Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-01-03 / 1. szám
1-sö szám« Gyula, 1897. január 3-án. XXIX. évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » '[ Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Sí ____________________xi fi i Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó XX IT ID -Á_ T7" X XDKiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. i ; Előfizetési felliivis 99 s £6 1897. évi XXIX. évfolyamári f Huszonnyolcz esztendő tűnt el a »Békés“ hosszú pályafutása mögött. Egy nerzedék nőtt fel azóta, mely megtanulta az átala hirdetett eszmékből: Békésvármegye haladásáért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotol uralkodtak az egész vármegyében, amikor a „Békés“ hu- szonkilencz óv előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nebézkedítt a kedélyekre; semmi, de semmi, mely a * fejlődés és haladás processusát megindította volna. Ekkor jelent meg a »Békés.*, És megjelenésének első napji, a haladás tezdetének napja volt. E naptól kezdve hu éíonnyolcz év leforgása alatt egjraásután jöttek létre mindazon intézmények, mel;ek közművelődési 1 közgazdasági fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezekből a »Békés« 28 évi pályafutása IMftt bőven kivette részét. — Fém volt ügy, melyhez hozzá ne szólott volnaj nemes czél, váJalkozás, melyet nem támogatott, másrészről rtjVftíi!, ofien irt-kilzüólt volna. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye Gyula városa 28 éves ujjászűletési története van lerakva a »Békés* több mint negyedszá zados, s különlegesen és önérzettel hangsúlyozhatjuk, hogy Gyula városának mint Békésvár- megye székhelyének megóvása, s emberi számítás szerint emberöltőkre kiterjedő konszolidácziófa van győzelemre vive a »Békés* 1896-iki évfolyamában. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag múlt adja meg a »Békés*, mint e város és vármegye legrégibb és egyúttal a szék- hely egyetlen hírlapjának jogosultságát arra hogy az új évfolyam küzdelmeibe felemelt fővel átléphessen s erre Békésvármegye s abban első sorban Gyula városa közönségének nagybecsű s fokozottabb támogatását kérje. Programmnnk különben, amelylyel éveken át sikerült a közönség osztatlan bizalmát meg nyernünk, jövőben is a régi marad. Békésvármegye s abban a megye székhelye Gyula városa közigazgatási, közművelődési, föld' mivelési, ipari, kereskedelmi s társadalmi érde^ keit képviselni, tárgyilagosan, higgadtan, füg getlenül s óvakodva mindennemű személyeske déstél: ezt az eszmét tűzték ki elődeink, ezen eszme szellemében fogunk mi is működni. Mint olvasóink tanúságot tehetnek róla, lezajlott év folyamán olyan uj összeköttetéseket is szereztünk, a melyeknél fogva ama kellemes helyzetben vagyunk, hogy elvont elméletek fej tegetóse helyett kizárólag megyei s községi érdekeink istápolásával foglalkozhatunk és eme törekvésünkben vármegyénk és városunk kiváló fiainak közreműködése támogatja lapunkat, mely ekónt nélkülözbetlen orgánumává lön az egyesületeknek, megyebizottsági tagoknak, községek elöljáróinak és mindazoknak, kik a vármegye közéletében részt vesznek, vagy azt figyelemmel kisérik. “ "Lapunk előfizetési dija a régi marad és pedig : egész évre . . 5 frt — kr., félévre . ! . 2 frt 50 kr., negyedévre . . 1 frt 25 kr. Vidéki előfizetési pénzek »Békés kiadóhivatalának — Gyulán* czim alatt postautal• ánynyal küldendők be. Gyulán, 1896. deczember 24-én. A „Békés“ szerkesztősége 8 kiadóhivatala. Iá ie©7j Temetés volt tegnap. . . Ősz sggastyán lépe Roskadozó lábbal sírja éjjelébe ; Szép, magas homlokán mély-itű barázda : íFelhőjárta múltnak fergetege ásta. Homlokán barázda. . . Óh de im’ ajkára Mosolyogva'iült ki az öröm sugára. Mosolyogott az ősz, gyászos sirba menve, | Mosolyogva halt meg, tündöklő jelenbe’. Gyermek-örökösét nem hagyta szegényen, i Szent talizmán nélkül, járatán ösvényen, Drága kincset adott neki örökségül, Melylyel a jövőnek sziklavára épül. j Sziklavár magasra I Mohos bérc ormáig, : Haragos felhőkig, föl, az égboltjáig, Hol a napsugárban dicsőség sigára I Fénylik rá az égbolt kéklő aturjára. Dicsőség ragyogó sugára átrézdül Bemohosult sírnak sötétjén kiresztül, Sir sötétjén lehat porié aggastyánhoz, j — Múltnak a jövőtől hálás hódslást hoz. Porié aggastyánnak szent oltár lesz hantja, Hol tűnő idővel az ifjú lerakja Munkája gyümölcsét, a mit ho^seerelme, Ama örökségül kapott, szent kincs szerze. I S az aluvó aggnak szive újra dobban, i Hogy örökre élj én az ifjú utódban, I Zúgó zivatarban tanácscsal ellássa, — így legyen az ifjú ősz apjának mása I I ... Óh bár csak így lenné ! A múlt fénye s árnya Intéssel mindig a jövő előtt járna I Hol oly sokszor belharcz gyilkos lángja égé : Lenne szép hazánkban örökös a béke. . . I Ne is felejtsd soha édes magyar népem, I Kit temettél tegnap s kit látsz bölcsőjében 1 Rebegj imát az agg: eme halhatatlan Halottad hantjánál, buzgó áhítatban 1 A vármegye közgyűlése után. Induljunk ki ama feltevésből, hogy ármegye hétfői közgyűlésének izgalmas tár gyában,illetőleg kontroversz kérdésében, mely szerint a vármegye Dobozról közvetlenü Csabára, vagy Békésről Doboz érintésévé Gyulára építsen kőutat, úgy az egyik, mint másik tábort önző érdek vezérli: jó lélék kel elfogadnánk, hogy a kérdés fölött egészen indifferens bármely idegen törvényhatóság hoz zon határozatot. Még tovább megyünk. Nevezetesen még azt is hajlandók vagyunk konczedálni, hogy a határozat hozatalára felkérendő idegen törvényhatóság kijelölését és informálásának jogát kizárólag a doboz-csabai utat óhajtó naoortiaR engedjük at eíTTgy Is teljes” megnyugvással és a jogorvoslatról való előzetes lemondással, kötelezőleg elfogadjuk a felkérendő idegen vármegye hozandó határozatát. Ezzel akarjuk nyilvánvalóvá tenni, hogy bennünket eme kérdésben semminemű egyIgy térj a J'ölcsöhöz, szived földobogjon I — Szent Kapocs jeléül, hogy így átragyogjon A lehunyt ezredév búcsúzó sugára Az u) ezredévnek kelő hajnalára ! 1 Kun Béla. A honfoglaló magyarok számáról. Irta; Somlyai Lajos. Letűnt a végső napsugár is az ezeredik év alkonyán. Elmúlt az ezredik éve annak, a midőn az isteni Gondviselés a magyarokat „felhozd Kárpát szent bérezére“ , hogy „általa nyerjen uj hazát“; amidőn a vereczkei szoroson beözönlő néptömeg a mai Munkács táján a tova siető „kék vizű Latorcza“ partjain tábort ütött, hogy első pihenőjét tartsa az uj haza földén, amely azonban nem volt már teljesen ismeretlen a portyázni szerető magyarok előtt, hisz’ éveken át szolgált az mintegy árteréül túlcsapó érijüknek. De mennyi lehetett a honfoglaló magyaroknak a száma? Teljes bizonyosságot e kérdésben nem állapíthatunk meg, csak a valószínűséget lehet kimutatni. Kevesen nem voltak, mert különben a sok viszontagság és csatározás közben a népek nagy tömkelegében teljesen elvesztek volna. Mint a finn-ugor népcsalád egyik ága, a mai Szibéria délnyugoti részén laktak és halászattal, de leginkább vadászattal foglalkoztak. Innét Baskiriába, a Kaspitenger északi részére költöztek át, s ez volt első hazájuk Európában. Itt őket valamely hadilag szervezettebb turk (török) törzs leigázta, s ettől kapták turk nevüket, melyen a görög történetírók emlegetik őket. De a magyar nem vesztette el azért nemzeti voltát, nyelvének sajátságát, mert mint általában történt, a kisebb számú hóditó olvadt, a nagyobb számú, de szervezetlenebb meghódított népbe, épúgy, mint később a román nép az őt LapunR: mal szétmAhoz egy oldalú szempont vagy elfogultság, hanem csakis magasabb közérdek, méltányossági és gazsági érzület vezérelnek. Nincs arra eset, nincs arrra példa, hogy ja arról van szó, mely szerint a vármegye székhelyével mesgyós szomszédságban levő község számára, mely községnek a székhely nemcsak törvényhatósági, törvénykezési, hanem járási 8 minden elképzelhető egyéb hatósági székhelye, még az esetben is, ha köz- gazdasági szempontból egyátalán nem oda gravitálna — a mi különben a helyzet természetéből kifolyólag már kiindulási pontjában is kizártnak vehető, de aminek ellenkezője nemcsak nyilvánvaló, hanem adatokkal, tényékké be van bizonyítva; — ismételjük, hogy nincs arra eset, nincs arra példa, hogy az esetben, ha a vármegye ily község részére, mint az adott esetben Doboz, közutat készít, azt máshová, mint a vármegye s egyúttal járási székhelyre építhesse. Arról nem is beszélünk, hogy ilyetén ügy még kérdésszámba is jöhetne Magyar- ország egyetlen vármegyéjében is; nevezetesen arra nem volt példa, arra nem volt eset, hogy olyan hivatalos előterjesztést, mint az adott esetben, t. i. hogy a vármegye székhelyével mesgyés községet érdeklő ut máshová, mint a megye s egyúttal járási székhelyre építtessék, valaha s valahol még csak meg is koczkáztathattak, még csak szóba is kozhattak volna! És a hétfői közgyűlésen nemcsak eny- nyiről, hanem ennyinél sokkal többről volt bzó. Konkoly Jenő békési bizottsági tag indítványa mellett Doboz községe jogos érdekei nemcsak részben, hanem teljesen ki lettek volna elégítve, ama tény által, hogy Doboz községe egyrészről közvetlen összeköttetésbe leigázó frankot, longobardot, az angolszász és normannok.at stb. magába olvasztotta. A magyarok is a nevet, egyes szavakat, szójárásokat átvettek ugyan a turkoktól, de ezen idegen részeket átalakították, meghonosították eredeti nyelvszerkezetük megváltoztatása nélkül, amit bizonyít az is, hogy magyar nyelvünk egész alkatában, szókincsünk nagyobb része is a finn-ugorhoz tartozik. A viselet és egyes szokások egészen törökösek voltak a beköltöző magyaroknál. A turk nép behatása, a lakhely változása s a rendezettebb törzsekkel való gyakori érintkezés folytán a magyarok baromtenyésztö pásztornéppé alakulták át s a földet is kezdték művelni. Mikor Baskiriából a szomszédos bessenyők folytonos támadásai miatt Lebedia felé vették útjokat, tekintélyes számmal bírhattak. U. i. útközben — mint Konstantinos írja — a magyar vándornép a bessenyők által megtámadtatván, két részre szakadt. A nagyobb rész nyugatnak tartott, mig a kisebb rész délre, Persia felé húzódott és többek állítása szerint a Kuma fo-’ lyónál telepedett le.’) — Az elszakadt testvérekkel a nyugati magyarok sokáig fenntartották az összeköttetést, mig a mongol áradat el nem,söpörte azoknak nyomát. A Labediába érkezett magyarok számát Danilevszki N. J. orosz tudós ®) és utána Pauler Gy. ®) százezerre teszi, a mi nomád népnél mindenesetre igen tekintélyes szám volt. Lebediából ismét a bessenyők folytonos támadásai miatt kénytelenek voltak átköltözni Etelközbe. — Itt aztán rendezett néppé szervezkedték s itt választották meg Árpádot fejedelmükké. i) Századok 1884. 531. 1. ?,) Századok 1884. 450. 1. 1 s) Magy. nemz.tört. I. 482. 1. Az alatt a 6o—70 év alatt, melyet Lebe- diában, de főkép Etelközben töltöttek el, a magyar nemzet, a kabarok törzsével is szaporodva, hatalmas néppé nőtte ki magát, melynek szövetséges védelmét keresték a szomszédok. A magyarok számának, megállapításánál az egyedüli biztos kiindulási pont a híres arab írónak, Ibn Rosteh-nek tudósítása, ő, mint az akkori magyarok kortársa, munkájában azt Írja róluk, hogy fejedelmük húszezer lovas élén megy hadjáratra. ’) Ha ennyi volt a harezosok száma, ebből a népesség számára lehet következtetni. Van még egy adat, a krónikák adata, de ez megbízhatatlan. A krónikák szerint a honfoglaló sereg 210—216 ezer fegyveresből állott. Ezek u. i. a magyarok hét törzsét, hét egyenlő hadtestnek veszik. Mindenik hadtestre 30 ezer fegyverest számítanak a tizedeseken és tiszteken kívül. A krónikák állítását nem fogadhatjuk el, mert a magyarok, kik a portyázásokon kívül — közvetlen a beköltözés előtt, — két olyan hatalmas érvágáson estek keresztül, mint a bolgár háború és a bessenyő-bolgár mészárlás, any- nyian, amennyi szám a 216 ezer harezosnak megfelel semmiesetre sem voltak, Ibn Rosteh szerint az etelközi tartózkodás alatt a fejedelem húsz ezer lovas élén szállt táborba. Ha e számot nem az egész népre együtt hanem külön minden törzsre vonatkoztatjuk — aminthogy vannak történetírók, kik igy értelmezik, — akkor a magyar sereg Etelközben 16O ezer lovasból állott, melyet a csatlósokkal, rabszolgákkal együtt 200 ezerre lehet kiegészítenünk, így a magyarok összes létszáma lehetett Etel közben egy millió, ha a népesség */5-ét vesszük harezosoknak. i) Századok 1871. 466. 1. félív vtaftilételet van osatolva.