Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-08-15 / 33. szám
33-ik szám Gyula, 1897. augusztus 15-én jgjjp,_ JJLII rf|-,rr~ rr Szerkesztőség: Templomtér, Dob^y János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. m XXIX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászat! lietilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IC Ó IC IT TD _A_ T7" I ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Oobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. __ ... * A főispán és a munkás kérdés. A közigazgatási bizottság hétfői ülésén az alispáni jelentéssel kapcsolatban, dr. Lukács György vármegyénk főispánja, Ha/viár Dániel bizottsági tag felszólalása folytán a munkás kérdésből kifolyólag érdekes és nagy fontosságú kijelentést tőn; nevezetesen megismertette a közig, bizottsággal ama két felterjesztést, amelyek egyikót és pedig a mezei munkásokról szóló 1876. évi XIII. t.-cz. V. fejezetének módosítása érdekében a töldmi- velósiigyi, másikát pedig az 1891. óta fen- álló egyesülési tilalom ellen a belügyminiszterhez intézett. Amidőn ama szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egész vármegyét kiválólag érintő, de a vármegye határán túl, mondhatjuk országszerte nagy érdeklődést kelteni alkalmas felterjesztéseket alábbiakban szó szerint közölhetjük,' nem mulaszthatjuk el egyrészről őszinte örömünket s ebből kifolyólag szerencsekivánatunkat nyilvánítani főispánunk intencziója s állásfoglalásához, a melyről felesleges demonstrálnunk, hogy különösen az egyesülési tilalomra vonatkozó, kiindulási pontjától végkövetkeztetéséig ter- jedőleg, úgy tartalmánál, mint indokainál fogva teljesen megegyezik ama szerény nézetekkel, amelyeknek az agrárszoczialistikus mozgalmak megindulásától kezdve legutóbbi időkig mindig kifejezést adtunk, más részről pedig ama biztos tudatunkat nyilvánítani, hogy eme felterjesztésben foglalt nézetek Bókésvármegye törvényhatósági bizottságának és azonkivül elfogulatlan nagy közönségének is osztatlan óhaját tolmácsolják. Megengedjük, hogy a munkaadók és muükások közötti viszony szabályozására vonatkozó javaslat némely részei, különösen pedig az eme viszonyt szabályozó hatósági intézkedések mérve, úgy elvi mint mezőgazdasági indokokból nagyon megfontolandó s mielőtt erre vonatkozólag akár kormányrendeletek, akár törvényhozási utón tétessenek konkrét intézkedések, a gazdasági egyletek okvetlenül meg lesznek hallgatandók, de eme megjegyzéssel ez idő szerint részünkrő nem annyira kritikát óhajtunk gyakorolni, mint inkább megvilágítani a földmivelésügyi miniszterhez intézett felterjesztésben foglalt javaslat kiváló fontosságát és — elismerjük — hogy kényes természetét. z> Mária Radnai búcsú. Heine, a nagy német lyrik.us, egyik legszebb költeményét hagyta az ő „kewlári bucsua- jában. Nem tudjuk, vájjon az a közvetlen ben- sőség, a kegyelet, melyet e költemény magában egyesit, gyönyörködteti-e inkább a szivet, vagy az a mesterileg rálehelt mystikus színezet, mely az olvasás alatt magával ragadja és leköti a hivó és hitetlen lelket egyaránt. Pedig Heine nem volt hivatásos katholikus költő, sőt éppen zsidó születésű volt. Ami a porosz katholikusnak Kewlaar, az a magyar alföldi népnek Mária Radna. Ne higyje senki, hogy a bucsujárás valamikor nem volt divatban, se azt ne gondolja, hogy az valamikor kimegy a szokásból, míg az emberi szív és lélek ugyanígy lesz teremtve, mig az ember nem lesz más anyagból gyúrva; itt az életviszonyok, a korszellem nem változtat sokat. Nem ősrégi szokása ez, hanem veleszületett szükséglete az emberiségnek, mely ott volt bölcsőjénél is, habár más alakban és kiséri keresztül a világtörténeten. Az ókor mesés népei éppen úgy jártak búcsúra, mint a tizenkilenczedik századbeli „müveit fran- czia“, csakhogy kiki a maga Ízlésének, korának és vallásos meggyőződésének megfelelő alakban. A sarkvidéki őslakó évenkint felvonult és szent áhítattal borult le az éjféli nap csodálatában ; a vad druidák az év leghosszabb napját Ezek előrebocsátásával, ama ígéretünk kapcsán, hogy fentartjuk á jogot és köteles- séget, hogy a kérdéssel alkalmilag tüzetesen foglalkozzunk, az elaboratumok tartalmához és szelleméhez ismételten őszintén gratulálva, közöljük a két rendbeli felterjesztést: Felirat a földmivelésügyi miniszterhez: Kegyelmes Uram! Folyó évi julius hó 10-én 4488. ein. szám alatt kelt nagybecsű rendeletéhez képest, mellékelten van szerencsém felterjeszteni Nagyméltóságodhoz a kormányzatomra bízott vármegye alispánjának és járási főszolgabiráinak, továbbá Gynlaváros polgármesterének, végül a vármegyei közgazdasági előadónak, a munkaadók és a mezőgazdasági munkások jogviszonyainak szabályozása érdekében szükségeseknek mutatkozó törvényhozási intézkedések tekintetében hozzám tett jelentéseit. A magam részéről ez alkalommal a következő tiszteletteljes megjegyzésekre szorítkozom: Az 1876. évi XIII. törvényczikk 84. §-ának amaz intézkedése, mely szerint a mezei munkásoknak igazolási jegygyei kell ellátva lenniök, a fluktuáló munkás elemmel szemben a munkásszerződések realitása érdekében nemcsak fentartandó, hanem törvényes következményeknek hozzákapcsolása által még hatékonyabbá teendő volna. Kimondandó, hogy minden munkásnak a tartózkodási hely községi elöljárósága által kiállított munkás igazolványnyal kell ellátva lennie, amely igazolványt a munkaadó szerződéskötéskor átvenni és a munka, végeztéig megőrizni köteles. Az igazolvány nélküli félfogadás minden esetben büntetendő és a munkaadónak a munkás munkába állítása, illetőleg a munkába visszavezetése iránt fenálló joga a munkás igazolvány birtokához kötendő. Az 1876. évi XIII. törvényczikk 85, §-ában foglalt azon üdvös intézkedésnek, mely szerint a munkás szerződések a községi hatóság által látta- mozandók, igazi hatályt szerezni csak úgy lehet, ha kimondatik, hogy amennyiben a szerződés nem a hatóság előtt köttetett, abból folyólag sem a munkaadó, sem n munkás nem birhat igénynyel arra, hogy a felmerülő vitás kérdések közigazgatási utón idéztessenek el, hanem a hatóság közbejötté nélkül kötött szerződések pusztán rendes magánjogi szerződéseknek tekintetnek, melyekből kifolyólag az elégedetlen fél polgári peruton a rendes bíróságnál kereshet orvoslást. A hatóság közbenjöttével kötött szerződések kötelezőleg három eredeti példányban volnának kiállitandók, melyek közül egy- egy a munkaadónak, a munkásoknak és a munka teljesítés helye szerint illetékes közigazgatási hatóságnak volna átadandó. A három példányban való kiállítás nagyobb kezelési nehézségekkel nem járhat akkor, ha a községi elöljáróságoknál normál szerződésminták nyomtatásban készen állanak a felek rendelkezésére. Szerződési normativumok a minisztérium által kiállítandó egyetemes normativum keretében búcsúra összeseregal ve ünnepelték és a napnak tiszteletére ifjú leányokat áldoztak; az ókor zsidója Jeruzsálembe volt köteles évenkint menni, minthogy az egész országban csak ott volt egyetlen temploma; a mohamedán Mekkába zarándokol; a keresztény lelkületet a kegyhelyekre vonzza a hit és buzgóság, hol a csodálatos eseményeknek századokon keresztül megőrzött emléke és az ezekbe vetett bizalom hatása alatt az imádság buzgóbb lesz, a szív és lélek teljes ■megnyugvást és kielégítést talál. Igaz, hogy bárhol lehet ájtatosan imádkozni, de a fentebb említett benyomásokon kivül még az ily búcsúval járó lényeges mellék körülmények, mint pl. a napokig tartó utazás fáradalmai, a megszokott családi kör távolhagyása, az idegen környezet, az utazással együtt járó kellemes izgatottság s a csalogató romantikus szép vidék hatása teljesen átengedik és lefoglalják a szivet és egyéniséget a búcsú tulajdonképeni czéljának : a lélek magába szállásának. Akárhány ember van, aki csak a kirándulás kedvéért indul búcsúra s mikor ott van, azon veszi magát észre, hogy a legbuzgóbban végzi ájtatosságát s megfogadja, hogy máskor is elmegy oda. A gyulai nép tulajdonképeni bucsujáró helye M. Radna, mely e tekintetben az alföldi magyarság metropolisa, melyet Csongrád, Csanád, Arad, Bács, Pest, Szolnok, Temes stb. megyékből az óv különböző Mária ünnepein százezerén felüli zarándok keres föl. Legtöbben Szeged, Szolnok, Szabadka vidékéről mennek. Eredetét összefüg-j gésbe lehet hozni a gyulai hajdani, árpádkoril templomnak a törökök által 1556-ban történt el-' vidékeit szerint, volnának a gazdasági egyesületek közbenjöttével hatósági utón megállapitandók. A szerződéskötés feltételeit illetőleg, munkaadónak és munkásnak fentartandó a teljes szabadság arra nézve hogy részre, vagy fix termésre, vagy pénzre, avagy ezen megkötési módozatok kombinált alkalmazása mellett kötik-e a szerződést, azonban minden szerződésbe imperative felveendő, hogy amennyiben a munkás a kikötött termény ellenértékért a munkát el végezhetőnek nem tartja, a közigazgatósági hatóság határozza meg a terményt helyettesítő pénzösszeget, melyért a munkás a munkát elvégezni köteles. A közigazgatási hatóság munkaadókból és munkásokból összeállitótt egyeztető bizottság meghallgatásával jár el. A közigazgatási hatóság döntését, mely mindig soron kivül hozandó meg, munkában kell bevárni. A munkába állást megtagadó, avagy a munkából megszöko~muhkásokkaI szemben az elöfeíetés kényszerrendszabályán, valamint az 1876. évi XIII. törvényczikk 89. §-ában kimondott kártérítési kötelezettségen felül még büntetés is alkalmazandó. Az elővezetés mint kényszerrendszabály ugyanis csak akkor jár konkrét eredménynyel, ha az elővezetett munkás tényleg munkába is áll, a kártérítési kötelezettség pedig a munkások vagyontalansága miatt illnsorius. Ha ,az elővezetett mnnkás munkába áll és igy a gazdasági eredmény eléretik, a további megtorlásra nincs szükség. Azonban kimondandó, hogy az a munkás, aki elővezettetvén, nem dolgozik, vagy a munkára önként kiáll ugyan, de nem dolgozik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel, nem fizethetés esetén elzárással büntettetik. A kihágási ítélet meghozatalának szintén soron kivül kell történnie. Az 1876. évi XIII. törvényczikk 110. §-ának csupán a munkástársak részéről kiinduló izgatást büntető. rendelkezés akkép volna kiterjesztendő, hogy büntetendő mindaz, aki a munkát vállalni akaró mnnkást arra ösztönzi, hogy a megajánlott munkaibérért munkát ne vállaljon, valamint mindaz, aki a mnnkát vállalt munkást szóval, írásban, vagy sajtó utján arra ösztönöz, hogy a felvállalt munkát a kikötött bérért ne teljesítse. Alkalmas rendszabályul szolgálna a szocziális sajtó féktelenségeivel szemben, melyek romboló hatását napró 1-napra érezzük. A munkásokra nézve az Alföldön 1891. óta fenálló egyesülési tilalom a munkaadó és munkás közötti viszonynak nem javulására, sőt inkább elmérgesítésére vezetett. A tilalmat tehát megszüntetendőnek és az egyesülést azon feltételek mellett, melyeket folyó évi junius hó 6-án 53.—rés. szám alatt a nagyméltóságu belügyminiszter urhez intézett másolatban 11.7. alatt tisztelettel ide mellékelt jelentésemben felsoroltam, megengedendőnek tartom. Fogadja Nagyméltóságod mély tiszteletem nyilvánítását. Gyulán, 1897. évi julius hó 28-án. Dr. Lukács György, főiBpán. pusztításával. Az egyiknek romján emelkedett fel a másik. Az árpádkori hajdani Gyula városnak volt ugyanis — okmányaink hiteles tanúsága szerint — egy hires kincse: monostorában a „szűz Máriának nagy tiszteletben álló képe, melyhez ájta- tosság okáért évenkint nagy népsokaság zárán dokol vala“.*) Oly hires volt, hogy Róbert Károly királyunk is két Ízben itt tartózkodott annak tiszteletén 1313-ban. E hires monostor és templom 1566-ban a törökök által elpusztittatott. Kevés idővel azelőtt égette porrá a török a radnai első kis fakápolnát, mely a mai szép zárda helyén magánosán állott s midőn a Lippáról elűzött barátok Janics András vezérlete alatt — kit a törökök kegyetlenül megkinoztak — több év múlva a kápolna újbóli felépítéséhez fogtak, csodálattal teltek e), midőn a régi kápolna Mária képét, eléggé épen és sértetlenül a romok alatt megtalálták. A kápolna porrá égett, de az oltárkép megmaradt. Tulajdonképen itt kezdődik Radna története. Maga a város, melynek helyén csupa erdőség állott, eredetét és növekedését csaknem kizárólag e képnek köszönheti. A gyulai templom hires bucsujáró hely lenni megszűnt s szerepét átvette a radnai, mely a török hódoltság alatt is megélt. A kis kápolnát ugyan a kuruczok 1707-ben ismét feldúltak, a szent képre aggatott temérdek arany, ezüst hálaajándékot elrabolták, sőt magát a képet is megpróbálták semmivé tenni, de az újból csodálatosan épen maradt. *) Haan L. és Dr. Karácsonyi után. Felirat a belügyminiszterhez: Kegyelmes Ur! Már folyó évi ápril hó 30-án i4. rés. szám alatt kelt jelentésemben voltam bátor annak a nézetemnek kifejezést adni, hogy egyes alföldi vármegyék munkásaira nézve 1891. óta fenálló egyesülési tilalom tovább fenntartandó nem lenne. Azóta szerzett tapasztalataim megerősítettek ebben a nézetemben, melyet az alábbiakban igyekszem Nagyméltóságod előtt indokolni : Az egyesülési jog az emberi társadalom, nak egyik sarkalatos, természetes joga lévén- annak az államhatalom részéről való korlátozása csakis a legkivételesebb esetekben lehet helyes. E kivételes helyzet állott elő 1891-ben, midőn a zavargásokban nyilvánult paraszt-sz^cziáliz- mus éppen a már engedélylyel működött orosházi és csorvási munkáskörökből indult ki. E körök voltak felfogói és melegágai a nemzetközi szocziálisztikus téveszméknek, e körökben tárgyaltattak a munkások túlkövetelései s e körökből adattak ki a jelszavak a nagy tömeg közé e tulkövetelések biztosítására. Csak természetes, hogy az 1891-iki zavargások elnyomására irányult hatósági intézkedések, már legelső sorban az engedélyezett munkáskörök feloszlatását s újabb ilyen egyesületek engedélyezése megtagadását tűzték ki feladatul s a munkáskörök nem engedélyezésének elve fennmaradt mostanáig is. Azok a viszonyok, melyek az egyesülési tilalom okozói voltak, tagadhatatlanul most is fennállanak s a mezőgazdasági munkás kérdés ma majdnem épp oly probléma, mint volt 1891-ben. Tehát az okot tekintve, mely miatt a munkások egyesülése tiltátik, a tilalomnak továbbra is fenn kellene maradnia. Kérdés azonban, eredményre vezető-e ez, vagy sem ? Az 1891. év óta lefolyt hat év tapasztalatai szerint nem. E hat év alatt a munkások nem bírtak törvényesen szervezett egyesületekkel, azonban mégis épp úgy gyüléseztek s épp úgy szervezkedtek, mint azelőtt, csak hogy titokban, magán házaknál s a hatóság legtöbbnyire csak utólagosan értesült gyűléseikről. S e hat év alatt a munkások panaszainak éppen egyik legfőbb tárgya, hogy még az egyesülési jogtól is meg- fosztatnak. Bizonyos továbbá, hogy ezen hat év alatt a munkás szocziálizmus extenzivitásban ■nyert. A munkás szocziálizmus ma már ende- mistikus állapot, nely beilleszkedett a társadalom kereteibe és a közigazgatást állandóan foglalkoztatja. Ily körülmények között az egyesületek betiltása nem szolgálta a kitűzött czélt, sőt inkább igen erős visszahatást keltett. A valóság tehát az, hogy az egyesülési tilalom daczára, a munkások tényleg titkos egyesületi élete': élnek. A szocziálista közlönyök, a 1730-ban építették a francziskanusok a -ma is fényben álló templomot és zárdát, a nevezetes kis képet pedig a főoltár fölé, jól védett ponton befalazták, miután uj drága keretbe helyezték. A templom igen gazdag, oltárai fehér_ márványból valók s elhalmozvák az ájtatos zarándokok sokféle kegyadományával. Az imádság ereje által meggyógyult hivek kis ezüst kezeket, karokat, lábakat stb. oly nagy mennyiségben adakoztak, hogy azokból egy kis muzeum gyűlt már össze. A zárda lakói többnyire tisztes ősz barátok, bizalom gerjesztő páterek abból a zsánerböl, kikről Jókai Mór is elismeri, hosy „becsületes barátok“. Szebb helyet, mint ahol a zárda áll, a kegyhely számára keresve sem lehetett volna választani. Fenséges, elragadó panoráma nyílik a Maros völgyébe, melynek láttára II. József császár igy kiáltott fel: „Ha nem volnék József császár, szeretnék radnai guardián lenni I“ A gyulai katholikus hivek a mai ünnepen és évenkint többször is, mintegy 1500-an keresik fel rend és rangkülönbség nélkül, gyalog és vasúton is, de kivált a régi patriaráchálás módon, azaz echós kocsikon. Az útra 5 napot szánnak. Radnáról érdekes kirándulást szokás tenni a történelmi nevezetességű közeli solymosi, lippai várhegy és rom tetejére, úgy szintén a világosi várromok közé, hova Mátyás királyunk az 6 kedves nagybátyját csukatta be s melyet a gyulai köznép közönségesen „Tündérvárának nevez, hogy miért, azt majd más alkalommal elmondom. Székely Lajos, T.a.pnn ír mai szAmAh.oz fél iv melléklet van csatolva.
