Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-05-31 / 22. szám

22-ik szám Gyula, 1896. május 31-én XV. (XXVIIL) évfolyam. Szerkesztőség: Templomtér, Dobay J ános kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 | 50 1 Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. iíHi F F Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: ZED Ó IE^ DT ZD -Á- X ID. Eiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferenoz háza, és könyv- kereskedés, hova a hir­detések és nyilt-téri közle­mények küldendők. Hirdetése k szabott áron fogadtatnak él Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. A békésmegyei egészségügyi egyesület. Az emberrel vele születik az a hajlan­dóság, az a tulajdonság, hogy a közjót szol­gáló nagyobb feladatok megoldására társul­jon, mert az egyesüléssel olyan erkölcsi erő, hatalom birtokába jut, mely képessé teszi mindazoknak a nemesebb, magasztosabb esz­méknek keresztül vitelére, megtestesítésére, a mit az egyes egyén különben teljesíteni megfeszített munkája, odaadó lelkesültsége, kitartása daczára is képtelen. Ez a fontos mozzanat ad egyúttal pol­gárjogot, jelentőséget minden olyan egye­sületnek, mely a humánus czélok szolgála­tában áll. És ha valahol, úgy az egészség­ügy terén indokolt, szükséges a társulás, hogy ily módon a társadalmi, értékes erők minél szélesebb alapon való bevonásával meg- valósith tó, megközelithető legyen a nagy czél: az egészségügy javítása, ápolása, fej­lesztése. Ez a czél pedig kell, hogy annyival is inkább lelkesítsen, dobogtasson minden ma­gyar szivet, kitartó munkára buzdítson, ösz­tökéljen minden magyar elmét, mert csak népünk egészsége képezi a nemzetnek min­dig számot tevő, fenttartó vagyonát. E va­gyon felett pedig, az ezer év mesgyójén, ki­vált a jelen nemzedéknek kell féltékenyen őrködnie, ba méltó akar lenni magasztalt őseihez, mert csak e nemzeti vagyon okos ápolásával, gyümölcsöztető fentartásával rak­hatjuk le biztosan, lélek nyugalommal álla­miságunk újabb ezer éves, megdönthetetlen alapjait. Nagy a feladat, még nagyobb a munka mely reánk vár, de ha abból ki-ki a maga részét, tehetsége, legjobb ereje szerint ki­veszi, úgy az eredmény kétséges nem lehet, és a siker, a biztosság érzete majdan el fogja simítani a ma még talán kétkedő homloká­ról is az aggódalom redőit. E tiszta, nemzeties érzelmektől áthatott meggyőződés vetette felszínre az eszmét, mely a vármegyében egy egészségügyi egye­sület alakítását vette czólba, hogy tömörítse a hivatott, a parlagon heverő erőket és azok egységes, rendezett működésével hasznos kiegészítője legyen, a helyi viszonyok figye­lembe vétele mellett, az állam egészségügyi tevékenységének, mert kétségtelen, hogy az egészségügy javítása, fejlesztése nem kizáró­lagosan állami feladat. A felmerült eszme tagadhatatlanul nem uj, nem is szokatlan ; de az irány, a czél, melyet követni, elérni óhajt nemes, hasznos, áldást hozó. Zászlajára az egyesület nem ir hang­zatos, megkapó, csodálatot keltő jelszavakat, Ígéreteket, hanem szerény igények mellett csöndes, állandó, zajtalan munkálkodással csupán a napi szükségleteket óhajtja czél- szerüen kielégíteni. Ez az iránya azután meg is szabja a keretet, a melyben mozogni, ha­ladni fog. Azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha nagy vonásokban bár, de vázolni fogom az egyesület alapszerkezetét; — ba előadom a módozatokat, az eszközöket, melyekkel ne­mes törekvéseit megvalósítani igyekszik. Az egyesület nem önálló, hanem fiókja a budapesti hasonnevű országos egyesület­nek, melytől mindig fog nyerni irányitó esz­méket erkölcsi és anyagi támogatást. Fájlalva kell bevallauunk, hogy — a czél 'érdekébeír —‘.az egyesület alakításának •ez á módja volt egyedül-síkért Ígérő, mert a múltak szomorú tapasztalatai mindenkit meggyőzhetnek árról, hogy'vármegyénkben,' dó általábari a vidéken mindenütt, az önál-j lóan működő humánus testületek rövid éle­tűek, mert a fentmaradáshoz szükséges élet és erőforrások : az eszmék, a lelkesedés, a buzgalom, a kitartás lassan-lassan, de annál biztosabban kiapadnak. Ez a sajnos körülmény volt tehát indító oka annak, hogy az egyesület lét alapjait csak ily módon való szervezésével vélhetjük biztosítottnak. Ez a szerves össze kapcsolt­ság azonban a fiók egyesület független mű­ködését, ténykedéseit semmiben se fogja kor­látozni, akadályozni ; hanem csak a nélkü­lözhetetlen fenttartó erőt szolgáltatja. A bókésmegyei egészségügyi egylet tö rekvése általában két irányú. — Az egyik irányú törekvés azt czólozza, hogy népsze­rűsítse az egészségtani ismereteket az isko­lában úgy, mint a lakosság között, évenként változó vándor gyűlések tartásával, népszerű felolvasásokkal, népiesen megirt, ingyenes művekkel; hogy ébren tartsa közvetlen iel- világos.tások, oktatások utján a rend és tisz­taság szere tétét, az egészséges él tinód fel tételeit; hogy felébreszsze, fejleszsze, uevelje a népben az egészségügy iránt való érzéket, kiküszöbölésével a babonának és a sok, fvrde balhiedelemnek, hogy ily módon megtisztult értelmük világánál józan belátásuk össze- hangzásba hozható legyen czélba vett törek­véseinkkel; hogy okossággal, tapintattal meg­szüntesse a rossz szokásokat, elhárítsa a tu­datlanságból eredő akadályokat, — melyek útjában állanak a művelődésnek és igy köz­vetve az egészségügy javításának ; hogy lé- pésről-lépésre, évtizedek kitartó, fáradságos munkájával teremtsen olyan egészségi viszo­nyokat, melyekre büszkén, önérzettel mutat­hatunk. Az egyesület másik irányban azt tűzi ki feladatául, kik épen e humánus, egész­ségügyi czélok szolgálatában kopnak el, vé­delmet, anyagi és erkölcsi támogatást biztosítson. E feladatát a vármegyei jegyzői nyug­díjintézet mintájára, a községi orvosok nyug­díjintézetének felállításával véli megoldható­nak. — Nem hinném, hogy e terv komoly, avagy elháríthatatlan akadályokba ütköznék, mert a társadalom minden tagjának nem csakhogy egyaránt meg kell becsülnie azo­kat, kik egészségük felett buzgó lelkiisme­retességgel, éjjel-nappal őrködnek, hanem méltó gondjaiba is kell vennie akkor, ha azok fáradtan, biztosított nyugalmat keres­nek. Ezek volnának vázlatosan a nemes ezé lók, melyek megvalósítására az egyesület munkáló erői törekednek. E széles vonalon való munkálkodás sokak előtt talán a na­gyot markolás látszatát ébreszthetik fel. — [gaz, de épen e nagyot akarás jelzi a szük­séget, mutatja elmaradottságunk szomorú képét. A jövőre nézve nem kecsegtetnek fé­nyes, vérmes remények, nem áltatom maga­mat nagyszabású, zajos sikerekkel, hiszen a csöndes munkálkodás úgy se vágyik zajra, csillogásra. És ha az egyesület csak egy kö­vecskével is hozzájárulhat a közegészségügy nagyhivatottsiígú épületéhez, úgy megtette híven kötelességé*, megoldotta a maga szűk hatáskörében feladatát és méltó lesz arra, hogy éljen. Dr. Zöldy János. A vármegye tavaszi közgyűlése. Nem volt választás, a hosszú tárgysoro­zatban alig volt egy két tárgy, mely hivatva volt általánosabb érdeklődést kelteni, s a bizottsági tagok ennek daczára szép szám­mal gyűltek egybe a vármegye tavaszi köz- gyülésémés érdeklődéssel véve részt a tanács­kozásban, néhány fontosabb, habár lokális érdekű ügyet beható megvitatás tárgyává tették. .És mintha csak az érdeklődés hono­rálására lett volna szánva Almásy Dénes gróf­nak azon indítványa, hogy Fejérváry honvé­delmi miniszternek és állana titkárjának G romon Dezsőnek a vármegye bizalmát nyilvánítsa, az indítvány felett keletkezett kis politikai vita úgy felvillanyozta a kedélyeket, s mint kaviár ízelítőül szolgált s kedvet adott a hosszú tárgysorozathoz. Az ülés második nap­ján természetesen erősen megcsappant a bi­zottsági tagok száma, de a jelenvoltak ér­deklődése nem csökkent és néhány ügy alapos megvitatásában nyert kifejezést. A két napig tartó ülés lefolyása következő volt: E 1 s 8 nap. {Május 26-án ) Jelen voltak: TalIián Béla főispán elnök­lete alatt, dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bar- tóky József főjegyző, Oláh György főügyész, Jan- csovics Péter árvaszéki elnök, dr. Deimel Sándor árvaszéki ülnök. Lukács Endre, Csánki Jenő, Ber- thóty István aljegyzők, Bandhauer György főpénz- táros, Deimel Lajos főszámvivő, Kiss Gyula, Schmidt Iván, Hoffmann Béla alszámvevők, dr. Zöldy János főorvos, Kövér László, Sztraka György, dr. Bodoky Zoltán, Ambrus Sándor, dr. Krcsmárik János, Po- povics Szilveszter, Rolioska Mihály főszolgabirák, Szeiler Elek szolgabiró, Kovács Mihály, Haviár Dani, *Perényi Lajos, Novák Kamil, Ladies György, dr. Ladies László, Gallacz János, Keller Imre, dr Hajnal István, dr. Hajnal Albert, Varságh Béla, Mezoy Lajos, Haviár Lajos, Haviár Gyula, Kon koly Jenő, Gremsperger József, Szekér Gyula, dr. Drechsol Gyula báró, Sál József, Korosy László, Popovics Jusztin, Hoffmann Alajos, Moczkovcsák György, Endrész András, K. Schriffert József, Szerb Miklós, Czira Gergely, BeleDta János, Domo­kos Péter, Hegedűs Lajos, Szabó Emil, Chrisztó Miklós, Sárosy Gyula, dr. Dunay Alajos, M. Braun József, dr. Berényi Ármin, dr. Márky János, Asza- lay Gyula, Kéry Kálmán, Viskovits Iguácz, Schrö­der Kornél, Doinby Lajos, Grócz Béla, Horváth Károly, Győry Imre, Márky Sándor, Nagy Károly, Morvay Mihály, Szekér Mihály, dr. Ondroviczky Lajos, Bohra Miklós, Seiler Gyula, dr. Zöldy Géza. Maczák L György. Kliment Z. György, Farkas János, Kliment Z János, Kovács Sz. Mihály, Gaj dács János, Lukoviczky Mátyás, Bohus M. András, Aradszky Pál, Achtm Pál, Achim Gusztáv, Maczáre .VI. János, Tolnay László, Sauer Alajos stb. bizott­sági tagok. Tallián Béla főispán reggel 9 órakor a jelen- voltak éljenzése közt belépvén a terembe, a köz­gyűlést következő beszéd kíséretében nyitotta meg: Tek. törvényhatósági közgyűlés l Ismét a ■tors egy kegyetlen csapásáról kell, sajnos, meg­emlékeznem, amely hőn szeretett felséges urunk és királyunk annyiszor sújtott és szomoritott jó szivét érte testvérének elvesztésével. Károly Lajos cs. és kir. föherczeg nem csak melegen szeretett fivére volt ő Felsége apostoli királyunknak, hanem egyetlen fiának el­vesztésével trónjainak örököse is, kettős tehát e csapás, amely váratlanul szent koronánk mél­tó viselőjét érte és annál fokozottabb a mi őszin­tén átérzett fájdalmunk, melylyel bánatában és szomorúságában osztozunk. . Isten örökkévaló és kiszámithatlan hatal­mában megnyugodva viseli felséges urunk az újabban reá mért megpróbáltatást, anélkül, hogy akarat és ereje, nemes feladatának teljesítésében csökkenne. Enyhítse, ha nem is feledtetheti vele a fájdalmak szomorú lánCzolatát hü népének őszinte részvéte és bámulata nagysága iránti Kétségtelenül a vármegye közönségének egyhangú nézetét tolmácsolom, ha javaslom és egyúttal a törvényhatósági bizottság hozzájáru­lásával határozatilag kimondom, hogy Békésvár- megye közönsége őszinte, önzetlen és tiszta szív­ből kér magának részt, tántorithatlanul szeretett királyának fájdalmából és ennek kifejezést is kíván adni azáltal, hogy ez alkalomból is hódo­latteljes részvétfeliratot intéz ő császári és kirá­lyi apostoli Felségéhez, nemkülönben Mária Te­rézia főherczegnő ő fenségéhez, az elhunyt öz- vegyéhez és családjához. A törvényhatósági bizottság és a tisztikar soraiban is rést ütött a kérlelhetlen halál az előbbiekből elragadván Dobay Jánost közéletünk egyik buzgó fáradhatlan és önzetlen tagját, az utóbbiból pedig dr. Rélhy Pált a vármegyének hosszú éveken át köztiszteletben állott tb. fő­orvosát. Azt hiszem a vármegye közönségének közóhaját fejezem ki, midőn azt javaslom, hogy mindakettőnek emléke jegyzőkönyvben meg- örökittessék. Az elnöki indítványokat a közgyűlés egyhan­gúlag elfogadván, elnöklő főispán a vármegye ta­vaszi közgyűlését megnyitottnak nyilvánította és kinevezte tiszteletbeli főszolgabirákká dr. Wieland őándor, Popovics Viktor és dr. Szalay József szolga- bitókat, tiszteletbeli tiszti főorvossá dr. Hajnal Al­bertet., tiszteletbeli járásorvosokká dr. Csákty János vésztői és dr. Wallfisch Ferencz csabai gyakorló orvosokat és tudomására hozta a közgyűlésnek, bogy a közgyűlés előtt 24 órával két indítvány adatott be, melyek szabály szerint az alispáni jelentés után fognak tárgyaltatok Az alispánnak terjedelmes időszaki jelentése nemcsak az őszi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedéseket foglalta magában, hanem statisztikai­lag feldolgozott hü képét adta a vármegye álla­potának. Eme jelentésre lapunk jövő heti számában még visszatérünk. A közgyűlés a jelentést egész terjedelmében tudomásul vette és a benne foglalt indítványokhoz képest határozatilag kimondotta, hogy a vármegyei monográfia szerzőjének dr. Karácsonyi Jánosnak, a végzett nagy munka viszonzásául még 1000 frt tiszteletdijat megszavaz, és hogy a községi jegyzők nyugdíjigényének ki számításánál — miként azt a vármegyei tisztviselőkre nézve már előbb kimon­dotta — az 1896. évet 3 év gyanánt számitja be. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban felszólalt Domby Lajos biz. tag, kinek indítványára elhatá­rozta a közgyűlés, hogy az ország ezredéves fenn­állásának május hó 12-én a vármegye által tartott emlékünnepélyén elmondott magas színvonalon álló beszédeket kinyomatja és a községi levéltáraknak; egyleteknek és intézeteknek megküldi és a magá­nosok között is lehetőleg széles körben ki fogja osztani. Dr. Bartóky József főjegyző előterjesztette Almásy Dénes gróf Írásbeli indítványát, hogy a vár­megye a legutóbbi időkben a báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter és Gromon Dezső államtitkár magán és családi élete ellen intézett kvalifikálhat- lan támadásokat elítélve és nevezettek előtt tiszte­letének és Szalmának adva kifejezést, nekik elég­tételt nyújtson a politikai életben kifejtett buzgó működésük közben őket ért megtámadtatásokért. az indítvány következőleg hangzik : „Tek. törvényhatósági bizottsági Csak az a nemzet bir kilátással igazán naggyá lenni, amely vezető férfiait őszintén megbecsüli és a melynek az az elv nemcsak ajkán lebeg, de ahol az a szivekben mély gyökeret ver. Nálunk a legutóbbi időben köznapi szokássá vált, sajnos hírnevet szerezni az által, hogy nagyjainkat sár­ral dobálják meg, még gyakrabban, ha már más fegyver nem használ, a családi és magán szen­télybe hatolni be és ezt hurczolni meg a nyil­vánosságon keresztül, mert ezáltal mindég ragad valami a legtisztább jellemre is. Ki fog a köz­élet nem irigylendő porondjára lépni, ha efféle támadásokkal szemben a nagyközönség erkölcsi elégtétele legalább nem nyujtatik részére ? Ki vállalkozik az országban vezérlő szerepre, ha hosszú, korrekt, önfeláldozó, hü és a legkellemet­lenebb viszonyok között is kitartó munkássá­gának eredményéül nem az elismerés, hanem a meghurczoltatás jut ki osztályrészéül ? Ki fogja keresni a korona kegyét és a nemzet bizalmát, ha kilátásai végeredményükben köz és magán­jellemének lealacsonyitása és még hozzá családi életének pellengére állításában öszpontosulnak ? Vajmi kevesen és ezek sem a javából lesznek 1 Ennek és az ehhez hasonlóknak elejét venni, minden józan gondolkozásu honpolgárnak köte­lessége, mert nagy a nemzet csak nagy férfiak lelkes vezetése mellett lehet, lelkesedni pedig csak az tud, aki hasonló merényletek alkalmával ha már azokat megakadályozni nem lehet, leg­alább a nemzet józan részét maga mögött találja. Csak nemrég támadtatott meg az ország köztiszteletben és közbecsülésben álló honvédel­mi minisztere és államtitkárja és azok családi és magánélete hasonló kvalifikálhatlan módon. Azo- ké, akik 25 év óta vezetik a legféltettebb kin­csünket, a magyar honvédség ügyét, lelkesen és oly odaadó módon és buzgósággal, hogy ennek kitűnő hírét ma a külföld is joggal bámulja! A magyar büszke reá t Békésmegye a hazafias érdemek előtt min­denkor meghajolt, a jog- és méltánytalanul meg- hurczoltaknak tiltakozó szavával most is támo- - gatására fog sietni és mert vármegyénket eljá­rásában sohasem az elfogultság, hanem minden­kor objektiv igazság vezette, hála istennek párt külömbség nélkül. E tudatban és meggyőződés­ben indítványozom, mondja ki a várm. közönség, hogy a báró Fejérváry Géza honvédelmi minisz­ter és Gromon Dezső államtitkár személye, csa- ládi és magán viszonyai ellen intézet kvalifikál, hatlan támadást helyteleníti, azt elitéli és egyút­tal nevezetteknek erkölcsi elégtételt-kivan nyuj-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom