úton-módon lehetne. Ez utópia. Az agrarszoczialis eszméknek csupán a formájuk változott, de valamelyes alakban, mint vágyak, mint sérelmek mindig megvoltak és nem képzelhető olyan ideális állapot, a melyben létezni megszűnjenek. Hat óv tapasztalatai után jó lélekkel mondhatjuk, hogy az agrarszoczialis eszmék mostani nyilvánulásának és terjedésének való­ságos melegágya s leghathatósabb propagan­dája épen ama sokak által megsemmisítő szernek ajánlt «snájdig» erélyesség volna, a mint hogy az ily irányban hat óv alatt oly­kor-olykor megkisórlett * snájdig »-Ságok azt fényesen igazolják. Nem hunyunk szemet a tények előtt, nevezetesen nem vonjuk tagadásba, hogy az agrarszoczialismus mostani nyilvánulási for­mái között is uemcsak óvatosságra, hanem megelőző rendszabályokra is lehet szükség, így két esztendővel ezelőtt, noha szükség­telennek bizonyult, nemcsak megérteni, ha­nem helyeselni is tudtuk, hogy az agrar- szoczialiszta propaganda által első sorban érintett községekbe aratás előtt katonaságot vittek, egy az aratás folyamán esetleg be­állható általános sztrájk és a már vállalt takarási kötelezettség esetleges megtagadá­sának megakadályozására. Ilyen óvatossági rendszabály a jövőben is előfordulhat és nincs az a doctrinérliberális principium, melynek kedvéért ily óvatossá­got elitéljünk ; de a kik nem elméletekből, hanem gyakorlati élettapasztalatokból indu­lunk ki, az aratás folyamán történő ily óva­tossági rendszabályban körülbelül kimerítve is találjuk a hatósági preventív, rendszabályt és erélyfc, a mit úgynevezett agrárszocziális- táink ellen kifejteni szükséges és ajánlatos volna. Minden további erólyeskedés rosszabb mellé emeli, úgy, hogy első a fejedelem, a kundu, második a gülász, harmadik a karkhász. Karkhász­nak mondja Bultzuszt, kinek már az apja Kálész is karkhász volt s a kikről tudjuk, hogy törzsfők voltak. Sajnos, hogy a gülász méltóságát betöltő személyt nem nevezi meg. Ha már most az elgörögösitett neveket vissza magyarosítjuk, akkor Árpádészból ka punk Árpádot, Tebelészből Tévéit, Termatzúsz- ból Tarmacsit, Bultzúszból Bölcsöt, Kálészból Kált, Kunduból Kendet, Gülászból Gyulát, Kark- hászból Karkhót. A Karkhao, Karkhó szót Vámbéry igy magyarázza; „A török szójárások ismerője abban azon­nal fölismerheti a Khar — látni, tekinteni, nézni, törzstagot és valószínű, hogy e méltóságnév régi alakja kharakhao (a modern Kharakaul = felügyelő, őr,) volt, mi felügyelőt, felvigyázót, (szemmeitartót) jelent. Különben egy Khar törzs­taggal biró szó czimnév — méltóság név — gyanánt még később is fönmaradt, t. i. a Kharcsi = főfelügyelő az arany horda Khánjainak ud­varán.“ A gülász szót Ibn Dasta, arab iró, a maga nyelvéhez idomítva „dsilának“ mondja és a má­sodik uralkodót nevezi meg vele, tehát ugyanazt, a kit a császár. Vámbéry mindkét szót a jila régi szóval egynek mondja. Már most, ha tekintjük azokat a példákat, melyeket feltűnés nélkül használunk ma is, és a melyekben a j. szókezdő hang. gy.-re változik, mint: jön = gyön, jer = gyér. jerke = gyerek, jóul, javul = gyógyul, akkor a török jiil, jiila, az idők folyamában gyűl, gyűl, gyula szóra változott, sőt a fogalom szerint ebből származott a gulya szó is. Vámbéry a szó jelentését ugyanis igy magyarázza: „Azt hiszszük, hogy a jíl tő­szótagban a török jiil = gyűjteni igét ismer­hetjük föl s hogy a jíla nevet a jílau, jílao = gyűjtő, összegyűjtés — sőt a gyűlés helye is — szóval azonosíthatjuk. Mig a kharkhao, vagy kharkha-ban felügyelőt, a főfelügyelettel meg­bízott tisztviselőt látunk: addig a jüa-ban az összegyűjtőt találjuk, azon személyt, ki a harezosok, orvosság volna a betegségnél, mert csak terjesztené s fokozná azt. Az ágrárszocziálizinusnak igen is van­nak a maga — nem ugyan gyógyító — de enyhítő szerei, a mint azt oly gyakran, leg­utóbb pedig lapunk február 7 iki számában tifejtettük. Ez enyhítő szerek: a pártatlan jó közigazgatás, a méltányosság, a paczifi- táló törekvés és különösen a néppel való jóindulatú foglalkozás, legkevésbé gyógyszer ledig az „erélyes kéz“ és „snajdig“ rend­szabályok, mint azt befolyásos áramlatok — okunk van feltételezni — a kormányra ép­pen a földmivelésügyi vita következménye­ként oktroyálni szándékoznak. Eme következmény veszélyeire utalási törekvés vezeti csupán toliunkat, a midőn irányadó köreinket, bár gyenge szavunkkal, ismételten is a legnagyobb óvatosságra kér­jük fel. A vármegye rendkívüli közgyűlése. (február 26 ) A rövid tárgysorozathoz mért csekély érdek­lődés mellett folyt le csütörtökön délelőtt a tör­vényhatósági bizottság rendkívüli közgyűlése. A jelenvoltak legnagyobb része tisztviselőkből és gyu­laiakból állott, úgy hogy a 40—50 bizottsági tag között alig lehetett egy-két vidékit látói. Az ülés folyama is egyhangú volt és az összes tárgyaknál elfogadták az állandó választmány határozati javas­latát és pedig egy ügy kivételével minden vita nélkül; ez okozta, hogy a 38 pontból álló tárgyso­rozatot már 11 óra előtt befejezték. Az ülésen jelenvoltak : Dr. Fábry Sándor alis­pán elnöklete alatt Oláh György főügyész, Jaucso- vies Péter órvaszéki elnök, dr. Deimel Sándor ár­vaszéki ülnök, dr. Bartóky József főjegyző, Lukács Endre, Csánki Jenő jegyzők, Bandhauer György főpénztárnok, Deimel Lajos főszámvevő, Kiss Gyula tb. főszámvovő, Kövér László, Sztraka György, Po- povics Szilveszter, dr. Bodoky Zoltán főszolgabirák, dr. Zöldy János főorvos, Haviár Lajos kir. főmér­nök, Hegedűs Lajos levéltáros, Dutkay Béla polgár- mester, Popovics Jusztin, Hoffmann Alajos, br. Drechsel Gyula, Keller Imre, Jantsovits Emil, Schröder Kornél, dr. Hajnal István, Korossy László, Konkoly Jenő, Láng Károly, dr. Márki János, Reis­er sereg összegyűjtésének tisztjével vala felruházva ... es, ki a harczias nomádok államéletében bizo­nyára jelentékeny szerepet vitt.“ Ezen előzmény, bevezetés után megkezdhet­jük a föltevések és következtetések sorozatát Gyula városa nevének eredetére nézve. Láttuk, hogy a gyula méltóság a fejedelem után következett, ezután pedig a karkó méltóság. A szövetkezett hét törzs azt tette elsővé, melyből a tanácsban a legkiválóbb férfiak szár­maztak, akik t. i. emberemlékezet óta óvatosság-] bői, körültekintésből, az események megítéléséből a szö­vetség által létrejött nemzet javára a követendő eljárásnak a legalkalmasabbját tudták tanácsolni. Ma úgy mondanék : akik a politikához leginkább értettek. E törzsből választották a fejedelmet, a nemzetben a legnagyobb méltóságot. Külföldi Írók egyezően Kündü, Kundu, Kende névvel nevezik a legfőbb méltóságot, de sem króniká saink, sem hagyományaink nem őrizték meg el szót, úgy annyira, hogy nem tudjuk megállapí­tani, ha vájjon csakugyan a fejedelmet nevez­ték-e igy, vagy a fejedelem helyettesét? Hogy csakugyan méltóságot, még pedig nagyon tisz­telt és becsült személy méltóságát kelle jelente­nie : bizonyltja a népnél szokásos megtisztelő névmás, a „Kend“ szó, melylyel a családtagok csak azt a személyt nevezik, kinek felsöbbségét elismerik; a nem családhoz tartozót előbb nKel- medu „Kigyelmed‘ szóval illeti s csak, ha becsülni valót talált benne, azután „kend'-ezi meg a ma­gyar pór. Bizonynyal létezett a törzsek között olyan is, amely a legvitézebb, legvaktnerőbb, leghar- cziasabb férfiakat szülte. A nemzetet feltüzelő, bátorító, harc/.ra vezető törzsfőnököt, ha máso­diknak tették s nemzetségét a fejedelem nemzet­sége után tisztelték: bizonyára észszerűen jártak el őseink. Ez a törzsfő volt a gyula. Mivel pe dig nagy gyula és kisebb gyulákról tudnak króni­kásaink, azt úgy véljük helyesen kimagy arázni, ha nagy gyulának a törzsfőt, kis gyuláknak a főtörzsből származó családok fejeit teszszük, a nér Emánuel, dr. Zöldy Géza, Schmidt Gyula, Eud- rósz András, Miskucza György, Cs. Demkó József, Lendvay Mátyás, Sál Sebestyén stb. bizottsági tagok. Elnöklő alispán röviden jelezve a rendkívüli közgyűlés összehívásának szükségességét a megje­lent bizottsági tagok szívélyes üdvözlése ntán a közgyűlést 9 órakor megnyitotta. A tárgysorozat sorrendje szerint tárgyalás alá vették Reisner Emánuel bizottsági tagnak indítvá­nyát, melyben előterjesztést tesz, hogy a m. kir. államvasutak kövezet vámBzedési jutalékának leszál­lítása iránt felterjesztés intéztetnék a kormányhoz, és ha bár a jelenvoltak mindannyian elösmerék az indítványban kifejtettek jogos és igazságos voltát, még is miután hasontárgyú több izbeni felterjesz­tésre tagadó válasz érkezott a minisztertől, az állandó választmány véleményével egyezőleg az indítvány felett a bizottság 23 szóval 17 ellenében napirendé tért. A vármegyei székháznál az eddig főispáni lakásul használt helyiségeknek, a központi hivatalok elhelyezésére leendő felhasználását engedélyező mi­niszteri leiratot tudomásul vatták; a bemutatott ter­veket elfogadván jóváhagyás végett felterjesztették a miniszterhez, ezen átalakítással felmerülendő költ­ségek, a millenáris költségekre megszavazott 28000 frt és az L897. évre kivetett 1% megyei pótadó maradványai által nyernek fedezetet, amennyiben pedig a jövőben a vármegyei főispánnak megfelelő lakásról gondoskodni a vármegye feladata leend, felkérik a belügyminisztert, hogy a kinevezendő főispán részére, a törvényes lakáspénz folyósítása iránt intézkedjék. Szabolcs és Zemplén vármegyéknek egy gör. katb. magyar püspökség felállítása, Szabolcs vár­megyének a törvényhatósági tisztviselők fizetésének szabályozása, Nyitva vármegyének a közegészség­ügyi szolgálat államosítása ügyében pártolás végett megküldött felhívásaik tudomásul vétettek, mig Heves vármegyének a quóta felemelése ellen a kép­viselőházhoz intézett feliratát, hason szellemű fel­irattal pártolni, az állandó választmány véleményé­vel egyezőleg elhatározták. A közdüllő utaknak az 1896. óm állapotát fel­tüntető alispáni jelentést tudomásul vették. A vármegyei közutaknak uj beosztása, illetve tözskönyvezése, sorszámozása, azokoak egyszerűsítés szempontjából leendő újabb csoportosítása s kilo­méter oszlopokkal való ellátása ügyében tett alis­páni javaslatot egész terjedelmében elfogadván, az egyes törvényhatósági közutak elnevezését ezen javaslat alapján állapították meg, miről a kereske­delemügyi minisztert feliratilag értesítették. Feinstüdt Ármin csabai járási Írnok kérelmére betegeskedése folytán részére 240 frt végkielégítést szavaztak meg. hívni a nemzet férfiak — nem telepadhettek meg nemzetségeik összeségével együtt egy tömegben, egy helyen: hanem csak csáládonkint az elfoglalt ország főbb helyein, ott t. i. ahonnét küllők alakjában egy-egy országrészt könnyen és ami legfőbb, hamar bejárhattak, lóra ültethettek. Mi­nek utána pedig ma is sok Gyula nevű helység vagy puszta — 8 tisztán, 19 más szóval össze- téve — őrzi a gyulák lakóhelyét, ezen föltevés legalább is helyesnek bizonyul, vagy annak látszik. ' í". A szövetkezett hét törzs a törvények, inkább szokások, eskük, szerek őréül a legkülönb harmadik törzs férfiak választá, vagyis rájok bízta az er­kölcsi főfelügyeletet, a bíráskodást. E törzs feje a karkó. A császár iró, mint látjuk, a Konstan­tinápolyban megfordult karkót Bultzúsznak, kró­nikásaink Bulcsúnak, ami kiejtésünk Bölcsnek nevezi. Tulajdonnévként adva valakinek a bölcs nevet, a legnagyobb megtisztelés, egyúttal elis­merés. Nem kisebb megtisztelés a Kál név sem, mely kétszeresen mondva, tehát igy: kalkal, annyit jelent, hogy fölemelkedő s kel, vagy kei­kéi alakban ma is meg van nyelvünkben. Véletlenségnek, vakesetnek tulajdonítsuk e most azt, hogy a Gyula helynév mellett közvetlenül ott talál­juk a Karkó helynevet? Én azt hiszem, hogy ez nem véietlenség. Annyira nem véietlenség, hogy a legészszerübb közigazgatási intézkedés bélyegét viseli. Iparko­dom megmagyarázni. Az alföld ezen vidéke leginkább emlékez- tété őseinket a régi hazára. — Nedves rétéi az állattenyésztés szempontjából, számtalan erei, tavakká szélesült folyói a halászat tekintetéből voltak megbecsülhetlenek; egyenes sikja nem csak a szabadság-szeretet forrásának, hanem élve­zetének is, erdős, berkes szigetei és a ligetek­kel, pagonyokkal körített partok a vallási kö­telességek teljesítésének fő helyéül kínálkoztak. Csoda-e, ha egy gyula és egy karkó telepszik meg e vidéken, ahol a föld és viz embernek, állatnak folyton nyújt élelmet? hogy erre krónikásaink példát adnak. A kisj Ha meggondoljuk, hogy őseink életének ák — megtartva Ázsiából hozott és méltó- eseményei mily nagy mértékben voltak a val­• « < • / / 1 _ 1 L '1 l 1.. 2 11í 1» Xnn.A 11 ósne- /'pqI n!r m 1/a! rtCC70lA1*rt/a * PTlftTl flPfTl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom