Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-07-18 / 29. szám
29-ik szám Gyula, 1897. julius 18-án XXIX, évfolyam Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj '• Egész évre . 5 frt — kr.' Félévre . ; . 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászaid hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: TZ Ö 131DT ID .A. "V I ID. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. i Nyílt-tér sora 10 kr. A népiskoláról a városi képviseletnek. A népiskola, úgy amint van, elhibázott intézmény. Nem azért, mert nem okos emberek alkották meg igy, hanem1 azért, mert a jót, a czólszerüt, az igazit csak tapasztalatok útján találja föl és ismeri meg az egyes ember is, a tömeg, a nemzet, az emberiség is. A magyar népiskola a hitfelekezetek ölelő karján nőtt fel. Az állam, tudjuk, századok óta mással volt elfoglalva. A nemzet szükségletét kielégítő tudomány anyaga és tanítási módszere idegenből plántálódott. Hu- szonkilencz év alatt azonban magából a nemzet érzületéből, szokásaiból, észjárásából, erkölcséből és az anyagi javainak gyarapítására szolgáló . eszközök felismeréséből megszületett a reformálás szükségességének tudata. Naponkint több és több világosság hat a tapogatózás erdejébe. Egy-egy tisztáson már illatos szamóczát nyújt táplálékul a tapasztalás. Kezdünk kibontakozni a szellem nyűgeiből. Tudjuk már, hogy kerülő utón jártunk. Biztosak vagyunk a felől, hogy tanításunkkal magát a tudományt akartuk a gyermek eszébe ültetni, ahelyett, hogy ismereteket nyújtottunk volna neki. Azt akartuk, hogy szaladjon, mielőtt járni tudott volna. Igaz, hogy darázs fészekbe nyúl mindaz, aki az úgynevezett iskolai hatóság, fel- sőbbség, igazgatóság, tanfelügyelőség felfogását, szokását és meggyőződését megigazítani, megváltoztatni, megingatni vállalkozik, de az nem tartja már vissza a kor szellemét, hogy lerombolja az ósdi fogalmakat. Vizsgáljuk meg csak, mit nyert a nem- zat a harmincz éves önállás alatt a huszon- kilencz éves iskolai törvény áldásos voltából? Megszaporodott az Írni, olvasni tudók száma, ez kétségtelen. Erősödött-e azonban az erkölcs, a hazafiság, a munka-szeretet ? Birt-e befolyással a népiskolai oktatás a nép testi fejlődésére, anyagi gyarapodására? Főlehajtva feleljük, úgy-e, hogy: nem ! A játéknak hogy ... A játéknak hogy ez lesz vége . • . Te sem tudtad azt, én sem édesem . . . Az én szivemben örök bánat, Melynek kinjától majd el vérszem . . . Szép, szelíd szemed égi fénye Egész menyországot magába zár, Obi bagyj derűjében melengeni, Beteg a szivem, gyógyulásra vár. Esdő szómnak nyisd meg szivedet . . . Ne légy, ne légy olyan könyörtelen. A nemes szív úgy van teremtve, Hogy bűnt bocsát és szeret szüntelen. Reményem sokszor az uttalan Utakat is bolyongva járta bár, Tüskéitől megvérzett a lelkem, Beteg a szivem, gyógyulásra vár. Nem tudtam én, hogy mit cselekszem, Könnyelműen bohó gyermek valók, Űztem a lepkét s nem vigyáztam, Hogy a hova leszállt, a rózsa szép. A szerelem a himes lepke, Rózsámtól hetedhét országra jár. Hire se hallszik . . . borús lelkem Beteg, a szivem gyógyulásra vár. A játéknak hogy ez lesz vége . . . Te sem tudtad azt, én sem édesem . . ■ Az én szivemben örök bánat, Melynek kinjától majd elvérozem ... Szép, szelíd szemed égi fénye Egész menyországot magába zár, Ohl hagyj derűjében melengeni, Beteg a szivem, gyógyulásra vár. Gyóji Dezső. met eredetű nép, a svéd. Hazájának mos toha éghajlata megengedi ugyan .hogy a mikor más varosok sietnek — saját a földmi-jérdekökben — a kormány által nyújtott alkalmat megragadni, Gyula se maradjon el. Az erkölcs lazult, a hazafiság megtágult, a munkaszeretet lankadt, a nép testileg gyön gült, anyagilag pedig a tengődés sivatagába jutott. Közbe játszott az igaz a politika is, mely -- fölteszem ég hiszem — öntudatlanul gyöngítette a nemzetet. Az okok előso- rolását elhagyom. Elég, hogy a vizsgálódás szomorú eredményt mutat. A hivatalos statisztika nem igy Ítél, de mindnyájan tudjuk, hogy miért. A kedvező kimutatások azonban nem akadályozzák, hogy maga a tanügyi ministerium is ne igyekezzék az állapoton javítani. Elismeréssel konstalálom, hogy ő is kezdi szemeit fölnyitni, és ha még nem lát tisztán, az onnét származik, mert a vajúdó kérdések nem szülték meg a kellő világosságot. Az ócska kabát sokkal kényelmesebb, mint az uj. Vannak emberek, akik irtózat- tal gondolnak az uj ruhára. A megszokott! tanítási anyag és módszer tökéletes eldobása még egy tized évig is elhúzódhatik. Sok önzés, túlbecsült érteimesség; megcsontosodott, de ferde meggyőződés állja útját az egyedül üdvözítő, nemzeti paedagógiának. Hogy á munkához, a nép életét betöltő foglalkozáshoz való szoktatás a népiskolának igazán kell, hogy föladatát képezze, azt a magyar tanügyi ministerium hiszi és vallja. Ez az oka, hogy tavaly fölhívta a községeket, miszerint iparkodjanak legalább egy tanitol az állam által négy helyen rendezett gazdasági tanfolyamok valamelyikére kiküldeni, hogy, ott a gazdasági ismereteket eltanulván, az ismétlő-iskola növendékeit télen elméleti dolgokra, tavaszszal, nyáron és őszszel pedig gyakorlatilag is taníthassa a mezőn, a kertben, a faiskolában, szőllőben, réten és erdőben. Amikor tehát Gyula város képviselőtestülete a tanács által ajánlott két tanítónak kiküldését határozata által nem szükségesnek Ítélte: sem a város érdekében nem cselekedett helyesen, sem önmagáról nem bizonyította azt, miszerint látás-határa a szükebblűségen túl terjed. Európa északi részében lakik egy nénagyobb részben iparra utalja a lakosságot. Svédországnak népiskoláiban a gyermekeket munkához is szoktatják. Kést, tüt, vésőt, kalapácsot, egy szóval szuró-vágó szerszámokat adnak az iskolás kezébe és különféle dolog elkészítésére tanítják. Ezt a helyes eljárást más nemzetek is alkalmazzák népiskoláikban. Magyarország lakóinak egy része szintén iparral foglalkozik, kiváltképen a városokban. A magas minisztérium a magyarországi népiskolákban is meg akarja honosítani a munkát; hozzá akarja szoktatni a gyermekeket a szerszámokkal való bánásmód eltanulása által az ipar becsülésére, az iparos pálya szeretőiére. Ezután meg fogja kívánni a tanítóktól, hogy legyenek egy kissé esztergályosok, asztalosok, lakatosok, kosárkötők stb. s az iskolákba járó gyermekeket is tanítsák meg egyes, kisebbszerü tárgyak készítésére és ez által a szerszámok kezelésére. Messzebb menő haszna van az ilyen tanításnak, hogysem én azt tövétől hegyéig elmagyarázgathatnám. Keresztülviteléhez azonban hiányzanak a tanitók, mert a régiek nem tanultak mesterségeket. Hogy hát legalább minden városban legyen egy tanító, ki részint a többi tanítót kitanitsa, részint iskolájában a munka különféle nemeire a gyermekeket képesítse: az ilyen ipari munka eltanulása végett a kormány a most folyó szünidőben tanfolyamot rendelt el és fölhívta a községeket, hogy ilyen tanfolyamra lehetőleg egy tanítót küldjön. Gyula város képviselő-testülete most is megtagadta az anyagi hozzájárulást a tanító elküldéséhez. Helyesen csel eked ett-e, azt a nagy közönség ítéletére bizzuk. A tanács tanügyi előadóját azonban bátorkodom alázattal arra kérni, hogy jövőre hasonló esetekben igyekezzék a képviselő-testület aggodalmait eloszlatni és tárgyilagos felvilágosítás által a kérdést tökéletesen megismertetni, Sokkal inkább hiszem, hogy az ügy nem ismerése, mint szükkeblüség vezette a képviselő-testületet két ízben is már a város íkossaganak javát czélzó intézkedés eldobására. Vagy egyáltalában olyan gyűlöletes a tanügy előmozdítása és felvirágoztatása a mi városatyáink előtt, hogy semmi sem kell belőle nekik? Ha ez igy van ez a legnagyobb bizonyítéka annak, hogy népoktatásunk nem fekszik azon az alapon, a melyen kellene, t. i. a nép szivén. Adja Isten, hogy minél hamarább megváltozzék ez az állapot! Domonkos János. A közigazgatási bizottság ülése. (Jnlius 12) Jelenvoltak: Dr. Lukács György főispán elnöklete alatt: Dr. Fábry Sándor alispán, Dr. Bodoky Zoltán h. főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Dr. Zöldy János főorvos, dr. Némethy József kir. alügyész, Somossy Zsigmond, helyettes kir. pénz- ügyigazgató, Rezey Sylvius, kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. főmérnök, mint az államépitészeti hivatal főnöke, Szarvassy Arzén kir. főmérnök, a kir. folyammérnökség képviseletében, Zlinszky István közgazdasági előadó, Dr. Hajnal István, Almásy Dénes gróf, Vidovszky János, Ladies György, Terényi Lajos, Keller Imre és Dr. Zsilinszky Endre bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után Bodoky főjegyző az alispáni jelentést olvasta fel, mely a következőleg hangzik: Méltóságos Főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! A folyó évi junius haváról szóló rendszerinti jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem elő: 1. Közbiztonság. A személybiztonság a múlt hóban a következő esetekben támadtatott meg: Hainbach Mihály A fogadás« Irta: Dubányi Imre.*) A váraljai helyi lapban hetenkint jelentek meg költemények bizonyos „Ipszilon“ úrtól, melyek Cserei Bertát istennőnek, najádnak, nimfának, arczát rózsának, keblét liliomnak, szemeit csillagoknak, fogát gyöngysornak, ajkait pedig feslő rózsabimbónak minősítették. Ezekből következtethető volt, hogy Ipszi- lon úr szerelmes ember volt Cserei Bertába és nem volt jó párti, mert a jó pártik nem verselnek. Ellenben Cserei Berta sem volt sem najád, se istennő, a fogai se voltak igazgyöngyből, az ajka se volt épen bimbó szirmokból összeállítva, hanem volt ő egy rendkívül bájos, kékszemü kis szőke teremtés, akit, hogy e szépsége mellett még eszecskével is eléggé megáldott a teremtő, legjobban kitűnik abból, hogy daczára Ipsziloni úr madrigaljainak kezét nyújtotta Szűcs urnák, aki nem irta ugyan meg, bogy a Cserei Berta szemei lepipálják a Sziriusz csillagot, hanem B. 2. Rendszám alatti tulajdonosa volt a váraljai 204-ik számú telekkönyvi kilenczszázholdas tehermentes ingatlannak. Mellőzvén az Ipszilon úr e fölötti keserveit, ki ékes jambusokban irta meg a „Váralja és vidéké“-ben, hogy „Isten veled te hütelen leány“, „Ki bű szivemre bánatot hozál“, nézzünk el az esküvőre. * * * A patkó alakú asztalnál együtt ült a násznép. Tarkázva a vőlegények és a bájos nyoszo- lyólányok egymás mellett, giardinettos, tortás tálak és biztatóan mosolygó üvegek az asztalon. Az asztal végén tisztelhetjük Ipszilon urat Kerekes György jogszigorló személyében, aki ép e *) „Jour-thémák“ czimü szeptemberben megjelenő kötetéből. pillanatban tölt keserű ábrázattal édes rusztit a poharába. Meghitták őt is a szerencsétlenül járt udvariét s ö bár gondolkozott is, hogy eljöjjön-e vagy ne, összevetve szivbéli fájdalmát a lakodalmas menüvel, ez utóbbi javára döntött. Szűcs úr kifogástalanul álló frakkban ült az asztalién. Boldog volt. Szegény kopasz fejét elbolonditották az elhangzott szép tósztok, a pap beszéde a templomban, a násznagyé a lakoma kezdetén s többi jóbarátaié, kik mindnyájan hangzatos frázisokkal spékelt beszédekben gratuláltak az „igazi szerelem kötötte frigyhez“, amint már az ilyen alkalmakkor szokás, mert ha valamelyik őszinte ember felemelné a rusztis poharat és azt mondaná az illustris vendégek előtt, hogy: — Gratulálok a sikeresen véghezvitt ügylethez! — a mi őszintébb volna, de gorombább, hát egyszeribe’ kilöknék. Éppen a másik násznagy, egy gazdag juhkereskedő beszélt. Beszélt arról a bizonyos „hajóról, mely révbe ért a mai napon“, azonban sehogysem tudott kikötőbe vergődni és beszéde lépten-nyomon zátonyrajutással fenyegetett. Váralja két legélesebb nyelvű embere, a szép Tárnokyné, meg Fehér doktor ez alatt igen kellemesen kritizálták a társaságot. — Az öreg sajtos se ér ma révbe, jegyezte meg Tárnokiné a szónokié násznagyra. — Hát mondja doktor, nem bolondság ez a sok beszéd, a mi itt hiába elpufog; maguk férfiak nem tudnak egyebet csak beszélni! A csipös nyelvű gunyoros doktor egy ma- licziózus tromffal akart visszavágni, de ebben a pillanatban végleg zátonyra került az öreg ur, melyből csak a czigány által rázendített „tuss“ mentette 6t ki. Csengtek a poharak és pirosabbakká váltak az arezok. A fiatal doktor meg Tárnokiné a menyasszonyt és a vőlegényt kezdtek kri— Van esze ennek a kis szőke menyasszonynak, szólt a doktor. Elvégre is Ipszilon ur, akármilyen szerelmes volt bele — a mint tudva van — legalább is hat évet várhatott volna, a mig irodát nyithat. Ez a kopasz ember jó párti ám! Csak rendbe tudja majd tartani az asszonyt. — No azt alig hiszem s bátor vagyok remélni, hogy pár hó múlva fel fogja Szűcs urnák ékesíteni a fejét. — Ah 1 azt nem hiszem. Ismerem az életet annyira, ismerem a lányokat, különösen Cserei Bertát annyira, hogy ezt kétségbe vonjam. Berta gazdag lesz, toilettjei lesznek és boutonjai, fürdőbe járhat és megteheti csaknem, mindazt a luxust, a mit a felső tízezer hölgyei. Azt mint doktor mondom önnek, hogy Berta az urát nem fogja megcsalni. Szerelem! . . . szerelem . . . önök örökasszonyok azt hiszik, hogy ez lényeges tényező az emberi életben, holott erről éppen úgy le lehet szokni, mint a hogy az ember megszokja, hogy nincs vagyona. Ez is földi jó, az is. Egyik sem életszükséglet. Bertát, asszonyom, legyen meggyőződve, ki fogja elégíteni a luxus és a kényelem s sokkal lustább, kezdetlegesebb temperamentum, semhogy kalandokban kedvét lelje. Nézze milyen nyugodt elégedettséggel ül a kopasz ember mellett. De meg hát- aztán kivel is csalná meg?l — Kivel? Hát Kerekessel, az Ipszilonnal! — Ipszilonnal? Azzal a borzas úrral ott a? asztal végén, a ki dobos tortát eszik ? 1 Nagyságos asszonyom 1 Hát asszonyhóditónak tudja képzelni azt, a ki hűtlen ideálja lakodalmán dobos tortát eszik?! Ez a regények kezdete? — Engedjen meg doktor, a dobostortának semmi köze a szerelemhez 1 — Ön pedig legyen megnyugodva, hogy Ipsilon ur két év múlva nem sonetteket fog Írni, hanem sommás kereseteket és udvarolni liapunk mai számálioz fél Ív melléklet van csatolva.
