Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-11-21 / 48. szám

48-ik szám.

Gyula, 1897. november 21-én

XXIX. évfolyam.

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap i szellemi részét illető köz- < lemények intézendők. i

Kéziratok nem adatnak ( vissza. v

Előfizetési dij : v

Egész évre . 5 frt — kr. ;; Félévre ... 2 » 50 » ij Évnegyedre . 1 » 25 »

Eyyes szám ára I0 kr. v

f 9

Társadalmi és közgazdászati lietilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: H Ó H IT ID _A_TJ" x T>.

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay < Ferencz háza, és könyv- ! kereskedés, hova a hir- I detések és nyilt-téri köz- j lemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora I0 kr.

« .............. ................j*

Tél.

A hideg szól végig száguld az utczán. Kabátjaikat összébb húzva sietnek az emberek a biztos födél alá. Küszöbön a tél.

A lehangoltság bizonyos érzetével nézünk a közelgő hideg évszakok elé. Mert a tél hatalmas úr, bizton daczolva csak az nézhet elé, aki a jólét biztosítékaival ellátva, szükölködÓ8nek. nyomornak kitéve nincs. De ott, ahol hiányzanak, vagy legalább is nagyon szűkén vannak meg az anyagi élet feltételei, ahol kevés a kenyér, a jó meleg ruha, a tüzelő' fa, ott bizony nem kedvesen látott vendég a tél !

A kisebb gazdák, de még inkább a kis iparos és a szegény munkás osztály sorsa aggaszt bennünket. Elkeserítő, de úgy van, hogy itt az egykor nem is régen tejjel-méz- zel folyó kanaán közepette rémit bennünket a tél, annak fenyegető nyomorúsága. Mert tudjuk, látjuk nap-nap után, hogy az idei gazdasági esztendő nyomasztó körülményei megnehezítették a küzdelmei a téllel; s ha most még a kedvezd száraz és aránylag enyhe idő folytán nem is érezhetők oly közvetlenül a szűk termésnek kihatásai, de pár hót múlva, midőn mindjobban fogy a csekély készlet, amit az arató munkás egész esztendei élelme gyanánt megszerzett a nyári évszak .alatt, akkor egyszerre egész nagyságban fog előtűnni a baj komolysága s a szegény munkás néposztály nehéz helyzete.

A kimutatások, a melyek jelentést hoztak az ország minden részéből, hogy minő volt a termés a különböző vidékeken, nagyon szomorú dolgokat beszélnek. A legtöbb helyen — nem véve ki Békésvárme- gyét sem a sorozatból — csekély: szemre, súlyra s mennyiségre nézve egyaránt silány az idei búzatermés. Sok helyen harmad-negyed része az idei aratás a tavalyinak; gyümölcs, vetemónyek, bor, mind a szűk esztendőt hirdetik, úgy a minőséget, • mint a mennyiséget tekintve. Magasra felszökött a

z>

Visszaemlékezések Terényi Lajosra.

— A „Békés“ eredeti tárczája. —

(Folytatás.)

Kissebb gyermekkorunk idejéből csak egy pár olyan — természetesen gyermekes szempontból — emlékezetesebb eset jut eszembe, a melyet érdemes felemlíteni.

Nagynevű atyjának halála után Terényiék a németvárosban laktak, szemben Kneifel János jegyzőékkel, innen datálódott aztán a Kneifel fiukkal — Sándor és bajossal — való szoros barátsága, a kikkel együtt járt az elemi iskolába is, Szlabur Károlylyal és Riczinger Károly- lyal együtt, kikkel szintén állandó jó barátságban volt.

i86l. év telén történt, hogy Terényi Lajos, a Kneifel fiuk, Szlabur O -zkár, én, meg többen egy délután hógolyókkal csatáztunk a Bekkerék háza mögötti kis utczán s Terényinek egy hógolyója véletlenül az éppen akkor arra menő Fischer rajztanitót úgy búbon találta, hogy a kalapja is leesett. A magyarul hibásan beszélő s az iskolában nem éppen gyöngéd bánásmodoru rajztanitónak ezt a kis malheurjét akaratlanul is nagy gaudiummal fogadta a gyerek sereg s Terényi — szándék nélküli hibáját jóvá tenni akarván — a leesett kalapot a hótól tisztogatva, mentegetni kezdé magát, mire Fischer, a tanítói tekintélyén esett csorbát restelve, mérgesen rá kiáltott:

— Du verfluchter Garibáldi j

Lajosban felülkerekedett a megsértett magyarsága s csak úgy könnyedén felelt vissza:

— Garibáldi? Maga is örülhétne, ha az lehetne! s ezzel egy hevenyében összegyúrt hóbuza-sfr; de nincs köszönet benne, mert a kisgazdának nincs mit eladni, a szegény ember, munkás és kis iparos pedig kétszeresen sújtva van a drágaság által.

Bizony sivár képet nyújtanak a gazdasági viszonyokról ezek a kimutatások. Es a numerusok mindegyike mintha egy-egy ijesztő óin volna, mely fenyegetőleg figyelmeztet a tözel jövőre és sürgetőleg hívja fel a figyelmet a bajok orvoslására.

Mert mi lesz, ha szigorú zordonságával beköszönt a hideg; ha kenyérben, búzában szűkölködve s teljesen pénz nélkül kell megküzdenie a szegények százezreinek a viszontagságokkal?! A téli napszám különben is csekély; a gazdák maguk is lehetőleg szűkre szabják a kiadások tételeit, ők is nagyon megérzik az esztendőnek káros hatását. Ott is fent, az ország központjából a gyárak, vállalatok ezernyi munkásai mind a drágaságról panaszkodnak; a kenyér és gyümölcs drága, a hús ára pedig oly ijesztő módon felszökött, hogy ünnepnapon sem igen kerül bet asztalra belőle.

És á szegény népnek, a munkásnak, kisiparosnak évtizedek óta úgyszólván egyedüli sommás pénzforrása az az ötven-hatvan-száz forint, mely egy nyáron át ótelhulladékkal, moslékkal felnevelt pár malacza árából került, mely summából házbérét, saját és családja ruháit fedezte, a sertésvész következtében teljesen elapadt és amely elmaradt summa a legsúlyosabb, mert a legkevésbé pótolható veszteséget képezi.

Rémképeket festeni egyáltalán nem akarunk ; mert hiszen a nehéz órákban nem ijedezésre, hanem komoly, higgadt megfontolásra s cselekedni tudó akaraterőre van szükség.

Ha rámutalunk a sanyarú állapotokra csak azért teszszük ezt, hogy készületlenü ne találjon senkit azok közül, akiktől z bajok lehető orvoslását és szükség esetén z tetterős cselekvést várjuk.

golyót úgy vágott — most már készakarva — a népszerűtlen rajztanitóhoz, hogy annak bizony szeme-szája tele lett hóval, mire mi természetesen nagy hahotában törtünk ki, Fischer pedig botját felemelve, dühösen reánk támadt, de mi jobbnak láttuk feladni a harczot s miként a megvert filiszteusokról mondja az Írás, hogy : „fegyvereiket elhár.yván, rendetlen futásban kerestek menedéket“, akként mi is, hihetetlen gyorsasággal megszaladtunk. Másnap, a szigorúságáról hires Tanay tanító nagy exekucziót tartott s a vége az lett, hogy az egész kompániát ebédre marasztá, rrár t. i. nem a saját asztalához, hanem az iskolában.

Pár évvel később, mikor már mindketten gimnázisták voltunk s éppen húsvéti vakáczióra voltunk otthon, egy pénteki piacz alkalmával jöttünk ketten a kőhíd felől, a mikor látjuk, hogy a Bodoky-ház előtt valami nagy csoportosulás van. Persze mi is rögtön ott termettünk s kérdezösködésünkre mondják, hogy egy szegény falusi gyerek elesett és „töri a nehézség.11 A tömeg tétlenül bámulta a kinjában fetrengö szegény teremtést — csak egy öreg mándlis paraszt igyekezett az epileptikusnak ökölbeszorított ujjait szétfeszegetni — s néhány néném- asszony éppen „Berkes ténsur“ után akart sza- lajtatni, midőn Terényi Lajos szó nélkül odalépett s először is felgombolta a beteg lajbHját, bevitette Bodokyékhoz a kapu alá, maga hozott ki egy edényben hideg vizet s a míg ő locsol- gatta, engem a közeli Winkler-patikába szalaj- tott, a honnan csakugyan jött is segítség és csakhamar lábra állitották a szerencsétlen fiút; de Lajos — a ki ritka jószívűségével egy pillanatig sem habozott, hogy a szánalomra méltó nyavalyatörés fiun segítsen — a kiállott izgal mák és borzasztó látvány miatt maga is oly rósz szül lett, hogy alig tudott hazamenni s csal arra kért, hogy ne mondjam el édes anyjának hogy mi töitónt, mert az halálra rémülne. D.

A földmivelési miniszter — hála s elismerés érte — tudvalavőíeg gondoskodott a vetőmag szükséglet enyhítéséről; a további körültekintő gondoskodás kötelessége a jobb- móduaknak, a hatóságoknak és mindazon társadalmitényezőknek,akiknek - -nem várva érte elismerést, méltánylást, sőt akár hányszor, aminek most a választási mozgalmak alatt is tanúi vagyunk, félreértésben és indokolatlan gyülöltségben részesülve — hivatása a testi s lelki szegények ezrei fölött őrködni.

Polgártársak!

Gyula város szabadelvű polgárai, egyrészrő az elvhez való szilárd ragaszkodás kötelességérzeté- bői, másrészről szeretett városunk iránt táplált igaz hűségünk követelményeiből kifolyólag indokoltnak és szükségesnek találjuk, hogy országgyűlési képvi- seltetésünkkel szabadelvű polgártársunkat, városunk fiát bízzuk meg s e végből felhívjuk polgártársainkat, hogy ^vasárnap, folyó hó 21-én délelőtt 11 órakor a „Göndöcs népkert*-ben jelölés és alakulás végett megjelenni szívesek legyenek.

Polgártársak !

Szeretett városunk jövője, felvirágozása, — mondhatjuk létérdeke — követeli, hogy oly polgártársunkra ruházzuk országgyűlési képviseltotésünket, ki nemcsak országos politikai kérdésekben, mint hazafi fogja érvényesíteni erejét, de a ki velünk együtt érez jó és balsorsunkban; ki együtt él velünk.

Oly képviselőt kell választanunk, kit bajaink orvosolására körünkben találunk, ki vágyainkat, mint azok részese ismeri, s törekvéseinkben támogatni kész és képes is.

Oly képviselőt kell választ műnk, ki nem dicsőségért, hírért, sem egyéni érdekből, de érettünk, városunk s polgárainak boldogságáért áldozatot hozva, lép a tevékenység terére.

Polgártársak!

Szükségünk van arra, hogy városunk előhala- dására már megkezdett és tervbe vett igen-igen sok alkotás létesítésében országgyűlési képviselőnk veszerencsére, az irgalmas szamaritánuskodásnak nem lett semmi komolyabb köyetkezménye.

Az is — talán valamivel előbb vagy utóbb, de ukyanakkoriban történt — hogy, a mint egyszer a Prág-ház sarkán levő s a nép nyelvén csak „Jóska zsidó“-nak nevezett boltból jövünk ki, látjuk, hogy két inas gyerek ugyancsak pofozza egymást, mig végre a gyöngébbik — hogy ellenfelétől meneküljön — a régi Belicz;y-ház előtt neki szalad a térdig érő sárnak (mert 30 évvel ezelőtt még nem volt beton járda, hanem csak „pallón“ bukdácsoltunk s az utczai kövezet helyett, sáros időben a városháza előtt is kátyúba veszett a szekér) a feneketlen degeszből a kis inas gyerek valahogy csak kikeezmergett de a fél csizmája a sárba ragadt s mikor ezért visszament, akkor meg ő nem tudott az iszonyatos sárfészekből kiszabadulni, mire ijedtében segítség után kezdett kiabálni. Hiszen nem veszett volna bele, az bizonyos, de Lajos nem nézhette tovább s nem törődve vele, hogy saját lábbelijét, ruháját tönkre teszi, utána mászott a szurok ragacsosságu sárba s kezénél fogva kirántotta a kis inaskölyköt, utána lökve a sárba ragadt félcsizmáját is.

Boldogult keresztapám: az öreg Paulovitz Gábor, (a ki valóságos típusa volt a régi jó táblabiráknak s haláláig magyar ruhában és sarkantyus csizmában járt) az ablakából lát.a ezt a jelenetet s lciszalasztá a hajdúját, hogy segítsen Lajosnak, ha netalán ő is benragadna, de akkorára ő már szerencsésen kigázolt, az igaz. hogy térdig sárosán, de ezt fel se vette, annál kevésbbé, mert keresztapám — a ki őt is jól ismerte és nagyon szerette — megdicsérte jószívűségét s vigasztalásul egy vörös fejű 5 forintos bankót adott, azzal, hogy „legyen a kettőtöké.“ Mi aztán nem győztük áldani magunk közt a sárbaragadt kis inasgyereket, a kinek a révén ily nem remélt szép ajándékhoz jutottunk

Nem emlékszem, hogy Terényi Lajosra valünk működjék tanácsával, vezessen, közreműködésével támogasson bennünket.

Ily férfiúnak, városunk fiának, közöttünk élő polgártársunknak megválasztására bontsuk ki önzetlenül zászlónkat, e szabadelvű politikai elveink s városunk jólétének jelszavával juttassuk azt győzelemre.

Gyula, 1897. november hó 19-én.

Dr. Follmann János. Popovits Jusztin.

Hírek.

Képviselőválasztási mozgalmak. Bartha Miklós, a gyulai függetlenségi és 48-as párt képviselő- jelöltje vasarnap délután mondotta el a népkerti csarnok előtt szabadban programmbeszédét. Kíséretében voltak dr. Barabás Béla gyomai országgyűlési képviselő, Szederkényi Nándor, Yárady Károly volt képviselők, Asbótb Jenő s Csabáról Fábry Károly. A csabai vasúti állomáson Kovács Lajo$ pártelnök vezetése alatt hnsztagu küldöttség üdvözölte, mig a gyulai állomáson zászlókkal a negyvennyolcsas népkör tagjai. Bartha s kísérői rövid pihenő után Kovács Lajos pártelnök lakásáról egy küldöttség felhívására a népkertbe mentek, a melyben választók és nem választók nagy számban voltak már együtt és élénk éljenzéssel fogadták. Kovács Lajos elnök megnyitó beszéde után Bartha Miklós mondotta el programmbeszédét, mely kizárólag országos politikai kérdéseket ölelt fel cs mindvégig szigorúan tárgyilagos volt. Vafamint Holló, ő is kegyelettel emlékezett njtíg Terényi Lajosról és elismerő szavakkal adózott emlékének. Bartha után dr. Barabás Béla lépett az emelvényre és beszédjének az volt a pointje, hogy az országos függetlenségi s 48-as úgynevezett Kossuth- part részéről is — a melynek Bartha tudvalevőleg nem tagja — támogatta utóbbi jelöltségét. Barabás tudvalevőleg népies szónok és noha mint tehetség, nyomába sem léphet Barthának, konstatálnunk kell, bogy Bartbáuá) határozottan nagyobb hatást ért el, habár beszédének ama tételét, melynek éle a gyulai helyi érdekek ellen volt irányítva, nagyon hűvösen fogadták a leglelkesebb negyvenlaha az életbin megharagudtam, vagy szerencséje és sikerei miatt őt irigyeltem volna, csak egyszer, egyetlenegyszer esett nagyon rosszul, hogy ő velem szemben előnyben részesült.

Akkor is húsvéti szünidőn voltunk odahaza s a feltámadási körmenetre mindketten felöltöztünk ministrálni.

“"En az „alleluját“, a feltámadás jelképét szerettem volna vinni, de Lajos is éppen ezt akarta és kivette a kezemből. Én az öreg Németi bácsira, a harangozóra apelláltam, de az l.ajosnak adóit igazat. — Na, gondoltam, majd segítek én a dolgon; — s mikor bejött Neumann apát úr, eleibe szaladva és kezét csókolva, kértem, hogy én vihessem az „alleluját“.

' Az öreg úrnak, mint jó diák, kedvencze voltam s szegény jó apámmal is gyakran megfordultam nála, bíztam tehát benne, hogy nekem fogja pártomat és nem is csilódtam, mert mindjárt akként rendelkezett, hogy nekem adják ide az „alleluját“.

De az öreg Németi bácsi azzal állt elő:

— Nem lehet, kérem alásson, mert nagyon kicsi a fiú s el találja ejteni, jobb lesz, ha Terényi viszi.

Az apát úr elnevette magát s helyben hagyta, én pedig egész életemben akkor egyszer irigyeltem Lajost, aki diadalmasan vitte a kör- meneten az „alleluját*.

Terényi Lajos a gymnasiumot Egerben végezte, én pedig Váradon tanultam s igy csakis a nyári nagy vakációkban voltunk mindig együtt.

Három ház volt különösen, ahol az egész vakácziózó diákság tanyázott s ahol mindnyájan otthon éreztük magunkat. Ez a három volt, a Terényiéké, a Szlaburéké, meg a vármegyeháza, ihol akkoriban Lehóczky Bandi, Totr.csányi fő- spánnénak az unokája, tölté a nyári szünidőket.

De legtöbbnyire mégis Szlaburéknál jött össze az egész kompánia, mert ott korlátlan szabadságnak örvendhettünk.

T.n,pnnir mai BzAmAHoz fél Ív mellólElet van osatolva.