Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-05-17 / 20. szám

községek koz- valamint társadalmi életében is nyilvánulni fog. Alantabb közöljük a tudósítások at, amint azokat lapunk barátai, levelezői, szívesek vol­tak nekünk megküldeni. Elnézésüket kérjük, ha tudósításaikat — amelyekért nem mu­lasztunk el hálás köszönetét mondani — ösz- szevontuk, megrövidítettük. Kénytelenek vol­tunk vele, térszűke miatt; igy is csak egy teljes ív melléklet adásával válthatjuk be Ígéretünket, hogy a községek millennáris ün­nepélyéről teljes tudósítást adjunk. Az ünnepélyek lefolyásáról tudósításaink a következők: Békésen Folyó hó 2-tól kezdve a középü­letek s sok magánosok házain lobogtak a nemzeti zászlók. A millenáris iskolai ünnepélyek május hó 9-én délelőtt az egyes tanintézetekben következőleg foly­tak le. A re/, gymnasiumban : 1. A gymnasiumi énekkar Szügyi József ének­tanár vezetése alatt alkalmi éneket mondott. 2. Ünnepi imát mondott Paulinyi Károly hit­tanár. 3. Alkalmi beszédet mondott Osváth Ferencz igazgató-tanár. 4. Hazafias költeményeket szavaltak: Stein Mór VI. oszt., Bagoly Geiza V. oszt. és Konkoly Aladár VI. oszt. tanulók. 5. Az egyel előadások között az ifjúsági ének­kar hazafias dalokat adott elő. 6. Záró Beszédet mondott Sztgedy Károly lelkész. A köztégi polgári leányiskolában : 1. Hymnusz két első versszakát énekelték a növendékek. 2. Imát mondott Huszthy Lilla I. oszt. nö­vendék, 3. Megnyitó beszédet mondott Dr. Hajnal István iskolaszéki elnök. 4 Alkalmi beszédet mondott Fábai Károly igazgató. 5. Magyarország térképe előtt földrajzi ismer­tetést mondott Mezey Irén I. oszt. növendék. 6. Alkalmi hazafias verseket és történeti ese­ményeket mondtak: Nagy Gabriella IV. oszt., Híd­végi Mária IV. oszt., Untervéger Irén IV. oszt., Banner Mária III. oszt, Jancsovics Juliánná III. oszt., Benedicty Mária I. oszt., Untervéger Margit Il-od, Untervéger Krisztina és Szabó Juliánná III. oszt. növendékek; — továbbá Csapó Róza IV. oszt, Korcsok Emerenczia III. oszt., Miegend Róza I. oszt., Váradi Vilma IV. oszt., Beck Ilona II. oszt., Morvay Mária III. oszt., Mezey Irén I. oszt. növen­dékek. /1í. Záró imát mondott: Untervéger Irén IV. oszt. növendék. 3. Bezáró beszédet tartott Hr. Hajnal István iskolaszéki elnök. Mindkét helyen, úgy a gymnasiumban, mint a polgári leányiskolánál, nagy és díszes közönség volt jelen; meglepte a hallgató közönséget a növendé­kek szabatosan és hévvel tartott előadásuk, különö­sen a leányok részéről. A református nagy templomban tartották meg az ünnepélyt az összes református elemi iskola nö­vendékei mintegy 1300-an. 1. Az ünnepély a hymnuszszal kezdődött, me­lyet az összes gyermeksereg együtt énekelt. 2. Megnyitó beszédet mondott Kecskeméti Fe­rencz iskolaszéki elnök, 3. Ünnepi alkalmi beszédet tartott Kovács László tanító. 4. Szavaltak: Durkó László IV. oszt., Rózsás János V. oszt., Lipcsei Zsófia IV. oszt., Cs. Horváth Ferencz IV. oszt., Jámbor Lajos IV. oszt., Borbély Eszter III. oszt. tanulók. mely ápol és eltakar óh magyar 1 melyen kívül a nagy világon nincsen számodra hely, áldjon vagy verjen sors keze itt élned halnod kell . . . és valamint a nap mikor leáldozik elviszi magá­val tőlünk jótékony melegségét és világát, úgy drága hazánk édes anyánk is ha sirba szállana, el vinné tőlünk kipótolhatlan szereimé'. Úgy sze­ressük tehát őt, hogy szivünkre tett kézzel el­mondhatjuk Petőfinkkel ezt: Tied vagyok tied hazám 1 E szív e lélek, Kit szeretnek ha tégedet Nem szeretnélek, Szentegyház keblem belseje Oltára képed, Te adj s ha kall a templomot Ledöntöm érted, S az összeroskadó kebel Végső imája, Áldás a Honra Istenem l Áldásod rája. Mikor pedig eljő az óra mely int az indu­lóra ismét e siralom völgyéből, hogy egy jobb hazába térjünk pihenni, hol fájdalom nincs többé és egy csendes örök álomra hajthatjuk le ott ki szenvedett tetemünket árva anyai keblére, akkor is ez legyen utolsó sóhajunk és kérésünk az élet­halál urához, a nemzetek Istenéhez: Tedd boldoggá, tedd szabaddá E földet én Istenem, Mert igy anyai ölében Boldog lesz szendergésem I Tisztelt kedvelt magyar véreim, szeretett honfitársaim 1 Ha most elgondoljuk, mit a törté­nelem könyvéből tudunk, hogy a maroknyi ma­gyar népnél, mely ma megfogyva de törve nem, 5. Egyes előadások között a növendékek együt­tesen hazafias dalokat énekeltek. 6. Bezáró beszédet tartott Kecskeméti Ferencz lelkész, iskolaszéki elnök. A gyermekek innen zászlók alatt két zenekar kísérete mellett kivonultak a város végén lévő zöldbe s ott ebéddel láttattak el s egész estig a zöldben mulattak, játszottak tanítóik felügyelete alatt. Különösen feltűnt az az érdeklődés, a melylyel a város összes lakosai ez ünnepély iránt viseltettek, a szülék', tanügybarátok, a város kicsinyje és nagyja ünnepi díszbe öltözötten, örömtelt árczczal és szív­vel ünnepeltek egész nap. Bámulatos volt az a higgadt, értelmes .előadás, a melyet úgy a leányok, mint a fiúk részéről ta­pasztalt a hallgatóság, kiket előadásuk után zajosan és lelkesen megéljenezett. Május hó 9-én délután még a városi bérház nagytermébe gyűlt össze a gymnasiumi ifjúság és a polgári leányiskola növendékei, a hol esteli 8 óráig tanáraik és tanítónőik felügyelete mellett jó kedv­vel tánczoltak. Május hó 10-én. __ Má r reggeli 5 órakor zenekarok járták be a város minden utczáját, hirdetve a nagy nap jelen­tőségét, még a legszegényebb házakon is zászlók lobogtak. Reggeli 8 órára a városházánál egybe voltak gyűlve a város összes elöljárói s képviselői, a szolgabirói hivatal összes személyzete, hogy a meg­állapított sorrend szerint hálaadó istenitiszteletre a ref. templomba összejöjjenek. A templom zsúfolásig volt tömve. Az isteni­tisztelet megkezdését ágyúlövésekkel jelezték a pia- czokon felállított hazai pattantyúsok. Kecskeméti Ferencz ref. lelkész gyönyörű imát mondott, melyben áldást kért e hazának minden egyes polgárára, a királyra, a hazára. Utánna Szegedy Károly tartott egy nagysza­bású, költői hasonlatokkal, szépen beszövött ünnepi beszédet. Onnan a római kath. templomba vonultak a járási tisztviselők, községi elöljárók és képviselők, a hol Kny Antal esperes-plébános tartotta az ünnepi misét és igen szép alkalmi beszédet. Itt várt már a járásbíróság, királyi adóhivatal, az ünnepély megkezdésére s igy itt már az összes hivatali személyzet együtt vala, innen a görög ke­leti templomba vonult nemcsak a hivatalos testület, hanem az összes ünneplő közönség felekezeti kü­lönbség nélkül. Popovics Elek görög keleti lelkész tartott itt egy hazafias, rendkívül lelkesítő beszédet, a mely valóban meglepte a hallgató közönséget. »Különböz­hetünk ugyan — úgymond — nyelv tekintetében egymástól, neveztethetünk bár fajilag románoknak: de szivünknek minden érzése, agyunknak minden gondolata csak arra irányul, hogy e haza boldog legyen; kijelentjük hogy igazi hazafiság tekinteté­ben éppen olyan jó magyarok vagyunk, mint a tős­gyökeres igaz magyar, szivvel-lélekkel igyekszünk e hazának javán, boldogságán munkálni a jövő ezo5'év-\ ben is, mert igaz és szent az, hogy »a világon e kí­vül nincsen számunkra hely, áldjon vagy verjen sorskeze, itt élnünk s halnunk kell.“ Végre az izraelita imaházba ment az összes ünneplő gyülekezet, de annak csak alig egy tized része férhetett be oda. A hivatali személyek számára azonban üres helyek hagyattak fenn. Az istenitiszteletet Stein József kántor gyönyörű héber énekkel kezdte meg; utánna Büchler N. rabbi­jelölt tartott egy költői szárnyalásu hazafias beszé­det, a mely után magyar imával fejezte be az is­tenitiszteletet. Istenitisztelet előtt és után az iskolai növen­dékek a »hymnusz«-t és a »szózat«-ot énekelték. Az istenitiszteletek tartása közben volt az is­kolai ünnepély a görög-keleti és az izraelita isko­lákban. A görögkeleti iskolában Popovics Flórián ta­nító méltatta igen szép hazafias beszédben az ünnep jelentőségét, — Popovics Elek lelkész szintén haza- fiságra, felebaráti szerétetre, a haza javára és ból­éi mint nemzet a hazán, más több nagyobb ha­talmasabb világhódító nemzetek, minők a macze- dónok és a régi rómaiak voltak Nagy Sándor és Julius Czézár idejében, ma már végképp eltűn­tek a földszinéről és csak emlékünkben élnek a história lapjain, vagy pedig teljesen elsatnyultak és pusztulnak folyton mint a mai görögök és tö­rökök — azon szent igazságra kell jutnunk édes kedves hazánk ezeréves fennállási ünnepélyét szentelve most, a sors ez intéséből: hogy a né­pek és nemzetek sorsát atyai gondviseléssel in­téző keze Istennek védte, oltalmazta hazánkat, melynek Patronájává magát Jézusunk anyját vá­lasztó és neki ajánlá fel országát és koronáját, midőn népével együtt maga is hozzá tért a po gányság homályából Szent-István első királyunk, ez Isten szive szerinti Árpád véréből eredt feje­delmünk, apostolunk és atyánk, kinek emlékün­nepét évente ma is hálásan szenteli a magyar nép és megindultan hálásan zengi hozzá száza­dokon át e bus énekét: Ah! hol vagy magyarok tündöklő csillaga Ki voltál valaha országunk istápja, Hol vagy István király, téged magyar kíván Gyászos öltözetben te utánnad sirván, Róllad emlékezvén csordulnak könnyei, Búval harmatoznak szomorú mezei. Tekints István király szomorú hazánkra Fordítsd szemeidet árva magyaridfa. Oh mert a mi egünk derűje is sokszor volt beborulva már vész fellegekkel, midőn belhábo- ruk dúlták belső békéjét s a kiontott vér ziva­tara pusztító virágzását, úgy hogy a költő n.él­tén fakadhatott e keserű panaszra: Átok fogta meg a magyart, Hogy az soha együtt nem tart. dogulására irányuló törekvésre buzdította úgy a szü­léket, mint a gyermekeket. Az izraelita iskolában Dr. Frey Géza iskola­széki elnök tartott megnyitó beszédet; a növen­dékek hazafias dalokat énekeltek, Schöjfer Lipót tanító mondott igen szép al­kalmi beszédet.­A növendékek hazafias költeményeket szavaltak. Délután 2 órakor kezdődött a lóverseny, a me­lyen körűikéiül 15,000 lakos jelent meg. — Az első futásnál nyertek; Futaki Sámuel és Z. Bereczki István, a másodiknál mindkét dijjat Morvay Mihály, a harmadiknál Zvolenszky János és Morvay Mihály lovai. A versenytérről a vásártérre vonult a közön­ség, a hol az ökörsütés már javában folyt. Két ökör lett az ünnep áldozata s 500 liter bor várt kiosztásra. Három zenekar három különböző helyen mu­lattatta a tánczolni vágyókat s folyt is a táncz kü­lönösen azért is, mert négy dijj volt kitűzve a leg­jobb tánczolók javára. Magas, vastag mászó rudakon próbált a gyer­mek közönség szert tenni a rudak végére felakasz­tott ruhanemüekre, a mi elég sok derültségre szol­gáltatott alkalmat. Volt szamárverseny is, a mi elég mulatságos vala. A hús- és borkiosztás megtörténte után még nagyobb volt a kedv s tartott a táncz estve 10 óráig, a mikor ágyúlövés jelezte az ünnepély bezá­rását. Estveli 8 órakor társas vaosorára jött össze a város intelligens közönsége a bérház termeiben, a hol Dr. Hajnal István a királyra és királynéra, — Környei Lajos pedig a hazára mondtak hatásos fel­köszöntőket. Ugyanezen napon vendégeltettek meg a város, mint erkölcsi testület összes cselédei, rendőrei és a menházban elhelyezett szegények is. Május 11-én 10 órakor kezdődött a város kép viselőtestülete által rendezett díszközgyűlés, amelyen az elöljárók, képviselők teljes Bzámban jelentek meg. A gyűlés a bérház nagy dísztermében tartatott, a melyet a hallgató közönség — férfiak és nők egy­aránt zsúfolásig töltöttek meg. Mezéy Lajos első jegyző a díszközgyűlés ösz- szehivásának indokait előadván: jelkérte Dr. Hajnal Istvánt, hogy tartsa meg az ünnepi díszbeszédet, azzal kapcsolatosan a Kossuth Lajos arczképének leleplezési emlékbeszédét. Dr. Hajnal István előbb a múlt ezer év- eré­nyeinek s hibáinak felsorolása, egybevetése után a jövő ezer évben követendő felebaráti szeretetre, hű­ségre, egyetértésre, munkásságra, hazaszeretetre, a jó, szép és nemes dolgok és czélok követésére buz­dította, lelkesítette a közönséget. Egyes nagy fér­fiak munkálkodásának a közügyre kiterjedő hasznos­ságát fejtegette azután, azok példáját tűzte ki irány­adókként Ilyenül tüntette ki Kossuth Lajosnak, a leg­nagyobb hazafinak ’is működését, 'kinek arczképét most leplezzük le. Az egy óráig tartott igen szép beszéd lélek­emelőig hatott az összes hallgatóságra s feltűnt mindenkinek a beszéd szépsége, tartalmának helyes és gyönyörűen csoportosított eszméje, különösen ab­ban, a mikor a király iránti hűséget és hódolatot párhuzamba hozta Kossuth Lajos nagy hazafiságával. A beszéd egyes részeit is többször megéljenezte a közönség de a beszéd végén frenetikus taps és éljenzésben tőrt ki; számosán siettek szónokot re­mek beszédéért üdvözölni. A gyűlés a beszédet egész terjedelmében jegyző könyvbe vétetni határozta s egyúttal jegyzőkönyvileg is köszönetét nyilvánított a szónoknak. Az alapitó oklevél szövege olvastatott fel ez­után azon 4000 korona alapítványról, a melyet Bé kés község a millenium emlékére, szegény, 6—12 éves gyermekek segélyezésére alapított Az alapitó levél szövegében gyönyörűen van­nak elsorolva az indokok, a melyek a képviselögyü- lést ez alapítvány megtételére mditották. S hogy még máig sem tehetett egészen tönkre minket a visszavonás átka, mint ez egy­kor dicső Lengyel országot, ma nagy okunk van ezért országos hála ünnepet szentelni neked meg­tartó Istenünk 1 ha elgondoljuk, hogy volt oly időnk is, melyben igy kesereghetett a költő; jóra termett szép honában Egy a szív és akarat, A közérdek mellett minden Magán érdek elmarad, Isten oltárt minden ember Ön bálványának emel, És az ilyen önző nemzet, Életet nem érdemel I Oh mert mi ránk is elhozta a visszavonás átka haldoklást, s nemzetünk dicsőségének, nagyságának gyásztemetőjévé tette Mohácsot. — És meg érhettük mi most élő öregek azt a má­sik gyászos napot is Világosnál, hogy elsírhattuk : Hej Világos be setét lett ott nekünk, Ott kezdődött el drámai életünk, Sírjál honfi, ámde ne légy csüggeteg, Reméljünk hisz az Istenség nem halt meg. Ekkor volt az, hogy ezt is írhatta a költő mint Márius egykor Karthágó romjai felett: Asztalos csinálj koporsót Egy egész nemzetnek valót, S ird rá vérbetükkel eztet: »Itt fekszik a magyar nemzet.« És mégis: török, tatár és muszka, vandal pusztított, s oly sok viszály után, él nemzet a hazán ... áll Buda, él magyar még, s élni is akar mig a világ világ lesz —• és legalább a jövőre nézve," múltúnkból vonjuk le a drága tanítást és soha ne feledjük azon intését, melyet a budai Ezzel ért véget Békésen a milleniumi ünnepély, de azért a zászlók erdeje kitűzve van mindig, jelezve az ezer év nagyságát és dicsőségét. A tanyai iskolákban is megvolt május 9-én az ünnepély, hol a város bőkezűségéből a növendékek megvendégelve lettek, hol a tanítók tartották az emlékbeszédet, buzdítván a különféle felekezeti hall­gatóságot és növendékeket a hazaszeretetre, egret- értésre. Általában népünk: kicsiny és nagy, úr és szolga, a legszegényebb és leggazdagabb, annyi lel­kesedést, annyi örömet tanúsított az egész ünnepély alatt, hogy biztos reménj'ünk van, miszerint ez ün- nep egy értelemre, egy érzésre hozta annak minden rétegét: a hazaszeretetre és közjóra való munkás­ságra Orosházán. Május 9-én d. e. 8 órakor az iskolás gyermekek részére minden egyházban halaadó isteni tisztelet tartatott, minek végeztével a gyermekek az iskolákba mentek, hol tanítóik történelmi magyarázatokat tartottak, és hazafias dallamokat énekeltettek tanítványaikkal. A polgári iskolai növendékek délelőtt temp­lom után szintén történelmi magyarázatokat hall­gattak, este pedig szavalatokkal egybekötött tör­ténelmi színi előadást tartottak a nagyszámban megjelent publikum előtt, kik közt a tanfelügyelő is jelen volt. Délután fél 2 órakor — a polgári iskolai nö­vendékek kivételével, — az elemi iskolák összes tanítványai a piacztérre vonultak, hol sorrendbe állva várták, az orosházi polgári-kör által ez ünnepélyre levágandó szarvasmarhát, mely kis idő múlva meg is érkezett fel virágozva és nem­zeti szalagokkal díszítve, vezettetve 6 herkulcs termetű mészáros által, kik szintén nemzeti szinü szallagokkal voltak díszítve, végül jött a fúvó zenekar. A szarvasmarhának a vágóhidra történt elvezetése után a gyermekek zeneszó mellett vonultak ki a lóvásártérre, hol az egész délutánt a legvidámabb hangulatban töltöttek. Este 8 órakor vette kezdetét a kivilágítás, mely oly szé­pen sikerült, hogy nem tudta az ember, hogy tulaj donkóp a földön jár-e, vagy valamely palo­tában van; minden ablak — még a mellék utczákban is — mondhatni pazarul feldíszítve és kivilágítva volt, ezen kívül a magasabb épületek ablakaiból görög tiiz fénye csillant fel; az ágost. evang. templom tornyának erkélyéről pedig 50 lampion vetette szerte sugarait és akkor a torony erkélyéről megszólalt a fúvó zenekar, játszva mitől minden magyar szive feléled „a hymnust“ és hazafias dalokat, mit az utezán járó közönség énekével kisért. 10 óra tájban, a mikor a fúvó zenekar az erkélyt odahagyta, az erkélyen tovább 11 óránál görögtűz fénye gyönyörködtette a sze­met, 12 órakor pedig — a meddig a házak abla­kai is világítva voltak — megkondultak a haran­gok jelezve a holnapi nagy napot, melyen édes magyar hazánk 100Ö-ik születése napját üli. Május 10-én hajnali órákban mozsárágyuk dörgése reszkettette meg a földet. Délelőtt fél 8 órakor a község képviselő testületé diszgyülést tartott, melyen a főszolgabírói hivatal is jelen volt. Á gyűlés végeztével 8 órakor az összes hi­vatalok templomba mentek és pedig 8 órakor az ev. ref. egyházban, hol Kódi Márton lelkész tartott a magyar hazáért könyörgést s kórt áldást a hónra; 9 órakor a róm. kath. egyházban, hol Szőke János misézett; 10 órakor az ágostai evangélikus egyházban, hol Harsán yi Sándor tar­tott remek beszédet és mondott imát a hazáért, innét az izraelita imaházba tért a menet, hol szintén igen szép beszédet mondott az ez alka­lomra Mindszentről ide érkezett rabbi. Az isteni tiszteleteken, melyek háromnegyed 1 órakor értek véget, jelen voltak a hivatalokon kívül az összes egyletek zászlóik alatt. Az nap délután fél 2 órakor a községháza előtt megjelent s % mintegy 12 ezer főre tehető közönség előtt Veres József tartott rövid beszé­det, honnat a nép zászlók alatt vonult a vásártérre, énekelve a „Hymnust.“ Ekkor vette kezdetét a mulatság. A vásártéren hova midőn kiért a tömeg, a község bírája rövid beszó'd tartása után ki­nemzetőrók 48-iki indulója e szavakkal harsogtat ma is füleinkbe : ös Buda gyermeke fel szaporán, Látod a vész zászlója lobog, Fel fel a bajt megelőzni korán, Keble kinek közjóra dobog, Itt falaink közt a korona Nemzetiségünk szent vagyona Éljen a hon és a király, . Bármi felől fenyegesse viszály, Érte síkra ki szállj. Egy legyen a czél és akarat Pártsiakadás romlásra vezet, Egyesülés diadalmat arat Fogjon erre kiki kezet, Vállat a vállhoz s a nap alatt Nincs ki ledöntse e sziklafalat Éljen a.honi E lelkesítésre ne engedjük, hogy a jövő ezer évben is ezt mondhassák a magyarról, hogy Kárán tanul a magyar. Most pedig énekeljük el a 151-ik zsoltárt végezetül. Hogyan ? hisz szent Dávid király csak 150-et irt és hagyott fent számunkra. De nekünk van egy Hymnuszunk, mely így kezdődik: listen áldd meg a magyart.“ S erre a dallamot Gyula dicső fia Erkel Ferencz irta. Most tehát egy szívvel, egy szájjal zengjük el ez ima fohászunkat, nemzeti zsoltárunkat’áhí­tattal, hogy felhasson az egekbe Urunkhoz, fen- tartó atyánkhoz ki ezer éven át őrizte végve­szélytől hazánkat. Tehát hallgasd meg atyánk most is I kiáltásunkat hozzád és I Isten áld meg a magyart“ Éljen a haza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom