Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1896-06-14 / 24. szám
24-Ik szám* Gyula, 1896. junius 14-én XV. (XXVIII.) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak yitsza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 § 25 » Egyes szám ára 10 kr. <í|| Társa daJirii és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: XX Ó XX XT JO _A.T7" X XD. Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv- kereskedés, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr. A nemzet hódolata. A tündérmesék drágakövektől csillogó forgó kastélyai, melyeket a képzeletnek pazarul szórt ékességeivel lehet feldíszíteni, az örömben és boldogságban áradozó népekről szőtt regék és a pazar fónynyel dekorált országokról közszájon forgó költemények, a keleti nyelv összes szóvirágai, szegények kifejezni azt a fejedelmi pompát, a melyet a magyar nemzet kifejtett az ő fővárosában, ahol a nemes érzések legmelegebb rajongásával vette körűi az ő' alkotmányosan uralkodó, öreg jó királyát. A magyar korona diadémjainak ragyogó fényével beözönlötte az ünneplő nemzet kikét és a felséges uralkodónak alkalma volt ezt a világosságot felhasználni arra, hogy beletekintsen hűséges magyar népének igaz érzéseibe s tisztán meglássa azokban azt a végtelen szeretetet, a me’yet ez a sok hányattatásnak kitett nemzet a hazája s a ki rálya iránt egyformán érez. Az Árpádok büszke népe méltósággal ünnepel- -Nem prédikálja a szeretetet, nem hizeleg az órdemetlennek. Nincs az a törvénytelen jogar, amely előtt önkényt megmeghajolna, nem létezik olyan magaslat, amely neki imponálni tudna. Csak az uralkodói kötelességgel párosult hazaszeretet, az alkotmány tiszteletben tartása s a népek jogának megbecsülése az, ami előtt meghpdol, amit leikébe zár, aminek őszintén, az érzések egyenes kifejezésével meghajlik. A király iránti hódolat, a hazaszeretet, az ezredéves’ alkotmány tiszteletben tartása ennek a nemzetnek a szentháromsága. Oda térdel ezeknek a sérthetetlen fogalmaknak a szimbóluma elé; ha kell, ha szükséges, fel- metszí ereit és kiömleszti rá vérét, ha ünnez> Egy kép az életből. Ha az egyszerű falusi nép „bál“-jain divatos lenne megjelölni a „bálkirály“*t, bizonyára e melléknevet több ízben kiérdemelte volna Ke- mecse községben Gergely András, kit a teremtő szép sugár növéssel, megnyerő arczczal ruházott fel, s mind ama külső előnyöket osztályrészéül juttatá, melyek ők figyelemre méltóvá tették, különösen a hajadonnk előtt, ugyannyira, hogy boldognak érezte magát minden leány — lett légyen „hat ökrös gazda“ az édes apja — ha őt a deli ifjú táriczra hívta fél a népmulatságok alkalmával^ daczára annak, hogy András csak „szegény szolga legény* volt, s e világ kincseiből vajmi kévés jutott neki osztályrészül. Ám de a nőnek kitüntető előz'kenysége egyáltalában nem. tette önhitté a kegyelt legényt, sőt tnidőn egy-egy „nagy gazda“ leányának feléje; irányúit nyájas mosolyával, szeretetet lövelő tekintetével találkozott, — a mi épen nem tartozott a ritkaságok közé — meg-megrezdült lelkében a dal: „Rád sem merem a szememet vetni. Szegény vagyok nem szabad szeretni 1“ Igen, mert jegyezzük meg, hogy KemeCsén az elméletben teljesen elfogadott „egyenlőség“ dáczára nagy mértékben uralkodott a „kasztrendszer“, melynek határvonalait a vagyoni állás képezte, s ez egyszerű falusi nép körében a „paraszt arisztokráczia“ tényleg fénykorát élte azon időben, midőn Gergely András szerepelt, ugyannyira, hogy a községi képviselőtestület tagjai között „irmagul* sem lehetett volna találni olyan férfiút, kinek udvaránál legalább is 4 vagy két jármos ökörfogat ne járt volna ki, mert szerintök a „vagyon tisztesség“ a „szegénység nagy ostobaság“ számba ment. Ily körülmények között indokoltnak található a „hódításában gazdag „szegény szolga legény“ tartózkodó magatartása, daczára annak, hogy nem egy ajak zengte el titkon és nyilván — különösen a „gyöngébb nem“ soraiból, hogy: pel, ha lelkesedik vele, rárakja kincseit éh drágaságait, elhalmozza a földi jók minden kigondolható fényével, hogy káprázzék tőle az európai népek szeme, hogy lássa meg öt világrész minden fia, mire képes egy maroknyi nép, ha a lelkesedés tüzét meggyujtja otthonában. És égett a lelkesedés tüze. Égett lobogo fónynyel, soha el nem hamvadó lánggal. A pa. zár fejedelmi fényhez szokott szemek könybé lábadtak annak a lángkévének a látásától: a meghatottság, a boldogság gyöngyei csil lantak meg a népek jóságos atyjának és a nemzet angyali nemtőjének, felséges védőasszonyának szemében. A gyermekből erőteljes férfiúvá fejlődött magyar nemzet elregélte Európa népe előtt, legújabb korszaka történetét. Attól a pillanattól kezdve, amelyben fátyolt boritott egy dicsőséggel és fájdalom; Imái telitett múltra: történetének minden egyes lapján ott van az I. Ferencz József apostoli király bölcseségének, alkotmányhoz való hü ragaszkodásának és magyar népe iránt érzett szeretettnek félremagyarázhatlan jele. Kevés uralkodónak adatott meg Istentől, hogy saját alkotásainak nagyságából olyan zavartalan és megmérhetlen örömöket meríthessen, mint e2 0 Felségének, a magyarok királyának módjában áll és abban a fájdalmas balsorsbanj melyben az ő nemesen érző atyai szivét a sürü egymásutánban következett családi gyászesetek sújtották, bizonyára enyhülésük vigasztalásul szolgál hü magyar népének osztatlan szeretute, uralkodói bölcseségének igazi diadala. A hódoló nemzet Dagyjai, a főrendek, a képviselők elmentek a trónterembe, ahol a magyarok királya az ország zászlósai környezetében fogadta a hódoló nemzet küldötteit. „Nincsen párja a faluban szép Gergely Andrásnak. Sírtak is a leányok, mikor vitték katonának.“ .... Mert valóban úgy történt. Mikor megkapta András a „levelet“ a teins szolgabiró úrtól, hogy a legközelebb jövő október első napján ott I -gyen Grácz városában felöltem a „mutidin“, 1 enni a „császár kenyerét“, nagy volt a sirás és rivás az „ideál“-ért lelkesülni képes leányok seregében és -sok szem nedvesült meg a bánat ■ilőtörő kényeitől. De legsötétebb bánat éjszakája borult Géresi Zsuzsanna viruló hajadon lelkének egére, ki „nagy gazda“ leánya volt ugyan, de mégis csak „titkon epedt“ a deli ifjúért, tudván, hogy „édes szülői“ nem szentesítenék a szülői beleegyezéssel ama frigyet, melynek létrejöttét ő szive teljességéből óhajtotta volna .......... De „a titkot a sült tyűk is kikaparja*' igy szól a közmondás . . . Bár mennyire igyekezett elrejteni szivtitkát a még csak ió éves hajadon, Mz..éleslátásu; édes anyai szem nyomára jött, hogy egyetlen gyermekét „bánat emészti“ s sok vallatás u'án teljes tudatára ébredt a valónak ... » . A felfedezés tagadhatlanul megdöbbentő első pillanatban Géresirié asszonyt s idegen volt előtte ama feltevés, hogy gondosan ápolt egyetlen leányát, kire szép hozomány néz, egy vagyontalan szegény szolgalegénynek adja oda feleségül, ez ellen tiltakozott arisztokratikus érzelme . . . . Hát még Géresi uram minő ádáz haragra lobbant, midőn élete párja utján értesült leányának szive érzelméről ! Mint felhőtlen égből egy pillanat alatt előtörő zivatar jelent meg a felháborodás az apa lelkének egén s az ártatlan asztalra mért kemény ökölcsapással adva nyomatéket szavainak, ekként kiáltott fel: „Soha ! Ilyen ágról szakadt koldus nak oda nem adom leányomat soha. Inkább akarom koporsóban látni őt, mint hogy egy szolgalegény nevezzen engem „„apám uram““-nak.* Úgy, de „ember tervez, Isten végez“ .... • Hasztalan volt minden gát, ellenvetés ... A leány —- életében -e2 egyszer — ellenszegült a szülői parancsnak, s elhatározta, hogy vagy Gergely András bitestársa lesz, vagy örökösen leány marad, míg majd a halál karjai közé zárja őt, s egyszersmind feltette magában, hogy lehetőleg módot és alkalmat nyújt az általa szeretett leHuszonkilencz esztendővel ezelőtt földet küldöttek a törvényhatóságok és közöttük Békésvármegye is a fővárosba, hogy az ország minden részéből összehordott halmon helyet adjanak a Szent István koronájával fölkent uralkodónak. Most az ifjú generáczió ünnepelte az emlékezetes nagy nap örömteljes évfordulóját, az a nemzedék, mely az összehordott domb anyaföldjén termett. Az ifjú nemzedék az ősz hazafiakká együtt, többé nem fokozható lelkesedéssé hódol a trón előtt és mintha csak egy hang volna, mintha csak egy lélekből jönne a falakat rengető diadalkiáltás, amely az ország minden zugában felhangzott e nagy napon : Éljen ! Sokáig éljen a magyarok királya ! Ta-rL-ŰLgrjr. A békésvármegyei tanító egyesület történetét 1876—1896-ig terjedő időre lapunk szerkesztőségének beküldötték. A füzet mindössze 36 lapra terjedő, ami két feltevésre ád jogezimet. Az első, hogy az egyesületnek nincsen még olyan múltja, mely történetben való kiadásra elég anyagot adott volna; a második és mellesleg írva valószínűbb feltevés az, hogy anyag volna ugyaD bőséges, de szerző elmulasztotta azt feldolgozni. A füzetre különben még visszatérünk. Siketnéma tanulók felvétele. Az aradi községi siketnéma iskolába (künnlakásos) az 1896—7. tanévre több vidéki gyermek vétetik fel. A felügyelőbizottsághoz czimzett eziránti megkeresések augusztus hó 20-ig, az iskola igazgatóságának küldendők be. Pályázat külföldi utazási ösztöndíjra- A kereskedelemügyi miniszter ur u nagyméleósága a f. évben az alulirt kamara területéből egy törekvő iparos ifjút 3 j0 frt külföldi utazási ösztöndíjban fog részesíteni. — Ezen ösztöndíjra ezennel pályázatot hirdetünk azzal, bogy a kereskedelemügyi m. kir. génynek felismerni szive titkát s felbátorítani öt a viszont szerelemre, hogy igy Isten segedelmével előbb-utóbb egymáséi lehessenek, miniszter urboz czimzett folyamodványok okmányokkal kellően felszerelve, legkésőbb folyó évi június hó 20-ig az alulirt kamarának nyújtandók be. A folyamodványhoz csatolandók az illetőnek eddigi tanulmányait és jelenlegi alkalmaztatását igazoló okmányok, bizonyítvány folyamodó erkölcsi magaviseletéről, részletezendők családi viszonyai, nyelv- ismerete és foglalkozása, végül tüzetesen megjelölendő a követni kívánt útiterv is. Aradon, 1896 évi junius hó E-én. Az aradi kereskedelmi és iparkamara. Fölvétél az aradi fa- és fémipari szakiskolába. Az aradi fa- és fémipari szakiskola négy éves tanfolyama alatt tanulóit elméletileg és gyakorlatilag képzett iparossegédekké neveli. A gyakorlati kiképzés az intézettel egybekapcsolt műhelyekben történik, hol szakképzett művezetők vezetése alatt tanulja az ifjúság iparának gyakorlati részét. Az iskola felöleli a faipar köréből a bntor- és épületasztaiosságot, esztergályosságot és fafaragá- szatot; a fémipar köréből pedig a gép-, mü- és épületlakatosságot és ehhez képest nyújtja mindazon elméleti és gyakorlati ismereteket, melyekre az ezen iparágak terén működő müveit és szakképzett iparosoknak szükségük van. Beiratási- és tandíj az intézetnél nincs. Mü- helyi biztosíték fejében azonban minden I. éves tanuló 5 frtot tartozik a heiratáskor letenni. Az iskola tanulói kétfélék: a) rendesek; b) rendkivüliek. Rendes tanuló lehet az, ki valamely közép, vagy polgári iskola két osztályát, vagy pedig az elemi népiskola 6 osztályát sikerrel végezte, vagy ezeknek megfelelő fölvételi vizsgálatot tesz le, élete 12 évét már betöltötte és ehhez képest kifejlett, ép testalkattal bir, amit hiteles orvosi bizonyitványnyal kell igazolnia. Fölvétetnek még az alsó fokú ipariskola három osztályát jó sikerrel végzett ifjak is. Rendkívüli növendék lehet minden iparos segéd sem barátságos családilak hol „édes lesz majd megpihenni“, mert édes apja, édes anyja réges- régen lent a sírban ... De várta szeretett ZsuzsiAz alkalom nem soká késett. ... . Ősi szokás szerint az „ujonezok“ a csapathoz bevonulásukat előzőleg „bál“-t rendeztek búcsúzóul a „Czibil“ élettől.... E bálon jelen volt Géresi Zsuzsika is, s n időn őt tánezra szólította András, táncz közben világos lett a „szolga legény“ előtt a láthatár, meggyőződött róla,, hogy bátran tehet szerelmi nyilatkozatot anélkül, hogy a „kikosa- raztatás“ lehetősége forogna fenn..'. Épen azon dalt húzták a czigányok; „Azt mondják nem adnak engem galambomnak. Hanem inkább másnak,, annak a hatökrös fekete subásnak : Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám, ha egy csókot hint rám: tizenhat ökörnek áráért nem adnak!“ Ez olaj volt a tűzre! s mire sebes csárdásra, ^került a sor“: már . kölcsönösen elhangzott az esküszerü fogadás András és Zsuzsika ajkán: „Én a tiéd, te az enyém örökre.* Még pár napot töltött András Kemecsén... Minden éjfélen hangzott Zsuzsika ablaka alatt a „szerenád“, szólott a dal a czigányok hegedűjén: „Rád sem merem a szememet vetni.“ „Azt mondják nem adnak engem galambomnak.“ .. . S habár sötét maradt az ablak, hangtalan a csendes szoba, nem késett a megnyugtató felelet András lelkében, hogy Zsuzsika szívvel lélekkel övé örökre. Három esztendő jólétben, minden nélkülözéstől menten gyorsan forog az idő kerekén. De nem igy annak ki a , prófontot“ eszi s „kinek eXerczirozni muszály“, különösen midőn falujában öt a szeretett leány várja.. . . Ólomlábon haladt az idő ... de mégis elérkezett végre a várva várt nap, a midőn a „zupás őrmester“ örömet keltő szavai felhangzottak : „Holnap reggel | órakor „leszerelés“ lesz.“ A mi azt jelenti: levetitek a katona ruhát s felkeresheti ki-ki faluját 1 . j . Mily öröm ez annak, kit ölelő szülői karok, vagy hü jegyes várnak otthoni Mily tűnődve számlálják az órákat, sőt perczeket a „kaszárnyából" szabadultak, hogy mikorra érkeznek hazai . .. Andrást nem várta otthon édes anyai csók, kája s élteté lelkét azon remény, hogy az elmúlt három év elég idő lehetett arra, hogy a Géresi pár legyőzze lelkének ama ridegségét, mely útját állja egyetlen leányuk földi boldogságának, remélte, hdgy Zsuzsikának sikerült kinyerni részökre a szülői beleegyezést. . ! . Részben -úgy is történt .... Habár Géresi János uram hajthatatlan maradt sokáig, de tnidőn halálos ágyán feküdt, leányának esdő szavára beleegyezését adta végtére, hogy Gergely András és Géresi Zsuzsánna házasságra lépjenek „ha már csakugyan anyira szereti ez a leány azt az ágról szakadt szegény legényt." . ., Géresi uramat „elföldelték“ Géresiné özvegy, Zsuzsika apátián árva lön. De nem soká maradt „gazda“ nélkül a.„vagyon“. A bánat sötét éjjelében felcsillant az öröm tündöklő csillaga . Gergely András haza érkezett. Még pedig egyenesen Zsuzsikáék ajtóján kopogtatott, hol őt hű jegyese örömmel, csókkal várta, fogadta, sőt még az özvegy is nyájasan köszönté a távolról érke^ zetett, ki megjött immár, hogy erős karjainak munkaerejét a gazdaság rendbentartására fordítsa, oltárhoz vezetvén a már 19 éves Zsuzsikát. Nem is soká késtek esküvel erősitni meg, mit előbb csak egymásnak fogadtak, hogy holtig hivek lesznek egymáshoz. Ki írhatná le Zsuzsika boldogságát, midőn fején menyasszonyi koszorúval immár „Isteni és emberi törvények szerint“ Gergely Andi ás hűtős feleségének érezhette magát l . . . . Két év telt el, az ifjaknak boldog két éve l De mintha megbánta volna Géresiné asszony, hogy ily sokáig tűrte csendesen I boldogság napjának tündöklését gyermekeinek élet egén, már-már rozsdát fogott fegyverét a hajdan múltban sokszor értékesített éles nyelvét vejével szemben is használni kezdette. Mint a föld mélyében egy időre titkon forrongó tűzhányó hegy láva tengere féket nem ismerve tör elő s nyomában pusztulás, jaj és keserves sírás, épen igy Géresiné jól pergő nyelve megeredt s a száguldó szóáradat pusztulással ma délelőtt 11 órakor tartja közgyűlését a városháza nagytermében, a melyen nemcsak a részvényesek, de az érdeklődők is igen szivesen láttatnak. 161 1—1 Dr. Frankó László, üzlet-igazgató. Diásy Lajos, jegyső. Popovics Jusztin, elnök,
