Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-08-01 / 31. szám

A csermelynek is van haszna, Bár hajót nem emel; Nagy hírnévre nem tehet szert, Minden szerény ember. Bokorban dalt zengő madár Hallgatják, avagy nemi Ösztönétől űzve, hajtva, Dalolgat csendesen. A pislogva lobogó mécs Kicsiny körben hint fényt, Minden szívben, nem csupán fenn Ápolják a reményt! A a, ki lelke kincsét adja Embertársainak, Magának a jók sorában Babért„ helyet viohat! De kicsoda hát az a férfiú, a ki ilyen voltP a kinek koszorúkkal elborított koporsóját, busán kongó harangok zúgása közben, tenger-áradatkent hullámzó résztvevő sokaság kíséretében kontiyzapor közt vittek, fájó érzelmek közt, ki az ákáczfákkal beárnyalt holtak birodalmába julius 22-en dél­után?!... Sokkal roskadozóbb vagyok a bánat terhe alatt, mintsem én magam^ képes volnék e kérdésre felelni; hanem van előttem kiterítve d gyászlap, beszéljenek ezek! — Es mit mondanak ezek?!... Azt, hogy ama közrószvót impozáns megnyilatkozása közt végnyugalma helyére kisért férfiú I I. Családatya volt. II. A Jézus Krisztusnak hű szolgája volt. III. A hazának igaz fia volt. I. A családi gyászlap tanúsága szerint az o családja a támaszt vesztette el benne. Igen,^ mert gyámol nélküli özvegy és 8 neveletlen, kiskorú árva maradt hátra! Hajh! édesatyanak lenni oly nehéz, oly súlyos. Mily sok köze van egy édes­atyának a búhoz. Ránéz kicsiny gyermekére s köröskörül fogja, mindennemű aggodalma, minden­nemű gondjai De neki mennie kellett, hangzott a hivó égi szózat • hagyd el a te árváidat, én eltartom, és a te özvegyed én bennem vesse reménységét. (Jere­miás : 49, 11. vers) És ő ment kész szívvel, letevén családja további gondját, engedelmeskedett a hivó szózatnak, bízva Istenre özvegyét, árváit, mert meg volt győződve, hogy árván maradt családja a földi atya helyett mennyei Atyát nyerend, kinek ha gondja van az égi madárra, sokkal inkább gondja van az ő halhatatlan lélekkel felruházott teremt­ményeire! II. A második gyászlap, melyet a Krisztus országát kiegészítő gyulai gyülekezet adott ki, arról tesz bizonyságot, hogy ama férfiú a Jézus Krisztus­nak hü szolgája volt; maga a gyászlap hűséges, közhasznú munkás életűnek jellemzi őt! Sok márvány oszlopról letörülheti a történelem múzsája a bizel- gésszülte aranyozott betűs szavakat; de a gyulai egyház gyászlapján álló s hűséges és közhasznúságot jelző szavakat nem törüli le a komoly múzsa, mert azokat őszintéknek, igazaknak találja. Azt igazolják e szavak, a mi Jób: 4, 3-4. versében meg van Írva : „Imé, sokakat tanítottál, és a megfáradott kezeket megerősítetted. A nyomorúság alatt elesen- dőt a te kezeid felemelték és a reszkető térdeket megerősítetted.“ Igen, csaknem negyed századig tanította ő a gyulai egyház kicsiny és növendék tagjait 8 vezérelte őket a gyermekeket oly igen szerető Jézus Krisztushoz, egyházunk Fejéhez. És ezért volt ő annak bű szolgája! Igen, mert a jele-\ kezeti iskola neveli az embert úgy a földi, mint a mennyei polgárságra ! III. A harmadik gyáBzlap a hazafi halálát jelenti ama férfiú elhunytéban; mit az újvárosi olvasókör tagjai gyászoló szívvel tudatnak. Mint honpolgár is tehát híven betöltötte kötelességét, mert különben nem tudatnák a kör tagjai gyászoló szivve'l az ő halálát! Élt, hatott, működött s buz­góit a haza közjaváért, fontos érdekeiért s lelkesí­tette polgártársait is a haza szeretetére s annak felvirágzása érdekében hozandó bármely áldozattól is vissza nem riadásra, ő maga is példát mutatván arra, mert nem tévesztette szem elől Kölcsey azon mondását: „a haza minden előtt /“ És a haza sze­hatatlan nyugtalanság rémiti a lelket. — Itt halni meg!! S kérgesedett szivü emberek hullanak térdre s kezdik ösmerni az Istent, s kezdenek tanulni imádkozni, mert egyedül csak Isten az, ki ily nehéz napok alatt segíthet. És Mátyás imádkozik, megdöbbent szívvel számlálja még hátralevő napjait s ujjaival kiséri a fali naptár heteit, hónapjait s lepergő könyek- kel kiált fel: „Csák még egy szabad napot, csak még egyszer láthassam a kék eget, a melegítő napot, a csillagok ragyogó táborát, csak még egyszer, csak egyszer Istenem, csak egy rövid nap szívhassam a szabadság édes levegőjét, az­után hadd haljak meg, csak ezt add meg Istenem 1“ És az erős Isten meghallgatá a szerencsét­len, forró kényekben hozzá fohászkodó imáját, a napok kínzó gyötrelmei és emésztő aggodal­mai között fenntartotta őt s mig társai egymás­után betegedtek, addig őt kikerülte a halál s megjött szabadulásának napja. Vállán kis motyójával ballagott szülő faluja felé, feje felett zengő pacsirták dalait hallgatta gyönyörrel, élvezte a tavaszi nap áldott melegét és gyönyörrel szívta magába a virágzó rétek illatát, már látta falucskája kis hegyes tornyát s lassan a hazak felszálló füstje is szemébe tűnt s látta feltűnni a ragyogó tavaszi napot, hallotta a fürjek pitypalattyját és feltűnt neki a kék ég millió ragyogó csillagával, midőn lassan megzör­gette belülről bereteszelt házaajtóját. Mi volt ez a viszontlátás, micsoda boldog­ság vette körüli Hitvese, gyermekei, reszkető öreg szülei mind egy siralommal tárták fel kar­jaikat s ő magához ölelte valamennyit, sirt és zokogott s nem tudott más szót mondani, mint „Istenem, édes jó'Istenem 1“ Tehát szabad volt ismét övéi között és elmúlt egy nap, azon egy nap, melyért oly buzgón imádkozott ki a börtön falai között s a szegény Mátyás beteg lett s harmadnapra azon betegség, melytől annyit félt a börtön falai kö­zött, megragadta a szegény embert s negyed­napra kint feküdt a temetőben. De hát mégis szabadon halt megl retetére nem mulasztotta el megtanítani a gondo zására bízott nemzedéket is 23 évi rektori műkö­dése alatt! Tanítványai mindnyájan magasztos lelkesedéssel tudták énekelni: Hazádnak rendületlenül Légy hive oh magyar I Bölcsőd az, s majdan sírod is, Mely ápol s eltakar. Ilyen férfiú volt Rács János, a kiről a három gyászlap szól! Vesztett benne a család, vesztett az egyház, vesztett a társadalom! 0, ki 23 éven át tevékeny tagja volt a gyulai társadalomnak, letűnt a cselekvés teréről, s a hajlékok és utczák, iskola és templom, őt többé nem látják, nem, nem! kiköltözött a holtak országába! Veszteségét azonban pótolhatja az egyház es pótolhatja a tár­sadalom; de pótolható-e a családban?!... az ő elmaradt árva családjában?... Ott nem, ott pótol­hatatlan; ott meglesz az ür, meglesz a hiány; reá is tökéletesen illik, a mi megvan Írva I. Sámuel: 20, 18. versében : „Annak okáért emlékezetben lé­szesz, mert üres lészen a te helyed !tt És én mit mondjak, kinek el kellett már siratnom a jó szüléket, feleséget, minden gyerme­kemet, minden testvéremet, egytől-egyig, | most az utolsót kesergem, kinek sirja érzékenyen megseb­zetté szivemet!!!... Kedves Testvér! Nyugodjál i rokon hamvak társaságában csendesen, sok fára­dalmaid után, virra8zszon sírod felett a hű emlé­kezet, béke olajága hajoljon sírodra, a feltámadás­nak dicső reggeléig! Szapáryfalva, julius 27 én 1897. Rácz Károly, ev. ref. lelkipásztor, a „Szabad Egyház" szerkesztője, Hírek. A közigazgatási bizottság augusztus havi ren­des ülését folyó hó 9-én fogja tartani. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Lévay Balázs ó-becsei kir. járásbirósági dijnokot a szarvasi kir. járásbírósághoz írnoknak nevezte ki. Felmentés és kinevezés. Dr. Lukács György főispán dr. Rosenfeld Miksa közkórházi segédorvost állásától saját kérelmére felmentette; Pölöskei Ist­vánt pedig díjtalan irodai gyakornokká nevezte ki és szolgálattételre a vármegyei árvaszékhez osz­totta be. Kamarai ügyek. Az aradi ügyvédi kamara Szeberényi József ügyvédet Gyula székhelylyel az ügyvédek lajstromába folytatólag felvette, az elhalt Kovács Mihály szeghalmi ügyvédet pedig abból törölni rendelte. Katonai lóvásárok a megyében. A földmivelés- ügyi miniszcerium közzétette a folyó év őszén meg­tartandó katonai lóvásárok jegyzékét. A hirdetmény szerint vármegyénkben ez évben négy helyen fog a vásárlás megtörténni és pedig Szarvason szep­tember 18 án, Orosházán szeptember 20-án, Csabán szeptember 22-én és Füzes-Gyarmaton október 4-én. (Gyulán külön katonai lóvásárt nem tűznek ki, amennyiben ide minden országos vásárra eljön a katonai tisztikar lovakat vásárolni.) A vásárok fő- czélja az, hogy a hadsereg részére a tenyésztőktől közvetítés nélkül vétessenek meg a lovak, azért figyelmeztetjük lótenyésztő gazdáinkat, hogy teljes bizalommal vezessék a katonai bizottság elé alkal­mas lovaikat, miután minden esetre jobb árat kap­hatnak értük közvetlen eladás útján, mintha köz­vetítők útján juttatják a hadsereghez. Alkalmas minden 4—7 éves legalább 15 markos (158 cm.) magas, szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást Ígérő, hibátlan és túlságosan ki nem használt ló. Az elővezetés helye minden községben a község­házán megtudható. Jóváhagyott vármegyei határozatok. A belügy­miniszter jóváhagyta a törvényhatósági bizottság­nak határozatát, melyben a Versecz vidéki magyar nyelv terjesztő egyesületnek alapitó tagsági díj czi- mén 20 frtot szavazott meg, valamint azon határo­zatát, melyben azóta elhunyt Kovács Mihály nyu­galmazott főszolgabíró részére rendes nyugdiján fe­lül 1896. évre 290 frt segélypénzt szavazott meg A közgyűlésnek azon határozatát pedig, melyben a doboz-csabai út épitésére az 1,200.000 frtos kölcsön, további 200.000 frtos részletének felvételét mon­dotta ki, a kereskedelemügyi miniszter hagyta jóvá. Rémhirek Békésmegyéből. A fővárosi és a vi­déki napi sajtó időnkint szenzácziós közleményeket szokott hozni Békésvármegyéről. A fővárosi és vi­déki sajtó ilyenkor nem tesz egyebet mint balek­módra „felül" egy bizonyos békésmegyei tudósító­nak, aki valahányszor egy kis zsebpénzre vágyik, felfúj egy-egy eseményt és ezekkel szenzáczió gya­nánt szolgál a napi lapoknak. Semmi közünk nem volna a t. levelező úr üzleti spekuláczióihoz, ha vármegyénk reputácziójára az ilyen „felfújt" hirek nem volnának hátrányosak, de miután | t. levelező úr zsebe kedvéért az egész vármegye renoméja szenved csorbát, nem hagyhatjuk szó nélkül az ilyen­fajta híreszteléseket. Újabban az egész sajtó tele volt „a dobozi czigánybanda rablásairól" szóló rém­hírekkel, holott ez mint múlt számunkban megír­tuk, nem volt egyéb komikus czigány ribil 1 iónál. Egyik előkelő vidéki napilapban a következő szen­zácziós távirat (!) tudósítást olvastuk: Garázda czi- gánykaraván. Békés-Csaba, julius 24. (A „Szabad­ság" er. táv.) Doboz községben óriási czigánykara- ván van. A karaván megjelenése roppant félelembe hozta az asszonynépet, mert a férfiak a határban dolgoznak s férfi alig van a faluban. A czigányok loptak. Az asszonyok ez ellen botokkal védekeztek. Ezután két csendőr vonult ki a tolvajok elfogására. A czigányok éktelen lármát csaptak. A főszolgabíró B.-Csabára telefonozott katonaságért, Békésre pedig csendőrökért. A csendőrség végre lefegyverezte a tolvaj 'czigánybandát. Véres aratás. Puszta-Szent- Tornya, julius 24. (A „STzaTjäcTslig“ eredeti táv.) Itt a tarlón véres eset történt. A munkások kartollbe léptek, hogy öt héten túl kihúzzák az aratást, mert ezután kölcsön fizetés jár a részen felül. A férfiak ásókkal, az asszonyok botokkal Bakó- Ferenczre rohantak, -mert a kartellt megszegte s iszonyúan elverték, az asszonyok pedig összeharapták ujjait. Természetes, hogy az utóbbi „véres aratás" sem egyébb egyszerű verekedésnél, Bakó Ferenczet ugyanis elrakták a többi aratók, mert szerényebben dolgozott mint ők. Hogy miért kellett ezt ciceróé távirati tudósítássá felfújni, azt csakis a t. levelező úr spekulativ, üzleti nyereségre dolgozó szándéká­ból magyarázhatjuk meg. E nyereséggel szemben áll azonban az a veszteség, mely az ilyen „ázsiai állapotok" hirdetésével éri i teszi évek hosszú sora óta notóriussá, a szoczializmus állítólagos fészkévé a vármegyét s azért az effajta híresztelésekkel szem­ben határozottan óvást emelünk. Az iskolaszék julius 27 én Jantsovits Emil elnöklete alatt tartott ülésében előterjesztetett és jóváhagyatott a polgári iskola 1897/8. évi tanévi beosztása s órarendje. A polgári iskola 1897/8. évi költségelőirányzata 4951 frt 12 kr. fedezet, 7233- frt 82 kr. szükséglet és 2282 frt 70 kr. fedezetlen hiánynyal elfogadtatott és a kir. tanfelügyelő utján felterjesztelik a vallás- és közoktatásügyi minisz­terhez. Jantsovits Emil elnök, tekintettel arra, hogy az iskolaszék tagjai osak nagy ritkán jelen­nek meg a gyűléseken határozatképes számban és ez által az iskolaszék működése gyakran éppen a leglényegesebb kérdések tárgyalása alkalmával szenved késedelmet, indítványozza, hogy intéztes- sék a vallás és közoktatási miniszterhez felterjesz­tés az iránt, hogy az 1868. évi 38. t.-cz. 120. és az 1876. évi 28. t. ez. 12 §§-ai olykép módosíttas­sanak, hogy az iskolaszék, a tagok számára való tekintet nélkül hozhasson érvényes határozatokat. Az indítványt az iskolaszéki ülés elfogadta s ily értelemben felterjesztést tesz a miniszterhez. Gyula városa polgári iskolaszéke kedden dél­után Jantsovits Emil elnöklete alatt tartott ülésében Szedlácsek Istvánt választotta meg p.-eperjesi tanyai tanítónak. Rajta kívül nem is volt más pályázó. Időjárásunk julius hó végével, amikor rend­szerint a legnagyobb forróságok vannak, egészen ősziesre fordult. Szerdán esti órákban nagy zivatar vonult el az egész alföld fölött, melynek következ­tében másnap reggel a levegő annyira lehűlt, hogy azóta nemcsak esténkint, hanem napközben is tel­jesen beválik a felső ruha. Csütörtökön este a hév- mérő R. szerint 10 fok meleget mutatott novem­berbe illő szeles, borús idővel. Az esősre fordult idő hátráltatja a nyomtatást és CBéplést is. A mi a termés eredményét illeti, azt legutóbb lapunk múlt heti számában részleteztük; a lefolyt hét tapaszta­latai — sajnos — ugyanezen eredményt még lehe­tőleg kedvezőtlenebbül igazolják. A búza ára a rósz termés következtében rohamosan emelkedik, a pén teki hetipiaczon az ó-buza métermázsáját már 10 frt 80 krért, sőt 11 forintért is vették; sajnos, hogy abból igen kevés már a készlet, az uj búza pedig, mely minőségileg is sokkal silány ibb a tavalyinál, egyrészről nincs még készen, másrészről pedig kevés lesz eladható, mert a gazdaközönség túlnyomó részének vetőmag és házi szükségletét is alig fogja fedezni. Erkel Ferencz emléke. Erkel Ferencz, városunk hírneves szülötte, a nagy zeneköltőnek emlékét egy nagyszabású képben örökítette meg Ipoly Sán­dor, a festő mesteriskola tagja. Az allegorikus kép abban a pillanatban tünteti fel az ősz mestert, a mint éppen „Bánk bán" operáját komponálja. Er­kel zongora mellett ül, oldalt egy vén kobzos pengeti a lantját, legalul pedig az opera zenekara játszik, mig a háttérben Bánk bán és Gertrud ki­rálynő alakjai látszanak. A hatalmas kép alkalma­sint a m. kir. opera egyik fogadótermét fogja éke siteni. Az Erkel szobor megkoszorúzása. Bankó Pista daltársulata tagjai városunkban tartózkodásuk al­kalmából városunk nagy szülöttének, Erkel Ferencz- nek, mint a magyar zene megszemélyesítőjének szobrát megkoszorúzták. Az ünnepélyes koszorú- letétel hétfőn este hét órakor volt, midőn is a szobor elé kivonult daltársulat a „Hymnus" elének- lése után koszorút helyezett a szobor talapzatára. A koszorú fehér szalaggal ellátott babérkoszorú, „Dankó Pista daltársulata — Gyula, 1897. ju­lius 27" felirattal. A Hymnus zenekiséretét a Tóth testvérek-zenekara szolgáltatta, melyet azonban ez alkalommal Lányi Géza hirneves czimbalommüvész vezetett. A kegyeletes aktusnak számos nézője volt. Halászati társulatok alakítása. A halászati törvény értelmében az országos halászati felügyelő ség javaslatára megindultak a tárgyalások az iránt, hogy a haltenyésztés fellendítése és a halászat ok­szerű gyakorlása érdekében a nyílt vizeken halá­szati joggal bírók társulattá egyesüljenek. A Körös folyón három ily társulat alakítása van tervbe véve, az egyik a Sebes Körösön, Nagyváradtól az egye­sülésig, második a Fehér és Kettős Körösön Gyo­métól Gyulaváriig, a harmadik pedig a Hármas- Körösön Gyomától a Tiszába való omlósig. Az ezen utóbbi vizterületen alakítandó társulat julius hó 27-én Gyomán tartotta alakuló közgyűlését. A hatóság részéről dr. Bodoky Zoltán vármegyei főjegyző mint elnök, Berthóty István aljegyző és Répássy Miklós kir. kultúrmérnök, az orsz. halá szati felügyelőség képviselője, az érdekeltek pedig csaknem kivétel nélkül réeztvettek a közgyűlésen, mely azonban befejezést nem nyerhetett, mert nó- hányan a halászat önálló gyakorlására irányuló szándékukat jelentvén be, igényük megállapítása végett az iratok a földmivelésügyi miniszter elé terjesztettek. Az alakuló közgyűlés azonkívül egy bizottságot küldött ki, melynek feladata leend az érdekeltségi kimutatást a tényleges állapotnak meg­felelően átdolgozni, hogy az a társulati jogok gya­korlására nézve alapul vehető legyen. Járványok krónikájából. Az elmúlt héten a fertőző betegségek közül a következők fordultak elő a vármegye egyes községeiben, u. m. a hasi hagymáz Gyomán, Békésen, 8z.-8zt.-Tornyán, Oros­házán, Mező Berényben és Körös-Ladányban, a vörheny Vésztőn, Öcsödön, Békésen, Sámsonban, Tót-Komlóson, Körös-Ladányban, Szeghalmon és Orosházán, a hökhurut Vésztőn és Szeghalmon, a vérhas Körös-Ladányban, a kanyaró Orosházán, a roncsoló toroklob P.-Szt.-Tornyán és a hólyagos himlő Füzes-Gyarmaton. Az állategészségügy állása ayegutóbbi hiva­talos kimutatás szerint Békésvármegyében a kö­vetkező járványos betegségekre terjed ki: Lépfene: Vésztő 1 udvar, összesen 1 község 1 udvar. Ve­szettség: Szarvas 2 udvar, Szent-András 2 udvar, összesen 2 község, 2 udvar. Takonykór és bőrféreg: Mezőberény 1 udvar, Nagy-Szénás 1 udvar, Tót- Komlós 1 udvar, összesen 3 község 3 udvar. Ra­gadós száj- és körömfájás: Békés 1 leg., Csorvás 1 u., Endrőd 28 u., Gyoma 12 u., Orosháza 1 leg., összesen 5 község 43 udvar. Tény észbénaság és hólyagos kiütés: Szarvas 1 u., Uj-Kigyos 3 u., ösz- szesen 2 község 4 udvar. Rühkór: Bánfalva 1 u., Gyula 1 u., összesen 2 község 2 udvar. Sertés- orbáncz: Csaba 1 puszta, Csorvás 1 u., Orosháza 1 u., Szarvas 1 u., összesen 4 község 4 udvar. Ser­tésvész: Békés, Csaba, Csaba-Csüd, Csorvás, Do­boz, Gyula, Gyulavári, Kétegyháza Kondoros, Mező- Berény, Nagy-Szénás, Orosháza, P.-Földvár, Sám­son, Szarvas, Szeghalom, Tói-Komlós, Uj-Kigyós, Vésztő, összesen 19 község. A gyulai két első zenekar a Badé Pista és a Tóth testvérek zenekara ezután esténkint felváltva fognak játszani a Komlóban és az Otthon vendég­lőben. Mig eddig Badé minden este az Otthonban, Tóth pedig a Komlóban játszott, ezután mindkét zenekar fog játszani naponkint váltakozva mindkét helyen. A helyes újítás, mely nagyvárosokban már régen dívik, Gyulán is érdekelheti a zenekedvelő­ket, mert igy mindkét vendéglő publikumának al­kalma nyílik a két bandát megszokott veLdéglőjük- ben élvezni. Dankó Pista hangversenye két élvezetes estét nyújtott ama kevés közönségnek, mely hétfőn és kedden a „Komló" kertjében összejött hamisítatlan magyar zenében és dalokban gyönyörködni. Első este még aránylag szép számú közönség volt, de kedden este a jeles zeneköltő napi költségeinek alig harmadrészét vette be, mit őszintén sajnálunk, mert az előadás amellett hogy kizárólag magyar müsoru, magas művészi nívón is állott. Dankón kívül, — aki nemcsak elsőrangú oompositeur, hanem maga is kitűnő hegedüjátékos, — Lányi, a népszínház hirneves czimbalommüvésze, Gálfalvi Laub Irén s Kása József, mindketten a m. kir. opera tagjai, minden piecükkel kiválót produkáltak. Frappáns hatást értek el a kuruez dallal, mely a legkitűnőbb magyar zenetermékek közé sorolható, a pályadíj­nyertes Balatoni nótákkal, a Cserebogárral és lengyel hymnussal. A kis müvésztársaság Gyuláról Szol­nokra utazott, sokkal jobb reminiscentiát hagyva, mint aminőt ők vihettek magukkal. Harcz az apóssal. Eddig csak az anyósokról volt elterjedve az a malioziózus hir, hogy nem tudnak a vökkel békességre jutni, újabban azonban példák bizonyitják, hogy az apósok sem jobbak az anyósoknál s éppen úgy rendeznek miniatűr török­görög liábor'ukat a vejükkel, mint az anyósok. Ilyen örökös csete-patéban volt Szabó Sándor is az apó­sával s a héten nyomatékosan is adtak kifejezést egymás iránti gyűlöletüknek s úgy elagyabugyálták egymást, hogy mindkettőnek hátán tarka „mappá­kat" konstatált az orvosi látlelet. Az após e vere­kedés után feljelentette kedves vejét a járásbíró­ságnál is, mert azzal fenyegette, hogy legközelebb meg fogja őt ölni. Az ügyben vizsgálatot indí­tottak. Póruljárt betörő. Gróh Márton németvárosi gazda a napokban üresen hagyta házát. Az üresen hagyott házba valami csavargó bemászott és fel­törte az összes zárakat, de alaposan felsült a mű­ködésével, mert összesen hat krajezár készpénzt talált és vitt el, a többi a gazda zsebében volt. A betörőt nyomozzák. Ezüstnemü lopás. N. A. gyulai honvédőrnagy lakásáról a héten egy értékes ezüst ezukortartót és 4 ezüst kanalat loptak el. Miután a házban más nem járt, a gyanú a cselédre és egy szolgára irányult, kiket vallatóra is fogtak, ez ideig azon­ban eredmény nélkül. Gyufaoldatot ivott B. Katalin kigyósi illető­ségű M. Gy ügyvédnél szolgáló cselédleány gyufa­oldatot ivott a héten öngyilkossági szándékból. Tettét azonban észrevették és erős ellenszerekkel ártalmatlanná tették a maró folyadékot úgy, hogy a leány most minden veszélyen túl van. Öngyil­kosságát azért akarta elkövetni mert árvaleány és nincs senkije s e miatt megunta az életét. A ló nyomorékja. Szilágyi Mihály sióréti ta­nyáján Kovács Mihály 13 éves suhancz itatni vitte a gazda lovait. Útközben a lovak megvadultak és elrántották a fiút, a kit az egyik ló aztán arezon rúgott úgy, hogy állcsontja összetörött. A szegény fiú iszonyú kínokat szenvedett, de életben maradt; azonban egész életén keresztül nyomorékja lesz a fatális lórugásnak. Lopások. Gyulán Huszka Ferencz ifjú keres­kedőtől két tábla szappant lopott el a házban lakó Styr Pál nevű szabóinas. A rendőrség a tolvaj inas anyját vonta kérdőre, aki a piaczon árulta a szap­pant, s igy sült ki az enyveskezü inas turpissága. — Csabán Csesznik György festősegéd 2 gyűrűt lo­pott gazdájától és otthagyván őt, beállt Gyulán Kaudersz Dávidhoz. A csendőrség azonban kinyo­mozta hollétét és épen mikor a dobozi hid festé­sével volt elfoglalva, elfogták őt. — Ugyancsak Csabán Gazsó János csavargó két kas raéhet lopott egyik gazdától, de a CBendŐrség zsákmányával együtt elfogta őt a gyulai határban. A gyulai önkéntes tűzoltó-egylet öt és tiz évi működést betöltött tűzoltók részére óremkiosztás- sal egybekapcsolt népünnepélyt rendez folyó hó 22-én a Göndöcs népkertben. Az ünnepély műso­rát falragaszok fogják hirdetni. A kath. országos kongresszusra Szarvason julius 27-én ejtették meg az autonómia választást; daczára a mezei munkával való rendkívüli elfog­laltságnak, az összeirt 340 választó közül 184 sza­vazott le, mindannyian gr. Wenckheim Gézára. A mező-berényi hid épitése. Megírtuk annak idején, hogy Mező-Berény község a tulajdonát ké­pező Kettős-körösi fahid átvételét, esetleg újra épi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom