Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-08-29 / 35. szám

35-ik sxsl in. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. &yuia, 1897. augusztus 29-éxi. XXIX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászati lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: üD Ó EC DT ID .A.T7" X ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­kereskedés, hova a hir­detések és nyílt téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. f.% äsL Az intelligens elem hivatása a mun­kás mozgalomban. ii. A múlt számban röviden vázolván a szo- czialÍ8tikus viszonyokat, sikerült tulajdonké- peni czélunkhoz: az intelligentia hivatásának fejtegetéséhez eljutnunk. Szükség van az intelligens elemek csat­lakozására főként azért, mert megmentjük ezáltal a munkás osztályt a hívatlan vezetők túlzásaitól; az osztály gyűlöletet mi sem fej­leszti jobban, mintha a munkások törekvé­seivel az egész birtokos társadalom sorfala áll szemben s mi sem hatna jobban az elvek tisztaságának megóvására s a szocziálismusra ép úgy mint az egész országra oly káros téves nézeteknek megszüntetésére, mintha ahhoz értő emberek higgadtan és tárgyilago­san megmagyaráznák a valódi és tiszta s kü­lönösen ami specziális viszonyaink között jogosult és lehetséges szocziaUsmust a tanulni oly igen vágyó alföldi munkásoknak ahelyett, hogy őket a hívatlanok és félmüveitek oktatására bízzuk. Tessék a müveit elemeknek tudományo­san foglalkozni a szoczialismussal, mert soha még kérdés oly vastag tudatlanság közepette nem tárgyaltatott, mint ez az alföldön. S ha azután akad köztük olyan, ki e tanokkal, embertársaink száz ezrei, illetve milliói el­hanyagolt érdekeinek felkarolásával rokon­szenvez, az álljon nyíltan a munkások mellé s ha sikerül neki az egészséges szoczialis- mus tanait átültetni ama csak tévesen ismert és a legtöbbektől félre magyarázott tanok helyébe, tesz vele hazájának akkora hasz­not, mintha tudatlanságában gúnyosan és ki­csinyéivé birálgatja sz egész szoczialismust s még jobban elmérgesiti közönyös és elfo­gult viselkedésével ezt a fontos kérdést, mely­nek megoldását-pedig nem lehet eléggé figyel­mébe ajánlani súlyos és nyomasztó gazda­sági és társadalmi bajaink közepette. Igaz ugyan s azt mindig hangoztattuk, hogy programmjuk néhány év vagy talán t abma* Szép XluLsIrsb. Nem hiába fogták rá Hajas Ferkére, hogy a nyakában házi czérnára akasztva fecskeszivet hordoz, de kedves is volt mindenki előtt. Az emberek szerették okos beszédjéért, meg azért, mert nem rítt ki semmi dolog a kezéből. Minden öregebb előtt kalapot emelt. Be­csülettudó volt. A vászonnépek meg bomlottak utána, tudja isten miért ? Az igaz, hogy karcsúbb legény nem volt a határban. Olyan egyenes volt, mint a nádszál. Nagy, sötét szemei annyi szépet beszéltek annak, a kire ránézett velők. Azaz hogy csak egyre nézett rá, az Ökrös Húsra, ki tudja Isten, honnan csöppent ide. De akár honnan, helyre egy leány volt. És Ilus nem is neheztelt arra a két sötét szemre. Sokról tudna mondani az a terebélyes fűzfa ott a „kanyarodó“ mellett, sokról az a kis domb, ott a szöllö végnél. Ott találkoztak estendén eltelt dolog után. Ott fogadták fel egymásnak, hogy vagy a siré, vagy egymáséi lesznek. És úgy is lett... Hogy megforrt az uj bor, Ferke, Ilus párok lettek s ki tudja, tán boldogok is. Ha fiatal párok vesződve, czivódva éltek, felhozták például Ferke és Ilus életét, nézzék azokat olyanok, mint páros gerle. Turbékolnak, csókolódznak és úgy szeretik egymást, jobban se lehetne. Hanem hát egyszer megbomlott Iluskáéknál is a boldogság sorja. néhány évtized alatt sem lesz megvalósítható. De ez legkevésbé sem ad okot arra, hogy továbbra is visszahúzódjunk mozgalmuktól s merev elzárkozottsággal tüntessünk az alföldi munkás osztály akár jogtalan, akár jogos tö­rekvései ellen. Ha nem is sikerül a szoczia- lismus gyökeres átváltoztatásokat czélzó prog- rammját rövid évek alatt alkotmányos utón megvalósítani, érdekeinek fokozatos felkaro­lásával már a közeli jövőben igen sok sza­nálható lenne. Hangsúlyozzuk azt, hogy érdekeik fel­karolásával, mert erős meggyőződésünk, hogy a szavazati jog kiterjesztése nélkül az eddig kizárólag csak proletárok által fel­karolt szocziálizmus tisztán a mai választó­polgárság nagylelküsegére utalva juthat be csak a törvényhozásba. E nagylelkűség alatt azt értjük, hogy, mivel nálunk a szocziáliz­mus programmjában a választói joggal biró vagyonos középosztály saját érdekét vagy nem látja, vagy nem akarja látni, mégis egyes helyeken a szegény sorsú s választói joggal nem biró lakosság érzelmeire és ér­dekeire való tekintetből a munkáskérdés iránt fokozatosabban érdeklődő képviselőt állitana, hogy ez által legyen a magyar par­lamentben is néhány buzgóbb szószólója és harczosa a proletárok — valljuk meg őszin­tén — kissé elhanyagolt érdekeinek. S ha ez igy sikerülne, ha a szocziál- demokrata párt, bár közvetve és habár csak a mai választó polgárság nagylelkűsége ré­vén is bejuthatna ,a törvényhozásba, bizton tudjuk, hogy nem ártana sem a parlament tekintélyének, de viszonyainkhoz képest is sokat tudna javítani az elhanyagolt, szegény néposztály érdekein. Ébren tartaná jogosult törekvéseiket, felmutatná nem képzelt, de valódi bajaikat es a viszonyok javítására vo­natkozó praktikus javaslataikat s ha a nép látja, hogy ő rá is gondol a társadalom, hogy jóakaratulag foglalkoznak vele, sokat vesztene elkeseredettségéből, a kifejlődni kezdő osztály gyűlöletből, mig másrészt egészséges reformokkal sokat s githetnónek legégetőbb anyagi bajaikon. Azt beszélgették, hogy valami szép halász­legény jár be a szomszéd faluból. No ez még nem lett volna valami nagy baj, mert Ferke se hajtott a csípős nyelvekre. Tudta azoknak is a szokását, kell nekik valami, a mi­ről beszéljenek. Miről tereferélnének a vén asszonyok. Rá­érnek, az az ö dolguk, egyéb sincs. Hanem Ilusát ő mégis csak szereti s hiába szapulják, csak nem hisz el semmit. Hanem egy másik eset szöget ütött fejébe. Ez pedig nem volt egyéb, mint egy pöszke, kék szemű koldus leány, ki napos vendég volt a háznál. Lehetett vagy 6 esztendős. — Nagy szálka volt ez Ferke szemében. Maga sem tudta, mért nem állhatja azt a kis pöszke leányt, mikor az neki lábnyomát sem lépte át tán soha rósz szándékból és olyan epe- dően néz rá beszédes, nagy kék szemeivel, ha megjö délben dologból, hogy ha saját gyermeke volna, se várhatná úgy. Az igaz, sokszor kapta rajta Húst, hogy azt az árva gyermeket csókolta , { . csókolta könyezve s rebbenve kapta vissza ölelő karjait a kicsike válláról, ha ő belépett. De hát ebben is mi lehetett volna. —' Se apja, se anyja, ugy-e szerethetem ? palástolásul Ilus csak annyit mondott Ferkének s nyaka körül fonta patyolat két karját s any- nyi szépet magyarázott fülébe!., talán meg is csókolta, hogy ne haragudjék. Hanem hát épen az volt különös ebben a dologban, hogy máskor ritkán nyilt csókra az a szép piros kis ajak. Legalább Ferke úgy találta, hogy ritkán. Sűrűbben kapott ő ezelőtt ilyet. Mindennap százat, ezret. Talán az a kis lány lopja el . . . talán más valaki. Senki más, az a pöszke lány. És gyűlölni kezdte azt a kis kék szemű lányt. így lehetne csak egészséges irányban fenntartani a munkáskérdést, mert hogy an­nak megszüntetéséről ma beszélni képtelen­ség, azzal mindenki tisztában van. Az intel- ligenczia hivatását nem is ebben látjuk. El­ölni erőszakkal egy mozgalmat, mely a köz­szabadság kiterjesztését és megszilárdítását czélozza, .mely milliók ajkáról akar elnyomni sóhajt és panaszt, oly törekvések, melyekkel müveit embernek csak rokonszenvezni lehet Mindezek után még csak egyet akarunk felemlíteni a szocziálizmussal szemben oly konzervatív vagyonos osztály figyelmezte­tésre. S ez Lassalenak, a nagy szocziálista lángésznek és vezérnek a szocziálizmus jö­vője felől tett következő kijelentése: „A szocziálista forradalom vagy törvé­nyesen a béke összes áldásaival fog bekövet­kezni, ha elég bölcsek lesznek az uralkodó osztályok, hogy annak idejekorán egyenges­sék az útját, vagy be fog következni bizo­nyos idő múlva erőszakosan, félelmet és ret­tegést terjesztve maga körül. De be fog kö­vetkezni.“ Egyházmegyei közgyűlés. A békés-bánáti ev. rét. egyházmegye augusztus 24-, 25- és 26-ik napjain Hódmezővásárhelyen tar­totta közgyűlését, melynek lefolyásáról álljanak itt a következők : A tárgysorozat 66 ügy elintézését tette szük­ségessé s ezek mindenike elintéztetett. A gyűlésen jelenvoltak : Szabó János esperes, Tatár János, Szőllősi Antal, Garzó Gyula, Dombi Lajos, Szeremlei Sámuel, Oláh Antal, Pap Imre, Dr. Hajnal István, Bernáth Géza, Széli Ákos, Oláh György, Fekete Márton, Nagy Károly egyházme­gyei tanácsbirák; Szilágyi Márton, Nagy Károly. Dr Baksa Lajos, Dr. Szegedi Kálmán egyház­megyei jegyzők; Hegedűs Sándor egyházmegyei számvevő; Kovács János egyházmegyei ügyész; Tereli Gyula egyházmegyei levéltárnok; Jauza Vincz;, Nagy Bertalan, Kun Béla, Pánczél József, Bereczk Sándor, Fekete Gyula. Böszörményi Béla, Futó Zoltán, Darabos Sándor, Gerőcz Lnjos, Karancsi Dániel, Asztalos Sándor, Somogyi Lajos, Kodi Márton, Dr. Csécsi Miklós, Vörös Zsigmond. Szabó Béla, ifj. Szabó János lelkészek; Pólya Ferencz s. lelkész-tanár, Nagy Lajos segéd-lelkész, — Eltakarítsd ezt a kis vakarcsot innét meg ne lássam a háztájékán többet! Szólt, illetve felelt Ferke Ilus azon kéré­sére, hogy fogadják örökbe a kicsit. Ilus nem szólt ellene, csak mikor Ferke elment hazulról, leborult a kis asztalra és sirt és zokogott. Azután jól tartotta a kicsit s olyan soká csókolgatta, mintha síró lelke titkos panaszát csókolná annak szél megfutta kis arczára és útnak ereszté, mint anyamadár kicsi fiát. A kapuban még megcsókolta, betakarta gyönge nyakát; hideg szél fú, meg ne fázzon. Nézett utána a sarokig, hol elfordult a szőke kis lány és berohant a kicsi házba és sirt újra, soká, busán. Ferke este sírva lelte. Hiába tudakolta tőle mi baja, könnyel fe­lelt a szép asszony s ha mondott is valamit, az elfojtott hang oly furcsa volt, úgy megrezgett, mint őszi széltől nyárfalevél s oly bus volt, mint a sirás. Néhány napig szomorú képe volt a háznak. Fel volt benne fordulva minden, ágy, szék, asztal, mintha nem is ott lett volna, nem a régi helyén. Még az óra is szomorúbban ketyegett; a verése az meg elállt. A kis ablak gátlijáról le voltak döntögetve a virágok. A jobboldali utczaablakban ott volt egye­dül a muskátli, pedig azelőtt az oldalablakban állt. Mindenben rendetlenség. Úgy mardosta ez a Ferke szivét, aludni sem tudott. Mindezek mellett pedig most már nem látta a pöszke lányt sem, csak egyszer úgy este felé, az átellenben fekvő ház kapuja alatt sirdogálni: azóta ezt is megbánta. Osváth Ferencz tanár, Bányai Sándor tanár s ki- vülök több tanító és egyházi képviselő. A gyűlés első napján, reggeli 7 órakor isteni- tisztelet tartatott az „ó-templom“-ban, melyen az egyházmegyei közgyűlés tagjai testületileg megje­lentek: imát tartott Szeremlei Sámuel h.-m.-vásár­helyi lelkész. Istenitisztelet végeztével a városház dísztermében kezdetét vette az egyházmegyei köz­gyűlés, melyet Szabó János esperes buzgó imával nyitott meg, majd pedig elnöki megnyitó beszédet tartott s ebben felemlítette, hogy elnöktársa, gróf Ráday Gedeon, egyházmegyei gondnok nem jöhe­tett el a gyűlésre s igy az elnöki teendőkkel a legidősebb tanáCBbiró, Dr. Hajnal István bíza­tott meg. A gondnok meg nem jelenése feletti sajnála­tának adott kifejezést a közgyűlés. Ezután Dr. Baksa Lajos polgármester a város nevében üdvö­zölte a közgyűlés tagjait. Tárgyaltatott a szavazatbontó bizottság jelen­tése, molyszerint az egyházmegyei jegyzőségre Nagy Károly kovácsházai lelkész és Dr. Szegedi Kálmán békési ügyvéd lettek szavazattöbbséggel megvá­lasztva, kik is a hivatalos esküt nyomban letették s magukat a jegyzői tiszt hű teljesítésére köte­lezték. A költségvetés elkészítésére s a segélykér­vények átvizsgálására egy bizottság lett kiküldve Tatár János, Dombi Lajos, Oláh György, Pap Imre, Hegedűs Sándor és Nagy Károly személyében. K. loth Antal, Nagy Dániel, Körösi János. Tüdős János, Filó János, Kiss Bálint elhalálozása bejelentetvén, emlékük jegyzőkönyvileg megörökít- tetett. Az esperesi terjedelmes jelentés felolvastatott s az a maga egészében jegyzőkönyvbe Íratni hatá- roztatott. Ezután a kánoni vizsgálati jegyzőkönyvek elő terjesztettek. A szentesi egyháztanácsnak a néhai Filó János lelkész özvegyének részére megállapított kegyeleti év tárgyában hozott határozata megerősittetett. Mig a módosított dijlevél pótlás végett a szentesi egy­házhoz visszaküldetett. A h.-m,-vásárhelyi egyház részéről bejelente­tett, hogy a néhai Kovács Ferencz hagyatéki ügye lebonyolittatott s ennek eredményéül 67,605 frt 62 kr. birtokába jutott az egyház. A gyomai egyháznak az iránti kérelme, hogy régi, használaton kivüli s alig gyümölcsöztethető lelkészt lakása eladassék, — megerősittetett. A gyulavárii egyháznak kisajátítás figyébeni kérelme megerősittetett. Egy este, hol, hol nem, elmarad Ferke. Iluska nem várta. Azaz, hogy nagyon sok­szor kitekintett a végső utczai ablakon, nem jön-e már ? Nem jött. Kicsinosította magát, szépen hekötötte fe­jét azzal a hires, piros virágos török keszkenyö- vel. az asztalra tette azt a nagy csomó nefelejtset onnét a padlásról és kiosont a kis kapun. Félve, ijedve csapta be maga után a mad- zaghuzós kis kaput. Azután átszökött az átelleni ház kapuja előtt üldögélő pöszke leányhoz, körülcsókolta, megölelte. Azután mintha lelkiismeretének lázas álma iizné, elrohant, el, keresni helyet, hol egy félté­kenyen takargatott titkot el lehet temetni. .. örökre. * Nem csiripelt szomorúbban a Tisza partján a prücsök, a vadgalamb is szokott módon búgott. A vízimalmok épugy kerepeltek, mint ez­előtt. A sás ingott, a nádasba tévedt szellő zizegő dalt dúdolt. A szőke Tisza sem zajgott. Nyugodt volt. Föl-föl csillanó habjai nem árultak el semmit. Csak az öreg „Bádi“ fűzfa hajtá szomorub ban fejét a bodros habok fölé, melynek hátán ott ingott, ott lebegett az a hires, piros virágos török keszkenyö. A „Bádi“ fűzfa szomorú lombja rá-rá hajlik. A szőke viz meg cseppekben hull a zöld levelekről, mintha siratná azt a szép keszkenőt, mintha siratna még ezen túl is . .. valamit. Vetró Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom