Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-07-25 / 30. szám

SO-ik szám

Gyula, 1897. julius 25-én

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 1 50 » Évnegyedre .1 » 25 »

Eyyes szám ára 10 kr.

ílll

m

XXIX. évfolyam.

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: H Ó> IC CT ü -A.T7" I ID.

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyílt-tér sora 10 kr.

%

Cselédviszonyaink.

Cselédvi&zonyaink nemcsak socziál-poli- tikai, hanem társadalmi fontosságuknál fogva is méltán megérdemlik, hogy a közönség figyelmét, ha csak rövid időre is, a kérdés felé irányítsuk s hogy a fennálló állapotokra észrevételeinket s a helyzet javítására vonatkozó véleményünket előadjuk.

Mert, hogy cselédviszonyaink jelenlegi állapotukban mily sok kívánni valót hagynak fenn úgy a cselédet tartó közönség, mint a cselédség, sőt néha az illetékes hatóság iránt is, azt ki a helyzetet ismeri, rögtön beláthatja.

Folyton hallhatni ugyan is panaszokat a cselédség megbizhatlansága, rósz erkölcsi magaviseleté ellen, mig nem ritkán fordul elő olyan eset sem, mely egyenesen a gazda vétkessége mellett szolgáltat bizonyítékot. Pedig hogy e kérdéssel foglalkozni s annak kedvező megoldását elősegíteni, mily aktuális minden időben, az a két félnek tartósan egymásra utalt helyzetéből önként következik s hogy azt minden erkölcsi intézménynek s így a sajtónak is mily éber figyelemmel kell kisérni, az már pusztán a humanismus elvének is természetes következménye. Más részt e kérdésnek a jog és igazság szigorú alkalmazása melletti megoldása a társadalmi béke fentartása érdekében is fölötte kívánatos, mert az alsóbb néposztály érdekeinek elhanyagolása és sérelmeinek negligálása tapasztalat szerint —- sokszor az akcziónak nem megfelelő, annál erősebb — reakcziót szokott az uralkodó elemekkel szemben előidézni.

Nem akarjuk ezzel mondani, hogy pusztán a cselédség érdekei vannak mellőzve adott esetekben, még kevésbé azt, hogy talán a fentemlitett s ellenük irányuló panaszok nélkülözik a jogos alapot, hanem csak rámutatni arra, hogy a cseléd ellenszenvét és elégül etlenségét a gazda részéről elkövetett kisebb és kevésbé lényegesebb hiba is a renf ARCKiL

Mmthd ■ ■ ■

Mintha most is látnám ott a ravatalon Pihenni csendesen, meghaltan, halványon,

Arczán szelídség ül, nem nyitja Jel szemét.

Láttára a lelkem bánat tengerbe vész I Mért nem hallom szavát, egyetlen hangját bár,

S nem jő szemeiből felém bár egy sugár,

Mért nem zendül most is szelíden, édesen:

„Jó, hogy megérkeztél, vártalak gyermekem!“.

Megjöttem I ... de jőni bár ne kellett volna,

Bár ne kondult volna eme gyászos órát Beteghez siettem, halottat találtam . . .

Majd hogy önmagam is halottá nem váltam 1 Mint villám a tölgyet, úgy talált a gyá'a hir,

Hogy végzetem anyám ravatalához hiv.

Omló könnyeimtől alig látott szemem,

Zokogva sóhajtám: Óh jajt árva lettem I

Igen, árva lettem, mert igazi árva,

Kinek könye omlik anyja sirhalmára 1 . . .

Nincsen a szótárban egyetlen szó sem szebb,

Mint melylyel az ajak édes anyát jelez;

Érzés magasztosabb nincs az anyainál,

Mely balsors mellett is sok örömöt kinál.

Oh szép, dioső, égi, anyai szereteti Csillag sugárinál jóval fénylőbb képed.

És im, én e kincset láttam hullni porba, Orömvirágaim hervadását sorbal Feltárait előttem a sir rémes árnya,

Mely drága anyámat elfedi, elzárja . . .

Néztem . . . néztem . . . hosszan, soká a nyugovót, Megeredt a könnyem, patakként folyt, omlott. Zokogásomra künn felelte a szellő:

„Áldott jó anya volt, angyalnak kellett Öl“

Dombi Lajos.

desnél sokkal nagyobb mértékben képes fokozni.

De erkölcsi szempontból is súlyosabb beszámítás alá esik a gazda által elkövetett jogellenes vagy méltánytalan cselekmény azért is, mert ő bizonyára erkölcsileg és szellemileg is fölötte áll cselédjének, kinek ment ségére épen ezen hiányai miatt sok enyhítő körülmény szolgál.

Hogy cselédtörvényünk is mennyire bízik a gazda humanitásában és jó erköicsi érzületében, azt a törvény szelleme sok helyen kifejezésre juttatja. Mig p. o. a gazdának 12 esetben engedi meg a szolgálatilzer- ződósnek felmondás nélkül^..azonnali .felbontását, addig e jog a cselédnek csak 6 esetben adatik meg (1876. XIII. t.-cz. 57. §.) s hogy ez csak a gazdának erkölcsi fölényére való tekintettel előlegezett kedvezmény, azt, ki e 'tekintetben a törvényhozó intencziójával tisztában van, rögtön be fogja látni. Nem tételez fel ugyanis a törvény a gazdáról oly lelkiismeretlenséget, hogy e kedvezményt jogtalanul s cselédjének rovására használja fel, kinek javára éppen fent említett tulajdonságaira való tekintettel ilyen kedvezmény érvényben levő törvényeink szerint biztosítva nincs. Nem mondjuk ezzel azt, mintha a cselódtarló közönség a törvényben biztosított jogaival visszaélne, de hogy néha éppen a fent elősorolt esetekben alkalmazható felmondási joga gyakorlásánál a törvényhozó által nyújtott kedvezményével visszaél, azt a tapasztalat, sajnos, elég sűrűn bizo- nyitja.

De ezen kivételes eseteken kívül is hallhatni úgyszólván naponként olyan jelenségekről, melyek a cselédtartó közönség egy része által elkövetett és sem a humanizmussal, sem a joggal össze nem férő tettei mellett bizonyítanak. A cseléd bérének aprólékos indokokból való visszatartása, a meg nem felelő szolgálatokra való alkalmazása nem nagyon szokatlan jelenség és — sajnos — elég sűrűn hallani oly embertelen és

Miért nevezem szegénynek ? Mikor anyagilag nem volt az, mert hiszen az első gazdák egyike volt falujában, neki voltak a legszebb lovai, tehenei s a dohánybeváltó hivatalhoz is ő adta be a legtöbb s legpirosabb dohányt, melynek árából adója levonása után is maradt annyi, hogy félre is tehetett belőle.

Meg azután szép, jó családja is volt, életrevaló, gondos, takarékos felesége, egy szép serdülő fia és viruló menyecske leánya; s Mátyás még alig volt 4o éves, máris unokát ringatott térdein.

Megvolt egész boldogsága, jólét és becsülete, néhány év múlva bíró is lehetett volna falujában, mely állás egyike a nép szeretető s bizodalmának, midőn egy váratlan szerencsétlenség mindent megsemmisített; házi boldogságot, megelégedést és becsületet s ezek nélkül mit ér már most a gazdaság is! ?

Volt ugyanis Mátyásnak egy házsártos sógora, ki a feleségének vette el a testvérét, ki szinte jómódú gazda ember volt, hanem jobban szerette a söntés rrelletti lóczát az ivóban, mint az otthoni patkát a búbos mellett.

Ezen rósz szokása miatt Jóska sógornak igen sok kellemetlensége volt feleségével, ki őt rendetlen élete miatt igen sokszor pirongatta, mire Jóska sógor rendesen dühös lett és a feleségét gyakran meg is ütlegelte, ki tűrte, a mig tűrhette az ütlegelést, de végre rendesen megszaladt előle és testvéréhez menekült, ki a szomszédban lakó szegény Mátyás felesége volt.

Egy farsangi este Jóska sógor szokása szerint ismét részegen jött haza a falu korcsmájából és szokás szerint ismét összeperelt a feleségével s midőn az nem szűnt meg vele nyelvelni, ütőeszköz után nyúlt és a sarokban álló fejszét kapta fel, mire a menyecske, látva a veszedeL met, kiugrott az udvarra s áttörve magát a liczeum kerítésén, Istenre kérte nénjét, hogy

*) Mutatvány Tóth Mór kir. ügyész „A jó madarak“ czimü munkájából, mely e napokban jelenik meg Sződi]

S. kiadásában Karczagon. Ára a tíz és fél ívre terjedő műnek igen csinos kiállításban 2 korona.

brutális viselkedésről is, mely elkövetőjének ama gondolkozását tükrözi vissza, mintha a cseléd az igavonó állattal egy tekintet es elbánás alá lenne vonható.

Elfeledkezni századunk irányától és eszméiről, melyek a szabadság és egyenlőség elveinek gyakorlati alkalmazását sürgetik és siettetik, oly súlyos erkölcsi és jogi beszá- mitás alá esik, hogy elkövetőjének a ható- ság figyelmét egy esetben sem szabadná elkerülnie.

Ha még mindezekhez hozzáveszszük a cselédbór-követeléseknek peres utón való ervényesitésére nézve fennálló jogszabályainkat, melyek szerint a panaszolt gazda tetszésére van úgyszólván bízva az eljáró cseléd- ügyi hatóság előtt való megjelenése 1 igy az ügynek mikor leendő befejezése is, be fogjuk látni, hogy cselédtörvényünk e tekintetben is változtatást igényel, mert a bére iránt panaszló cseléd jogainak gyors érvényesítését teljesen kizárja, a fizetni vonakodó gazdának ellenben bő alkalmat nyújt az ügy elintézésének minél továbbra való elhalasztására.

Nem hagyhatjuk említés nélkül e helyen a munkásosztály azon meggyőződését sem, mely egyenesen a cselédügyekben eljáró hatóság pártatlanságát vonja kétségbe, midőn azt tartja felőle, hogy a hatóság előtt a cselédnek soha sincs igaza. Tudjuk, hogy városunkban ez nincs igy ; itt minden cseléd megnyeri igazát gazdájával szemben, de másutt mindenesetre el kellene kerülni a peres felek fölött álló hatóságnak még csak a látszatát is annak, mintha az igazságszolgáltatás előtt a befolyásoló gazdának könnyebben lehetne pert nyerni, mint a védtelen cselédnek.

Másrészt a cselódügyre vonatkozó viszonyaink javítása magukat a cselédeket illetőleg hagyják csak a legtöbb kívánni valót. Nem túloz a cselédtartó közönség akkor, mikor őket a legsúlyosabb vádakkal terheli, mert engedetlenség, laza erkölcsi érzület,

rejtse el férje boszuja elől, mert az agyon akarja őt ütni.

A jó testvér a padra küldötte fel üldözött nővérét és hogy az ott még nagyobb biztonságban érezhesse magát, még a padra járó létrát is elvette helyéről és szivdobogva várta a bekövetkezendő eseményt.

Pedig ha tudta volna szegény jó Borcsa, mi fog mindjárt következni, nemcsak dobogott volna a szive, hanem meg is repedt volna.

Alig hogy elbújtatta az üldözött asszonyt, alig hogy az be tudta magát ásni a kukoricza- szár alá, már ütötték a kaput, már dörömbölt Jóska sógor a fejszével a kis ajtón, szidva és káromkodva embert világot s halállal fenyegetve elszökött feleségét.

Mátyás nem tudott az egész dologról semmit, 6 éppen az istállóban almozott a jószág alá, mikor a kapuütéseket meghallotta s még a vasvillát is kezében felejtette, úgy ment ki a nagy lármára s látta az udvaron állani reszkető feleségét s hallotta az éktelen káromkodást és fenyegetést az utczáról.

„Be ne ereszd kedves párom, mert megölj Apollót, Ígérd meg, hogy be nem ereszted.“

„Ne félj feleség, nem jön az ide ma, holnap pedig majd csendesebb lesz, csak te eredj be a házba, nem neked való azt a csúnya beszédet hallani.“

Borcsa engedett ura parancsának és bement, Mátyás pedig egyenesen a kis ajtóhoz lépett, mely belülről be volt reteszelve.

„Ki az, mit akar? — kérdezé csendesen a kívülről dörömbözőt.

„No, csakhogy itt vagy, te házasságrontó nyavalyás, hiszen veled is lesz mindjárt számolni valóm, csak gyere ki“.

„Ejnye Jóska sógor, de mérges vagy, csak nem haragszol talán rám, hogy még engem is fenyegetsz ?“

„Gyere hát ki, ha van „mersz“ benned, te ravaszabb a rókánál, gyávább a nyúlnál, te anyámasszony katonája“.

Mátyás erős, izmos, bátor ember volt, termete majdnem egy öl magas, széles munkabíró váltakkal, erős edzett karokkal, ki csak mosolyI mélységes butaság, megbizhatlanság, a ren- Ides tulajdonságuk s ritka az az eset, hol vagy az egyik, vagy a másik rósz tulajdonság hiányzana. — S ezek a bajok nemcsak azért kótségbeejtók, mert úgyszólván az egész közönség panasza bizonyítja azokat, hanem főleg azért, mivel semmi garantiát sem látunk arra nézve, hogy azok a jövőben jobbra forduljanak.

Egyedül a népoktatási törvény erélyes és iimóletet nem ismerő végrehajtásától várjuk és várhatjuk csak a viszonyok kedvezőbbre változását.

Ha minden szülő gyermekét a törvényben előirt 12 éves koráig iskolába járatná, szerezne a gyermek ott valami elemi ismereteket a tudományokból s oltanának bele annyi érzést, hogy a jó erkölcsnek legalább ényegesebb fogalmai lelke meggyőződésévé válnának.

De most, mikor nem is ritkán látjuk azt, hogy a szegény sorsú, magát is alig eltartani tudó szülő gyermekét 1—2 évi, vagy egyáltalában minden iskoláztatás nélkül még zsenge korában szolgálatba adja, — várhatjuk-e az ilyen — úgyszólván a természet nevelésére bizott cselédünktől még ha felnő is, az ismereteknek legparányibb tudását, vagy a jó erkölcsi érzésnek és egészséges léleknek legkisebb megnyilatkozását is? Nem! De nem is tapasztaljuk.

Pedig egyedül ez az eszköz az, mely a szóban forgó baj orvoslására nézve a hatóság rendelkezésére áll s melynek alkalmazásából még a legtöbb eredményt várhatnánk. Erre czéloznak a szoczialisták is akkor, mikor a gyermek munka eltiltását és az ingyenes népoktatást sürgetik. Az elqjjbi javaslatuk hivatva volna megakadályozni a gyermekeknek az iskolából való elvonását, az utóbbi által egyenlően lehetővé akarnák tenni mindenkinek az ismeretek elsajátítását. Hogy mindkét javaslatuk cselédviszonyaink javítására alkalmas, készséggel elismerjük.

gott Jóska sógor fenyegetésén, aki alig ért neki a válla közepéig.

Hanem már akkor, mikor közöttük a szóváltás megkezdődött, egy csoport kiváncsi ember gyűlt a ház elébe, nem azért, hogy a veszekedés végét csititsa, hanem hogy a veszekedés végét megtudja és gyönyörködjék a mások kárhozatán.

Mert minek avatkoznék a más dolgába, arra való az elöljáróság, az elöljáróság pedig sohasem ér a helyszínére annak idején, hanem rendesen akkor, midőn már megvan a veszedelem.

Most hangok hallatszottak már a tömegből, „nem mer kijönni, nem mer kijönni, Mátyás fél Jóskától, anyámasszony katonája.“

Mátyás restelte nagyon, hogy őt gyáva embernek tartják, pirult a tömeg röhögésén és tartott attól, hogy rajta szárad a bolondul ráadott csúfnév s örök gyalázatként fogja azt hordani fia, unokája és minden maradéka, mint az már elég gyalázatos szokás, a mi magyar fajú népünknél.

Megígérte ugyan feleségének, hogy nem ereszti be a dühöngő embert, de azt nem Ígérte meg, hogy ki ne menjen elébe az utczára, pedig bár ne tette volna, bár inkább száradt volna a csúfnév rajta és maradékain mindörökre.

De hát ki tudja a jövendőt előre Istenen kívül? I

Mátyás is szép lassan eltolva a reteszt, kinyitotta a kis ajtót és kilépve a küszöbre szembe találta magát sógorával, ki az italtól feldühödve, mint a veszett állat állott a tömeg előtt éktelen káromkodással ajkain és egy súlyos fejszével kezében.

„Vége az életednek, ha be nem eresztesz“, ordított sógorára, „te gyalázatos házasságrontó, állj félre előlem, mert különben meghalsz“.

„Már pedig nem halok sógor, pedig félre sem állok, mig nem tudom, mi a szándékod“, felelt Mátyás nyugodtan.

„Nem parancsolsz te nekem, szabad vagyok a feleségemmel, ura vagyok neki, bírája vagyok neki, Ítélek felette életre-halálra s ma még meghal valaki“.

„Legyen eszed Jóska sógor és ne csinálj veszedelmet“ — csititá Mátyás a feldühödött

A szegény Mátyás.*)

Irta: Tóth Mór.