Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-09-05 / 36. szám

36-ik szám Gyula, 1897. szeptember 5-én. XXIX. évfolyam. Szerkesztőség: í (' Templomtér, Dobay János | jjj kereskedése, hova a lap f í | szellemi részét illető köz- % (' lemények intézendők. i’ Kéziratok nem adatnak i' t> vissza. V 1] Előfizetési dij : t; j j Egész évre . 5 frt — kr. j | j’ Félévre ... 2 » 50 » / 1! Évnegyedre .1 | 25 » 1! v Eyyes szám ára 10 kr. v Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ZESI Ó ü ID _A_ T7" I 3D Ziadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. Utczák kövezése. Senki se méltányolja nálunk jobban a súlyos társadalmi s közterheket, melyek a századok mulasztásának pótlására kárhozta­tott mai nemzedékre nehezednek. És épen azért mert méltányoljuk, inkább eltűrjük a konservativismus és maradiság vádját is, amidőn tartózkodunk felmerülő hasznos, czél- szerü, elismerjük hogy gyakran fontos esz­mék propagálásától is, sőt nem ritkán ama kaudiumi iga is ránk nehezedik, hogy a sú­lyos köz és társadalmi terhek elviselhetlen- nó válását kikerülendő, nem egy kedvencz eszme ellen, bár fájó szívvel teszszük, még határozott állást is kell foglalnunk. Érezzük, tudjuk mi azt igen jól, hogy mi sem könnyebb, kellemesebb feladat és olcsóbb dicsőség, mint nem nézve, nem mér­legelve mibe kerül, a nemes, szép, de nagy költséggel járó eszméket felkarolni, fölöttük lelkesedni s azokat lelkesitőleg ajánlani; vi­szont bogy az olvasó közönségre elkedvetle- nitöleg hat és nekünk is a közéletben ép úgy mint hirlapirói tisztünkben semmi sem esik olyan nehezünkre, mint az a felelősség és kö­telezettség, melyet a mostoha anyagi hely­zet mérlegelése, közgazdasági s kulturális téren egyaránt, mondhatni -lépten-nyomon respektálandó korlátul elébünk szab. Gyula városa legközelebbi képviselőtes­tületi közgyűlésén Gyula városára nézve nagyfontosságú ügy kerül tárgyalásra: a vá­ros belterületén levő némely utczáknak ki- kővezóse. A lervezett kövezés csupán a nagy forgalmú utczákra vonatkozik. A kőút négy és fél mót-r terméskőből lenne, mely 20 czentiméter homokágyba volna fektetve. A kikövezendő utczák volnának: a Ke- recsényi (régi Pacsirta) utcza a Ferenczy-féle háztól végig, azután folytatólag a Hold utcza a Hajósérig, a dobozi utcza a körgátig és azon a vasúti indóházig, miáltal az újváros kövezett úttal volna körülövezve. Kiköveztet- nék továbbá a Novak utcza, miáltal a vár­megye által való ki kövezés alatt levő Árpád (Magyar) utcza összeköttetnék a dobozi út­tal. A nagyoláhvárosban a sarkadi gátoldal­ba torkoló Rövid utcza, folytatólag Román utcza egész a Lelik István házáig, a gör. kel. iskolától kiágazólag a Hosszú utcza a város szélén levő körgátig. A németvárosban a templomtól a temetőig terjedő Wenckheim f álilá, Az vagyok én . . . Az vagyok én most is, Ki voltam, ... a régi Boldogságom te rád Szeretettel nézni. Hiába is tiltod El a vágyódásom. Bég enyém a lelked S szivemben az álom. Ha ajkadról röppen Udvkereső sóhaj, Hogy ha gyötör, kinoz A fájdalom, bú, jaj : Ide száll az hozzám A szivembe. .. érzem Nekem is van búdban - Örömödben részem. Az vagyok én most is, Ki voltam ... a régi A ki a világát Bú, bajok közt éli: Keménytelen, árva Elbagyatottságban Szivem elepesztő Érted égő vágyban. Nem is élek én . . . bár Még meg se is haltam Ha, ki könyörülnél Nem könyörülsz rajtam. Maradok szivedben Siratatlan bánat, Ki el sincs temetve, Ki fel sem is támad Gyóji Dezső. Frigyes utcza s ezen útból kiágazólag a Pálló utcza a kisoláhvároson keresztül a csa­bai műútig. A múlt és folyó esztendő nyomorúságos közlekedési tapasztalatai után a város fenelő- sorolt utczáinak kikővezését a csatornázási tervvel kapcsolatban oly elhárithatlan feladat­nák és szükségnek tartjuk, amely elől nem le­het többé kitérni. Lehetetlen tovább is tűr­nünk, hogy a kocsi közlekedés a város leg­nagyobb forgalmú utczáin, amelyek melles­leg legkeskenyebbek és legjárhatlanabbak is, hónapokon át kénytelen legyen szünetelni, a közgazdasági forgalom a polgárság kárára teljesen megbénuljon, a tűz elleni védekezés ugyancsak a polgárság veszélyére lehetet­lenné váljék. Szó sincs róla, hogy a csatornázás és kö- utak építése áldozatokba ne kerüljön. A kőutak ugyan kevesebbe, mint a terv előterjesztése al­kalmával elkészülve voltunk. A kőutépitésre nézve ugyanis értesülünk, hogy az, a költség- vetés szerint mintegy ötvenezer forintba ke­rülne, ami negyven-ötven esztendő alatti amor- tizáczionális kölcsönnél mintegy évi 2800 frt erejéig venné igénybe a közmunka pénz­tárt; és ez a 2800 forint sem volna egészen uj tétel, amennyiben a kikövezés alá eső utczáknak járhatóvá tétele ma is benne van évenkint ezer forintjába, sőt azon felüli költ­ségébe is a közmunka pénztárnak, anélkül pedig, hogy a járhatóvá tétel az őszi tavaszi hónapokban a legkisebb mérvben is elérhető lenne. Amint czikkünk elején előrebocsátottuk, senki sem vádolhat bennünket a közterhek vállalását és ajánlását illetőleg könnyüvérrel. De a város csatornázása 1 a főbb utczák kikövezése nem csupán hasznos, czélszerü’s fontos eszme, hanem életszükséglet; a csator­názás, közegészségi s közrendészeti, a kő­utak építése, forgalmi s közgazdasági indokok­ból. Mindakettőt a velükjáró anyagi áldoza­tok daczára is, mint elhárithatlan kötelessé­get ajánljuk Gyula városa minden képvise­lőjének figyelmébe. A három részre oszlott egyházmegye békési ág. ev. esperessége, melyhez vármegyénk népes luteránus egyházai közül Szarvas, Orosháza s Tót- Komlós is tartoznak, augusztus 30-án tartotta a legfiatalabb egyházközségben Kondoroson évi köz­gyűlését. A gyűlés szenzáczióját Haviár Dani világi Müvész-karczolatok. Midőn Weber „A bűvös vadász“ partitú­ráját befejezte, elküldte birálat végett Beetho vennak, ki azt átnézte s avval az üzenettel küldte vissza Webernek. hogy né Írjon több operát. Webert ez a látszólag szigorú kritika egészen leverte. Nem sokára azonban találkozott a mesterrel és megkérdezte tőle,» hogy igazán oly rosznak tartja-e „A bűvös vadász“ zenéjét, hogy oly szigorúan ítélt fölötte? „Rossznak?“ — feleié a mester, — „sőt ellenkezőleg nagyszerűnek és épen azért adtam azt a tanácsot, hogy több operát ne Írjon, mert ennél jobbat soha sem fog többé irni.“ * A „Figaro“ a következőket Írja Chopin ha­láláról, melyet Clésinger, az elhalt szobrász, ki Chopin benső barátai közé tartozott, beszélt el egykor. Chopin nagy szalonjában feküdt, a hová átszállították. E terem összes bútorzatát egy Pleyel-féle zongora képezte. Kwiatkowsky, Guttmann és Clésinger már három éjjelen át felváltva virrasztcttak a beteg mellett. Este 8 óra felé járt az idő; az utolsó pilla­nat közelgett. Többször említették, hogy Czar- toriska Marcellina herczegnő ebben az időben játszotta a 13-ik zsoltárt. Ez azonban tévedés, mert a herczegnő a zsoltárt már nappal játszotta és a beteg művész kivánatára csak ismételte. Utoljára Chopin már alig tudott beszélni. Tekin­tetét a szép Potocka Delphine grófnőre emelé és lassú hangon mondá: »Schubert Ave Má­riáját.“ A grófnő megértette és elénekelte. Chopin felügyelő erős egyházi konservativismus jellegét ma­gán viselő, továbbá Veres József esperes lelkésznek a szoczialis kérdést felölelő eluöki megnyitó beszé­dei képezték. Az egyik dunántúli ref. egyházme­gyében a napokban hozott és országos szenzácziót keltő határozat viszhangot kelt Haviár beszédében is. Helyesli ugyanis, hogy a hitközönyben szenvedők egyházi téren bujtassanak, jogosultnak tartja annak a felvetését akár itt, akár más egyházi fórumon, hogy a tisztálkodási processust meg kell indítani s kimondandónak tartja, hogy akik egyházuk iránt hütelenek, egyházi hivatalokra jogosulatlanok legye­nek. A zsinati törvények mennél teljesebb végre­hajtását kell követelni; az egyházi adó-kulcsra nézve az összes egyházakra nézve egységes megol­dást kiván Veres József a soeialismussal foglalko­zott, mely szerinte közgazdasági társadalmi kérdés. Útjában áll akadályul az egyház, ez a lényegében conseivativ szervezet; félre szeretné lökni utjából ezt az akadályt, azért támadja a vallást is, a lel­készt is; ezeket támadhatja legkisebb veszedelmé­vel, legkevesebb megtorlásra való kilátással. Nem csak az egyház és a lelkész tekintélye csökken meg e kíméletlen és aránytalan mérkőzés hatása alatt, hanem általában minden tekintély! A lelkész — úgy szólván — minden fegyelmi eszköztől meg­fosztva, hogyan bírná megakadályozni — nem is az ő feladata — hogyan bírná megkötni csupán n szép szó erejével a socialismust, holott az állam, intézményeivel, törvényeivel, hivatalnokaival, fegy­veres erejével kénytelen vele szembe szállni, sőt amit maga az állam és a társadalom növesztett nagyra. Mert messze nyúlnak e fának tápláló gyö­kerei, rejtőzve a szem elől, a föld alatt. A vallás-: talanság nem oka, hanem okozata, nem gyökere, ha nem gyümölcse a socialismusnak. (Ehhez a tételhez sok szó fér. Szerk.) Az általános védkötelezcttség erkölcsmételyező következményei, az iszákosság, élvhajhászat, játékszenvedély, ünneprontás dédelge- tése, a szülő, gazda, tanitó, lelkész, elöljáró fenyi- tőjogának majdnem teljes elkobzása, a veszteségek, a törvénysértések, csalások meg nem torlása, sik­kasztások, visszaélések részrehajló elsimítása, a müveitek ragadós rossz példája, a művészetek, a sajtó izlésrontó, képzelmet mérgező, bűnt szépítő, sokszor bűnre bujtogató iránya, a vadházasság meg- türése : mind. mind növelik, táplálják a vallásta- lanságot, mert megingatják a népben a törvény iránti tiszteletet, megzavarják igazságérzetét, meg- tompitják erkölcsi értékét, megnövesztik gonosz hajlamait; az alföldön a tanyarendszer, mely nem­csak az egyház és lelkész, hanem a rendezett tár sasélet hatása alól is jórészt kivonja az ifjú nem­zedéket s szokásaiban, jellemében elvadítja, hogyan birná ezt a magára hagyott, kedvét szegénységre kárhoztatott, tekintélyében megtépett, kedvezőtlen helyzetben levő egyház, igyekezetében ellensulyo zott, irodai munkálattal megbénított lelkész ártal­matlanná tenni, leküzdeni?! Mit tegyen? Kér, óv, int, fedd küzd és tűr; tűrni kénytelen, hogy vá­dolják, mert nem tud csudát művelni; nem tndja egyszerre, akkor megfordítani a korszellemet, mi­kor saját művök hatásától megijednek az egyház ellenségei, mikor a vall ás talanság piszkos hullámai Kwiatkowszky kezét tartotta kezében, időről időre megrázta és lassan mormogd: „Istenem, de szép ez!« Kevéssel éjfél előtt meghalt. • Paganini 1836. deczemberében Marseillebe érkezett. Itc variatiókat irt s már hangversenyé­nek napját i's elhatározta. Későn este, midőn minden nesz kihalt a földről, szobájában teremtményeinek betanulá­sával foglalkozott, midőn hegedűjén hirtelen egyik húr elpattant s ö kénytelen volt megállni. E pillanatban a kéményben valami csoszo- gást hallott, mire összerázkódott, gyertyát vett elő, utána tekintett, de legkisebbet sem vehetett észre, mi a nesz okozója lehetne. Előhívta inasát, összehányták az egész szobát, de sehol senki. Paganini felhúzta a húrt és tovább játszott, azonban a húr újra elszakadt s most a kandalló kéményében sokkal erősebb suhogás hallatszik. Paganininak a magányban borsózni kezd a háta, újra előhívja inasát; i a kandallóba sok fát vet-tt, mire a kéményből a füsttől elkábitva, eg.v emberi alak zuhan le s Paganini lábához veti magát: — Bocsánat uram ! — kiáltott ez — én sze­gény zenész vagyok s vágytam önt hallhatni. Mivel szegénységem nem engedi, hogy hangver­senyére jegyet válthassak, padlásszobám ablaká­ból már harmadszor másztam az ön kéményébe I bámultam művészetét. Azonban most a füst igen elkábitott s öntudatlanul zuhantam alá. Paganini édesen mosolyogva hallgatta. — Háromszor hallottam önt s most már boldog vagyok 1 — folytatá az égből csöppent s ekkor megragadva Paganini kezét, azt megcsó­kold. összecsapnak azok fejei fölött, kik a vallásfalanság elleni gátakat egymás után lerontották, az egyhá­ziak intelmét kigunyolták, dorgálását kinevették, tanácsát félredobták, küzdelmét nehezítették, esdek- lését meg nem hallgatták! Most még csak távolból halljuk a kitörő vihar moraját, előszele csapott csak meg s fokozza csak hajónk körül a tenger hullámait, még nem korbácsolja: mégis a fenye­gető vihar veszélyeinek előérzete nyugtalansággal hatja át a sziveket. Mindenki érzi, hogy válság eiőtt, harcz előtt áll a világ. Az egyház sem lehet e válság iránt közönyös; az egyház sem nézheti e harezot részvétlen hidegséggel, hiszen az ő hívei állanak midkét táborban I Nem is közönyös, nem is részvétlen, hiszen éppen a beteg világnak van nagy szüksége az orvosságra, amit a vallás adhat és válságos időkben szokott is adni. Az egyház és az egyház szolgái mit tehetnek ? Nézete szerint jo­guk és kötelességük lehetőleg gyöngíteni az érde­kek ellentéteit Krisztus evangelioma szellemében, enyhíteni a bajok okait, elősegítvén az evangeliomi elvek igazi életbeléptetését, a nyomor csökkentése, a szenvedők vigasztalása, a gyengék gyámolitása által; joguk és kötelességük közreműködni — amíg lehet — a fenyegető viszály elodázásában. És ha a küzdelem, a harcz kitör s a két tábor szembeszáll: az egyháznak akkor sem lehet, akkor sem szabad a részvétlen néző tétlenségével bevárni, inig az élet-hulál harozban egyik fél leveri a másikat; sőt teljes erkölcsi erejével részt kell neki is vennie a küzdelemben, nem egyik vagy másik fél oldalán vagy ellenében, nem azonosítva magát egyikkel, nem lévén ellensége a másiknak, hanem mint békekö­vet, közbenjáró barát, életmentő orvos tehet mind­két félnek nagy szolgálatokat. Az érdekek ezen összeütközésében a kapzsiság, irigység, gyűlölet adja a fegyvert a küzdő felek felébe, az egyház a küzdő felekben az embert tekinti s az öqmegtagadás, ál­dozatkészség, szeretet igéivel igyekszik lefegyverez­ni őket. Az egyház ereje nem anyagi vagyonában, politikai hatalmában áll, hanem erkölcsi hatásában. Elmúlt az az idő, mikor a vallás nevében az egy­ház papsága a kormányrudat ragadta kezébe s úgy igazgatta a keresztyén világ hajóját. Az evang. egy­ház és papsága nem áhit ilyen uralmat. Az evan- geliom ezen irá iyzó erejét, hatását kell megtarta­nunk, fokoznurk. A mi feladatunk most is a régi: „hirdetni az igét', tisztán, igazán; „feddeni; dorgá- lódni“, ahol szükséges, gazdagok és szegények előtt részrehajlatlan őszinteséggel; de „minden szeretet­tel és tudománynyal“, türelmes szerétéiből és erős meggyőződéssel. Végül az esperesi jelentés a vallás intensivebb tanítását, a konfirmáczió tanítás teljes­sé tételét, a templom, iskola, otthon kultuszát je­löli meg az egyház részéről orvosszerül. Az espe- rességi jelentést tudomásul és szó szerint jegyző­könyvbe vették. A megalakulás körüli nagyobb vita után a számadások megvizsgálására Haviár Lajos elnöklete alatt bizottság küldetett ki. A szarvasi tanitóképezde siralmas helyzetéről tett jelentést el­fogadták és felirnak a kormányhoz az iskola segé­lyezése érdekében, az esperesi gyámintézet pénz­tárnokául Zvarinyi Jánost, az intézet ügyeinek vi­telére Harsányi Sándort, Csermák Kálmánt, Hor­Payanini ez ember elragadtatásán látható­lag megindult. Még ez este megvizsgálta a sze­gény ördögnek a zenében való jártasságát s tapasztalta, hogy az bir hajlammal s tehetséggel a zenéhez; meg is Ígérte neki, hogy tanítványául elfogadja. Paganini megtartotta szavát s a szegény embert, — kit Afóerít-nak hívtak, de ki általán csak a ,,matrózok hegedűse“ név alatt volt isme­retes, — oly szeretetével halmozta el, milyet atya gyermeke iránt szokott tanúsítani. * Londonban legutóbb történt leleplezése al­kalmából nem lesz érdektelen Balfe működésé­ről egy jellemző esetet elbeszélni. 1336-ban jelent meg „Maid of Artois“ czimü operája, melyet a közönség különösen Malibran ssszony közreműködésével valóságos lelkesedés­sel fogadott. A jelenlegi rondo finale azonban csak pótlólag toldatott hozzá és épen evvel ra­gadta el a művésznő leginkább a hallgatókat. Balfe e részt éjjel irta és reggeli 8 órakor már megjelent Malibran asszony lakásán, hogy -ljátsza. Bériot, a férj, már talpon volt, neje azonban még aludt. Balfe eljátszotta Bériotnak az uj áriát és elragadta vele. Most felkeltették a művésznőt, ki azonban ezért megharagudott és semmit sem akart az uj pótlás felöl tudni. — Hiába dicsérte férje a dallam gyönyörűségét, Malibran asszony hallani sem akart fi-löle. Ek­kor I és Balfe megfogtak egy kis úgynevezett „Cottage-zongorát“, bevitték a művésznő szobá­jába és daczára a művésznő erélyes tiltakozásá­nak, végig kellett neki hallgatni az uj részt. Csakhamar legyözöttnek nyijj..' '^fta magát és egészen el volt ragadtatva I mtól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom