Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-08-02 / 31. szám

31-Ik szám

Gyula, 1896. augusztus 2-án

XV. (xxvin.) .évfolyam.

Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János .

kereskedése, hova a lap ij J szellemi részét illető köz- ■ i lemények intézendők. ,* 1

Kéziratok nem adatnak r vissza. V

Előfizetési dij: 1;

Egész évre . 5 frt — kr. \ Félévre ... 2 > 50 » '!

Évnegyedre . 1 » 25 » 11

Egyes szám ára 10 kr. i;

TársacLaAmi és közgazdászati hetilap

MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Felelős szerkesztő: DsZ © lü 1ST ID -Á. T7* X XD.

bab.

Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.

Nyilt-tér sora 10 kr.

Háziipar ügyünk.

ii.

Felemlítettük, hogy a háziipar ügyet, a munkás mozgalom szülte. A munkásbajok orvoslására irányuló törekvés, a háziipart egyik legalkalmasabb gyógyszerül jelölte meg ; tehát a házipar ügy a legszorosabb kapcsolatban áll a munkás kérdéssel.

Munkásbajok orvoslása háziiparral! Szép és nagy gondolat. Csakhogy a »a munkáskérdés tanulmányozására s a munkásbajok orvoslására« szervezett nagy bizottság nem sokat törődött azzal, hogy a munkásbajok lényegét s okait kiderítse; mindenki azt hitte, hogy jól ösmeri, persze fel sem tűnt, hogy mindenki másként ösmeri. S e nagy feladatokra hivatott nagy bizottság, nem is fárasztotta magát tanulmányokkal, feladatai megoldására felhasználható ereje mérlegelésével s több ilyen hiábavalóságokkal. A tanulmányozást csinálták, úgy — more patrio a zöld asztalnál, hol mindenki elmondta észleleteit, tapasztalatait és főként eszméit, melyekkel a munkás népet kiragadni remélte helyzete fertőjéből s a köznyugalmat pedig megvi- hatlan védősánczokkal körül vehetni hitte.

Ki gondolt volna arra, hogy az alapvetés el legyen vétve? Egy nagy bizottságot szervezni a munkás kérdés tanulmányozására, azt jelentette, hogy lesz szóáradat, mely elönti a czélhoz vezető utat. Végre is a tanulmányozás nem nyilvánult másban, mint egymás szellemének megismerésében. Szerencse, hogy midőn ily ismeretekkel el volt telve a nagy bizottság, felaprózta magát kisebb bizottságokra, a kisebb bizottságok pedig egy-egy okos emberben kompromittáltak.

Ekkép lett aztán egyes okos emberek feladata a munkás kérdés tanulmányozása.

Így vállalkozott ily kiválasztott okos ember, mint háziipar felügyelő, a munkás

Z>

Gonosz Gyula.

Ott, hol a délibáb csaljátékot üz a szemlélővel, hol a messze terülő puszták ölén csikósok ostorpattogása, legelésző nyájak kolompja hangzik, gémes kutak oszlopán gubbaszkodó sas te- kintget a távol űrbe, a róna közepén épült Té- mekcsek városa; ennek kebelében született Gonosz Gyula, akkor midőn 1738-at írtak az emberek a folyó év jelzésére.

„Nomen omen“ úgy tartja egy ős nép közmondása. Ez előítélettel sokszor és soká kelle megküzdenie Gonosz Gyulának is.

Hősünk, midőn még tejnek italával táplálkozott, nagyon jó gyerek volt, kiváltképen mikor aludt, később midőn „pendeles* s „hátul- gombolós nadrág* korszaka következett reá, már sokkal inkább igazolni látszott nevének jogos voltát, a mennyiben nem volt az a magasba nyúló ta, melynek ágaira fészkelt madarak tojásait felkutatni képes ne lett volna, s a csupasz veréb Rakat nagy kedvteléssel tanitgatta szárny- tálán repülgetésre; s kor és játszótársainak nem egy ketteje tanúskodhatott a kis Gonosz ököl- viadalbani teljes jártassága felöl.

Az évek teltek! A kis Gonosz nagygyá növekedett. Nagy lett testben s lélekben egy- iránt. Nem csak a „silabizálás“ nemes művészetében szerzett teljes jártasságot, de mesterré lön az „Írva olvasás“, „declinatio“, „conjugatio“ »der, die, das“ mezején is s általában „a tudomány diszes csarnokában“ egész otthonossággal forgolódott. . . . „Mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik“, aként epekedett lelke napról-napra többet-többet meríteni a hasznos ismeretek éltető forrásából . . . Nem csuda azért, hogy midőn az orr és száj közötti spácziumot fekete szőrzet boritá el, mit vulgó „bajuszának szoktak nevezni, egyáltalában nem illettek a közmondás ama szavai a nagy Gonoszra: „Barba ereseit, caput nescit“, sőt ellenkezőleg, tudományban gazdag fejjel tűnt ki tanulótársai között, miként „Szent László“ a sereg felett . . . s már a „bagoly diák“ szép jövő záloga lön az őt közelebbről ismerők szemeiben, s tanárai megjósolták: „E fiúból pap lesz, akárki meg lássál*

mozgalom okából felszínre emelt háziiparnak tanulmányozására, s arra, hogy megtanítson minden halandót, hogy kell háziiparunkat fejlesztve, mint gyógyszert alkalmazni a munkásbajok orvpslására.

Midőn a háziipar felügyelő »tanulmányait« előterjesztette, örömtől dagadt kebelünk azon hitben, hogy most már valahára tisztában leszünk a munkáskérdés lényegével és okaival, s megismerjük munkásügyünk egész terjedelmét. Azt hittük, hogy közvetlenül szerzett tapasztalatokra fektetett adatokból, meg fogjuk ismerni minden egyes község munkás viszonyait, — azok személyi, családi, kereseti, műveltségi állapotát — s azt, hogy mily okok, körülmények gátolják vagy segítik elő a munkások anyagi és szellemi fejlődését; — s azt hittük, hogy a »tanulmány« közvetlen tanulmányozás alapján feltárja előttünk minden egyes, vagy mondjuk csak a munkás mozgalomtól érintett község mezőgazdasági helyzetét, ismerteti a birtokviszonyokat, — a szegényügy egész terjedelmét s mindezeknek vonatkozásait, hatásukat, befolyásukat a munkások viszonyaira; s ime, a »tanulmányok« első lapjáról, arról kell meggyőződnünk, hogy az érdemes szerző még sem fordult a munkás mozgalom egyes fészkeiben, például az orosházai járás pusztai községeiben (mi a csuda?!) s nem fordult meg a Sárréten; s a hol pedig'megfordult, »tanulmányaihoz« az adatokat a piaczokon szedte össze.

Hát biz az — elismerjük, colossalis egy gondolat, — a piaczokon tanulmányozni a munkásmozgalom okait s a háziipart, de hogy a fórumon még sem lehetett megtalálni mindent, — abból gyanítjuk, — hogy a községi elöljárókból, lelkészek, tanítók s egyéb a háziipar iránt érdeklődőkből értekezleteket is tartott; s igy állapította meg aztán az eléjük terjesztett, kérdésekre adott feleletekből vármegyénk háziiparának helyzetét, viszonyait, és ^kapcsolatát a munkásmozgalommal.

Sugár termet, szép bariton hang, kitűnő testi és lelki erő, éj sötétével versenyző haj, finom társalgási képesség „Isten és emberek előtti kedvességére segítették a nemes törekvésű ifjat s nevének végzetes jelentősége csak annyiban maradt meg, hogy szikrázó elméje a tréfás évelődésbeni jártasság magas színvonalán tartotta őt; sikerült élezei, sziporkázó adomái, szatirikus ötletei indokolták azon feltevést, hogy lelkének mennybe s portetemeinek koporsóba szálltakor majdan „nyelvét extra műtét által keilend használhatlan állapotra juttatni,“

Homér születési helyének dicsőségéért hét város versengett egykoron, ámde azok egyikének sem volt nagyobb 1 indokoltabb büszkesége, mint minő Témekcsek városé, melynek kebelében pillantotta meg először Istennek derült egét Gonosz Gyula s hangzott felette a bölcső dal, melynek andalító hangjainál szunnyadta gyermek álmait a nagy eszmék embrióját magában „rejtő kisded csemete.

Vessünk íátyolt amaz ifjúkori „casus“-ra, midőn „a kántor helyetteseként működvén az ifjú Gonosz egy Pharao utód temetése alkalmával, a gyászos komolyság háttérbe szorulta miatt, majd-majd ádáz düh zsákmányául esett, ha idejekorán nem sikerül „ellantolni“ a „tógá“-val az események színteréről!

Tekintsük meg őt midőn asztalfiókjában „papi diplomáival, fejében „exegesis“, „homi- létika“ stb. tudásával, szivében nemes érzelmek

I buzgóság gazdagságával a köngyi gymnasium- ban, mint kitűnő tanárt találjuk a mi Gyulánkat, kinek jelszava: „Óra et laboral“ . . .

Majd midőn a mogyai egyház lelkipásztora „ősi házban, ősi joggal életét elpipálta“, nagy szavazat többséggel lett pappá elválasztva Gonosz-Gyula, daczára annak, hogy „gonosz nyelvek“ „heptikás* hirbe keverni törekedtek őt a választó közönség előtt, sőt erős szivarfüsttel is próbára tétetett „tüdöbeli állapota“ a „konkur- rens® urnák.

A következmény megmutatta, hogy nem csak erős tüdővel, de „nagy májjal“ is birt ő, mert habár „apostoli buzgósága“ jutalma gyanánt „szitok és mocsok“, rágalom „meggyilkoltatás“ veszélyével kellett is sokszor szembe néznie: bátran és tántorithatlan léptekkel haladt kitűzött szellemes czélja felé s habár „vetett

Keressétek a tanulmányokban ezeket, hol fekszenek, s aki feltalálja, — az bátran iriehet kincset keresni.

Azon tisztán megvilágított czél tehát, hogy a háziipar a munkás viszonyokra vonatkozásában tanulmányoztassék: szem elő tévesztetett s igy mindjárt a kiindulásná rátért műkedvelőnk a hamis útra s nem csoda, ha tájékozatlan tántorgásában mindinkább távolodott a czóltól.

Az a kérdés, hogy az egyes községek mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, viszonyai minő befolyással voltak- a munkás mozgalom keletkezésére, s minő hatással vannak a mozgalom fentartására, — és hogy ezen viszonyok szerint, s az egyes községekben létező birtok- viszonyok, gazdasági rendszerek mellett, a napszámos, munkások foglalkoztatására menynyi munka kínálkozik, s mennyi az évi kereset legkisebb s legnagyobb értéke, s milyen a napszámos munkás szükségleteinek mérve, okszerüek-e az igények, -melyek a szükségletekre támasztatnak, s arányban áll-e az igény vagy valódi szükséglet a keresettel s biztosíthatja-e a családfő keresete a család szükségleteit; s az a kérdés, hogy milyen a munkások száma egyes községekben, össz- hangzatban van-e az, a kínálkozó munkával s hogy részt vesznek-e a nők s a családtagok rendszerint a családfő munkájában, hogy kényszeriti-e a nőket s családtagokat a megélhetés nehézsége a házi foglalkozások körén túl terjedő kereső foglalkozásra, — és hogy mily arányban áll a keresők száma az eltartottakéval: -mind, mind figyelmen kívül van hagyva a háziipar felügyelő ur tanulmányában.

S kérdjük, mit lehet várni a tanulmányról ezen kérdések felderítése nélkül ? Ez volna az alap, melyre építeni lehetne. Miből ítélhetjük meg azt, hogy háziiparunk minő viszonyban áll a mezőgazdasági napszámos munkások helyzetével, s van-e s lehet-e a háziiparnak hatása, befolyása ezek sorsának, helyzetének előnyös átalakítására ?

sírással és könyhullatással“, ime „aratott nagy örömmel.“ Ki tartó szorgalma, lankadatlan buzgósága sikert aratott. Megelevenültek a porok, életre keltek a kövek, a pusztulás, nyomain élet fakadt. ...

A „heptikás*-nak mondott pap ötven éven át volt lelkipásztora a mógyai gyülekezetnek s az elismerés számtalan jeleivel találkozott azok részéről is, kik korábban félreismerték üldözték őt s minden 50 krajezáros okmány nélkül Gonosz Gyula „Angyal Gyula“ nevet nyert tisztelőitől érdemeinek méltánylásául. ! . .

„Az elenyészettnek nyomdokára az esti szellő uj fővényt takar“, de nem borítja feledés pora nevét annak, ki „a kevesen hűnek találtatott s többre bízatott“ azután, mert „a derék nem fél az idők mohától: a koporsóból kitör és eget kér.“ . . .

Dombi Lajosi

Büb-arfTJLX© d..

(Stina de Tale.)

Ha Svájczban volna, két világrész minden valamire való turistája csodájára járna s bibliotékákra terjedő út és helyleirásokat olvasnánk róla I igy pedig hogy alig egy napi járó földre van tölünk, bízvást fogadni lehetne, hogy még a szomszéd vármegyék intelligencziájából is tízszer annyi ember költötte külföldi klimatikus helyeken drága pénzét és idejét, mint amennyi a tőle napi járó földre eső Biharfürednek nem csak hogy feléje nézett volna, hanem — hírét is hallotta.

De akik megismerték — úgy meg is szeretik, hogy okvetlenül visszakivánkoznak a páratlanul szép és hasonlithatlanul vadregényes helyre.

Nem is csuda! Hiszen a beteges, romlott légkörből semmit sem bocsátanak át azok a mértföldekre, százezer holdakra terjedő fenyvesek, azok a tölcsér módjára felemelkedő óriási hegyek, melyek a körülzáro.lt stinai völgyet féltékenyen óvják minden vihartól; levegőjét enyhévé, képét szelíddé, virányát gazdaggá teszik, hogy minden csak a fenyves édes balzsamos illatában füröd- jék, azzal táplálkozzék, attól üdüljön és nyerjen boldog uj életet.

Látni, érezni kell, leírni szegény a toll azon

Pedig ez a kitűzött czél.

Minden alap s alaposság nélkül tanulmányoztatok tehát báziiparunk helyzete; sö't ngm csak igy, de a közvetlenség teljes hiányával is; mert talán csak nem ringatja magát, a háziipar felügyelőn kívül, senki azon hitben, hogy a háziipar viszonyokat a piaczok- ról s értekezletekből meg lehet helyesen ösmerni ? I

Minő eredményt lehet várni ily tanulmánytól? Azt, hogy elvesztegettünk csak nem két évet s mégis csak Mádnál vagyunk.

Daczára mindezeknek, megállapítja az érdekes „tanulmány“ az itt-ott „végrehajtott“ piaczi tanulmányokból s értekezletekből, hogy „népünk az őszi mezőgazdasági munkák bezárulta után, egész a tavaszi munka megkezdéséig tartó hosszú és kereset nélkül (?) időszakban, igyekszik magának foglalkozást találni.“

S hogy ezt be is bizonyítsa az 1891. évi háziipari állapotok 6tatistikai adatait feltárja, mely adatok alig négyszáz egyént tüntetnek ki olyant, kik háziiparral foglalkoznak vár- megyénkben; s midőn elborzad a megbízhatatlanul hibás adatokon: megjegyzi, hogy 5—10-szer. több a háziiparral .foglalkozók száma. Ha feladatának magaslatán' áll a háziipar felügyelő ur, nem veti úgy hasból oda ezt vél ményt, hanem maga megszerzi a helyes, megbízható adatokat; hiszen nem nagy fáradságba került volna, minden egyes községben kitöltetni, azon lapokat, melyeket már a kormány e czólból használt, persze, ha erről tudomást keresni a piacz helyett máshova ment volna.

így aztán azt ia megtudjuk a tanulmányból, hogy nem két kolompos, s tizenhárom tollfosztó háziiparüző van vármegyénkben, de hogy hol és mennyi? azt nem. Pedig talán ez mégis csak egyik főtárgya lenne egy háziipari tanulmánynak, még ha úgy műked- velősködés minden gyarlóságaival szerkesz- tetik is az.

gyönyört, melyet e völgy nyújt; beszivni kell azon balzsamos illatú fenyves levegőt,- mely 1 helyen a sorvadni kezdő tüdőt élénkíti s mintegy uj életre gerjeszti — inni kell az ország legjobb vizét, mely e helyen az idült katharusban szenvedő gyomrot és bélcsatornát az étkek megemésztésére s a test ökonómiájának hatványozása által a kifogyni, kimerülni kezdett fizikai erők gyarapítására serkenti, — élvezni kell mindezt és még többet, mit Stina de vale s vidéke remek kiránduló helyei: a pojéni csúcs, a kusz- tora, a Drágán völgy, a Bocsásza, az Ördögmalom, az oncsáSzai csontbarlang, a hasonlithatlan Kor- nu Muntyilor látképe, az országban páratlanul szép Bulz völgye, az ép oly páratlanul borzalmas, mint felséges Csetátye vadregényes szépségei a nyomott, az önmagával meghasonlott kedély felelevenítésére, megnyugtatására s a kimerült szellemi tevékenység emelésére nyújtanak.

Biharfüred alig hét-nyolez éves fürdőhely és hála és elismerés érte Pável Mihály püspök nemesszivü áldozatkészségének, különösen az utóbbi három esztendő alatt igen sokat haladt. A Belényesből Stinára vezető utat kiszélesítették, meredek pontokon védő korlátokkal ellátták.

A fürdőt telefon köti össze a belényesi püspöki residencziával és ez év folyamán valószínűleg elkészül a villanyvilágítás is.

Egyik nagy előnye az olcsóság; eme szempontból nézve, csaknem páratlanul áll a házai fürdők prospektusában. Egy szoba ára 30 kr, ágyneművel és kiszolgálással 60 kr, zenedij 10 kr, (a belényesi czigánybanda fent tölti a nyarat) table d’hotel étkezés naponta 1 frt 20 kr, (reggeli, délben 4 tál, vasárnap, ünnepnap és csütörtökön 5 tál étel, este 2 tál étel). Kúrtaksa nincs, úgyszintén dijmentes a zuhany fürdő is.

A közbiztonság fentartására nyáron át csendőrörs van a fürdőtelepen, Budorásza község révén pedig póstaösszeköttetés.

Amióta a forróság beállott, Stinán verőfényes, derül napok állottak be. A hőmérsék különbözet az Alföld és Biharfüred között, (melynek völgyfenéke mintegy 50 méterrel magasabb Felső-Tátra-Füred-nél) normális körülmények között R. szerint 10—11 fok. Nevezetesen ha Békésvármegyében 3o, akkor Stina de valén 19—20 fok a meleg.

A saison rendesen junius i-én kezdődik és