Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-12-13 / 51. szám
tette az egyesület megalakulásának történetét, pár szóval körülírta az egylet működésének czélját és a módokat, melyek mellett a czólt elérni óhajtja. Végül bemutatván dr. Csapodi István egyetemi tanárt, az országosan ismert szemorvost és irót, ki az országos egylet központi választmánya részéről jött le, hogy nagy tudásával tanítson és mesteri tollával gyönyörködtessen minket, — az ülést meg nyitotta. Dr. Hajnal Albert tiszteletbeli főorvos tartotta meg elsőként felolvasását a tuberkulózisról és az ellene való védekezésről. Midőn mindnyájáról szólunk, első sorban az irót kell teljes elismerésre méltatnunk, mert az egész vármegye köztiszteletben álló Berti bácsija hatalmas munkát végzett, a midőn azt az óriási statisztikai adathalmazt, számos százalék-légiót, mely felolvasásának első részét elfoglalta, akként csoportosította és adta elő, hogy legideálisabb bakfis hallgatója is feszült figyelemmel, érdekkel hallgatta és élvezte, mint a legjobb Marlitt-regónyt. — Es azok az adatok megdöbbentően szomorúak, mert nemcsak arról tesznek tanúságot, hogy mily rendkívül nagy a tüdőbajosok száma, de bebizonyítják: hogy hazánkban a gümő- kór folyton és rohamosan terjed. — Elénk tárta a vármegye statisztikáját és viszonyainkat összehasonlította az ország többi részének és más államoknak viszonyaival s mindebből azon következtetést vonta le, hogy a tiszta magyar községekben sokkal kevesebb a tüdővészesek száma, mint a vegyes népfajok által lakott helyeken. — így elmondta, hogy Magyarországon 342,000 a tüdőbajosok száma, melyből Békésmegyére 7500 esik. Járásonként véve, legkisebb a tüdővészesek száma a szeghalmi járásban, legtöbb Gyula városában, a községeket tekintve, legegészségesebb Körös-Tarcsa, mig legrosszabbul áll e tekintetben Uj Kígyós. Az átlagos százalék — 10,000-ből véve — Békésvármegyében 43, Budapesten 41, Aradmegyében 56, Párisban 39, Londonban 19, ennek oka az, hogy az angolok már e század elején megkezdték a védekezést ezen baj ellen, úgy hogy mig nálunk folyton növekszik a százalék, ott mindinkább kisebb lesz az. — A védekezés terén a legnagyobb feladat a társadalomra hárul, mert még olyan szer, mely a tuberkulózist feltétlenül gyógyítaná, nincsen. — Legjobb eszközök e czélra a folytonos tiszta levegő, a betegek elkülönitése és a köpetek megsemmisítése. — A társadalom áldozatkészségére is igényt tart a közjó e tekintetben, mert csak úgy remélhetünk eredményt e védekezéstől, ha a tüdővészes betegek részére Anglia mintájára sanatoriu- mokat állítunk fel s általában követjük Anglia példáját. A kiválóan érdekes felolvasást kisérő éljenzés és taps elhangzása után dr. Csapodi szólalt fel és szép szavakkal tolmácsolta azt az üdvözletét, melyet az országos egyesület központi választmánya anyai áldásként küldött a legfiatalabb leányzójának az egyesület békésmegyei osztályának. — Ezután megkezdte felolvasását, melyet a legosztatlanabb figyelem kisért elejétől végig. A nők hivatásáról szólt a közegészségügy terén és munkája mintája volt a szórakozva oktató felolvasásoknak. A hallgatóság nem tudta, mit bámuljon inkább, a szép próza hivatott munkását, a szellemes és gavallér csevegőt, ki még a gorombaságot is úgy tálalja elénk, mintha megsimogatna vele, a tudós orvost, avagy a népélet minden legapróbb nyilvánulásának erőt, versenyképességet erezhettek magukban a gyógyítás terén. Tudományuknak gyilkos koty- valékait, kenőcseit szabadon árulhatták, használtathatták és gyógyitgatásuk dicső eredményeként az elég gyakran bekövetkezett halál okát - nem annyira lelkiismeretességüket, mint önérzetüket dicsérőleg — soha sem önmagukban és szereikben keresték, hanem betegeiknek bosz- szantó gyöngeségóben. A bemutatott ősök ragyogó működését ismer-l vén, a modem orvos ne azon álmólkodjók sze-l mérmes pirulások között, hogy az orvos Moherétől kezdve Csíki Gergelyig a vígjátéki irodalomnak mindig hálás alakja maradt, hanem inkább azon, hogy e szigora rendszerű gyógyitgatások daczára az öngyilkolások ebben a korban arány- lagosan ritkán fordultak elő és csodálkozzék még inkább azon a könnyelmű bátorságon, melylyel a régiek ki merték magukat tenni a gyógyítás biztos veszélyének. Méltán mondható azért egész eseménynek, midőn a vármegye 1739-ben az első okleveles sebészt alkalmazta Szaicz Gáspár személyében, kitől azonban, nevén kívül, egyéb nem maradt reánk örökül. Alkalmaztatása különben egybe esik a vármegye területén akkor dühöngött pestis járványnyal, a mely pusztító kórság tovaterjedésének meggátlására a legmesszebb menő intézkedéseket tették meg. Az elkülönítési rendszer czélra vezető voltát már akkor is ismerték, azzal a különbséggel, hogy könyörtelenül végre is hajtották. A fertőztelenitóst pedig statáriális rövidséggel végezték, mint az az alábbiakból ki fog derülni. Minden községben, a községen kívül, úgynevezett vesztegházakat állítottak fel. Az elöljáróknak szigorúan meghagyta a vármegye, hogy a mint, valakin a pestis — közismertté tett — tünetei mutatkoznak, tekintet nélkül arra, hogy ur-e, vagy paraszt, azonnal egész családostól alapos ismerőjét, melyek mindegyike ott volt minden sorában és minden szavában. — Rövid, szellemes bevezetés után kimondja tárgyának mo^tó-ját: „A mintaszerű házi egészségügyre támaszkodva lehet csak erős a hatóságok kormányozta közegósz- ségügy.“ Majd végig haladva a családi élet minden fázisán, szellemesen ostorozta azokat a félszeg és káros nézeteket és szokásokat, melyeknek megváltoztatása a nő hatáskörébe esik. — Legelőször és leghosszasabban a csecsemők ápolásával foglal kozott. Mindinkább terjed az a rósz szokás, hogy a nő nem maga ápolja gyermekét, pedig ehez a csecsemőnek ősi joga van, melyet tőle elvonni ká ros és veszélyes. Félévig a csecsemő egyedüli táp láléka az anyatej legyen, mi ha nem elégséges, vízzel hígított tiszta tehéntejjel pótlandó, és csak lassanként kell a gyermeket az ételnemüekhez hozzászoktatni. Fődolog, a gyermek egészségére annak tisztántartása, azért tévhit az, hogy ótvaros gyermeket nem szabad füröszteni. Ne engedjük — úgymond a tudós orvos — hogy gyermekeinket a dada vagy különböző bácsik és nénik sorra csókolgassák, különösen a száj csókolása a veszedel mes. — Veszedelmes fölfogás az, hogy a gyermek minden baját a fogzásnak tulajdonítják; a fogzás maga nem betegség, azért ha a gyermeknek baja van, hivatni kell az orvost. A gyermekek tisztogatásának egyik káros elfajulása a száj mosás, különösen a czukros rongygyal való törülgetés. A száj tisztántartását eszközli a csecsemő nyelve, a ruha pedig csak feldörzsöli a gyenge felbőrt és szájpenészt okoz. — Majd áttért felolvasó az asszonyok másik főfoglalkozásához, a főzéshez és kimondja, hogy a konyha reformálása szükséges, mert a magyar konyha ízletes eledeleket szolgáltat ugyan, de Karlsbadba küldi tisztelőit, azért tehát mérsékelten bánjunk a zsírral és fűszerekkel. A szeszes italok élvezete is igen elterjedt, ugv hogy ma már egy házból sem hiányzik a három csillagos cognac. Ezzel is mérsékelten kell élnünk, gyermeknek pedig — erősítés czéljából — semmiiéle szeszes italt adni nem szabad, mert elrontja az idegzetét. Szintúgy veszedelmes a szertelen dohányzás, azért a nők okosan teszik, ha hatalmukat arra használják, hogy a pipázást szobáikból kiszorítják. — A divat különböző kinövésének ártalmas voltáról már nagyon sokat írtak és beszéltek — leginkább hiába — azért a felolvasó csak egy dolog érdekében emeli fel intő szavát: száműzni kell a gyermekszobából a fűzőt. A leánygyermek lő éves koráig ne is tudja, mire való az? Nem fog a fűző hiánya ártani a termetnek, sőt ellenkezőleg, szabadon és szebben fejlődhetik az. A lakás tisztántartását különösen ajánlja a nők figyelmébe. Ne féljünk nyáron a melegtől és portól, télen pedig a hidegtől és légvonattól, szellőztessünk minél többet. A bútorok tisztitó szerei között legártalmasabb gőzénél fogva a denaturált spiritusz. — Két tisztitó szere legyen minden házi asszonynak : a viz és a tűz. A tiszti that-ót tisztítsa vízzel, a már nem tisztithatót tegye tűzre. Végül utalva a köznép azon szokására, hogy bárkihez szívesebben fordul, mint orvoshoz, lelkes szavakkal buzdítja a nőket, hogy befolyá sukkal oda hassanak, hogy a babona és balhiedelem a nép között megszűnjék és okos tanácsokkal, észszerű eljárás terjesztői és a közegészségügynek mindenkor lelkes pártolói legyenék. Meg-megújoló tapssal és éljenzéssel jutalmazta a közönség a ritka élvezetet, melyet a felolvasó a vesztegházba zárassák, lakóháza becsukassék a ruházat, ágynemüek, szóval minden ingóság la gyepen elógettessék. A mint azonban a járvány még nagyobb arányokat kezdett ölteni, az eddig kiadott intézkedéseket megszigorította a vármegye azzal, hogy ha valamelyik fertőzött egyén a vesztegházat elhagyva, a községbe merészel visszatérni, azt bárki, minden felelősség nélkül, szabadon és bátran lelőhette, sőt jutalmul még egy aranyat is kapott. Hogy az óvó intézkedéseknek ez a szelíd módja nem a féktelen öröm kitöréseit okozta, az kitűnik Békés város erélyes magatartásából, mely a rendeletekre nyílt lázadással felelt, úgy, hogy csak karhatalommal lehetett az izzó békétlenséget elfojtani. A titoktartó levéltári adatokból meg nem állapítható, hogy a védekezésnek fent vázolt erólyessége hány aranyába került a vármegyének ; csak annyi bizonyos, hogy az óvó-intézkedéseknek végrehajtása és a pestis együttesen 5165 egyént, vagyis a vármegye akkori lakosságának majdnem felét pusztította el. A pestis másfél évig tartó grasszálása alatt legtöbbet szenvedett Gyula és Békés. E járvány megszűntével zajtalan évek következtek. Egészségügyi tekintetben nagyobb, újabb fordulatot csak az 1770-dk óv jelent, a mennyiben a vármegye a helytartó tanácsnak 16 éven keresztül való folytonos sürgetésére, ebben az évben alkalmazta az első okleveles orvost, Wi- zinger Károlyt, ki oklevelét Bécsben szerezte és a ki vármegyénkben a főorvosok nesztorának tekinthető. Fizetése évenként 300 frt volt. Ugyanakkor alkalmazták a vármegye alorvosául a cseh származású Kisch János sebészt is, ki oklevelét szintén Becsben nyerte, nálunk nem is lévén híre se még a sebészeket képző iskolának. (Folyt, köv.) nyújtott. A zaj lecsillapulta után a vármegye fő orvosa, dr. Zöldy János ismertette Békésvármegye közegészségügyi hajdanát, mely munkája a mellett, hogy kellő helyen alkalmazott élczelődésével nagy szatírájával mindvégig lekötötte és derült hangulatban tartotta a közönséget, valóságos culturtörté- neti rajz is. A lapunk más helyén közölt felolvasás befejezte után a közönség egy, hasznosan és kellemesen eltöltött délután emlékével oszlott szét. * A felolvasó üléB után az egylet választmányi ülést tartott, melyen a vendég dr. Csapodi Istvánon kívül jelen voltak: dr. Fábry Sándor elnök, dr. Hajnal István, dr- Zöldy János, dr. Bartóky József, dr. Reisz Miksa, dr. László Elek, Garzó Gyula, dr. Berkes Sándor, Kóhn Dávid, Nagy Jenő. dr. Kovács Károly, Bodoky Mihály és Verner László. — A választmány megbízta dr. Hajnal Albertet, hogy a tüdővész elleni védekezésről népszerű munkát ir jón, melyet az egylet kinyomatván, ingyen fog szétosztani, valamint dr. László Eleket, hogy a legközelebbi felolvasó ülésre a gyermekhalandóságról írjon értekezést. A legközelebbi felolvasó ülés helyéül Csabát jelölték meg. Majd köszönetét szavazván dr. Csapody Istvánnak közreműködéséért a községi orvosok nyugdíjintézetének előkészítő bizottságába beválasztották dr. Hajnal István elnöklete alatt: dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József, dr. Bárdos Arthur (előadó), dr. Zöldy János, Reisz Miksa, Henselmann Elek, Szlovák Pál, László Elek, Yar- ságh Béla, Garzó Gyula, Oláh György, Nagy Ernő és Chriszto Pál tagokat, s ezzel az ülés véget ért. __________ CByO Ka rácsony előtt. Karácsony! Nem hiszem, hogy van ember legyen az bármennyire elfásult kedélyű is akinek e név hallatára jól eső melegség ne lopodznék szivébe. A szeretett örömünnepe ez mindnyájan tudjuk, érezzük ezt. Ez az érzés sokak szivének enyhülést ad s kitartást az élet nehéz küzdelmeihez. Gazdag, szegény örül a karácsonynak, egyik a pompás ajándékokra, szórakozásokra gondol, a másik arra, hogy akkor ő is elmehet a templomba imádkozni a mindennapi kenyérért s azért a boldogságért ami a túl világon lesz része: erős hite megnyugvással tölti el 8 ez jámbor szivének elég. Azért ápolni kell a vallásosságot, mert ha a nép vallástalan, (ami fájdalom már nagyon is terjedő) majd nem elégszik meg ennyivel. Az imádság megtisztítja a lelket minden rosztól! Karácsony, itt a karácsony: vigan kiabál az apró népség, mikor az első hópihéket látja szállingózni a levegőben. Eszükbejut, hogy ilyenkor szó kott a Józuska jönni. Hangos a gyermek szoba, kérdeznek találgatnak: mikor jön, hányszor mondják el addig az esti imájokat, mit hoz?: Az élelmesebbek miudjárt el is mondják, micsoda kincsek után fáj szívok. Egy bátor kis fiú meg éppen levelet irt a Jézuskának s abban babszem betűkkel leírta kívánságait, megezimezve be is dobta a postaszekrénybe. Milyen öröme lesz majd, ha látja, hogy a kért drágaságok mind ott vannak a karácsonyfa alatt. Mert a posta még a Jézuska levelét is tudta kézbesíteni. Nálunk a karácsonyfa nagyon is fényűzően van kiállítva, sok szüle versenyez egymással, elhalmozzák a Nürnbergből hozott czifra játékokkal, drága párizsi babákkal ami bizony nagyon káros, mivel a gyermek már ilyenkor magába szedi a nagyra vágyást a fényűzés iránti hajlamot úgy, hogy az egyszerűbb játékokat csak fitymálódva nézi s később az életben is követelő elégedetlen lesz, pe dig a sors kevés embert kényeztet. Ellenben ha ily korban hozzá szoktatjuk az egyszerűséghez, talán nem lesz olyan sok korán élet unt ember. Lássuk a szegény munkás gyermeket milyen ragyogó szemmel nézi aszalt szilvából összerakott krampuszát, mézeskalács-huszárját, pedig a gyermekek közt még nincs rang különbség, szivök egyformán ártatlan. Régebben a karácsonyfa díszeket az úri csa- dok is otthon készíttették, diót, almát aranyfürttel vontak be, szines Ián ez szalagokkal, apró kosarakkal élénkítettek. Czukorkát, süteményt, sőt a gyer- tyácskákat is otthon mártogatták, illetve sárga viaszból; még egy pár értékesebb játéktárgy, nehány könyv kellett hozzá és ragyogó volt minden. Igaz sok idő kellett mig mindez elkészült, de oly szives örömmel csinálta az egész háznép. Sok nagy embernek volt ilyen karácsonyfája! Most elmennek az üzletbe, bevásárolnak pár óra alatt egy csomó csillogó holm't jó drágán s kész a fa. Tagadhatatlan szép, igen szép, de hiányzik róla a szeretet melege, nem dobogtatja meg szivünket, hidegen hagy, hiszen csak a boltból való mindez nem töltöttünk készítésével boldog órákat. Mennyire fejlesztette a nagyobb gyermekekben a testvéri sze- retetet, mikor ők is szerető gonddal fáradoztak apróbb testvéreik karácsonyfáján. Az élelmes gyárosok még magyarnak is öltöz tetnék bábjaikat, de olyan csikóst vagy parasztlányt mi nem ismerünk, ez ép oly bántó mint mi kor német színész magyar népdalt énekel. A játék készités nálunk is szépen fejlődik; igaz nem olyan fényesek és nem oly olcsók mint a külföldről hozattak, de aki a kiállításon látta mind gyönyörködött bennük. Mindegyiken látszott, hogy itthon készült, hogy magyar ember munkája. Ha jobban felkarolnák a hazai játékipart bizonyára itthon is olcsóbb lenne, de ezekből véve kettős czélt érünk el: először a gyermek ízlését nem rontjuk külföldi czifraságokkal, hisz a játékszerekben is megnyilatkozhatik a nemzeti sajátosság a magyar géniusz! Másodszor uj iparágat honosítunk meg ami a mai gőzzel, villanynyal dolgozó korban más munka hiányában áldás lenne a népre. Lám a varottasaink is milyen híresek lettek mihelyt külföldre kerültek, mi pedig itthon milyen sokáig nem láttuk meg. Nagyon sok szegény család áldja azokat az igazán m.igyar úri asszonyokat, akik látva küzdésüket lehetővé tették, hogy munkájok után tisztességesen élhessenek. Az igaz, hogy a magyar játék készítőkről vajmi kevés ember tud, bozzeg a külföldi ezégek nem sajnálják azt kevés kiadást a hirdetésért, elárasztják az országot mindenféle árjegyzékeikkel. Sok még az idegenből fordított meséskönyv is már pedig gyermek irodalmunkra méltán büszkék lehetünk és azok már igazán elég olcsók. Kell-e szebb meBe, mint aminőket Pósa Lajos vagy Benedek Elek Írnak?! Hogy e két név milyen kedves az apró nép előtt úgy hiszem mondanom sem kell, Jöjj el havas karácsony hozz békét, szeretetet sziveinkbe és örömet a gyermekeknek!! Gazdik Bertalanná. Hírek. Tallián Béla és családja tegnap este költöztek el végleg városunkból. A vármegyeház előtt néhány nap óta rakodó butorszállitó kocsik megteltek és a bútorok után utolsóként elhagyták a várost a család tagjai is, hogy tőlünk az idegenből visszatérjenek haza. De bár nem valódi otthona, csak ideiglenes tartózkodási helye volt a város a főispán családjának, bár mi is tudtuk, hogy csak ideig-óráig lesz körünkben e család, most mégis fájó érzéssel búcsúzunk tőlük — e helyen nem a főispántól — de a város egyik legjobb polgárától és hozzátartozóitól. Tallián Béla mint a város polgára, a város érdekei előmozdításában első vonalban küzdött és tagadhatlan érdemeket szerzett magának, mint embertárs, lekötelező szívélyes modoránál és raindeu jó iránt való érdeklődésénél fogva mindnyájunk igaz becsülését bírja. Bájos neje, a családanya mintaképe volt, kit csak a jótékonyság erényének gyakorlása vont el a házi tűzhelytől, melynek fénye leikétől nyerte erejét. Midőn e tisztelt család távozásakor nekik a jövőre is zavartalan boldogságot kívánunk, azon reményben tesszük ezt, hogy gyulai tartózkodásukról nem fognak kellemetlen emlékeket magukkal vinni otthonukba. A tisztikar bucsuzása a főispántól. A távozó Tallián Béla főispánnál csütörtökön délután tisztelgett testületileg a vármegye tisztikara. A tisztelgésnél nemcsak a központi tisztviselők voltak jelen, hanem a vidékről is nagy számmal megjelentek, kik hivatalosan akadályozva nem voltak. A tisztelgőket dolgozó szobájában fogadta a főispán, hol dr. Fábry Sándor alispán tolmácsolta a tisztikar érzelmeit, melynek a főispán 4 évi ittléte alatt nemcsak ellenőrzője, de vezetője és szívélyes támo gatója volt, majd azon óhajtásnak adott kifejezést, hogy a főispán további pályája sikerekben gazdag, terhes gondoktól azonban ment legyen. Tallián Béla meghatottan válaszolt az üdvözlő szavakra. A társadalmi szokások között — úgymond — legkevésbbé szereti a búcsút, mert az ezzel járó fájó érzettel szemben gyávának érzi magát. Majd megköszönve a tisztikar fáradozását és jókivánatait azt kívánta, hogy azok munkája — mint az ő kormányzata alatt is — buzgó, hazafias és eredményes legyen. Majd a tisztelgők mindegyikétől kózszoritással és szívélyes szavakkal búcsúzott el. — Gyula város tisztikara pénteken délután jelent meg bucsutisztel- gós czéljából a főispánnál, kit Dutkay Béla polgár- mester üdvözölt a város és tisztikar nevében A főispán válaszában hangsúlyozta, hogy mindig szívesen fog visszaemékezni a Gyulán eltöltött négy esztendőre — majd köszönetét. mondva a megjelenteknek azon biztosítással búcsúzott el, hogy a mennyiben jövő működése közben alkalma nyílik, mindenkor örömmel és készségesen fogja Gyula város érdekeit támogatni. A vármegye millennáris mezőgazdasági helyi bizottsága f. | hó 9-ón tartotta záró ülését, melyen jelen voltak Tallián Btla főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor, dr. Bartóky József ,Deimel Lajos, Horváth János, Zlinszky István és Sóhár Kálmán. A bizottság tudomásul vette Sohár pénztárnoknak, Zlinszky előadónak és a házi ipari kiállítás rendezésével megbízott Horváth Jánosnak jelentéseit és a vonatkozó számadásokat egy számvizsgáló bizottságnak adták ki. A megmaradt házi ipari czik- kekre nézve akként intézkedtek, hogy azokat a vármegye alispánja árverés utján vugy a vármegyebeli nőegyletek közbenjöttével árusítsa el. A felszerelések közül az egyik szövőszéket Beke Géza gyulai lakos leányának adták, mig a másikra nézve megbízták a vármegye alispánját,, hogy azt egy érdemes szegény leánynak ajándékozza. Végül a bizottság dr. Fábry Sándor indítványára a helyi bizottság vezetése, valamint a kiállítási és millenniumi ünnepélyek szervezése körüli működéséért Tallián Béla elnöknek, az alelnöknek pedig buzgó közremunkálkodásukért, Zlinszky Istvánnak, Sohár Kálmánnak és Horváth Jánosnak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott.
