Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-10-24 / 44. szám

44-ik szám.

Gyula, 1897. október 24-én

XXIX. évfolyam

Szerkesztőség: Templomtér, DobayJános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij: Egész évre ! 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 »

1! Évnegyedre .1 » 25 »

í> Egyes szám ára 10 kr.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: H © H ÜST ID A. TT I ID.

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények köldendők.

Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Erdély Sándor.

Azon férfiak között, kiknek nevét évezredes hazánk^ dicssugaraiból méltó fény veszi körül s az utódok hálás ^emlékezeté- nek melege fogja mindenha -övezni (és meg- fogyhatatlanul fentartani,) az elsők sorában áll a magyar igazságügy vezetője: Erdély Sándor. etvt

')ilágyságát csak növeli azon körülmény, hogy nem a véres harczi pálmáért, sem a nagyhatalmi politika küzdterének változékony becsű sikereiért versenget^, hanem az igazság örökösen fenséges eszméje szolgálatának szentelte hazafiui buzgalmát és kiváló tehetségét, áthatva a spártai .királynak Ver- bőczynk által is fejedelme elé tárt ama szép szavaitól: ha igazak lennénk, erőre nem volna szükségünk!

De a mi e dicső pályán Erdély Sándor működését különös jelentőségre emeli az, hogy neki jutott osztályrészévé megvalósítani amaz eszményeket, melyekért igazságügyünk szabadelvű irányának leghivatottabb előharczosai, honunk legjobbjai lelkűk teljé bői hevültek.

Az állampolgárok legfőbb kincsei, a becsület, szabadság és élet felett döntő ítélkezés elvei és szabályainak a bírói gyakorlat biztositék nélküli, ingadozó és területileg is szétágazó állapotából a tételes jog szilárd keretébe való helyezése, szoros megállapítása és egységes rendezése Erdély Sándor nevéhez fűződik a bűnvádi perrendtartás megteremtése által; a nemzet becsületes és független tagjainak az állami szervet képező bíróság tisztével való megbízása s ekként a népszabadságnak a törvényhozói felségjog mellett a bírói hatalomban újabb tartalom mai meggazdagitása, a jogérzéknek a köz tudatba átvitele, nemkülönben az egyén meg nyugtatása az iránt, hogy fölötte az életet és annak viszonyait ismerő, a társadalombó

a birói székbe szólitott polgártársai Ítélnek: rdóly Sándor vezetése alatt nyer valósu- ást az esküdtbirósági intézményről s a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvények létesítése által, melyek alapján a társadalom az önmaga feletti ítélkezés szabadságához, a nép jogi önkormányzathoz jut, részt kérvén a mindezekkel kapcsolatos állampolgári munka és felelősség nemes tériéiből.

Az említett törvények fokozott tökély- yel engedik érvényesülni a jogszolgáltatásnak a bizonyítási elvek merev és nyűgöző alakzataiból való megszabadulását, az es rüdtek előtti eljárásban összetörvén a birói elkiismeret bilincseinek utolsó maradványait is ; teljes kifejlesztéshez segítik a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság, úgy a védelem szabadságának nagy eszméit; eleget tesznek vádelv s a felvilágosult jogállam mindama követelményeinek, melyek az ember és állam polgár méltósága és jogai megóvása mellett i jogrendet valójában megteremteni s az gyént a társadalomnak nemcsak ártalmat an, de lelkes és hasznos tagjaivá is tenni úvatvák.

A nemzeti önérzet további izmosodására vezető ezen alkotásokkal segítette Erdély Sándor, mint a nagy és teremtő szelleméve uj korszakot alkotó Szilágyi Dezső munkatársa, majd nyomdokait követő utóda, ki építeni hazánk, ama védmüveit, melyek álta a magyar nemzet újabb ezredéves fejlődésé nek és virágzásának alapjait rakván le, az képessé válik daczolni az idő méhóben rejlő zordon viharokkal. J

Az elvek és intézmények megvalósulá sáboz azonban külső eszközök és tényezők is szükségesek.

Az állami felségjog gyakorlására meg hívott állampolgárnak épp úgy, mint a ve zetós, ellenőrzés és egyéb birói ténykedés feladataival megbízott rendes birói tagok nak, midőn az igazság csarnokába lépnek ünnepélyes hangulat, magasabb ihlet álta kell érintetniük; a köz- és magán vád kép viselői, a szóbeliség és szabad védelem baj nokai, a jogvédők csak úgy felelhetnek meg hivatásuknak, ha a tudománynak elméjük

fi

14«

A szomorú leány regéje.

Irta: Gonda József.

Volt, volt valaha régen, talán a mesék és álmok káprázatos országában, egy fehér arczú szomorú, leány. Az arcza olyan fehér volt mint a hó és szomorú mint a lassan gördülő könny És szétröpült kelet pálmás, leander es, mirhaillatos hazáján a szomorú hir, hogy a szomorú leány arczát ki sem látta még bíborba borulni, harm a tos ajkán sohase reszketett az öröm symbo luma: a mosoly.

Aranytól s elefántcsonttól ékes büszke palotájában búcsút jártak a bölcsek, rengő fehér szakállú agg dervisek, hátha a szomorú leány alabastrom arczára mosolyt, bíboros pirt csalhat valamelyiköjük.

Elhozták kelet minden drágaságát, kincsét aranyát. Koszorút, fontak gyémántköves szala gokból a szomorú leány illatos hajába, lábaihoz rakták a smaragd rubinköves, drágaságok, özö nét majd dáliás, helyke ifjak tündérországból rabolt tündérvirágokkal, mámoritó illatú jázm in csokraikkal, térdet és fejet hajtva, járultak szomorú leány elé. Hiába. Éjszinü szemeibe nem vetett lángot a szerelem észvesztő pokla éghideg arczáját nem boritá el a bíbor.

És bülbül szavú dalnokok, zengő kobzaikkal jövének elé s szerelemtől reszkető hangokon regélik a Gül és Bülbül, a Rózsa és a Csaló gány a mesék hérosza Rusztem csodaszép álmait

Kábitó virágillattal volt terhes a lég,

szomorú leány fekete bajára borult a glóriá fény, fehér habos ruhái fodrát meglibegetette kelet balzsamos szellője, lábai előtt ifjú dalno kok, agg dervisek és uléhmák fantasztikus cső portja zengé a földi szerelem mindenható Iá zát ... a dicsőítő * * *karba belekong az ünnepi harang ... és a szomorú leány még szomorúbb lesz, hófehér arczája még fehérebbre válik villogó tüzű, éjszin szemeiből végig gördül forró köny csepp bársony puha, harmatos bőrén Elvitték a tenger zugó árja mellé, hátha habok mormolása, danája, hullámsirás, hullám- zugás kitépi a lelkét a lethargia méhéből, háth álmokat sző, álmokat álmodik s valaha egyszer neki pirul a szomorú leány fehér arcza.

A tenger zúgott, zajongott, tornyosult hullám fölé s a tarajos ár tajtékozva tört meg part szikla szirtein.

Járt a szerelem hazájában. Lehullott a fá tyol arról a forró labirinthusról, hol a szív észszel, a hit a csábbal, az akarat erő a szenve délylyel, a becsület a mámoros gyönyörrel járja a tiltott szerelem fékevesztett tánczát.

Előtte állott a bűn ... az érzékiség gy nyört adó fertője, a csáb, kéjért csengő ajakkal mámoros szemekkel, a szenvedély vak igézeté nek gyújtó lázában és a fehér arczú szomorú leány nem hullott a kábitó forróságba, szivét agyát nem lepte meg a láz, az őrület, a delirium ó csak szomorú volt, szomorú és fehér Bejárta az erdőt, hallgati a dali madár zengő szavát, bolyongott a mezőn, szedte a liliomot koszorúba, de csak a liliomot, amely ép oly fe hér, ép oly szomorú kis virág, mint aminö maga volt.

Csermely csobogás, patakcsörgés, szél, sóten sok fáradsággal meggyujtott szövetne-1 :étől nyert világossággal, erkölcsi bátorság-js ;al s az ékesszólás művészetével felszerelten h eljesitik kötelességüket; mindez pedig alt lyilvánosságot nem csupán a lehetőség alak-|i ában de a valóság szerint is megteremtőn :özönség részvételével együtt csak a czél-lt ának és az ügy méltóságának megfelelő he-r yen válik a modern követelményeknek meg-|< elelő mértékben lehetővé s ba még nemi ■ógiben birói karunk egyik dísze szomorúi uszonyainkat panaszolva, szembeállító -ezek-l cel a nyugat müveit országait, hol — úgy-| nond — „a Westministerhall s a párisi Palaisl íagyszerü csarnokaiban, a nagynevű elődök! izobrai s képei közt, a díszes környezeti íatása alatt, dicsőséges emlékezésektől körül-1 engve, emelkedett öntudattal járt a tekin-l lélyes, köztiszteletben álló ügyvéd“, mig ná-l unk a komoly tanulmányokra és magasabb! izinvonal elérésére serkentő rugók hiányoz-I ;ak, ma már örömmel jelezhetjük, hogy ej tekintetben is a polgáriasult államok sorábaj lelyez bennünket igazságügyi kormányzatunk! gondoskodása.

Erdély Sándor igazságttgyminiszterhez Hangzik fel ez alkalommal is Békésvármegye] minden hű gyermekének hálája azért, hogy a fenkölt szellemű intézményekhez megfe- elő és diszes palotát emeltet a gyulai kir. törvényszék hatósága alá eső jogkereső közönség részére.

De a hálás köszönet legbensőbb érzelmei Gyula város polgárainak kebeléből faiadnak, mert a mint a múltban büszkeségüket képezé az, hogy a haza közéletének ütere e város falai között lüktetett keresztül, hol az öreg vártorony a honért hősi íalált szenvedett száz és száz áldozat oltáraként tekint ma is a magyar égbe, hol a vármegye zöld asztalánál az alkotmány és jog védelmében szabadságukat, jóllétüket coczkára tevő bátor honfiak szálltak szembe a vészthozó hatalommal, úgy a jelenben is városuk dicsőségének tartják, hogy a nemzeti jog és igazság temploma az ősök vérétől megszentelt földjén s a kegyeletes történeti hagyományok áhitatkeltő légkörében építtetik fel.

haj, virágillat nem varázsolt pirt a homlokára, nem gyújtja ki arczán a fakadó hajnal bibor- szinü rózsáit.

És szálltak a perczek, az órák, az évek, elröpült a nyár, a tél s uj rügyecske pattant a fák gályáin a tavaszi szellő elsó csókjaitól.

Tündérországban történt, tündéri tavasz szál, hogy a szép szomorú leány harmatos or czája bíborrá vált, hogy ellepte a pir, a szerelem forró, isteni pirja.

Hogy történt e csodás esemény, a dervisek és uléhmák leírhatatlan örömére; azt az alábbi soraim fogják elmondani.

Egyszer, a mint az erdő sejtelmes magá nyában bolyongott a fehér arczú leány s kérdéseket intézett a parányi fűszálakhoz, a rengő sugár fenyőkhöz egyaránt, daliás büszke vadászra bukkant.

Alkony borult az erdőre; a tűlevelű fenyők zugó koronái között incselegve bujkált a kóbor esti szellő, harmatcsepp rengett az ibolyák s vad violák parányi kelyhében.

A férfiúi szépség ideálja volt a vadász. Karcsú barna dalia, büszke homlok, villogó, merész tüzü szempár, vakmerő, leigázó, elbűvölő tekintet.

A fehér arczú leánynak megállott a szive dobogása. Talán egy sikoly is lebbent el aja- káról, a félelem, az öröm, a remegés, a szerelem szava.

A büszke vadász már mellette termett s parányi kezeit kezeibe véve, suttogott a remegő szűznek.

Mily nyelven beszéltek ?

Leírásához koldus, szegény, nyomorult a világ összes szótártudoraánya. Bűvös, titokzatos

nyelv, melyet sohasem tanul meg az, ki nem szeret s egyetlen perez alatt felfogja a szerelmes szív. Van benne sóhaj, láng, epedés, forró tekintet, meleg kézszoritás, van hang nélküli szó s láthatatlan mosoly.

A szomorú leány orczája biborba borult, elszállt a szomorúsága, kipattant a szive, szerelme, rózsás hajnala s a két ajk, a két vágyó szerelmes ajk összeforrt egy hosszú, mérhetetlen forróságu csókban . . .

A keleti égaljon felragyogott az esthajnali csillag s a tűlevelű fenyők sürü koronáin át remegve szűrődik a fénye.

Mit nem gyógyított a smaragd, a rubin, a gyémánt, a bül-bül szavú dalnokok kobza, dervisek hálaimája, meggyógyitá egy — szerelmes csók.

Mert a szerelmes csók még a Korán szerint is mindenre — balzsam.

*

A dervisek és uléhmák majd hanyatt dőltek csodálkozásukban, midőn meglátták, hogy mily piros a fehér leány orczája s mily pajzánul dalolja: Hafiz dalát ő, a szomorú.

Tüstént útra keltek, hogy megvigyék a csoda hirét pálmás hazájuknak.

Három nap és három éjjel utaztak; fátyol alá takarták a leány biborszinü arczát, nehogy elröpüljön róla a bíbor, a láng s midőn harmadik nap megérkeztek s győzelmi dal közepett emelték le az illatos fátyolt, a leány arcza fehérebb volt a hónál és szomorúbb volt a lassan gördülő könynél.

A bölcs dervisek ezt nem tudták megérteni 1

Erdély Sándornak nemcsak értelme, de izive is sugallotta azt, hogy a magyar tör- mnykezés, az állami felségjogok egyikének íagyobb szabású megnyilatkozása ott van gazi helyén, hol hazánk tősgyökeres népétek édes zengésű szavai fogadják a betérőt, hol a bíróságok tagjai úgy, mint a jogvita művelt szerepvivői a letűnt idők pél- lányképeinek emlékeiből a honfiúi köteles- jég becsületes betöltéséhez erőt és lelkese- ióst tudnak meríteni.

Az igazságügyminiszter államférfiúi belátása nemcsak Gyula városáról, melynek ízántó-vetőit a kitörő folyó, kézműiparosait i gyáripar károsító áradata sújtotta már any- ayi veszedelemmel, hárította el a visszaesés meg nem érdemelt csapását, hanem megóvta Békésvármegye magyar jellegét s az igazság szolgáltatás magasabb érdekeit is.

De általános emberiességi szempontból is csak üdvös volt a bennünket örömmel eltöltő rendelkezés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyancsak Gyulán fog a törvényszéki palotával egyidejűleg telepíttetni a vármegye közkórházát kiegészítő elmegyógyintézet is s eként legszerencsétlenebb embertársaink — kik fájdalom, jelentékeny jutalékot szolgáltatnak a büntető igazságszolgáltatás kezébe — könnyebben s elmegyógyászok által hosszabb iidőn át teljesítendő, alapos és igazán szakavatott megfigyelésben részesülhetvén, meg- menekülendnek attól, hogy az istenverésen kívül még Ítélkező embertársaik — bár jóhiszemű — igazságtalanságának átkát is elviselni legyenek kárhoztatva, sőt a bíróság által felmentetvén s a közigazgatás gondjaira bízatván, még további elhelyezésük is azonnal biztosítva leend, mi által ismét a társadalom önvédelme nyer velük szemben gyors és biztos megvalósulást.

A felsorolt oly számos és nagy tett méltó elismerésére megváltjuk csak igen szerény s azokkal arányban éppen nem álló tehetséggel rendelkezünk.

A vármegye bizonyára köszönetét kifejező felterjesztésben fogja az igazságügy- I minisztert üdvözölni, Gyula városa mély há- I Iáját és ragaszkodását igazolandó,jliszpolgárai sorába iktatandja s mint a hazafiui és pol-