Békés, 1896 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1896-05-17 / 20. szám

lafy Juliska 20 kr., Szabó Mariska 20 kr,, Frailer nővérek 30 kr, Karácsonyi Klára 20 kr., Verner Emma és Matild 40 kr., Moldovány Etel és Teréz 50 kr., Papp nővérek 50 kr., Karácsonyi nővérek 30 kr,, Bálint Katicza 20 kr., Domonkos Erzsi 30 kr., Drechsler Mariska 20 kr., Sriffert Mariska 50 kr., Magyar nővérek 50 kr., Berndt Anna 30 kr., Mayer Anna 20 kr., Múlt Mariska 30 kr., Ludvig Linka 20 kr., Implom nővérek 50 kr., Licska Mariska 40 kr., Uferbach Jrén 20 kr., Lindenber- ger Teréz 30 kr., Kiss nővérek 40 kr., Dunay Mili 20 kr., Schmidt Mariska 30 kr., Abaházy Ágnes 20 kr., Lindenberger Iién 20 kr., Féhn Valéria 30 kr., Szabados Erzsi 30 kr., Schmidt Mariska 30 kr., Schmidt nővérek 50 kr., Schröder Elzuska 20 kr., Ludvig Róza 30 kr., Múlt Jolán 50 kr., Petncr Fánika 15 kr , Kneifel Anna 20 kr., Hecz- let Anna 20 kr., Heczler Róza 20 kr., Sál Margit és Ella 50 kr., Szőke Francziska 20 kr., Tóth Erzsiké 20 kr.

Hangverseny és bál Mező-Berényben Igen sikerült hangversenyt rendezett f. hó 14-én Mező Berény község intelligens közönsége, melyen helyből ós a környékből oly nagy közönség gyűlt egybe, hogy egészen megtöltötte a „Magyar király“ czimü szálloda uagytermét, szép összeget juttatva az ev, ref. templomban felállitandó orgonára is. A kilencz számból álló műsor három pontját a vegyes négyes kar éneke töltötte be, mely a Hymnust, egy magyar népdal egyveleget ós a „Hunyadi induló“-t énekelte. A szép, összevágó ének egyaránt dicséretére válik | közreműködőknek, valamint Gerő Pál tanítónak, ki azokat betanította. Illyés Endre ev. ref. lelkész Várady Antal „Judás“ czimü költeményét művészi felfogással és hatalmas orgánumra valló hanggal szavalta el. Berthóty Károly ügyvéd- jelölt pedig Vörösmarty „Szép llonká“-ját, mint melodrámát adta elő, Wallner János tanító zon- gorakisérete mellett. A precis zongorajáték szép kíséretet képezett a jól átgondplt és előadott szavalathoz. — A zenei részeket Hoffer Irma zongora-, Krausz Lujza hegedű- és Kolozsy Endre czimbalom- játéka töltötte ki. Hoffe- Irma Kuhe-nek „Cuius animam“ czimü ábrándját, Krausz Lujza a „Parasztbecsület“ riagy áriáját adta elő, Kolozsi Endre pedig magyar dalokat játszott. Mindhárman méltán kiérdemelték a közönség zajos tetszésnyilvánítását. Verner László szerkesztő Mikszáth Kálmán „Ügyesbajos parasztijának előadásával nemcsak éles megfigyelő és mímelő tehetségéről tett tanúbizonyságot, de az egész közönséget hangos nevetésre ingerelte, mely egész előadását szüntelenül kisérte. — Hangverseny után előadók és hallgatók tánczhoz kezdtek, mely a legjobb kedvben kivilágos-virradtig tartott. A névsort levelezőnk elmulasztotta közölni és csakis annyit irt, hogy az első négyest 32 pár tán- czolta

A csizmadia ipartársulat folyó hó 24-én azaz pünkösd első napján Szabados István házánál a budapesti országos vakok intézetében a társulat mint alapitó tagnak fizetendő összeg alapja javára zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti-dij: 1 korona. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és a „Békés“-ben nyugtáztatnak. •

Milleniumi alapit«ány. A szarvasi takarékpénztár igazgatósága, a szarvasi tanítók egyesülete javára egy, 500 fitos alapítványnak megfelelő ösztöndíjat létesített, mely ösztöndij mindig a vizsgák befejezte után, a szarvasi tanítók egyesülete által leendő hárn as kijelölés alapján — a magyar nyelvben legtöbb eredményt felmutató néptanítónak, a takarékpénztári igazgatóság határozata szerint lesz évenként kiszolgáltatva.

A csabai rom. kath. összes elemi iskola 1896. május hó 18 án, hétfőn délelőtt 8 órakor a rom kath. templom udvarán milléniumi ünnepet tart, következő programmal: 1. Hálaadó isteni tisztelet. 2: A „Szózat“ első verse, énekli az ifjúság, többi verseket szavalják Zlehovszky Pál IV. és Komá- romy Olga IV. o. t. 3. „Ezer év“ szavalja Sohár Bódi IV. o. t. 4. „Értekezés a honfoglalásról“ tartja. Simító István tanító. 5. „Árpád és a honfoglalás“ elmondják Jagyugy Ilona és Petrovszki János IV. o. t. 6. „Király hymnus“ szavalja Salamon József

11. o. t. 7. „Szent-István“ elmondjn Holecz Anna

IV. o. t. 8. „Tatár járás“ szavalják Paróczai Vilmos IV. Lakata György V. és Fekete L. IV, o. t. 9. „Az én hazám“ énekli az ifjúság. 10. „Látnok“ szavalja Vozár István III. o. t. 11. „Hunyady“ szavalják Krajcsó Pál és Petrovszki Márton V. «. t.

12. „Mározius 15-ike“ .szavalja Szalay Hona III. o. t. 13. „Tied vagyok“ énekli az ifjúság. 14. „A magyar szabadságharcz története" elmondja Zvaratko Pál IV. o. t. 15. „Előre“ szavalják Kulkai Mihály és Lepage Ilona IV. o. t. 16. „Ki volt nagyobb“ P szavalják Laurinyccz Pál és Ancsin Zsuzsánna VI. o. t. 17. „Ki volt nagyobb“? szavalja Krajcsó Mária V. o. t. 18. „Beszéd“ mondja Galó Lajos VI. o. t. 19. „Ima“ szavalja Münch Etel IV. o. t. 20. Elnöki záróbeszéd. 21. „Hymnusz“ énekli az ifjúság". Délután 2 órakor indulás a Laurinyccz Mihály tanyáján tartandó majálisra.

Brázay sósborszesze egy oly kipróbált házi- szer, molyét minden gondos háziasszony megbecsül, s nem hiányozhat egyetlen házban sem, ahol rend kívül sikeres gyógyhatásút ismerik. Ezért hívjuk fél újólag a közfigyelmet e kitűnő gyógyszerkülönlegességre, mely a legjobb hatásúnak van elismerve, meghűlések, nátha, hurut, szakgatások, csúz- és köszvény, fejfájás, migrain, szem-, fül- és fogfájás, hajhullás stb.-ellen ; az orvosok négyféleképen javallják és pedig : bedörzsőlésére, borogalásra, belsőleg és másságéra : mely Utóbbira dr. Lőrinczy ós vele együtt más előkelő orvosok ajánlják. E szer minden nagyobb fűszerkereskedésben kapható, de ajánlatos a silány utánzatok elkerülése czéljaból csak olyan üveggel elfogadni, melynek vignettáján Brázay házának látképe alatt a 319. vagy 520. számú védjegye látható, s a dugaszok Brázay ezég- gel vannak ellátva.

Köhögés, rekedtség és elnyálkásodásnál a torok és légzési szervek minden zavarainál melegen ajánljuk Egger kitűnő hatású mellpasztilliáit. Kap hatók 2ö és 50 kros eredeti dobozokban, minden gyógyszertárban és nevesebb gyógyfüszerüzletben. Fő- és szétküldé8Í raktár: Egger A fiai Nádorgyógyszertára Budapesten, Vászi-körút 17. 250 24-30

Gyulai élei.

Ha vétriíí tekintek a héten lefolyt millenáris ünnepén a mi megyénknek, a mi szú- kebb hazánknak, büszke önérzettel merem be vallani, hogy impozáns, erőteljes, minden ízében hazafias és az ezerév felemelő hatását kifejező ünnepély volt, minden „mucsai“ jelleg nélkül 1

Inkább cynikus a természetem, mint rajongó, de mikor végig tekintettem a zsúfolásig telt megyeház teremben, a diszmagyaros megyebizottsági tagok csoportjain, mikor sorra jártam a templomokat, melyeknek különböző rítusa mind az ezeréves haza fentartásáért esdett az egek Urához, mikor magamba szívtam, a megye jelesei szónoklatának hazafias eszméit, mikor a túláradó lelkesedés a Szózat-ot adta az oszladozó közönség ajkára, elfogott valami szokatlan érzés, a miről a mostani nagyon józan, nagyon reális, nagyon modern, nagyon színtelen világban, meghaladott álláspont beszélni.

Hazafiassági Ugyan ki hiszi el ma, hogy ezt csakugyan érezni is lehet s nem csak hangoztatni szokták. Ki hiszi, hogy erről az érzésről nemcsak az évzáró iskolai vizsgák diák szereplői szavalnak beszajkózott verseket, hanem beszállhat néha egy modern úri ember szivébe is, a ki törődik a ruhája faconjaival, a ki trafik szivart szív, érdeklődik az orfeum iránt és lelkesen tapsol pikáns franczia operettek sikamlós kupiéinak.

A századvégi szív nem jó talaja a hazaszeretetnek.

Kietlen, kopár és hideg. — Ha a magja is volna benne ennek a ritka növénynek, melynek melegre, veröfényre, duzzadó életerőre van szüksége, hogy virúlhasson, ki szárad, elcsenevésze- dik a sivár talajban,-a kiélt, köznapi munkában kifáradt modern szívben.

Azonkívül mennyi ellensége is van. — A gyönge csirát, kitépi a megélhetés küzdelmének forgó szele, s egyéni anyagi érdekek apró férgei rágpak gyökerén.

S nem e tűnik fel nevetségesnek, túl naivnak, világtól elmaradottnak az olyan ember, a ki ma hazaszeretetről beszél s könnyezni tud ha egy csomó ember, kik részint II-ad, részint III-ad osztályú kereseti adót fizetnek s czipőt, asz'alt, elleniratot, sommás keresetet, sorkönyvet, hagyatéki ügyet dolgoznak, egyszerre elénekli a nemzeti hymnust 1 S mégis, mikor a kát. templom ünnepélyes csendjében megszólalt az iparos dalárda | Isten áldd meg a magyar«-ja, mikor a díszközgyűlés lelkes publikuma rázendítette a Hazádnak rendületlenült, melyeknél bizony akad szebb opera preludium is ; valami szokatlan érzés futott végig rajtam. Annyira szokatlan, hogy szinte rosszul esett; megborzongott bele a hátam s meleget éreztem a szempillámon.

Ne nevessenek ki érte — könny volt I

Felnéztem a kaczagó, zsibongó karzatra, lenge toilettekben színes, tollas kalapokban pompázó szépeire, a vármegyének, kik üde ar- czaikon mosolylyal fehér fogsoraikat mutatva, néztek le az oszladozó terem-publikumra és kitöröltem ezt a hívatlan vendéget a szememből.

Még megtalálják látni s ezek a bájos ifjú lányok, kiknek egyik másikával ma este a j,krouz-polkát“, »pás de quatres«-t fogom eltán- czolni a veres-kereszt bálon, ki nevetnének mint sentimentalis naiv gyereket.

Pedig azt hiszem ők is azt érezték abban a pillanatban, amit én s mosolyuk a lelkesedés mosolya volt.

Eh 1 érzem hogy unalm'as vagyok . , ,

Beszéljünk másról I *

* ■ #

Hogy tetszett önöknek a lóverseny t

Ehhez foghatót csak budapesti gyep produkált még, más vícléki verseny pálya soha.

Láttam a csabai lóversenyt, láttam a nagy* váradi lóversenyeket, láttam az alsó-zsuki lóversenyt, hol az erdélyi arisztokráczia piros frakkos startolói kápráztatják a néző közönség szemeit, de élfogulatlanúl mondhatom, hogy a mi lóversenyünk többet érő volt ezeknél.

Verner kollegánk, a csabai lapszerkesztő annyira frappirozva volt a verseny sikerültén, hogy a „jury páholy“ asztalán gyászkeretü „kutya- nyelvekben irta meg verseny tudósítását és hosszúra nyúlt arczczal constatálta, hogy ehhez hasonló vidéki versenyt még nem látott — a „csabait* sem véve ki,

S a mi kollegánknak igaza van.

Hanem egy dologért bűnbánóan vezeklünk.

A rekriminácziókérl, amelyekkel a »Békés« a gaz* dasági egyletet illette, hogy nem ö, t. i. nem a gazdasági egylet rendezi Gyulán a millennáris óversenyt. Utólag beösmerjük, hogy valóságos szerencse, hogy nem az rendezte.

Amit a Szekér Gyula, Deimel Lajos, és Eötvös Imre huszárszázadosból álló rendezőség produkált, az nemcsak lelkiismeretes szorgalom és fáradság, hanem kiváló szakképzettség és előkelő magas ízlés bizonyítéka volt. A gazdasági egylet nagyon le lehet kötelezve nekik, hogy ezúttal alapos oktatásban részesült, miképen kell lóversenyt rendezni? Alkalomadtán még hasznát ve h' ti a csabai gyepen.

S Pejachevich gróf, Merlial és Rottenthal báró és a többi, a pesti és alagi versenyek ismert alakjai bizonyítják legjobban, hogy nem „mucsai“ volt a mi versenyünk.

Hanem azért el ne bizzuk magunkat!

S a legcsodálatosabb a iz-iki nagy nap eseményei közt, hogy a bál is sikerült.

A szegény publikumnak, mely előtt máskor esemény számba megy egy kis kaszinói estély, — most alig volt annyi ideje, hogy magához térjen az egyes impressziók hatásai alól, s már is más vonta igénybe, figyelmét, szemét és gondolkodását.

Alig gyönyörködte ki magát a megye gyűlésen, alig gondolkodhatott egy kicsit a hallott eszmékről, ebéd után már a lóverseny terén kellett lennie.

Onnan gyors tempóban haza, kivilágitani, felöltözni, vacsorázni, fiakkert keríteni, aztán a bálba robogni!

Egy kicsit még is meg látszott a fáradtság a fiatalság kedélyén s ha más napra halasztotta volna a vereskereszt egylet, bizonynyal kétszer annyi publikum és kétszer annyi kedv lett vol na, bár igy sem volt egyikben sem hiány.

Csak az összhangot zavarnám, ha az ezred éves ünngp keretén belül, kesernyésen beszélnék a jelen társadalmi bajok felől.

Soh’ sem is nagyképüsködöm én, hanem elmondom őszintén, jókedvűen azt, a mit az az öreg pár ember, a kik fiatal fellépő leányukkal eljöttek nagy kényelmüket- feláldozva a mulatságra, mit beszéltek a souper alatt.

Természetes, hogy a leányuk ült s a múlt fátyolán át poezistől beragyogva tűnt fel előttük az ő fiatalságuk, mikor kegyetlen kritikát mondottak a jelen és múltat összevetve, a mai fiatalságra.

Kritikájuk tehát nem elfogulatlan s azért még se mondom el, mit beszéltek, hanem beszédükből me.:állapithatónak vélem a következő báli tízparancsolatot:

1. Ne csak avval tánezolj, a kivel jól esik.

2. Ha olyan hiv el tánczolni, a kivel nem szeretnél, ne mondd neki, hogy el vagy fáradva, — úgy sem hiszi el.

3. A kinek kávéját megiszod, tánczoltasd meg a lányát is.

4. Ne osztályozd a fiatal embereket. Jusson eszedbe, hogy kopott gyakornokból lett már miniszterelnök s fess huszárhadnagyból fináncz- biztos.

5. Ne .gondold, hogy okvetlen szükséges épen neked a czimbalom mellett tánczolni a sou- per-cs’árdást. Az ideálodat nem hódítod meg vele, csak meglökdösteted.

6. Tudd meg, hogy másnak is van tyúkszeme nemcsak neked.

7. Légy udvarias és a mamát vezesd be elő szőr a terembe ne a lányát. Igaz, hogy ezt jobban esik, de azt meg jobban illik. Udvarias ember mindig tiszteli a kort is.

8. Vigyázz a sarkantyúidra és a más nadrágjára !

9. Jegyezd meg; ha minden szerelmi valló* mást házasság követne, minden fiatal embernek többnejűnek kellene lennie. Ez pedig a jelen vi* szonyok szerint lehetetlen.

10. Ne csinálj savanyu arezot senkire, mert senki sem olyan ostoba, hogy észre ne vegye.

így szól a tízparancsolat 1 A kinek nem szól, ne vegye magára!

És most Isten veled milleniumi szép nap, díszközgyűlés, lóverseny, népmulatság, vereske- resztbál.

Két szál czeruzát jegyeztem el, egy pár czipömet tettem tönkre ós három tollat törtem el izgatottságomban, de azért elismerem, hogy szép voltál I

Isten veled 1

Most csend ül újra a városra és vékony tárgya lesz az újságírói pennának.

Az én krónikám is beleiül majd a porba, s a tárgyatlan gyulai élet egyre vékonyodik, senyved a kánikula alatt.

Ez is olyan, mint a hazaszeretet — tárgyra, táperőre van szüksége.

(Ez az utolsó hasonlat különben sántit egy kicsit.) — re.

Közgazdaság.

Országos vásári tudósítás,

Gyula, május 16.

Tavaszi vásárunkat erősen devalválta a sertésvész miatti sertésvásári tilalom.

Eképen a vásár folyó hó 14-ikén, csütörlökö vette kezdetét juh ÓS birka vásárral, a mely árukból feltűnő kevés, mindössze 2500 darab hajtatott föl. Jó vágni való kosokért. 8—9—12 fit, — jerkéért (amelyből alig volt) 7—8 egész 10 forintot, — bárányokért 5—6—7 forintot fizettek páronkint. A felhajtás legnagyobb része Belényes vidékéről való.

Szarvasmarhából mintegy 4000 darab volt a vásártéren, de vevők kis számban voltak és igy az árak a reméltnél sokkal nyomottabban alakultak. Első osztályú ökrökért 300—340—350 forintot, — 4—5 éves fajtinókért 200—250—270 forintot, — 2—3 éves tinóborjukért 120—150—200 forintot, — 1 éves rúgott borjukért 120—130 forintot fizettek páronkint. Fejős tehenek, jó minőségűek 100—150 forintig, gyöngébbek 50—70—80 forintért keltek darabonkint; kisebb gazdálkodásba éves tinó borjukat 50—70—75 forintért vették páronkint. Erős kereslet volt vágni való marhára, de ilyen kevés volt, az erdélyi jószág feltűnően elmaradt, kivéve Szamosmentét, honnan borjukon kívül bivalyokat is hajtottak. A szarvasmarha zöme Békés, Csanád Arad és Szilágymegyéből került ki. ,

Lóvásárra óriási, 10000-en felüli felhajtás volt, ami tavaszi vásárkor valóságos ritkaság és nemcsak mennyiség, hanem feltűnően szép minőségű áruk is. Igen nagy kár, hogy a kereslet nem volt arányban a kínálattal és igy a felhajtott árunak kis kontigense akadt vevőre. Jó 3—5 éves ménlóért darabonkint 350—450 forintot, — 5—7 éves luxus hintóslovakért 550—650 forintot fizettek páronkint. Középbirtokosok 5—7 éves középminőségü lovaiért 400—500 forintot, — gyengébb 6—8 évesekért 200—300 forintot, mig közönséges igás lovakért 50—150 forintot fizettek páronkint. A lovakon általában meglátszott, hogy az idén kitűnő időjárás van kaszáló, legelőre s igy a jószágra is.

A gazdasági szerszámfa S mezőgazdasági ipar- czikkekből szintén nagy árukészlet van, de kevés a vevő. Óriási nagy a nyersbőrvásár is, de ebben ma fejlődik a forgalom.

A belső vásár sikere sokban az időjárástól függ, az pedig nagyon változó g bizonytalan.

Törvényszéki csarnok.

A Kreutzer Szonáta. Gróf Tolsztoj Leó mindenesetre örvendetesen tudomásul veszi, hogy eszméi hódítanak, nemcsak az úri, hanem a paraszt osztályban is. A Podszniscv regényét produkálta kicsinyben Bodor Mihály békési béres, csakhogy nem ölte meg nejét, miut a nagy orosz őrjöngő regényhős, hanem elpáholta amúgy ■ magyarosan, hogy csakúgy csörgött a vér az asszony gyenge testéről, melyet hűtlenül megosztott a béres gazdájával, viszonyt szővén vele ura háta inogott. Miután tekintetbe vette azt a kir törvényszék, hogy Fodor szerelemféltésből, ittas állapotban követte el a súlyos testi sértést, s hogy neje hűtlensége miatt már egyszer elkeseredésében öngyilkos akart lenni s kétszer magára lőtt revolverrel, igen enyhén ítélkezett az elkeseredett ember vétsége fölött s őt 3 napi fogházra s 5 frt pénzbüntetésre Ítélte, mely Ítélet ellen vádlott és ügyész felebbeztek.

A szemtelenség netovábbja. „Hát úgy vót’ a tekintetes biró uraim, — hogy a kis Kati jányom egyet fordult a szobába’ oszt elszédült. Na, mondok az anyjuknak, itt baj van ! Mer’ hogy megerőltette magát a Kati a krumpli kapálásba ! Olyan lett az jány egyszeribe, hogy nem vót neki se színe, se fonáka, csak össze esett, mint a torzsa. Mondok, Kati jösz a doktorho Gyulára. Befogtam a két sárgát, oszt Katit a saraglyába ültettem, az anyjuk meg leteritette a bekecsemmel. Hát a hogy hajtok a lencsééi utón, látom, hogy ballag a Demká sógor befelé. Ugyancsak lógott a feje mér hogy sokat bevett a jóból „Hová sógor ?„ kérdem tülle. „Há Gyulára« aszongya. „Na üljék fel ken, mer még lelopják a lábáról a csizmát“ mondok neki. A sógor felült. Hát a hogy beérűuk Gyulára Eriik doktorho, leszállunk a kocsiról oszt kint hagyjuk a sógort. Még aztán a doktoru kérdi Katitól, hogy van-i neki széke, meg ládája meg hun’ mi egymás, oszt hogy kigyüttünk tőle nem láttuk se a sógort se a kocsit sehun. Káromkodtam egy kicsit oszt vártunk, de a sógor nem gyüt. A Kati jáuy meg sápadt, meg szédült, hát el kellett szaladni fijákerér úgy tudtam kivinni a tanyára. Három pengőt vasalt el tőlem a fijakerir a zsidó ! Hát úgy vót hogy Demkó sógor még vendiget vitt ki a vonatbo a kocsimon egy forintot keresett vele, minket meg ott hagyott a faképnél. Hát nem szemtelenség-e kérem ?“ — így adta elő K. gyulai tanyai gazda panaszát. A törvényszék azonban, miután ez szemtelenség ugyan, de nem bűntett, a nem vétség, nem Ítélte el Demkó Mihályt. K. felebbezett.

A Dékán-fele sikkasztás. A gyulai fiú- és leánykiházasitó egylet kárára elkövetett, annak idején nagy port felvert sikkasztás bűnügyének vizsgálata már be van fejezve s a vádhatározat is meghozatott. A vizsgálat során Sál Sebestyén egyleti elnökre vonatkozó terhelő vallomása Dékánnak, K igazolva nem lett, s igy ellene a vád elejtet. lé. szomorú ügyben, melyben több azelőtt gyaUyt polgár kerül vádlottak padjára, a végtárgyalás Isi- vagy julius hóban tartatik meg.